Budapesti Hírlap, 1857. augusztus (174-197. szám)
1857-08-04 / 176. szám
tés nagy része már ásvány-égőanyaggal isizetik , amint ez a rimamurányvölgyi vasmű-egyletnél s Demen is, habár itt csak kísérlet útján, történik. A lapitó-kalapácsok helyébe már sokhelyen a hengermű lép, mely igen kitűnő árut szolgáltat. napihírek és események Budapest, augustus 4. . g. A zenedének szombati próbatétele a fuvolára és az énektanszaki ifjak mind a négy osztályára terjedt ki. A fuvolázók között nincsenek ugyan még Dopplerek, hanem azért van Pfeiffer tanár úrnak egy pár jeles tanítványa, nevezetesen Farvasz Sándor, ki Bricefaldi éji zenéjét és Richter Ferenct, ki Pfeiffer változatait oly ügyességgel és érzéssel játszották, hogy idővel zenedénk díszére válhatnak. Szép Zsigmond is nevéhez méltó előmenetelt tett. A negyedik tanítvány még kezdő. Az énektanszakban, miután M. ur tavaly nyugdíjaztatott, Engesser ur tanította a jelen iskolai évben a két felsőbb osztályt, Langer ur pedig a két alsóbb osztályi növendékeket. Miután a fiuk hangja 14—16 éves korukban változik, csak az azon túl levőknél, ha t. i. már férfi hangjuk megvan, lehet meghatározni, váljon képes-e ezen hangéneklésre. Ilyen felserdült és teljes férfihang birtokában levő ifjú három van ez osztályokban. Mindhárman mélyhangúak, habár az egyik, Blau úr tenorra írt áriát énekelt a „Bájital“-ból. Schaffer ur az „Alvajáró“-ból egy cavatinát adott elő, valamint Hirsch ur Lindpaintner ismeretes dalát : „A zászlóőrs“ erős hanggal és meglehetős szabatossággal éneklő. Legtöbb Ügyességet tanusítottak mind az alsóbb mind a felsőbb osztálybeliek a karénekek előadásában. — Ma kedden lesz az utolsó zenedei vizsga, mely alkalommal az énektanszaki leányok harmadik és negyedik osztályára kerül a sor.g. Miután az építendő újpesti kikötő miatt az eddigi városi, úgynevezett köszörűs - sziget és az újpesti part között levő dunaág elzáratott, miáltal a Dunaparton lakó azon iparosok, kiknek üzletükhöz a Duna közelsége okvetetlenül szükséges, ennek használatában gátolva vannak, ezek fölfelé vonulnak, és most Újpest nagyobb kiterjedést nyer a kikötői gát fölött a dunapart hosszában, s a káposztásmegyeri szőlők az országút mellett már egy hosszú házsort nyertek; egy pár év múlva pedig ezen házsor és a Duna között, hol jelenleg a learatott búza hever, nagy számú házak fognak állani melyek elhelyezésére az illető terv már készen van. A kikötő által Újpest kétségkívül szép jövőnek néz eléje. * A városunkban különböző verziókkal előadott, Bonyhádon Tolna megyében történt gyilkossági tényről a bécsi „Fremdenblatt“ következő tudósítást kapott: „Városkánkat jul. 27-én egy borzasztó esemény általános fölgerjedésbe hozta. A herczeg Schwarzenberg nevét viselő itt állomásozó dzsidásezred alezredesének M. urnák katonai magánszolgája a mondott nap reggelén 6 órakor a nevezett alezredes urnák általán tisztelt s szeretetreméltó nejét megfojtotta s aztán magát is fölakasztá. A nyomorult gyilkos bevárta azon időpontot, midőn ura hadgyakorlatra ment, a szakácsnét elővigyázatból a konyhába zárta s bement az alezredes urnák a még mély álomban fekvő nejéhez. A szánandó nő küzdelme a még alig 20 éves gyilkossal borzasztó lehetett, miután a meggyilkolt görcsösen zárt kezében egész csomók voltak a támadó inas hajából. A tény indokát különbfélekép magyarázzák. A férj fájdalma határtalan; a szerencsétlen nő életkora világában volt és minden ismerős előtt köztiszteletben és szeretetben állt.“ *Kolozsvár jelenlegi képét a „K. K.