Budapesti Hírlap, 1859. április (74-98. szám)
1859-04-07 / 79. szám
Meló-Túr, mart. 31. (Folytatás. Jótékony táncz vigalom. Földesúri szívesség. Tűzkárok. Kutak.) Az előadott földesúri jótékonyság által örömre hevillt lakosság, polgárság, egy tánczvigalmat is rendezett a ref. iskolák részére, melynek tiszta jövedelme 84 frt 68 kr a. é. lett, mely összegből — noha a tánczvigalom kizárólag a ref. iskolák javára volt hirdetve, 24 frt 20 kr. a r. kath. egyháznak adatot át, 60 frt 48 kr maradván a ref. iskolák javára, mely összeget egyházunk ez idő szerinti főgondnoka Pap Ferencz orvostudor ur egy arany hozzáadásával sziveskedett szaporítani. Nem lehet nyilvánosság előtt meg nem említeni a felsőrészi volt földesuraság a nagykállói Kállay család azon kegyességét sem volt jobbágyai iránt, hogy noha az 1846-dik évben novemb. 2-án megkötött örökváltsági szerződés szerint 1850 és 1853-ik évi jan. 2-ik napján fizetendőnek kikötött részösszegekhez, az 1853-ik évi mart. 2-ki nyilt parancs értelmében tiszta joga volt, és mégis érte majd öt évig 1858-ik év végéig kellett volt jobbágyaival perlekedni, akkor pedig a legfőbb és semmítő törvényszék által részére hozott kedvező ítélet folytán törvényes joga lett volna a majd 200 ezer frtra menő fizetetten tőkék s késedelmi kamatokat végrehajtás útján beszedni volt jobbágyai, M.-Túr felső része lakosaitól, mégis ezek kérelmére szives volt a lakosságnak a múlt évi szűk termés miatti tehetetlenségét és a jelenlegi pénzetlenséget tekintetbe véve — másfél évi időt adni a fizetésre, és részletes fizetéseket elfogadni. Lássunk most már pár szóval egyébről is valamit. Martins hó folytán két tűzi szerencsétlenség volt városunkban. Az első mart. 6-án esti 7 óra után, midőn egy udvaron levő 2 épület esett a lángok martalékául s daczára a dühöngött nagy szélnek, mely az égő épülethez csak egy ölnyire levő szomszéd nádas ház tetejére csapkodva a lángokat, a korán s ügyesen alkalmazott vizfecskendezők által a továbbterjedés meggátoltatott, s a nagy rémületben volt lakosság megnyugtattatott, másik mart. 11-én reggeli 7 óra után, midőn egy jó módú gazda minden épületei s udvarán volt malma lett semmivé, s a háta mögött volt szomszédoknak két kisebbszerü épületei is elégtek, az első biztosítva volt, de a később elégettek közöl egyik sem. Múlt évben gyakori volt nálunk a tűzveszély, mit növelt az, hogy a kutakból nálunk is kiapadván a víz, e miatt az oltás nehezen ment, víz nélkül álltak gyakran a fecskendők. Ennek folytán a városi elöljáróság azon czélszerű intézkedés által igyekezett a bajon segíteni , hogy a város külön részein közköltségen nyílt térre 12 nagy kutat ásatott, melyek épen a föld árja apadásakor ásatván, remélni lehet, hogy vizük soha ki nem apad s szerencsétlenség idején nagy hasznuk fog lenni. A fecskendők pedig hatra szaporíttattak. — Jó volna most már a lapokban ajánlott s kevésbe kerülő tört timpót is kellő mennyiségben készen tartani, hogy ha csakugyan történik megint szerencsétlenség, azonnal alkalmazható lenne. 1. 