Budapesti Hírlap, 1856. június (126-150. szám)

1856-06-11 / 134. szám

Pest. Szerda, Juntas 11.1356. Szerkesztői iroda : Egyetem utcza 2-ik az. a. 1-ső emeleten Megjelenik e lep, vasárnap az ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel.Előfizetési díj: Vidékre : f é 1 é­v­r­e : 10 frt, évnegyedre: 5 frt. Helyben: f­é 1 é­v­r­e: 8 frt, évnegyedre: 4 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri be­­iktatásáért 6 fer, többszöriért pedigékr számíttatik.— Egyes szám 20 pkr. A „Budapesti Hírlap " előfizetési ára : Budapesten évnegyedre 4 pft. félévre . . . 8 — Vidéken évnegyedre ... 5 — félévre...... 10 — Pesten előfizethetni a 1 u 1 i r t kiadóhiva­talában. (Egyetemi utcza 2-ik sz. a takarék­­pénztár-é­­pületben), vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. Az előfizetési díj bérmente­­sen beküldetése kéretik. amich­­irisztáv, a Budapesti Hírlap** kiadója. HIVATALOS RÉSZ. A belügyminister egyetértésben az igazságügy­­ministerrel. Tatár Tamás szolgabíróhivatali segédet szolgabíróvá egy vegyes szolgabíróhivatalhoz Ma­gyarországban kinevezte. Az igazságü­gyminister, Schütz Ferencz tanács­titkári segédet a prágai orsz. főtörvényszéknél egy a lőcsei megyetörvényszéknél megürült megyetörvény­­széki tanácsosi állomásra, és dr. S­t­u­d­n­i­c­z­k­a Já­nos tanácstitkárt a lőcsei megyetörvényszéknél, az eperjesi főtörvényszéknél megürült tanácstitkári állo­másra kinevezte. A nagyváradi cs. k. országos pénzügyigazgatósági osztály egy 3. oszt. adóhivatali segédi állomásra Fe­hérgyarmaton és Radnán J­á­n­o­v­i­c­s János adóhiva­tali napdijnokot Huszton és Pavovszky Márton napdijnokot az ungvári pénzügykerületi igazgatóság számviteli osztályánál, ideiglenesen kinevezte. A kassai cs. k. országos pénzügyigazgatósági osz­tály Freundlich Lajos adóhivatali tisztet 3-ad osztályú adóhivatali ellenőrré Ökörmezőn — P­o­­­á­­nyi Antal cs. k. megyei írnokot Ujhelyben­­ Pe­trás István szolgabirós­ági írnokot Ujhelyben 3-ad osztályú adóhivatali tisztekké, továbbá Erdélyi Ká­rolyt az unghvári pénzügyi kér.­igazg. osztály írno­kát, és Sychta Ágoston adóhivatali napdijast Nagy­­mihályon, adóhivatali segéddé ideiglenesen kinevezte. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, junius 10. A politika mint regény. I. A politiká­­ban, mint tudva van, igen sok függ az állásponttól, melyet valaki elfoglalva, az eseményeket nézi és bí­rálja — sok megtörténik és beteljesedik idő folytá­val a politikában, a­mely eredményt kezdetben bárki regény színében tekintene volna, általában nem lehet tagadni, a politika hasonlít a regényhez, s olykor regényes, mesésnek tartható nézetek, állí­tások az események kifejlése és czélhoz jutása által végre valósággá válnak. A nem régen bevégzett keleti háború is e nézet igazságát illetőleg szolgál­tatott adatokat, mire nézve legyen elég csak az an­­gol-franczia szövetséget — entente cordiale — említni. De az is ép oly igaz, hogy a politikának e regé­nyes szine átmegy néha a napirenden lévő kérdé­sek felöli okoskodásokra — a politikai viták is többször regényes szint kölcsönöznek, s lehet állí­tásokat hallani és olvasni s a dialectika minden fegyverével támogattatni, miknek a helyes és józan combinálás, valamint az adatok egybevetése épen az ellenkezőjét mutatja, így a keleti háború végével felmerült s azon nagy és végzetteljes ügyre vonatkozó nézetek foly­tán lehetett hallani nyilatkozatokat, mikép Oroszor­szág legyőzetve magát a nyugati szövetség ellen már sokáig nem védhette, s kevés idő múlva terhes béke elfogadására lett volna kényszerülve, valamint elmondatott, mikép a franczia-angol „entente cor­diale“ az örök béke és Európa jövő aranyidejének palládiuma s rendüthetlen alapja lenne. Nem régen egy tekintélyes, de néha politikai okoskodá­saiba a regény körébe átcsapó lap is állító, mikép „a háború folyama és nem kedvező eredménye a pétervári kormányt némely csalás­októl mentette meg, és némely hasznos igazságra tanítá.