Budapesti Hírlap, 1855. június (734-758. szám)
1855-06-16 / 746. szám
mikép nem csak az általa kért segély nem fog neki megküldetni, hanem ő maga egész lovasságát Szebasztopolba tartozik küldeni. — A hadosztály egésségi állapota kitűnő ; igen kevés betegem van. Két nap gratificatióképen fris húst osztattam ki. Mától fogva a kiosztásról rendesen az administratio gondoskodik. Van szerencsém stb. D' Autemarre.“ Anapa várnak az oroszok által jún. 5-én történt elhagyását a „Schl. Z “ nem csupán stratégiai okoknak, hanem annak tulajdonítja, miszerint e várat tovább élelmezni lehetlen lett volna. A helyőrség , ha a nyugati hatalmaktól még egy expeditio érkezik, annak lett volna kitéve, hogy vagy éhen haljon, vagy magát megadja. E helyett a harmadikat választó, t. i. visszavonult a Kubán vonalra. Anapát a törökök építették, kereskedésüknek a cserkeszek elleni védelmére. 1828 óta az oroszok kezében volt s főraktárául szolgált a fekete-tenger nyugati partján a hegyi népek fékezésére állított erődöknek. Mivel az anapai öböl a tengeri szeleknek igen ki van téve, s csak kedvező évszakban használható, az innét 7 mfdre délre fekvő Szudzsuk kalé (1810 óta az oroszoké) jó, az északi és nyugati szelek ellen védett kikötőjéért, három varaccsal megerősíttetett. Ez erődök élelmezése ezelőtt tengeren történt, mert az út Anapától Kérésig mintegy 12 mértföld, és a gabna-fölösleg az azovi tenger kikötőiben a küldöngzést megkönnyítő. Miután a tengeri összeköttetés a zárlat miatt megszakadt, e várak élelmezésére csak a szárazi út maradt fenn Taman félszigetről (Kerescsel által ellenben) a part mentében, de melyet 4 mfdre délkeletre Taman városkától a Kubántó torkolata félbeszakít , s onnét Anapáig még 6 mfdet tesz. A szövetségesek e szárazi utat múlt évben kevés figyelemre méltatták, de már ez évi februárban kémszemle alá vették e vidéket, febr. 17-én Tusla hegyfoknál, Kerescsel által ellenben kiszálltak, 24-én Bugásban a Kubantó torkolatánál elpusztították az őrházakat, laktanyákat, istállókat, készleteket s partjárműveket, továbbá mart. 8-n Zimiteja erőd Mortello - tornyát, 2 mfdre északra Anapától, mely torony a Kubantónáli földnyelvet a cserkeszek támadásai ellen védi; mart. 12-n Kabardinszk védművet bombázták , a Szudzsuköböl déli oldalán , s másnap Szudzsuk-erődöt. Miután most Taman félsziget és az azovi tenger is a nyugati hatalmak kezében van, e város élelmezése a szárazon is lehetetlen lett. Északi csatatér: Danzigból jun. 9-ről kelt tudósítások szerint a keleti tengeri hajóhadból két gőzös és két sorhajó egészen Kronstadt közeléig nyomult előre, névszerint az utóbbiak azon sziget legvégső nyugati csúcsáig, melyen Kronstadt fekszik. A hajók száma Nargennél és Rigánál újra naponkint szaporodik, s folyvást hiszik, hogy legközelebb jelentékeny vállalat fog foganatba vétetni. A legutolsó hivatalos közlés az egyesült hajóhad mozgalmairól Kronstadtnál a sz. - pétervári lapokban jan. 4-ről szól. Dehn mérnökének jelenti, hogy e nap folytában az ellenséges hajóhad korábbi állomásán maradt, s csak néhány hajó szedte föl a horgonyt, ugyanazon vonalban, de nem oly sűrűn, állomást foglalandó. Estve még egy fregát és 3 ágyúnaszád csatlakozott a hajóhadhoz. Anglia, London, június 12. Az alsóház tegnapi ülésében a gyöngélkedéséből felgyógyult speaker-nek állomásann újramegjelenése bókok kicserélésére adott alkalmat. Az érdemes gentleman