Budapesti Hírlap, 1857. december (275-298. szám)
1857-12-03 / 277. szám
terjedelmes, mondhatni rengeteg erdeiben mindig virágzott a vadászat, s a sport minden neme in praxiszetett; hátra van azt elméletileg is művelni , s a közczéllal kapcsolatba hozni. Szikszó, nov. 25. Szikszónak közel 4000 lelket számláló lakossága van , többnyire helvét vallású. Néhány évvel ezelőtt még egy virágzó gymnasium volt e városban, most nincs. Megszűnését az 1852-dik évi siralmas emlékezetű tűzvész idézte elő, mely a város nagy részét az ekklésiával együtt feldúlta, amikor a templom , torony, harangok, óra és a nép vagyonának nagy része lángok martalékává lett. Azonban a megszüntetésre mégis többet tett az e szerencsétlenség által megcsüggesztett tevékeny önbizalom, mint tulajdonképen maga a szerencsétlenség, mert tekintve az egyház anyagi s pénzügyi állását mindazon szenvedett károk által sem lett volna kényszeritve megszüntetni tanintézetét, még a nagyszerű kiadásokat igénylő építkezési költségek tevése mellett sem ; miután az egyház és a tűzvészt szenvedtek iránt honszerte mutatkozott s bebizonyított keresztényi részvét meleg kebellel halmozá össze forintokká filléreit , segítendő az anyagi vagyonát elvesztett egyházon , mely a tűzkármentő egésülettől is 4000 pftnyi összeget kapott elhamvadott, de biztosított vagyonának illető kártérítésére; és azon alaptőkék , melyekre az iskolának létezése fektetve volt, jelenben is csonkítatlanul megvannak. De a kétségbeesés szelleme vett diadalt a hit, birodalom szent és csodákat mivelni képes érzete fölött , s ez eltörpítő lélekborulatból nem villanhatott ki az iskolát megmentő észnek megtartó sugára még akkor sem , midőn nagyságos Thomaschek Pál cs. kir. iskolafelügyelő s helytartósági tanácsos úr a rész után megjelenve, az egyházban többszörös ösztönzéseivel igyekezett volna az egyházat az algymnasiumnak fentartására bírni. De a megszűnést talán az is okozta , mert az iskolaterv szerint, mint algymnasiumnak, 6 rendes tanítóval kellett volna elláttatnia, holott előbb csak 3 tanár foglalkozott, és a még megkívántató 3 tanár részére új alapítvány kellett volna. Annálfogva nem siránkozunk többé ez intézet megszűnésén, bár fájdalmasan érezzük, hogy a népműveltségre is , de különösen azon szülőkre nézve, kik gyermekeiket felsőbb iskolákra szánván, gyenge korukban részint helyben, részint közeliben kezdethették azokkal szülei felügyeletük alatt a tanítást, ezután nélkülöznünk kell az intézet jótékony hatását. Hanem egy indítványt teszünk, t. i. egy alreáliskola felállítása és fentartása épen nem kerül többe, mint került hajdan az algymnasium, a mai előhaladó világban a reáltudományok szüksége és haszna naponkint szaporodik, egy reáliskolának sokkal nagyobb körben veheti a nép is hasznát, mint vehette volna az algymnasiumnak, ne hevertessük annakokáért a megszűnt algymnasiumok alapítványait többé az elemi iskolákban, melyekre legalább az innen alkalmazott tanítók által jelenleg fordítva van, miután az elemi iskoláknak különben is megvan régi alapjuk, bár az tűri a javítást, hanem fordítsuk a volt algymnasiumi alapot alreáliskola alakítására. Gyöngyös , nov. 30. (Hivatalos évi jelentés a városi kórházról.) A gyöngyösi kórház fönállásából egy fontos, s minden tekintetben igen érdekes évet f. é. oct. 31-én befejeztünk. Fontosnak nevezzük azon okból is , minthogy ezen intézet alig hogy életbe lépett , máris czélszerű elrendezésénél