Budapesti Hírlap, 1855. június (734-758. szám)
1855-06-30 / 758. szám
TARCA. Szépirodalmi szemle, m. Lyrai költemények. Tompa Mihály versei. II. köt. Kiadta Friebeisz István. Második kiadás. Pest, 1854. —Száraz lombok. Irta Mentovich Ferencz. Pest, 1854. —Szerelmi vadrózsák Tóth Kálmántól. II. fűz. Pest,1854. — Tavaszi lombok. Irta Concha Károly. Szombathely, 1855.—Balogh Zoltán költeményei Pest, 1855. — Tóth Endre újabb költeményei. Pest, 1855. — Zalár költeményei. Kiadja Vahot Imre. Pest,1855.—Gyöngyvirágok. Irta Spetykó Gáspár. Pest, 1854. — Kakukdalok nép számára. Irta Meáncsek István. Veszprém , 1854. (Folytatása és vége.) E dagály és affectatiotól még leginkább mentiek,bár ezek sem mindenütt,a „Mintha volnék,“ ,,Ne süsd le szép szemed,“ „Kun László“, „Pillangóvá lettem“ czimü költemények, mint a melyek, ha nem is kitűnő, de méltányolható és tehetséget tanúsító művek. íme Tóth Kálmán emelkedett érzései és magas szárnyalásának egész költészete, mely ama fenhéjázást sehogy sem igazolja. Neki úgy látszik sejtelme sincs arról, hogy amiben erős, amennyiben erős, az sem az óda, sem az elégia, sem a dithyramb, hanem a legegyszerűbb dal, mi egyébiránt épen oly becses lehet, mint a legmagasb szárnyalása óda. Azonban itt is nem csak hogy nem nyújt genialist, de még kitűnőt, derekat sem. „Fütyül a szél,“ „Nem gondolok,“ „Hegedülnek,“ „Mátra hegye,“ „Csakugyan,“ „Ha dolmányom,“ „Ne süs,“ „Vigasztalás,“ csinos dalok s épen e csinos dalokért tartom én Tóth Kálmánt legújabb lyrikusaink közt legfigyelemreméltóbb tehetségnek, mert a többiek ilyeket sem tudnak írni. Egyébiránt a dalok mind a Petőfitől vett hatás szüleményei. Petőfi alapeszméit, hangulatait találjuk meg bennük különböző változatokban és sokszor az utánzásig, a torzított utánzásig vive. E mellett Tóth Kálmán ilynemű költeményeiben mindegyre ismétli magát, elrontja ami jót is tudna csinálni. Genialitás itt is hatalmasan nyilatkozik. Mindjárt mindjárt beleesik a természetlenségbe, hajhászsza a csinált hangulatot, a mesterkélt képeket, naivitása át-átcsap az együgyűségbe. Például én nem tudom megfogni, mi szép lehet az ily gondolatokban: virágot még síromra se hintsenek, nehogy az emberek csodát lássanak, mert bús szívem poraitól feketére válik a fehér liliom, hogy ne nézz reám oly szépen kis leány, mert fáradt lelkem mint a napsugártól a tó habja könnyen felforrhatna; hogy szivemet törött üveg darabja vágja, melyet gyémánt-erős szerelmemért a leánytól kaptam; hogy kedvesem szép szemében a legszebb nefelejts van. S e nefelejtsben van még a nap is , Mely ragyogtatva egy folyóra süt. Az én lelkem e ragyogó folyó , Mely máskor sötét mindenütt. Mennyit tudnék még ilyet előszámlálni. Eliszonyodom, ha azon papirszeletre pillantok, hova e képtelenségeket följegyeztem, s a helyett hogy gúnyolódjam, sentimentaliskodni van kedvem. Ez-e a magyar szellem, az eredetiség, a kedély, a szenvedély, mikép azt lapjaink legtöbbje hirdeti? Ily dalok bájolhatják el a magyar irodalmat és közönséget ? Nem csodálkoznám, ha egy Arany a legmélyebb megvetéssel tekintene azon koszorúra, mit neki az irodalom és közönség nyújt. Azonban szabadjon hinnem, hogy a magyar irodalom és közönség közvéleményét nem egy pár írói potteria közlönye képviseli. Most hadd vizsgáljam Tóth Kálmán genialitását más oldalról. Várjon phantasiája oly rendkívüli-e, mint azt ama kérkedő költeményében maga hirdeti? Ha a phantasia ereje alatt a gondolatok és