örömét fejezi ki a fölött, miképp hála Fitzroy ügyes helyettesítésének , a parlamenti tárgyalásokban semmi megakadás sem jött közbe. Azonban mivel távollétében két új tag, Tites Haddo lord eskeztetett föl, mely szertartásnak törvény szerint a speaker jelenlétében kell történnie, az a kérdés, ha vájjon ez utóbbiak ülésjogának érvényessége nincsen-e kifogásoknak kitételve. A belügyi államtitkár azt hive, hogy az említett formaellenességet legjobban meg lehetne orvosolni egy Tites Had -do lord részérőlindemnity-bill előterjesztése által, miben a ház megegyezett. Erre a metropolitan-local-management-bill-nek több záradékai átmentek a bizottmányi tárgyaláson, s a ház néhány órára felfüggeszti a tárgyalásokat. Az esti ülésben Bright egy a kelet-indiai budgetre vonatkozó interpellátiót jelentett be,Dr-way pedig egy oly interpellatiót, mely több ministerek által állítólag oly feltételek iránt tett bizonyos kikötésekre vonatkozik, miknek nem kellene Oroszországra szabatniok. — Sir Ch. Wood késznek nyilatkozott, a S. Herbert által egy részben felolvastatott admiralitási sürgönyöket előterjeszteni, azonban a méltányosság tekintetéből Dundas admirál válaszait is hozzácsatolandja. Erre Sir G. Grey előterjesztő a délután megígért indemnity-billt, melynek ma kell másodszor felolvastatnia. Ezután a Pakington népnevelési billje iránti tárgyalás újra fölvétetvén, miután több szónokok nyilatkoztak a bilinek részint mellette, részint ellene, Ewart indítványára, a tárgyalás folytatása jövő hétfőre halasztatott. A felsőház tegnapi ülése egészen jelentéktelen volt. Holnap a közigazgatási reform végetti középponti egyletmeetinget tartand a Drury lane színházban. A ,,Times“ ma szót emel az e tárgybani izgatás mellett, kifejtvén, mikép a harertéren uralkodni kezdő nagyobb tevékenység meggyöngítéssel fenyegetvén a reform-törekvés iránti részvétet, nagyon idején van, az egyletnek ismét életjelt adni s megmutatni, hogy a sereg élelmeztetésében eszközlött némely változtatásokkal még nincs minden megtéve. Egyszersmind a ,,Times“ utólagosan dicséri a reformerek legutóbbi manifestumát ,mely azonban annak idejében e lap hasábjain nem volt olvasható) mint a nép többsége érzületeinek hű kifejezését. Szerinte nagy tévedés azt vélni, mikép néhány katonai kormányszakok összeolvasztása a kor kívánalmait kielégíthetné, s nem szabad feledni, mikép még ezen részlefizetést is 10,000 emberélet áldozatával kellett megvásárolni. — A szakemberek, katonák s ügyvédektől szinte soha sem erednek reformok. Az első lökésnek azoktól kell jőni, kik a ezeken kívül állanak. „Angolország közügyei“ — így végzi a „Times“ czikkét - „minden angolnak magánügyei. Míg csak ezen igazság általánosan el nem ismertetik, a közigazgatási reform létesülését nem remélhetjük. A Downingstreet szint oly makacsul védendi magát, mint Szebasztopol. A ministerelnök, ki szintoly tapasztalt hadmérnök , mint Tottleben, hivatalos földművek mögé sánczolandja el magát, miket szabályszerű körülkerítés és roham nélkül soha sem foglalandunk el.“ A „Times“ — mint már említők - egy czikkében tökéletesen hátat fordít a háború helyhezkötése iránti eddigi politikának. Különbséget tesz a közt, mi a háborúra közvetlenül „alkalmat“ adott, s a háborúnak mélyebben fekvő „oka“ közt, s azon állítással kezdi czikkét, mikép „a négy pont egyezkedés gyümölcse volt, a Oroszország részérőli elfogadtatása esetében, puszta szemfényvesztésnek bizonyult volna be.