“ így rajzolja : Az országos vásárral egybekötött lóverseny, az állatkiállítás élénkebb szint adott városunknak. Vendéglőink telvék idegenekkel, s azok közt olyanokkal, akik évek óta nem látogatának meg. Kolozsvár úgy néz ki most, mintha visszatérőben volna ereibe az egykori pezsgő élet. Délczeg lovagokat, robogó fogatokat láthatni utczáinkon. A valódi verseny ugyan csak még holnap (júl. 30-kan) lesz, de a versenytér azért néhány nap óta minden estre és reggel megnépesül. A versenyre bejelentett lovakkal próbafuttatásokat tesznek s e látvány számos kiváncsi népet csal a városhoz nem épen közel eső, de igen szép fekvésű versenytérre. Egész hosszú sora nyúlik ilyenkor a gyalogoknak, lovasoknak s fogatoknak ki a külső Közép-utczán — előlegezni az eddig itt nem látott érdekes látványból. Bérkocsisainknak rég nem volt ilyen jó szüretük. Hát még a verseny napján ? Maga a lófuttatás, bárha mondhatni rögtönözve van, amint az előkészületekből ítélhetni, igen érdekes lesz, s látva az iránta minden illetékes oldalról mutatkozó érdekeltséget, lehetlen nem remélni, hogy e fejedelmi intézkedésnek a legjótékonyabb hatása ne legyen alászállott lótenyésztésünknek egykori fényébe visszahelyezésére. A tudvalevő két rendű versenydíjakon kívül még két újabb díjat alapítottak birtokosaink aláírás útján, az egyik díj 25 arany, az úgynevezett ostorfuttatás, a nyerő t. i. jutalmul egy kitűnő szép ostort kap. A másik díj, az úgynevezett „nép számára,“ nagy kár, hogy ezen díj kitűzése nem idejében történt, hogy kísértette volna meg a székely atyafi is a keleti faját. A bejelentésekből következtetve az állatkiállítás igen gazdag lesz számban és különféleségben,vagy hogy ebből nemcsak a közérdekeltség, de a gazdászat ez ágának emelkedése is kitűnik. Leginkább képviselve van azonban a sertésfaj, mint a melynek tenyésztése körül pár év óta a legkedvezőbb lendületet tapasztalhatni. Mint legérdekesebb példányt említik gr. Bethlen Sándor urnak egy malaczozó angol kockáját, a mely óriási nagyságával mindenkit meglep. * Az erdélyi gazdasági egyesület folyó év második felére eső közgyűlését júl. 28-kan tartotta. A tagok számának szaporítására nézve indítványba hozott módok közöl — mint a M. F. értesít — elfogadtatott az, hogy a tizkármentő társulat ügyvivői egyszersmind mint egyesületi vidéki pénztárnokok is szerepeljenek. Ezután a géphozató bizottmány elnöke jelenté, hogy a Mac-Cornik féle arató géppel tett próba fényes reményekre jogosítja az erdélyi gazdákat. Bezárta a közgyűlést azon indítvány, miszerint a helytartóság keressék föl, hogy az urb. törv.székeknek — annak idejében — tegye kötelességévé az úgynevezett hodájosok, s az erdőségekben elszórva találtató pojánásokat — kibecsültetni, s az erdőségek s hodájok szélére rakatni, jelenleg a gazdaközönségnek irtások s egyéb visszaélések által nagy kárt okozván. A bécsi gazdasági tárlaton kiállított gabnanemekért nyert 3 db emlékpénzeket a gyűlés folytán kiadták, az ezüstöt kolozsvári polgár Kovács Mártonnak, a kis ezüstöt, a g. egyesületet illetvén , eltétetni határozták, a nagy bronzérem nyerője tisztán nem tudatik. Az aratás Kolozsváron elkezdődött. A termés szép. A törökbúza (kukoricza) oly szépen áll, hogy a legdúsabb termést ígéri. * Erdély főkormányzójaig Schwarzenberg Károly tüzernagy főméltósága múlt hó 28-án Szebenből Kolozsvárra érkezett az Ó császári királyi Apostoli Felsége által kegyelmesen rendelt lótenyésztési és lóversenyi jutalmak kiosztását magas jelenlétével diszesíteni. A