“ Jelesen „e háború, mely az orosz vitézséget kellő fényben tünteté fel, mely a részrehajlatlan vizsgálókban e birodalom segélyforrásairól nagy véleményt ébresztett, csupán annyit derített egész evidentiával ki: miként Oroszország aránylag fej­letlen anyagi viszonyai közt nincs még arra képe­sítve, hogy oly gazdag s kimeríthetlen eszközökkel bíró államok ellenében, mint a nyugati hatalmak szövetsége, egy hosszú háborút rája nézve szeren­csés eredménynyel fejezhessen be. Pár év múlva a czár birodalma kimerülten, s védelemre többé nem alkalmasan fogadott volna igen terhes feltételű bé­két el (?!) s a háború sebeit egy egész nemzedék alatt mindig kötözgetnie kell vala, a­nélkül hogy egészen begyógyíthatná.“ Ez volna az első c­s­a­l­á­d­o­m, mitől az orosz kormányt a bevégzett keleti bábom megmenté, az első igazság, mire az megtanítá. Ismételjük : a politikának van olykor regényes színe é s a szín tem­észetesen nem — való. Mellőzzük, vagy csak futva érintjük az ilyenforma okoskodásban előforduló világos ellenmondásokat, p. o. hogy midőn egyfelől­ Oroszország, mely ko­­rántsem tekintelhe­tik agyag lábon álló colossusnak, sőt inkább­ az egy erős hatalmas állam, mely vitéz hadsereggel és sok segelt forrásokkal bir, mégis mindezek ellenére nem volna képes a nyugati ha­talmak ellen egy hosszú háborút szerencsésen vé­gezni be, s pár év múlva kimerülve s magát nem védhetve, terhes békét lett volna kénytelen elfo­gadni, ez ellenmondást tehát mellőzve — épen az említett állítás valóságos csalásom — s annak csak­nem az ellenkezőjét lehet a bábok és események folytán bebizonyultnak mondani. Hogy a gazdag és kim­eríthetlen eszközökkel bíró nyugati hatalmak szövetsége, roppant erőfeszítéssel s emberéletben, pénzben s hadikészletekben hozott kiszámíthatlan áldozattal folytatott kétévi háború után is aránylag mind kevés eredményre tudott jutni — ez minden európai hírlapokban, azok közt a pestiekben is, bőven megírva volt. A világtenge­ren uralkodó Anglia hatalmas flottája a franczia hajóhadtól gyámolíttatva, a balti tengeren tö­kéletes kudarczot vallott — s a feketetenge­ren is azon hatalmas szövetség Szebasztopol fe­lének egy évi ostrom után , a győzelmesekre nézve is legérzékenyebb vesztesekkel megvásárolt romjain kívül, csak három nagy tengerparti vár b bir­tokába tudott jutni, mely nyereségek még Krím el­foglalását sem biztosíták, annyival inkább a had fo­lyamára és a nagy birodalom belsejébe lehető be­nyomulás­i táborozásra nézve legkevésbbé sem valónak döntök. S e nyereségeket is Karsz várának a török kormány példátlan gyámoltalanságát és mélyen sülyedését tanúsító elvesztése ellensúlyozó, s azt mintegy gunynyal tetézé a magát tétlenségé­vel kitüntető renegát Omer pasának ügyetlenül kezdett és siker nélkül maradt mingreliai tábo­rozása. Ha a hatalmas és négy állam hadi erejére támasz­kodó nyugati szövetség csak magára marad — ha az austriai cs.