Budapesti Hírlap, 1856. szeptember (203-226. szám)

1856-09-18 / 216. szám

sem kívánja emelni, sőt a kereskedelmi ministérium igen helyes nemzetgazdászati szempontból a kül­földre vitt vagy onnan behozott áruk vámját fokon­­ként alábbszállítani, s egy majdan jövendő szabad kereskedésnek utat egyengetni törekszik. A fogyasztéki adó, mely bor, szesz és czukor­főzés, hús után, stb. fizettetik, minden köz­vetett adónemek közt legjövedelmezőbb, s még sokkal nagyobb kiterjedést nyerhet, miután ezen adónak nem minden állampolgárok vannak alája­­vetve. A bort és czukorfőzést, nemzetgazdászati szempontokból,­­nagyobb summával nem rónám meg, de az égetett italoktól bízvást szedethetik nagyobb adó. Csakhogy ez alkalommal, tapaszta­latból szólva, azon óhajtásunkat fejezzük ki,­ bár az illeték­beszedési s ellenőrködési rendszer gondo­san átvizsgáltatnék és kijavíttatnék, mert több pél­dát tudok, hogy egyes gazdák a pálinkafőzéssel nem azért hagytak fel, mivel az adót sokallották, hanem az ellenőrködési apróbb kellemetlenségek riaszták el őket. Ásó szintén czélszerű és kényelmes neme a megadóztatásnak, s mivel minden embernél, s még az állatnál is nélkülözhetlen , ennélfogva gazdag jövedelemforrás, s az adóközönség még nem eszi meg nagyon, miután a­ családok sószükségleteiket részletenként és kicsinyben szerezhetik be. Szük­séges azonban, hogy a mezőgazdaság és állatte­nyésztés kedvéért, mely az austriai nemzetgazdá­­szatban igen nevezetes szerepet játszik, marhaje olcsón, és a birodalomnak minden részeiben egy­formán kapható legyen. A d­ohá­n­y­t tisztán fényűzési azaz nélkülöz­hető dolognak tartván, nagyobb megadóztatása el­len józanul nem lehet kifogás, ha az által a fogyasz­tás nem csökkentetik. A lottó jövedék a kormány által nem emeltet­hetik feljebb, de a jövedelem mégis érezhetőleg emelhető lenne, ha magánosoknak, kik jelenleg jó­szágaikat illő áron eladni nem tudják, engedély adatnék, hogy ezeket sorshúzás útján adhassák el. A bélyegadót, ha a törvényes jogok érvé­nyesítését, különösen a szegényebb állampolgárok­nál, nehezítné, feljebb nem emelném, de egyes ágaiban talán itt is lehetne újabb jövedelemforráso­kat nyitni. Ellenben a földadó most is, jövendőben is a legdúsabb kincsbányája marad az államkincstárnak. 1855-ben 60,748,126 pártot hozott ez be, s így többet, mint az összes államjövedelemnek egy­ne­gyede. Pedig teljességgel nem állíthatjuk, hogy a föld ü­lt volna terhelve adóval.Ugyanis a kataszteri munkála­tok után a művelés alatti földrész összesen 99,643,760 austriai holdat, s így egyre másra véve 1 holdra nem esik több i3jld­/(1 krajczárnál Igaz ugyan , hogy a felemlített 99,643,700 hold használható föld közt legelő 15,284,000 hold, erdő pedig 35,239,600 hold találtatik, melyek jövedelemre nézve nem ha­sonlíthatók a kaszálórétekhez és szántóföldekhez. De más oldalról régész koronaországok vannnak: 0\J fiffPTrh fAi»j^ j wrurpifl^JwsiiawanL Mahwh . A ban egyes kiterjedt jobb vidékek, hol a földek ha­szonbére 5—40—50 forintig sőt ezenfölül is föl­megy. A földadó tehát észszerű és szigorúan igazsá­gos kiosztás utján még 10,000,000 forinttal is töb­bet behozhat, a­nélkül hogy az adózó közönség jobban megérezné, mert gyakran nem a nagy, ha­nem az egyenetlenül felrakott teher nyomja a vál­­lakat. FÉNYES ELEK, TARCZA. Pesti műegyesület. Az augustus 17-től sept. 14-ig tartott tárlat fent örvendetes körülményről győzte meg a látogatót. Egyik az, hogy műegyletünk, mint jelenleg be­küldött és kiállított számos festményei mutatták, a franczia, illetőleg párisi festészekkel is közelebb kapcsolatba jött, és így jövő