Budapesti Hírlap, 1858. január (1-25. szám)
1858-01-26 / 20. szám
teend kerek számban, melyből '^5 —15 millió a nyugati s keleti vasútnak van szánva, 3 a par, dubiczi által reclamáltatott, 7 a Lloydnak fogna jutni. Honnan fog előkerülni, arra a vérmesebbek könnyen felelnek."De eldöntő helyen úgy látszik a kételyek igen alaposaknak találtattak; a kölcsön kamatnélkülinek volt tervezve , de e módon létrehozása nem sikerülvén , elhatároztatott, hogy a sors-kölcsön kamatozó is felgyert. Lehet, hogy a kölcsön igenn kedvező föltételek mellett agróra is nyilván kilátást, a vasutrészvények birtokosai elsőségi jogukat az átvételnél érvényesítendik, de ez még nem biztosítja teljes befizetésüket. Ehhez járul, hogy a hitelbank, a triesti nuova assicuratrice átvételét ürügyül használva, ha nem csalódunk, négy millióig új részvényeket bocsátana ki; ürügyül mondok, mert a biztosítási ügyhöz pénzre nem , csak hitelre van szükség; s végül az Escompte társulat is, tetemesen terjedő ügyletei mellett, tőkéjét hat millióval szándékozik szaporítani, mi ellen, e társulat üdítős működése el lévén ismerve, ellenvetést nem lehet tenni.De ez mindössze ötven millió. A nemzeti bank a készfizetés fölvétele küszöbén, szintén valamely financzias rendszabályhoz fog várhatólag nyúlni. Mindebben a külföldi tőkék hathatós részvétele, a pénzpiact folyton tartó kedvezőtlen konjuncturái mellett, nem igen remélhető : megengedi olvasónk, hogy az ügy meggondolásra elég anyagot nyújt. Ezeken kívül alig van közügy a szőnyegen, mely általános figyelmet gerjesztene; aluszszuk tehát a jók álmát békés nyugalomban. A bécsi iparkamara is formulázta óhajait; ezek közt néhány helyi érdekű kívánalmak s mielőbbi ipartárlat óhajtásán kívül kiemelendő, hogy „szabad előűt ipartörvényt“ kíván; a pesti és linzi kamarák, mint tudjuk,egyszerűn :„az iparszabadságot“ óhajtják. Azonban egy kis lépés előre szintén dicséretes. Egy szellemdús német író mondja valahol : a kor szelleme szabad előttünk, s mi mint ebek sántítunk utána.- -Pest, jan. 23. Fogjon helyet a pest-pilis megyei cs. k. első birósági urbiri törvényszék működésének rö-vid kimutatása is azon dicséretes kimutatások közt, melyeket a Budapesti Hírlap már eddigelé közlött. Van e törvényszék területén 143 község. Ezek közöl úrbéri rendezés alá nincs vetve : Albertfalva (Saxenfeld), Alsó-Dabas, Áporka, Uj-Pest, összesen 4. — még az 1853. évi mart. 2-iki patens előtt rendeztetett s tagosittatott: Ácsa, Csik- Tarcsa, Csővár, Ecser, Fóth, Gomba, Gödöllő, Gyömrő, Haraszti, Vácz Hartyán, Kartal, Káva, Kerepes, Kis Némedi, Maglód, Monor, Nagy- Káta, Pánd, Péczel, Peregh, Pilis, Sári, Tápió- Györgye, Tápió-Szele, Versegh, összesen 25, — ez az úrbéri rendezés alá nem jövőkkel 29 községet tesz. Tehát a fönnálló cs. k. első bírósági úrbéri törvényszék működési körébe jött át 124. E 124 község ügyállása 1857. dec. 31 én következő : 1. Azon községek száma, melyek közbejött több rendbeli körülmények miatt az első ítélettel még el nem láttathattak, vagy pedig a végrehajtáson is átestek ugyan már, de a végrehajtásra nézve, felsőbb helyen tett észrevételek következtében tovább tárgyalandók . 38. 2. Úrbéri rendezést elhatározó ítélet stádiumán van 21 község. 3. Az előmunkálatok megtételére is utasítva van már 36. 4. Ab authenticate elrendeltetéséig hatolt 21, névszerinti Duka, Jenő, Kis-Tarcsa, Mogyoród, Nagy Kovácsi, Péteri, Pilis Szántó, Rákos-Palota, Szada, Tápió-Ságh, Telki. 5. Végrehajtási rendeletet is kapott már , de még a végrehajtás iránt a törvényszékhez hivatalos jelentés nem érkezett vissza 2 községtől, u. m. Gyón és Téténytől. 