Budapesti Hírlap, 1887. március (7. évfolyam, 59-89. szám)

1887-03-27 / 85. szám

1887 március 27. BUDAPESTI HÍRLAP, (85 sz.) (Arany János­ utca 18. sz.); VI. a Terézvárosra nézve (VI. közig. kerület) a váci­ köruton fekvő „Pak­s városkához szállóban; VII. az Erzsébet­városra nézve (VII. közig. kerület) a Wesselényi­­utcai 9. számú ház I. emeletén levő cipész ipartes­tületi ülésteremben; VIII. a Józsefvárosra nézve (VIII. közig. kerület) a zerge­ utcai községi főreális­­kola épületében ; IX. a Ferencvárosra és Kőbá­nyára nézve (IX. és X. közig. kerület) a Bakáts­­téri fővárosi középület II. emeletén levő nagy terem melletti helyiségben. A lajstromoknak 8 napi köz­szemlére való kitétele után az adókivető bizottságok tárgyalásaikat ugyanott, hol a lajstromok kitéve voltak, ez évi április hó 12-én kezdik meg. A III. oszt. keresetadó az 1883. évi XLIV. t.-c. 11. §-a értelmében ez évben ismét három évi érvénynyel fog kivettetni. Az adóztatás abban a kerületben tör­ténik, melyben az illetőnek lakása a múlt évi no­vember és december hónapokban megejtett adóössze­­írás alkalmával összeiratott. IRODALOM és MŰVÉSZET. Budapest, márc. 26. * (Az operaházban) ma este Ponchielli „Gioconda“ operája került színre. A három női sze­repet olaszul énekelte egy német, egy svéd és egy olasz hölgy: Tremelli, Oselio és Bellin­­c­i­o­n­i kisasszonyok. Méltán kaptak sok tapsot, mert hévvel, kedvvel énekeltek; kivált Bellincioni Gemma k. a. volt lobogó szenvedélyű, szárnyaló hangú Gioconda és Tremelli Vilma k. a. igazi drá­mai alak az ő világtalan asszonyával. Hajós uron is egész szokatlan lendület volt észrevehető. A bér­leti helyeken kívül is sok telt meg hálás, melegen érdeklődő közönséggel. * (A népszínház bérletére) vonatkozó szer­ződés, ma délben íratott alá, a főváros részéről Kamermayer p­olgármester, Márkus fő­jegyző és a népszínházi bizottság két tagja volt je­len. A szerződést Steinbach kir. közjegyző hite­­lesítette. * (Eredeti uj Operette.) A népszínház igaz­gatója egy három felvonásos új operettet fogadott el Bátor Izidor és H­e­g­y­i Béla zeneszerzőktől, kik a télen „A milliomosnő“-vel mutatták be tehet­ségüket. Az új operette májusban fog színre kerülni. Ez lesz a negyedik eredeti operette a népszínház­­műsorán ez évadban. * (Planquette új operettedéből.) „A komé­diás hercegnőből“ az énekpróbák annyira előreha­ladtak a népszínházban, hogy e héten elkezdik a színházi próbákat is. Az első előadás április 15-ére van tervezve. * („Ninon“) a címe Léon Vasseur, a „Beérni leány“ szerzője új operettjének, melyet tegnapelőtt játszottak először a párisi Nouveautés-színházban. A siker nagy volt s a zeneszerzővel együtt örülhet­tek neki a szövegírók André, Burani és Blavet­ is. A mese az örökifjú Ninon de Lenclos kalandjai kö­rül forog. A második felvonásban oly színpadi új­donságot látnak a bámuló nézők, a­mely még Pa­risban is elég merész. Mignard festő „Vénus diadala“ című képén az utolsó ecsetvonásokat teszi és Ninon de Lenclos mintát áll előtte. Théo asszony, Páris legszebb színésznője, szinte egészen úgy van öl­tözve, inkább is vetkezve, mint a habszülte isten­­asszony. A közönség tombolva tapsolja e jelenetet és még a­ komoly „Temps“ is felsóhajt: miért nincs a szépséges Théon — még kevesebb ruha ! * (Művészestély.) A holnapután, hétfőn esti fél 8 órakor a fővárosi Vigadó összes termeiben tar­tandó művész­estély műsora 12 számot tartalmaz s a következőkből áll: 1. „Búcsú szerenád“ Zichy Géza gróftól, előadja Wotta­w­a Henrik zongora­­művész. 