Budapesti Hírlap, 1858. július (147-173. szám)
1858-07-01 / 147. szám
Pest, Csütörtök 147. Szerkesztői iroda : Egyetem utcza 1-ső sz. a. 2-ik emeleten. BUDAPESTI sz. | | Julius 1.1858. Kiadó hivatal van : Egyetem-utczában, 2-ik szám alatt, földszint. Megjelenik e lap, vasárnap és ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj: Vidékre: félévre: 10 frt, évnegyedre: 5 frt. Melyben: fél évre 8 frt, évnegyedre: 4 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 0 kr, többszöriért pedig 4 kr számittatik. — Egyes szám 20 pkr. TARTALOM’: HIVATALOS RÉSZ NEMHIVATALOS RÉSZ. Politikai napiszemle. Sémely úrbéri zálogos jogügyek. Levelezések: Bécs (Orosz igények, ellentében Oroszország pénzviszonyaival.) Buda. (Vizszabályozást tárgyában.) Napihirek és események. — Iskolai figyelmeztetés.—Tárgyalási terem. (Folytatás.) Külföld:Anglia. (Parliamenti tárgyalások. Közhangulat.)Francziaország.(Az értekezlet. Vegyesek.)Németország. (Dán államférfiak Frankfurtban. )Oroszország. (Csapatöszpontosítások Lengyelországban.) Törökország. (Boszniai és herczegovinai tudósítások. Török csapa erősítsek. Az orosz consul Trebinjében) Távirati tudósítások. — Színházi előadások. — Börze. — Metereologiai észleletek. — Duna viz a 11 ás. Tárcza. (Magyar irodaírni termékek : Beszé ly ek. irta Bajza Lenke. stb. Előfizethetni helyben: a lap kiadó hivatalában, Egyetem-utaza 2-dik szám, földszint, vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. — Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasitandók. HIVATALOS RÉSZ. A cs. kir. Apostoli Felséges boldogult herczeg Schwarzenberg Károly táborszernagy özvegyéhez a következő legmagasb kéziratot méltóztatott kibocsátani: „Kedves Schwarzenberg herczegnő! Mély fájdalommal tölt el a tudósítás ön férjének, híres „neve harczban úgy mint békében egyaránt méltó „viselőjének kimúltáról.Azon személyes részvétel, „melyet Én ön pótolhatlan veszteségének szentellek, azö lelki nemességének emlékezetében had* „seregem úgy mint azon ország lakosai osztani „fogják , melyben e több évek során az összes „személyes érdekeinek hátratevése mellett áldás„dúsan működött. — Vajda a Személyem és a hon „körüli érdemeinek elismerése ön méltó bánatát „némileg enyhítse.“ Laxenburg, június 26. 1858.; Ferencz József, s. k. , cs. kir. Apostoli Felsége f. é. június 20-i legfelsőbb határozata által rokona Albert Főherczeg lovassági tábornok . Főkormányzó és parancsnoki tábornoknak Magyarországban, a neki adott nassan herczegi arany oroszlány házi rend nagy keresztjének elfogadása és viselésére legkegyelmesebben engedélyt adni méltóztatott. A cs. kir. Apostoli Felsége I. év június 17-ki legfelsőbb határozata által Berti Józsefet, a philippopoli cs. akononsság vezetőjét ideiglenes alconsullá ugyanott legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. a cs. kir. Apostoli Felsége f. évi jan. 23-ki legfelsőbb határozata által gróf Nugent Lávait a cs. kir. theresianumi academia növendékét , cs. kir. nemes apróddá legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Ő cs. kir. Apostoli Felsége f. évi jan. 24-ki legfelsőbb határozata által Spécz József nagyváradi orsz. főtörvényszéki tanácsosnak állandó nyugalomba helyeztetését a sokévi sikeres szolgálatával legmagasb megelégedés kifejezése mellett legkegyelmesebben jóváhagyni méltóztatott. A belügyminiszer egyetértésben az igazságügyminiszerrel, Bienert Lajos szolgabiró-hivatali