Budapesti Hírlap, 1858. január (1-25. szám)

1858-01-26 / 20. szám

teend kerek számban, melyből '^5 —15 millió a nyugati s keleti vasútnak van szánva, 3 a par­, dubiczi által reclam­áltatott, 7 a Lloydnak fogna jutni. Honnan fog előkerülni, arra a vérmeseb­­bek könnyen felelnek."De eldöntő helyen úgy látszik a kételyek igen alaposaknak találtattak; a kölcsön kamatnélkü­linek volt tervezve , de e módon létrehozása nem­ sikerülvén , elhatározta­tott, hogy a sors-kölcsön kamatozó is felgyert. Lehet, hogy a kölcsön igenn kedvező föltételek mellett agróra is nyilván kilátást, a vasutrészvé­­nyek birtokosai elsőségi jogukat az átvételnél érvényesítendik, de ez még nem biztosítja teljes befizetésüket. Ehhez járul, hogy a hitelbank, a triesti nuova assicuratrice átvételét ürügyül hasz­nálva, ha nem csalódunk, négy millióig új rész­vényeket bocsátana ki; ürügyül mondok, mert a biztosítási ügyhöz pénzre nem , csak hitelre van szükség; s végül az Escompte társulat is, teteme­sen terjedő ügyletei mellett, tőkéjét hat millióval szándékozik szaporítani, mi ellen, e társulat üd­ítős működése el lévén ismerve, ellenvetést nem lehet tenni.­­De ez mindössze ötven millió. A nemzeti bank a készfizetés fölvétele küszöbén, szintén valamely financzias rendszabályhoz fog várhatólag nyúlni. Mind­ebben a külföldi tőkék hathatós részvétele, a pénzpiact folyton tartó kedvezőtlen konjuncturái mellett, nem igen remél­hető : megengedi olvasónk, hogy az ügy meggon­dolásra elég anyagot nyújt. Ezeken kívü­l alig van közügy a szőnyegen, mely általános figyelmet gerjesztene; aluszszuk tehát a jók álmát békés nyugalomban. A bécsi iparkamara is formulázta óhajait; ezek közt né­hány helyi érdekű kívánalmak s mielőbbi ipar­tárlat óhajtásán kívül kiemelendő, hogy „szabad előűt ipartörvényt“ kíván; a pesti és linzi kama­rák, mint tudjuk,egyszerűn :„az iparszabadságot“ óhajtják. Azonban egy kis lépés előre szintén di­cséretes. Egy szellemdús német író mondja va­lahol : a kor szelleme szabad előttünk, s mi mint ebek sántítunk utána.- -Pest, jan. 23. Fogjon helyet a pest-pilis megyei cs. k. első birósági urbiri törvényszék működésének rö-­­­vid kimutatása is azon dicséretes kimutatások­­ közt, melyeket a Budapesti Hírlap már eddig­­elé közlött. Van e törvényszék területén 143 község. Ezek közöl úrbéri rendezés alá nincs vetve : Albert­falva (Saxenfeld), Alsó-Dabas, Áporka, Uj-Pest, összesen 4. — még az 1853. évi mart. 2-iki pa­tens előtt rendeztetett s tagosittatott: Ácsa, Csik- Tarcsa, Csővár, Ecser, Fóth, Gomba, Gödöllő, Gyömrő, Haraszti, Vácz Hartyán, Kartal, Káva, Kerepes, Kis Némedi, Maglód, Monor, Nagy- Káta, Pánd, Péczel, Peregh, Pilis, Sári, Tápió- Györgye, Tápió-Szele, Versegh, összesen 25, — ez az úrbéri rendezés alá nem jövőkkel 29 köz­séget tesz. Tehát a fönnálló cs. k. első bírósági úrbéri törvényszék működési körébe jött át 124. E 124 község ügyállása 1857. de­c. 31 én kö­vetkező : 1. Azon községek száma, melyek közbejött több rendbeli körülmények miatt az első ítélet­tel még el nem láttathattak, vagy pedig a végre­hajtáson is átestek ugyan már, de a végrehaj­tásra nézve, felsőbb helyen tett észrevételek kö­vetkeztében tovább tárgyalandók . 