Budapesti Hírlap, 1856. augusztus (178-202. szám)
1856-08-02 / 179. szám
Fesst. Siftmbat, no. Augustus 2.1856. Megjelenik e lap, vasárnap és ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel.Előfizetési díj : Vidékre : fél évre : 10 frt, évnegyedre: 5 frt. Helyben: fél évre: 8 frt, évnegyedre : 4 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 0 kr, többszöriért pedig 4kr szároltatik.— Egyes szám 20 pkr. Szerkesztői iroda : Egyetemutcza 2-ik sz. a. 1-ső emeleten. Kiadó hivatal van : Egyetera-utczában, 2-ik szám alatt, földszint. BUDAPESTI HÍRLAP, Előfizethetni helyben: a lap feledő hivataliban, Egyetem-utcza, 2-dik azím, földszint; vidéken minden el. kir. postahivatalnál. — Előfizetést tartalmazd levelek a czím, lakhely s utolsó ponta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bé rím ««telítve egyenassn »feledő hivatalhoz utasítandók. A „Budapesti Hírlap 4 előfizetési ára : Budapesten évnegyedre 4 pft. félévre ... 8 — Vidéken évnegyedre ... 5 — félévre...............10 — Pesten előfizethetni a 1 u 1 i r t kiadóhivatalában. (Fgyetemi utcza 2-ik sz. a takarékpénztár-épületben), vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. Az előfizetési díj bérmentesen beküldetése kéretik. Emich Gusztáv, a ,,Budapesti Hírlap“ kiadója. HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. k. Apostoli Felsége wagrami gróf Engl Zsigmondot, b. Sternbach Lipótot, és g. Pálffy Istvánt, a pozsonyi helytartó osztály helytartósági titkárát, cs. k. kamarasí méltóságra legkegyelmesebben fölemelni méltóztatott. Ö cs. k. Apostoli Felsége I. évi juliushó 18-ki legfelsőbb határozata által Stechmütte Ferencz néptanítót Luchlauban Csehországban hosszú és dicséretes alkalmazása elismeréséül koronás ezüst érdemkereszttel legkegyelmesebben földiszínni méltóztatott. Az igazságügyminiszer Ingruber Károly törvényszéki segédet a nyáradi országos törvényszéknél és Bogdán László törvényszéki segédet az újvidéki kerületi törvényszéknél, tanácstitkárokká és államügyészi helyettesekké a nyáradi országos törvényszéknél kinevezte. A magas cs. k. pénzügyi ministerium a nagyváradi pénzügyőrség főügyelőjét báró Bibra Frigyest a budai pénzügyőrségi főügyelői állomásra áttette NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, aug. 1. N. (Politikai szemle.) A „Moniteur”nek spanyol ügyekre vonatkozó czikke nem csak Parisban gerjesztett nagy figyelmet, hanem kétségkivül a spanyol félszigeten sem tévesztendőlte az elhajtását. Egyfelől intő és lehangoló szózatul szolgál, az a progressista s más elemeknek, melyeknek kedvük volt ellenforradalom szervezése által a polgárháborút szítani, miszerint nem tanácsos élére állítani a dolgot s czélszerűbb engedékenység által némi befolyást megmenteni maguk számára, mert másfelül a Moniteur-czikk O’Donnellbe új bátorságot önt, hogy sikerrel ellenálljon mindazoknak, kik a San Luis gróf és Valencia herczeg pártjaihoz tartozván, Lucena grófban csak egy önálló czél és akarat nélküli eszközt látnak. E czikk tehát kétségtelenül sokat teend arra , hogy az eddig oly bonyolult spanyol ügy határozottabb irányt vegyen, még pedig oly üdvös irányt, mely úgy egyik, mint a másik szélsőségtől távol maradjon. Ez irány némileg már is kezd kitűnni. Míg ugyanis a „Mónit“-czikk minden szabadelvűségi tulságnak, vagy épen köztársasági vágyaknak egyszerre útját állja, másfelől az, hogy a moderációk sem fognak tulságig menni, mutatja a királynénak Narvaezhez intézett válasza, melyben ezt, felajánlott szolgálatát el nem fogadván, Parisba küldi vissza, és O'Donnell önállási erélye, mely szerint túlságos lépésekre magát vonatni nem engedi, s ez iránybani ellenfeleitől, minek Serrano s a Conchák, megszabadulni igyekszik; igy közelebb Serranot, ki Madridban egyike állása aláásóinak, missióval külföldre szándéka küldeni. O’ Donne 11 egyébiránt maga mind határozottabban kifejezi követni óhajtott politikájának programmját. „Amit tettem — úgymond — azért történt, hogy Spanyolország azon kibonyolíthatlan helyzetből, melybe a pártok juttaták, kimeneküljön. De ha én bukom, helyembe csak a palacok léphetnek Narva ezzel élükön, s akkor végük az alkotmányos intézményeknek.