Budapesti Hírlap, 1884. január (4. évfolyam, 1-31. szám)

1884-01-19 / 19. szám

— (Felségsértő libatolvaj.) Fü­rdös­­ József annak a szerencsétlen fiatálnak neve, aki Puszta Somorján múlt évi február­jóban négy ludat lopott, (melyek közül egyik saját anyjáé, a másik sógornőjéé volt) s azután megszökött, még pedig Bécsbe, hol időközben felsé­gsért­ésért 6 havi nehéz börtönre volt ítélve. Innen egyenesen Győrbe szállították és a kedden megtartott végtár­gyaláson a kir. trvszék három évi fegy­­házra ítélte, tekintve, hogy nevezett már 3 évet töltött két ízben való lopásért M.­Óvárott.­­ (A főpolgármester mint főrendiházi­­ tag.) Említettük már, hogy a budapest-erzsébetvá­rosi klubban elhatározták, hogy a főrendiház refor­málása alkalmából lépések létessenek oly Lányban, hogy Budapest főpolgármestere a főrendiház tagjai közé felvétessék. A klub a főváros e vitális érdeké­nek előmozdítása körül szükséges előmunkálatok megtételére legutóbb tartott ülésén a maga kebelé­ből 5 tagú bizottságot küldött ki.­­ (Ketté fűrészelt ember.) Újpestről ír­ják : Lervy Dávid gőzfűrész-malmában szerdán este hatodfél órakor egy cseh munkás olajos kezét az 5—6 láb átmérőjű nagy körfűrész alá hullott fű­­­részporban akarta megtisztítani. Alig közeledett a fűrészhez, annak fogai csizmáját elkapták, egyen­súlyát elvesztette, rázuhant a fűrészre, és pedig oly szerencsétlenül, hogy a fűrész egész testét hosszában ketté vágta.­­ (Elfogott nihilisták.) Pétervárról jelen­tik: Szudejkin meggyilkolásának közvetlen oka Wolkenstein Lea elfogatása volt. Az illető nő a 193 nihilista peréből ismeretes. Őt te­kintették Perovszka Zsófia utódjának s csak­ugyan voltak igen messze terjedő összeköttetései. Kievben külön vizsgáló bizottság működik S e­­r­e­d­a tábornok és Noborzinszky főügyész alatt. Titkos nyomdát is találtak, 18 egyén elfo­gatott.­­ (Gizella-alapítvány.) A Budapest fővá­ros közönsége által alapított „Gizella ca. és kir. fő­hercegnő féle alapítvány kamataiból négy, egyen­­kint 500 frtos leány-kiházasitó adomány elnyerésére hirdet nyilvános pályázatot a főváros tanácsa. A pályázók okiratokkal tartoznak kimutatni, hogy budapesti illetőségűek s törvényes származásúak, hogy 18 éves korukat már elérték, hogy fedhetlen erkölcsűek, vagyontalanok, s hogy vőlegényük is erkölcsös életű s keresetképes. Az adomány egy év alatt kiadatik, ha az illető eskető levelét a tanács­nak bemutatja. Fővárosi árvaleányok s főleg az „Erzsébet árvaház“ növendékei előnynyel bírnak. A pályázati kérvényeket február 17-ig kell beadni a főv. tanács igtató hivatalában. — („O. É.“ és „H. H“.) Az „O. É.“ a követ­kező sorok közlésére kért fel : Gróf Zierotin Przenko a helybeli váltót­örvény­széknél bepereltetvén, perének tárgyalására a „Budapesti Közlöny“ útján szokott módon megidéztetett. A „Magyar Híradó“ kőnyo­matos lap hivatalos idézést oda ferdítette, mintha a gróf, mint ismeretlen tartózkodású, hivatalból köröz­tetett volna; egynémely lap pedig azzal bővítette ki e közleményt, hogy nevezett gróf csalás miatt köröztetik. A tényállás a következő. Gróf Zierotin Przenko egy egyszerű követelés miatt Budapesten bepereltetett, a nélkül, hogy lakhelye megjelöltetett volna. Már pedig gróf Zierotin Przenko­­nak hat év óta Árva megyében, T.-Lehotán állandó lakhelye van, és mindenki ismeri őt, és igy egyál­talában nem volt ok őt ismeretlen tartózkodásának híresztelni, annál kevésbé azt a hírt terjesz­teni, mintha nevezett gróf csalás miatt körözte­tett volna.