segédet szolgabiróvá a pozsonyi közigazgatási területen kinevezte. A magyarországi cs. kir. Főkormány Koutschitz Lajos építész gyakornokot a magyarországi építészeti hatóságok építészeti növendékévé kinevezte. A budai cs. k. országos pénzügyigazgatósági osztály Jászy Antal ideiglenes III. osztályú adószámvevőségi segédet ugyanazon minőségben véglegesen megerősítette. F. é. jan. 21-én a budai cs. k. egyetemi nyomdában az országos kormánylap első osztályának XV. és második osztályának X. darabja mind német egyes mindösszes kettős kiadásokban megjelent és szétküdetett. A XV. darab tartalma: 78. szám. A pénzügyi ministeriumnak 1858. máj. 1-jén kelt kibocsátványa, kiható minden koronaországokra, a katonai határőrséget kivéve, a pénzügyi hatóságok hatáskörének kiterjesztése iránt jövedéki büntető ügyekben. 79. sz. A kereskedelmi ministeriumnak 1858. máj. 2-kán kelt rendelete, kiható minden koronaországokra, a Lloydhajókkal külföldi kikötőkbe szállított szekérpostaküldeményeknek tengeri veszélyek elleni biztosítása tárgyában. 80. sz Az igazságügyi ministeriumnak 1858. máj. 5-kén kelt rendelete, kiható Alsó- és Felső-Austriára, Salzburg, Steierország, Karantén, Krajna, Görgb Gradiska és Isztriára, Tirol és Vorarlbergre, Cseh-, Morvaországra, Felső- és Alsó-Sléziára, melylyel az 1850. november 16-kán kelt ministeri rendelet 14. részleg megváltoztatik. 81. sz. A pénzügyi ministeriumnak 1858. május 14-én kelt kibocsátványa, melylyel elhatároztatik, hogy a gyüjtőpénztárak ügyleteivel is megbízott königgrätzi, znaimi, tescheni, przemysli, tarnopoli, brucki, cillii, steyeri II. osztályú fővámhivatalok jövendője : „Gyüjtőpénztár s egyszersmind H. osztályú fővámhivatal“ nevezetet; a pénzügyi járási pénztárkép működő kassai II. osztályú fővámhivatal pedig: „Pénzügyi járási pénztár s egyszersmind 11. osztályú fővámhivatal“ nevezetet viselendnek. 82. sz. Az igazságügyi ministeriumnak 1858. május 19 kén kelt rendelete, kiható minden koronaországokra, a katonai határőrséget kivéve, mely által az 1852. május 27 kén kelt büntető törvény 249. §. akkép értelmeztetik, hogy a kiutasítás azon helyből, hová az elítélendő egyén törvényesen tartozik, büntetésül nem szabathatik. 83. sz. Az igazságügyi ministeriumnak 1858. május 23-kán kelt rendelete, kiható minden koronaországokra, a katonai határőrséget kivéve, mely által, az 1658. május 19 kén kelt legfelsőbb határozvány folytán, a fogva levő vádlottak büntetési idejének kezdetpontját tárgyazó törvényes szabályok értelmeztetnek. A X. darab tartalma. 15. sz. Hirdetés a cs. k. helytartóság sopronyi osztályától 1858. ápril 8-káról, melylyel a soproni országos főtörvényszék kerületébeni jegyzők székhelyei köztudomásra adatnak. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, junius 30. 44 (Politikai napi szemle.) Belgium fővárosában, Brüszelben, két nagy politikai lap jelenik meg franczia nyelven, mely világlapnak mondja magát s annyiban meg is érdemli e nevet,a mennyiben az egész világon levelezői s olvasói vannak. Mióta a francziaországi sajtó jelentőssége 30 fokkal zérus alá sülyedt, e két lap képezi a politikai újdonságok majdnem egyedüli forrását, hanem azért mégis nagy különbség van a két lap közt; az egyik — az „Indépendance beige“ — tömérdek olvasóval birván a világ minden zugában, ez által képessé tétetik, nevének megfelelve, függetlenségét megőrizni s szükség esetén még igen hatalmas urak haragja