“ Erre a 4 pont alapjában létező tetemes hézagokat emeli ki. „A háborúra“ — úgymond — „Oroszországnak Törökország elleni megtámadása adott alkalmat, a háború oka pedig kétségkívül Oroszországnak az összes polgárisait világ irányábani megtámadó állása. Az oly államok által van környeztetve, melyeknek mindegyike magában sokkal gyöngébb, semhogy vele megmérkőzhetnek, s melyek sokkal kevésbbé szoros egyességi kötelékekkel vannak egymáshoz fűzve, semhogy valóban rettentő s hatályos ellenszövetséget képezhetnének, így Svéd- s Dánország, Austria s Poroszország, Törökország s Persia. Szilárd ellenállást csak azon államoktól lehet várni, melyek nem jönek közvetlen érintkezésbe Oroszországgal. S nevezetes tény, mikép az egyenesen megtámadtatott Törökország kivételével, az Oroszországgal határos államok közöl egy sem mert ezen harcban a czár ellen fegyvert fogni. E szerint valódi esztelenség s nevetséges dolog, a nyugati hatalmasságok s Oroszország közti viszályt pusztán helyi kérdésnek tekinteni, vagy azt tenni föl, mikép nyertünk valamit, ha a szláv barbárságnak egyetlen kifolyását bedugjuk, míg a többieket mind illetetlenül hagyjuk. Szebasztopol lerontásán eddig elő sikeretlenül dolgoztunk, de az északi Szubasztopolt bevettük, s földig lerontottuk. Miként van az, hogy a négy pontban semmi említés sem történt a bomarsundi erősségről, s hogy Oroszországnak nem tiltatott meg ezen lerombolt erősséget tetszése szerint újra fölépítni? Azok, kik e tárgyban illetékes birák, azon nézetben vannak, mikép Oroszország Bomarsundban oly váriaknak vete meg alapját, mely néhány év alatt a keleti-tengert orosz tóvá alakította volna át. A hely fekvése igen jól volt választva, az a finnlandi s bothniai öböl bejárásánál építtetvén föl, egyszersmind a keleti-tenger déli része fölött uralkodott. Az Åland-szigetek Stockholmmal szemben fekszenek, ettől csekélyebb távolság s kevesebb természeti akadályok által levén elválasztatva, mint Szebasztopol Konstantinápolytól. — Az építési terv roppant mérv szerint volt készítve. — Az építés egyenes megsértése volt a szerződéseknek. (Ugyanezen szavakat használta Sir J. Graham is, noha mindjárt erre Oroszországot oly szövetségesnek nevezte, mely 40 év alatt egyetlen hűtlenséget sem követett el). Ha a jelen háború csak néhány évvel üt ki később, ha a baziliszk tojást kiköltetni hagyják, ahelyett hogy azt egy csapással eltaposnák, északi Európa rögtön rémülettel vett volna észre maga fölött egy oly szörnyet, mely szabadságát, sőt lételét fenyegető. Erre nem kivántattak volna meg nagy szárazi expeditiók. Svéd-, Dánország s Norvégia csakhamar érezték volna, hogy függetlenségüknek nyoma sem maradt, s alázattal hajtották volna fejüket ama sárom alá, mit egy ily építménynek kelle számukra készítnie. Azt mondhatnák ugyan, mikép utoljára is ezen erősséget szintúgy ostromolhattuk volna, mint Szebasztopolt. De ezen két eset egymástól nagyon különbözik. Szebasztopol mérsékleti éghajlat alatt fekszik, ellenben az Aland-szigeteket az évnek több mint fele részén át oly zordon éghajlat oltalmazza, mely minden hadműködést lehetetlenné tesz. Ezen óriási védművet az egypár nyári hónap alatt zárolhattuk volna ugyan; azonban télen a várművekben tett károk kijavíttattak, s a helyőrség megerősbíttetett, s élelemszerekkel elláttatott volna. És ezen fekvéses rendeltetésénél