­­ (Standul, mint fizikus.) Rómából írják január 13-áról : Mikor M a n c­i­n­i, az olasz külügyminiszter Umberto királylyal az iszkiai iszonyú katasztrófa után Casamicciolába érkezett, a rettentő pusztulás képe egy fiatalkori munkáját jut­tattak neki eszébe. Ez egy röpirat a földren­gésről, melyet ő 20 éves korában írt, midőn szintén egy hasonló fajtájú természeti tünemény in­dította őt e tárgy tanulmányozására. Dolgozatát el­­küldötte a londoni kir. tudós társaságnak, mely ak­kor pályázatot hirdetett volt, de miután az ő dol­gozata olaszul volt írva, nem bocsátották pályá­zatra. A londoni „Athenäum“ most egy cikket közöl M­a­n­c­i­n­i munkájáról, melyben sok fölfe­dezés és sok előre megjósolt tünemény olvasható. M­a­n­c­i­n­i egyik barátjának azt mondotta : Az ember sorsa egy hajszáltól függ. Ha pályamunkámat elfogadták és megkoszorúzták volna, az ügyvédség helyett talán természettudományi tanulmányokra adtam volna magamat s most miniszter helyett a fizika tanára volnék. — (Örököst keres) a budapesti kir. törvény­szék elhalt S­a­­­­­s Károly hagyatéki ügyében is­meretlen tartózkodású Müller Ferenc részére bírói letétbe helyezett 495 írt 10 kr és 4 drb 100 forint értékű osztrák állami kötvényre. Akik ehhez igényt tartanak, 3 hónap alatt jelentkezzenek, mert a letéteményezett összeg egy év eltelte után az ál­lampénztárba fog szállíttatni.­­ (Egy veterán színésznő halála.) Ko­­­­lozsvárról írják: N­ó­t Mária, a kolozsvári nemz. színház érdemes veterán művésznője, tegnap hajnali 5 órakor végelgyengülésben meghalt. Utolsó tagja­­ volt azon jeles gárdának, mely az áttörés nehéz­­ munkáját végezte. Az erdélyi játékszín élő króni-­­­kája volt a megboldogult, kinek sok becses adatot köszönhetünk, mert ő őrizte meg azokat a feledés ho­mályától.­­ (A Nr. 777.) Egy somogymegyei földbir­tokos a múlt hónapban egy szobára való bútorza­tot vett a fővárosban s itt lakó veját bízta meg, hogy azt küldje haza. A vő a becsomagolt bútoro­kat átadta 777. számú hordárnak, hogy vigye ki a vasúthoz és adja fel apósa nevére. A hordár azon­ban nem f­e­l-, hanem eladta, és pedig 50 írtért, a pénzt pedig zsebre vágta. A vő, ki a bú­torok megérkezéséről hosszú ideig nem kapott érte­sítést, utána járt a dolognak és megtudta, hogy az illető hordár a bútorokat eladta, a hordár-egyesü­letből kilépett és a fővárosból megszökött.­­ (Sport.) A lóversenyévadot rendesen min­den évben a nizzai meeting nyitja meg: az idei első nizzai lóverseny tegnapelőtt tarta­tott meg a következő eredménynyel: a községtanács diját az „E­g­l­i­s­e“ francia ló, a monakói nagy dijat „I­n­d­i­a­m­a­n“ amerikai paripa, a megyeta­nács dijat a „R­i­v­a­l“ angol ló vitte el. Sportkö­rök már tavaly nagy aggodalommal néztek eléje a­z amerikai lovaknak az európai versenytereken kilátásba helyezett megjelenésének. Az „Indiamann“ fényes győzelme igazolni látszik ezt az aggodalmat, habár a nizzai versenyek eredményét irányadóul venni nem szokás.­­ (Megkerült Wertheim szekrény.) Írtuk a napokban, hogy Lazarovics Péter jaszeno­­vai lakostól f. hó 7-én ellopták 5500 frtot tartal­mazó Wertheim-szekrényét. Mint a II. sz. csendőr­parancsnokság jelenti, a nagykikindai szárnyparancs­­nokság csendőrsége a pénztárt és az 5500 forintot megtalálta, s a tolvajt is letartóztatta.