tárlataira folyvást egy szép contingenst biztosított magának, mi ha másért nem, már azon oknál fogva is nyereség gyanánt te­kinthető, mivel a termékeny párisi festészek, különö­sen jó táj-és lenreképeikkel új változatosságot köl­csönöznek e képkiállításoknak, s a mellett hajlékony elegáns és sok eredetiséget tanúsító ecsetükkel az ő jó tulajdonaikkal is megismertetik a műszemlélőt, és festészeinket, kik helyesen teszik,hogy eclecticus után válogatják össze maguknak mindazt, mi kö­vetésre méltó és a művészet tökélyeskedését kép­viseli. A másik örvendetes körülmény, hogy ifjabb fes­­észeink közöl ezúttal is többen állítottak ki mitve­­cet, s találkozik, a­ki ecsetének haladását c­áfo­­­latlanul bebizonyítja. Most is megtartjuk azt a jó szokást, hogy ha­­zánkfiainak munkáiról szólunk legelőbb. Ezek közt tájképeket Wolf Alajos, L­o­t­z Ká­­oly, K­li­m­o­r József s Ja­nkó János adtak. Wolf Alajosé kevéssé vette igénybe a néz­ő fi­­gelmét; bágyadt darab, szokott thema, középszerű dolgozással. Lotz Károly egyik alföldi tájképén át sokkal nehezebb és így figyelemreméltóbb fj ál­­latot tűzött ki magának. A lenyugvó napnak 5­1 a j­á­t­é­k­á­t akarja elénk tükrözni. Azt a saját­­erű erős világítást, midőn, mint Petőfi mondja: Visszapillant a nap a föld pereméről. Visszanéz még egyszer Mérges tekintettel, S mire elér szeme a túlsó határra, Leesik fejéről véres koronája. A természet ezen momentumát a festész jól ta­­mányozta. A lehunyó nap körül az aranyos és verhenyeges viszfényű fellegek, a csalitok, melyekre fekvésük szerint egyrészt az est homálya borul, másutt pedig a nap lűzfényétől égni látszanak: az utón haladó ökrös szekér, megrakva hazatérő arató néppel, szintén a­ lenyugvó nap rézsűt reájuk eső sugáraitól világítva, mindez öszhangzó jellemet kölcsönöz a képnek. Hogy azonban mégis a lélekre, hogy úgy mondjuk, andalítóbb benyomást nem tesz, annak oka az, mert a kifejezés ereje mellett a báj hiányzik róla, mit a színeknek összeolvadóbb melegsége szokott előidézni. Egy másik megjegyzésünk a sze­kér rajzát illeti; nekünk úgy tetszik, hogy a két elölülő pornó nagyon a szekér elejére, a negyedik pedig nagyon kiesik, úgy hogy ez által a szekér hátulja aránytalanul szélessé lett. K­h­o­o­r József „Dornbirn falu részlete Tirolban“ coitromszínű tájkép, mely az „Ármány és szere­lemből Lujza erőtlen limonádéjára emlékeztet, egy kissé több essentia nem ártana belé. Mindazával e kép mégis jobb már, mint a festész pár előbbi műve volt. Wolf Alajos „Liget“ tájképe alá,ha valaki fölszó­lítana bennünket, hogy valamit írjunk, habozás nélkül ezt jegyeznék: Grau ist alle Theorie, grünend nur das Leben. Mint tudjuk , magyar tájfestvényeink közt a bi­­rálóválasztmánynak ezúttal leginkább Jankó Já­nosé tetszett meg, és azt meg is vásárolta 80 fton. Csinos darab alföldünkből. A nagy láthatárú vidék, a víz közepén bokrosodó zsombikok, ezen honi úszó szigetecskéink élethíven vannak festve, az ég átlátszó színei is elég jók, csak a parton furulyázó juhász feje ellen van kifogásunk, mely felette erős arczélénél fogva olyan mint egy színezett silhouette. Arczképeket Jakobey Károly és Grimm ál­lítottak ki. Az elsőeit találó hasonlat jellemzi, s ki­vált a három kisebb nem is feszes. Az utóbbi Rahl modorában tett egypár elég sikerült kísérletet. Madarász Viktor a múlt tárlatból újra benn­hagyott s annak idejében bőven ismertetett történeti képe annyiban új érdeket nyert, hogy a szerző ma­gyarázatát is alája akasztotta, (egyébiránt dicsére­tére válik művének, hogy m­i körülbelül magyarázat nélkül is eltaláltuk tartalmát.) A név szerint kijelölt történeti surjet ez: „Tököly István árvavármegyei főispán várában ostromoltatván, halálos nyavalyában sínlődve s kü­lönben is a hely megtarthatását nem remélve, Imre fiát hű szolgájára bízta, vele Lengyelországba me­nekülendő­ ; néhány óra múlva a vár rohammal be­vétetik s az ősz Tököly következő éjjel betegsége s bilincsei következtében meghal. E kép azon je­lenetet ábrázolja, hol a Kárpátokban bujdosó Tököly Imrének börtönben meghalt atyja szelleme megje­lenik.