­udvar azt nem segíti s az orosz határszélekre felállított vitéz hadserege által minden pillanatban érvényesithető hatalmát és tekintélyét a nyugatiak javára a mérlegbe nem vési — se his­tóriai tényt szeretik némelyek okoskodásukból ki­feledni — szóval, a bécsi császári kabinet dön­tő fellépése nélkül, a legnagyobb hihetőséggel lehet erősítni, mikép a nyugatiaknak alig maradott volna egyéb hátra, mint visszavonulni az orosz földről, s minden bizonynyal ezek előbb kimerül­tek volna mint a saját földjét védő, s Antaeus erejével bíró Oroszország. Ki nem akarja a tények előtt szemét behunyni, ki szándékosan nem akar magának illuziót csinálni, ez állítás valóságát nem tagadhatja. Nem tagadhatja mindenekfelett azt, hogy a két évi táborozás daczára is — Oroszország n­e­m kérte a békét, hogy azt szenvedett veszte­sei mellett is — voltaképen meggyőzöttnek mondani nem lehet, hogy a békének mint az meg­köttetett, fötényezője volt a múlt évi orosz trónvál­tozás, (Miklós császár nehezen fogta volna a pá­risi szerződést aláírni), mint szintén hogy a nyuga­tiaknak a békére nem kevésbbé szükségük volt mint Oroszországnak (s tán még bizonyos részben in­kább) s lehet gyanítni, alkalmasint állítni is, hogyha az úgynevezett kék könyv — blue book — kiállításában, az abba tartozó okleveleknek kivo­­natilag közlésében, megnyirbálásában sőt eltitkolá­­sában is nagy mester lord Palmerston megengedné, miszerint a keleti ügyre vonatkozó diplomatiai portefeuille-je előttünk nyitva legyen, abból teljes világossággal kiderülne, hogy nem a Néva, de leg­inkább a Szajna partján sürgették a béke meg­kötését. — XII-dik Károly svéd király és­­ Napóleon táborozásai Oroszország védel­mi képességét maga saját földjén, eléggé be­bizonyították — a közelebbi keleti háború pedig arról bárkit meggyőzhetett s ellene mondhatlan igazságnak tünteté ki, mikép az orosz birodalom el­len Németország, különösen Austria hozzájárulása és segítsége nélkül hadat kezdeni,legalább abban sikerre jutni nem le­het. S tudva és tekintetbe véve a porosz kabinet semlegességét s elkülönző állását a keleti hadban, mi­által az oly nyomatékos német erő és egység megoszlott, — annál inkább számolhat méltánylásra az austriai csász­­udvar által követelt, a közbiroda­lom mint Európa érdekét bölcs számítással szem előtt tartó leyális politika, mely az egyenes után czélra nem jutható óriási viadalnak arról egy más és kártékony irányba eltérését, s könnyen európai conflagratióvá fajulását meggátolva, a hadakozó fe­lekre nézve egyaránt tisztességes, mint Európára nézve üdvös, az emberiség és népek joga érdekére vonatkozó elvek sanctionálásával jelenkorunk be­csületére való, annak haladását tanúsító békének létrejövését eszközlé. A második állítás, vagy csalásom a franczia és angol szövetségre vonatkozik, mely a két népet és államot úgy szólva csaknem összeforrasztja. Hogy ez is valóságos csalásom, a jövő alkalommal ki­fej­tendjük. Szilágyi F­erencz, Bécs, junius 9.­­ A franczia-austriai állam vasut- társulat alapí­tóinak tudvalevő mamteuvreje még folyvást,­­­s al­kalmasint még soká fogja éreztetni hatását az egész papírvásárra. E társulat részvényei 266-ról 10 már 228-ra szálltak le , de a többi iparpapírok is neve­zetes lökést kaptak. Egyelőre úgy­­ látszik mintha az államvasúttársulat ügye semmi összefüggésben nem lenne más iparpapírokkal; de nem úgy van a dolog : az államvasuttársulat számadásából kisült, hogy míg pénztárában alig néhány százezer fk. készpénz fekszik rendelkezésre, azalatt 15.000.000 — mondd tizenöt millió frinyi tőkéje a párisi cre­dit mobilier tárczájában hever, (azaz, hogy nem hever, hanem Pereire et Conto.uraknak ka­matoz busásan); a credit mobilier összes­­alaptőké­je (60 millió forint) semmi­­arányban sidcs a hi­telhez , mert ámbár e pillanatban ezer miliókat forgat, de vajmi könnyen történik raj­ta a l­i­­quid humani, mint épen Pla­c­e untak a credit mobilier egyik fötőtagjának­ nagy­" szerű bukása is tanúsítja. Mindez észrevéve kissé levoná a hályogot a közönség szeméről s maga piszt tgy h­ueiuo örvényt lát elleren­ni. A pamqne azonnal kiterjeszkedett egyéb papírokra is, külö­nösen a bécsi hitelintézet magas árkeletű részvé­­nyeire, melyek 396-ról­­ 354-re le, majd 366-ra ismét fölhaboztak. E félelem magában­­véve nem ártalmas néha, memento móltja a kapzsi pénznye­részkedőknek , de ha általánossá válik, épen azon bajt idézheti elő, melytől fél s a modern pénz­­üzlet s hitel kártyavára pár hét alatt összeomolnék nagyobb pusztítást hagyva maga után, mintha Euró­pa valamennyi folyói kiáradnának.