1. Napi újdonságok. * Ajándék. Dr. Sturm Eduárd ügyvéd ur a Hildegard Főherczegnő , cs. Fensége magas pártfogása alatt álló pesti bölcsődének egy saját épület szerzése végett 60 a. értékű forintot ajándékozott. * Kath. legényegylet. Bibornok-hg-primás ő eminentiája a szathmári püspöki székére távozott dr Haas Mihály ur helyett a pesti kath. legényegylet elnökévé annak eddigi érdemdús alelnökét dr Szabóky Adolf urat nevezte ki. * Szász komikus. Räder úr (tegnapi tárczánkban ezen még itt meg nem fordult művész neve hibásan áll Rährernek) tegnap kezdé meg vendégjátékait. Drezdában a kaczaj és ő rendesen együtt jelennek meg a színházban. * Zenekari hangverseny. Mint a „Peleskei nótárius“ mondja, hogy Normában előbb csak gazdálkodásból jelennek meg az énekesek egyenkint s aztán tömegben egyszerre (a kardalokat értvén) úgy vagyunk az egyes hangszerek hangversenyével is. Miután egyenkint már hallottuk, most egész zenekarban fognak megjelenni. A jövő héten t. i. Dux Adolf ur úr egy felvonásos vígjátékával Kéter Béla úr többször dicséretesen említett zenekara fogja magát színpadunkon bemutatni. * Naptár. Emich Gusztáv ur a jövő 1860-ik évre egy nevét viselő magyar és erdélyországi nagy képes naptárt fog kiadni Vahot Imre ur szerkesztése alatt, ki több éven át 3 nagy s ugyanannyi kisebb népies naptárt szerkesztett már és e téren hivatottságát tanúsította A naptár külső kiállítását is igen diszesnek ígéri. Terjedelme 26—30 iv leend számos fametszettel. Az aláírók, akik csak a naptár átvétele után fogják annak árát (1 új forint) letenni, külön kedvezményekben is részesülnek ; a kiadó t. i. 20 kis könyvtárat és vagy 100 darab képet tűz ki számukra nyereményül. A kis könyvtár Petőfi, Csokonai, Arany és Kemény munkáit foglalja magában. * Budai nyári színkör. A budai aréna épülete, melynek telkét Buda városa a Horváth-családtól tulajdoni joggal szerezte meg, a f. hó 4-dikén tartott törvényes árverés alkalmával, mint legtöbbet ígérőnek Michel János urnak adatott el 5010 a. é. forintért. Hozzá legközelebb állt Buda városának képviselője 5001 fttal. * Lótenyészési verseny-egyesület. Erdélyben gr. Bédi Ferencz T A R C Z A. Szent István és neje Gizela viszonya korukhoz. Fölolvasás Rotter Rikhárd tudortól. (Folytatás.) A császár részéről gyámolított leánykérés bajor III. Henrik által kedvezően fogadtatott, mert a magyar herczeg kitűnő szellemi adományai s erényes gondolkozásmódja kedvező benyomást tettek rá. E mellett politikai okok is indíték a bajor uralkodót arra, hogy a császár kívánságának engedjen. Azt remélé tudniillik, hogy a tervezett sógorság által saját súlyosan látogatott népének békés jövőt szerzend és Németországot legrettentőbb ellenségével kiengesztelendő Gizela testvére nézeteit alaposaknak és nemeseknek találá ugyan, de nem volt-e az, ki kezét kéré, pogány? A fejedelmi szűz soha nem osztotta volna sorsát nemkeresztény férfival! Megkéré tehát fivérét, hogy az ajánlatot fogadja el ugyan, de ahhoz azon mellőzhetlen föltételt kösse, hogy Vajk előbb a pogány bálványokról ünnepélyesen mondjon le, s az egyház községébe vétessék föl. Minthogy Géza maga már ekkor a keresztény hitet vallotta és nejével, Saroltával egyetemben, ki az evangeliomnak szintén lángoló hive volt, fiát is az egyház tanításaiban oktatá, ennélfogva Henrik kívánatában semmi sem volt, mi a szándékolt egybeköttetésnek gátlólag lépett volna útjába. 