fogva a magas kormány által érdemesnek találtatott a nyilvános kórházak sorába felvételésre; de érdekes is a lefolyt év, mert ha meggondoljuk, mi volt ez intézet még másfél évvel ezelőtt, és mennyire emelkedett ily rövid idő alatt, mind szellemi mind anyagilag, tiszta lélekkel be kell vallanunk , hogy csak Isten segítségével és nagylelkű jóltevők támogatásával lehetett ily óriási haladást eszközölni. Áll jelenleg ezen intézet egyemeletes, 36 öl hosszú, és 5 öl széles épületből, melynek tágas udvara, fákkal s virágokkal van beültetve, és a betegek kényelmére sétautakkal ellátva. A betegek elfogadására létezik 6 szoba és két tágas terem, 52 fölszerelt ágygyal ellátva, e helyiségek mindazáltal még ugyanannyi számú betegek fölvételére is elégségesek. Magánbetegek számára egy, vagy szükség esetében 2 szoba is készen áll. Van ezen intézetnek azonfelül fürdőszobája, rendezett halottkamarája, jégverme, és minden készületei , melyik egy jól rendezett kórháznál igényeltetnek. A betegek körüli ápolást a Paulai Vinczéről nevezett irgalmas szüzek gyakorolják , kiknek gondos és fáradhatatlan feláldozásukat nem képes az emberiség elegendőképen meghálálni, ezekről méltán el lehet mondani, hogy szerencsés azon beteg , ki testvéri kezeiktől nyerhet ápolást. A betegek orvoslása általában hasonszenvi. Nyilvánosságra emelkedvén a gyöngyösi kóroda, mind a magas kormány ebbeli atyáskodó intézkedései iránti hálából , mind pedig a számtalan helybeli , de leginkább vidéki jóltevők iránti kötelességből, szükségesnek tartom, hogy az eredmény minden év végével a nyilvános lapokban közhírül tétessék, hogy e szerint minden jóltevőnek alkalma legyen meggyőződni és tudomást szerezni arról, , miként és hová fordíttattak irgalmas fillérei. 1856/7-dik évben a gyöngyösi nyilvános kórházba fölvétetett beteg 385, kik között volt férfi 230, nő 155. — Ingyenes 183, fizető 114, ezekbeli 88. — Meggyógyult 283. Javult 34. Javulás nélkül elbocsáttatott 7, meghalt 33. — Legtöbb beteg fordult elő augustus hónapban, 38, legkevesebb áprilisban 19 számmal. —Legsűrűbb halálozás volt februárban 7. — A 385 beteg igénylett összesen 11,178 élelmezési napot. Összes bevétele volt az intézetnek 8006 ft 58 % kr. pp. — Összes kiadása 7770 ft 2935 kr, melyből csupán újabb építkezésre 1542 ft 42 kr, házi bútorokra és fölszerelésre 1583 ft 10 kr, — ápoldai szegényekre 1282 ft 42 kr fordittatott, és igy a 385 beteg élelmezése, ápolása, gyógyszerei, és egyéb apróbb szükségletek csak 3369 ft 55 krba kerültek. Nem kétlem, hogy e számítás a szakértőknél egy kis kétséget támasztani,sőt talán némelyeknél hihetlennek is fog látszani, mire azzal kívánok felelni, hogy a gyöngyösi kórházban a gyógyítás hasonszenvi lévén, ez által a kórházaknál létező legtetemebb kiadások megkíméltetnek, bár hiszem, hogy a meggyógyultak és meghaltak közötti arány, a nemhivőket és kételkedőket is kielégítheti. Horner István, Gyöngyös városi fős kórházi igazgató orvos. inMBHanMnanMnawannnH NAPI HIREK ÉS ESEMÉNYEK Budapest, december 3 0. A múlt napokban többször napjában lehetett kocsikat látni, melyek nagy kövekkel rakottan a sóház vidékéről a muzeum felé tartottak. — E régi TÁROZA. A kánpúri rémnapok. (Folytatás és vége.) Azalatt a Gangeszen legelőbb elindult csolnakok, melyeken tetemes számú tisztek, katonák, nők és gyermekek voltak, utol, messze elhagyták ugyan kánpuri üldözőiket, de azért fájdalom még sem menekedtek meg,hanem