ellen is daczolni. A lap azonban, minden függetlensége mellett, jó belga érzelmű is s igy nem tud némi megindulás nélkül beszélni, valahányszor az Orléans családra kerül a szó. Ezt Párisban mindig rész néven vették, s miután a szabadelvű „Indépendance“ a jan. 14. utáni franczia politikát is határozottan roszalta, Francziaországból kitiltották és csak most van róla szó, hogy az új franczia belügyminiszer ismét be akarja bocsátani. Annyi mindamellett bizonyos, hogy az „Indépendance“ Páriában nem tartozik a sajtóbeli „personae gratae“ sorába. — A másik lap, melyet fölösleges megnevezni, orosz pénzen alapittatott s miután Sz.-Pétervár és Páris közt oly gyöngéd barátság fonódott, a franczia kormány is közlönyül kezdte használni az orosz lapot, sőt azt mondják, hogy az „Indépendance“ csak azért tiltatott ki Francziaországból, hogy a brüsseli orosz közlöny több tért nyerjen a franczia közönségben. Szükségesnek tartottuk e viszonyokat taglalgatni, hogy az olvasó tudja, honnan van az, hogy a mi lapjaink — melyek többnyire a belgákból merítik újdonságaikat — ma valamely hírt hoznak, melyet holnap ismét meg kell cáfolniok. Az „Indépendance“ t. i. legtöbb politikai újdonságot hoz, s ezek közé természetesen helylyel közzel egyegy alaptalan is becsúszhat, de vannak alaposak is, melyeknek csak az a hibájok, hogy közzététetésük Francziaországban nem tetszik. Az újdonságok e két nemének aztán nekiesik a brüsseli orosz lap, s ha részrehajlatlanok akarunk lenni, e „helyreigazításokat“ tudomásul kell vennünk, mindazáltal a viszonyok földerítése által ujjmutatást adván az olvasónak ily cáfolatok értékének megítélésére. Ekként valótlannak mondja az orosz érzelmű lap először azt, hogy a párisi conferentia télig vagy épen jövő tavaszig fogna ülésezni. Ez — miként olvasóink tudják — soha nem volt egyéb ártatlan életnél, — egy kis tűszulás, melyet bizony kár ágyúlövésekkel viszonozni. Másodszor valótlan, hogy Espinasse tábornok a porta főnöksége alatt álló keresztény tartományokba fog küldetni ; már ezen cáfolat egy kicsinyt gyanús, az „Indépendance“ talán csak nagyon korán beszélt e tervről. Harmadszor valótlan, hogy Pélissier tábornok a cherbourgi ünnepélyen jelen leend; már pedig az illető tudósítás veleje nem abban volt keresendő, hogy a malakoffi herczeg Cherbourgba jő, hanem abban, hogy Londont elhagyja; erről azonban a cáfolat nem tesz említést! Pelissier tábornok ezalatt, miként tudjuk, Malmesbury fordul a Regina Coeli ügyében tett nyilatkozatokra nézve felvilágosítást kívánt. Ezek természetesen a legkielégítőbb módon megadattak ; az angol külügyminiszer sajnálta, ha szavai netalán félreértettek volna s hozzátéve, miszerint nem volt szándéka, Francziaországot megsérteni. Ismeretes mintája minden ilyen „felvilágosításnak“, melylyel — miként a német mondja — a bandát mossák, a nélkül, hogy megvizesítenék. A franczia félhivatalos lapok azért mégis egyre lerántják Angliát, s mióta Napóleon herczeg ministerré lett, a szabadelvű lapok is ugyanezen húron pendülnek. A conferentia folytatása lépést tart a Montenegro körüli tanácskormánynyal, azaz mind a kettőről semmit sem hallani. Ez alatt az Eylau az adriai tengerről haza tért s az Algésiras nemsokára hasonlót fog tenni, a miből azonban nem következik , hogy Francziaország a „tengeri desponstratio“-ról lemondott, hanem Julien de la Graviére a Cherbourg parádén a maga hajóival a harmadik tengerhadi