6. A patens életbe léptetése óta végrehajtást nyert s arról hivatalos jelentés is történt 4 községben , melyek : Szete-Farmos, Szentmárton-Káta, Tápió-Szentmárton, és Zsámbék. 7. Végre még nem kérelmezett két község t. i. Alsó-Némedi és Majosháza , mit azonban azon megjegyzéssel mondunk,hogy Majosháza, melyre nézve fönnforgó kérdések elhatározása ezen törvényszékre bízatott,múlt évi december 31-ike óta szintén benyújtván kérelmét, most már csak Alsó-Némedi áll a törvényszék előtt kérelmen kívül, valamint az ügy előhaladása e kimutatás határnapjától a többi ügyekre nézve is illetőleg értendő. TARCZA. Vasárnapi levelek Bécsből. ' thy. Hangversenyekről ezúttal csak azért nem szólok, mert föltevém magamba is,hallgatni róluk. Pedig volna mivel kibéllelni egy „Times“féle hasábot. Rubinsteint követő Winterberger, egy nem kevésbbé jelentékeny művész zongorán, s korunk első orgona-virtuóza. Piatti is mind nagyobb elismerést küzdött ki, mondhatni lépésről lépésre, pillanatról pillanatra , s az akadémiai és spirituel hangversenyek s spiréek tömérdek földolgozható anyagot nyújtanának, nem is említve a számos másodrendű csillagzatokat. De mi igen jól tudjuk, hogy hangversenyt hallgatni, vagy felőle referádát olvasni két különböző dolog, s egy a mainál vasárnapiabb hangulatra hagyjuk róluk emlékezni. Kárpótlásul a múlt havi, s januári műtárlatokból emelünk ki egyetmást, mert az ez időszaki tárlatok, mint rendesen a leggazdagabbak, hallgatással nem mellőzhetők. Mint néhány év előtt a belgák, úgy ez évben francziák a zajt ütő idegek Múlt hóban Dubuse „párisi congressusa“, jelenben de la Roche „hémicycle“je csődíti a bucsujárók seregét a műegylet termeibe. Dubuse képe eléggé méltányoltatott. Nagy kép — 18' széles 12' magas — 15 életnagyságú alakkal; ezek közt sok egyenruha, kereszt és rend; a személyesítettek ismert nevű államférfiak; az európai társaság örémejéhez tartozók — hogy ne gerjesztene mindez érdeket! Az első kérdésre a nagy férfiak arczképei hivek-e? nem válaszolhatunk, mert nincs szerencsénk a diplomatiai nagy hatalmasságokkal személyesen érintkezhetni, s Bud grófon kívül, ki elég hiven van találva, csakhogy az életben kissé derültebb arcza mint Dubuse képén, a többit nem ismerjük. A kép méltó egy franczia külügyministériumot díszíteni; technikája, a színezet, az arányok, szóval minden, mi egy megrendelt hivatalos művészi enthusiasmustól kívánható, minden rendben van. Csak az élet hiányzik belőle. Dubuse a párisi conferentiát oly pillanatban fogta föl, melyben a dolga nem volt. Ezen urak nyilánosan semmit sem mondanak egymásnak; egyik ide másik oda néz, de egymással semmi közük. Ha ezzel a festő, politizálván ecsetével, azt akará kifejezni, hogy egyik ide, másik oda húz, akkor czélját éré. Különben hiányzik vásznán a cselekvény s az egység, s maradnak csak az alakok. Úgy látszik Dubuse ezen urakat egyenkint festé, s nem is vagy legfölebb egy ízben látta együtt. — A szép és közepes tájképek képezék mint rendesen a többséget; Litshauer, Ender, Gurlitt szép művei — különösen az utóbbitól a Sabinai hegyek, mit előbbi műtárlatokból ismerünk, Endertől Ischia — kiemelésre méltók. Arczképek számosan , a legjobbak Aignertől. Megemlítendő még az eleven érzéki ecsettel festett szép bachansnő (Bachantin) Neustadtertől. Aquarel festészet és rajz nem kevesebb mint 38 lepte el az utolsó terem falait. Az e havi tárlat a legérdekesebbekhez sorolható már De la roch e képe miatt is. Ez egy önkezű másolata a művész által a párisi szépművészeti tanodában festett