a fortepuhri zamindár kezére kerültek, ki a menekülőket mind, számra 115-öt, taligákon küldte vissza Nena Szahibhoz. A menekültek júl. 1 jén érkeztek meg, s ugyanazon nap este a köztük levő összes férfiak, mintegy 75—80-an, hidegvérűen leölettek. A nők és gyermekek körülbelül 35-en , s ekként a már fogva levőkkel 250-en voltak. Az összes nőket és gyermekeket ekkor egy kis házba zárták el, hol az első napokban csak egy kis adag dalt és dzsuppatit kaptak táplálékul ; aztán kevés húst és tejet is engedtek a gyermekek számára, valamint kevés fehérneműt , mely a nőké volt, s melyet a városbeli mosónéktól, kiknek az előbb átadatott, csak erőszakkal vehettek el. Egy szolgálót kiseprésre és egy bhisztit (vízhordót) is engedtek. Öten a szerencsétlen nők közöl a fogságban ápolás hiányában haltak meg. Könnyebb elgondolni mint leírni annyi elhagyott személynek nyomorát, kik közöl többen sebesítve, mások betegek, és mindnyájan halálos bánattal telve voltak annyi drága övéj ők vesztesége fölött, kiket épen előbb , s talán szemeik előtt, öltek le; ezenfölül, éjjel nappal bezárva négy vagy hat szűk és alacsony szobába, még pedig a legtöbb időben tizennégy napon keresztül, ágyak és punkák (szobalegyezők) nélkül, minden oldalról, egy csoport vad és durva fölkelő által őriztetve! Állítják, mikép Nena Szahib az európai nők ifjabb részének életét más gonosz czélok végett kímélte oly sokáig, s egy öreg asszonyt küldött hozzájuk, hogy ez elhagyott teremtéseket vágyai iránt készségesekké tegye. — Az ajánlat, mint hallom, a fenyegetések és ígéretek csalfa vegyületével tétetett, de egyszersmind büszkén vissza lön utasítva, mert e nők el voltak szánva inkább meghalni , vagy egymást fogaikkal szaggatni szét, mint szemérmük megsértését eltűrni. Azalatt mindig több-több felkelő gyűlt Kánpurba különböző állomásokról , honnan elszöktek , úgy hogy jul. 30-áig mintegy 20,000 ember állt Nena Szahib alatt. Ezek a legcsúfosabban garázdálkodtak a városban. Sok gazdag mohagánt teljesen kifosztottak, s a kevesbbé vagyonos osztályok hasonlag szenvedtek Minden tekintélyes, vagy tehetősbnek látszó benszülöttnek házát kimotozták, azon ürügy alatt, hogy feringhi-k vannak benne elrejtve, valóban pedig azért, hogy minden becsesb holmit elraboljanak. Egyszersmind naponként ujonczoztak, s uj csapattesteket, valamint egy uj lovas üteget is alakítottak. Minden környékbeli zemindar utasítást kapott, hogy a hátralevő adókat mind Nena kincstárába szolgáltassa be; uj hivatalokat alkottak, s kegyenczeiket rakták azokba. Abritt kormány által annyi fáradsággal és költséggel épített) Gangesz-csatornát a gaz Azimullah kapta meg, ki, mintegy 150 muzulmánnál a 2-ik lovasezredből s Tuka Szingh, ugyanazon ezredi szabadárral — most dandárnok — az elkövetett borzadályok tulajdonképi lelke volt. Ezen gazok ösztönzésére öldösék le hidegvérűen az angolokat , s „ szintúgy azon urak és nők családjaikkal együtti"kegyetlen legyilkoltatásának is indító okai voltak, kik Futteghurból Kánpurba akartak menekülni, mikor mi még ostrom alatt álltunk. Nena a tamtam harsogása mellett hirdetteté ki Kánpurban s a közel fekvő járásokban, hogy az angolok tökéletesen legyőzvék , hogy India fölötti uralmuknak vége van, Delhiben , Bombayban stb. szintén megverettek , s legközelebb ő egész Indiából ki fogja őket űzni. Azonban csakhamar másról kell meggyőződnie, mert az Allahabadból előrenyomuló Havelock Futtehpurnál megverte az ő 