38. 2. Úrbéri rendezést elhatározó ítélet stádiumán van 21 község. 3. Az előmunkálatok megtételére is utasítva van már 36. 4. Ab authenticate elrendeltetéséig hatolt 21, névszerinti Duka, Jenő, Kis-Tarcsa, Mogyoród, Nagy Kovácsi, Péteri, Pilis Szántó, Rákos-Pa­lota, Szada, Tápió-Ságh, Telki. 5. Végrehajtási rendeletet is kapott már , de még a végrehajtás iránt a törvényszékhez hiva­talos jelentés nem érkezett vissza 2 községtől, u. m. Gyón és Téténytől. 6. A patens életbe léptetése óta végrehaj­tást nyert s arról hivatalos jelentés is történt 4 községben , melyek : Szete-Farmos, Szentmár­­ton-Káta, Tápió-Szentmárton, és Zsámbék. 7. Végre még nem kérelmezett két község t. i. Alsó-Némedi és Majosháza , mit azonban azon megjegyzéssel mondunk,hogy Majosháza, melyre nézve fönnforgó kérdések elhatározása ezen tör­vényszékre bízatott,múlt évi december 31-ike óta szintén benyújtván kérelmét, most már csak Al­só-Némedi áll a törvényszék előtt kérelmen kí­vül, valamint az ügy előhaladása e kimutatás ha­tárnapjától a többi ügyekre nézve is illetőleg ér­tendő. TARCZA. Vasárnapi levelek Bécsből. ' thy. Hangversenyekről ezúttal csak azért nem szólok, mert föltevém magamba is,hallgatni róluk. Pedig volna mivel kibéllelni egy „Times“féle hasábot. Rubinsteint követő Winterberger, egy nem kevésbbé jelentékeny művész zongorán, s korunk első orgona-virtuóza. Piatti is mind na­gyobb elismerést küzdött ki, mondhatni lépés­ről lépésre, pillanatról pillanatra , s az akadé­miai és spirituel hangversenyek s spiréek tö­mérdek földolgozható anyagot nyújtanának, nem is említve a számos másodrendű csillagzatokat. De mi igen jól tudjuk, hogy hangversenyt hall­gatni, vagy felőle referádát olvasni két külön­böző dolog, s egy a mainál vasárnapiabb han­gulatra hagyjuk róluk emlékezni. Kárpótlásul a múlt havi, s januári műtárla­­tokból emelünk ki egyetmást, mert az ez idő­szaki tárlatok, mint rendesen a leggazdagabbak, hallgatással nem mellőzhetők. Mint néhány év előtt a belgák, úgy ez évben francziák a zajt ütő idegek Múlt hóban Dubuse „párisi congressusa“, jelenben de la Roche „hémicycle“je csődíti a bucsujárók seregét a műegylet termeibe. Dubuse képe eléggé méltányoltatott. Nagy kép — 18' széles 12' magas — 15 életnagyságú alakkal; ezek közt sok egyenruha, kereszt és rend; a személyesítettek ismert nevű államférfiak; az európai társaság örémejéhez tartozók — hogy ne gerjesztene mindez érdeket! Az első kér­désre­ a nagy férfiak arczképei hi­vek-e? nem válaszolhatunk, mert nincs szerencsénk a diplo­­matiai nagy hatalmasságok­kal személyesen érint­kezhetni, s Bud­ grófon kívül, ki elég hiven van találva, csakhogy az életben kissé derültebb arcza mint Dubuse képén, a többit nem ismerjük. A kép méltó egy franczia külügyministériumot díszíteni; technikája, a színezet, az arányok, szó­val minden, mi egy megrendelt hivatalos művészi enthusiasmustól kívánható, minden rendben van. Csak az élet hiányzik belőle. Dubuse a párisi conferentiát oly pillanatban fogta föl, melyben a