“ Egy magyar genrekép is van e tárlaton G­­­e­r­g­ő Alajostól: „A közelgő vihar.“ A czím­ képletes s itt is arról a viharról van szó, melyről a költő éne­kelte : Mennydörög, mennydörög A hátunk megett. Szaladok galambom, Jön az öreged. Azzal a különbséggel , hogy itt még a szaladás előtt vannak. A házi úr kijött a kertbe újságot ol­vasni és csibukkozni. Meglehet fekete kávé után, ámbár, mint tapasztalandjuk, a fekete leves még csak most várakozik reá. A kert egy félre­esőbb helyén egy bakkecskelábú faun szobra alatt — ominosus hely — foglal helyet. A politikát azonban csakhamar más, de szintoly veszélyes hajlam követi: — a szerelem. A házi úr az újság­ból egy arra közeledő csinos erősen termett ker­tészleányra veti szemeit, és Szebasztopol ostromát félrelökve , a kertészleány szivét akarja bevenni. A kép azon érdekes jelenetet ábrázolja, midőn az ostrom épen javában foly, a szenvedélyes vágytól lobogó házi ur, kinek Égő pipája kialudott S alvó szive kigyulladott a leányka gömbölyeg termetét már birtokába ejtő, de ugyanekkor megjelenik felettük, vagyis hátuk megölt a­­ vihar, egy szikrázó szemű feleség ké­pében, kinek külső bájai némileg menthetővé teszik a férj ballépését. . . A festész egyébiránt a költői igaszág-szolgáltatást ha mindjárt előttünk nem haj­tatja is végre , de legalább mellesleg marquirozta azon éles körmökben, melyeket a tenis asszonynak festeni kegyetlenkedett. E kép , ha nem állja is ki minden tekintetben a versenyt az e tárlaton látható párisi jellemdús élet­képekkel, sikerültnek mondható. I­I Hatásos kép ezúttal M a r a s t o n i Jakabtól „Viz­­hordónő a kútnál.“ Az alak plastikai, a színzet erő­teljes és meleg. A szigorú szem a nő jobb vállán akadhat fenn , melyen a bőr olyan, mint mikor a vásznat kifeszítik és ránézőt vet. Az idegenek közöl kiválólag említést érdemel­nek : Girardet „tájképe“ Párisból. A nap nyugodni száll, de a jég még meleg; a mező illatárban kezd fürödni; lélekdús ecset; itt megvan azon báj is, mit fentebb Lotz képén nélkülöztünk. Többé ke­­vesbbé hasonló routint tanúsítanak Gue, Cleeneweck és André párisi tájfestészek , s mindegyiknél na­gyobb természethűséget, és egyszerű költői felfo­gást az „Erdei tájkép“ Coignard-tól, mely előtér nélkül egyenesen egy hűs erdő közepébe helyezi a nézőt. A fák és a fák minden lombja levele élni látszik, mintha holt színek helyett életne,dr keren­gene bennük. Legerősebb része volt azonban ezen tárlatnak : a genreképek brüsseli és müncheni mesterektől, s szerintünk különösen három darabot illet a ko­szom : Zim­mermann R. S-től Münchenben : az első ru­hapróba. Ez egy szabó műhely, elevennél eleve­nebb alakokkal, melyet az egylet méltán sietett megszerezni. Ugyane festésztől a „Hírlap olvasás“, itt a nézőt egy előkelő politikus reggeli cabinet­­jébe vezeti, hol egy kellemes leányka az „Alig- Zig“-ot olvassa fel atyjának. Mindkét képen com­­positio és kivitel művészi. Az előbbi még kedé­lyesen komikus is. A harmadik , mely­ ezeknél is tökéletesebb ecsetre mutat, a humordús „Franczia mezőőr“ Boontól Antwerpenben. Ezen a komikus együgyűség három különböző fokát remekül fejezi ki : a reggeli pálinkát kínáló csaplárleány, a vele tréfálkozó mezőőr, és ez utóbbinak szok­ás kénye­lemben heverésző kutyája. Tornay Vilmos egy jó „kutyá“­, Woutermaertens szép juhokat és Schäffer bájos virágbokrétát festett. Igen méltányoljuk a rendezők figyelmét, hogy ezúttal oltárképekről is gondoskodtak, melyek közt legihlettebb s legtöbb művészeti szépséggel bír a velenczei Schiavoni „Szt Czicze­é“je. A Züllich Rudolf által kiállított „Vörösmarty.