10000 emberét, kiket eléje küldött, s aztán midőn maga is kivonult, az ő bátorsága is csak oly kevéssé bírt a britt kard előtt megállni mint rablóbandájáé. Gyáva futamlásban tért vissza Kánpurba. De a városban az angolok érkezésének híre oly ijedelmet gerjesztett, hogy mindnyájan, kik csak némileg is bűnöseknek érzék magukat, és sokan mások is, elillantak. Sok családatya cserben hagyta Övéit, csak hogy saját életét megmentse. Déltől egész éjfélig számtalan csoportok tódultak a nyugati kapuk felé. Egy rész Audhba ment, más Delhi felé véve útját, de a legtöbben a közelfekvő falukba menekedtek, hol a zemindárok foszták ki őket. A szipahik, úgy állítják, sok pénzt vittek magukkal, többnyire arany mohurokat, melyeket gyakran igen drágán vásároltak össze, és pedig úgy, hogy ezen pénznemért, mely rendesen 10 rúpiát ér, 28—30 rúpiát fizettek. A gazok egy rúpiát fizettek fejenként egy kompért a folyamon, s ennek partjain, hogy menekülésüket megkönnyítsék s magukat felismerhetlenekké tegyék, a fegyvert és lőszert elvetették, sőt a kabátot és nadrágot is lehányták magukról. Sokan ide stova szóródtak el. Épen akkor, midőn Futtepurnál a fölkelők megverettek, néhány angol kémet — valódit vagy képzeltet, nem tudom — hoztak Nena elé, kiknél állítólag a fogoly nőkbe, intézett leveleket találtak s néhány városbeli mohagánt és bengalit vádoltak , hogy velük egyetértésben állanak. Azonnal el len határozva, hogy ezen állítólagos kémek , az összes nők és gyermekek, szintúgy azon néhány gentlemen is, kiknek még megkimélték életét — gyaníthatólag hatot azon 17 tiszt közöl, kik Fatteghurból vizen menekülvén elfogattak és kiknek legyilkoltatását váltságpénz reményében halaszták el — leölessenik, s a város babuszának és mindazon személyeknek , kik angolul írni és olvasni tudnak, jobb kezük és orruk levágassék. Ezen vérparancs jul. 15-én adatott ki, azon nap előestéjén , melyen Nena személyesen vonult Havelock tlck elé. Legelőbb a benszülött kémeket mészárták össze, utánuk a futteghari angol gentlemeneket lövék agyon. Ezután a szegény nőkre került volna a sor, de se rábeszéléssel se fenyegetéssel nem veheték őket a kilövésre. Egymásba fogództak s lehetlen volt őket egymástól elválasztani vagy a házból kihurczolni. Ekkor a lovasok gyaloglőfegyvereket hoztak , s ajtón ablakon keresztül lőtek be. A szerencsétlenek közöl néhányan gyilkosaik lábaihoz veték magukat, átkulcsolák térdeiket, s éltükért könyörgenek, de hasztalan; a borzasztó mészárlás a véráldozatok legiszonyúbb jajkiáltásai közt végrehajtatott. Ezek a gyermekekkel együtt 140—150 lelket számítanak , s a mészárlás kevéssel napnyugat utántól egész a gyertyagyujtatig tartott. Midőn másnap reggel megnyiták az épület ajtait, úgy találák, hogy 10—15 nő több gyermekkel együtt az által menekedett meg a haláltól , hogy fogolytársaik holttestei alá rejtőztek ; elővonszolták, hogy őket is megöljék, de többen közőlük kirohantak, s az épület mellett levő kútba rohantak. Ezen kútba vetették aztán a többi agyonvertnek hulláit is, s dzsulladokat használtak, hogy mint döglött, ebeket kihurczolják. Jul. 16-a éjjel, mint fönt említve volt, elmenekültek végre a fölkelők ezen állomásról , s korán regggel bevonultak az angolok. A gazoknak azonban még maradt annyi idejük , hogy a raktárt levegőbe röpítsék , mit a Nena Szahib által hátrahagyott utolsó őrszem hajtott végre. fölirásokat mutató kövek , számra 22, évek óta a váczi püspöki