érzések képeinek gazdagságát vagy a plasticitást és ragyogó színezést értjük, mi a költészetnek egyik legfőbb eleme, akkor Tóth Kálmán phantasiája igen szegény. Mindaz, mit eddig idéztem műveiből, e szegénység mellett tanúskodik, íme egy újabb bizonyítvány : Mikor egy-egy zengő felhő Az egeken általhalad , Meghatva a szép zenétől ) Láthatólag sápad a nap. Nap vagy te is barna kis lány Szépségeddel ezrek felett — Hogy van mégis, hogy te a dalt, Hogy a költőt nem szereted ? Tóth Kálmán hallván, hogy a mennydörgést égzengésnek is nevezik, természetesnek találta azon természetien gondolatot, hogy a nap a zengő felhők szép zenéje által meghatva sáppadjon el, s egész biztossággal intézte a leányhoz e kérdést : hogyha oly szép, mint a nap, miért nem sáppad el a költő dalára, miért nem szereti a költőt ? Mindenütt a költőnek kell szerepelni, csak a költő szerethet igazán, csak a költőt kell szeretnie a leányoknak. De a leányok több joggal kérdhetnék a költőktől: ugyan miért űzik ki önök a világból a szerelem költészetét, általában miért ellenségei annyira a költészetnek ? Ha a phantasia ereje alatt valamely lyrai költemény kerek compositioját értjük, akkor Tóth Kálmán phantasiája még szegényebb. Pár fennebb idézett egyszerű dalán kívül alig van compositioja; egy sor, egy versszak elrontja az egészet, s a bevégzést ritkán találja el. Innen költeményei közt a rövidek mindig jobbak, mint a hosszabbak. Phantasiájának nem adatott, hogy egyöntetű költeményeket teremtsen, s Isten ingyen kegyelméből geniális levélt, nem erőltetheti meg magát annyira, hogy költeményének alkotó részeit egy pillantással beláthassa s ne bizza magát a jó szerencsére, mi rendesen cserben hagyja. Ha a phantasia ereje alatt az epikai és drámai elemet értjük, tehát a legszorosb értelemben vett alkotó erőt , akkor Tóth Kálmán phantasiája legszegényebb. Költői beszélyei, balladái, románczai kevés becsüek. Csak a „Kis Geréb“ és „Tinódi Sebestyén“ érdemelnek említést. Az első annyiban legjobb, mennyiben leginkább nélkülözi a genialitást s epigrammái élben nyer bevégzettséget. De a hegyke hősöcske, ki sokban hasonlít egy katonásdit játszó gyermekhez, nem igen kedvező fényt vet a költő eszményeire. „Tinódi Sebestyén“ csak a phantasia csekély tárgyilagosságát tanúsítja, úgy látszik Tóth Kálmán nem olvasta Tinódi Sebestyén munkáit, mert különben nem tüntette volna föl úgy, mint egy újabb kori lyrikust. Tinódi Sebestyén tulajdonkép Tóth Kálmán maga, mikép egyéniségét költeményeiben kifejezi. E ballada a kornak semmi színezetét nem hordja magán s azon gondolat, melyben kikerekedik, hogy tudniillik a természet pártul fogja az elhagyott dalnokot s mintha fülmije volna, koporsója lesz a bokor, szemfedője a fák lombja, csak egy igen elhasznált hasonlat gyönge ismétlése. Néprománczai alul vannak minden bírálaton. ,,A ligvardi csárda mellett“ czímű például minő bizarr és nevetséges. Pej paripán egy betyár gyerek vágtat a csárdához „bort kér“. A korcsmáros kiső s azt mondja : „Itt van a bor, de miért kérte kend oly nagyon, úgy hiszem, alig lehet szomjas, bizonyosan egész éjszaka ivott.“ „Egy kortyot sem ittam, felel a betyár. Már pedig én azt gondoltam — mond a korcsmáros : „Hisz kelmed dolmánja, ünge Piros borral van leöntve.“ 4196 „Más érte azt, nem bor érte, Csalfa szeretőmnek vére.