Budapesti Hírlap, 1884. augusztus (4. évfolyam, 211-241. szám)

1884-08-14 / 224. szám

1884. augusztus 14. BUDAPESTI HÍRLAP. (224 sz.) ■büntetlenül hagyta. Krecsányi az ügyet az egyesü­let központi tanácsa elé vitte, mely legutóbb tartott ülésében kimondta, hogy Krecsányinak azt az eljárását, mely szerint úgy igazgatói hitelét, mint társu­lata jó hírét kellemetlen perpatvaroknak a közönség előtti szellőztetésétől védi, helyeslő tudomásul veszi, azt azonban nem tartja helyesnek, ha elkövetett sú­lyos vétségek bevádolatlanul, elbírálatlanul hagyat­nak. Ami a bíróság eljárását illeti, azt helyteleníti s utasítja, hogy az ide vonatkozó szabályok értelmé­ben a beterjesztett vádakat elbírálni s azok felett ítéletet hozni tartozik. Ugyanezen ülésben a tanács pénzbírságra ítélt egy színészt, aki a színtársulat székhelyéről — habár oly napon, melyen sem pró­bája, sem előadása nem volt, — az igazgató engedé­lye nélkül eltávozott. — Nyéki társulata panaszt emelt Várkövy művezetése ellen, kit az igazgatóta­nács kiküldöttje állított az ügyek élére s kérik Vár­­kövyt Szigeti Gézával helyettesitteni. Az igazgatóta­nács azt a közmondást tartva szem előtt, hogy a kecske is jól lakjék s a káposzta is megmaradjon, Várkövyt kinevezett állásában meghagyta, a békesség kedvéért azonban Szigeti Gézának is fölhatalmazást adott az ügyek vezetésére, lelkére kötve mind a kettőnek, hogy együttesen hassanak közre a rend fönntartására, rendes időben törvényszékeket tartsanak, s a tagdí­jakat, nyugdíj és egyéb százalékokat pontosan be­­küldjék. Egy szóval rendnek muszáj lenni, még a színészek közt is. * (Szobrászat.) Mátrai (Muderlak) Lajos szobrászunk jelenleg az aradi színház szobrai­nak mintázásával van elfoglalva, mely célra négy ülő oszlopszobrot, két nagyobb álló kariatid alakot, és két kariatid párkánydíszt készít, s később ugyan­csak az aradi színház számára kiváló színészeinknek szobrait fogja mintázni és kidolgozni. Ezeken kívül egy igen kedves szoborcsoportozat készül műtermé­ben, mely egy kútnak díszítésére fog szolgálni. A szobor Pszikhét ábrázolja, kezében virággal, melynek szirmait tépdesi, egy oszlop mögött áll a mosolygó Ámor, és a virágtépésben elmerült Pszikhének szi­vébe nyilat akar röpíteni. A két főalak között az oszlop tetején van Pálnak mosolygó mellszobra. * (A budai dalárda) kedden este 8 óra­kor a vízivárosi „Fácán“ kertjében nyári dal- és ze­neestélyt rendez. * (A derék szegzárdi dalárda.) Miskolcról hazamenet Gyöngyösön a keresztény és izraelita nőegyesület árvái javára hangversenyt rögtönzött, mely, — mint levelezőnk írja, — rend­kívüli tetszést aratott. Aug. 11-én d. u. 2/„6-kor ér­keztek városunkba. Az indulóháznál a műkedvelők egyesületének, mely a hangversenyt rendezte — s a nőegyesületek küldöttei fogadták; a vonat megérkez­tekor a helybeli ref. egyház énekkara üdvözlő dalt zengett, melynek végeztével H­a­n­­­s­z Imre a mű­kedvelők egyesületének elnöke, a műkedvelők és a keresztény nőegyesület, Kaiser Márton pedig az izraelita nőegyesület nevében üdvözölte az érkező­ket. Vendégeink a kaszinó elé érkezve, ott a kath. főegyház énekkara által fogadtattak. — A hangver­seny díszes közönség előtt, mely a nyári színkört szorongásig megtöltő, 8­/2 órakor kezdődött, a műked­velői zenekar által szabatosan előadott „Nyitány“-nyal. Ezután a szegzárdi dalárda Engesser M. „Szeretlek hazám“ című dalát adta elő. A közönség koszorúk­kal, virágcsokrokkal és szűnni nem akaró tapsokkal fejezte ki elismerését. A műsor többi számai u. m. Fohász, Pepi tante, Egyveleg népdalokból, Dalünne­pen Them K.