Budapesti Hírlap, 1883. augusztus (3. évfolyam, 211-240. szám)
1883-08-01 / 211. szám
1883. augusztus 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (211. sz.) Mus lépés, melyért nincs eset, hogy kimenthetné magát az itt fungáló kir. alügyész, mert sem az első feltevésre, sem a másikra, sem a harmadikra nézve azon aktákban egyetlenegy jelenséget sem talált, hanem ráfogta, hogy akár erőszakos nemi közösülés, akár ellopás és idegen kézre juttatás, akár megölés céljából történt erőszak által, az eltűnt. A vizsgálóbíró május 16-án elrendelte a vizsgálatot. Gyermekrablás illetve gyermekgyilkosság gyanúja miatt. Nem forgott fenn sem a gyermekrablás, sem a gyilkosságra nézve egyetlen egy jelenség sem. A leány eltűnt , elevenen látták 12 1 óra közt, de hogy gyermekrablás vagy gyilkosság történt volna, annak semmi nyoma. Május 22-én már a vizsgálóbíró, a bíróság elrendeli, az öszszes most fogva levő vádlottak és még egy csomó embernek letartóztatását, azt mondván végzésében is : „Állítólag vallási célból elkövetett gyilkosság címén.“ Itt jelentkezik először tel. törvényszék a rituális gyilkosság gondolata. Állítólag vallási célból elkövetett gyilkosság, hogy ki állítja az nincs az aktákban , hogy a károsult, a sértett fél, vagy a fiskus állítja-e, az nincs megmondva. Mikor az megtörtént, beavatkozik a parlament a dologba, beavatkozik a sajtó, és beleviszik a közvéleményt a kérdésbe, pedig sem a parlamentnek, sem a sajtónak semmi köze a dologhoz. Az ítélő, vagy ítélni hivatott bíróság nézetének függetlenségét tisztelni kell mindenkinek a koronától le, egész a csapszékig. Ez az ügy azonban csapszéki tárgyalássá tétetett, de nem a tiszaeszlári sakterek ellen, — hiszen ha csak azok ellen tétetett volna! — hanem tétetett a világon létező összes zsidók ellen, az antiszemitizmus összes erejét központosította e közül az ügy körül, és ha beszél is a magánvádló úr a félvilágról és nem tudom, miféle pénzről. Mondhatom, hogy az a félvilág, meg az a sok pénz nem csinálta azt, hogy a tiszaeszlári zsinagóga kapujában támadtassék meg a világ összes zsidósága, hogy onnan támadtassék meg Saul és Jefte és onnan támadtassék meg, mint a magán vádló úr tette, még maga Jehova is, aki szerinte nem szeret, hanem csak haragszik és gyűlöl, hogy annak a zsinagógának kapujában támadtassanak meg a zsidók szent könyvei, melyek nekünk keresztényeknek is szent könyveink és hogy onnan hirdettessék az a féktelen, az az ádáz gyűlölet minden ellen, ami zsidó, akár magyar, akár nem magyar, akár birtokos és gazdag, akár szegény, és kiadassák a jelszó, hogy Magyarországot meg kell menteni a zsidóktól. Azt mondja magánvádló úr, hogy Európa zsidósága vagy hatalma, nem is emlékszem hogyan mondta, mozgásba jött a sakterek érdekében. Nem, én nem láttam, hogy mozgásba jött volna. Igenis, érdeklődés utóbb volt, de volt akkor, mikor egy lelkiismeretlen sajtó és lelkiismeretlenül felizgatott közvélemény az összes zsidóságot tette felelőssé egy állítólagos gyilkosságért, amely, hogy elkövettetett volna, még be sem volt, máig sincs bebizonyítva s amikor az összes zsidóságot tette felelőssé, akkor igenis, erkölcsi kötelessége lett volna az összes zsidóságnak talpára állani és tiltakozni az ellen és elkövetni a törvényes becsület utján mindent, egy ily irtóztató vádeljárásnak