helyőrség tisztikara még aznap, a polgári rendűek pedig másnap délelőtt tisztelegtek. * A bécsi Carl-színházban Thompson Lydia k. a. angol táncosnő a magyar csárdással nagy tetszést arat. Nemzeti színház. A jeles olasz énekes Carrion Emmanuel múlt szombaton bevégezte tizenötre terjedt föllépései sorát, mialatt „Rigoletto, Lammermoori Lucia, Alvajáró, Sevillai borbély, Don Juan és Troubadour“ operákban lépett föl. Utoljára „Borgia Lukrécziából“ a 2-ik felvonást, Rossini „Cenerentola“ czímű kedélydús operájából egy áriát és „Rigoletto“ utolsó felvonását énekelte. Carrion úr a magyar közönség szíves rokonszenvét, melyet ez az első hangtól az utolsóig igen melegen fejezett ki művészete iránt, helyesen viszonozta az által, hogy utolsó felléptének tiszteletdíját a színészi nyugdíjintézet részére ajánlotta föl. Finis coronat opus. De volt még e koronában a jótékonyság igaz gyöngyén kívül egy másik csillám, mi igen kedvesen lepte meg a nagy számmal egybesereglett búcsúzókat. A Rigoletto 5-ik felvonásának első zenestényei elhangozván, Carrion kilép s lélekdús előadásával rákezdi : „A lányka ingatag, Hamis és csalfa nő“ elég tiszta kiejtéssel, s ugyanazon csábító édességgel, minővel először a „La donna e mobile“t énekelte. A közönség ártatlan örömében, vagy talán minden malige vegyülete nélkül, hogy az idegen vendég gömbölyűbben ejti ki nyelvünket, mint itthon némely rendes tag „Az ingatag lányká“ba úgy beleszeretett, hogy háromszor ismételtette. Művészi tekintetben fénypontja volt ez estvének a „Hamupepelykéből“előadott ária, melyben Carrion egészen ő maga volt; itt nem kell tömör ének, szenvedélykifejezés, öblös mellhang , hanem az ami neki utánozhatlanul birtokában van — játszi hangcoloratúra. Hangösszekötők, átmenetek, a mell, fej és gégehangok egymásba folyó, egymást támogató gyors egymásutánja, váltogatása és egybekapcsolása, mintha egy Bosco szórná ugyanegy kalapból különféle csecsebecséit, vagy szájából a szivárványpántlikát. Carrionnak ez a valódi tere, és sajnáljuk, hogy az egész daljátékot nem lehetett vele adni, ámbár mint tudjuk, féligmeddig be van ta TÁROZA. A magyar kereskedés s műipar régibb időkben. (Folytatás.) Külkereskedésünk nem áll párhuzamos fejlődésben belső forgalmunkkal. Az sokszor sőt legtöbbször akkor tanúsít magas emelkedést, midőn hazánkban a nemzeti zajongások csaknem minden lélekzettől megfoszták a belföldi üzletet. Ennek oka abban rejlik, hogy azon politikai mozgalmak, melyek hazánk belsejét oly gyakorta dúlták, szoros kapcsolatban állottak a szomszéd országok fejedelmei s népei viszonyaival ; innét külkereskedésünk rendszerint akkor nyert élénkséget, midőn nemzeti ügyeinkbe a szomszéd , a mieinknél erősb korú fejedelmek kényük kedvük szerint beavatkozhattak. Mind hazai, mind külföldi írók említik, hogy őseink Taksony vezérsége alatt tíz évig közösen birták volna a morvákkal a kaslavi és kaurzimeri ezüst bányákat). Föl lehet tennünk , hogy a külkereskedésre az nyitott első alkalmat hazánkban, minthogy köztudomás szerint a magyar éret igen kapós volt külföldön. Azonban Ős Dunánk volt az, mely a külföldre könnyű utat nyitván, különösen keletszaki szomszédaink a szlávok, görögök, bolgárok , románok között népes piaczokat idézett elő a magyar föld termékeire, úgymint a só bor, barom, lovak ökrök s egyéb árunemekre nézve. Azon nevezetes szállodákról, melyeket Sz. István Konstantinápolyban, Rómában s Ravennában építtetett, némely írók azt tartják , miszerint azoknak nem csupán azon rendeltetésük volt, hogy