995-ik évben ment végbe Valkon Esztergomban az ünnepélyes keresztelési szertartás bajor III. Henrik és nagyszámú országnagyok jelenlétében. III. Otto császár és apuliai gr. San Severino Deodat, a megtérített herczeg nevelője, mint tanuk jelen voltak ugyan, de se vallástételük, se kezességükre nem volt szükség; ő maga, az egyház tanítványa, e pillanatban egyszersmind egyházi tanítója volt népének. Kimerítőleg, határozottan és mindenki által megérthetőleg vallá ő be hitét és a keresztény hit ismeretét; ezután István névvel szent Adalbert kezéből véve magához a lelki újjászületés szentségét. Mit Adalbert Istvánon végrehajtott, ugyanazt végzék társai ugyanakkor a többi magyarokon, kiket a pütspök tanítása megtérített. Gizelát fivére Bruno még azon napon eljegyzé az ifjú herczegnek és e történetileg emlékezetes ténynek csupán egyik alapföltétele : egy egészen egyházi birodalom megalapítása, mire magát Vajk kötelező, tartalék a kereszténység és pogányság között ingadozó nép előtt titokban. Nemsokára ez események után István fényes kísérettel Bajorországba ment, ott arájával egybekelendő. Az egybekelés Scheyernben ment véghez, ama hasonnevű grófok ősi várában, kik későbben, miután e várat kolostorrá alakították s székhelyüket Wittelsbachba tevék át, Wittelsbach gróf nevet vevének föl. Azon elhatározással, hogy egész életét az isteni gondviselés által reá ruházott küldetésének szentelendi, tért vissza István Magyarországba hitvese oldalán, kinek keblében hasonló vágyak égtek. Mindketten érezék, hogy úgy kell cselekedniük, miként cselekedni Istennek és önmaguknak fogadták, hogy a magyar népben nemesebb érzületet ébreszszenek. A kereszténység gyújtó gondolata ugyan már a nagyrészt még pogányhitű országban a prágai érsek buzgó törekvései által is el volt már terjedve , azonban még eddig hiányzottak oly szilárd akaratú, szünetlenül ösztönző szellemek, kik oda működjenek, hogy az egész nemzet, a véghetetlen lényrőli sejtelemtől áthatva, azon sötétséget, melyhez gyermekkorától fogva szoktattatott, sötétségnek valósággal is elismerje, s a minden világosság és kútfejéhezi vágytól eltelve, szemeit s szivét ég felé emelje. Nemsokára nyilvánvalóvá leendett, hogy az, mit a kor követel, okvetetlen életbe lép, mert azt, valamint a fa növését vagy a szél fúvását, haladásában semmi ellentörekvés meg nem gátolhatja. Hogy a hitnek és jó erkölcsnek nagyobb érvényt vívjon ki,Gizela hű szolgáját Kaalt és a próbált Hermannt Nürnbergitől, még sok más bajorokat hozott magával új hazájába. Ezek csatlakozának azon nemesekhez, kik már előbb Géza kormányzása alatt jöttek Magyarországba, kik között Wolfgang és Hederich testvérek, a Wasserburgi Wenzelin gróf. Kupa meggyőzője, továbbá Hunt és Fázmán, mint első rangú csillagok tündöklenek. Nem silány udvaron ezek valának ezek, kik a jelentéktelenséggel tanulmány s a hiábavalóval üzlet gyanánt foglalkoztak; nem oly hadvezérek, kik a kardhüvelyt magasbra tárták, mint a kardot, hanem mindannyian derék, ügyes és próbált férfiak, kik szellemi s testi épségüket megérzék s a kor követeléseit személyükkel fizeték le; férfiak, kik még ma is, mert jellemek valának, a középszerűség uralmát lerontanák, s azon árnynagyságoknak, kik minden lelkesedést őrült