Budapesti Hírlap, 1887. november (7. évfolyam, 301-330. szám)
1887-11-01 / 301. szám
1887. november 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (801. sz.) A kaposvári mandátum. — Saját tudósítónktól. — Budapest, okt. 31. Már két héttel ezelőtt tárgyalás alá vette a képviselőház HI-ik biráló bizottsága Széchenyi Pál gróf mandátumát, de akkor a bizottság nem juthatott tovább a kérvény és mellékleteinek felolvasásánál s mára halasztotta el az érdemleges tárgyalást, miután a védőügyvédek akkor még nem voltak elkészülve védelmükkel, aznap kapván a megbízást. El kell ismernünk, hogy a megtámadott mandátum védői: ifj. Csorba Ede kaposvári és Szarvai Fülöp dr. budapesti ügyvéd, ugyancsak fölhasználták a nyert két hetet s összeszedtek mindent, a mivel csak gyengíteni lehet a kérvényezők súlyos vádjait s ezenfelül gondjuk volt arra is, hogy lehetőleg ép oly alaposan bekenjék a Körmendypártot, a mint ez bekente a Széchenyiét. Olvasóink emlékezhetnek még, hogy a Matolcsy kaposvári ügyvéd és társai által beadott kérvény különösen két súlyos vádat emel és ezek alapján kéri Széchenyi mandátumának a megsemmisítését ; nevezetesen: a Széchenyi-párt hallatlan vesztegetést űzött, s mikor állítólag ez sem használt, a választási jegyzőkönyvet hamisították meg, így többek közt 19 taszári szavazatot írtak be a Széchenyi nevére, jóllehet ez a Körmendy-é volt. A Híd bíráló-bizottság Vargits Imre elnöklete alatt, ma d. e. 10 órakor ült össze ismét, s tárgyalt d. u. 2 óráig, majd d. u. 4 órától fél 8-ig, s ez időt a kérvényre készített válasz és harminchat mellékletének felolvasása, s négy ügyvéd beszéde emésztette föl, a kimerült bizottság kénytelen volt az ítélethozáshoz szükséges zárt ülést holnap d. e. 10 órára, az ítélet kihirdetését pedig déli 12 órára tűzni ki. A kérvényre adott válasz mindenekelőtt tagadja, hogy a 19 taszári szavazó Széchenyi gr. nevére íratott volna. Bakonyi Ferenc, a szavazatszedő küldöttség elnöke elismeri ugyan, hogy ő maga is vett észre némi különbséget a szavazás befejezésekor a küldöttségi jegyzőkönyvek közt, de a szavazati rovatos íveknek ama példányát, melyet közvetlen a mellette vezettek, az összes bizalmi férfiak hozzájárulásával jelentette ki hiteles okmánynak. Ebben pedig a 19 taszári szavazat Körmendy nevére van írva s Széchenyinek mégis megvan a 20 szavazattöbbsége. E válaszszal kapcsolatosan Hannibál József előadó felolvasta a 36 okmányt, melyeknek egy részét azok az emberek állították ki, kiket a Körmendy-pártiak megvesztegetéssel vádolnak s kik a vádat visszautasítják; a másik része meg viszont a Körmendy-pártot vádolja vesztegetéssel s a Széchenyi-pártbeliek terrorizálásával. Vádolják Körmendyt, hogy ő maga osztogatott pénzt a szavazóknak, etetett, itatott, egy faluban hatvan kiflit vett a lányoknak, azután programmbeszédében azzal rágalmazta volna Széchenyit, hogy a kereskedelmi minisztérium palotáját az előirányzott egymillió százezer forint helyett egymillió hatszázezer forintért építtette föl s egy pallérnak 50.000 forint borravalót adott, hogy a hatszázezer forintot elszámolni segítse. Továbbá Körmendy azzal izgatott volna, hogy ha Széchenyi győz, újra lesz robot, míg ha ő győz, földosztás meg adóleszállítás lesz. Jön aztán mindenféle gyújtogatás, rétek lekaszálása, szőlők rongálása. Széchenyi-pártbeliek fejének a bevetése, miáltal úgy megfélemlítettek sok Széchenyi-pártbelit, hogy Körösnendyre szavaztak. A legsúlyosabb vád azonban, mely Körmendy személyét illeti, Márffy Emil bükki földbirtokos és Széchenyi gr. fökortesének nyilatkozata, melyre mint más helyen olvasható, Körmendy viszont nyilatkozik is. Márffy Emil, ugyanaz, kit a kérvényezők legtöbbet emlegetnek a vesztegetésre szánt pénzek faluról-falura hordásával, azt állítja becsületére, hogy jóval a választások előtt Körmendy egy Fuchs József nevű egyént küldött hozzá alkudozás végett, hajlandónak nyilatkozván a jelöltségtől való visszalépésre, ha neki a kormánypárt 5000 forintot fizet. Ez esetben föllépne Szalay Károly ellen Csurgón (a jelenlevő Szalay Károly meglepetten néz föl az asztalról, melyen