Budapesti Hírlap, 1883. december (3. évfolyam, 331-359. szám)
1883-12-01 / 331. szám
III. évfolyam. 331. szám. Budapest, 1883. Szombat, december 1. Előfizetési árak Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 8 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és finnep után való napon is* Felelős szerkesztő: Csukásai József. Egyes szára ára 4 kr. — Hirdetések díjszabály szerint. Szerkesztőség és kiadóhivatal: XV. kerület, kalap-utoza 16. szám. Az új Mn. Gróf Khuen-Héderváry Károly, Győrmegye főispánja Horvátország bánjává kineveztetett. Lapunk hozta először e hirt, hetekkel ezelőtt, midőn a szándék felmerült, azóta persze a báni kérdés sok stádiumon ment keresztül, mert Tisza visszariadt a horvátok oppoziciójától a magyar főur ellen, s engedett a bécsi katonakörök befolyásának s a horvátok kívánságának, midőn Filippovics altábornagygyal kezdett alkudozni, de végre is visszatért első jelöltjéhez Khuen-Héderváry grófhoz. A hivatalos lapban vasárnap benne lesz kineveztése. Az ujbán, tyroli nemes család ivadéka, Szlavóniában született, de nevelése, rokonsága, házassága, meggyőződése szerint igaz magyar hazafi. Mint képviselő hi kormánypárti, mint főispán meghitt embere Tiszának, kihez sógorsági viszony is köti. Értelmes, művelt, szorgalmas, jóindulatú ember s annyira tisztességes, hogy tartani lehet tőle, hogy azért nem való Horvátországba kormányzónak. Mert a horvát oppozició lelkiismeretlensége, gonoszsága és aljassága a lovagias és korrekt jellemű ember türelmét nehéz próbára fogja tenni. Khuen azon férfiú, ki csak becsületes emberek felett tud uralkodni, mert becsületes észszel gondolkozik, és csak becsületes eszközökhöz nyúl. Sem elég furfangos, sem elég kemény, hanem igenis megbízható és engedelmes szolgája királyának, feltétlen hive a ■ magyar állameszmének s pontos végrehajtója az utasításoknak, melyeket a magyar kormánytól veend. Ha Khuen lesz bán, Tisza Kálmán maga viendi a horvát kormányt s amaz csak ■helyettese neki. És ez igy van jól, igy van rendén; a bán a magyar kormány első végrehajtó közege a politikai, kultusz- és igazságügyi adminisztrációra nézve Horvátországban, ki soha a magyar minisztériummal ellentétbe nem jöhet, mint ahogy szerencsétlenségére Pejáchevics László gróf megkisérte. Mert a magyar kormány és a horvát kormány nem kettő, hanem egy, s feltétlen harmóniában kell lenniök, a minisztériumnak, mely közös, egyetemes és egyetlen, a báni hivatallal mely parciális és alárendelt. Ebuen Zágrábban az lesz, mi Bedekovics Budapesten, a magyar kormány kiegészítő része, megbízottja. Ezt persze Zágrábban elismerni nem akarják, mert ők Horvátországot koordinálják Magyarországgal s a bánt horvát miniszterelnökké, a horvát,országgyűlési parlamentté felfújni szeretnék. És azért Khuent nem fogják szeretni s rögtön meg fogják akarni buktatni. Ez azonban nem tőlük kapta hatalmát s nem nekik fogja átengedni. Különben azt hiszszük, hogy Tisza, Khuen által folytatni fogja a horvátokkal szemben a végsőig békülékeny és engedékeny politikáját, amivel ugyan ismét föl fog sülni, de megpróbálja. Bevárjuk mit tervez a politika, mielőtt bírálhatnak. Úgyis pár nap múlva összehívják a horvát országgyűlést a horvát költségvetés tárgyalására, ott ki fog tűnni az is, hogy az eddigi politika hova vezetett, az is, hogy a jövő politika mire irányul. Ehuen mindenesetre legyen elkészülve ne csak a jóra, de a rosszra is, fel fogja ajánlani a békét, de ne kerülje a háborút. Mert el nem kerülheti, azt véljük, Bedekovich marad horvát miniszter. Soha semmi bajunk vele nem volt, örülünk, ha e jóravaló udvarias öreg úr ül a bársonyszéken, honnét nincs mit kormányoznia, ő és Orczy Béla báró a legboldogabb miniszterek. És boldogságukat nem irigyli senki, még az ellenzékről sem. Filippovics nem vállalta el a bánságot, ezt jól és okosan tette. Ő nem való bánnak s a bánság nem való neki. Ezt belátták Tisza is, ő is. Meddő dolog vitatkozni afelett, melyik lépett vissza, mindketten. Filippovics horvát „nemzeti“ követelésekkel lépett fel, hogy a feliratnélküli címerek is leszedessenek s horvát feliratokkal láttassanak el, hogy külön horvát posta, távirda és vasúti igazgatóságok állíttassanak stb., ezeket Tisza meg nem adhatta, ha Magyarországot, mely bizalmatlankodik s a szabadelvű pártot is, mely engedetlenkedik, felbőszíteni nem akarja; de Filippovics sem kapott a töviskorona után, hogy fájós fejére tegye, öreg is, törődött is, vagyona sincs, s Magyarország ellene riadt a katona bánnak, minden lépését gyanúval kisérte volna. Jobb neki a kiérdemelt nyugalom Grácban. Bamberg báró rövid királybiztossága