a magyar ifjak tudományos kiképeztetésének intézeteiül szolgáljanak, hanem az is, mikép a külnépekkel kereskedelmet is előmozdítsák hazánkban !) Hogy I. Béla király alatt a külföldiekkel s különösen a görög városokkali közlekedés igen élénk lehető, gyaníthatni onnét, mivel a byzanczi aranyak honunkban már oly nagy számmal forogtak, miszerint a király ezeknek, mint legismertebbeknek értéke szerint szabályozta a magyar pénzfolyamot is. Azon nevezetes zarándoklatok , melyeket Európa vallásbuzgó népei Magyarországon keresztül a szent sír fölszabadítása végett tevének, szintén gyakori érintkezésbe hozták őseinket kelet népeivel, s főleg a görög városokkal. Ezen érintkezések, melyek Kálmán és I. László királyok alatt legsűrűbbek valának, tetemesen előmozdították külkereskedésünket. — Különös kedvezéssel fogadtattak őseink a görög birodalom városaiban főleg Comnen János bizánczi császár korában, a kinek neje Piroska I. László királyunk leánya volt. — Miután pedig Bazilius császár a bolgárokat egészen leigázá (1091), s ezeknek kereskedése meggyöngült, a keleti áruk szállítmányozását csaknem kirekesztőleg a magyarok vitték vala. De mindezen sokat ígérő viszonyok közepett Magyarországnak, Horvát- és Dalmátországnak meghódítása, mi mint tudjuk I. László s Kálmán dicső királyaink hős műve volt — nyújtott valódi s messzebb terjedő alapot a külkereskedésre. Itt az adriai tengerpart számos telepjei, melyek magyar joghatóság alá jutottak s Velencze a birodalmi fényben tündöklő szabad város szomszédsága, hol az akkori időben három nagy világrész szorgalma központosait — kedvező és fölötte jótékony hatással voltak külkereskedésünkre. A jelentékenyebb patthelyek ekkorában: Jadra városa, Veglia, Cherso és Arbe szigetei valának. Kálmán király , hogy a tengerparton a magyar uraságot megszilárdítsa s a nemzet külkereskedését mennél virágzóbbá tegye, ezen helyeket jeles kiváltságokkal ajándékozta meg. Városaink közöl az ország délkeleti részén Zimony állott legélénkebb közlekedésben Görögországgal, mely város, miként Büllmann német író tanúsítja , e korban gazdag kereskedő város volt. A szomszéd Németországgal űzött kereskedés tárgya a magyarok részéről leginkább gabona, só és bőrök valának , amikért aztán többnyire vásznat vettek cserébe; a marhakereskedést, mint fenebb is említők , királyaink inkább belföldi üzletre szorítók, mint külső kereskedésre. A keletet látogató shonunkon keresztül utazó nyugati kalmároknak Esztergom volt nyug- és lakhelyük. Az olasz városokba csak az Esztergomban megtelepült lombardok utazzanak áruikkal, onnét olasz szöveteket hozandók vissza; egyéb városaink csak a dalmaták által jöttek velük érintkezésbe, de viszont az olaszok s leginkább velenczeiek nem ritkán látogatták meg városainkat. Tárgyai ezen kereskedésnek az olaszok ré-i szérűi: posztó, selyem, bársony s egyéb szövetek s ruhanemüek , aztán a hires velenczei fehér és festett üveg — valának; a magyarok részéről pedig barmokon s lovakon kivül kiváltkép : só, bőr, menyét s egyéb drága prémek. Az olaszokkal kereskedés következménye volt, hogy számos fényűzési czikkek, mint selyem, bársony, hölgymenyét, drága gyöngyök, kagylók s különféle arany ékszerek Magyarországban is divatosakká váltak , főleg a gazdagoknál. A szomszéd német tartományokkal, kiváltkép Austriával többnyire barátságos sőt atyafiságos viszonyban állottak királyaink , mi a két nép egymássali közlekedését igen közhasznúvá téve. Pozsony, Mosony, Esztergom s Pest valának e részről az áruk