“ És itt meg kell szakítanom Tóth Kálmán genialitása bonczolatát, be kell fejeznem czikkemet, noha Tóth Kálmán „Költeményei“ és „Kinizsijéből nézeteimet ” mind nem mondhatom el, noha a „Szerelmi vadrózsák“ tüzetes bírálatát nem adhattam , noha a Balogh Zoltán és Concha költeményeiről szólva nem vehettem alkalmat, hogy a magyar verselésről pár eszmét érintsek, mint czikkem terve kívánta. Nem élhetek vissza e lap szerkesztője szívességével, ki oly készséggel nyitá meg „Szemlélnének Tárczáját, s nem kivonhatom tőle, hogy még néhány folytatásra számított czikkemet a jövő félévre is átvigye s velük érdekes czikkeket kiszorítson. — Azonban a netalán ,,Szemlém“-et megtámadni szándékozó lapok s azon tisztelt olvasók kedvéért, kiket e bírálatok érdekelnek, szükségesnek tartom megjegyezni, hogy e lapban megjelent czikkeim korábbi itészi dolgozatimmal „Tanulmány és polémia“ czim alatt sajtó alatt vannak, s belőlük az első füzet még a jövő hó folytán meg fog jelenni. Ott szemlém e III-dik szaka teljesen befejezve lesz s ott mindazt elmondom, mit most összehozni vagy mellőzni valók kénytelen. Gyulai Pál.*) *) Ki e jeles és nagybecsű kritikai czikkeket együtt újra elolvasni akarja, figyelmeztetjük, mikép azok a 626. 627. 628. 629. 641. 643. 644. 645. 647. 650. 655. 656. 657. 703. 704. 706. 712. 713. 715. 721. 724. 725. 751. 752. 153. 754. 755. 756. és 757-dik számokban foglaltatnak, egyszersmind, hisszük, hogy midőn ez érdekes czikkeket , azok folytatásával együtt külön füzetben is kinyomatni szándékozunk, ezzel az olvasó közönségnek kedves dolgot cselekszünk. Mi e czikkek említett folytatását illeti, azok a regények, novellák, drámai és színészeti ügyekre fognak vonatkozni, s a következő fél évben e Tárczában megjelenendnek. Egyúttal tudatjuk a t. ez. közönséggel azt is, hogy jövő félévi Tárczánkat t. ez. Csengery Antal urnak Ipolyi Arnold „Magyar Mythologia“ czimű munkáját ismertető és taglaló, a magyar tudós társaság ülésében felolvasott jeles székfoglaló értekezésével kezdjük meg, melyet egyszersmind külön is kiadandunk. Szerk. „ örömest s csak kényszeríttetve vállalta el a feladatot, azt állíták neki, mikép az expeditio pusztán oly vérontás nélküli sétaút leend, melynek az ő neve, mint Wellington növendékéé a kellő méltóságot kölcsönözendi. Ezen meggyőződésben hagyá el ő Angolországot.“ Az „Examiner“ panaszt emel az iránt, mikép noha a szebasztopoli helyőrségnek nagy része köztudomásúlag elégületlenekből áll, mégis semmi lépés sem történt arra nézve, hogy ezen a szövetségesekre nézve kedvező hangulat felhasználtassék , sőt a lengyel szökevények gúnyosan fogadtattak, s oly bánásmódban részesíttettek, mintha orosz foglyok lennének. Orbon kapitány,— úgymond — ki a grochovni csatában kitünteté magát, mintegy 100 lengyellel a Duna mellé küldetik a „török-kozák“ cs**' erősbítése végett, a helyett hogy raepi' neki, mikép Szebasztopol előtt a ler kitűzze. Boxer admirál özvegyének bals általános sajnálatot gerjeszt. Előbb unokaöcscse, s erre csakhamar férje haltak meg Krimben cholerában. Még alig véve föl az özvegyi fátyolt, midőn Strahan et Comp. bukása következtében vagyonának nagy részét (3*,000 ft. sz.) elveszte. Szinte ugyanekkor mezei háza lángok martalékává lett. Végre egy pár nap előtt azon gyászhirt vette, miképen, ki Szebasztopol előtt szolgált, halálosan megsebesült. Itt már valóban teljesült az ismeretes közmondás : nulla calamitae sola. Pária. jun.24. — S— Gr. Buonak az itteni austriai követhez intézett jegyzéke tökéletesen igazolja f. hó 21—ki levelünkben kimondott abbeli