meggátlására. Ha nem tette a zsidóság, ha nem tette volna, gyalázat nevére ! ha megtette ezt s amennyiben megtette , becsületére válik, mert nevét, múltját, becsületét, vallásának tisztaságát védelmezte, hogy ilyen szenynyel ne mocskoltassék az be. Mert minden felekezet, — nemcsak a zsidók — minden felekezet azt tette volna annak a helyén, sőt sokkal többet tett volna. A sajtó kimondta a gyilkost mielőtt a gyilkosság be lett volna bizonyítva. Napról-napra irtóztató cikkek jöttek, melyekben minden vádlott, minden sakter oly egyénként lett leírva, hogy vérszomjazó szemekkel miként várja szűz leány áldozatát, miként feni kését, miként gyilkolják, miként veszik vérét, miként tobzódnak a szűz lány vérével. Szemközt állíttatott a zsidó sakterrel, a szenynyessel, a piszkossal, az emberevővel, az embervért ivóval, a gyilkossal, a szenvedő anya és annak képe glóriába foglalva, hogy a keresztényben és emberben, minden emberben rejlő s boszul lihegő hiénavérnek utolsó esepje is boszúért kiáltson az égbe. És mikor történt ez? Akkor, mikor még a bíróságnak nem volt módjában, hogy igazságos és hatalmas szavát hallassa ez ügyben. És miért történik ez ? Azért hogy akasztófára juttassanak olyanok, kik ellen a bíróság még nem tudott összeszedni egy jótányi bizonyitékos sem. Megtámadtatott maga a védelem ; barátom és védőtársam Funták előterjesztésének első szavaiban megemlékezett erről. A társadalomnak nem ismerem szentebb jogát mint a védelmet. Mikor Istennek szolgája a haldoklót meggyóntatja, mikor a tudományok bajnoka halálos sebesültnek sebeit bekötözi és mikor a jogász és az emberbarát az ártatlanul vádoltakat, vagy a bár bűnösöket is törvényesen védelmezi, akkor sem az isten szolgájához, sem az orvoshoz, sem a védőhöz tilos, bűnös szennyes kézzel hozzányúlni nem volna szabad. Irtassék ki valamely népből vagy nemzetből a védelem jogának szentségébe vetett hit, legyen közzsákmánya az az intézményének, a maga szentségében ép oly magasan áll mint maga az igazságszolgáltatás és mely sokszor a vádlottaknak utolsó menedéke, akkor majd meglássa magánvádja, nem igazságszolgáltatás lesz többé azon népnél, azon nemzetnél, hanem a szenvedélyeknek gonosz,embertelen, becstelen és szenynyes játéka. Akkor nem a bírónak lelkiismerete szabja meg az igazságot, hanem a felzaklatott tömegek szenvedélye és akkor nem lesz a kérdés hogy mi az enyim, azaz enyim maradjon, és ami tied legyen a tied, hanem akkor az lesz a megoldás, hogy a mi a tied az legyen az enyém, és ha ez nem megy sima kézzel, megy gyilokkal és üszőkkel. Voltak idők nemzetünk történetében, midőn a védelem joga megszoríttatott, de azok az idők szomorú idők voltak. Legjobb hazánkfiainak kihullott vére jelzi azokat a nyomokat, amelyek azon idők emlékezetéhez vezettek, és itt egy lelkiismeretlen izgató tömeg nem irtózott vissza attól, hogy magát a védelmi jog szentségét megtámadja, nem azt mondta, még a támadás is álnok volt, — nem azt mondta, hogy a védelmi jogot korlátozni kell, hanem amely bűnnel alaptalanul vádolta a vádlottakat, azon bűnténynek minden utálatát akarta reávenni magukra a védőkre, és nem volt ember, aki ne bántalmaztatott volna a gyanúsítások legundokabb nemével, a megvesztegetéssel. Azon sajtó előtt meg volt vesztegetve a tudománynak, a közéletnek minden bajnoka. Azon