kivált a német vászon főpiaczai, melyeket a már akkor is élénk Bécs s egyéb szomszéd városok kalmárai sűrűen látogattak. A hajógyártásban s hajózásban még ez időben ügyetlenek voltak a magyarok. Hajójaik hosszuk, esetlenek, nehezen fordíthatók, mi okból az ügyesebb görögökkel, vizen még nem versenyezhettek. Van ugyan említés történetünkben, mikép Henrik német császár ellen Endre és Béla, a Dunán, úgyszintén III. Béla a velenczeiek ellen tengeri csatát nyert, de hajóik valószínűleg nem honi készítmények valának. Még csak azt kell megjegyeznünk, mikép Velencze s Konstantinápoly volt a magyar külkereskedésnek valamint főébresztője, úgy ellensúlyozója is. Azonban, mióta az olasz s főleg a velenczei naszádok sűrűbben látogaták a Bosporust és a Feketetengert, Magyarországnak közbenső kereskedése (Zwischenhandel), mely II. Endre országlása elején még eléggé élénk volt, nagyon meggyöngült ; a német kereskedők is többnyire a középtengerre vették utjukat, a minek következése az jön, hogy azon utak, melyeken a regensburgi s egyéb kalmárok Görögországgal közlekedve , honunkon átvándoroltak , — majdnem végkép elhagyattak. Azon végtelen politikai zavarok, melyek e korszakot mintegy bezárták, még inkább előmozdítók annak hanyatlását. Rabszolgakereskedés. A rabszolgaság állapotja, melytől gyakran egész államok boldogsága függött, már e korszak kezdetén is fontos részét tette a magyar törvényhozásnak, melyben magát a nemzetnek mintegy szellemes charactere fejezte ki. Minthogy ezen gyászos állapot minden nagyobb európai államokban virágzó divatban volt már, midőn apáink e hont elfoglalók, nem veték el maguktól ezen hasznosnak mutatkozó szokást, mint már egyébütt is mondok, nagy számmal tartottak rabszolgákat, s élénk kereskedést űztek azokkal. A keresztény vallásnak s meghonosulta őseink között jótékonyan hatott a rabszolgák sorsára; napról napra kevesbítő azok számát, s enyhítő azok állapotát; de az önhaszonlesés, műveletlenség, s az ököljog uralma még ekkoron igen erős volt egész Európában, s azon örök igazság, mikép minden ember egyenlő, valamint másutt, úgy nálunk sem bírta még fölolvasztani a szivek jegét. A régi magyarok egész IV. Béla király koráig élénken foglalkoztak a rabszolgakereskedéssel ; de ezen eladandó vagy vásárlandó rabszolgák leginkább a hadi kalandokban elfogott olasz német, s egyéb idegen nemzetbeli egyénekből állottak ; a bennszülötteket s keresztényeket törvények tilalmazták eladni , s különösen I. László királynak III. törvénykönyve 2. fejezetében olvassuk, mikép magyar származású vagy Magyarországon született rabszolgával , habár külszármazású lett volna is, kereskedni nemvolt szabad. Kálmán király még szűkebb korlátok közé szorította ezen kereskedést az által, hogy a királyokon s egyházakon kívül senkinek nem engedi meg a rabszolgák tartását. Hogy azonban ezen dicső intézkedés egyhamar foganatba nem ment, látjuk a Váradi Regestrumnak a tizenharmadik század eseményeire vonatkozó adataiból , melyekben annak, hogy rabszolgák Kálmán király országlása után még sok ideig léteztek hazánkban, több nyomára találunk. Rövideden csak annyit akarunk még megjegyezni, hogy a nem kevesbbé magasztos ezélzat, mint bölcs intézkedések következtében, szűnt ugyan hazánkban a rabszolgakereskedés, s őseink becsületére legyen fölemlítve, szűkebb körű is volt ez, mint másutt; — de e korban egészen még sem enyészett el. Az urak féktelen kevélysége s haszonvágya még mindig gátolta, hogy e szerencsétlen néposztály természeti jogait