Budapesti Hírlap, 1858. október (224-250. szám)
1858-10-19 / 239. szám
Pest, Kedd October 19.1858 239. Szerkesztői iroda : Egyetem utcza l-sö az. a. 2-ik emeleten. Kiadó hivatal van: Ferencziek tere,7-ik szám alatt, földszint. BUDAPESTI HÍRLAP. A vasárnap ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. K Irdékre: féléve: lőírt, évnegyedre: Sírt. Oely . xi, Jivre8 írt, évnegyedre: 4 frt. — A hirdetések ötször nasalizott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr számittatik. — Egyes szám 20 pkr. Előfizethetni helyben: a lap kiadó hivatalában, Ferencziek tere, 7-dik szám, földszint; vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. Előfizetést tartalmazó levelek a csijjp. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellettt a pénzzel együtt bérmentesitve egyenesen a kiadóhivatalhoz utasítandók. Nevelési irányzatok. Egy ország és népre nézve, oly korszakos alakulásnál, mint melyben Magyarország lakói állanak, változtával a társadalmi viszonynak és változtával az idők szellemének, olgyan fontosabb kérdés, mint annak megoldás: mikép neveljük gyermekeinket az új társadlmi viszonyokból fejlett föladatnak megfelelleg?“ Mert nem kis föladat megoldani, hogy ilyőszakban, midőn egy ország az átalakulás esütyére lépett, midőn az egész század mint a mirevesztett tenger , hagyta el régi folyásának rányát, mily utat kövessen nem csak az élő nemedék, hanem főleg ennek maradéka is? Szakoljon nekünk ezen kérdést az ezen lapok 236 . számában közlöttek kiegészítéséül bővebben megvitatni. Egyik azt mondja: csak reális iránban; másik kiáltja, nem, hanem human iskus irányban! Mit jelent ez, általánosan eltéjedt fölfogás szerint ? Nemde azt, hogy azok kik a reál irányt tartják szükségesnek gyermekeink nevelésében, a kenyérpályát tartják szemeik rejtett? Nemde azt, hogy azok, kik humnistikus irányról beszélnek, annak szükségességét vallják, miszerint kell hogy az utónemzedék szintén bírjon tudományos képzettséggel is? Ideje valóban, e két tanirány fogalmára nézve nálunk is tisztába jőni. Ha ugyanis a realismust úgy fogjuk föl, miszerint az nem más, mint egy tisztán oeconomiai s a magi czéloktól vezetett társadalom philosophiája, egy kódcsoportot vezető járszalag, nem pedig egyszersmind a szellemeket és erkölciket fejlesztő s nemesítő irányzat, vagy ezen irányzanál óvakodnunk kellene minden áron bizonyára, mint oly ösvénytől, mely az erkölcsi világtól messze elvezeti inkább az emberiséget, semhogy oda kalauzolná. — A reál iránynak ily egyoldalú felfogása mellett gyermekeinket csupán kenyérpályákra, az anyagi boldogulás czéljai szerint kellene neveltetnünk, mintegy megtagadni azon hitet, miszerint az emberi társadalomnak van egy nemesebb része is mint a gyomor, s így bir egy magasabb rendeltetéssel is , sem hogy csupán gyomrának rabszolgájává törekedjék lenni. A reál iránynak azonban sokkal nemesebb értelme van. A reál irány t. i. épen azért, mivelhogy napjainkban az már alapos és rendszeres szakmiveltséget föltételez még a kenyérpályán is , hatalmas polgáriaság erővel bir. Sgy épen nem ellentéte a humanismusnak vagyis annak, hogy korunk nemzedéke egyszersmind a tudományos műveltségben is fejlődhessék ; nem is azon tant hirdeti , hogy az anyagi érdekek túlbecsülésén kívül hagyjunk föl minden szellemivel; mert hiszen a szellem is annál dúsabb táplálékot és hatalmasabb erőt s fejlődést nyer, minél mélyebben hadlat az ismeretek