Budapesti Hírlap, 1859. július (155-184. szám)
1859-07-20 / 174. szám
által visszatért az engesztelődés és így a kölcsönös közeledésnek áldozatkész érzülete; bár jelenleg újra fölvétetnék az elszakadt alkudozási fonal és teljesedésbe menne azon remény, melyet erre vonatkozólag az északamerikai szövetség elnöke az 1856-ik évi december 2-án a congressushoz intézett tudósításában oly szép szavakkal fejezett ki, miszerint t. i. kilátás van, mint mondja, hogy egy elv, mely oly emberséges jellegében, oly igazságos s méltányos hatályában, oly lényeges a kereskedő népek javára s oly öszhangzó fölvilágosult korunk érzületével, előbb-utóbb megnyerendi a tengeri hatalmak beleegyezését és a nemzetjog codexébe való fölvételét. A közforgalom érdekében csak óhajtani lehet, hogy e remény mielőbb teljesedésbe menjen és a nemzetjogi törvénykönyv e szép alapelvvel mihamarább meggazdagodjék! api ojáoiiság©!. * Egyházi ünnepély. Váczon f. hó 17-én ment végbe főtiszt. Pettier Antal püspök m ő mgának installatiója. Minden oldalról özönlött a vendég, és Budapest, hol a főtisztelendő úr a legjobb emlékben áll, különösen nagy számmal volt képviselve, a vendégek odaszállítását egy külön e czélra bérlett gőzös „Erzsébet“ eszközölvén. 9 órakor megkezdődött az ünnepély. Ő méltósága az ünnepien díszített utón nagyszámú papság által vezettetve és a vendégsereg kíséretében, palotájából a székesegyházba ment, taraczkok döreje és harangzúgás Ünnepélyesitvén e jelenetet. A templomban, miután ő mga a püspöki székbe beleült, felolvastaték a császári kinevező okmány és a pápai bulla, mire a káptalan nevében Gasparik Kázmér székesegyházi prépost üdvözlé az új főpásztort és a hódolati szertartást megnyitotta. A főtisztelendő püspök úr válasza és beszéde az egybegyülekezett néphez a szónoklatok remeke volt. A befejezett nagymise után ő méltósága előbbi kíséretével visszatért residentiájába, hol a meghívott vendégeket a legszivélyesebben fogadá. Két órakor megkezdődött a fényes lakoma, több mint 300 terítékkel. Az áldomások, melyeket ő mga ivott, sorjában legelőbb ő cs. k. Apostoli Felségét, pápa ő szentségét, Császárné ő Felségét, a Főherczeg Főkormányzó urat és magas Hitvesét, és az egész Császári Házat illeték; ezeket követték a pohárköszöntések a bibornok hg pri- másra, a vitéz hadseregre, a papságra, a püspöki megye hiveire, Vácz polgárságára és a jelen volt vendégekre. Az áldomások a főtiszt, püspök í úr jólétére, melyeket a püspökség története előadásával Pest megye főnöke Péchy helytartósági tanácsos nyitott meg, számtalanok voltak, és mint az előbbiek, úgy ezek is viharos éljenekkel viszhangoztattak. Tiz alkalmi költemény ünneplé e nap hősét és annyi bivek kedvenczét. * Hazai Ipar. A múlt napokban tartaték meg az első próba a Röck István úr gépgyárában készített első gyorssajtóval. A nagy számmal jelen volt szakférfiak igen kedvezőleg nyilatkoztak e szép s czélszerűen épített gép felől és alapos okok szavatolnak mellette, hogy Rock ur buzgalmát a hazai gépészet kifejtésében a magyar nyomdatulajdonosok részéről nem sokára számos megrendelés fogja jutalmazni. Rocker Wodianer Fülöp úr nyomdaintézete részére egy igen díszes és tiszta kézisajtót készített, melytől a legjobb eredményt várják. Ilyeténkép tehát a hazai gépipar már a könyvnyomtatásnak is kezd jó szolgálatokat