2. „Dalok“ Schuberttól, énekli Spies Hermin k. a. 3. „Polonaise“ Wie­­n­i­a w­s­k i t­ó­l, előadja Eldering Braun hege­­művész. 4. Magándal Verdi „Othello“ című dal­művéből, énekli Bellincioni Gemma k. a. 5. „Simon Judit“ Kis Józseftől, melodramatikus ze­néjét irta Hubai Jenő, szerző zongorakisérete mellett szavalja J­ászai Mari asszony, a nemzeti színház tagja. 6 „Dalok“, énekli Spies Hermin k. a. 7. „Dalok“ Testitől, énekli Pester A. a bécsi udvari dalmű­színház tagja. 8. „Rákóczy“ át­irat Zichy Géza gróftól, előadja­­ Ottawa Henrik. 9. „A kakasülön“, irta s előadja G­a­b­á­­n­y­i Árpád, a nemzeti színház tagja. 10. „Dalok“, énekli Spies Hermin k. a. 11. „Szeretném itt­­hagyni“, énekli Pálmai Ilka asszony, a népszín­ház tagja. 12. „Humorisztikus négyesek“, „A nyak­törő hegedűverseny“, előadja a Stoiber-féle négyes társulat; „A paraszt szimfónia“, előadja a budakeszi udvari zenekar. A nagy hangverseny pontban 8 és fél órakor veszi kezdetét. A bál éjfélkor kezdődik és a bemenetnél a báli szelvény előmutatandó. P­e­­j­a­k­o­v i­t­s L. főhadnagy „Művészi körökből n­emű­ rezgő polkát szerzett ez alkalomra, melyet a bál­­­rendező bi­­ntrsácinak ajánlott. * (A budapesti jótékonycélú zeneegye­sület) április 2-án este fél 8-kor, a Széchenyi-tér kioszkjában, tánccal és tombolával egybekötött ápri­lisi bohókás zeneestét rendez. * (Az országos régészeti és embertani társulat) kedden, márc. 29-én délutáni 5 órakor a m. tudom, akadémia Kisfaludy-termében földszint ülést fog tartani. Tárgysorozat: Hampel József dr. Egy fejezet a hazai ötvösség történetéből. A vá­lasztmányi ülés tárgyai : A t­tkár havi jelentése, tagbejelentések, pénztári kimutatás stb. * (Az 5-ik kamaraest) (bérletben) március hó 29-én lesz esti fél 8 órakor a fővárosi vigadó kis termében Hubay J., Herzfeld V., Eldering B. és Popper D. urak, továbbá Spies H. kisasszony és Khayll Antal közreműködése mellett. Műsor: I. Hár­mas (B-m­oll) Volkmann. II. a) . „In der Fremde“ b) „Dein Bildniss“, c) „Wadesgespräeb“, d) „Die Stille“, e) „Frühlingsnacht“ Schumann, énekli Spies H. k. a. III. Négyes (D moll) Schubert. IV. a) „Von ewiger Liebe“, b) „Mädchenlied“ op. 95, c) „Der Kranz“, d) „Wiegenlied“ Brahms, énekli Spies H. k. a. Jegyek kaphatók a ..Harmónia“ zenekereske­­désében. * (Irodalmi est ) A fővárosi iparoskor nagy­termében díszes közönséget mulattatott csütörtökön N­e­y Ferenc reáliskolai igazgató, a tanügy és iro­dalom érdemes veteránja. Három verses monológját és egy 48-diki korrajzát mutatta be. A monológok közül egyet („Embergyűlölet“) ő maga adott elő, a másik kettőt pedig, a „Féltékenység“ et és „Emlék­­árnyak“-at Párthényi László joghallgató szavalta el. A hallgatóság zajos tapsokkal hálálta meg a fölol­vasást. A korrajzot, mely egy 1848-diki nemzetőri kapitány-választásnak adja képét, egyik legközelebbi számunkban közrebocsátjuk. * (A m. t. akadémia) márc. 28-án (hétfőn) d. u. 5 órakor összes ülést tart, melynek tárgyai a következők : 1. Szilágyi Sándor r. t. emlékbeszéde Gyárfás István r. t. fölött. 