sajtó előtt a nemzet képviselőtestületében is alig volt már 50 ember, aki nem a zsidók zsebében lett volna. — Hozzászóltak a kérdéshez nagy elmék, nagy jellemek korszakunknak fényes büszkeségei : Renan, Hugó Viktor, Kossuth Lajos, és ha nem mondta is ki nyíltan a sajtóban, mert talán nem merte, de terjesztette némely antiszemita a nép közt még azt is, hogy egy Renan, egy Hugo Viktor, egy Kossuth Lajos is meg van a zsidók által vesztegetve. Idáig fajult el az az eszme és az az irány. Nem ! Sem eszme, sem irány. Egyszerűen csak buta szenvedély. Idáig fajult el, hogy nem volt előtte más semmi sem. De meg volt ennek a maga célja, meg volt ennek a maga rendszere. Célja volt terrorizálni a bírákat, célja volt terrorizálni a vizsgálat közegeit, célja volt terrorizálni a sajtót, hogy a terrorizmus terhe alatt minden féktelenséget el lehessen követni a zsidók ellen, hogy Eszláron ki lehessen fosztani a a templomukat, beszenyezni szentségüket és az ország minden részében piszkolni, a gyűlölet a megvetés sorába letiporni lehessen őket és az ország egyik-másik részében éjjel-nappal neki lehessen rontani a holtaknak, hogy ki lehessen azokat rabolni. Ez volt a célja s e terrorizmus ezen napjaiban folytattatott a vizsgálat tovább, hogy rituális gyilkosságot akartak készitni, nemcsak világosan benne van a hivatkozott végzésben, hanem amint védőtársaim és barátaim nem egyszer hivatkoztak rá, azért lett a peéri akta is megszerezve. De megszerezve lett nem a törvényes ítélet, nem az első, másod és harmadbíróságok ítélete, még legalább hű képét nyújtotta volna annak, hogy milyen bolondság történt akkor. Nem az, hanem megszerezve lett egy szegény együgyű lelkipásztornak a maga beadta szimplicitásával matrikulába bevezetett képzelődése, az u. n. peéri rituális gyilkosságról, az lett megszerezve, hogy kirívó színben legyen feltüntetve a rituális gyilkosságnak történeti bizonyossága; de nemcsak ez, hanem beküldetett ide a vizsgálóbíróhoz , mert a vizsgálóbíróság, itt megjegyzem, nemcsak minden szennyes feladás letéteményezésének tekintetett, s azért örömmel jöttek ide névtelen levelek, és a rituális gyilkosságra vonatkozó felvilágosítások. Beküldetett ide gondolom a budapesti postáról a receptum, hogyan kell készíteni kóser lisztet, és hogyan kell készíteni az áldozó lisztet keresztény szüzek vérével. Itt van a vizsgálati iratokban az iratjainak 90 tételszáma alatt s abban a következő foglaltatik : — nem olvasom el mind, mert a tek. törvényszék becses figyelmét nem akarom ily haszontalansággal fárasztani. — Az áldozóliszt készítése ártatlan keresztény szárított vérével történik. Rendesen szüzeket választanak a talmudnak azon tana szerint: „az eretneknek — kereszténynek — legjobbikának vedd vérét !* Az igaz, hogy ez a talmudban nincs. „A jelenlévők a vérből haza is visznek, mivel a küszöb körül a falat befrecskelik, mi tekintélyüket növeli. Az áldozatot összedarabolják, kiki egyrészt elás, vagy más módon eltünteti.“ íme, ilyet küldtek ide a vizsgálóbiró úrhoz s az rávezette „figyelembe vétel végett a vizsgálati iratokhoz létetik.