javában jegyezte a tárgyalás menetét Madarász Józseffel együtt), sőt érvényesítené is befolyását a Széchenyi érdekében. Márffy, illetőleg a kormánypárt az ajánlatot nem fogadta el. A választás után Körmendy újra ajánlatot tett Márffynak, hogy visszalép a kérvényezésől, ha a kormánypárt megtéríti neki a választáson elköltött hatezer forintját. A váratlan nyilatkozat, melynek egyéb hitelessége nincs, mint Márffynak vele adott becsületszava, nagy meglepetést szült a hallgatóság körében, habár világos volt, hogy sem ezen, sem a kölcsönös vesztegetéseken fordul meg a mandátum sorsa, hanem azon, hogy csakugyan többsége van-e Széchenyinek s ha van, igaz után jutott-e hozzá a párt. Mert Preyer Hugó fővárosi ügyvéd, a kérvényezők egyik képviselője, a mellett, hogy a Széchenyi-párt által űzött nagymérvű vesztegetésekkel is részletesen foglalkozott, főként a mandátum meghamisítására hívta föl a bíráló bizottság figyelmét. Három szavazó lajstromot vezettek s a három, háromféle számbeli eredményt mutat föl. Határozottan kijelenti, hogy a mandátum megvan hamisítva s Széchenyinek csak a neki átadott szavazó lajstromban van többsége, a más kettőben Körmendy-é a többség. Már ezen az alapon is kéri a vizsgálat elrendelését. Hosszasan foglalkozott az általános korrupcióval, miközben oly erős kifejezéseket is használt hogy az elnök egy ízben rendreutasította. Többek közt élesen kelt ki Széchenyi ellen, aki mint miniszter könnyen kapott volna kerületet a felvidéken vagy Erdélyben s Kaposvárra megy kierőszakolni egy mandátumot, mely igazságosan mást illet meg. Utána a védő ügyvédek egyike ifj. Csorba Ede emelt szót, ki a mandátum hamisítatlan voltát igyekezett bebizonyítani. Elismerte, hogy a szavazó lajstromok különböző eredményt mutatnak föl, de megmaradt a mellett, hogy az a hiteles, a melyet az elnök közvetlen felügyelete mellett vezettek s melyben jóllehet a 19 taszári szavazat Körmendy nevére van írva, mégis Széchenyié a többség. A névjegyzékek közt való eltérést az írnokok gondatlanságának rója fel, kik hatszor is váltakoztak s nem tartaná méltányosnak, hogy írnokok hibája miatt megsemmisittessék egy választás, mely eddig oly nagy felfordulást okozott Somogyban s még hosszabb időre lehetetlenné tenné a kedélyek nyugalmának helyreállitását. Kéri Széchenyi gróf igazolását. Itt félbe szakadt a tárgyalás, melyet d. u. 4 órakor tovább folytattak. Most Darvay Fülöp dr., a mandátum másik védője emelt szót, ki főként a Körmendy-párt terrorizmusával, izgatásaival foglalkozott. Fel is olvasott egy proklamációt, melyet az ellenzék még jóval a választási mozgalmak általános megindulása előtt ragasztott ki s mely nagyban befolyt a kedélyek elmérgesítésére s nevezetesen eredményezte a több rendbeli vagyon- és személybiztosság ellen való kihágást. Beszédében felhasználta Márffy Emil nyilatkozatát is s ebből és a proklamációból kiindulva azt fejtegette, hogy a kaposvári kerületben nem a negyvennyolcas elvek és a kormánypárt, de személyes aspirációk és a kormánypárt közt folyt a küzdelem. Szintén a kaposvári kerület érdekében kéri a mandátum igazolását. Preyer Hugó emelt szót most ismét és különösen Márffy Emil nyilatkozata ellen intézett erős támadást. Mindenekfölött nem tartja gentlemane-hez méltónak, hogy közzé tegyen négyszemközt folyt alkudozásokat, amit nem bizonyíthat más emberrel, csak a saját személyes becsületével, melylyel szemben még mindig ott áll a gyanúsított, ki ép úgy hivatkozhat): saját becsületére. Beszéde folyamán szenzációs fölfedezéssel lepte meg a bíráló bizottságot, nem különben az egész hallgatóságot. Nevezetesen kisütötte időközben, hogy a Széchenyinek átadott névlajstrom is meg van,hamisítva, amennyiben 26 szennai szavazó neve a Körmendyé helyett a Széchenyi nevére van írva. A választási elnök egyszerűen kitörölte a Körmendy nevét, helyébe a Széchenyiét írta. Általában az egész lajstromban sűrűn fordulnak elő javítások. Mindezek alapján föltétlenül kéri a választás megsemmisítését. Matolcsy ügyvéd, a kérvényezők másik ügyvédje is beszélt röviden, magyarázgatván, hogyan történt