2. Folyó ügyek. * (Bérczik Árpádnak) „H­á­z­a­s­i­t­ó­k“ című vigjátékát K­o­h­u­t Adolf dr. Drezdában „O, Julius“ cím alatt leforditotta németre. Az elő­szóban közli Kohut Berciknek rövid életrajzát is. A 87 lapra terjedő füzetet Schmidt Osvald adta ki Lipcsében, igen csinos kiállításban" Ara 1 márka s 50 fillér. A poliklinikai egyesület, Budapest, márc. 26. A budapesti általános poliklinikai egyesület ma tartotta alakuló közgyűlését a megyeház, nagy termében. Az elnöki széken Schlauch Lőrinc szat­mári püspök ült, ki­emelkedett hangú beszéddel nyitotta meg a tanácskozást. Háladatos feladat volna — úgymond — okát keresni ama diszharmóniának, mely a magas kultúra és a nyomor közt van és megfejteni azt: vájjon esetleges-e a kettő közt az összeköttetés vagy az el­haladt civilizáció és a szenvedés közt oly össze­függés létezik-e, mely a szükségesség és a rideg kíméletlen logika jellegét viseli, vagy tán csak em­beri ügyetlenség az, mely a szociális és politikai exigenciák közt nem tudja megtalálni a kellő össz­­hangz­atot, vagy kiegyenlítést; mindez egy akadémi­kus vizsgálat, méltó tárgyát képezheti. Tény az, hogy a fénylő civilizáció köntösén sötét foltok vannak. A szegénység és nélkülözés mindinkább nagyobb mér­veket ölt, kivált a városokban és majdnem azon arányban, a­melyben a gazdagság vagy a termé­szeti erők szélesebb kihasználása vagy az ipar és munka fokozatos hatványozása által növekszik. Tudományos elméletek elégteleneknek bizo­nyultak ez ellentétek kiegyenlítésére; a törvény­hozási útt hosszadalmas­­ törvények, bármi üdvösek legyenek is, azok a naponta változó viszonyok miatt problematikus hatással lehetnek ; itt a társadalom­nak kell közbelépni, hogy önmaga orvosolja a sebe­ket, melyeket haladásában maga magán megejtett. Legyen a szegények és elhagyatottak segé­lyezésének bármily indoka, azt hiszem, hogy csak az vallhatja magát a XIX. századi civilizáció büszke gyermekének, a­ki a „tevékeny szeretet“ magasabb, nem pusztán emberi elvek és eszmék szolgálatában szárítja a kényeket, segélyezi a nyo­mort, enyhíti a szenvedéseket, gyógyítja a sebeket. De az ez irányban működő tevékenységnek vannak még más fontos, hogy úgy mondjam nem­zeti és politikai indokai, melyek parancso­­lólag, kényszerítőleg intenek , hogy a szellem egész hatalmával oda kell hatni, hogy a nép minden ré­tegeiben egészséges állapotok létezzenek. A „mens sana in corpore sano“ ma sokkal fontosabb axióma az államéletben, mint volt bármikor, de sehol sem fontosabb mint Magyarországban, hol a népesség növekedése szoros viszonyban áll állami fennmara­dásunkkal. Az egészség ügye a közjólét első feltétele. Erő­teljes nemzedéket kell teremteni, ha élni akarunk, egészséges munkásokra van szükségünk, mert csak az egészség ad kedvet a munkára, nyújt erőt a ki­tartásra. Ellenben egy elcsenevészett népesség az erkölcsi hanyatlás minden csábjainak van kitéve. Csak le kell szállani a nagyvárosokban és első­sorban a fővárosban létező, rejtett helyekbe, oda, a­hol a bűn tanyázik, a­hol a gonosz tettek szülemlenek, a­hol ama tisztátalan források bugyog­­nak, a­melyekből a romboló erők merítik elhatáro­zásaikat, a­hol a szenvedés tesz önzővé, hogy az­után erőszakkal csikarja ki a társadalomtól, a­mi az önszántából adni nem akar — és meg fognak győződni arról, hogy a társadalomnak legnagyobb ellensége a lappangó állapotban emésztő nyomor a szenvedés, a szegénység és a lelki és testi elkor­csosodás. Midőn a legutóbbi egészségügyi konferencia Rómában tartatott és a francia küldöttek szemrehá­nyással illették az angolokat, hogy az egészség ügyét Európával szemben­ nem kellő figyelemben ré­szesítik, ezek ama választ adták : „mi egy félszázad óta 4 milliárdot fordítottunk arra, hogy országunkat egészségessé tegyük, tegyenek önök is így és nem kell többé félni a kolera pusztításaitól. Mi is ezt mondhatjuk: tegyünk, áldozzunk, egyesüljünk arra a célra, hogy népünket egészsé­gessé tegyük és nemzeti jövőnk iránti aggodalmaink legalább e részben szűnni fognak. És uraim, a civilizáció eme feladatának leg­alább részletes valósítását tűzte magának ki a ma megalakulandó „Budapesti általános poliklinikai egyesület.