kicsapongásnak szeretnek nevezni, elfúnák fejükről az áldics fénykörét. És ily férfiakra volt szüksége Istvánnak messzeható tervei kivitelére , és Magyarország büszkén tekinthet vissza legnemesebb családai ezen őseire, és sugárzó szemmel mutathat Pázmánra, ősére azon hasonnevű bíbornoknak, ki a magyarok kimenese jön! És e férfiak, kik azon helyektől, hol gyermekkoruk rózsás álmainak emléke minden követ megeleveníte, nemes lemondással elszakaszták magukat, hogy egy idegen országba meghivatásnak engedjenek, — ezen férfiak valóban a legritkább nemű kedvezményekre szereztek érdemet maguknak! István és Gizela azonban igen jól át is látták, mennyit áldoznak híveik, és hálájuk és elismerésük érzéseit tettekkel is bebizonyítni annál kevésbbé késlekedtek, miután Gézának az ország legkülönbözőbb részeiben látható példája nekik ösztönül szolgált, ha lehet még nagyobbszerűt mívelni. A megkezdett telepítés további folyamatot von, miután nemcsak Kaal a neki ajándékozott jószágokat leggondosabban mívelteti, hanem egész községek költöztek be Gizela által fölszólíttatva, Bajorországból, és részint az őserdők áthatlan sötétségét ritkíták, részint az eddig parlagon hevert földet fogták mivelés alá. Szathmár-Németi, Solmár és más helységek valának az első telepitvények Magyarországban, melyek a kegyes fejedelemnő ösztönzése s a német szorgalom kitartása által alapíttattak. A magyar nemzet uj uralkodónőjét lelkesedett örömzajjal fogadó. Nem egy elröppenő mámor volt az, mely feléje hangzott, hanem egy a kebel legmélyéből fölbuzgó érzés kitörése, mely, miután azt a megszokás mérséklő, csöndes és tartós tiszteletté változott. Gizela az egyháznak a pogányság fölötti tökéletes győzelmét tekinté életfeladatának, és mióta Németország határát túllépte, minden vállalata oda volt irányozva, és III. Otto büszke örömmel balla a jelentéseket, melyek a márkakérés alkalmával általa kifejezett remények valósulásáról beszéltek. Gizela buzgalmán megerősödik szent István működése is, mert valahol csak alkalom nyílott, a hitetlenség és bálványimádás eltávolítására, szelíden rábeszélő ékesszólásával lépett föl, és mi a szónak nem sikerült, azt az élő erénygyakorlat hatalma által vívta ki. A Koppány fölötti győzelem kivívatott. E győzelem a kereszténységnek a pogány világ fölötti diadala volt, az élet győzelme a halál fölött ! És ki vívta azt ki ? Talán ama kis b. Wesselényi Ferencz és b. Bánffy Béla a múlt napok folytán engedélyt nyertek egy „ erdélyi lótenyész és verseny-egylet“ alapítására, s most a kolozsvári lapokban fölhívják az erdélyi földbirtokosokat, hogy az egyesületbe lépésük által annak kijelölt czélját előmozdítani segítsék. Alapszabályilag minden tag évenkint 10 a. é.ftot fog fizetni. Az egylet első közgyűlése f. hó 20-ára van kitűzve Kolozsvártt. * Nyilvánossági jog. A pozsoni rabbinatus iskolája magas bocsátványnál fogva nyilvános intézeti jogot nyert és egyszersmind utasítva van, mikép gondoskodhazik az erre alapított katonaságtóli fölmentés visszaélései ellen. Felügyelő-biztosul a pozsoni polgármester és cs. k. tanácsos Kampfmüller jelölteték ki, és ő az intézetet vezető főrabbinokkal a katona szolgálat korába eső intézeti tanulók közöl csak azoknak bizonyítványait