félkörnek, mely az európai ó és új festő, véső, szobrász, s építő művészetek kompháusainak csoportozata; közepén egy az ó classikai művészetet képviselő allegóriás csoporttal; a fali festmény nagyszerűségéről fogalmat ad a kis másolat, mely alig két láb magasságú s másfél öl hosszú; alakjai tehát kicsinyek ; de oly szabatosak, oly biztosan lehelvek a vászonra, s a színezet és vonalzatok oly tökélyével, miszerint Delaroche e műve a franczia classikai festészetben épen oly előkelő rangot foglaland el, mint Marie Antonettje a romantikáiban. A művésznek alakjaiban s állásában jellemzés, történeti hűség, s a művészet történetének mély értelme van kifejezve. Szóval egy kép, mely tanulmányozásra érdemes, s csak tanulmányozás után méltányolható érdeme szerint. — Térjünk át a művészi piacz hétköznapi növényei és terményeire. Itt van egy düsseldorfi „tanárnak,“ Köhler urnak „hamupüpőkéje“ (Aschenbrödel) egy igényteljes, s nagy hatásra számító álszerény hamupipőke; ki létezhetlenül eszményi arczczal bir , elannyira eszményivel, hogy még orra sincs ; ki piszkos rongyaival fedetten egy füstös padkán párolgó fazék előtt oly arczczal ül, mint egy kezdő Tizian-tanoncz által festett madonna, s oly gyönyörű finom kézzel eteti az őt csoportosan ellepő, csaknem fölfaló galambokat, minőkkel soha sem birt a finom D u c h a t e- e t asszonyság ; ki pedig elannyira ariszocrata nő volt, hogy mint Voltaire meséli, egyátalán nem vonakodott férficselédei előtt levetkőzni, — minthogy ő— a cselédeket nem is tekinté hozzá hasonló embereknek. E kis hamupüpőke is egy eszményi álcra alá rejtett aristokratanő és ára 200 Fridrik arany, az ágrót külön számítva. Sajnálnák a jó nevű düsseldorfi iskolát, ha azon nyomokban kezdene járni, mint a melyekre e tanár úr tévedett.A legjelentékenyebb kép ezúttal egy berlini festőnek (Schubert Ferencz) Ádám és Évája, a fatális alma ízlelés után. Közhelyeken s a nők által sűrűn látogatott azon műtárlatokban mulatságos jeleneteket nyújtanak képek,miket a nők csak úgy futtában méltatnak egy ellopott pillanatra, mely pillanatban rendesen mély erkölcsi föllázadás és megvetés látszik a kíváncsiság hatalmának meghódolni.. Ádám és Éva csakugyan oly positióban vannak, mely az ártatlanság boldog korában legkevésbbé sem lehetett föltűnő, de mely a mi romlott fogalmainkat némi zavarba hozza. Dem Reinen ist alles rein. Miért is választja a művész Ádámot és Évát ? nincsenek egyéb aestheticai tárgyak bőven ? vagy miért is nem adják Ádámot és Évát, Herculest és Venust s egyéb történeti s mythologiai mezetlenségeket tisztességes párisi szabású frakkban, scrinolineben ? vagy legalább zöld nadrágban ? a történeti hűség csak másodrendű az erkölcsiség szempontja mögött! — De Schubert úr, ki, mint mondók, berlini festész, félünk maga ellen zúdítandja a porosz keresztes párt ájtatos vezéreit; az ő Évája igen szép bűnösnő, kissé nagyon is európailag hófehér, és mint az emberiség ősanyjához illik „on ne peut pas plus“ tökéletes testalkatával. Éva anyánk képének ily fölfogásában több csáb van, mint történeti valószínűség. Ellenben Ádám bsr valamely primitív, az ártatlansággal öszhangzó, csaknem női vonással szép arczában, míg testalkata a férfi szépség és erő mintája. Szintén jól sikerült a késő bánat és levertség vonása arczán. Ellenben az Isten jelenése, ember alakban, ámbár az ember nem tud nálánál tökéletesebb lényeket is más mint emberi alakban képzelni, s az Istennek, a véghetetlen eszme és léleknek fogalmára is emberi formát önt, — mégis mint mondók mindenkor merész,» még sohasem sikerült művészi föladat , legkevesbbé itt. — Schmidtson szintén berlini festész egy magyar tárgyú képet állított ki „Veszprém megyei csikósok a mint a lovakat összecsődítik“; ha a programra föl nem világosít nem tudtuk volna, csataképe, vagy zsiványok, kik űznek vagy űzőbe vetettek, vagy mi egye,bet jelentsenek a kék dolmányos legények száguldó méneken űzve egy csordát előttük ; egyikük rútul lebukva a lóról, nem tudni él-e hal-e? azonban sok élet s jó rajz van benne.