tenni, minek üdvös következése az leend, hogy a drága külföldi készítmények itthon egy szerencsés versenyzővel birancsnak. * Zenede! próbatét. A hangászegyesületi zenede nyilvános próbatételei csütörtökön f. hó 28-án d. u. 272 órakor kezdődnek a múzeumteremben. A próbatétek sorát a hangszeri osztályok nyitják meg, ezeket követik hétfőtől kezdve az énekosztályok. * Elhalasztás: A dalárdai kiránduláshoz ígért gőzös az alacsony vízállás következtében más helyütt alkalmaztatván, a f. évi julius 24-ére tervezett Visegrád és Migazzi várdai kirándulás, f. é. augustus tökére jut. A (A kereskedelmi számeuquére. A tőzsde.)Alig jött létre a béke, mindenki a békés érdekekre fordítja figyelmét, annál inkább, mert ő Felsége népeihez intézett legfelsőbb nyilatkozványában is méltóztatott időszerű javításokra a törvényhozásban s közigazgatásban utalni. A várandóságok gyöngéd érintését valamennyi bécsi lap megkísértő hasábjain; de — mint fölösleges mondanom — minden hitelre méltó támpont nélkül, melynek ez ideig teljes díjával vagyunk. Legközelebb csak némely anyagi érdekek lépnek előtérbe, így a háború világzajában csaknem elfeledett kereskedelmi számenynőre. Az iparkamrák és vizsgáló bizottmányok ebbeli munkálatai beérkezvén , a központi vizsgáló bizottmány holnap kezdendi meg üléseit. Vájjon nyilvánosak lesznek-e a tanácskozmányi ülések — nem tudjuk. Valamint — megvalljuk — tulajdonképi föladatára nézve sem vagyunk tisztában. Általánosságban teendője az iparkamarák és vizsgáló bizottmányok által beadott értesítvények alapján egyetemes relatiót dolgozni ki. De várjon a bizottmány a szétágazó vélemények s nézetek egyszerű összeállítására fog-e szorítkozni, s számszerint előadni — hányan nyilatkoznak például a nyersvas vámleszállítása mellett ? vagy ellenkezőleg a központi bizottmány az egyes bizottmányok munkálatait egyedül „haszon- vehető anyagnak“ tekintve önálló véleményt dolgozandó ki? s végre akár az, akár ez is irányadónak fog-e tekintetni eldöntő helyen ? erre nem tudunk viszonyaink közt válaszolni. Csak azt mondhatni mindeössze is, hogy a szabadkereskedelmi irányban az iparkamráknak csak kisebbsége nyilatkozott, s az illető értesítvények nagyobb száma [ a létező védvámok fönntartása mellett s különösen az exemptiók ellen, (mint a vasút sínekre nézve történtek) nyilatkoztak. E szerint tehát nem közönyös kérdés, a központi bizottmány hatásköre menynyire fog terjedni? Tagjait egyébiránt, mint önkint érződik, nem egyedül a pénzügyminiszérium fogja kinevezni; ezt legalább föltennünk engedi azon körülmény, miszerint a központi bizottmány munkálata folytán is a pénzügyministerium nem egyedül, hanem a belügyi és kereskedelmi ministériumokkal egyetemben teendi legfelsőbb helyre fölterjesztését. A tőzsdét is illik figyelembe vennünk ezúttal. Mint láttuk, a tőzsde állandón békére spekulált, s e részben mondhatni némi ösztönszerű sejtelme volt arról, mi az egész világot meglepé, a béke. . . gyors beálltáról. Első hírére azonban mégis tetemesen fölrúgtak a ke-szen, hazándő azon megjegyzéssé közöltik a gépészekkel, hogy gépeletárak s 45-ről 30-20-ra esett le az ezüstagrp. Később azonban réket legalább három nappal a kiállítás előtt Török-Szent-Málós,a beküldő oly veszélyes módon bántalmazott, hogy annak következtében az anya másnap meghalt. Az