nézetünket, miszerint Austria erősen el van határozva a biztosíték terén maradni, ahogy ez értelemben, de csak is ebben, a nyugati hatalmasságok szövetségese maradand, hogy azonban nem szándéka azok harczvágya kedvéért magát oly háborúba keverni, melynek főczélja Franczia- és Angolországra nézve mostantól fogva világosan csak az ő katonai becsületükérti elégtétel. Rendkívüli merészség volna részünkről, ha a gr. Bud jegyzéke után, mely világosság , szilárdság és lojalitásra nézve valódi remekmű, azt akarnék bizonyítgatni, miszerint a nyugati hatalmasságoknak legtávolabbról sincs joguk a bécsi kabinet politikája ellen panaszkodni; de nem tétovázunk a fölötti csodálkozásunkat kimondani, hogy a nyugati hatalmasságok egy oly igen jó alkalmat, mely által Austria tettleges közreműködését maguknak biztosíthatták volna , elmulasztottak. Mert ha egyrészről — mint ezt gr. Budl is megjegyzi — egyáltalában nem volt bizonyos az, hogy Oroszország a javaslatokat elfogadja, úgy másrészről még azoknak is, kik Austria iránt bizalmatlansággal viseltetének , azon meggyőződésre kellett jutniok, mikép ezen állam el volt határozva kardja súlyát a mérlegbe vetni, hahogy Oroszország nem fogadná el javaslatait. S ha ezenfölül tekintetbe veszszük, hogy a nyugati hatalmasságok néhány héttel azelőtt nem kívántak többet mint azt , ami egyik austriai javaslatban foglaltatik , akkor nem kételkedhetünk , hogy Pélissiernoknak a fegyverszerencsébeni túlbizalma ragadta a franczia kormányt ama javaslatok elvetésére. Be kell várnunk az eseményeket, várjon azok igazondják-e e bizodalmát ; eddig elő legalább nem igen sok jót lehet várni, mert a június 18-ai események egy jelentősűek a szövetségeseknek egy valódi csatavesztésével. Az eziránti tudósítás — mint könnyen el lehet gondolni — Párisban igen kínos benyomást tett, s ha önök bizonyos német lapok levelezéseiben azt olvassák, „hogy a kormánynak e hír vétele legkisebb nyugtalanságot sem okozott“ (ez a bevett szólásmód), tudni fogják, hogy mit kelljen arról tartani. Igenis, a kormány nem vesztette el bátorságát; meglehet, hogy egy második kísérlet a Malakoff-torony ellen jobban fog sikerülni mint, nincs jó kedve. Sőt a közönség azt még rósz néven is venné, ha jó kedve volna, valamint azt is rósz néven vette neki, hogy ezelőtt három nappal a színházban megjelent. Mindenfelé csak azon nézet nyilvánítását lehet hallani, miszerint a perez arra nem volt alkalmas. .Azon különös hír szárnyal, hogy a Krimben levő katonaság közt egy kérvény van körforgásban , melyben a császár Changarnier, Bedeau és Lamoricier tábornokok visszahívásáért kéretik meg. Ami a kölcsönvételt illeti, ez iránt különféle tervezetek vannak megvizsgálás végett az államtanács elé terjesztve. Mihelyt az államtanács megteendette a maga jelentését, a ministérium azonnal határozatot fog hozni a mód iránt. Meglehet, hogy most is oly eljárás fog követtetni mint a két korábbi kölcsönnél, elhatározva azonban még semmi sincs. Azon hír, mintha d’ Azeglio Turinból oly küldetéssel jőne ide, hogy Szárdiniának a jövendő értekezletekbeni részvehetését kieszközölje , alaptalan. Szárdinia kívánsága már teljesítve van az által, hogy egy, Franczia-, Angol- és Törökország közti szerződvény íratott alá, melyben egy szárdiniai teljhatalmazottnak a jövendő értekezletekbeni részvétele ki van kötve. A június 18-ki eseményekről következő részleteket hallani: három tábornok elesett, Bosquettnek egyik karját