“ Felszólítja tehát a szabadelvűeket, kiknek szellemébeni erélyes kormányt akar, hogy őt támogassák. E támogatásra a kilátás annál erősb lesz, minél kevesbbé kedvezenb a szerencse a tartományokban mutatkozott felkelési kísérleteknek, s e részben az újabb hírek O’Donnell részére kedvezők kezdenek lenni, ki különben tetileg is jeleit adja szabadelvűekhez, közeledésének, így a Luzuriaga vonakodása következtében üresen maradt igazságügyi ministertárcza egy progressistának, Rodának van szánva. Egyébiránt a helyzet általában Spanyolországban nem változott. Saragossából semmi új hír, noha a madridi tudósítások júl. 25-ig mennek. A hírekbeni ellenmondások is folyvást tartanak. Egyfelől a kormányi hatalom és tekintély teljes és határozott győzelméről beszélnek, másfelől a felkelők egyhangú elhatározását emelik ki, a legvégsőig ellentállni. Mint hírlik, a felkelők egy évre elegendő pénz-s lőszerrel bírnának, s el lennének szánva, ha magukat a városokban nem tarthatják, a hegyek közt szabad csapatokká szervezni magukat. Azonban a madridi lapok tudósításai a tartományokból a kormánynak kedvezők. Az ellenállás szűnik, folyvást számos város neve közöltetik, melyek az engedelmességre visszatértek. Csupán Saragossáról nem hallunk még semmit, se jó se rész hírt nem tudnak a madridi lapok; a Ducetbck által megadott ötnapi fegyverszünet eredményéről sem értesülünk, az legfölebb annyiból állandóit, hogy mindkét félnek többükje volt magát megerősítnie. Hogy benn az udvarnál az egyedül uralomra törekvő pártelemek közt erős harcz foly, tudva van, hogy eddig O’Donnetnek a maga helyét és hatalmi befolyását meg bírta tartani, fönn említettük. De egy rajnai lap párisi levelezése, mely előttünk fekszik, azt erősíti, mikép az O’Donnellnek nem minden concessio nélkül sikerült, melyet tennie kelle, hogy a ministerkrisist megelőzze. Egy miniszertanácsban t. i. mely jul. 23-a éjjel a palotában a királynő elnöklete alatt tartatott, élénk vita után elhatároztatott, mikép a nemzetőrség, távol attól, hogy a rend eleme volna, az ellenszegülés elemét képezi, s így újra nem szervezése a közjóllét érdekében kívánatos; továbbá hogy alkotmányozógyűlés öszszehivásáról szó sem lehet; mert e testülettől a közre nézve inkább kár mint haszon várható; hogy a jelen körülmények által kívánt új alkotmányt kell életbeléptetni, (tehát nem régi alkotmányokkal tenni kísérletet); hogy az országnak stabilitási intézményre van szüksége, erre egy senatus alakítása kivántatnék örökös vagy legalább élethosszra kinevezett tagokkal. Mennyiben van a mondott levelező minden részletekre nézve hitelesen értesülve, későbbi tudósításokból fog kitűnni. Az angol parlament jul. 29-én elnapoltatott. A berekesztő beszédet távirdai közlésben, alább találja az olvasó, úgyszintén azon trónbeszéd szövegét is, melylyel a portugál kamrák bezárattak. Az első az angol-amerikai ügyre vonatkozólag csak annyit mond, hogy az alkudozások folynak s a kielégítő kiegyezés remélhető. Ez kevesebb, mint a mivel a Morn Advertisere biztatott. Svéziában most történtek az új nemzeti képviselő-választások, s a kormányban is túlnyomó szabadelvű eszmék értelmében ütöttek ki. Községrend Magyarországban, is. • Azon országban, hol