anyagyilkos fiú a törvény kezébe van átszolgáltatva. * Világutazók. A híres világutazó Schlagintweit fivérek,mint a Court Journal értesít, jelenleg Angliában tartózkodnak, hogy ott az indus tanács előtt jelentést tegyenek indiai tanulmányuk haladásáról. Legkiválóbb figyelmet ébresztett az általuk készített galvano-plastikai lenyomatok és photographiák gyűjteménye. Ez utóbbiakból néhány példány a földrajzi társulat elé is terjesztetvén, közcsodálatot gerjesztett. E photographák utánnyomatai nem sokára Lipcsében Brockhausnál jelennek meg. * Daljáték: Meyerbeer új dalműve a „Ploermeli búcsú“ —Londonban f. hó 23-án fog először színre kerülni, föltéve, ha a próbák, melyeket a szerző maga vezet, addig befejeztetnek. * Léggömb: F. hó elsején St Louisban Amerikában egy Wise nevű úr egy léggömbben fölemelkedett, hogy kétutat tegyen Európába. Ennek már érdemesszerencsés utat kívánni! * Zengő homok. Gorkéban dr. Petermans A. földrajzi közleményeiben dr. Girschnertől következő érdekes jegyzetek olvashatók: Tengerparti homokunk itt Kolberg mellett, nevezetesen keletre a kikötőtől, hol a fürdőbódék állanak, ugyanazt a tüneményt mutatja, mint az Eigg szigetbeli Skócziában. A kolbergi homok a fehér bányavirág (Quarz) halasztatott el; az ezen kirándulásban résztvevő aláírók menetje- a kis fénylő golyóiból áll, közte vannak hasonló nagyságban mások, melyek gyei augustus hó 10-től kezdve fognak kiadatni. E közben julius 30 án a polylédében egy énekestély fog tartatni. * Jégverések. Hogy olvasóink egészben szerezhessenek maguknak fogalmat a dalásról, melyet a jég f. hó 4-én az ország több részében telt, s összeállítva soroljuk elő a határokat, melyek akkor tudomásunk szerint a jég által érettek; azonban a jégkár több helyeken mégsem oly tetemes, mint egyelőre, közvetlen a jégeső után hitték a gazdák. így például bizonyos elvert határban, hol a bejelentett kár 120,000 fára menőnek mondatott, a kárpótlás alá eső tégfaár alig tett 20,000 ftot, a feleket tőkésé I tesen kielégítő felvétel szerint. Igaz azonban, hogy a szél több kárt tett, mint a jég, jelesül : a szegedi, h.-mezővásárhelyi, algyőői, szentesi (Csongrád), új-szegedi, deszki (Torontál), dorozsmai, halasi, madarasi (Kunság), ó-kanizsai, adai, csurogi, zentai (Bács), galgóczi, n.-kosztolányi, bucsányi, sz.-péteri, horogszegi (Nyitra), tinkei (Borsod), gitzei (Gömör), makói (Csanád), tiszafüredi (Heves), aranyosi (Komárom), koronjezei (Győr), csehi-mindszenti, rábahidvégi, kúti, borostyánkői, makrai, kovácsi (Vas) határokban ; 5-én Lutsbergen (Vas), 6-án Ács (Komárom), 9-én Békésen tett károkat a jég. Égések: 4-én Makón (Csanád megye) , villámütés folytán. 7-én Bácsa (Szerém), Dojts (Nyitra), 8-án Bartfalu (Bihar), A.-Domonya (Ung). 10-kén Buda, Víziváros. 13-kán Perkáta (Fehér), MG. * Vállópénz-bevonás. A jelenleg forgásban levő 2 pengő krajezáros , (illetőleg 3 uj krajezáros) rézpénzdarabok, a pénzügym ministeriumnak f. é. , jut. 7-én kelt rendeleténél fogva, még ez évi december 31-kéig minden közpénztárnál és hivatalnál elfogadandók fizetési 63 váltási eszközül. De-cember 31-ke után pedig csak mint nyersréz, sulyszerinti értékkel fognak bírni.