Budapesti Hírlap, 1890. szeptember (10. évfolyam, 241-269. szám)
1890-09-01 / 241. szám
Budapest, 1890. /T & mm X. évfolyam 241. sz. Hétfő, szeptember 1.Budapesti Előfizetési árak: Egész étre 14 frt, félévre 7 frt, tiegjensvre 3 frt 60 kr.,egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, htfön és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai József. Szerkesztőség és kiadóhivatal, IV., Kalap-utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben 4 kr., Vidéken 6 kr. Pártalakulás Kolozsvárit, Budapest, aug. 31. (*) Kecskeméten tett ígéretét Ugron Gábor sietett beváltani,amit választóinak a függetlenségi párt átszervezéséről múlt vasárnap mondott, nem jelszó többé : az alapot az új szervezethez erakta Kolozsvártt a mai nagygyűlésen, hol számos erdélyrészi választókerület küldöttséggel képviseltette magát. S e gyülekezet nemcsak helyesléssel fogadta Ugrón közjogi és közigazgatási programmját, hanem egyhangúlag kimondta határozatban, hogy e programm valósítására párttá szervezkedik, kitűzi a zászlót s aláta híveket toborz az ország egyéb vidékein, sőt a többi fennálló pártok ama tagjai közt is, kik barátai az önkormányzatnak és az állami közigazgatást ellenzik. Ugrón szemei előtt egy erős, aktív, jól szervezett és komoly politikai célokra törekvő párt eszméje lebeg. Erdélyi barátaiból könnyű volt neki az uj zászló gárdacsapatát megakkotni, de — úgy látszik — erősen bizit magában, ügye erejében, hogy az eszme a Királyhágón innen hóditni fog, s a mai kolozsvári határozatokat szentesitni fogják a függetlenségi párt hívei országszerte. Látja a pártszervezet akadályait: a pártortodoxia régi dogmáiban, a megszokásban, mely egyéneket s tömeget egyaránt lomhává, nehézkessé, újításoktól idegenkedővé tesz, — végre a személyes ellenszenvekben és antagonizmusban, főleg azok részéről, kiket — noha a függetlenségi párt belsejében a hoch- és abcug-taktika nagyobb sikerei óta bizonyos tekintély és félelem övezi körül őket — most Ugrón ki akar a pártból taszitni a 49-esség címe alatt. Mindez akadályokkal Ugrón Gábor szembeszáll. Kimondta ezt ma nyíltan, férfiasan, — hadat üzenve valamennyi ellenségének. Lesz hát harc és háború, anathéma a dogmák világában, lovagias mérkőzés — ha kell — az afférok mezején és sok egyéb. Legalább ilyenekhez gyürkőzik Ugrón. A közönség bizonynyal kíváncsian néz velünk együtt a történendők elé. Fenntartva magunknak, hogy a kolozsvári határozathoz bővebben i.? hozzászóljunk, adjuk a mai gyűlés léefolyásáról a következő tudósítást: — Saját tudósítónk távirata. — Kolozsvár, aug. 31. Az erdélyrészi függetlenségi párt gyűlése, melyet Ugron Gábor képviselő falragaszokon hitt össze, ma ment végbe a polgárság impozáns részvéte mellett. A környékbeli földbirtokosok, a város iparosai és a jobbmódú parasztgazdák nagy számmal gyűltek egybe. Az országgyűlési képviselők közül itt volt Hoitsy Pál, Györffy Gyula, Molnár József és Ugrón Ákos. Az erdélyrészi megyék így voltak képviselve: Csíkmegye: Molnár József, Györff Gyula, Csebe István ; Udvarhelymegye : Raffay Károly, Ugrón Ákos, Barabás Lajos, Barta Károly ; Szolnnok-Dobokamegye : Betegh Imre, Szombathelyi Győző, Biró István, Bornemissza Béla báró ; Maros-Tordamegye : Berzenczey István, Simó Géza, Kisspál Mihály, Jenei József; Kisfiahüzömegyei Pataky László, Járai I Béla ; Háromszékmegye: Szacsvay Sándor; Szilágymegye: Györffy Pál báró, Lázár István, Ruszka István. Kolozs megyét is legelőkelőbb birtokosai képviselték. " , A gyűlést tíz óra után nyitotta meg Bénes Ferenc pártelnök. A kormányváltozás alkalmával, úgymond, hullámzás támadt a pártokban. Nincs rendjén, hogy irigykedő szellemek Ugront gyanúsítással illették s ráfogták, hogy pártjától el akar szakadni. Kolozsvár lelke azonban Ugrón Gáborral egybefont s mint a párt elnöke, megkérte a gyanúsított képviselőt, hogy nyugtassa meg a kedélyeket. Ugrón azonnal kijelentette, hogy ő ezentúl3 hive marad pártjának (Éljenzés) s kész bármikor Kolozsvárra jönni és szervezni az erdélyrészi függetlenségi pártot. . A közgyűlés követséget küldött Ugronért, aki a szomszédteremben tartózkodott. Amikor Ugron belépett kísérőivel a terembe, percekig tartó éljenzés támadt. Az erdélyrészi függetlenségi párt nevében Molnár József képviselő üdvözölte it hoszszabb beszéddel, főképp azért,, mert Kecskeméten megígért akcióját már megkezdte. Molnár megemlékezett röviden a pártok viszonyairól s konstatálta, hogy fásultság vett erőt mindenkin. A többség hivatalosan gondolkozik s ez már egészen divattá lett. Csak az volt jó, a mi felülrül jött; hivatalos kortesek buzgólkodtak, hogy híveket gyűjtsenek. A függetlenségi párt, csak a választásokra A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Szeged.