-tól című dalok után fölhangzott a lelkesült közönség tetszésnyilvánítása. Igen megtet­szett a „Pepi tante“, melyet általános kivonatra megismételtek. — A hangversenyt a kaszinó kert­ben, vendégeink tiszteletére bankett követte, mely alatt a pohárköszöntőkben és jó kedvben nem volt hiány, most van folyamatban, mindkét gabona nem jó termést ad; a bükkönynyel nagy szerencsénk volt, mert a kedvező esős időben, mi az első szárazságra kö­vetkezett, igen szépen kifejlődött — kivéve a víz ál­lotta helyeket, hol részben lerothadt. Baj azonban, hogy a szárasztásra nem volt kifogástalan időnk, de ezen segített némileg az itteni gazdák ajánlatos szo­kása, hogy úgy a bükkönyboglyákat, mint a búza, rozs és más kereszteket és kalangyákat — az előbbieket ágas, az utóbbiakat sima karókra és karókra húzzák és rakják, miáltal míg egyfelől a viharok rombolásától mentek maradnak, addig könnyebben és jobban ki­száradnak. E módszer igen ajánlatos, de mint tapasz­taltam, nem igen van elterjedve, még a fával bő­­velkedő Erdélyben sem. Külföldön inkább az Alpok vidékén, Tirolban és Svájcban volt alkalmam látni ezt a berendezést. A kukorica szép reményekkel biztat­ott, a­hol kellő időben végezhettük a kapálást és a­hol nem borította el a víz vagy a jég tönkre nem tette. Szénánk termett elég és jó minőségű. A múlt héten vidékünket rettenes viharok látogatták meg. Hatodikán Nagy-Ilonda, Búzamező és Galgó határain pusztított a jégeső. Szerencsére az ősziek kalangjában voltak, különben tönkrementek volna. Igen sokat ártott a kukoricának és zabnak az illető határokon. Segítségére jött még egy kis felhő­­szakadás is, mely egész dűlőket borított el iszappal.­­ Nagyobb kárt szenvedtek azonban Als­ó-K­o­­s­á­­­y és A­­­ő­r f. hó hetedikén délután , mikor is egy hirtelen jövő vihar és jégeső e határokat tel­jesen elverte. Diónagyságu jég omlott, mely földbe verte a tavasziakat, letördelte a kukoricák csövét, mit azután a nagy záporból eredt árvizek halomra hordtak az országút sáncaiba. A szőlők letarol­­tattak s mintha hóboritotta volna helyüket, olyan sürü volt a jégréteg. Még harmadnapján is lehetett egész halom feltorlódott jeget kapni az árnyékosabb helyeken. Az utasok szekér alá feküdtek a vész elől, mig karmaik bőgtek a jégütésektől. Ugyanekkor a villám is lecsapott a kosályi határon, felégetett hat kalangya búzát s megsiketitett egy munkás nőt, ki a közeli kalangyákban keresett menedéket a vihar elől. Általában a kánikula hevesen lépett föl a vi­harokkal. A múlt hetekben Deés fölött dühöngött iszonyú záporral, mely alkalommal az ottani ménte­lep istállójába csapott a villám s azt, minthogy szé­nával tömve volt, fel is gyújtotta. A legénység rög­tön kiengedte a méneket a lovagló­térre, hol azok pokoli nyerítéssel növelték a megrémült lakosok félelmét. A rugdosás közben egyik legjelesebb lónak eltörött a lába, miért le kellett szúrni. Az istállónak csak fedele égett le. A tüzet lokalizálta a szakadó zápor s igy tovább nem terjedhetett. Posta-rosta Nagy a bajunk a postával. Minden hét uj lopásokról, eltűnésekről hoz hírt. Maholnap már közmondás lesz, hogy ha valamink elvész, ezt igy fejezzük ki: „Feladtam a postára.