vesztette el; a testőrcsendőrségi zászlóalj, legénységének több mint felét elvesztette; összesen mintegy 8000 embert vesztettek a francziák részint holtak, részint sebesültekben. Egy ily tartalmú sürgöny tegnapelőtt este érkezett ide. Komárom, június 16. Valóban nehéz szívvel tapasztaljuk, hogy a városnak annyi csapástól megrázott anyagi ereje gyarapodásnak indulni nem igen akar. Szinte ott állunk most is, hol állottunk akkor, midőn a gyászos múlt fájdalomteli sebei miatt magunkat az emberi természetből remélt jobb jövő álomképeivel vigasztaltuk. Vigasztalódást keresünk most is, mert nem remélni s nem vigasztalódni keresztény kebelnek lehetetlen. De midőn azok a gyökerek, melyekről a régi jóllét lombdyságai sarjadoztak, és azok a források, melyekről a régi vagyonosság aranyfövenyű patakjai áradoztak, amint látszik, kezdenek kiveszni, kiszáradni, valóban nem emberi combinatio, hanem egyedül a hit az, mely a jövő kietlen látkörén mindamellett is csillagát látja a reménynek, mely emberi kebelből soha ki nem hamvad. E remény vigasztaló hatását mi is érezzük, s addig is, mig azt a gondviselés valóvá érleli, adjunk legalább városunk életjeleiről egypár sort röviden. Házaink, ha nem emelkedtek s szaporodtak is, de mindenesetre csinosodtak; utczáink némileg rendeztettek, tereink javíttattak, városunk tavai pedig — mert fájdalom, ilyek is léteztek — a főnöki hivatal erélyes és dicséretreméltó intézkedései nyomán nagy részben már lecsapoltattak és kiszáríttattak. Két nevezetes katholy templom romban áll ugyan még, de már az egyik legalább fedelet nyert, s dicséretes az elöljáróságnak azon buzgósága, mely szerint a segélygyűjtésnek minden legkisebb alkalmát megragadta, hogy a városi közönség ezen egyik legfontosabb és legszentebb ügye mielőbb czért érhessen. Legközelebb igen üdvös intézet létesült, melyre a forró nyarak napjaiban régóta vágyakoztunk Egyesületi alapon ugyanis egy uszoda állíttatott fel, melynek eszméjét Feichtmayer polgártársunknak köszönjük. Azonban, mint a vizsgálat nyomán tapasztaltatott, az uszoda terjedelme fölöslegesen is nagy lévén, legalább e város csekély népességéhez képest, s továbbá a talap-fenyők nem eléggé alkalmasak lévén arra nézve, hogy nehéz fedélzetének teljes biztosságot nyújtson, míg másrészt az egyes fürdőszobák igen is keskenyek, az egész uszoda némi czélszerű módosítások alá vétetik. «Természetes, hogy az ily egyesületi alapon emelkedő vállalat kivitelébe s részleteibe igen sok ember beleszól , tanácsokat oszt, nézetet nyilvánít, s gyakran a sok tanács és nézet, melyre mindannyi részvényes jogosítva érzi magát, megzavarja s megnehezíti aztán a legügyesebb szakértő munkálatát is. Színészeink ugyan még nem voltak, de helyettük a napokban egy óriás keleti sátor alatt lovardás mutatványait adálezák, ki elég ügyesen kiszemeli azon helyeket, hol régóta még csak egy árva komédiás vagy medvetánczoltató sem mutatkozott, s hol igy a látványok hiányában kétségen kívül nagy közönségre számíthatni, miben nem is csalatkozott, mert tekintve fölebb már panasztott szegénységünket s anyagi erőnk megfogyatkozását, s a pénz szűke miatti általános panaszt a nagy városban is elégséges számú nagyközönség látogatta mindenkor a czifra, de egyhangú mutatványokat. Esőnk már régóta nincs, holott vetéseink régen szomjazzák azt. Vetéseink egyébiránt szépeik és biztatók, a közegesség állapota kielégítő. 1. 