világába, melynek egyes , eddigelé csaknem titokkal borított s ismeretlen szentélyeit épen megint csak a reál nevelés nyitja meg. A reálirány tehát kétségkívül csaknem általán ajánlható gyermekeink nevelésében, mert az nemcsak hatalmas előmozdítója az anyagi jóllétnek, hanem előmozdítója az erkölcsi és tudományos fejlődésnek is. Ha végig nézünk a jelenkor nevezetes, gazdagabb és mieltebb népei során, úgy fogjuk találni, hogy a reálirány kalauzolása mellett virult föl azok anyagi jóléte, hogy az anyagi jólét segítette elő a szellemi vagy hogy úgy mondjuk , a tudományos miveltséget, és hogy a szegénység és miveletlenség, rendszeint együttjár a népek életében. Azonban, midőn a reál irány jótékonyságát ennyire méltatjuk, ne feledjünk el egyet, ami nélkül az irány bennünket veszedelmes egyoldalúságokba sodorhatna. Ne feledjük el, hogy a reálirány is csak azon népek életében nyilatkozik jótékony hatásban , melyek a reálnevelés pályaköreit saját egyediségeik szerint választották, melyek azt nem szédelgés divatösztönből s utánzási vágyból követték csupán , hanem azon szükségek, élet- és országviszonyok szózatának nyomán , melyek valamely népnek társadalmi hivatását már történetileg s természetileg kijelölték. Amiből az következik, hogy a reálirány által kijelölt pályaköröket is jól meg kell választanunk, és gyermekeink nevelését akkér vezetnünk , miszerint azok a reálnevelés egyetemes értékénél fogva mindenütt hasznos tényezői lehessenek ugyan a társadalmi közczéloknak , különösen mindazáltal ezen földön, hol ők nem csak mint emberek és szakférfiak, hanem mint állampolgárok és hazafiak is saját egyediségükhöz s az országgazdászati közszükségekhez mért magasb hivatásnak is kell hogy megfeleljenek. Tehát a reálnevelést is hazai, illetőleg oly irányban kell vezetnünk, mely a birodalmi viszonyoknak, polgártársaink közgeniusának leginkább megfelel. Avvagy várjon azt , miszerint egy nép, egy földiratilag kijelölt bizonyos honföld öszszes lakossága, mint belülről fejlődő egész, csak oly nevelésnek örülhet igazán, mely az sajátszerű hivatásával megegyező, — kétségbe vonhatná-e józan ész ? — czáfolhatlanul be van a történet által bizonyítva, hogy az emberiség nagy egészletében önmagát fejlesztő nép ép oly Organismus, a minő Organismus valamely nép egészében önmagát fejlesztő egyén; továbbá , hogy minden nép épen úgy bír eredeti hivatással, mint az egyén. Ha pedig ez így van, akkor csakugyan veszélynek indulna az oly nép, mely saját természeti adományainak hivatásszerű kifejlesztése, viszonyaihoz mért megszilárdítása és öntudatos szervezése helyett, csupán vak utánzások martalékává válnék. Ezért hát, habár elvben a legajánlandóbb iránynak tűnik is föl e korban gyermekeink nevelésénél a reálírány : ezen irányt oly pályakörök betöltésére kell leginkább fordítanunk, melyek itt a birodalomban, közelebbről pedig saját országos viszonyaink szerint leginkább ajánlkoznak,s mely föltételezi, hogy ezen ország, saját erőnk s miveltségünk által emelkedhessék anyagi és szellemi jólétének kellő fokára. Valóban egyedül csak ezen út az,mely nálunk a reál nevelést kívánatossá teheti, s melyen a népek nagy családjában mi is öntudatos egyediségre juthatunk. Avagy példát mondjak : . Szolgáljon hát például a németalföldi nép. Igen helyesen jegyzé meg legközelebb Éjszakamerika híres történésze, Prescott, hogy a németalföldi népet saját társadalmi helyzetének