“ Régente a Sobrik nyíltan támadtak a posta­szekér ellen, lelőtték a zsandárt, kifeszítették a zárt a pénzes­ládáról s dicsekedtek vele, hogy ők rablók. Ma egy gaz banda működik alattomban a postakezelésnél, ellesik az ellenőrizetlen pillanatot, eleget tesznek minden hivatalos formá­nak, hogy a bűntény nyomai is eltűnjenek s az­tán nyoma vész egyszer 250,000, majd 30,000 máskor 6000, majd ismét 27,000 frtnak. Bottal üthetik a nyomát. Iszonyú egy adminisztráció lehet a közszol­gálat ez ágában. Ez a mi saját külön Ázsiánk. Köszönjük pedig az igazgatóság fukarságának, hogy kellő számu személyzetet nem alkalmaz, kvalifi­kációt nem kíván tőlük, rosszul fizeti őket s a kezelési szabályzata rossz, megtartására pedig nem ügyel fel. Csak így lehetséges, hogy nemcsak pénz­küldemények, értéktelen levél­zsákok is tévednek el a manipuláció nagyobb dicsőségére. Most egy ily zsákért van nagy lótás futás, senki nem tudja, hol keresse, kit vonjon felelő­ségre, hány kézen megy a zsák keresztül. A posta egész Bábel tornya. E lóti-futi közben elcsípnek egy embert­­ B­é­c­s­b­e­n, kit az ottani rendőrség a múltkori 30000 frtnak kővé változtatásáért vél gyanúsít­hatni. Ennek örömére hirtelen megkerül a zsák is. Holnap tán m­a­c­s­k­á­t árulnak benne. Részleteit mindenféle hivatalos és nem hiva­talos tudósítások alapján következőkben adjuk: Az eltűnt levélzacskó a budapesti postáról sza­bályszerű eljárás után küldetett el. Tegnapelőtt este a főpostán, mint rendesen, a levélgyűjtőszekrények­­ből s fiókposta-hivatalokból összegyűjtött levelek osztályozását szabályszerűen végezték s a Bécsbe szóló levélküldeményt — ideszámítva az express és ajánlott leveleket is, — egy zacskóba tették, ezt lekötötték, az előírás szerint lepecsételték a hiva­talos pecséttel és a megfelelő jegyzékkel ellátták. Valamennyi a budapest-bécsi vonalra szánt posta­­küldemény egy kocsin a déli vasút budai pályaházá­hoz vitetett, hogy a magy. kir. államvasutak esti 10 óra 40 perckor induló 2. számú személyvonatával elküldessenek. Az e vonathoz csatolt mozgó posta konduktora, Nagy, átvette a küldeményeket, miután a konszignációval összehasonlította azokat s azután szabályszerűen nyugtázta az átvett tárgyakat: 9 csomagot és négy zacskót.­­ A vonat elindulásáig minden szabályszerűen történt. Tegnap délben több budapesti bank és magánzó, kik tegnap­előtt express vagy ajánlott küldeményt adtak a postára s a címzetteket már előre értesítették e kül­deményekről, levelet kaptak, melyben Bécsből tu­datják, hogy az avizált küldemények nem érkeztek meg. A bécsi postaigazgatóság ezzel egyidejűleg azt a lakonikus táviratot küldte a budapesti postaigaz­­gatósághoz, hogy a tegnap reggelre Bécsbe szóló posta­levél-zacskó hiányzik. Zobel Lipót postaigaz­gató ennek folytán azonnal megindította a vizsgála­tot, melyből kitűnt, hogy itt a szabályszerű eljárás­tól nem tértek el. Az ajánlott és express levelekben azonban számos értékpapír, váltó és utalvány volt s ezek között állítólag egy 280,000 írtra szóló utal­vány is, de ez értékpapírok a címzetteken kívül másra nem bírhattak értékkel, miután az illető pénz­intézetek és magánosok már megtették a szükséges lépéseket, hogy a visszaélésnek elejét vegyék. A 18. számú mozgó postát különben különös fótum kiséri; a budapest-újszőnyi vasútvonal megnyitásánál ennek a postakocsija zuzatott össze s a postatiszt és szolga szerencsés véletlen folytán mentették meg életüket; azután ezen a mozgópostán érkezett az a láda, mely a budapesti központi állampénztárba 30,000 frt he­lyett egy pár téglát hozott. * A bécsi rendőrség jul. 29-ike óta, amikor t. i. az egyik postaládában 30,000 forint helyett, néhány tégladarab érkezett, szemmel is tartotta a 13. sz. mozgóposta személyzetét. Gyanúja e mozgóposta egyik szolgájára, a zentai származású, 30 éves Földi Károlyra irányult, akit a 30,000 frtos postalopás megtörténte után ki is hallgattak. Miféle gyam­okok forognak fenn Földi Károly ellen, az iránt a bécsi rendőrség nem adott semmi felvilágosítást , csak annyit