— Az angol követ, sir Hamilton Seymour ő exoja, s egy kedves képű kis fiának arczképei Morgantól, mint sejtjük egy Bécsben lakó angol festésztől, tárgyaik által. ■— Aigner festőnek öncsinálta arczképe jelessége által tűnnek ki. A sportfestészet is mindenkor bőven van képviselve; űzőbe vett szarvas gyakran előrántott tárgy. G auermann tartatik legjobb állatfestésznek, ámbár a rosz világ azt akarja észrevenni, hogy egy őszi tájképen oly szűrbe öltözteti az őzt, milyennel az nyár elején bir. A róka is kecses kölykeivel sokat szerepel ; a nyúl rendesen csak szerencsétlen állapotban szokott festetni — a szögön ellenben fogoly és fáczán az ostoba biztosság állapotában; lovak és kutyák egyes sportkedvelő maecenas rendeletére; vaddisznó csak ritkán ; medve pedig, mint Erdélyen innen csak a képzelődésben élő — még ritkábban fordul elő. Gauermann ezúttal egy medvét is örökített ecsete által látott valaha mást, mint egy Naturalien-cabinetben kitömöttet, vagy egy vándor olasz pórázán lévő tánczmedvét ? egyre megy ki, ha nem látott — annál nagyobb érdem. Az írónak is legnagyobb érdeme arról írni, miről mit se tud, s a költők azt éneklik meg legszebben, mit nem éreznek, mint a legszerencsésebb udvarlók is azok, kik mit sem éreznek. — Udvarlásról a női gyöngeségek jutnak eszünkbe , s ezekről a — farsang. Már volna mit följegyezni az emberi boldogság krónikáiba, de ezt is későbbre hagyjuk; farsang végén sommás előadással fogunk szolgálni, mind azt fölvéve collectiv szemlénkbe, ami nevezeteset hozott. Jogász-, orvos-, művészbált, Aurorabált, mérnökbált, gavallérpikniket, mosónő- és bérkocsisbált, Elysiuraot — ha még tovább megyek, kifogyok a papírból ! NAPIHIREK ÉS ESEMÉNYEK. Budapest, január 26. * Megjelent „A kisdedóvó intézeteket Magyarországban terjesztő egyesület évkönyve 1853—1857; választmányi határozatból szerkesztő Ney Ferencz , kisdeilóvó képezdei igazgató." A választmány igen helyesen cselekedett, hogy e már több évről elmaradt évkönyv szerkesztésével az egyesület ügyét a közönség előtt fölfrissítette, s e részben köszönet illeti a munkás képezdei igazgató urat is, ki azt nem csekély fáradsággal összeállította. Közli ez évkönyv az egyesületi alapító, tiszteletbeli és gyámolitó tagok névsorait, megjegyezve mindegyik után, a pártfogást mily minőségben és mennyi időre teljesítő. A gyámolitó tagok száma 1851-ben 55 s az előbbi évekhez képest fogyó arányban áll, mi fölött e közhasznú egylet valóban pártfogást érdemlő ügyét tekintve lehetlen sajnálatunkat ki nem fejeznünk, s kivánatos , hogy köznevelésünk javára a részvét mielőbb ismét jobb fordulatot vegyen. A képző intézeti statistika adataiból kitűnik, hogy 1837-től 1857-ig összesen beíratott 205 növendék. Állomásokat nyertek 38-tól 57-ig 63 kisdedóvó, 9 tanító, 11 nevelő, összesen 83. A növendékek vallásukra nézve 1837 óta igy oszlanak föl : r. kath. 119; görög egyesült 6; g. n. e. 2; ágost. evang. 12; helv.reform 53; unitárius 1; mózes vallásu 12; mi a fönnebbi összeg szerint: 205. — Segélydijal fizettetett a képezdei növendékeknek az egyleti pénztárból 1838-tól 1857-ig összesen 5782 pírt. A példányóvodában a kisdedek összes folyószáma 1843 oot. 15 tol fogva, mikor az intézet Tolnáról Pestre áttelepült 1857-ki dec. 31-éig: 1322. 