fogja láttamozni, kik már 6 évig járnak az intézetbe és eredménynyel végzik tanulmányaikat. * Érdekes festvény. A bécsi műtárlatba egy érdekes festvény érkezett kiállítás végett. Tárgya egyike a legmegindítóbb vonásoknak Mária Terézia életéből. A Császárné egyszer a schönbrunni erdőben sétálgatott csupán József fia, dajkája és egy udvari hölgy kíséretében. Az erdőösvény szélén egy szegény asszonyt pillant meg, karján egy kis gyermekkel. A császárné néhány pénzdarabot adatott neki s tovább akart haladni. Ekkor a nő az éghez emelve kezeit igy szólt: „Ó Isten ! bár Csak ez az arany tejjé változhatnék szegény gyermekem számára.“ A magas érzelmű császárné saját gyermekére gondolva, annyira megindult, hogy a szegény asszony gyermekét saját mellére vette. A művész e tárgyat legnagyobb finomérzettel s azon elegantiával dolgozta föl, melyhez Boutibonne képein már szokva vagyunk. Boutibonne született austriai. Helyi esetek. F. hó 5-n d. e. az öt pacsirta-utcza 4. sz. házában kandalló-tűz támadt, mely mielőtt kárt okozott volna szerencsésen eloltaték. 16-án reggel egy 79 éves öreg napszámos a Józsefvárosban egy kert sövényén kötéllel fölakasztva találtatott. Gyógyíthattak köszvény és nyomorult sorsa lettek tettének indokai. A nemzeti színház igazgatósága részéről tisztelettel fölszólíttatik a a Teleki pályadíjt nyert „Telivér“ vígjáték ismeretlen írója, hogy azon esetben, ha művét a nemzeti színpadon adatni kívánja, az iránti nyilatkozatát, valamint a szerepkiosztás felőli véleményét az igazgatósággal minél hamarább közölni szíveskedjék. Pesten, április 6. 1859. Csepregi Lajos, a nemzeti színház titkára. Tudomány, művészet és közélet. Magyar tudományos Akadémia. (A philos. törv. és történelmi osztály ápr. 4-i ülése.) A mai ülést két székfoglaló beszéd töltötte ki. Egyiket Szilasy János ur nevében, ki közelebb a bölcsészeti osztály tiszteleti tagjává lön megválasztva, a titoknok ur olvasá föl. Tárgyául a nemzeti és egyéni fejlődés kérdése szolgált, melynek azonban ezúttal csak a nemzeti fejlődésre vonatkozó része olvastatott el. — Ezután Konek L. usán választott levelező tag, akadémiai tanár s e lapok egyik tisztelt munkatársa foglaló el akadémiai székét egy nagy szakavatottságot, önálló gondolkodást s a statistikai tudomány fölött teljes uralmat tanúsító értekezéssel, melynek tárgyát Magyarország 1855, 1856 és 1857. évi bűnvádi statistiája képezé, szólván értekező — ki művét nem olvasá, hanem azt eleven folyékonysággal emlékéből adá elő — ezúttal csak a büntettek miatt elítéltek személyes viszonyairól, a vétségek és kihágások vizsgálatát máskorra halasztván. A jeles értekezésből (Cs. A. ur kivonatos összeállítása szerint) a következőket közöljük : A büntettek miatt perbefogott személyek száma Magyarországon 1855-ben 12,691, 1856-ban 12,606, 1857-ben 13,689-re ment. Az utolsó évben tehát 10.,,0, „ szaporodás. A büntettek miatt valósággal elitélt személyek száma pedig: 1855-ben 8701, 1856-ban 8919, 1857-ben 9785. Az utóbbi évben 9,% szaporodás, mi azonban nem csupán a büntettek emelkedésének, hanem egyrészt a hatóságok gyorsabb eljárásának eredménye. Ez adat szerint Magyarország öt helytartósági osztálya 8 millió 746.992 lakosát véve számítási