a 26 szennai szavazónak a Széchenyi javára való írása. Erre újra felálltak ifj. Csorba Ede 6s Darvas Fülöp dr. Az első nem akarja tudomásul venni a hirtelenében előkapott szennai szavazókat, mikor az egész kérvény úgyszólván a taszári szavazatokra van alapítva. Egyszerű állításnak nevezi Preyer fölfedezését, melyet nem bizonyít, s miután a tárgyalás folyamán szedte elő, a házszabályok 63. §-ára való hivatkozással kéri, hogy a bizottság azt hagyja figyelmen kívül s igazolja a mandátumot. Ugyanily értelemben beszél Dárvai is, ki Preyerrel szemben kijelenti, hogy Márffy Emil, ki mint gentleman ember, bárhol jót áll nyilatkozatáért, csak kötelességét teljesítette, midőn nyilvánosságra hozta a Körmendy ajánlatait. Még a bíráló bizottság tagjai, nevezetesen Eötvös Károly és Horánszky Nándor intéztek kérdéseket a védő ügyvédekhez a szavazó lajstromokat illetőleg, így Eötvös pl. hogy a különböző lajstromok folyószámlái miért eltérők egymástól, mire Csorba ismét az írnokok gondatlanságát hozta föl — s ezzel a tárgyalás véget ért. Az elnök az idő előrehaladottsága következtében — mint már jeleztük — holnap (kedd) déli 12 órára tűzte ki az ítélet kihirdetését. * Ez ügyben a következő sorok közlésére kérettünk föl : Nyilatkozat. A „Nemzet“ ma esti számának a kaposvári mandátum tárgyalása alkalmából megjelent tudósításában alálírottra vonatkozó személyes vesztegetési, etetési, itatási s egyéb képtelen ígéreteket és kortes-nyilatkozatokat involváló állításokat egytőlegyig ráfogásoknak nyilvánítva, egyúttal kijelentem, hogy a Széchenyi gróf főkortese, Márffy E. ur által ellenemben tett ama kijelentése, mintha én tőle azért, hogy a választástól visszalépjek, vagy a petíciót be ne adjam, 5—6000 frtot — mint költségeim megtérítését — kértem volna, rágalomnak nyilvánítom. Ellenben kijelentem, hogy ő keresett meg állítólagos megbízottjával ez irányban engem, kérve személyes találkozást és azt szintén megtagadtam. És hogy ez az igaz, hivatkozom Matolcsy József kaposvári ügyvéd úrra, aki előtt Márffy megbízottja megerősítette a fentiek valóságát. Egyúttal, kijelentem azt is, hogy Márffy E. ellen a rágalmazásérti bűnföljelentést is meg fogom indítani. Körmendy S. FŐVÁROSI ÜGYEK. Budapest, okt. 31. — A pénzügyi és gazdasági bizottság ma tartott ülésén fölolvasták a kiküldött bizottságnak jelentését, amely a lótenyésztésre alakult részvénytársasággal a lóvásártér rendezése iránt kötendő szerződés szövegének megállapításával volt megbízva. A jelentést a pénzügyi és gazdasági bizottság helyeslőleg vette tudomásul. A mezőgazdaság és mezei rendőrség szabályozása ügyében alkotott törvényjavaslatot Havas Sándor mutatta be. Wodianer Béla teljesen elhibázottnak tartja a javaslatot s azt kívánja, hogy a bizottság egyszerűen térjen fölötte napirendre, mert tulajdonképi mezőgazdaságról a főváros területén szó sem lehet. — Havas Sándor már csak azért sem tartja javaslatot mellőzhetőnek, mert a fővárosnak is szerveznie kell a mezei rendőrséget. A bizottság végre is elfogadta az erdészeti és kültelki albizottság ama javaslatát, hogy a fővárosra vonatkozó némi pótlással s javítással, a tanács útján kérje a javaslatnak törvénynyé emelését. Az üllői úton építendő pénzszedő és pénzügyőrségi épület költségeire szükséges 2498 írt 20 kr. s a X. ker. elöljáróság helyiségeinek átalakítására szükséges 455 írt 41 kr. fedezetét kijelölte a bizottság. Az új vízvezetéki raktár és terepépület építésére és a régi raktár átköltöztetésére szükséges 20.000 frtot a 2 és fél milliós kölcsönre utalta a bizottság. A fővárosi budget tárgyalását a jövő hétfőn kezdi meg a pénzügyi és gazdasági bizottság s kedden folytatja, rendkívüli ülésben. Az éhező iskolás gyermekek ügyében értekezlet volt ma az új városházán Horváti János tanácsos elnöklete alatt. Azon tanácskoztak, hogy miképen lehetne a kérdést a legsikeresebben megoldani. Horváth tanácsosnak az a véleménye, hogy az éhező iskolás gyermekek a népkonyhákba járhatnának ebédre. Amely kerületben nincs népkonyha, ott az e célból alakított választmány a gyermekeknek másutt adatna ebédet. Az 3