dolga nem volt. Ezen urak nyilánosan sem­mit sem mondanak egy­másnak; egyik ide másik oda néz, de egymással semmi közük. Ha ezzel a festő, politizálván ecsetével, azt akará kifejezni, hogy egyik ide, másik oda húz, akkor czélját éré. Különben hiányzik vásznán a cselekvény s az egység, s maradnak csak az alakok. Úgy látszik Dubuse ezen urakat egyenkint festé, s nem is vagy legfölebb egy ízben látta együtt. — A szép és közepes tájképek képezék mint rende­sen a többséget; Litshauer, Ender, Gurlitt szép művei — különösen az utóbbitól a S­a­b­i­n­a­i hegyek, mit előbbi műtárlatokból ismerünk, Endertől Ischia — kiemelésre méltók. Arczké­­pek számosan , a legjobbak Aignertől. Megem­lítendő még az eleven érzéki ecsettel festett szép bachansnő (Bachantin) Neustadtertől. Aqua­­rel festészet és rajz nem kevesebb mint 38 lepte el az utolsó terem falait.­­ Az e havi tárlat a legérdekesebbekhez sorolható már D­e l­a r­oc­h e képe miatt is. Ez egy önkezű másolata a mű­vész által a párisi szépművészeti tanodában fes­tett félkörnek, mely az európai ó és új festő, véső, szobrász, s építő művészetek kom­pháusa­­inak csoportozata; közepén egy az ó classikai művészetet képviselő allegóriás csoporttal; a fali festmény nagyszerűségéről fogalmat ad a kis másolat, mely alig két láb magasságú s másfél öl hosszú; alakjai tehát kicsinyek ; de oly sza­batosak, oly biztosan lehelvek a vászonra, s a színezet és vonalzatok oly tökélyével, miszerint Delaroche e műve a franczia classikai festészet­ben épen oly előkelő rangot foglaland el, mint Marie Antonettje a romantikáiban. A művésznek alakjaiban s állásában jellemzés, történeti hű­ség, s a művészet történetének mély értelme van kifejezve. Szóval egy kép, mely tanulmányo­zásra érdemes, s csak tanulmányozás után méltá­nyolható érdeme szerint. — Térjünk át a mű­vészi piacz hétköznapi növényei és terményeire. Itt van egy düsseldorfi „tanárnak,“ Köhler urnak „hamupüpőkéje“ (Aschenbrödel) egy igényteljes, s nagy hatásra számító álszerény hamupipőke; ki létezhetlenül eszményi arczczal bir , elannyira eszményivel, hogy még orra sincs ; ki piszkos rongyaival fedetten egy füs­tös padkán párolgó fazék előtt oly arczczal ül, mint egy kezdő Tizian-tanoncz által festett madonna, s oly gyönyörű finom kézzel eteti az őt csoportosan ellepő, csaknem fölfaló galambo­kat, minőkkel soha sem birt a finom D u c h a t e-­­ e t asszonyság ; ki pedig elannyira ariszocra­­ta nő volt, hogy mint Voltaire meséli, egyáta­­lán nem vonakodott férficselédei előtt levetkőzni, — minthogy ő— a cselédeket nem is tekinté hozzá hasonló embereknek. E kis hamupüpőke is egy eszményi álcra alá rejtett aristokratanő és ára 200 Fridrik arany, az ágrót külön szá­mítva. Sajnálnák a jó nevű düsseldorfi iskolát, ha azon nyomokban kezdene járni, mint a me­lyekre e tanár úr tévedett.