csapatot fogja képezni s azért hivatott haza; az Eylau helyébe az (52 ágyús) „Impérieuse“ lépett , az „Algésiras“ is más fregát által fog pótoltatni, ha az austriai kormány ez ellen kifogást nem találna tenni. Cavour gróf, ki Nápolytól a Cagliari ügyében kárpótlást akart kívánni, ez iránt Anglia véleményét kikérte magának; az angol kabinet, miként biztosan halljuk, semmit sem felelt és — ez is felelet. — úgy hiszszük, hogy ezzel a kárpótlási kérdés a legrövidebb után meg van oldva ! Némely úrbéri zálogos jogügyek. • Nem tudom, hogy a sík alföldön, hol általában mind jogi mind tulajdoni viszonyaink igen egyszerűek , átlátszók, fordulnak-e elő hasonló esetek a zálogos jogviszonyokra nézve is, mint a felföldön, különösen a kárpáti megyékben ? Anynyi bizonyos, hogy az alföldön, ha fordulnak is elő oly esetek, milyekről szólandó vagyok, azok ott ritkábbak, de a jogi megoldásra nézve ép ez okból nem kevésbbé nehezek mint a felföldi megyékben. Ugyanis, mind e birtokrendezéseknél, mind a végleges telekkönyvezéseknél igen gyakran tapasztalják, hogy főleg a pórnép, mintha mit sem tudna az 1852. nov. 29 -i cs. k. nyiltparancsról, szántóföldjeit s rétjeit, sőt sokszor egész telki állományát egy pár száz forintnyi öszszeg kamat fejében, részint határozott részint határozatlan időre zálogba veti, s zálogba vetette különösen 1853 máj. 1-je után, s azokat jelenleg nem bírja. Megindittatván pedig a tagosítás, a zálogbirtokos ugyancsak a tulajdonos nyilvános beleegyezésével azt sürgeti, hogy miután az ily birtokok kiváltva nincsenek , tehát a kihasítások alkalmával az ő birtoktagjához csatoltassanak ? Kérdés már most: törvényes kívánság-e ezt lehetséges vagy szabados-e tenni? Én e kérdésre nézve így vélekedem. Vannak esetek, midőn némely zálogos viszony még az 1853. máj. előtti időkben keletkezett , hogy némely ily viszonyokon alapult zálogbirtokokat az ősiségi nyiltparancs kedvezményeinél fogva az 1853. máj. 1-től számítandó egy évi záros határidő alatt ki is lehetett volna váltani, de az illető tulajdonos ezen kiváltást elmulasztotta. Ha tehát a birtokrendezési előmunkálatok alkalmával s főleg a birtokállományok kimutatásánál a zálogbirtokos kimutatja, vagy a bíróság kinyomozta, miszerint az ily zálogbirtokok iránti kiváltási jog már elenyészett , az ily kiválólag nemesi zálogbirtokokat, habár több kisebb parcellákból állnak is, a jelenlegi zálogbirtokos tagjához lehet kapcsolni s kimetszetni. Ellenben pedig , ha úrbéri állományok zálogosittattak el, s történt légyen az elzálogosítás még 1853. előtt, de teszem, hogy a kiváltás határideje még el nem telt, vagy ha kitelt is, de a tulajdonos elmulasztván a kiváltást, a mostani birtokos ezen mulasztást kellőleg s legyőzőleg nem képes igazolni : véleményem szerint az ily úrbéri állományokat senki birtokához sem szabad csatolni, hanem azokat, bármily elszórt állapotban voltak is rendezés előtt, tagosítások alkalmával külön s egy telki állományba kell kimetszeni. Ezt tartom pedig törvényesnek nem csak akkor, midőn egyik volt jobbágy birály zálogos telket vagy telekrészt a másiktól, hanem még inkább akkor, midőn valamely nemes közbirtokos, s főleg 1853. óta szerzett úrbéri zálogos birtokrészéről van szó. Indokaim következők : Rendezések és tagosítások alkalmával szigorú kötelességük a bíróságoknak, miszerint a telkes jobbágyok és úrbéri zsellérek birtokilletősége szorosan meghatároztassék , kimutattassék