nemzetünk, megtelepedésével minden kar és minden szív csaknem ötszázadon keresztül a honalkotó tusák munkáival volt elfoglalva, nagyon természetes, hogy a társadalom belső megalakulása elkésett. Elsőben az államnak kelle megszületni, hogy a társadalom rendeztethessék. De a föld, melynek minden hantján a szűz fiuság termékenyítő jelei mutatkoztak, — a föld, melynek kebelében annyi eltemetett s még soha ki nem ásott kincs hevert vala, — a második korszakban (a vegyes házakból származott királyok alatt) csatazajok szünedezésével,már a belső rend szükségeire látjuk szegezve mind az uralkodók, mind az egyes honpolgárok figyelmét s cselekvőségük főirányát. Miután Európa némely államaiban, különösen Olasz- és Németországban a városi polgárosodás már megállapodást nyert, az iparszabadság megerősödött, mű- és ezédintézetek alakultak, a községek bizonyos jogosítványok közt rendeztettek rokon irányú törekvéseket ébresztettek e példák hazánkban is, s az uralkodók és tövényhozás főgondját kezdék képezni. Politikai fogozatokra nézve azonban csak Zsigmond király törvényei közt találkozunk ama vonzó tüneménynyel, miszerint (1405- ben) második törvénykönyvének mindjárt homlokán az rendeltetik, hogy ezentúl nemcsak a megyék és kerületek, hanem a városok, sőt szabad községek is fölhatalmaztatnak, hogy az országgyűlésekre követeket küldvén, a törvényhozásba s közigazgatásba befolyhassanak. Nemzeti törvényeink gyűjteményében (Corpus Juris Hungarici) olvassuk ugyanis : „§. 3. Hinc est, quod convocatis ex omnibus regni comitatibus ac districtibus, civitatum, oppidorum et liberarum villarum Regiae jurisdiction pertinentium, nuntiis et legalis, auditis et diligenter intellecti eorum et cujuslibet ipsorura petitionibus, opinionibus et querelis — ipsorum etiam legatorum eonsilio deliberatione praehabita stb.“ Tagadhatatlan, miszerint közvetlenül, Zsigmond királynak alább bővebben érintendő eme törvényei a városi községeket érdeklik leginkább, de jótékony emeltyűül szolgáltak ezek a többi szabadalmazatlan községek beléletére is , minthogy azok által az alsóbb néposztály is politikai jelentősséget nyert. Másrészről ellenben tény, hogy az újabb kornak fogalmai szerint, habár ki nem magyarázhatunk is Zsigmond törvényeiből oly községrendi intézkedéseket, melyeket például a mai idők viszonyaihoz képest kívánunk, azokban mégis föltalálható ez irány s a szellem, mely egyenesen a községi érdekekre, a községek beléletére vonatkozik. Föltaláljuk pedig e szellemet s ezen irányt említett második törvénykönyvének mindjárt 3-dik czikkében, hol a közjegyzők hatásköre szabályoztatik, még inkább a 4-dik s 12-dik czikkelyben, melyek valamint a városok, úgy a szabad községek s jövevények jogi hatóságát a Vörös Ügyekbeni fölebbvitel körül kijelöli; a 7-dik czikkelyben, hol a községek s városok lakóinak személyes szabadítékai rendeztetnek, a 8-dikban, hol a helybiróság illetősége állapíttatik meg. Laesi et damnum passi primo a judice loci, de co, qui vim intulit, judicium petant. I. Mátyás király, ki uj fényt derítő Magyarország egére, szinte kiterjeszté gondjait a községi érdekekre. — Ugyancsak az általa 1464-dik évben alkotott törvények második része 15-dik §-ában olvassuk, miszerint ott, hol közbirtokosságok léteztek (különösen a szabad községekben) vámpénzt csak egy helyen volt szabad szedni, a hamis utakon pedig egyáltalában nem. Tributum in una, et eadem possessione, in pluribus locis exigi non possit. Decret II. Art. 15. Mátyás második törvénykönyve szabályozta a községi piaczokon tartatni szokott vásárokat is (Decretum II. Art. 25), valamint ő jogosítá föl a parasztokat arra , miszerint dézmaszedés alkalmával esküjök érvényes