­­ (A le­gújabb postalopás.) Az eltűnt 15.000 írtról most már teljes bizonysággal meg van állapítva, hogy ezt az összeget is ellop­ták. Radics felügyelő tegnap visszaérkezvén Temesvárról, délután megtette hivatalos jelentését, mely tudvalevőleg a pénzküldemény hiányát kon­statálja a Zobel igazgatónak, aki Radicsot en­nek következtében helyszíni vizsgálat megejtésével bízta meg, mit ez haladéktalanul meg is kezdett. Az eddigi vizsgálatból az tűnik ki, hogy az osztrák­magyar államvaspályánál levő fiókpostán a rovatlap rendesen kiállíttatott s a pénzes zacskóval együtt átadatott a kalauznak, de midőn a küldemény Kis­szállásra megérkezett, a zacskó üres volt, a pénz hiányzott belőle. Hogy a kalauz már itt a pénz nél­kül vette-e át a zacskót s igy a 15,000 frt itt a hi­vatalnál lopatott-e el, vagy bele sem tétetett a zacs­kóba, vagy pedig hogy az utón történt a lopás, azt a vizsgálat további folyama fogja kideríteni. Egyelőre a vizsgálat csak diszciplináris utón folyik s a bün­tető feljelentés csak akkor fog megtétetni, ha az adminisztratív eljárás erre nézve elég anyagot fog összehozni. Zobel az ügyről részletes jelentést tett úgy a miniszternek, mint G­e­r­v­a­y orsz. fő­­postaigazgatónak, aki ma délelőtt személyesen fel­kereste Zobelt hivatalában s mintegy óra hosszáig értekezett vele úgy ezen, mint a 240,000 frtos lo­pás felől.­­ (Vonatkisiklás.) Tegnap délután 2 óra tájban egy mozdony a kőbányai homokbányákból 10 kavicscsal teli vagyont vontatott a központi sze­mélypályaudvar földmunkálataihoz. Úgy látszik, hogy a legutóbbi vizenyős napokban az ideiglenesen le­rakott sinek alatt a talaj meglazult, a sin eredeti fekvéséből kimozdult, mert amint a vonat a pálya­udvarhoz legközelebb eső őrházhoz ért, az utolsó három kocsi a vágányból kisiklott s az összekötő lánc elszakadván, az első kocsi a homokba fúrta magát, mig a mozdony a többi 7 kocsival tovább haladt. A mozdonyon egy gépész és egy sütő volt, az ötödik és utolsó kocsin pedig egy-egy napszámos mint fékező. A ki nem siklott vonaton levőknek természetesen semmi bajuk sem történt, míg az utolsó kocsin levő Balis Sándor 22 éves fékező a kisiklás következtében a kocsiról messze eldoba­tott, de oly szerencsésen esett, hogy csak a balol­dalán szenvedett jelentéktelen sérülést. A síneket csakhamar helyreállították, a kisiklott kocsikból ki­rakták a kavicsot, ráhelyezték a vágányokra, a ko­csikat összecsatolták s a vonat minden fennakadás nélkül tovább hordta a kavicsot.­­ (Nagy szerencsétlenség egy bányában.) Nagy szerencsétlenség történt a múlt napokban a Szomolnokháta határában fekvő Ferdinándbányában. A bánya egy része, valószínűleg valami szabályta­lanság miatt leszakadt, s az ott dolgozó munkások közül Jávorszky János, G­a­j­d­a Andrást, F­i­n­g­y­a Jánost és Mátyás Györgyöt elte­mette. A szerencsétleneknek egy társuk, S­z­­­a­n­­­k András, ki segítségükre sietett, de egy darab kő úgy ütötte fejbe, hogy azonnal szörnyet halt. A leszakadt bányarészben a leomlott kőzet eltávolításán naponként 25—30 ember dolgozik, de a négy eltemetett ember holttestére még eddig nem akadtak.­­ (A szakácsnők gyilkosa.) Tegnap Schenk Hugót szembesítették Bável Ferenccel a cisztercita rend lilienfeldi uradalmának főerdészé­­vel. A főerdész mindjárt az első látásra kijelentette, hogy ezt az embert többször látta a lilienfeldi er­dőben. Schenk nevetve jegyezte meg, hogy nem csoda, gyakran járt ő ott. Tanulmányozta a vidé­ket. Ezután elmondta az aug. 4-én történt Ket­­t­e­r­­ Terézia-féle esetet, kiről azt állítja, hogy ön­gyilkos volt. Schenk már eleve tanulmányozta a vi­déket, tudta, melyik részén járnak a kirándulók legkevésbé. Ő tehát a magányos nyaktörő vadász utat választotta, melynek meredek ösvénye felvezet a hegy csúcsára. Reggel 4 órakor indultak Két­­téri Teréziával útnak. Schenk nyugodt