alapul, nálunk 894 lélekre jőne egy elítélt bűnös, holott az összes austriai birodalomban 1210 lélekre esik ; itt 23,7%, nálunk 29%. Csak a két austriai főhgség, Salzburggal, mutat mostohább arányt, hol 726 lélekre esik egy bűntettes, mi a birodalmi székváros tetemes jutalékából könnyen magyarázható. Az olasz tartományokban már 2393 lélekre jő 1 bűntettes. Még kedvezőbb az arány Galicziában és Bukovinában, mely körülményt, ha csak az ottani hatóságok eljárásában nem lel magyarázatot, a szláv ajkúaknak a bűntettek iránti csekélyebb vonzódásából is indokolhatni. Értekező nem ereszkedett annak fejtegetésébe, mi lehet e csekélyebb vonzalom alapja: tunyább vérmérséklet-e, vagy félelem a büntetéstől; erősebb erkölcsi érzés, mint aminő van a magyarban és németben, bizonyára nem. Mi a külföldi államokat illeti: azokkal a bűntetteknek a különböző törvényhozások szerint különböző értelmezése nem enged tökéletes összehasonlítást, így például a tolvajság bűntetti fogalma nálunk sokkal tágasabb, mint Francziaországban. Pedig épen az apróbb lopások nagy száma okozza viszonyaink mostohább voltát. Francziaország bűntetti statistikájában csak 5051 lélekre esik egy bűntettes. Mennyivel máskép áll ez arány, ha a „tribunaux correctionets“ előtt folyó bűnvádi eseteket is beszámítjuk: ekkor 140 lélekre esik egy vétkes. Hasonló körülmények forognak fönn, ha Anglia, Belgium, Németalföld, stb. bűnügyi statistikáját akarnék a miénkkel egybevetni. A bűntettek személyes viszonyára nézve különös fontosságú a n,® m * K® 1 ö n bség. A női kebel már a természettől gyöngédebb, ér.0-6?- b) kevesbbé fogékony a bűntettre. Függőbb helyzete és a családi kor, mely távol tartja az élet zajától, alkalmat is kevesebbet enged büntettek elkövetésére. Hazánkban különösen kedvező e részben az arány a nőnemre nézve. A három évi átalag szerint az elitéltek közöl csak 12.09 százalék esik a nőnemre, holott a birod. többi tartományaiban 19%, a két ausz. fegségben 23.53, Morvában 23.0 °, Csehországban épen 24.11 0 e®ik. Kedvezőleg áll viszonyunk más államokhoz mérve is. Poroszországban (1854—57) 15, Angliában 19, Francziaországban 18, Németalföldön 21—22%-tel jelenik meg a nőnem a vádlottak sorában. Megfontolandó azonban, hogy nálunk a nőnem számaránya a férfiakhoz képest kevesebb, mint Európa északi és nyugati államaiban. Általános ethnographiai tapasztalás, hogy a két nem közötti számkülönbség kelet és dél felé mindinkább elenyészik, s a déli és keleti vidékeken rendszerint az ellenkező tünemény áll be, t. i. a fi nem számbeli túlsúlya, így a birodalom havasi tartományaiban 7—9, Morva-Sziléziában 11, sőt Csehországban 13°0-tel múlja fölül a nőnem a fi nemet, midőn hazánkban csak 2%-tel több a nő, mint a férfi. Dalmátországban már egyensúlyozza a két nem magát, s a nők csak 10.76%-tel szerepelnek a bűntettesek közt. A Bánságban a nőnem 1%tel kisebbségben van a fi lakók irányában, s 9 %-tel vesz részt az elitéltek létszámában. Még kedvezőbb az arány Lombardiában, hol a nőnem két százalékkal marad a férfi népesség mögött. Különösen sújtják a magyarországi bűnös nőket a súlyos bűntettek. Szomorú tapasztalás, hogy a gyöngédebb jelleméből kivetkőzött nő mélyebben sülyed s a bűnös cselekvőség hamar második természetévé válik. 