* S nemcsak figyelembe vétel végett, hanem amint fel lett az már egy alkalommal olvasva a vizsgálati iratoknál egy végzésben világosan kimondja, hogy mindinkább világossá válik, hogy Solymosi Eszter holttestét is eldarabolták és különböző helyeken ásták el. És e nézethez hozzájárul a főügyészi helyettes. Pedig miért vált az eldarabolás bizonyossá ? Látta valaki? Nem senki. Mondta valaki, hogy megtalált egy darabot ? Nem, nem abból egy morzsát sem. Hát mire alapította a vizsgálóbíró azt, hogy szétdarabolták? Itt van a receptum, hogy az áldozatot szétdarabolják és abból kikiálás egy darabot. De még ez sem elég jellemzésére a vizsgálati eljárásnak, és azon eszmének, mely a vizsgálat közegeit vezérelte. Egy esetet modok el a vizsgálati aktákból. Nagyon ajánlom a magánvádló urnak is. Tanulmányozza azokat, mert sok tanulság van azokban. Ezt a szerencsétlen vádlottat, Braunt egy napon elfogják, házkutatást tartanak nála, és találnak nála egy kis papirosban valami vörös port és arra rá van irva: „Krachmetblüh.“ A vizsgálóbiróság és közegei a szót nem értik, Ballagi szótárában nem találják, a Talmudban hiába keresik, nézik a port, színe veres, csaknem mint a vér, szagolják, ízlelik, bizonyosan keresztény vérnek, szűz lány vérének kell lenni, megkérdezik a gyógyszertárost, mint szakértőt, mi lehet ez, és hogy csinálják-e, és hogy árulják-e ezt a gyógyszertárban, mert Braun kihallgatatván azt mondta, hogy ez vércsillapító, elállító por és a gyógytárban árulják, ő is ott vette, de neki a sakternek el nem hitték. Megkérdezték a patikában a patikárus is azt mondja, de neki sem hisznek, hanem felküldik a port az országos művegyészhez, megkérdezve mi ez, hol veszik, miből készül, mi a neve, mit jelent, mire használják. És ott van az iratok mellett dr Feldetár Emil országüvegyész véleménye, hogy az bizony nem egyéb, mint gyanta, hozzátörve valami olyan formaszerű, amivel a cigány a hegedű vonóját keni. (Derültség.) Veres azért, mert olyan a természete, hogy veres. A neve Drachen-Bluth a gyógyszertári neve Languis draconis. És hajdanában és most is használják sebzések alkalmával a vér elállítására. Igaz, hogy a vizsgálóbíróság nem sietett ezen országvvegyészeti véleményt a hírlapokban köztudomásra hozni, mert a magyar nemzet, a mi jó magyar népünk bármiként izgassák és gerjeszszék fel benne a szenvedélyeket, hogy józan eszét elveszítve, mikor ily komikumot lát, észre ne vegye, hogy miként komponálta a vizsgálóbiróság a rituális gyilkosság egész meséjét. Névtelen levelek mint depozitumok találtattak a vizsgálóbiróságnál. Következnek aztán a tömeges elfogatásos, zsidókkal telnek meg a börtönök itt is, másutt is. Tavaly volt az nálunk, mikor minden zsidó törvényen kívüli állapotban volt, mikor nem kérdeztek tőle, hogy igen-e vagy nem igen, ha alibijét nem tudta bebizonyítani, elvele a börtönbe. Felügyelet alá veszik, vagy pandúrlovasok előtt hajtják. Azt mondja a magánvádló úr, hogy a fél világ pénze és hatalma működött itt. No ugyan gyönyörűséges hatalom volt az, amikor a zsidóknak nem volt nyugta, mikor Magyarországnak egy nagy vallásfelekezete terrorizmus alatt állt, mikor nem volt egyetlen egy Magyarországon, mely pártját merte volna fogni, nem a zsidóknak, hanem a törvénynek s felszólalt volna az elkövetett törvénytelenségek ellen. Ha a fél világ hatalma és pénze lett volna itt, akkor ez a tunya per nem tartott volna egy évig, hanem eldőlt volna hamar. De nem csak az itteni hatóság és ebben látom egyénileg a mentséget a vizsgálóbíróság ** 3