* Fölhívás a gépészekhez. A szolnokmegyei gazdasági egylet f. évi junius 22-dikén tartott közgyűlése határozatából 100 pft díj ttt fizetik ki egy kisebbszerű lóerejű vetőgépre, melynek ára azonban 200 pftot meg ne haladjon. Az idei kiállítás oct. 2-ik napjára tüzetvén ki, vaséreg által veres és barnára festvék, végre egészen feketék, szintén egy vasércz fénylő szemet; utóbbiakat a mágnes által ki lehet búzni. E szó- Igen festett homok a többi közt Berlinbe szállíttatik porzónak. Ha bizonyos időkben (e tünemény nem mindig észlelhető) keresztülmegyünk e homokon, zengése hallhatóvá lesz, nevezetesen ha lábunkkal barántékosan érintjük. Némi gyakorlat után a csodálatos hangokat oly hangossá és élessé tehetjük, hogy messzire hallhatók. Megjegyzésre méltó, hogy a gyermekek e homokban játszva azt „homokzenének“ nevezték el. E zenének okai következők lehetnek : Magasabb vízállásnál dagály alkalmával a hullámoknak keresztül kell menniük a homokon s azt megnedvesiteniök; erre közvetlenül a napnak kell reá sütnie s azt mintegy lábnyi mélységre kiszárazztania. Ha e körülmények találkoznak, akkor a homok egy vagy több napig zenél, később e tulajdonságát ismét elveszti. Ebből következtethető, hogy e homokszemek egyéb tulajdonságukon kívül a tengervíz savainak finom, erősen megálló jégéözeivel borítvák, s ez által idéztetik elő a zengő fircsengés, hosszabb fekvés által azonban e rétegboríték eltűnik, vagy ez esőzés által mosatik el. (a ma ■ ■■ ■ , iatkozik .Midőn Napóleon, császár Olaszország felszabadását a maga ügyévé tette, törvényszerű végczélt tűzött a háború elé, de egyszersmind annak határát is kiszabta. Akik akkor a császár, a francziák császárja politikáját föl nem fogták, azt mondák, hogy szükségképen világháborúnak kell abból keletkezni, sőt azt vitatták, hogy egy nép függetlenségi háborújának szükségkép a forradalom diadalára kell vezetnie. Ezen bizonytalanság, ezen gonosz jövendölgetések csalatkoztak. A császár túlzásra ép úgy mint gyöngeségre képtelen politikája által lelkesíttetve elérte czélját anélkül, hogy azon túlhágott volna : ő kielégítő a nemzeti érzületet a forradalom felbátorítása nélkül; ö legyőzte Austriát Németország ingerlése nélkül; ő alkotmányossá Olaszországot a nélkül, hogy Európát nyugtalanítná. A Mincióig győztes lévén, új győzelmek kivívásához foghatott volna a császár, a velenczei terület új csataterekkel kínálkozott, dicső tettekhez. De ha tovább tartott volna a háború, más jellemet ölthetett volna az Egyfelől a forradalom tiszkei mutatkoztak néhány olasz államban , másfelől Poroszország hadseregének mozgósítása után azon ponton állott, hogy passiv állásából kilép s a nemzeti szenvedély erőt vevén rajta, kényszerittethetett volna a Tűzvész. Mint a P. Lloyd“ írja, a Csongrád megyében Szeged a nemzeti mozgalom élére állani, mely oly áruló módra izgattatott föl mellett fekvő Mindszent község f. Ló 15-én csaknem egészen leégett. ]ellenünk Németországban. E szerint a császárnak, ha a Minden túl E tűzről ez ideig nincs részletesb tudósítás. Vájjon a károsultak közt van- e az adriai tenger felé nyomul, Olaszországban a forradalommal, a fék, hogy velük a próbák a kiállitás előtt megtörténhessenek s a bíráló választmány bírálata eredményét oct. 2-án reggel közölhesse. — Az ezen határidőn túl beküldött gépek fölvétetnek ugyan a kiállításra, de díjazás alá nem jöhetnek. * Temetőégés. F. hó 17-kén a váczi vonal mellett fákkal és cserjével sűrűn beültetett ,már régebbről abbahagyott