­A legjelentékenyebb kép ezúttal egy berlini festőnek (Schubert Fe­rencz) Ádám és Évája, a fatális alma ízlelés után. Közhelyeken s a nők által sűrűn látogatott azon műtárlatokban mulatságos jeleneteket nyúj­tanak képek,miket a nők csak úgy futtában mél­tatnak egy ellopott pillanatra, mely pillanatban rendesen mély erkölcsi föllázadás és megvetés látszik a kíváncsiság hatalmának­ meghódolni.. Ádám és Éva csakugyan oly positióban vannak, mely az ártatlanság boldog korában legkevésbbé sem lehetett föltűnő, de mely a mi romlott fogal­mainkat némi zavarba hozza. Dem Reinen ist alles rein. Miért is választja a művész Ádámot és Évát ? nincsenek egyéb aestheticai tárgyak bőven ? vagy miért is nem adják Ádámot és Évát, Herculest és Venust s egyéb történeti s mytho­­logiai mezetlenségeket tisztességes párisi szabású frakkban, s­crinolineben ? vagy legalább zöld nadrágban ? a történeti hűség csak másodrendű az erkölcsiség szempontja mögött! — De Schu­bert úr, ki, mint mondók, berlini festész, félünk maga ellen zúdítandja a porosz keresztes párt áj­­tatos vezéreit; az ő Évája igen szép bűnösnő, kissé nagyon is európailag hófehér, és mint az emberiség ős­anyjához illik „on ne peut pas plus“ tökéletes testalkatával. Éva anyánk képé­nek ily fölfogásában több csáb van, mint törté­neti valószínűség. Ellenben Ádám bsr valamely primitív, az ártatlansággal öszhangzó, csaknem női vonással szép arczában, míg testalkata a férfi szépség­ és erő mintája. Szintén jól sikerült a késő bánat és levertség vonása arczán. Ellenben az Isten jelenése, ember alakban, ámbár az ember nem tud nálánál tökéletesebb lényeket is más mint emberi alakban képzelni, s az Istennek, a véghetetlen eszme és léleknek fogalmára is em­beri­ formát önt, — mégis mint mondók minden­kor merész,» még sohasem sikerült művészi föla­dat , legkevesbbé itt. — Schmidtson szintén berlini festész egy magyar tárgyú képet állított ki „Veszprém megyei csikósok a mint a lovakat összecsődítik“; ha a programra föl nem világosít nem tudtuk volna, csatakép­e, vagy zsiványok, kik űznek vagy űzőbe vetettek, vagy mi egye­,­bet jelentsenek a kék dolmányos legények szá­guldó méneken űzve egy csordát előttük ; egyi­kük rútul lebukva a lóról, nem tudni él-e hal-e? azonban sok élet s jó rajz van benne.— Az angol követ, sir Hamilton Seymour ő exoja, s egy ked­ves képű kis fiának arczképei Morgantól, mint sejtjük egy Bécsben lakó angol festésztől, tárgyaik által. ■— Aigner festőnek öncsinálta arczképe jelessége által tűnnek ki. A sportfesté­szet is mindenkor bőven van képviselve; űzőbe vett szarvas gyakran előrántott tárgy. G a­u­e­r­­mann tartatik legjobb állatfestésznek, ámbár a rosz világ azt akarja észrevenni, hogy egy őszi tájképen oly szűrbe öltözteti az őzt, milyennel az nyár elején bir. A róka is kecses kölykeivel so­kat szerepel ; a nyúl rendesen csak szerencsétlen állapotban szokott festetni — a szögön­ ellenben fogoly és fáczán az ostoba biztosság állapotában; lovak és kutyák egyes sportkedvelő maecenas rendeletére; vaddisznó csak ritkán ; medve pe­dig, mint Erdélyen innen csak a képzelődésben élő — még ritkábban fordul elő. Gauermann ez­úttal egy medvét is örökített ecsete által­ látott valaha mást, mint egy Naturalien-cabinetben ki­tömöttet, vagy egy vándor olasz pórázán lévő tánczmedvét ? egyre megy ki, ha nem látott — annál nagyobb érdem. Az írónak is legnagyobb