nehézségein s földjének mostohaságán kívül, a reál nevelés és az által tette gazdaggá és hatalmassá, hogy ennek teljesen helyszerinti hazai irányt adott. Mondhatlan fáradsággal kelle ezen népnek hazáját a tenger hatalmából kiszabadítania. Példátlan kitartással kelle küzdenie az elemekkel, így barátkozott meg korán az óceán veszélyével, s lőnek fiai bátor és találékony hajósokká, távol és ismeretlen tájak fölfedezői, vándorai és kizsákmányolói, a mire már saját viszonyaiknál fogva voltak utalva. Otthon a föld keveset teremvén, a megsokasodott népnek, az ipar anyagait idegen földről, készítményeit ismét idegen földre kell szállítnia. Angliából nyers gyapjút, oda kész szöveteket küldött vásárra. Heverő nem találtatott az országban, s egy öt éves gyermek sem evett meg érdemetlen kenyeret. S mivé jön az ország ? Azzá hogy az ipar , munkásság, közlekedés, idegen népekkeli érintkezés s a közfoglalkozás, melyre saját geniusának bélyegét ütötte, oly emelkedettséget adtak rövid idő alatt a nép egész nagy tömegének, melyhez századunk előhaladásának gyászikrái nem csak könnyen hozzáfértek, hanem azt mindinkább messzebb és magasabbra vezetheték. S mindezt a reáliránynak jól megválasztása és saját viszonyainak helyes felfogása szerinti alkalmazása születté, mely az anyagi érdekek mellett a szellemet is növelé, s a miről bizony nem mondhatná a hajdankor zokogó költője: 0 cives... „Virtus post nummos!?“ Temesvár, oct. 12. A kereskedelmi és iparkamarának még sept. 16-kán tartott gyűlése végzeményeiből, melyek jegyzőkönyvét a hivatalos „Temesvar ert.“ épen mai száma bocsátja közre, igen érdekesnek tartjuk azon pontot kiemelni, mely a cs. kir. helytartóságnak azon kérdésére szolgál feleletül, hogy váljon a kamara Temesvár vásári forgalmának nevelése tekintetéből melyiket tartja országos vásártérül jobbnak: a bécsi kapu előtti régi vásártért- e , vagy a város és a József külváros és majorok közt levő újat ? E kérdésre a kamara felelete következő. A helyiséget illetőleg azóta, hogy a kamara 1855-ben az uj vásártért ajánlotta, semmi oly változás nem történt, mely az ajánlott hely alkalmatosságát megszüntette volna, a Baziás felé vezető vasút ilyennek nem tekinthető; különben ily változás a bécsi kapu előtti vásártérre is bekövetkezik, mihelyt az Aradra vezető vasút létesül.Ez alkalommal főkép csak a Bega part azon részére kívánja a kamara a cs. k. helytartóság figyelmét felhívni, mely a vasuthíd és a József külváros közt terjed. A csatorna csak e darabon hajózható a város alatt, s a part Temesvár egész területén csak e helyen alkalmas a kis berakodásra. A József TARTALOM: HIVATALOS RÉSZ NEMHIVATALOS RÉSZ. Politikai napi sietnie. — Nevelési irányzatok. Levelezések: Temesvár. (Keresk. kamra.) Bécs. (Vegyesek.) Napihirek és események. Budapesti keresk. és iparkamra. (Oct. 4-i ülés.) — A magyar kertészeti társulat alapszabályai. (Vége.) Külföld: Anglia. (A „Daily News“ a négerek szabad kivándorlásáról.) Francziaország. (A portugáli viszály. A tetuani consulok ügye.) Spanyolország. (Marokkó elleni új készületek.) Távirati tudósítások. — Gazdaság, ipar és kereskedelem. — Színházi előadások.— Börze. — Meteorologiai észleletek. — Dunavizállás. Tárcza. (Newtoni Vége) HIVATALOS RÉSZ. 0 cs. k. Apostoli Felsége haldensteini I báró Kink Henrik főhadnagyot az 50. sz. Ba- deni nhg gy. ezredben, cs. k. kamaráéi méltó-) Sággal legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. itt a cs. k. Apostoli Felsége f. é. octob. 