élvezhesse s polgári jogokat nyerhessen. Pedig, mi ezen kebellázító méltatlanságot az utálat legmélyebb fokáig sülyeszté, az volt, hogy ezen minden ember, jogokból kivetkőztetett köznép mind a mellett is statust tön, a nemzet egyik részét képező. Ők eredetileg polgárok valának, polgárai sokan a honnak is, melyben rabigát viseltek; de a szabadságnak egyedárusitott állapota után, a hatalmasb osztály által nyomvák, mintegy páriát lőnek az erősbnek és vagyonosbnak. Midőn a kereskedelmi forgalom szűnni kezdett velük, lassankint a földművelés űzésére alkalmaztatának, s átmentek a jobbágyságra — vagyis enyhébb állapotába a rabszolgaságnak. Vége köv. h) Kollár: Amoenitates Hist. Jur. Tom. II. Pag. 167. i) Hullmann : Gesch. d. byzant. Handels. 79. 1. Chartultius: Vita S. Stephani Schwandtnernél 420. nulva. E szívélyes búcsú után a vegyes előadások pár napra szünetelnek színpadunkon. Iesniewszka Lujza k. a. magyar nyelven nyitja meg vendégjátékai sorát. Tudósítás a pesti ev. reform. theologiai tanintézet másod évi közvizsgáiról. A pesti ev. ref. theologiai tanintézet Isten kegyelméből másod évi tanfolyamát bevégezvén, jul. 27—29. megtartottak a közvizsgálatok. Jelen voltak ezen az egyházkerület részéről megbízott felügyelők : Gr. Ráday Gedeon, Fáy András urak világi, és Török Pál, Kis Lajos Nagy Zsigmond esperesek egyházi részről. Ezeken kívül mélt. Nagy István főtörvényszéki tanácsos, gr. Teleki testvérek Sándor és Gyula, Bernáth György, Thali Antal és Szabó Menyhért kerületi törvényszéki tanácsosok, Kis Károly és Szontag Gusztáv kapitányok és t. társtagok, Ottlik István, Enzsel Sándor, Barkassy Imre, Zsarnay Imre , Polgár Mihály, Karczag Ferencz, Boczkó Dániel, Nánási Lajos, Irinyi József, dr. Szabó János, dr. Entz, dr. Bugát, dr. Bartha , dr. Kajdacsi, Kovács Gyula, Szentpéteri, Borosa Mih., Ensel Kálm., Tóth Laj. urak, Ziltz rabbi, tiszt. Bauhoffer György, Kontra Ján., Kármány Pál, Soltra Alajos, Salamon István, Klein lelkészek — Liebner Pál pozsonyi, és Takács János kolozsvári tanár urak stb. A felső helyen is bemutatott, utóbb a közönség elé terjesztett programmhoz híven, az első évi theol. növendékek, számszerint 17-en oktattattak , a 11 a gi Mór tanár által a héber nyelvészetben oly előmenetel és sikerrel, mely a szakértő férfiakat is teljesen kielégíté, — az újtestamentoioi görög nyelvben pedig Tatay András tanár áltiffidiai Igatták a bölcsészet történetét Tatay András, a rendszeres philosophiát Barlagi Mór, a paedagogikát Székács József előadása után; a Pesten létező tanodákon kívül a váczi siketnémák intézetét is meglátogatván , a didactica és methodikát Gönczi Pál Útmutatása után. A physico-theologiát tanulták, jelesen az állati physiologiát dr. Pólya József, a botanikát Csengeri Antal, a geológiát Gönczi Páltól, az utóbbi tantárgyra nézve mutatványokat , magyarázatokat adván a nemzeti múzeumban Kovács Gy.ul, bibliai geográfia s ethnographiát tanított Török Pál, archaeologiát a 11 a gi Mór német nyelven, melyen a növendékek is a közvizsgán folyvást, fennakadás nélkül feleltek. Ugyanezen növendékek gyakoroltattak az irályban Gyulai Pál, szépírásban Lövényi József, éneklésben Bognár Ignácz urak által. A másod évi theologusoknak szám szerint 14-nek előadta Ballagi Mór az ó-testamentomi exegesist, és bibliai tanrendszert, Tatai András az ó-szövetség s apostoli kor történelmét, theologia encyklopaediát, apologetikai s új szövetségi exegesist, a derék Benkő Dániel, a gazdaságtant, Dürringerfi János a franczia nyelvtant. I