érdeme arról írni, miről mit se tud, s a költők azt éneklik meg legszebben, mit nem éreznek, mint a legszerencsésebb udvarlók is azok, kik mit sem éreznek. — Udvarlásról a női gyöngesé­­gek jutnak eszünkbe , s ezekről a — farsang. Már volna mit följegyezni az emberi boldogság krónikáiba, de ezt is későbbre hagyjuk; far­sang végén sommás előadással fogunk szolgálni, mind azt fölvéve collectiv szemlénkbe, a­mi neve­zeteset hozott. Jogász-, orvos-, művész­bált, Au­­rorabált, mérnökbált, gavallérpikniket, mosónő- és bérkocsisbált, Elysiuraot — ha még tovább megyek, kifogyok a papírból ! NAPIHIREK ÉS ESEMÉNYEK. Budapest, január 26. * Megjelent „A kisdedóvó intézeteket Magyarországban terjesztő egyesület évkönyve 1853—1857; választmányi határo­zatból szerkesztő N­ey Ferencz , kisdeilóvó képez­­dei igazgató." A választmány igen helyesen csele­kedett, hogy e már több évről elmaradt évkönyv szerkesztésével az egyesület ügyét a közönség előtt fölfrissítette, s e részben köszönet illeti a munkás képezdei igazgató urat is, ki azt nem csekély fárad­sággal összeállította. Közli ez évkönyv az egyesületi alapító, tiszteletbeli és gyámolitó tagok névsorait, megjegyezve mindegyik után, a pártfogást mily mi­nőségben és mennyi időre teljesítő. A gyámolitó ta­gok száma 1851-ben 55 s az előbbi évekhez képest fogyó arányban áll, mi fölött e közhasznú egylet valóban pártfogást érdemlő ügyét tekintve lehetlen sajnálatunkat ki nem fejeznünk, s kivánatos , hogy köznevelésünk javára a részvét mielőbb ismét jobb fordulatot vegyen. A képző intézeti statistika adatai­ból kitűnik, hogy 1837-től 1857-ig összesen beíratott 205 növendék. Állomásokat nyertek 38-tól 57-ig 63 kisdedóvó, 9 tanító, 11 nevelő, összesen 83. A növen­dékek vallásukra nézve 1837 óta igy oszlanak föl : r. kath. 119; görög egyesült 6; g. n. e. 2; ágost. evang. 12; helv.­reform 53; unitárius 1; mózes vallásu 12; mi a fönnebbi összeg szerint: 205. — Segélydijal fizettetett a képezdei növendékeknek az egyleti pénztárból 1838-tól 1857-ig összesen 5782 pírt. A példányóvodában a kisdedek összes folyó­­száma 1843 oot. 15 tol fogva, mikor az intézet Tol­náról Pestre áttelepült 1857-ki dec. 31-éig: 1322. 1857-ben beíratott az óvodába 85, járt összesen 141; vallás szerint r. kath. 98 ; görög v. 1; ágost.­­evang. 16; mózes v. 26; 88 fiú; 53 leány; óvás­­dijt nem fizetett 15. Óvodai jövedelem ez évben: 250 frt 40 kr. A pénztári kimutatás szerint kitűnik, hogy 1857-ben az egylet bevételeiben a rendes jövede­lem: 1613 frnt 41 kr; rendkívüli jövedelem 46 frt 36 kr; összesen 1660 frt 17 kr; összes kiadás: 1642 frt 30 kr ; pénztármaradék 17 frt 47 kr.,­g. A pesti szegén­y-g­y­e­r­m­e­k k­órh­á­z ismét több kegyes adományban részesült, nevezetesen bi­­bornok herczeg primás ő eminentiája 100, a nyit­­rai főtisztelendő káptalan 30, Rimel­ Mihály pantion­­hegyi szent benedek rendi főapát ur 10 pftoit m­él­­tóztattak a nevezett jótékony intézet alaptőkéjének növelésére küldeni. g. A városi redutépület helyiségeiben f. hó 17-én a ferenczvárosi kisdedóvóintézet javára rendezett táncvigalom összes jövedelme 359 