1857-ben beíratott az óvodába 85, járt összesen 141; vallás szerint r. kath. 98 ; görög v. 1; ágost.evang. 16; mózes v. 26; 88 fiú; 53 leány; óvásdijt nem fizetett 15. Óvodai jövedelem ez évben: 250 frt 40 kr. A pénztári kimutatás szerint kitűnik, hogy 1857-ben az egylet bevételeiben a rendes jövedelem: 1613 frnt 41 kr; rendkívüli jövedelem 46 frt 36 kr; összesen 1660 frt 17 kr; összes kiadás: 1642 frt 30 kr ; pénztármaradék 17 frt 47 kr.,g. A pesti szegény-gyermek kórház ismét több kegyes adományban részesült, nevezetesen bibornok herczeg primás ő eminentiája 100, a nyitrai főtisztelendő káptalan 30, Rimel Mihály pantionhegyi szent benedek rendi főapát ur 10 pftoit méltóztattak a nevezett jótékony intézet alaptőkéjének növelésére küldeni. g. A városi redutépület helyiségeiben f. hó 17-én a ferenczvárosi kisdedóvóintézet javára rendezett táncvigalom összes jövedelme 359 pftot tett, melyből lehúzatván a 204 pft 57 krra rugó költségek, 154 pft 3 kr folyt be mint tiszta haszon az intézet pénztárába. * Vasárnap ment végbe a nemzeti színház tánczpaddá rendezett szintermében a lövészek álarctes tánczvigalma, mely mint tudjuk a lövészalap javára, és igy szintén jótékony czélra tartatott. A kezdet 9-órára lévén kitűzve, a vendégek nagyobb száma csak féltizenegy óra után érkezett, úgy hogy mintegy 11 óra körül mondhattuk a bált egészen teljesnek. A tömegre nézve e mulatság nem volt oly zsúfolt mint a nőegyesületés a páholyok közöl is több maradt üresen, mit a jövedelm szempontjából sajnálnunk kell, de épen e kényelmes mozoghatás okozá másrészt, hogy a mulatók jobban érezték magukat, s a tánczkedv is sokkal elevenebben nyilvánult. Ezenkívül nem kevésbbé e báli javára szolgált az is, hogy ezúttal az állatcromok számosabban s egyszersmind öltözékük választékosabb és jelmezeik különbfélébbek voltak, miből néha néha vonzó csoportolatok alakultak, s a ki egyébként kedvet nem talált,legalább szemét pár negyedre gyönyörködtethető. Meg kell még említenünk, hogy az új rendezés szerint a színházi öltöző termekbe áttett vendéglő sokkal meghívóbb a vendégekre nézve , mint tavaly a jéghideg csarnoki terem volt. Az étkek elég ízletesek, s hogy a nagy választék és csekély fogyasztás mellett drágábbak, természetes, csak az nem természetes, hogy Magyarországban egy kis üveg villányi borféle 30 pkr legyen. Mint halljuk a nemz.színház igazgatósága a bálozók csekély részét tekintve, a színházi álarctos vigalmak számát talán egyre fogja szorítani. A mások semmi esetre sem fognak érte haragudni s talán a pénztár sem. g. Liebichur a szénatéri egyik bódéban létező elefántnak miss Dzubának tulajdonosa oly kegyelettel viseltetik nemzeti múzeumunk iránt, hogy ittléte alatt már három majma kimúlván, mindhármat a nevezett intézetnek ajándékozó. Az utolsó egy I különösen szép pávián példány. A múzeumban létező I elefántcsontváz is Liebich úrtól való, kinek előbbi szintén miss Dzuba nevű elefántja 3 évvel ezelőtt I valamelyik kiskunsági városban elhullván, a csontváz igen csekély áron a muzeum birtokába jutott. * Selmeczről. jan. 21-től rendes levelezőnk következő eseményekről értesít: Szent Kereszten Selmecztől 3 órányira a Garan mellett, hol a beszterczei püspökök rendesen laknak, f. hó 4-én estve, nem tudni hogy, tűz támadott, és körülbelül 70 épületet hamvaszta el e kis mezővároskából, melynek most épen maradt része néhány év előtt szintén leégett. — Selmeczen és vidékén az egésségi állapot igen aggasztó: a betegek száma igen nagy, s a halandóság is. A kór többnyire gyuladásos, és vagy meghűlés vagy a ködösség következménye.Karácsonkor gyászos eset fordult ott elő. Egy prágai gazdag bányatulajdonosnak egyetlen fia —a bányagyakornok — több társaival szokott mulató helyükre menvén, annyi szeszes italt ivott, hogy eszméletlen viteték haza, és másnapra virradóra meghalt. — A télen farsangon a r. kath. és az evangélikus főtanoda javára lesz két nyilvános tánczvigalom.