egy­kedvűséggel, tréfálkozva, könnyedén írta le az ös­vényt, a­melyen haladtak, a fákat, a­melyek ferde növésük vagy villámsujtotta törzsük által feltűnnek, az útba eső gunyhókat stb. Ketterl nagyon kifáradt a másfél órai kínos útban. Egy helyen megpihentek, Schenk addig állt, és egy fa puha kérgébe bele­vágta a két betűt T. és H. (Terézia és Hugó) és a két betű fölé még egy szivet vésett. Aztán tovább indultak s ismét másfél óráig gyalogoltak. Ott a majorosnál megpihentek, tejet 6s bort ittak. Ket­ters annyira fáradt volt, hogy nem akart tovább menni. Schenk sokat tréfált az ő „kis bohó felesé­gével“, akit végre is rábírt a gyalogolásra. El is indultak, felfelé, a meredek ösvényen, a fárasztó, nyaktörő után. Mikor kiértek a magas fensíkra, me­lyet euro erdő szegélyez, megtörtént a gyilkosság. Egy ember két lövést is hallott. Schenk a gyil­kosság után a másik oldalon elfutott a steibmühli állomáshoz és augusztus 5-én már ismét Bécsben volt. — Schenk a börtönben verseket í­lt — feleségéhez. Úgy látszik, Schenk sokat fog­lalkozott filozófiai tanulmányokkal. Azt tudja, hogy a bitót nem kerülheti el. — (Az ijedés hatása.) Miskolcról írják ezt az érdekes dolgot : Városunk egyik polgárának van egy szép kanári madara. Ez ugyan még nem valami különös, hanem az aztán különös, a­mi a kis ma­dárral történt. Ezt a kis madarat körülbelől egy évvel ezelőtt a házi macska szörnyen megijesztette, úgy, hogy ijedtében még a szava is elállt és n­e­m énekelt többé. A napokban ugyanannak a macskának kedve jött ismét megtámadni a madarat s nagyon közel jutván hozzá, oly nagy rémületbe ejtette azt, hogy a kis madár azonnal elkezdett énekelni.­­ (E megszökött órás.) Vág-Szeredről írják : Kiss Lajos órás, ki órás-műhelyt nyitva alig egy éve telepedett le Szereden f. hó 13-án nejével és hat napos gyermekével a várost titokban elhagyta. Midőn másnap az üzletet biróilag kinyitották, egé­szen üresen találták azt. Sokan károsultak meg, miután Kiss több mint 40 órát, melyek igazítása végett voltak nála, magával vitt. Néhány órát azon­ban Szereden zálogosított el oly egyéneknél, kik egy hétre forintjától 20 krt vettek kamat fejében. A vá­ros erélyes bírája ezektől az emberektől az elzálogo­sított tárgyakat már elkobozta.­­ (Öngyilkos s.-szolgabiró.) Pár nap előtt jelentettük C­z­o­b­e­­ Ignác segédszolgabiró hirtelen halálát. Mint újabban értesülünk, a boncolás kide­rítette, hogy C z­o­b e 1 nem természetes halállal múlt ki, hanem megmérgezte magát s ez idézte nála elő a kínos görcsöket. Hogy a mérgezésnek melyik módját választotta borzasztó elhatározásának végre­hajtására, az ottani orvosok, kémszerek hiányában, konstatálni nem bírták s ennek megállapítása végett az összeroncsolt beleket s gyomort az orszá­müve­­gyészhez fogják szállítani. A szerencsétlen fiatal embert e szörnyű lépésre — hir szerint — zilált anyagi viszonyai vitték. — (Szerencsétlenség az iskolában.) A mester­ utcai elemi iskolában e hó 15-én délután há­rom órakor egy Szathmáry Juli nevű kis leány a tolltartójával egy a padon elhelyezett g­y­u­­t­a­c­s­r­a ütött. A gyutacs szétrobbant s a kis leány bal hüvelykujjának felső izét szétroncsolta. A tanító kérdőre vonta a leánykát s az azt vallotta, hogy a gyutacsot Eckstein J. iskolatársától kapta, aki a többi leányoknak is osztogatott ha­sonló gyutacsokat. Eckstein J. azt mondta, hogy egy skatulyával talált ilyen gyutacsot a Ferenc­­téren. A kis Szathmáry leánynak már levágták az ujját. Az esetet az iskolaszéknek jelentették be. BUDAFESTI HIRLAP. (19. sz.) 1884. január 19

Next