pftot tett, mely­ből lehúzatván a 204 pft 57 krra rugó költségek, 154 pft 3 kr folyt be mint tiszta haszon az intézet pénztárába. * Vasárnap ment végbe a nemzeti színház tánczpaddá rendezett szintermében a lövészek álar­­ctes tánczvigalma, mely mint tudjuk a lövészalap javára, és igy szintén jótékony czélra tartatott. A kezdet 9-­órára lévén kitűzve, a vendégek na­gyobb száma csak féltizenegy óra után érkezett, úgy hogy mintegy 11 óra körül mondhattuk a bált egé­szen teljesnek. A tömegre nézve e mulatság nem volt oly zsúfolt mint a nőegyesületé­s a páholyok közöl is több maradt üresen, mit a jövede­lm szempontjából sajnálnunk kell, de épen e kényelmes­ mozoghatás okozá másrészt, hogy a mulatók jobban érezték magu­kat, s a tánczkedv is sokkal elevenebben nyilvánult. Ezenkívül nem kevésbbé e báli javára szolgált az is, hogy ezúttal az állatcromok számosabban s egyszer­smind öltözékük választékosabb és jelmezeik kü­­lönbfélébbek voltak, miből néha néha vonzó csopor­tolatok alakultak, s a ki egyébként kedvet nem ta­lált,legalább szemét pár negyedre gyönyörködtethető. Meg kell még említenünk, hogy az új rendezés sze­rint a színházi öltöző termekbe áttett vendéglő sok­kal meghívóbb a vendégekre nézve , mint tavaly a jéghideg csarnoki terem volt. Az étkek elég ízlete­sek, s hogy a nagy választék és csekély fogyasztás mellett drágábbak, természetes, csak az nem termé­szetes, hogy Magyarországban egy kis üveg villányi borféle 30 pkr legyen. Mint halljuk a nemz.­színház igazgatósága a bálozók csekély részét tekintve, a színházi álarctos vigalmak számát talán egyre fogja szorítani. A mások semmi esetre sem fognak érte haragudni s talán a pénztár sem. g. Liebichur a szénatéri egyik bódéban létező elefántnak miss Dzubának tulajdonosa oly ke­gyelettel viseltetik nemzeti múzeumunk iránt, hogy ittléte alatt már három majma kimúlván, mindhár­mat a nevezett intézetnek ajándékozó. Az utolsó egy I különösen szép pávián példány. A múzeumban létező I elefántcsontváz is Liebich úrtól való, kinek előbbi szintén miss Dzuba nevű elefántja 3 évvel ezelőtt I valamelyik kiskunsági városban elhullván, a csont­váz igen csekély áron a muzeum birtokába jutott. * Se­l­m­e­czr­ő­l. jan. 21-től rendes levelezőnk következő eseményekről értesít: Szent Keresz­ten Selmecztől 3 órányira a Garan mellett, hol a beszterczei püspökök rendesen laknak, f. hó 4-én estve, nem tudni hogy, tűz támadott, és körülbelül 70 épületet hamvaszta el e kis mezővároskából, melynek most épen maradt része néhány év előtt szintén leégett. — Selmeczen és vidékén az egésségi állapot igen aggasztó: a betegek száma igen nagy, s a halandóság is. A kór többnyire gyula­­dásos, és vagy meghűlés vagy a ködös­ség követ­kezménye.Karácsonkor gyászos eset fordult ott elő. Egy prágai gazdag bányatulajdonosnak egyet­len fia —a bányagyakornok — több társaival szokott mulató helyükre menvén, annyi szeszes italt ivott, hogy eszméletlen viteték haza, és másnapra virra­dóra meghalt. — A télen farsangon a r. kath. és az evangélikus főtanoda javára lesz két nyilvános táncz­­vigalom.