*) Mikszáth Kálmántól. Azzal a szöglettel átellenben, melyet a Marosnak a Tiszába szakadása alkot, épült, az Alföld egyik első városa, Szeged. Nagyobb, népesebb Debrecennél s ha azt kedélyesen kálvinista flomának nevezgetjük, ezt viszont bátran mondhatnék katolikus Debrecennek. Szeged nagyon jó helyen fekszik. Egyik oldalról a dús legelőjű puszták környezik, másikról az ország búzás kamrája, a Bácska, de tőszomszédságában van a Torontál is, hires fekete földjével. A török el nem vehetett, az elemi csapások sem pusztíthattak el annyit, hogy a jó anyaföld vissza ne pótolja. Saját határa is kitűnő,, bár egy része homokos és imitt-amott szikes vizek bontják. A távolban mint óriás ezüst tallér megcsillan egy-egy tó. A véghetetlenül egyforma, szürke lapnak kellemesen vetnek véget a szatymazi kertek. Határáról egyébiránt fölösleges külön beszélni. Az alföldi nagyobb városok külsőleg többé-kevésbbé egyformák. Határaik hasonlítanak egymáshoz, mint az egyik röf posztó a másikhoz. A délibábos zóna, melynek csak a mennybolt lehajlása vet véget, a tompa szürke talaj, a beláthatatlan kalásztenger, — mindenütt ugyanaz. Imitt-amott felbukkan egy-egy magányos tanya, fehér házikó skutyém. Ugyanolyan Szegednél, a minő Kecskemétnél. A városok végein a szélmalmok s bent a városokban sok egymással közölt vonás. Mindenik városnak van egy olyan dolga, amivel dicsekszik, Debrecen a kollégiumával. Szeged a Mátyás-templomával. Van néhány hírre vergődött iparcikke vagy terménye : Szegeden a bicska, szappan, paprika, tarhonya, Kecskeméten az alma, barack, Debrecenben a pipa, kolbász, szalonna. És egy nagy embere is van minden városnak, amelyik mutassa, hogy ész dolgában mi telik: Debrecené Csokonai Vitéz Mihály, Kecskemété Katona József, Szegedé Dugonics András. Ehhez járul még, hogy az emberek is hasonlók nemcsak kinézés, de észjárás tekintetében is. A szegedi ember, a férfi nemen levő, közönségesen zömök, alacsony, értelmes arccal, élénk szemekkel, hatalmasan kifejlett koponyával, melyben van bizonyos tatár szögletesség. Kicifrázott, tempós beszédjükön, méltóságos járásukon meglátszik a keleti faj. Az aszszonyok között itt tán kevesebb a magyaros szépség, mint távolabb Makón vagy Szentesen, a minek talán az az oka, hogy a faj itt éppen nem vegyül. De azért a szegedi férfinép mégis nagy csoportokba verődik össze ősidőktől fönmaradt szokás szerint vasárnap déltájban a templomok előtt, hogy szemlét tartson a kijövő hajadonok és menyecskék fölött s gyönyörködve legelteti rajtok szemeit. Hanem hiszen van is rajtuk elég nézni való; pompával, gazdagon öltözködnek. Száz ráncú virágos selyem szoknya suhog a többi tizenkettő fölött. Mert tizenhárom szoknyából áll egy rangos menyecske öltözéke; a hajadoné kilencből, mivelhogy annak vékonyabbnak illik lenni; a derék drága, negyven-ötven forintos nagy selyemkendővel van átkötve, melynek két, rojtos vége egész a bokáig csügg,le. A menyecskék kurta, többnyire egyszínű selyem ujjast viselnek, melynek kacabáj vagy a szabás változatai szerint leves a neve. E népviseletben nincs semmi magyar motívum, sem a színekben, sem a formában; a szoknya túlságosan hosszú és csak a bokától kezdve engedi láttatni a fehér harisnyát a lábszáron, deaz igaz, hogy egészen végig, még a sarkat is. •mert a lábnak csak a hegye van benne a hátul nyitott, fehér falu, aranycsipkés papucsban, amelyben csak a szegedi nő tud olyan ügyesen járni, hogy le nem csúszik a lábáról, de fut, sőt ha táncra perdül is. A férfiak viselete magyaros. A főképp földet mivelő alsó-városié, sötét kék ujjas, egy sor ezüst gomba mellény, csizmába huz írt nadrág és kerek kalap. A felső városiaké változatos, amint foglalkozásuk változatos. A ,,super" (hajóács) barna szinti kurta ujjasa, lefelé hajló gallérral s a csizmaszárra lehúzott pantallóval, váltakozik a „fisér“ (nagy halász) zsinóros viseletével és a molnárnak szinte fehérbe játszó világos kék mándlijával. Mint a legtöbb síkon lakó népnél, itt is kevesebb a poézis, mint a hegyek között. Még a szerelemben is kevesebb a lendület. Dalaik nem csengnek olyan mélabúsan, fájón, epedő rezgéssel; vagy a virágos jókedv, a heje-kuja színes buborékjai, vagy a szilaj érzés kifakadásai. A szegedi legény rendesen olyan jövendőbelit keres, — ha felsővárosi, akkor a felsővároson (mert nem szívesen mennek más városrészbe menyasszonyért), — aki vagyonilag hozzávaló; vagy ha nem, akkor olyan erőset, a ki játszva emeli föl a zsákot, a kiből munkás, jó gazdasszonyt remélhet ; igy gondolkod *) Az Osztrák-Magyar Monarkia írásban is képben című munka legújabb füzetéből. Mai számunk 8 oldal. I A M. HR. KÖZKONTI STATISZTIKAI HIVATAL