legyen. (Decretum május Art. 41.) Első Ulászló törvényei közt hasonlókép érdekes intézkedésekre találunk, az utak, hidak, a vizeni átkelés után járuló községi vámok. (Decret. I. Art. 87), valamint a községi hatóságok bírósági illetőségéről (Decretum I. Art. 103.) A következő időszakokban mindazáltal leginkább a jobbágyviszonyok rendezésével lévén elfoglalva törvényhozásaink a községi érdekeknek, háttérbe kell szorulniok. Anélkül, hogy kimerítő párhuzamot akarnánk tenni a magyarországi s a külföldön e korszakban dívó községélet között, érdekesnek tartjuk megjegyezni, mikép az másutt sem igen volt kifejlettebb ekkoron. Különösen Angliában, a népnek a bárók nyomása miatt, Ildik Richard alatt (1381) történt felzendülése , midőn a rabszolgaság általános eltöröltetésén kívül a községéletnek organikus átalakítását is követelte, csak kezdet volt még, melyhez két hosszú század kívántától, miszerint a nagy népegyetem, mint szintén erkölcsi s független személy, beléphessen a szabadítékos társadalomba. S kiválólag csak is az úgynevezett „Habeas Corpus“ nevezetű alaptörvény jogi következménye volt, mi a községi viszonyok lendületére üdvös s gyors hatású befolyást gyakorolt. A mi tehát általában véve az angol alkotmányt a népétéinek benső szabadsága s kifejlődése tekintetében is az angol előtt annyira kedvessé teszi, nem a Magna Chartától III-dik Vilmos Bill of Rights- eig terjedő politikai következményeiben , mint inkább azon ujabbkori intézkedésekben keresendő, melyek a népegyetem közvetlen községi érdekeinek ápolására s kifejtésére tétettek. — Francziaországban, mint minden egyéb társadalmi intézmény, úgy a községi municipalitás is csakhamar virágzó fejlődésben mutatkozott, de ismét oly hamar a leggyorsabb változások által zsibbasztatott meg. Még akkoron t. j., midőn a harmadik nemzetségbeli franczia királyok hatalmas bástyát s támaszpontot kívántak keresni a hűbéri aristokratia ellen, a községi alkotmány is jó ideig háborítlan szabadságban s erőben gyarapodott. A községek maguk választék elöljáróikat, többnyire királyi helybenhagyás sem volt szükséges: beligazgatás, önkormányzás tekintetében teljes autonómiával alkothattak statútumokat, önvédelmezési joghatósággal éltek, s nem csekély politikai helyet foglaltak el a földesurak sorában, a tizennegyedik század óta pedig már mint harmadik rend ültek az országgyűléseken. Azonban ezen aranykori napoknak alig örvendhettek a községek Francziaországban egy századig. Első Ferencz (1520) és II. Henrik már nem csak megszoríták azok szabadságait, hanem mint az azok ellen hozott törvényekből láthatni, csak árnyékát hagyák meg a községek önállásának.Nem csoda tehát, hahogy midőn csaknem egész Európában szenvedni kellett a községélet, mint a társadalom ezen legáltalánosb érvelésének , Magyarországban is sajgati az. Az uj kornak viszonyai, melyek kitágíták a népelemek jogkörét,hogy társadalmi átalakulás szülemljék, midőn a régi államformák elkoptak s szétoszlottak,már biztosabb hatással kezdék összegyűjteni azon szívós, ruganyos, egymás felé siető és összefolyó erőket, melyek a közhasznúság fogalmai s közérdekek pulsatióját tanusíthatják. Az állam megadta,subjugálta önmagát, hogy tért engedjen a társadalmi újjászületésnek , a községek pedig az élet eme frisekében elfogadtak mindent, ami a nép típusában életrevaló, magukba vontak mindent, mit a haladás eszméi, a kor szükségei követeltek. Lássuk ez új korszakban, lássuk különösen a közbirodalom s hazánk népcsaládai politikai fogozataiban a községéletnek ezen alkotó erőben mutatkozó nyilvánulásait. Jász-Berény, jul. 25. —17— Múlt tavaszszal volt szerencsém egy vidékünkön át vezetendő vasút építése ügyében tett