Budapesti Hírlap, 1855. május (709-733. szám)
1855-05-22 / 726. szám
Pest, Kedd, A „BUDAPESTI HÍRLAP41 szerkesztőségéhez ma kedden déli 12 óra 40 perczkor következő távirati magántudósítások érkeztek: Bécs, máj. 22. A bécsi értekezleteknek mielőbbi újra kinyitását biztosan várják, a mint Palmerston ezt tegnap az Idóházban jelenté. K o n s ta n t i ná p o ly , május 17. A mazlaki táborban lévő és Krímbe küldendő minden sergek hajóra szállíttattak -- IVATAJOL KÉSZ A cs. k. pénzügyministerium a budai cs. kir. kincstári irattárhivatalnál megürült alirattárnoki hivatalra Eckmayer Károlyt a kassai cs. kir. orsz. pénzügyigazgatósági osztály segédhivatalainak igazgatóját kinevezte. NEMHIVATALOS RÉSZ. PEST, máj. 21. A keleti ügy és Austria. I. A bécsi értekezleteknek félbeszakadása folytán bekövetkezett új fordulat vagy inkább bonyolódás, különösen Austria helyzete és viszonyai mind a nyugati hatalmak mind az orosz udvar irányában, több balul értésre és téveszmére adott alkalmat, miért is felvilágosítása a mostani állásnak, hogy azt helyes szempontból lehessen tekinteni, épen oly szükséges mint elvitázhatlan érdekkel bír. Austria a nyugati hatalmak által békealapul megállapított négy biztosítéki pontot még a múlt év augustusában elfogadta, és a tavalyi december 2-ai szerződés által azok végrehajtásának s európai érvényre emelésének eszközlésére magát kötelezte is. A bécsi császári udvar e kötelezettségét híven s lelkiismeretesen teljesítette, s valamint a bécsi értekezletek folyama alatt úgy azután is, annak, mit e tekintetben magára vállalt, részrehajlatlan egyenességgel megfelelni igyekezett. Nem kell feledni, hogy Austria e törekvése s a nyugati udvarokhoz csatlakozása a béke helyreállításáért történt és ennek elérésére volt irányozva. Austria czélja tehát — s ez az egyik főszempont miből e dolgot tekinteni kell,— nem a háború, de a béke volt, ennek áldását az európai népeknek visszaszerezni, és a had tüzét eloltani, nem ennek még nagyobb dimensiót adni, az austriai politika épen oly loyális mint nemes feladata. Csak e fő szempontból 726. Ítélhetjük meg józanon és igazságosan az austriai udvar magatartását a keleti nagy drámában. Austriának politikája , iránya lényegesen békés, s méltán ebben helyheztetjük annak érdemét. Általában a már említett december 2-ai szerződésben főczélul tűzte ki a három udvar a közbéke helyreállítását, melynek alapjául Európát a mostanihoz hasonló bonyolódásoktól megóvó biztosítékok szolgáljanak. E biztosítékok az ismeretes négy pontba valónak foglalva. A harmadik ezek közöl — mint a tavalyi december 28-ki memorandumban formulázva volt — ajul. 13-a 1841 ben kötött és a Dardanellák bezárására vonatkozó híres szerződésnek revisioja szükségességét mondá ki, azon kettős czélból, hogy a török birodalom teljesen az európai súlyegyenhez csatoltassék, és Oroszországnak a fekete - tengereni túlsúlya megszüntessék. Ez így csak elvileg volt megállapítva, azon hozzátétellel, hogy az említett tekintetben szükséges intézkedések a had eseményeitől, függenének. E második főszempont, miből ez ügyet tekinteni kell. Tudva van, mikép a nyugati két hatalom a szerencsétlenül kezdett krími hadjárat és Szebasztopolnak ezzel egybefüggő s nyolcz havi roppant erőfeszítés mellett is nem sikerült ostroma következtében oly állásba jött, min,a had eseményeiről feltételezett szükséges intézkedéseket az orosz