“ gyes mellszoborból (ára 3 ft) az egylet több pél­dányt rendelt meg, mely hazafias kegyelete mél­tánylást érdemel. Bulyovszky Gyula, Lugos, sept. 12. A románok által várva várt görög-egyesült hitü püspök Dobra ur­u­nga, ki születésére nézve ro­­­mán, tegnap délután 6 óra tájban székhelyébe sze­rencsésen megérkezett, fogadtatása mind a két egyház hívei részéről igen fényes volt. A lugosi román lakosok száma mintegy 6000-re megyen, ezek között az egyesült egyház követője mintegy 400, kiknek száma egész Krassó megyében az 1500-t alig haladja. A nem egyesült egyháznak van itt Lugoson 6 plébánosa és egy diaconusa, mig az egyesült görög egyháznak egy plébánosa s egy káplánja van. A megérkezett püspök ur oldala mel­lett 6 kanonok van , s valamint idejövetele a vá­ros anyagi jólétét gyarapítni fogja, úgy lehet hinni, hogy az nem fog az unió előmozdítására is kívánt eredmény nélkül maradni, mire a románoknak a szerb papság iránt viseltető idegenségük is bizo­nyosan befolyással leend.A bánsági görög n. egye­sült románok egyházi kormányzás tekintetében ez­előtt pár századdal az erdélyi püspökséghez tartoz­tak, de 1699-től fogva, midőn püspök T­h e o p­h i 1 az unióra s igy a római anyaszentegyház keblébe áttért — az erdélyi görög nem egyesültek püspök­ség nélkül maradtak II. József császár idejéig, a bánságiak pedig szerb püspökök alá kerültek, mi­­nek­ következése lett, hogy azon egyház keblében a szerb elem és befolyás túlnyomóvá s a szertar­tási nyelv is szerb lön — de a minek helyébe 1847-ben a románok nyelve lépett, kikre nézve azon körülményt is, hogy most még nagy részben hiányzó nemzeti iskoláik­ szaporodását,s ez által a műveltség és csinosodásban gyarapodásukat remélik, az unióra lényegesen buzdító ok leend, s annak számos kö­vetőket fog szerezni. De e részben természetesen kitartás és béketűrésre van szükség,s úgy szólva százados elmulasztás következéseit egy pár év alatt nem lehet helyrehozni. H­ay­na­­­d Lajos erdélyi r. kath. püspök ur ő excja Esztergomból visszatérő útjában holnap fog városunkba érkezni. Időjárásunk September eleje óta a szőlőre nézve felette ártalmas, szinte kétségbe ejtő a sok eső és hideg miatt. Alkalmasint kétszer kellene szüretel­nünk, először is a már megért de szétpattant szőlőt kell leszednünk, s azután kerülhet a sor arra, mi­nek még érés kell. Egyébiránt a termést illetőleg szőlőhegyeink szépen állanak. Új pálinka is van már a piac­on, mi most a tavalyinál jóval olcsóbb — a gabna ára is mindig alászáll, bár a tavalyihoz képest annál szebb és súlyban is nehezebb. 1. 1. Napihírek és események. Budapest, September 18. * A császári királyi A­p o­s t­o­­­i Felségének legmagasabb jelenléte alkalmával Budapesten , az itt állomásozó hadcsapatok nyolcz zenekara egy nagy­szerű katonai takaródéban együtt és egyszerre fog működni, az illető nróbák Dubez karmester ur­ve­. A budai cs. palota már tökéletesen föl van sze­relve. A Császár és Császárné Ő Felségeik itt mulatására fentartott termek méltó fénynyel van­nak kiállítva. — A telepfestvényt a nagy teremben Geiger tanár úr készíté, s Austria történetének egyes lélekemelőbb jeleneteit ábrázolja : sz. István