“ Első­sorban nemeslelkű orvosok egye­sülete ez, kik lemondván minden jutalomról, oly szegény betegeket, kik orvost nem fizethetnek és otthon épen szegénységüknél fogva orvosi segélyben nem részesülhetnek, ingyenes gyógykezelésben ré­szesíteni, azokat naponta a­mint jelentkeznek az in­tézetben megvizsgálni, tanácsaikkal segíteni és azo­kat folytonos figyelemmel kísérvén, egészségük helyreállítására közreműködni készek. Másodsorban nemes emberbarátok egyesülete ez, kik anyagi hozzájárulással az intézet fejleszté­sére és fentartására áldoznak, az orvosok jóakaratú törekvéseit támogatják és lehetővé teszik, hogy a szenvedő szegények gyógyszereket vagy mérsékelt áron vagy ingyen kapjanak. Bécs testvérvárosban az ily természetű intézet már hosszabb idő óta fenáll és a magas és legma­gasabb körök támogatása mellett virágzik. Ma Budapesten tesszük le ez intézetnek alapját. Szerény kezdet ez, de hisszük és reméljük, hogy itt sem lesznek szerencsétlenebb betegek, sem csekélyebb jótevők, mint ott. A kitűnő főpap beszéde után Takács Géza dr. beszélt az egyesület céljáról. Elmondta, hogy 1883. márc. hó 1­3-én állítottak föl Goldzieber Vil­mos, Havas Adolf, Liebmann Mór, Lichtenberg Kor­nél, Puky Ákos és Wittraan Lázár egyetemi magát tanárok egy rendelő gyógyintézetet, szegény­ járó betegek számára. Céljuk gyógyítás által a humaniz­mus gyakorlása, észlelés által a tudomány­ előbbre vitele volt. A létesítendő egyesület feladata lenne megszerezni az any­agi eszközöket arra, hogy sze­gény járó betegek ingyenes orvosi kezelésben része­süljenek és gyógyszereiket valamennyien ingyen kapják. Minthogy a rendelő­intézet napról-napra szűkebbnek bizonyul, egy újabb nagyobb helyiség, esetleg fekvő betegek befogadására is alkalmas, vá­lik szükségessé. Ezután Lichtenberg Kornél dr. egye­temi magántanár az intézet titkára olvasta föl jelen­tését, melyben elmondja, hogy míg a betegek száma 1883-ban 1074 volt, 1886-ban 889- ra rúgott. Három év alatt 21,573 szegény sorsú beteg nyert ingyenes kezelést. Az intézet úgy a minisztérium, a főváros, mint az orvosi kar részéről a legnagyobb elismerés­ben és pártolásban részesült. A pénztári jelentés szerint az eddig kifizetett összeg 4404 frtot tesz ki. Alapítványokat tettek: József főherceg 500 frtot, Schlauch Lőrinc püspök 300 frtot, Szapáry István gr. 100 frtot, a főváros 400 frtot és magánadakozások útján begyült 800 frt. A közgyűlés egyhangúlag elfogadta Takács Géza doktornak azt az indítványát, hogy az alap­szabályok megvitatására ötös bizottság küldessék ki Karap Ferenc elnöklete alatt, s e bizottság munká­latát előbb az igazgató-választmány elé, onnan pedig a miniszterhez terjeszszék föl. Az egyesület tisztikar így alakult meg : József főherceg védnök, Schlauch Lőrinc püspök védnök-helyettes , S­z­a­p­á­r­y István gróf elnök, Fáik Miksa dr. és Karap Ferenc elnök­­helyettesek. Az igazgatótanács tagjai: Jókai Mór, Keglevich István gróf, Földváry Mihály alispán,­­Ta­­lich Géza, Dllmann Sándor dr., Prónay Dezső báró, ifj. Luczenbacher Pál, Nyiry Lajos, Orm­ódy Vilmos, Révay Gyula báró, Rebly Frigyes, Neményi Ambrus, Mendl István, Szivák Imre dr., Steiger Gyula, Zem­pléni Moskovicz Géza, Krausz Izidor, Strasszer Henrik dr., Szerb György. Végül Szapáry István gróf megköszönte a reá ruházott tisztet s biztosí­totta az egyesületet szellemi és anyagi támoga­tásáról A közgyűlés öt után óra ért véget. 3

Next