3-ki legfelsőbb határozata által Rauscher Venczel polgármestert Wietin városi községben, s hosszuévi közhasznú és sikeres működése elis-meréséül arany érdemkereszttel legkegyelmesebben földiszíteni méltóztatott. A cultus- és oktatásügyi minister Corzan Gábor kassai, Bartl Antal unghvári és az Ann Károly pilisi gymnasiumi tanítókat, tanítókká a pesti második katholikus gymnasiumhoz kinevezte. A nagyváradi közigazgatási terület újonan szervvezett gyűjtőpénztárainál Schiffner József, Bassendorf Titus és Malyusz József ideigle- nes hivataltisztek, továbbá Glotz Ignácz , Bedekovich Adolf, Weber Ferencz és Baliczky József ideiglenes segédek jelen szolgálati állomásuk-ban véglegesen kineveztettek. A nagyváradi cs. kir. orsz. pénzügy igazgatóság Tribalsky Lukács ideiglenes gyűjtőpénztári beszedét I. oszt. hivataltisztté ideiglenesen kinevezte. NEMHIVATALOS RÉSZ. Igazitás. Ezen lapok legutóbbi 238-ik számának nemhivatalos részében közlött bérkocsijánat rendelöl az azt bevezető hirdetés tévedésből kimaradván, azt mint a közlött bérkocsijáratrend , elejére tartozót ezennel utólag közöljük: Hirdetés. A budai nagymélt. cs. k. helytartósági osztály 1858. sept. 16- 27,890 sz. a. kelt bocsátványa szerint a következő uj bérkocsi és comfortable járatdijrend állapíttatott meg. Mi is azon megjegyzéssel juttatik köztudomásra, hogy a járatos díjrend f. é. nov. 1 jével lép hatályba. (Következnek a közlött járatrendek.) Pest, October 18. (Politikai napi szemle.) A tetuani consulok meggyilkoltatása mindenesetre komoly rendszabályokra fog alkalmat adni, ámbár elhamarkodottnak tartjuk azon hírt, miszerint a touloni franczia flotta tüstént útnak fogna indulni a bűnösök megbüntetésére. E flotta útrakészülése s azon (szánt szándékos nyilvánossággal) hozzá intézett abbeli kérdés : mikor fogna indulhatni? véleményünk szerint csak Portugal felé csúszó demonstratio volt, hogy az ottani kormány — a franczia fenyegetés komolyságáról meggyőződvén — annál hamarább engedjen. A portugáli ügyről alább még szólni fogunk, a marokkóit illetőleg azonban azért mondjuk elhamarkodottnak a flotta útnak indulását jelentő tudósítást, mert először az esemény részleteit Pátiéban még nem is ismerik, másodszor mert a franczia consulon kivül még egy akár az angol, akár a spanyol, az mindegy — meggyilkoltatott s igy a cselekvést mindenesetre az illető második kormánynyal való egyezkedés fogja megelőzni; harmadszor, mert — miként már a minap is megjegyeztük — Tetuan nem fekszik közvetlenül a tenger partján s kikötője sem lévén alkalmas nagy hadihajók fölvételére, nem lehet a várost egyszerűen a tenger felöl bombázni , hanem szárazföldi csapatokat kell majd partra szállítani s az erre való készülés nem 24 órai munka. Mindazáltal perczig sem kétkedünk rajta, hogy a büntetés példás leend. Néhány év előtt ugyancsak Tetuanban Vey nevű franczia meggyilkoltatván, a bűnös, ámbár a próféta ivadéka volt, simpliciter felakasztatott; ami azonban most történt, az nem egyszerű gyilkosság, hanem combinált merénylet volt a nem-muzulmánok, nevezetesen az európai hatalmak ügynökei ellen s a félhivatalos „Patrie“ oly kemény kifejezésekkel szól ez eseményről, hogy ebből Páris legfelsőbb köreiben uralkodó szokatlan ingerültségre lehet következtetést vonni. Azonkívül úgy halljuk, miként e gyilkosságokkal egy időben a Tetuan közelében fekvő