alatt megfelelt a helyzet követelményeinek, a rendet helyreállította. S ügyesen elkerült minden politikai viszályt. A legfelsőbb elismerést, melyben részesül, megérdemelte, s hozzá mindenki, magyarok és horvátok elismerését viszi magával vissza katonai pályájára. Azért még sem óhajtjuk, hogy alkalma legyen ismét polgári kormányt vezetni. Horvátország egy nehéz válságon esett keresztül, mely kormányát elseperte s pártviszonyait megingatta, népét megkinozta — Magyarország e válságtól ment maradott. Pedig nekünk készítették a horvát urak. Ebből a tanulságot vonják le ők maguknak : Horvátország összetörheti önmagát és alkotmányát, Magyarországot nem. A „BUDAPESTI HÍRLAP“ tárcája. ..c——————————^—————— ■ A mai természettudományi est. Az írás fejlődése. — A „Budapesti Hírlap“ eredeti tárcája. — A természettudományi társulat ma kezdi meg fölolvasó évadját, hogy a fővárosi műveit középosztály természettudományi kiművelésének áldásos munkáját végezze. A padokat kivált a szépnem szépei törték meg, s feszült figyelemmel kísérték Török Aurél egyetemi profeszszor szép előadását és érdekes mutatványait. Hogyan lehet az irás természettudomány? Csak úgy, hogy az irás az emberi fejlődés igen nagy fokának nyilvánulása, tehát méltán foglalkoztatja a természettudományok legifjabb ágát, az antropológiát, melynek az egyetemen újonnan fölállított székét a tudós előadó tölti be. A természettudományokban a fokozatos fejlődés általános elve uralkodik. Nem üres spekulálásokon törik fejüket a tudósok, hanem azon iparkodnak, hogy a természetes fejlődés útján egy-egy lépéssel vigyék előbbre a tudományt, előre a tökéletesedés felé. Hiszen az ősember egyszerű fejlődésében is ezt a fokozatosságot lehet fölismerni. A természet őselében a meglehetősen védhetetlen ember korán belátta, hogy a föld fölötti uralmát a többi, nálánál sokkal erősebb állatokkal szemben csak úgy víhatja ki, hogyha embertársaival szövetkezik, társaságokat alkot. De így aztán nagyon korán szükségét érezték annak, hogy egymással megértethessék egymást. Kifejlődött a beszéd. Majd a távolabb lévőkkel közlekedésre kitalálták a gondolatoknak köveken s egyéb tárgyakon való kifejezését, az írás és alakját. A franciaországi barlangok fölásásakor igen érdekes tárgyakra akadtak, melyeken lehetőleg híven voltak kivésve az akkori állatok, u. n. mammut, rénszarvas, ősmedve stb. körvonalai. A művészet e foka máig megvan még az afrikai busmeneknél. Az ősember ugyanis lerajzolta azt, amit mással megértetni akart. A fejlődés második foka, amikor már a tárgyakat bizonyos célok kifejezésére csoportosítják, így az indiánok még most is ilyen módon fejezik ki gondolataikat, melyek a képekből minden nyelven érthetők. — Érdekes volt pl. a bemutatott folyamodvány, melyet a „csipvé” indiánok intéztek az Egyesült Államok elnökéhez az Öt-tó vidéke átengedése ügyében; igazán nagyfokú naiv szellemesség nyilvánul benne. Már szabatosságra törekvés nyilvánul abban a képes írásmódban, mely szerint a lerajzolt tárgyakat már bizonyos szavak kifejezésére kezdték használni, a képrejtvények vagy rebuszok példájára. De míg a fejlődés e fokára jutott az írás, mindenféle jelek fölhasználásával segítettek magukon így-úgy az emberek. Ilyen ősi felirás a „kvipo“ vagyis bogra bogozott színes kötélfonadék, amilyent még most is használnak a perui marhatenyésztők, lábas jószáguk számmaltartására. Ilyen a rovás, vagyis szögletes pálcákra metszése, rovása az üzeneteknek, avagy ma már a korcsmában fogyasztott literek számának stb. Igen nagyfokú fejlődést tüntetnek már elő a hieroglifák,amiket a régi egyiptomiak, asszírok, kisázsiaiak, mexikóiak és jukatániak épületein találni. Ez írásmódban is meglehetősen híven vannak az egyes tárgyak lepingálva, de a tárgyak nevének csak kezdő hangjai jelentik a leírt fogalom bizonyos részét, szóval valóságos kötük. Az egyiptomiakat rendkívül megszállotta az írás szenvedélye — mint akár a mai németeket. Írásuk megfejtéséhez már bizonyos nyelvre is szükség van, csakis egyiptomi nyelven érthetők. Szerencsére fönmaradtak utódaik a „Koptokéban, ezek nyelvét fölhasználva az egyidejűleg görög fölirattal is ellátott emlékeken sikerült Champolion francia tudósnak a Ptolemaiosz, Kleopatra és Alekszandrosz neveknek a hieroglifokon kibötűzése s így az „ábécé“ kitalálása. A hieroglifák egyszerűsítése volt a „hieráti“ majd a „démotikai“ irás. Ezekből fokozatosan fejlődött a föníciai, zsidó, görög, latin irás, melyeknek egyes betűin most is fölismerhetők az ősi képes irás vonásai. Egyszersmind a régi jobbról-balra irás (pl. zsidó irás) helyett az Mai számunk 14 oldalt tartalmaz.