­ Az államvasut­­társulat hírhedt ügye most azon ponton áll, hogy az alapítók a b a i s s e t mennyire lehet korlátolandók, a minden oldalról piaczra dobott részvényeket bevá­sárolni kénytelenek; e kénytelen­ bevásárlás reájok nézve veszett fejszének nyelei r­­end az esetben, ha a ministerium a tudvalevő tan­­tiéme-tökésitést nem fogja megengedni; ez eset­ben ugyan­is a közönség a közhatalomban biztos­ságot látva az alapítói önkény s kapzsiság elen — a részvények árkerete ismét emelkedni fog, s az alapítók nyereséggel túladandnak a most olcsón bevásárlott részvényeken. Sőt e kilátással előttük most maguk mondhatnak le nagylelkűen szándékuk­ról, megelégelve azon nyereséget, melyet a rész­vények emelkedésével realizálhatnak. Mindent a közjó nevében és dicsőségére ! Tegnapelőtt (7-kén) nyitá meg az aradi magyar színtársulat előadásait a „Vén bakancsos és fia h­u­s­z­á­r“ czímű népszínművel Szigetitől. A színház tömve volt; a színészek részéről buzga­lom, a láthatólag meglepett (mert ily jó előadást nem váró) közönség részéről öröm, innen is túl is magyar lelkesedés jellemző az estet; igazi magyar mulatság volt; fesztelen kedélyesség közönség és színészek közt, kik mintegy családot képezni lát­szottak. — A jelen volt nem magyar nézők is el voltak ragadtatva a látmány életelevensége által; — „ez nem szinpad —­ ez mind csupa élet !“ mon­dának ; s valóban igazuk van­­va nincsenek, a vámjövedéki kezelés és számadás­­ból kitöröl­tettek s pénzü­gymínis téri bocsátvány ál­tal az államjószágkezelés és számadás alá adan­ak. — D emin. R a n s c­h­e­r bibornok hgérsek jövő héten St. Veitban Bécs mellett veend nyári látást; a lapok által jelentett Romába átázásához semmi előkészületek nem létetnek. —* HgGoresakoff volt követ az itteni udvar­nál tegnap est­­e inle érkezett s az összes orosz követség­ személyzet által fogadtatod. Utód­d­ tél­­jes' bizonyossággal b. Badberg berlini orosz kö­vetet emli­k'. Ma a leg­hosszabb ideig értekezett gr. Earol'-Schauenstein külögyminister 5 excjá­­val, s jövő csütörtökön Császár Ő Felségé­­nél lesz audiénsíáv, visszahívó lévi­lének át­nyújtása végett. Elutazása jun. 20-ra van kitűzve. *Itt Krosenster­n orosz cs. állam­ tanácsos Sz. Pétervárról tegnap ide érkezet. A püspöki értekezletek f. hó 20-n fognak valószínűleg berekesztetni, miután a tanácskozás alá tenyésztett tárgyak mind a magas kormánynyali teljes egyetértésben s annak megelégedésére elin­­téztettek. Ez által a külföldi lapokban terjesztett el­lenkező aggodalmak teljesen alaptalanoknak tűn­nek ki.­­ AUSTRIAI BIRODALOM, Bécs, jun. 9. Erzsébet fehérszegasszony ő cs. k. fenségének állapota a helyzetnek megfelelő, a betegágy lefolyása kedvező, az újszülött herczeg egésséges és erőteljes. — Gr.Radeczkyt egy főkormányzó ő excel­­lentiája Bornotti József menekültnek a büntet­len visszatérést a cs. államokba megengedte. — A hitel­intézet a koronaországok ke­reskedelmi kamráit megkereste, hogy neki a kamrai kerület legkitűnőbb és legszilárdabb ügyleti fir­máinak jegyzékét beküldje.