túlsúly korlátozására nézve szerfelett nehezítette, midőn a megtámadott fél a megtámadó felett előnyben áll. Elég sajnos, hogy a nyugatiak nemes erőlködése óhajtott eredményre nem juthatott, valamint könnyű érteni, hogy hasonló helyzetben az orosz udvar oly feltételeket elfogadni nem hajlandó, minkét elére csak teljesen meggyőzetése és lealáztatása esetében lehetne szabni. A bécsi értekezlet a 3-dik pontban kimondott elv értelmének kifejtésében, mint tudjuk, ezért nem ért, miután a nyugatiak javaslatát az orosz követek el nem fogadták, s viszont az orosz követek ellenjavaslata a nyugatiak által visszautasítva jön. E fordulat következtében, az austriai császári udvar a mondott pontra nézve, egy teljesen önálló javaslatot terjesztett a nyugati udvarok elé, Oroszországnak tudta és előleges beleegyezése nélkül — de a mit a nyugatiak el nem fogadtak. A bécsi császári udvar teljesen a jog terén állott, midőn a 3-ik pontnak maga meggyőződése szerinti gyakorlati s igy leghelyesebb értelmezést adott, valamint a nyugati hatalmak is maguk jogával éltek, midőn az austriai udvar nézetét és felfogását magukévá tenni vonakodtak. A nyugati udvarok a maguk elé kitűzött czél eléréséért Oroszországgal háborúba keveredtek, egyszersmind szerződésreléptek Austriával, mely kötelezte magát a mondott czél elérésére segédkezeket nyújtani , mi végre bizonyos feltételek és alapelvek állíttattak meg, de a melyeknek alkalmazása s végrehajtásában a bécsi csász udvar maga szabad határozatát fenntartotta. Levelezések: London, máj. 17. ifc Általánosan föltűnt, mikép a hajdan oly harczias szellemű Russell lord mióta bécsi útjából visszatért , mindenről, mi a háborúra vonatkozik, mélyen hallgat. — A nemes lordnak ezen magaviselete már több hetek óta oly gyanításokra adott alkalmat, mik ellen őt még legnagyobb tisztidője a „Daily News“ sem meri oltalmazni. — Ma a „Times ‘ különös hévvel kel ki a lordnak állítólagos béketörekvései ellen, kinek hazafiasságát s belátását mi részünkről fényes politikai múltjánál fogva, sokkal kétségtelenebbnek tartjuk, mint a ,,Tímeádét. A City-lap először is azon tényt hozza fel, mikép Drouyn de Lhuys, ki Bécsben szintén békülékenyebb szelleművé lett, következetesen lemondott állomásáról, midőn újabb meggyőződései régi feladatával összeütközésbe jöttek; de Russell lord nem követé tiszttársa példáját, hanem a kabinetben marad, hogy ama befolyást, mely által az országot előbb háborúra ösztönző, most egy becstelen béke érdekében érvényesítse. Ama hajlékonysággal , mely ívaiben nem első rangú szellemeknek sajátja, igyekszik ő most — mint hallatszik — a múlt év művét megsemmisítni. A „Times“ attól fél, hogy neki ezren nemtelen munkában tiszttársai közöl többen segélykezet nyújtanak. Szerinte, a kabinetbeni meghasonlás tisztán s világosan ki van mondva, s már rég nyílt szakadásra vezetett volna, ha a minden árom gyáva béke vágynak kívülről a legcsekélyebb felbátorítás jött is segélyére. Szerencsére a nemzet nagy tömege oly férfiasságot s következetességet tanúsít, mely megszégyeníti azon urak ingatagságát, kik az államtudományt egyedárusoknak tekintik. Hihetetlennek látszik — úgymond — mikép ugyanazon ember, ki a múlt évben az orosz császár magaviselete, mint „csalárd“ ellen vádat emelt, Szebasztopolt a porta elleni állandó fenyegetésnek nyilvánító, s ünnepélyesen kijelentő,hogy ő szilárdul el van tökélve a háborút