temető avara meggyuladt, mi erős füstöt terjesztvén, tűzlármára adott okot, mindazáltal csakhamar elolttéknak-e, akik előrelátólag kártérítésről is gondoskodtak ? * Tűzvész. M e d g y e s e n f. hó. 12-kén nagyszerű égés volt, 14 ház jön a lángok martaléka, köztük cseréppel födött házak is. A tűz egyes telkeken, hol sok széna volt összehalmozva, még másnap is tartott. Szerencsére szél nem fújt. (Hát biztosítva volt-e valami ?) * Villámízlés. Kolozsvárt f. hó 15-kén egy jótékony eső közepette esti 7—8 óra tájban egy kóbor villám a hidater a végén álló bástyakapuba ütött s nagyot hasitva a bástya oldalkövein a szomszéd épületeket is bekalandozta. A vihar elől a hídkapu alá menekült katonák közül többet leszédített. * A székesfehérvári f. hó 16-ai már említett égés nem csekély rémülést okozott. A tűz 9 óra tájban ütött ki a megyeház hátulsó földszinti részében, hol a börtönök vannak. A nagy szárazság és nem csekély éjszaki szél következtében a tűz oly gyors és ijesztő haladást tett, hogy az említett földszinti rész és két szomszéd magánbiz födele csakhamar a lángok martaléka jön. A megyeház kétemeletes előrésze is a legnagyobb veszélyben forgott, úgy hogy csak a legmegfeszítettebb segélykifejtésnek köszönhető a tűz megakadályozása, és a foglyok biztonságba helyezése, kik ez alkalmat szökésre használhatták volna. A tűzoltó eszközök igen elégteleneknek bizonyultak s ha egy közel ház magas tűzfala nincs, az úgynevezett „égett város“-on alkalmasint ismételve valósul vala e szomorú név: * fiádbafulás. A pályaudvarban egy 10 éves fiú f. hó 17-n délután a fürdőház közelében lévő víztartót fürdésre használván, szerencsétlenül belefult. * Gyilkosság. Asszonyvásáron folyó hó 11-én egy anyát saját fia Orosz irodalomtörténeti vázlat. Az orosz nyelv-s irodalomtörténetben a malt század végtizedeiben, mint a XIX. kezdetén három, szabatosan körvonalazott s az alapszín divergentiája által szétváló korszakot különböztethetünk meg. Az ébredés első perczeiben kibontakozik az egyházi ószlávnyelvből a tudományos könyvnyelv; a haladás és emelkedés második fokán a könyvnyelv, a népelem közvetítése s beolvasztása folytán nemzetnyelvvé lesz; s a harmadik lépcsőn már az egyetemes szépészeti elvek , idomok által tisztázott s csinosbalt sőt tökélyt ért nemzetirodalom* foglal helyet, folytonosan gazdagodva mind bel- mind külterjileg azon műtermékek által, melyeket a jelen század lelkes írói behordanak a közszellem csarnokába, a közműveltség adói közé. Ily stádiumon áll most az orosz irodalom és különösen a költészet, nem maradva hátra a század művészeti tekintetben is módosult igényeitől, de nem vetv ell a mait hagyományait, melyek egyedül kölcsönözhetnek egy nemzetnek erőt a bizalmat a jövőre. Nevezzük meg e három iskola coryphaeusait: Lomonosoff, Karamzsin, Zsukovszki. A 19. századbeli, újraszületett irodalom keresztelői pedig: Puskin, Lermontoff, és Nekrasoff. A korszakokat szóvivőikben fogom jellemezni röviden, figyelemmel kísérve a lantos és gúnyversköltészet egyesülési mozzanatait, fontosságot tulajdonítva ez előzményeknek, melyeknek fokonkénti fejleményei a fusio nagy mankójában Nekrassoff föllépésénél értek véget. A birodalom regenerátorát, a Nagy Pétert megelőző korról hallgatok. Kietlen, puszta minden a szellemi munkásság terén, mint maguk a