1. Somogy, június 14. Valamint nincs szentebb kötelesség, mint letörleni a szenvedők kényeit, megszüntetni az ínség fajait, vigaszt s segélyt nyújtani a szerencsétleneknek: úgy nincs édesebb, nincs magasztosabb érzet, mint mely a szenvedők iránti felebaráti kötelesség szives teljesítéséből származik. Ily édes, ily magasztos érzetben boldogító jutalma hazánk azon nemeskeblü fiainak s leányinak, kik az árvíz által ínségre jutott tiszavidékiek felsegéléséhez járultak. Már maga a szerencsétlen esemény is több nemesen dobogó szivekben ébreszté a felebaráti szives részvétet, s adakozásra késztő indulatot, de hire futamodván annak, hogy hazánk köztiszteletben álló kát. és polgári kormányzója Albert főlig ő is. fenségének az árvíz által károsultak iránt, a vész helyén megjelenése, enyhítő vigasztalása, s gyors segélye által valódi édes atyai szives indulatát tünteté ki, még inkább felvidítá a szerencsétlenek iránt a könyörület lelkét s azt eredményezé, hogy a súlyos ínségben levőkhöz számosan sietnek a vigasztalás olajával, s jótét filléreivel. Magas példaadása hatotta meg megyénk nemesen érző hölgyeinek keblét is, minek eredménye az jön, hogy ők az árviz által károsultak részére, sorsjáték utján kijátszandó 50 becses női munkát készítettek melyek máj. 31. Kaposvárott, a megye nagy teremében tartott tánczvigalom szünórájában kijátszattak. A belőlük s a bálból bejött tiszta jövedelem, mint értesülve vagyunk, eddig összesen 1232 pírt 3s krra megy. A kiskorúak egybekelését illetőleg, egy magas rendelet köröztetett egyházmegyeileg, mely igy hangzik: „A soproni cs. k. orsz. főtörvényszék elnökségének, martius 2,855 807 sz. alatt érkezett, a magas igazságügyministeriumnak martius 255 kelt 3754 sz. alatti rendeletét magában foglaló leirata következtében, az általános austriai polgári törvény 49 egész 53 - ig előadott törvény folytában, minden ref. és héber vallást követő lelkészeknek hivatalosan megtiltatik, az általános polgári törvény 78 - ban előszabott büntetés meghagyása mellett, az ezen vallást követő kiskorúaknak házassági egybekelését eszközölni ; anélkül, hogy az illető bíróság, mint gyám és gondnoksági hatóság engedélye hozzájárulna.“ A megyei hatóság a tűzi veszedelemnek jövendőre való meggátlása végett, egy üdvös rendeletet bocsátott ki, mely szerint senki házat ezután nem építhet, megyei hatósághozi bejelentés nélkül. A hatóság ennekutána szoros figyelemmel lesz arra , hogy az újonan építendő házak, mint eddig, egymáshoz oly közel ne, és ha lehet cserépre építtessenek. Minden nagyobb helységek húzó, a kisebbek pedig kézi fecskendők megszerzésére köteleztetnek. Minden háztulajdonos köteles egy faedényt készíttetni, melyre a házszám feljegyeztetik, melylyel a tűzveszélynél megjelenni tartozik. Kik a kiütött tűzvész oltása végett, kivévén a tűzvész tőszomszédságában levőket, azonnal vízzel meg nem jelennek, 5 pftra büntettetnek. — A megyei hatóságnak ezen a tűzvész meggátlására vonatkozó éber figyelméért , üdvös rendeletéért ezennel hálás elismerésünket nyilatkoztatjuk ; de óhajtanék, ha egy újabb rendeletében szoros kötelességévé tenné minden helység elöljáróinak, egy jegenye fákból álló közös faiskola készítését is. Ritka helység az, melynek határában lapályos hely, mely a jegenyefaiskolának legalkalmasabb, nem léteznék. E lapályos helyből csak */4 holdat kellene beültetni, mely, 1 □ ölre 30 facsemetét számítva, 3 év alatt 9000 kiültethető facsemetét, 30—40 év múlva ugyanannyi hasznos épületfát ad.