egész erővel végig küzdeni, egy rövid év alatt annyira elvesztette volna minden, önmaga, hono s ennek jó ügye iránti bizalmát. Vigyázzon a parliament s az ország! igy kiált fel végül a „Times“. Ez sorsunk fordulós válságos pontja, ez ama perez, melynek Angolország jövőbeli szerencséje vagy szerencsétlensége fölött határoznia kell. Mi megszoktuk ministeriumunkat gyengének ugyan, de jószándékunak s oly ministeriumának tartani, mely , noha szónoki vagy más tehetségei által nem tűnik ki, hű marad felvállalt feladatához, s mindenekelőtt erélyes és becsületes hadfolytatásra kötelezettnek tartja magát. Most azonban azt mondják nekünk, hogy még ebben is hamisan számítottunk, s talán a jelen perezben oly egyének állanak az ügyek élén, kikre az élet-halállal harcz komoly kötelességeit ép oly kevéssé lehet bizni, mint a béketársulat tagjaira. Ha a parliament valóban teljesítni akarja ama feladatot, mit egy bizalomteljes nép ruházott reá, egyetlen perczig sem szabad késnie annak kinyomozásával, hogy ki áll részünkön, s ki áll Oroszország részén. — Bárminő bajok legyenek is összeköttetve a minister változással, s bármily nagy nehézséggel járjon is a jelen kormány helyének betöltése, ezen bajok s nehézségek tekintetbe sem jöhetnek azon veszélyhez képest, mikép egy szép reggel gyalázatos béke hálójába kerülve látandjuk magunkat. A „Times“ ezen vádjai hihetőleg arra kizondják Russell lordot, hogy Milner Gibson indítványainak tárgyalása alkalmával, mely néhány nap múlva fog szőnyegre kerülni, saját jelen álláspontjáról nyilatkozatot tegyen. A lord-mayor tegnap ada meg a kabineti tagok tiszteletére a számos évek óta szokásban levő állam lakomát Összesen 270 vendég volt jelen, köztük a miniszerek mindnyájan, a tudós-társulatok elnökei, a felsős alsóház számos tagjai, s a diplomatiai testület. A háziúrnak a sereg- s hajóhadért mondatott toastjára Hardinge lord mint főparancsnok, s Sir Ch. Wood mint az admiralitás első lordja, válaszoltak. Mindketten különösen az angol s franczia bajtársaknak szerencsét ígérő egyetértését emelték ki; az utóbbi a fölötti sajnálatát fejezé ki, mikép a jelen háborúban a hajóhadnak nincsen kívánatos tere tevékenységének kifejtése végett, s mikép e tér hihetőleg továbbra is meg fog attól tagadtatni. A jelen volt követekért mondatott toastrai, azok nevében a bajor követ Cetto báró válaszolt. Erre az est fő toastja következett, ,,ő felsége ministerei“-ért. A lord-mayor ez alkalommal tréfás célzást tett arra, mikop a miniszterek valóban nem panaszkodhatnak az ország részéről a közönyösség iránt, mivel minden oldalról szidatnak Palmerston lord, kinek mint ministerelnöknek ezen toastra válaszolnia kelle, készséggel folytatá a tréfát s örömét fejezé ki a fölött, mikép legalább a lord-mayor házában barátságosan s szidatlanul fogadtatott. Néhány általános szólásforma után a City-nek, mint Angolország szabad kereskedelmi működése fő képviselőjének fontosságáról, következő szavakkal érinte a napi politikát: „Mi most nagy nehéz háborúba vagyunk bonyolulva, s noha méltán lehet mondani, hogy mi arról nem igen tudunk többet annál, miről távolból értesítünk bennünket, noha az ágyuk zaja messze hangzik el partjainktól, s noha szemeink nem látják a csaták villámait, noha a harcz súlya maga az országban még nem igen lett érezhetővé, noha a háború terhe reánk nézve még nem súlyos, ellenben annál súlyosabb, mint tudjuk, ellenségünkre nézve, mégis bizonyosak lehetnek önök a felől, hogy legőszintébb óhajtásunk volt s teend ezentúl is, ezen háborút bevégezni, mihelyt oly feltételeket vívhatunk ki, melyek ezen ország méltóságával s egy jövőbeli béke bizonyosságával összeférnek. Mivel Angolország jelszavának ennek kell maradnia: „Becsületes béke, vagy győzelmes harcz.