Melilla (spanyol) város a marokkóiak által megtámadtatott, úgy hogy az ottani hatóságok kénytelenek voltak az oráni (franczia) parancsnokhoz segélyért folyamodni. Hogy e kérelem kedvezőig fogadtatott, mondanunk sem kell, mert Francziaország — a humanitási szempontot teljesen mellőzve — politikai okokból örömest ragad meg minden alkalmat, hogy az Algírtól nyugat felé fekvő vidékek ügyeibe avatkozhassék. Nem valószínűtlen, hogy a marokkói expeditio egyszerre két oldalról, a tenger és Algír felől fog létesíttetni. A portugáli ügyet illetőleg csak ismételhetjük azt, amit kezdettől fogva mondtunk, hogy t. i. ez ügy békés kiegyenlítésre fog találni. Anglia eleinte a maga közbenjárását fölajánlván, ez Napóleon császár által visszautasíttatott, hanem akkor még a vita lényege körül is szétágaztak a vélemények; ma, miként halljuk, már csak formatervép is,am a- a kárpótlási követelés kivételével — minden tisztába van hozva; ezen kárpótlásra nézve pedig a franczia császár tán hajlandóbb leend egy harmadik hatalom közbenjárását elfogadni. Ezek után fölöslegesnek tartjuk e helyen részletesen leírni mindazon phasisokat, miken e viszály keresztülesik; a békés eldöntés véleményünk szerint nem lehet többé kétséges. Csak azt az egyet kell megjegyeznünk — az olvasó egyébiránt ezt is képzelheti — hogy Francziaország „brusque“ föllépése az európai, nevezetesen az angol diplomatáéra igen kellemetlen benyomást tett, melyet a közbenjárás visszautasítása még tetézett. Anglia irányában a régi szívélyesség Párisban úgy is mindinkább eltűnik, főleg miután Redcliffe lord küldetésének czélját ismerik, melyet minapi szemlénkben csakugyan a valósághoz híven adtunk elő. Thouvenel báró, miként most mondják, néhány nappal tovább fog Stambulban maradni, hogy lássa, minő fordulatot vesznek az alkudozások, melyek — miként a vak is láthatná, ha láthatna — főleg Francziaország ellen fönnforgó gyanúnak kézzelfogható bizonyítványát képezik.Az elhanyagoltságot még néhány apróbb ok is növeli, így pl. az is, hogy az angolok néhány kis szigetet, mely Madagascar körül fekszik , sajátjuk gyanánt lefoglaltak, mig a „la Presse,“ a gyarmati minister Napoleonig meghitt közlönye,hetek óta azt kiabálja, miszerint ama vidékeken Francziaoság a maga hatalmát s birtokát senkivel meg nem oszthatja. Brazíliával is van egy kis baja a franczia kormánynak ; ott egy francziának halála után a franczia consul a meghaltnak vagyonát, ennek gyermekei számára, lefoglalta, míg a brazíliai hatóságok ezárt erőszakosan megszüntették, arra hivatkozván, hogy a Brazíliában született gyer-mek — bárki legyen is apja — brazíliai polgár. A consul erre zászlaját levette s egy kis „diploma- tiai szakadást“ hozott színre, hanem ennek sem lesznek komolyabb következményei. Mindezen apró baj és szakadás daczára azt jelentik Párisból, miszerint tüstént a portugáli viszály kiegyenlíttetése után a hadsereg 100.000 emberrel csökkentetni fog. Hányszor hallottunk már ilyesmit! S aztán , minő nevetséges dolog hogy e hadcsökkentést a portugali ügytől az teszik függővé, mintha Portugal ellen ha csak- ugyan végsőre került volna a dolog — százezer ember kellene! Ismerjük az efféle hírek természetét; a börzére czéloznak azok, mely néhány nap óta egy kissé ismét reszkedvű; olyanok e hírek mint azon ígéretek, melyeket a gyermeknek szoktunk tenni, ha pityereg; mihelyt elnémult, eszünk ágában sincs ezen ígéreteket teljesíteni. SZ.