s megállapittassék, végre pedig, hogy már a rendezési tervben összefoglaltassanak. Ezen megkérlelhetetlen elvnek s kötelességnek különösen szem előtt kell tartatni most, midőn a birtokok tagosítása nemcsak egy nagyszerű nemzetgazdászati kérdés megoldásával van összekapcsolva, hanem egyszersmind azzal, hogy a hűbéri tulajdonjogi érdekek, s ezek minősége s mennyisége is véglegesen tisztába hozassanak, ami nélkül szabályozás és tagosítás nem is képzelhető. E kötelesség pedig annyival inkább szentebb most, mert már az eredeti, s jelenleg irányul szolgáló úrbérszabályozásoknál is megtartatott. A birtokok és telki állományok kihasítása ugyanis már az első szabályozásoknál akkép foganatosíttatott, hogy nem csak az úrbéri illetőségek kiadattak, hanem az urbértelki állományok , ha csak a körülmények s helyviszonyok engedék, egy tagban adattak ki s külön határjegyek közé szorittattak, természetesen azért, mivel a rendbeszedés fő czélja az, miszerint a jobbágyok törvényes telekilletménye csorbát ne szenvedjen, hogy az a földesúri s egyéb birtokoktól fölismerhető legyen, s hogy végre a gazdálkodási érdekeknek is megfeleljen , ami a tényleges összesítés nélkül elérhető egyáltalában nem volna. Azon ellenvetés tehát, hogy némely zálogba vetett telek vagy úrbéri birtokrészre nézve a kiváltás határideje már elenyészett, előttem semmi jogalappal nem bir, s azt a nemesi birtokokhoz csatolni nem szabad; mert amaz állományok úrbéri természetüket nem vesztették el, s igy az allodiumokkal összezavarni teljességgel nem lehet. Annál kevésbbé tartom egyszersmind törvényesnek s szabadosnak azt, ha valaki, legyen bár volt földesúr vagy jobbágy, az 1853. óta szerzett úrbéri zálogbirtokokat akarná saját allodiumához vagy úrbéri állományaihoz csatoltatni. Az ily zálogok ugyanis már magukban érvénytelenek , mert írva van az ősiségi patens 19-dikásában , hogy az eddigelé szokásban volt zálogszerződések, a fekvő javak időleges adásvevései (contractus signoratitis), a visszaváltási jog világos vagy hallgatag fönntartása avvagy azon feltétel mellett, hogy a hitelezőknek a kamatok mellett az elzálogosított jószág haszonvétele engedtessék át, ha ezek az általános polgári törvénykönyv hatályba lépte után köttettek, jogérvénytelenek. Egyébiránt, világosan ellenmond az ily igényeknek az 1836b. IV. s V-dik t. czikk is, mely határozottan tiltja a jobbágyi telkek eldarabolását, s mely áldásos törvényt, minthogy még most is hatályban áll, valamint a bíróságoknak úgy a feleknek sem lehet ignorálni. Nem tartom véve az ily birtokösszekapcsolásokat megengedhetőknek még azon esetben sem, ha azokat a felek kölcsönös megegyezés útján kívánnák is, mert a felek önkénytes tett által, agrárviszonyaink jelen rendezése alatt az uralkodó jogelvek alól magukat nem emancipálhatják, és mert az ily tények a tulajdoni jog nálunk fönnálló összes rendszerét összezavarnák. Miért is fölötte kívánatosnak tartom : vajha, mikor a bíróságok a birtokállomány kimutatására vonatkozó előmunkálatokban eljárnak : szigorú figyelem lenne az ily körülményekre, s utasíttatnának különösen a munkálkodó mérnökök,, hogy főleg a birtokok egyénies fölmérése s a telek- vagyis földkönyv elkészítése alkalmával hatálgos úrbéri birtokviszonyokra s azok kijelölésére kiváló gondot fordítsanak. Bécs , jun 28. (Orosz igények ellentétben Oroszország pénzviszonyaival.) A minap egy pétervári hivatalos lap, mint olvasóink tud.