kertben voltak, honnan már régen tervben volt azokat a nemzeti múzeumba szállítani, míg végre a tudománybarátoknak ez óhajtása a váczi püspök Roskoványi Ágoston ur ő méltóságának hozzájárultával most csakugyan beteljesedett. Hány ily becses, sőtbecsesebb régiség an az országban elszórva, az elemek hatásának és az emberek romboló hajlamának kitéve, melyek elszórva kevés, de összegyűjtve vajmi nagy tudományos becsesei bírnak! A Rel. kath. egyházi és irodalmi lap jövő évben is folytattatik. Megjelenik hetenkint kétszer. Az előfizetési dij a bélyeg miatt félévre helyben : 4 ft 40 kr, vidékre 5 pft. * A német színpadon az operai előadások már e napokban megkezdődnek. A színlap után majd megismerkedünk az e szakra szerződtetett művészek nevével is. *A pozsoni dalárda a Ferencz József gyermekkórház javára m. hó 29-n hangversenyt rendezett a pozsoni reboutteremben, melyet színházi igazgató Kottam úr a jótékony czél tekintetéből díj nélkül engedett át. A programm többi számai közt különösen tetszésben részesült két a dalkar által előadott mayar dal : „Zöld erdő a szálláson“ és „Nézz rózsám a szemembe“; kivált az utóbbi zajos tapsvihart idézett elő. * A marhahús fontjának ára e folyó december hóra is 9* 2 pkr maradt. A kenyérsütemények ára és súlya következőleg szabatott meg: zsemlye 1 kr. 117/8 lat; közönséges zsemlye 1 kr. 107, 8 lat; finomabb zsemlye 1 kr. 72/8 lat; ánizsos szarvas 1 kr. 5° 8 lat. E szerint a kenyér ismét súlyosabb. * Szikszóról nov. 26-káról következő szomorú és egyszersmind borzasztó eseményről tudósítják a „P. N “t. Szoráth Lajos nagy kéri ref. lelkész úr mondott hó 24-ik napján estve gondnokával együtt Miskolczról, hol egyházuk részére a főtiszt, superintended urnái összegyűlt segélypénzt átvevő, hazafelé utazván, az Encs és Gibárt közti töltött út egyik hídja alól, rablók által támadtatott meg, s midőn jó lovaik gyorsasága a rablók kezéből kimentené őket, a gonosz szándékú rablók egyike kezénél levő kétcsövű fegyveréből a menekültek után lőtt s szerencsétlenségre a fegyver mind a két csövével a nevezett lelkész urat találta, ki a súlyos sebek következtében csakhamar kimúlt, egy szívszakadt nőt s kesergő árvákat hagyva maga után. A tetteseket nyomozzák. * Az erdélyi kölcsönös jég- és tűzkármentő társulatnál az idén biztosított vagyonérték múlt hó 24-én az öt milliót már túlhaladta. A kolozsvári tanárok által alapos tudománynyal szerkesztett s külsőképen is kellő czímmel kiállított latin magyar szótár füzetei a „Molestia“ szóig haladtak. A munka terjedelmessége egyszersmind annak érdeme is, amennyiben azt mutatja, hogy minden egyes szóra kellő tanulmány fordittatik. * A kolozsvári ipar és terménytárlat bezáró ünnepélye m. hó 27-kén ment végbe a tanácsház gyüléstermében. A közönség, mely e tárlatot egész folyama alatt nagy részvéttel látogatta, ez ünnepélyre is szép számmal gyűlt egybe. Gr. Mikó Imre úr önmaga beszédében, melyet a K. K. egész terjedelmében közöl, kiemelte, hogy a tárlat ideje lefolyásával mint vigasztaló tény áll előtte az, hogy a kiállítás az önbizalom erejét hazafiaiban lángra gyújtotta. A bíráló szakosztályok jelentéséből — mondá a szónok — kiderülend, hogy nálunk se a gazdászati, se a kéz- és gyáripari téren nem a munkás szellem, nem a jó ízlés és alkotó képesség, nem is a kitartás, hanem a befektetési és üzleti tőke, a piacz, és ami oda viszen, a vasút, hiányzik. Bizonyságai annak a