fogva annyira fenyegető, a tökéletes elkészíttetéshez oly közel állott, s oly szerencsésen lerontatott erősség egyetlen gondolatra sem látszott méltónak, midőn a békeföltételek kitüzettek! Oroszországnak a 3-dik pont elleni szerencsés makacssága nélkül kötelesek lettünk volna békét kötni, tekintet nélkül Bomarsund jövőbeli fölépítésére. Kénytelenek lettünk volna nézni, miként emelkedik föl romjaiból a hatalmas védmű, tornyok, párkányok s mellvédekkel, anélkül hogy legkisebb ellenvetésre is jogunk lett volna. Igen jól tudtuk volna, hogy az előbb a gyöngébb szomszédok, s később min magunk ellen van intézve, s az építést szintúgy nem gátolhattuk volna meg, mint ama halálraítélt bűnös, ki börtönéből nézi azon vérpad felállítását, melyen halált kell szenvednie Csak nagynehezen menekültünk meg legközelebb egy oly békétől, mely ily gyümölcsöket rejtett ménében.“ A Roebuck-féle vizsgálati bizottmány tegnap ismét titkos ülést tartott, hogy a közzéteendő jelentés iránt határozatot hozzon A tanácskozás 4 óráig tartott, a nélkül hogy a tagok a jelentés szerkezete fölött összeegyezhettek volna. Egy másik ülés tűzetett ki. A külföldi légióból tegnapig Doverben 500 ember volt összegyűlve, részint schweiziak, részint lengyelek s németek a különböző szövetségi államokból. Az Egyesült államokból 3 celebritas tartózkodik jelenleg Londonban, t. J. Fillmore exelnök, Van Buren Márton s Van Buren ezredes. Északamerikai lapok azt állíták, mikép Tyler ex- elnök szintén ide jövend velük, s mikép utazásuk czélja abban áll, hogy a nyugati hatalmasságok s Oroszország közti közbenjárásukat ajánlják fel. A ,,New-York Herald“ meghazudtolja ezen hírt. Igaz ugyan, hogy némely kitűnő congressusi tagok komolyan gondoltak arra, mikép Amerika közbenjárása a hadfolytató hatalmasságok számára felajánltassék. Ezen ügy köztudomásúlag már nyilvánosan is vitattatott. Azonban tüstént felhagytak a dologgal, miután a nyugati hatalmasságok képviselői kijelenték, hogy az ily beavatkozás helytelen s nem kívánatos. Hir szerint Pembroke-ban ismét egy új 130 ágyús nagy csavarhajó fog építtetni, s „Howe“ nevet fog nyerni. Francziaország, Páris,jun. 12. A portugál király s az oportoi herczeg ma meglátogatták a pénzverdét. Amaz ünnepély, mit tegnap Páris városa adott a király s herczeg tiszteletére,igen nagyszerrű volt. Több mint 6000 meghivatott személy volt jelen. A király s a herczeg 10 óra felé érkezvén meg, a főkapunál a megyefőnök s a községtanács által fogadtattak, s a terembe vezettettek, hol már akkor Mathid herczegnő számos főrangú hölgyekkel együtt jelen volt. Néhány percz múlva Krisztina királynő is megérkezett. Midőn a magas vendégek az ünnepélyek nagy csarnokába beléptek, a Strauss igazgatása alatti zenekar a portugáli néphymnust játsza. A tánczvigalmat a király Mathild herczegnővel, az oportoi herczeg Haussmann bárónővel stb. nyiták meg. Erre a király s a herczeg bejárták a termeket, s az ünnepély fénye által elragadtatva lenni látszottak. Útjukban mindegyik zenekar a portugáli néphymnust játszó. Minden Párisban tartózkodó előkelő külföldiek jelen voltak ezen nagyszerű ünnepélyen, mely késő éjig tartott. Az „Indép. beige“ levelezője szerint, a francziáknak Szebasztopolnál kivívott legutóbbi sikerei 3 ezredesükbe kerültek, az elesett tábornok neve, mint hivatalosan tudva van: Pecqueux de Lavaranda, ki csak legújabban emeltetett tábornoki rangra. — A sereg nagyon örvend a Tsernaja balpartján legújabban megnyert tér elfoglaltatásán ; ezelőtt téré vizsfűnek hijával volt, de mióta ezen oldalról kiterjeszkedett, minden nélkülözés és nyomor eltűnt. „Most van vizünk“ ezek egy levél szavai, „frisségünk s pompás legelőnk. Embereink a folyamban fürödnek, s lovaink hasukig fűben járnak.