terjedelmes, hófödött sivatagok. Merev az államgépezet — rozsda emészti. Merev a szellemmozgalom — megfagyott a százados egyhangú, mozgás nélküli szolgaságban. A Pétert követő korban bukkant föl egyszerre Lomonosoff lángesze, körébe vonva mindazt, mi a tudománynak, művészetnek s emberiségnek szent. Fáradozott erőfogyaszó megfeszítéssel — hogy tudományos s kezelhető könyvnyelvet teremtsen az elavult egyházi ó szláv szójárataiból. Nem fordult le a néphez hogy nyelvkincseket gyűjtsön ; a népelem jogosultságát a köznyelv előteremtésére nem is sejdíté. Római szabású versekben bálványozza a czárt, Nagy Pétert. Nem szállott le a népéletben serkedő eredeti nyelvforráshoz, s a néptypust tartalmatlannak vélte e különben lelkes pályatörő. — Egy tudományos s kezelhető könyvnyelv után áhítozott. S valóban a vasakarat meg is ünnepelte a fényes sükert. Buja gazdagságot s fenséget szerzett a teremtett nyelvnek. Igaz, hogy a költészet nyelvezete ráutalt az európai déltájék költői idomaira; a nemzetnyelv ébredő szelleme pedig ismét visszavonult a népregék s parasztdallamok refrainjeihez távol a scolasticától s várta a feltámadás óráját. — A lyra ömlengéseinek kizárólagos tárgya volt a czári fönség, azon dicskör tágasbitása, melyet annyi millió ember hiedelme övezett az Isten állítólagos földi helytartója halántékai körül. Kitűnik ez Lomonosoff ódáiból, melyben a czár iránti tisztelet a bálványozással határos, s annyi érzetmélységgel párosul — mintha csak honszerelmet hallana. Később a czár személyisége azonosíthatva a birodalomnagysággal — egymásban s egymás által dicsöntettek. Ez volt a 18. században Oroszhonban a bonszeretet. Ezen irány jellemzi Dzserzsavine s Lomonosoff dalait. — A lyra s gúny versköltészet áthathatlan közegek által voltak elkülönözve. Lássuk a satyrát, fejlődése csirájában. A gúnyversköltészetnek egy fényoldala volt: az erélyesség. Személyesitője volt ez iránynak Kantemir herczeg, kinek gúnyversei, melyeket a Nagy Péter által a birodalomra erőszakolt államintézmények ellen szórt, nemesek; a panasz árnyalata jellemzi egy pár versét az ókori hagyományok teljes elhanyagolása miatt — fájdalommal elkomorul s hangja sóvár, vágyakozó lesz. — Első közeledő lépés a lyrismus és satira között. Pár évvel utóbb Von Vizin polgárosította a színházi műltészetet. A nyelvirodalom második korszakába jutottunk. Jellemvonásai ez átmeneti kornak: az orosz nyelv irályosítás s egy szabatos iinodor consolidálása. Az új eszmelendület élén Oroszhon leghíresebb történészei egyike Karamzsin áll, a moskani egyetem híres tanára. Fiatal korától fogva ragaszkodott az átszálott nyelvemlékek, szóbagyó- Hiányokhoz, szorgosan szedte, gyűjtötte össze azokat s rendszerezve, hasonlítva, elvonva, megteremté a nemzet nyelvet — a birodalom egységének, s dicsőség közösségének palládiumát — mely a nép s szabadítékokkal s mentességekkel fölruházott orirend között első, még ugyan alig érezhető, de a jövőre magas fontosságú kapocs jön — s ez volt az egységes nemzetnyelv, — nyelvközösség. A Karamzsin a Lomonosoff által elfogadott nyelvtani alakokat, az idegen, latinszerű kifejezéseket, melyek polgáriasittatásuk után rendszeresíttettek, száműzte a nyelvből; a közszellemet a nemzetnyelv rétegeire utalá, melyek a földalatti viskók s fagunyhékban korhadtak századok óta. Innen összeszedte