kolozsvári, kudzsiri, marosvásárhelyi, görgényi, fülei és krasznai gyárak ; a kolozsvári, nagyszebeni, brassói, beszterczei, tordai és szászvárosi iparkészítmények; a Szamos, Maros, Küküllő és Olt melléki búzák, borok és gyümölcsök. Nem mondja szónok , hogy mindez az ipar tökély európai színvonalán áll, de mindenesetre oly kezdeményt mutat, mely kitartás, szorgalom, okulás, javult anyagi viszonyok, és kedvező helyzet mellett egy biztos jövő szebb alapját vetheti meg. Beszédje végén köszönetét fejezte ki a tárlatot rendező, s a kiállításban tényezőkép föllépett minden közreműködőnek. Ezután az iparkamra elnöke Dietrich Samuel úr szónokolt. Örömét fejezte ki a hazai gazdászat és ipar testvéri kézfogása felett, melyet e tárlatban tanúsított, mert nézete szerint is értelmes és tehetős iparos osztály, csak is értelmes és tehetős gazdászati osztály mellett fejlődhetik ki. A kiállítás eredményéről a gazdasági egylet elnökével csaknem egyhangúlag nyilatkozott. Elősorolt azon intézkedéseket, melyek e tárlatok jövőjéhez kötött reményeket istápolják. E szónoklat után gazdasági egyleti titkár Nagy Ferencz úr felolvasá azok névsorát, kik a kiállított tárgyakért ezüst- és bronzérmeket dicsérő okleveleket kaptak, mialatt a bizottmány elnöke gróf Lázár Miklós ur a kijelölteknek egyenkint nyujtá át a kitüntetéseket Az ezüst és bronzérmek igen díszesek. Egyik lapon Erdély czimere áll megkoszorúzva, és a gazdászat s ipar jelvényeitől körzötten. Másik lapján e szavak : Érdemdíj a gazdászat és iparkiállításról Kolozsvárot 1857. Az érmekkel és oklevelekkel megtisztelt egyének számát közelebb adandjuk. Földtani társulat. (November 28-ki szakgyülés.) (Vége.) gy. A második értekezést Kovács Gyula múzeumi őr tartotta , Pozson vidékéről földtani tekintetben. Pettko János cs. k. bányatanácsos és selmeczi tanár a m. földtani társulat által 1852-ben kiküldetvén a kis kárpátok geológiai fölvételére, Pozson vármegyének nagy részét földtanilag fölvette; értekezése a hozzá csatolt geológiai térképpel a nevezett társulat „Munkálatai“ első füzetében jelent meg; az ezen alkalommal gyűjtött sziklafajok a földtani társulat szakgyüléseiben lőnek bemutatva s a múzeumban láthatók, minthogy a társulat alapszabályai értelmében , minden gyűjtéseit a m. n. muzeum gyűjteményei szaporítására fordítja. Hiányoznak azonban még múzeumunk geológiai gyűjteményében mindazon sziklafajok, melyek Pozsonhoz közelebb esnek , jelesen az oly érdekes és sokféle gránitok. Ezen hiányt pótolni akarván értekező Kubinyi Ferencz társaságában fölhasználta a múlt nyáron a földtani társulat által Trencsin megyébe történt kiküldetését azon czélra is , hogy a pozsonvidéki sziklafajokat és kövületeket összegyűjtse. Ez és ehhez hasonló gyűjtések teendik majd lehetségessé a musumban Magyarország geológiai képének felállítását, mely czélra két tágas terem van ugyan kijelölve, de ezek közöl, fájdalom, csak egyik van még bútorozva. Reméljük, hogy a felállítandó tárgyak szaporodásával e terem bútorozása sem fog elmaradni, s ezen hazánkra mint főleg mezei gazdaságot űző országra nézve oly fontos geológiai gyűjteményét egész Magyarországnak , melynek eddigi létrejöttét egyenesen a földtani társulat hét évi lelkes fáradozásának köszönhetjük, lehető tökéletességben fogjuk mentőt előbb használhatni. De térjünk vissza Pozson vidékére. Pozson vidékének geológiai viszonyait már sokan vizsgálták, Pettkón kívül Partsch , Foetterle, Kenigott, Kornhuber és