— A Selmeczen játszó német szinésztársaság, mely hallatlan rész ortographiával íratja szinlapjait, valami Királyfa testvéreket léptetett föl, mint a nemzeti színház tagjait, de forditva a nemzeti színház nem ismeri a Királyfa testvéreket, ki is sült, hogy az egész egy kis speculatio volt. * F. hó 15-én este 8 óra után három negyeddel Liptó megye több helyein éreztek földrengést, nagyobb kár vagy szerencsétlenség a mennyire tudva van, sehol sem történt. Lubodnyán tisztán kivehető volt négy lökés, melyek oly erősek voltak, hogy az emberek álmukból fölriadtak és ijedve az utczára futottak. Rózsahegyen a földrengés következtében megkondultak a harangok, a könnyebb bútordarabok és edények a polczról lehullottak. Kelemenfaluban egy ház sem volt, melyben a földrengést ne érezték volna, úgy hogy a lakosok rémülve futottak össze. Madocsány és Joachnofaluban szintén tapasztaltak hullámzást. Az utóbbi helyen a Rady Ferencz hagyatékához tartozó kastélyban repedések támadtak. Egyéb kár vagy sérülésről semmi sem hallatszik. ,S7. Miklóson a földrengés csak igen csekély mértékben volt érezhető; a megye jobban keletre fekvő helyein úgy látszik nem fordulnak elő hasonló jelenségek A hullámzás ereje világosan nyugatról keletre fogyott. Erős éjszaknyugati szélen kívül a földrengés alatt különösb légtünemény nem volt tapasztalható. Az ég tiszta volt s a légmérő akkor Sz. Miklóson a fagypont alatt 6° Reamuren állt. A Zsolnán 15-n érzett földrengést 16-án estve 6, .órakor a második erősb követte. * Szegszárdon gr.Radeczky tábornagyért f. h. 20-kán tartalék az ünnepélyes gyászmise, melyet a polgári tisztviselői kar és számos közönség jelenlétében főtiszt, T h o m a i e r Ignácz prépost úr végzett. A helyben állomásozó dzsidások díszben vonultak ki. A farsang nem igen akar „vig“ ledni. *■ Győrben ,/Államférfiak“ czim alatt Seribe és Delavigne uraktól egy francziából fordított „legújabb“ vígjátékot adtak közelebb, mely azonban csak Győrött érdemelheti ki e vonzó epithetont, miután Párisban ugyan e vígjáték „Le Dipomate“ czím alatt már rég ismeretes. * A halál nem illusio, de az „illusio“ lehet halál. Bécsből tudósítják a prágai újságot, hogy egy házi mulatságon hitelintézeti tanácsos Haber úrnál igen sajnos szerencsétlenség történt. A házikisaszszony illussion ruhája véletlenül lángot kapott, s oly gyorsan égett, hogy a mentőszerek alkalmazása daczára a szerencsétlen hölgy válságosan súlyos sebekben fekszik. * Legújabb összeesküvés a — crinoline ellen. Straubingban fiatal urakból egy dlubb alakult, hol egymásnak — in solidum — fogadást tettek , a jelen farsang egész folytában oly delnővel, bármit igényelne is az illem és családi viszony — egy fordulót sem tánczolni , kinek crinolinje van. Azt mondják e határozat után tartott első bálra a straubingi szépek mind — megsoványodtak. * Berlinben egy fiatal ember felülről sajátszerű isten áldásában részesült. Az utczán sétálva egyszerre valami mozgó lény zuhan karjai közé; a lény elég jól megtermett, hogy bár felülről jött, azonnal többnek ismerje angyalnál. A fiatalember evé-