“ (Tetszés.) A többi jelen volt ministerek épen oly kevéssé nyilatkoztak részletesebben a nagy napi kérdésről, mint Palmerston lord. Russell lord hihetőleg mégsem tudta elfeledni Ellenborough lordnak legutóbbi beszédét; saját felelősségére tagadá, hogy a parliament most az országtól kapná benyomásait, míg előbb a parliament vezeté a közvéleményt; s a reformbilinek megsértett atyjaként kétségbevoná Ellenborough lordnak azon állítását, mintha’az alsóház a szavazatjog szélesbítése által kapacitásokban épen nem lett volna gazdagabbá. Pária, ntáj. 17. —— Az iparműkiállítás megnyitási ünnepély leírását önök már fogják olvasni a lapokban. Legtöbb bajuk volt az utolsó napokban kétségkívül a különböző országok kiállítási biztosainak, miert lakásaik reggeltől estig formaszerint ostromolva voltak azon látvágyó földjeik által , kik belépti jegyeket kívántak nyerni. Noha maguk a kiállítók már rég megkapták jegyeiket az ünnepélyes megnyitásra, mégis az ostromlók seregében foglaltak helyet, mert azok , kik nejeiket magukkal hozták Parisba, jegyeket kívántak ezek számára , azok pedig , kik nejeik nélkül jöttek, ismerős hölgyek számára kértek jegyeket Magától értetődik, hogy nem lehetett minden kívánságot teljesíteni, azért sok átok is szállt a kielégítetlenek részéről a biztosok fejeire. Mindaztal mégis roppant volt a választottak száma, s már reggel kilencz óra előtt elkezdenek a jegybirtokosok és birtokosnők sort képezni, mely minden , perezben hosszabbra nyúlván , tíz óra felé már messze kiterjedt az elysée-i mezőig, mert a meg nemhivottak, vagyis a közönség s a kiállítók tömege számára csak tizenegy órakor kezdődött a bemeneti megnyitás. Ha kedvező idő lett volna, az emberek a remélt felséges látványral várakozás közben legalább nem vesztették volna el vidámságukat, de az eső szünet nélkül esett, mégpedig közbe-közbe erősen , s e szerint könnyen képzelhetni a sok savanyú képet, különösen a hölgyek rész kedvét, kik mindnyájan nagy díszben jelentek meg Noha nekem volt jegyem, melylyel számomra minden pillanatban szabad bemehetés volt biztosítva, mégsem foszthattam meg magamat ama mindenesetre kissé gonosz mulatságtól , miszerint is alá sétáljak , hogy hallhassam a minden nyelven hangzó sok izgatást és panaszt.—Alig jön kinyitva a kapu, midőn a roppant embersor mozgásba jött, de tovább tartott háromnegyed óránál, míg végre az épületben elenyészett. Miután a karzatok megteltek nézőkkel, s a meghívottak elfoglalták a számukra a trón közelében földszint kijelölt helyeket, nagy hatású látványt nyújtott a palota belseje ; csak az kár, hogy még számos kibontatlan ládák és szekrények feküdtek szanaszét. Kevéssel egy óra előtt egy ágyúlövés ő felségeiknek a Tuileriákból lett elindulását jelenté. A vonat valóban rendi kiül fényes volt. E részletek azonban bővebben olvashatók a lapokban. Mi itt csak azt említjük meg, hogy a katonák kettős sorfala a közönséget igen távol tartotta, s meglehet, hogy tán ez volt az oka az általános hallgatásnak . Maga az ünnepély igen rövid volt; a