tudhattunk meg, hogy Földi, azon a napon, melyen a 13. sz. mozgóposta mellett volt beosztva szolgálattételre, három ízben leszállt a vonatról, még­pedig Komáromban, Sző­­nyön és Győrött ; a postatisztek küldték el hol vízért, hol meg sörért. A bécsi rendőrfőnökség ezen (és talán egyéb) gyam­okok alapján tegnap reggel, mikor a budai vo­nat megérkezett az osztrák-magyar állam­vasút bécsi indóházába, számos rendőrrel körülvétette az i­n­d­ó­h­á­z­a­t és a 13. sz. mozgóposta ö­s­z­­szes személyzetét megállította, rövid kihallgatás után a tisztviselőket elbocsátotta, hanem Földi Károly hivatalszolgát letartóztatta. Természetes, hogy a bécsi rendőrség ezen fel­lépése a mozgóposta személyzete közt nagy megdöb­benést idézett elő. A szolgálat úgy van berendezve, hogy a Budapestről hozott szállítmányokat három kocsiba hányják be; az elsőbe azokat, melyek Bé­­csen túl mennek; a másodikba a Bécs környékének szánt küldeményeket, a harmadikba pedig a Bécs vá­rosába valókat. A Földi Károly elfogatása által oko­zott zavarban történt meg aztán, hogy a Bécsbe címzett ajánlott leveleket tartalmazó zsákot tévedésből arra a kocsira vetették, mely a Bécs környékének való levelek ré­szére volt odaállítva. A tévedést jóval később észrevették és ma reg­gel úgy a főposta, mint az érdeklett helybeli pénzin­tézetek már megkapták az értesítést, hogy az eltűnt levélzacskó megkerült. Bécsből hivatalos táviratot is vettünk, mely szerint „a postaigazgatóság alaptalan­nak jelenti ki a hírlapok azon közleményét, mintha egy budapesti levélzsák a főpostán elveszett volna.“ Földi Károly elfogatásáról bővebb részleteket még nem tudhatott a bécsi rendőrség; a délután 2 órakor hozzánk érkezett ma reggeli bécsi lapok egy szóval sem említik. Ugyanez alkalomból fölemlítjük ezt is: a „Pes­ter Lloyd“-nak Bécsből azt távírják, hogy a buda­pesti központi állampénztárból két pénzes ládát (250,000 frt tartalommal) a hivatalos pecsétek nélkül küldöttek ki a vasúti postahivatalhoz s miután itt a kocsivezető azokat átvenni nem akarta, ismét vissza­szállították azokat az állampénztárba. E hir ellené­ben illetékes forrásból a következőket veszszük. A 30.000 frt állampénz eltűnése óta a budapesti köz­ponti állampénztárból Bécsbe küldött pénzesládákra az eddigi négy pecsét helyett hatot alkalmaznak. A napokban egymillió hatszázezer forintot tartalmazó tizennégy ládát küldött a budapesti állampénztár a bécsi állampénztárba; két lábán azonban az újabb szabály által megkövetelt hat pecsét helyett csak a 8 Mezőgazdaság és időjárás. — Saját levelezőnktől. — Szamosmente, aug. 11. A Deéstől nyugatra vonuló völgyekben is be­fejeztetett az őszi gabonák learatása, de a betakarí­tás még alig vette kezdetét, mivel az esős idők miatt feltartódott munkák, kapálás, szénacsinálás, nem juttattak eddigelé alkalmat a hordásra.­­ Gaz­dag aratásunk nem volt ;a búza és rozs egy­aránt közepes termést adott; szalma ugyan bő­ven van, de minthogy a szemképződés alkalmával túlságos eső, reá pedig hirtelen szárazság követke­zett, a kalászok hiányosan fejlődtek. Az aratás — ami viszonyainkat tekintve — igen sokba került, mert míg a múlt években egy napszám nem volt több 45 krajcárnál, az idén kénytelenek voltunk 60 —65 krajcárjával fizetni a munkásokat ; sőt gyak­ran igy sem kaptunk, mert nem volt s mai napig sincs elégséges. Ha az oláh ünnepek alkalmával — mikor az oláh nép magának nem dolgozik, de más vallásu és nemzetiségűnek szívesen és borsosan — a hegyek közül te-le nem rándulnának csoportonkint az emberek, nem tudom, mit csinálnánk. A tavasziak közül az árpa és zab aratás

Next