­— A Selmeczen játszó német szinésztársa­­ság, mely hallatlan rész ortographiával íratja szin­­lapjait, valami Királyfa testvéreket léptetett föl, mint a nemzeti színház tagjait, de forditva a nemzeti színház nem ismeri a Királyfa testvéreket, ki is sült, hogy az egész egy kis speculatio volt. * F. hó 15-én est­e 8 óra után három negyed­del Liptó megye több helyein éreztek földrengést, na­gyobb kár vagy szerencsétlenség a mennyire tudva van, sehol sem történt. Lubod­nyán tisztán kivehető volt négy lökés, melyek oly erősek voltak, hogy az emberek álmukból fölriadtak és ijedve az utczára futottak. Rózsahegyen a földrengés következtében megkondultak a harangok, a könnyebb bútordara­bok és edények a polczról lehullottak. Kelemenfa­luban egy ház sem volt, melyben a földrengést ne érezték volna, úgy hogy a lakosok rémülve futottak össze. Madocsány és Joachnofaluban s­zintén tapasz­taltak hullámzást. Az utóbbi helyen a Rady Ferencz hagyatékához tartozó kastélyban repedések támad­tak. Egyéb kár vagy sérülésről semmi sem hallat­szik. ,S7. Miklóson a földrengés csak igen csekély mértékben volt érezhető; a megye jobban keletre fekvő helyein úgy látszik nem fordulnak elő hasonló jelenségek A hullámzás ereje világosan nyugatról keletre fogyott. Erős éjszaknyugati szélen kívül a földrengés alatt különösb légtünemény nem volt ta­pasztalható. Az ég tiszta volt s a légmérő akkor Sz. Miklóson a fagypont alatt 6° Reamur­en állt. A Zsol­nán 15-n érzett földrengést 16-án estve 6, .órakor a­­ második erősb követte. * Szegszárdon gr.Radeczky tábornagyért f. h. 20-kán tartalék az ünnepélyes gyászmise, me­lyet a polgári tisztviselői kar és számos közönség jelenlétében főtiszt, T h o m a i e r Ignácz prépost úr végzett. A helyben állomásozó dzsidások díszben vonultak ki. A farsang nem igen akar „vig“ ledni. *■ Győrben ,/Államférfiak“ czim alatt Seribe és Delavigne uraktól egy francziából fordí­tott „legújabb“ vígjátékot adtak közelebb, mely azon­­ban csak Győrött érdemelheti ki e vonzó epithetont, miután Párisban ugyan e vígjáték „Le D­i­p­­­o­­mate“ czím alatt már rég ism­eretes. * A halál nem illusio, de az „illusio“ lehet halál. Bécsből tudósítják a prágai újságot, hogy egy há­zi mulatságon hitelintézeti tanácsos Haber úrnál igen sajnos szerencsétlenség történt. A házikisasz­­szony illussion ruhája véletlenül lángot kapott, s oly gyorsan égett, hogy a mentőszerek alkalmazása daczára a szerencsétlen hölgy válságosan súlyos se­bekben fekszik. * Legújabb összeesküvés a — crinoline ellen. Straubingban fiatal urakból egy dlubb alakult, hol egymásnak — in solidum — fogadást tettek , a je­len farsang egész folytában oly delnővel, bár­mit igényelne is az illem és családi viszony — egy for­dulót sem tánczolni , kinek crinolinje van. Azt mondják e határozat után tartott első bálra a strau­­bingi szépek mind — megsoványodtak. * Berlinben egy fiatal ember felülről saját­­szerű isten áldásában részesült. Az utczán sétálva egyszerre valami mozgó lény zuhan karjai közé; a lény elég jól megtermett, hogy bár felülről jött, azon­­­nal többnek ismerje angyalnál. A fiatal­ember e­vé-

Next