keresztelőjét, egy jelenetet Mária Therézia császárné életéből (Vitam et sangvinem pro rege nostro) és Császár Ő Felsége bevonulását Budára. * Felsőbb meghagyás következtében jelenleg az austriai birodalomnak egy térképén dolgoznak, me­lyen mindazon vidékek, hol bányák léteznek, pontos megkülönböztetéssel föl lesznek jegyezve. Újévre egy újonnan dolgozott vasúti térkép fog megjelenni, mely a birodalomban már forgalomban vagy épülőfélben levő, engedélyezett, továbbá a múlt évi vaspálya­törvény folytán tervbe vett vonalakat hiven kijelölve fogja feltüntetni. * A sashegyen f. hó 14-n egy magánkápolna szenteltetett föl. Az isteni tiszteletet P­e­­ 11 e r pro­­latus ur tartotta, s az egyházi szónoklatot Mária ne­véről és a kopár sashegyen emelkedett kereszt je­lentőségéről főt. Krottky úr mondá. Bármily távol feküdjék e hely, az ájtatos hívek közöl igen számosan jelentek meg e ritka, szép és lélekemelő ünnepélyre. * A pesti községtanács f. hó 15-n tartott ülé­sében igen fontos ügyek jöttek tárgyalás alá. A téli ki­kötő fölállítására nézve szükséges városi szigetért egy régibb ülésben 100,000 frtot kívántak , egy újabb legális határozat folytán azonban e sommát a téli ki­kötő érdekében, mely egyébként is szoros egybefüg­­gésben van a város saját érdekeivel, reducálták, és most már a város e kérdéses szigetet kész oly kár­pótlási összegért átengedni, mely a sziget évenkénti tiszta jövedelme ötös kamattal hasznosított tőkeész­­letének megfelel, tehát körülbelül 18- 20.000 ftért. Sőt nagylelkűleg kijelentetett, hogy a város még ezen összegről is kész lenne a felállítandó téli kikötő által előmozdított jelentékeny érdekek javára lemon­dani, ha mostani pénzviszonyai mellett minden jöve­delmi forrására annyira szüksége nem lenne. Továbbá tárgyalás alá került a magas kormánynak egy indít­ványa , mely szerint a városi kényszer-dologház lelencz házzá alakíttassák át, és pedig akkép, hogy innen a fegyenczek Váczra szállíttassanak, s a város a magas kincstárnak csupán az ide tartozó fe­gyenczek és lelencz gyermekeknek tartása és ellá­tásáért adjon kártérítést, ezért ellenben az eddig kényszerdologházul használt épületet lelenczháznak engedje át. Egy ily intézet, mint már részünkről is többször ki volt jelentve, annyira korszükséggé vált, hogy meg vagyunk győződve, miként ez ügy, melyet magas kormányunk gondoskodása jelen kezdeményé­vel oly hathatósan fölkarolt, mielőbb a közkívánatnak megfelelőleg fog elintéztetni. Végre a Rókus- kórház helyiségeinek elégtelensége is szóba jött, és in­dítvány történt, miként ez intézet vagy hozzáépítés által bővíttessék, vagy pedig a szegények háza kö­zelében még egy más kórház szereltessék föl a be­tegek befogadására. Miután azonban a városi pénztár illető alapítványai erre nem elegendők, az ajánlott két terv egyikének valósítására indítványoztatott, hogy az összes gazdák minden cselédjükért havon­­kint 6 pert fizessenek, s ezért joguk legyen azokat betegség esetében a városi kórházban ingyen ápol­tatni. Nem egy hamar emlékezünk ülésre, melyben e fontos napi kérdések körül oly hő részvét s tevé­kenységi lendület mutatkozott volna, mint ez alkalom­mal, s csak az kívánatos, hogy e dicséretesen föléb­redt erély lankadatlanul törjön előre, s a kitűzött czél elérése előtt pihenésre ne bocsássa szárnyait. "- 17'-----* —­—|------or~-----------—-—| -——~ azon jóltevőket, kik közelebb az iskolákra ada­koztak. Ft. Hajnald Lajos erdélyi püspök az Orsolya szüzek gondviselése alatt álló leánytanodának újab­ban 2000 ,­­ s­zt. Girk György pécsi püspök a helybeli elemi főiskolának 8000, gr. Eszterházy a csákvári