­­ A nemzeti bank fiókjai az arra már kijelölt városokban következő sorban, és pedig mind még az idén fognak felállíttatni: Reichen­berg, Fiume, Laibach, Debreczen, Temesvár. — A magyar közbenső vámvonal megszüntetése következtében vámhivatali czélokra nélkülözhetővé lett épületek, az azokhoz tartozó földekkel együtt, a mennyiben már más kincstári c­élokra alkalmaz­ KÜLFÖLD. Anglia, London ; jan. 7. Az alsóház teg­napelőtti ülésében Hamilton lord kérdő, ha váljon a kormány szándékozik-e közzétenni Long­­worth-uiak netalán létező jelentéseit, a cserkész­­főnökökközi küldetése iránt. Pal­merston lord azt válaszola, mikép nem lenne czélszerű ily je­­n­téseket előterjeszteni. S­i­d­n­e­y­ H­e­r­b­e­r­t az An­­golországbani katonai nevelési rendszer hiányos helyzetére rova fel a ház figyelmét, s számos re­formokat javaslott: ier n. o. eöt oly tiszti kineveztetését, mely a tisztek vizsgálatait intézte, mind a tiszti karba belépés, mind az előléptetés al­kalmával , továbbá minden törzstisztté kinevezendő egyénre nézve azon kötelezettség behozatala­, mi­­kép előbb annak a törzstiszti iskolát be kell vé­geznie, s mind a gyalogság-, mind a lovasság- s tüzérségnél legalább egy évig szolgálnia. Pal­merston lord bevalla, hogy a jelen rendszert ja­­vítni lehet, s megígérte, hogy a Herbert által érin­tett részletkérdéseket gondos figyelembe veen­i. Az a­u­s­óha­z tegnapi ülésében Bulwer L­yd­­­­on így nyilatkozott: „Egy kérdést akarok intézni a kormányhoz. Tudva van, noha ennek nem­ tudá­sát színlelték, mikép az Egyesült­ államok kormánya elismerő Walker tábornokot, valamint az is indva van, mikép egy fregát küldetett a hadműködések színhelyére; azonban remélem, csupán azon ezéi­ből, hogy az eseményeket szemmel tartsa. Úgy hi­szem, az Amerikávali háború a legnagyobb csapás lenne, mely bonunkat sújthatná a nemzeti becsület elvesztése után. A kérdés, mit tenni akarok, ez­ addig is, míg az Egyesüll­ államok kormánya vála­szolna az eléje terjesztett választott­bíróság iránti ajánlatra, minő intézkedést tett az angol kormány az oly sokáig halasztott válasz megnyerése végett ? Palmerston lord így válaszolt: „Nem vagyok képes végleges választ adni a hozzám intézett kér­désre. Csak annyit mondhatok, mikép az amerikai kormány határzottan felszólíttatott a választott­­bírósági ajánlat elfogadására, s mikép még nem tud­hatni, ha várjon azt elfogadandja-e vagy nem. Nem tudom, ha vájjon Clarendon 1. tanácsosnak vélendő-e ezen kérdést­ sürgetni, mivel jelenleg egy más n­a­­gyobb érdekű kérdés is létezik. Ekközben nem­ té­továzom kimondani, mikép honunk érdeke­s az Amerikávali állandó s barátságos viszonyok fenn­tartásának reménye csak nyerhetnek amaz eszélyes tartózkodás által, mit a ház eddig elő tanúsított mind ezen­, mind pedig azon még fontosabb kérdést il­letőleg, mely a legutóbbi háború kezdetére s az azt megszüntető alkudozásokra vonatkozik. A je­lenleg Amerikával függőben levő alkudozások igen nagy fontosságúak, azonban méltán re­mélem, hogy azok be fognak végeztetni a két or­szág békés viszonyainak félbeszakasztása nél­kül. Itt a két kormány közt semmi valódi ok nem létezik az összeütközésre, s remélnünk kell, hogy mindkettőnek józan értelme győzni fog, s minden hasztalan összeütközést megelőzend. A dolgok jó helyzetében, az esen házbani vita igen káros lehetne, s Angolországnak érdekében áll, hogy ily vita ne történjék. Tegnap egy az iránti kérdésre, hogy várjon Cram­pton elhagyá-e Washingtont, s kije­lenteni, mikép a kormánynak csak közvetett értesí­tések utján van tudomása ezen tényről. — Claren­don lordtól hallom, mikép ezen értesítések a Címe­ni vonalnak egy oly postahajója által érkeztek, mely május 22-kén indult el rz a 1. f­a­x-ból. Azonban tegnap este egy másik, New-Yorkból máj. 24-kor elindult amerikai postahajó érkezett meg An­golországba és semmi oly tudósítást sem horol mely az előbbi postahajóét megerűsitné. Eset

Next