“ A seregnél azt kezdik mondani, miképp é is sok tábornoknak „szerencséje“ van. A számára biztosított sikerek ezen érzete most még inkább növeli ama bizalmat s örömet, melylyel a főparancsnokságnak reá átruháztatását fogadták. Ma a rokkantak palotájának templomában az elhunyt Bugeaud tábornagy tiszteletére gyászmise tartatott. Lyonból Marseille felé folyvást roppant élelem-készletek szállíttatnak. Thouvénél konstantinápolyi franczia követ holnap hagyandja el Párist, hogy egyenesen állomására menjen. Legközelebb a Bonaparte-családnak szinte összes ágai Párisban lesznek összegyűlve a császár körül. Két nap óta Canino herczegnek gyermekei mindnyájan Párisba érkeztek, s egy a császár rendeletéből számukra megvásárlott s elkészített palotában szállottak meg. A császár múlt csütörtökön mindezen fiatal herczegeket elfogadá, s mint mondják , saját kincstárából mindnyájok számára tetemes díjt rendelt meg. Ma a londoni lord mayor s aldermanok kíséretükkel együtt, visszaindultak Angolországba, a szajna megyei főnök az északi vaspálya indóházáig elkísérte őket. A legközelebb dandártábornokká előléptetett B évi 11 . báró ezredes a császár hadsegéde, jelöltetett ki a keleti sereg tartalék-hadtesténél levő hadmérnökség parancsnokává, s múlt pénteken a „Panama“ hajón Krímbe indult, széles ismeretei s gyűjteményei által tevékeny részt vett.“ Megengedem, de az e munkából nem tűnik ki. A 264—270. lapon „A családfejtés elmélete“ áll, melyben,kitűzött irányával nem lévén tisztában író, szíriai földmíves módjára csipdesi a czimhasználókat. — Kimaradhatott volna, annyival inkább, hogy ha jól emlékezem, egyszer kijött a néhai „Hetilap“-ban. Végül a „Tartalom“ előtt két lapon ,,A családok pusztulásáról“ — elmélkedik szokott takarékos modorban, megemlítvén némely kihalt és notázott családokat. Kérdem írótól, él-e vagy kihalt többek között az 1r é s vay Jeromos, Perlakhy Menyhért, petri Dersi Kelemen és Antal, váraskeszi Lépes Bernát, zarándi Horváth Endre, készi Ákos Miklós, ivánházi Kontár István családja (mind erdélyiek) , kik mint e honiak írták alá az 1505—ki elhirhedt rákosi gyűlés határzatát. (Revay Cent 68. 1.) De lássunk a műből részletességeket is. Szerfelett hiányos az ily leírás: „Kozma Pál leírta Zarándot, pályázott vele, „ az 50 dr. aranyat megnyerte“ (165.1.), mit csak ennyiben érteni nem lehet. Mi sem tüntetheti jobban ki a rögtönzött művet mint író ezen nyilatkozatai: ,,az újabb nemzedék a táblákban hiányzik“ , ismét: ,,a család végsarjai névsorát nem bírom“ (166—231.1.) „tán most is élnek, 126. 1.) Említtetvén (166—169. 1.) a Kun család, ha rosályi Kun családról keveset tud , de menthetetlen, hogy említetten hagyá rosályi Kun Pált, I. János király hivét,hadvezérét, kinek leánya Katalin Verbőczi János neje, tehát Verb. István menye volt. A rosályi és oldolai, mint a csapói Kun cs. is egy ágazat. Kimaradt a 174. 1. hogy dr. Lészai irt latin nyelven ,,A fogakról.“ Minő történeti tárgyu munkákat hagyott fenn Liszti J.? (157. 1.) — Miket fordított Petroczi Kata? (203—204. I.) — és a ,,bámult“(?) Ujfalvi Krisztina ( 1818) mely műveiben bámultatik ? (244. 