1856-ban az összes birodalomban gyilkolás miatt elitélt 50 asszony közt 18 magyarországi volt. 1857-ben összesen 1243 magyarországi nő ítéltetett el. Száz elitélt nő közt 7 lakott gyermekgyilkolás, magzatelűzés és kitevés miatt. Ennek oka nyilvános szülő- és lelenczházak hiánya. Lombardiában, mely köztudomás szerint legjobban el van látva ily intézetekkel, egész 1856-ban egy hasonló bűntett sem fordult elő. Tapasztaljuk továbbá, hogy a bűntettekbe visszaesés 1856—7-ben 100 elitélt nő köztel.50-nél fordult elő, míg a férfiak közöl sem volt több megrögzött bűntettes 1856-ban 15, 1857-ben 13%-nál. Itt sem kell azonban felednünk, hogy az idegenkedés, melylyel a közönség az elitélt, bár megjavult bűntettes iránt viseltetik, sokkal nagyobb a megsikamlott nő iránt, előle jobban elzárvák a kereseti források. Az ily nőket is egyesületeknek kellene támogatni a bűnbe sodratás ellen. Ezek után az életkorok jellemzésére tett által értekező, a szerint, a mint minden korosztály kisebb nagyobb cselekvőségi erélyt fejt ki, mely a jóban és roszban egyaránt nyilvánul. Szólt a zsenge fiatal korról, midőn az érzelem túlnyomó, a kebel az erkölcsi benyomásokra fogékonyabb; továbbá a fölserdült korról,melyben a szenvedélyek nehéz küzdelmei állanak be, a meggondolatlanság és fölébredt érzékiség könnyen bűnbe ragad; a teljesen érett korról, mely inkább megfontolva, kiszámítva tesz jót rostat; végre az aggkorról, midőn a vér hanyag, a szenvedélyek lecsillapulnak, a tetterő megtörik. Ezen korosztályokat tekintve Magyarország bűnvádi statistikája következő arányt mutat a szóban forgó három évről: 14—20 évesek 19-62% , 21—30 „ 37.16n 31-45 „ 33.46n 46—60 „ 9.25 1) 60-on fölül.17 „ — A fiatal büntetők száma nálunk, fájdalom, nagyobb, mint a birodalom többi tartományaiban, a két austriai főherczegséget (21.s °/) és Lombardiát (20.900) kivéve, és az európai államok nagy részében. Az ifjabb korú vétkesek rovatában a tolvajság nálunk a főszereplő. 1856-ban 1823 elitélt (21 éven alul levő) ifjú közt 1537 vagy 84,26 °, 0 volt lopásért büntetve. Azonban más súlyosabb büntettek is fordulnak elő : rablás miatt elitélt 329 egyén közt 31 vagyis 9° „ emberölés (agyonütés) .... 107 „ „13 „ 12, gyilkosság ............................. . 92 „ „ 13 „ 14 „ gyújtogatás . ............................. 34 „ „10 „ 29%, ifjú volt 21 éven aluli. A fiatal gyujtogatók nagy száma azon lélektani állítmányt igazolja, mely a másutt is tett hasonló észlelet magyarázatát ösztönszerű hajlamban keresi. Egyébként az ifjú büntetőkre nézve is meg kell jegyeznünk, hogy sajnosan nélkülözzük a mentőházakat, minek több német államban léteznek, vagy az oly egyleteket, mint Francziaországban a „société de patronage“, s a franczia és németalföldi „Metray“-féle intézetek, melyekben az árva, gyámoltalan gyermekek, lézengő suhanczok, kiszabadult fiatal vétkesek fölvételt, megfelelő keresetet, oktatást nyernek. — Kedvezőbb az arány hazánkban az aggkorú büntetésekre nézve. Francziaországban és Belgiumban kétszer annyi aggastyán fordul elő az elítéltek közt, mint nálunk. A mi vén bűnöseink nagy része megrögzött tolvajság. Lássuk most a polgári állapot szerinti különbséget. (Vége következik.)