császár szavait a hivatalos világ, mely a trón közelében foglalt helyet, nagy lelkesedéssel fogadta ; a közönség nyugodtan viselé magát, kivéve az angolokat, kik merő csodálkozásból nem tudták magukat tartóztatni. Miután ő felségeik egy sétát tettek az épületen keresztül, csakhamar rá eltávoztak, s vége volt mindennek. Hihetőleg nemsokára lesz alkalmunk már magáról a kiállításról beszélhetni. A jelen perezben még minden munkában van. Csak némely üvegneműek vonják magukra a figyelmet, különben mindenütt csak ládákat és szekrényeket láthatni, melyek még nincsenek felbontva. A politikai látkör itt oly borúsnak tűnik föl, mikép senki sem bír igazi érzékkel a kiállítás fenségének élvezetére, sőt magának a császárnak arctán is meglátszottak a gond és aggály nyomai. Noha a kormány most naponkint kap Krimből sürgönyöket, mégis már több nap óta nem juttatott semmit is nyilvánosságra. S ez nyugtalanítja a közönséget s hitelt szerez ama hírnek, hogy a Május 22-n 1855. Megjelenik e lap, vasárnapot és az ünnepnapokat kivéve, mindennap délután 4 órakor. Előfizetési díj: Vidékre : félévre: 10 frt., évnegyedre: 5 ft. 20 kr. Helyben: félévre : 8 frt., évnegyedre 4 frt.—A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr. többszöriért pedig 4 kr. számíttatik — Egyes szám 20 pkr Előfizethetni — helyben a lap kiadó hivatalában Herz János könyvnyomdájában (Országut.Kunewalderház), vidéken, minden cs. k. postahivatalnál. —Az előfizetést tartalmazó levelek a czím. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett, a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadói hivatalhoz utasítandók. BUDAPESTI HÍRLAP Szerkesztői iroda van : Országút, 6. sz. a. (Kriewalderház) 2-ik emeletben. Rögtönbirósági Ítélet. B. Lajos, 27 éves, római katholikus, mindszentkálai zalamegyei születés, aki f. é. mártius 25-én az általa Szóládról Köttsére fuvarosnak megfogadott Tóth Péter száládi telkes polgárt mind a köttsei korcsmában, mind a kismalomi csárdában borral itatván s hazamenetelét besetétedésig késleltetvén, a Száladnak menő köttsei mély útba előre küldött bűntársainak az által kezükbe szolgáltatta, hogy őt Száladra visszaküldötte, mely mély útban nevezett Tóth Péter éjjeli 7 és 9 óra közt a nyakán fejszével ejtett 3 hüvelyknyi hosszú s igen mély vágással csakugyan meg is gyilkoltatott, a tény elkövetése után a tettesek füttyentésére a helyszínen megjelent,az elrablóit lovakat és kocsit a holttesttel együtt a gyilkosoktól átvette, a meggyilkoltnak vérrel ázott szűrét minden emberi őrzésből kivetkezve magára vette, a holttestet a karádi rétre az árokba ledobta, ruháját s kezeit vérrel bemocskota, a rablott lovakat s kocsit Marczaliban a csekély 75 váltóforintnyi összegen, melyből a vevő még 5 pengő forinttal adós maradt, eladta s nagyrészt saját szükségére fordította; miután ezek szerint magát a bűnt. törvény 5 il. § a értelmében a rablás bűntársaságábani bűntényben, melynek tényálladéka annak saját vallomása nyomán a bűnt. perrendt. 261-ik és 264-ik §-ai szerint jogszerűen helyre van állítva, bűnössé tette, mint rabló kötél általi halálra, az okozott kár megtérítésére és a bűnvádi eljárási költségek megfizetésére ítéltetett a kaposvári cs. k. megyei törvényszék mint rögtönitélő bíróság által 1855-dik évi május hó 14-én. Mely ítélet 1. év és hó 15-kén délelőtti 9 órakor kihirdettetvén, ugyan délelőtti 11 órakor végre is hajított.