intézkedésekről e lapokban néhány szót emelni. Nem mellőzöm fölemlíteni akkor azt is, mily lelkesedéssel karolta fel a jász nép ezen reá nézve oly áldást igérő vállalatot. — Azon idő óta népünk várakozása mindig feszültebbé lön, főleg, midőn más vidékek emeltek e jótékonyságra, habár csak inkább képzelt igényeket; azonban mindekkorig nem fejlődött még ez ügy annyira, hogy bizonyossággal lehetne tudni: valóban létesül-e a vasút határunkban ? — s mai napig is csak azon puszta hírrel kell még beérnünk, hogy talán távol tőlünk — meglehet a toronyból láthatjuk majd egykor a mozdony kéményét füstölögni. — e bizonytalanság sokakban némi csüggedést idézett elő, a többség azonban még mindig azon remény sugallatára hallgat, mikép vidékünk érdeke eldöntő helyen pártoló figyelemre találand, mely reményben folyvást élni s benne megvigasztalódni, meg nem szűnünk, csak úgy lessük a pillanatot — vajha jőne inkább ma, mint holnap — midőn a munkák teljesítése iránt tett ígéretünket beválthatandjuk, s az eldöntő határozat bekövetkeztével ezrenkint áldva a magas kormány ebbeli jótékony gondoskodását, a legnagyobb készséggel indulhatunk a vaspálya alapjának letételére, mely pálya akár Szolnoktól, akár Czeglédtől vezettetnék Jászberény határán keresztül, bizonyosan legrövidebb összekötő vonala lenne a dús kalászt alföldnek a kéz- és ipar-gazdagabb felfölddel, s ha az egy más, a czeglédi vonalnak Pesthez közelebb eső valamely pontjától, talán Kókán keresztül vezetendő mellék- s ággal Árokszállásnál egyesülne, ez milliók jólétét emelné, mely mellékág létesülését az azon vidéki oly dúsgazdag földesurak saját érdeküknél fogva is elősegíteni el nem mulasztanák. Reményünkben már csak azért sem csüggedünk, mert egyszer egy hóban mégis látjuk örömünkre a határunkat vizsgáló s alaprajzokkal foglalatoskodó kiküldött mérnök urakat, s ha e kívánságunk teljesülene, még inkább örvendeni fogunk azon körülménynek, hogy határunk tagosításán már 2 év előtt keresztülestünk, s igy nemcsak hogy földmivelésünk s gazdaságunk virágzása több szomszédmegyei községeknek például szolgálhat, hanem gyarapodott gazdászatunk termékeit könnyebben is értékesíthetendjük. Ki városunkat a jászkúnkerület fővárosát néhány év óta nem látta, minden esetre legelső pillanatra is különbséget veene észre. — Ha a népnevelést, mint e nemzet virágzására s boldogságára nagy hatást gyakorló szentszést veszem figyelembe — ez jelenleg sokkal előbb áll,akár tekintve az elemi, akár a kis gymnasiumi tanítás módját — akár szellemi, akár anyagi létét, úgy látszik nagyobb szorgalom fordíttatik mindenre : miért általános elismerésül nemcsak a tanuló, hanem az igazgató s egyházkerületi felügyelő urak is dicséretet érdemelnek; legtöbbet lehet pedig köszönni a magas cs. k. kormány kegyes rendeletének, melyet a Jászkún kerület kormányzója cs. k. főkapitány Jankovich György úr a járási kapitányság hathatós intézkedései és a városi tanács végrehajtása által legerélyesebben életbeléptére törekedett. Megjegyzendőnek tartom azonban, mikép czélszerű lenne, ha gond fordíttatnék arra, hogy gyermekeink a német ajkú városokban cserébe fölvétessenek s azok viszont gyermekeiket a magyar nyelv megtanulása végett ide küldenék; igaz , hogy ez minekünk nagyobb áldozatba kerülne mint a Heves vagy Gömör megyebelieknek — ha a cserére nézve Liptó, Szepes, vagy más felső megyét tűznék ki, — hanem miután erre mód mégsem hiányoznék, sőt csekély áldozatunk sziszszoros kamatját meghozná akár is, akár leánygyermekeink neveltetésére vonatkozólag ,h a próbát megtenni nem ártana. Ez úgy hiszem az elöljáróságnak elöljárósággal , intézetnek intézettel, tanítónak tanítótársaival történendő érintkezése által