1.) Mit tartoznak e műbe Macskási Péter követelései a 178. lapon? vagy nevezetes férfi-e valaki azért, hogy ,,a lópatkókat csak amugy székiben tördeli“(178. 1 ),vagy hogy (187. 1.) Mikola perel, s egy más nevezetes ur ,,majomgát - elvágásért peren marasztódott“ (1. 239) Perlő honfi sok van, s nekem volt egy legényem, ki a rézgarasost fogaival kettéharapta. Írjuk be ezt is, mint nevezetest, úgy is szó szerint nevezetes valaki, mert „szép férfi“, a 192. lapon 1. „szép férfiak s szép nőket nyertek nőü 1.“ de nevezetes honleány volt az is, kiről említést tesz szó, hogy „a hon leghíresebb asztalkrója“ . (262. 1.) Én pedig azt mondom, azon honleány a nemzeti irodalom hő pártolója. Miért nem bírálja izó az általa kétségbe hozott szívhagyományt a 181. lapon? Szép, ha a historicus etymologus is. . . . Minő nem historicushoz illő állítás a 1841. „elfogják, szinte megölik.“ így írtak Normandiában a XVII. század közepén legendákat. Mily üresség : „Mikór. kora történetét is leirta“ (1851 ) és Rozsnyai Dávid kora történetét is leírta.“ Mikor, hogy, hol? mi az az „is“? Mily hízelgő: „házasság után (épen után) nagy birtokra tevén szert“ (186. 1.) Kikeresett fukarság: „Czimere : egy bogos szarvú dám vad“ (180. 1.)—■ „Czimere: szirén“ (254. 1) — ,,Czimere : vadkecske“ (232. 1.)—Tán ezen kurta czímer.leírásokat iró Svetoniustól tanulta, ki Domitianusról irta, hogy czimere : „arany szakál.“ A czimereket, ha nincsenek a magyarázathoz iktatva , egész részletességükben kell leírni, hogy azokat a leirás után lerajzolni is lehessen. A táblázatokba, ha egy s más nevét iró nem tudja, oda tesz ,,N. N.“-et, s ily „N. N.“ — nem t b d o no van a munkában több mint 23., a 162. 166. 168. 172 176. 200. 203.208. 221. . 230. 233. 234. 237. 239. 245. 255. lapokon; ezeket a csorbaságokat ki lehet vala kerülni utánjárással, mert olyféle mentség : „származásukat nem birom“ nem illik egy munkába, melynek érde-metlen czime : „--leszármazási táblákkal.“ - Hol vette be, hogy Naláczi Péter neje 1630. volt Palatics Erzsébet? Ez nem igaz; Palatich vagy Palatics Erzs. id. Barcsai Sándor neje volt, s igy anyja Barcsai Ákos fejedelemnek. Illetlenségek és tudatlanságok: „Nopcsa Elek cancellár özvegye Hunyadban jobbágynőiből egész testőrséget tartan , és „Nopcsa László jegy kastélyt építtete, melynek férnye, kérelme basák lakára emlékeztette.“ (1971.) Hibázó, hogy Nopcsa Elek erdélyi udv. volt cancellár meghalt Ma is egésségesen él Bécsben. Tehát az élőnek nem lehet ,,ezt vegye.“ Da a tisztelt férfi neje meghalt V. Hunyadon 1847-ben. — Hogy a fennemlített és Nopcsa László úrtól Zámon épített, sok szép régiséggel díszes kastély az 1848-ik év decemberében vandalusi dühös és vad indulattal szétromboltatott — ezt előhozni, az „Ellenőr“ hajdani szerkesztőjének, mint látszik, nem volt igye szerint. A jelenleg élő Eördögh család mennyiben rokon az ördög keresztúri, sólyomkői és kis-jenői ágazatokkal ? Nyomdahiba kevesebb mint az első füzetben, de figyelmetlenséget árul el, hogy a §§. sora rendre megy a 175-ig, s azután jön 158. §, s rendre foly a 169. utolsó §-ig. E rövid taglalat is eléggé ismerteti az úgy is ephemer becsű művet, melyből 600-on felüli erdélyi család leírása, czimare és táblázata hibázik. Jó lesz e munka iveiben „invicum vendere tus odores etquidquid chartis amicitur inept is.“ Cs. 4133