iskola fölépítésére épületszerekben 1530 pártot adományoztak. A simontornyai községta­nács az elemi tanítónak fizetését 300 párttal ja­vította . b. Sina mint volt simontornyai földesur az I iskolaház tágasbítására szükséges épületszereket, s azonfölül 200 pftot ajándékozott; gr. Széchenyi a doroghi falusi iskolát­­meglátogatván, 50 pftot osztott szét; gr. Károlyi György a kőbányai pusztán általa állított iskola tanítójának évi fizetését 60 ftról 100 ftra emelte; Szabadka községtanácsa 8000 pftot sza­vazott meg új­ iskola fölállítására; Jászberényben az elemi tanítók évi fizetése 300 ftról 500 ftra, Egerben pedig 160-ról 350 ftra emeltetett, ez utóbbi helyen a beirási díj is a tanítóké maradván. * Midőn a magyar olvasó közönség örömére je­lentjük, hogy a közelebb oly elkeseredve folytatott polémia keserű forrása végre apadóban van, egyszer­smind egy az emberiségre sokkal hasznosabb keserű forrás fölfedezéséről írhatunk, mely Füzes-Gyarma­ton, b. Simay János ur birtokán bugygyant föl, s az ismeretes budai keserű-vizhez hasonlónak mondatik; a nevezett báró ur e forrás további vegybontásáról már intézkedett. — Irodalmi újdonság: ,,Vagy idejében vagy soha. Ez a házasság jelszava. Vig regény. Irta B­o­r­o­s­s Mihály. Ára 30 okt. Pest, 1856.“ (Magyar Mihály bizománya.) Az előszó szerint, azon osztály számára irta szerző e kis füzetet, mely „nem adhat egy pen­gőt pár órai olvasmányért és ígéri, hogy folytono­san ily apró és olcsó füzetekkel fog föllépni. * A színházi naptár szerkesztősége jelenti, hogy e vállalat irányában nyilvánult részvét követ­keztében, az sokkal nagyobb tartalommal jelenvén meg, mint egyelőre számítva volt, a megjelenésére ki­tűzött határidőn felül még néhány napot igényel, mindazáltal még e hónapban szét fog küldetni. It G­ö­n­c­z­y Pál úr­­értesít bennünket (bocsánat, hogy Angyal Pál úr ellenére e szót pártfogás alá veszszük), miként finevelőintézetében a beírások f. hó 22-n, a tanítások pedig October 6-n kezdődnek. Az intézet eddigi szállását megváltoztatván, az ezentúl a vácziulról benyíló Lázár-utczában 11. sz. a. leend, mely ház egészen az intézet kényelmére alakíttatik át. * A pozsoni kereskedelmi és iparkamra a cs. k. pénzügyministeriumhoz kérvényt nyújtott be, hogy Pozson is vétessék föl azon városok sorába, melyek a vámhitel kedvezményében részesülnek. * S­z­a­b­ó úr, az aradi színtársulat igazgatója, Po­­zsonban is próbát tett az operával, és tekintetbe véve a pozsoniak alábbfokolt igényeit és azt, hogy ezúttal Barbaró úr nem énekelt, az előadás nem volt oly barbár, mint a Bécsben tett kísérlet. Ehhez járult még azon szerencsés körülmény is, hogy ezen elő­adásra Szabó úr fáradozásainak sikerült a kitűnő énekhőst S­t­é­g­e­r urat megnyerni, ki egy maga is elég, hogy egy est érdekét épségben fentartsa. A 15-kén adott operai előadás, melyről szólunk, Doni­zetti „Luciája“ volt. Stéger Edgardot énekelte és a zsúfolt ház által perczekig tartó örömtapssal üdvö­­zöltetett. Luciát a pesti színpadról is ismert Fridrichné énekelte és szintén tetszett. Kevesebb dicsérettel em­lítik a zene- és énekkar működését. A bécsi cs. k. mezőgazdászati társulat 1857 májusban tartandó félszázados évünnepé-­ nek programul.ja. (folytatás.) III. Osztály. (Termény-kiállítás.) 1. A mező- és erdőgazdászat, valamint a mező-és erdőgazdasági ipar terményei oly mennyiségben és oly nagyságú mustrákban küldendők be, hogy abból azoknak minősége és értéke kellőleg megitéltethessék. E mennyiség a szalmás gabna, és hüvelyes vete­­ménymagoknál */4 mérőnél kevesebb nem lehet, az­­ olajnövényeknél pedig legalább öt font.

Next