a nyelvkincseket, teremtő eszével egy egészszé olvasztó át, átadó korának, mely őt, mint a nemzetnyelv kizárólagos felsőségének kivívóját bámulja. Az átmeneti korszak leginkább a nyelv végmegállapitása körül szerzett érdemeket magának ; arra azonban nem volt alkalmas, hogy a líra sza lírában ragyogó észtehetségeket produkáljon. Erre a harmadik s következő korok voltak hivatva, melyek előtt már nyitva állott a köznemzeti nyelv tárháza, hol bármi eszmének megfelelő anyagot találniuk igen könnyű volt. Volt nyelv. A teremteni vágyó tehetségnek volt közlege, de hiányzott az eszmekifejezés legfőbb kívánalma, a széptani külalaktan, szabályos idomtan. Minták még nem voltak. A szépészeti eszményvilág általánosságra törekedett. A művészetben de különösen a költészetben érvényre emelkedett a vágy, az ember egyedi beléletének gondolatmenetét, mozzanatait fölkutatni, kifürkészni, s annak meg- Seen, 17 ezüstagja, szint fedezetek, részint fölébredt politikai kételyek következtében kissé lelohadt a hausse szenvedélye; csak a külváltók ára javult állandón, s ma az ezüst 15 — 16—20 körül haboz. Ez utóbbi körülménynek azon nevezetes következése van, hogy a nemzeti kölcsön szelvényei néhány perczenttel többet érnek, mióta papirosban fizettetnek, mint hogyha ezüstben fizettetnének; annyival, amennyivel az agio a szelvények papirosban beváltására nézve megszabott keretár (25°. 0) alatt áll! E szerint jelenleg a nemzeti kölcsön több kamatot hoz, mint a mennyire az állam magát kötelező. külposta „Constit.“ a békekötésről) mai Paris, jul. 1-2. számában igy nyiRajna mellett a háborúval gyűlt volna meg a baja. S mi volt mit lennnié? Meg kell- e feledkeznie egy igazságos, egy szent harcz első okáról, s annak horderejét kiterjeszteni és azt jelleméből kivetkőztetni ? Föl kellett volna-e áldoznia rettenetes véletlenségeknek Francziaország szerencséjét, a polgárisodda nagyságát s a világ nyugal-lmát ? Ha csak dicsőséget keresett volna, akkor nem vonakodik s talán ismét előidézte volna azon hősies időket, melyeknek történeti fénye annyi vérrel van megfizetve. De ő nemesebb, az emberiségre nézve hasznosabb czélt tűzött maga elé. A Rajna partjainak is vannak barettérei, melyeket jól ismer Francziaország és a melyeket nem egyszer dicsékének meg fegyvereink.Mi csakhamar képesek lennénk ellenállani az eszeveszett megtámadásnak. Kevés nap alatt öszpontosítanánk mi ott 300,000 katonát és 400 ágyút. Hanem Francziaország elég „gloire“t vívott ki magának Olaszországban; nem szorult rá, hogy másutt is járjon utána. Oly átható módra bizonyítá az be a maga hatalmát, hogy most jogában áll, sőt kötelessége maga magának szabni e részben határt. Midőn Napoleon császár megállapodik diadalos hadútjában, hű marad azon gondolathoz, mely őt ezen nagy harczba kisérte. Miután a félsziget megszabadítását biztosítá, tehete neki, sőt kötelessége volt az austriai császárral közösen megállapítani a dicső béke előzményeit. Ezen béke, mely a vidafrancai öszszejövetelből származott, egyszerre megnyugtatja Európát, s a franczia befolyásnak a legteljesebb biztosítást nyújtja, aminőt csak várhatott. Évszázadok óta halott volt Olaszország: Francziaország nemes vére új életre ébreszté azt. Újjá fog az alakulni, saját természetének és polgárisultságának törvénye szerint, az Alpesektől az Adriáig.