Budapesti Hírlap, 1894. október(14. évfolyam, 271-301. szám)

1894-10-17 / 287. szám

1894. október 17. BUDAPESTI HÍRLAP. (287. sz.). . a régi felekezetek és igy fönn marad a­ régi hely­zet is. Teljes egyenlőség és viszonosság sem nyer kifejezést, mert a recepció új és kivételes helyzetet teremt a zsidók számára. A javaslat a vallásszabad­ság szellemére sincsen fektetve, mert a­míg a már elismert felekezeteknek semmi kötelességük nincs, addig a nazarénus és az anabaptistának jelentkeznie kell a hatóságnál, mely a felvételt megtagadhatja, ha az állami elismerésért folyamodó felekezet tanai­ban állam- vagy nemzetellenes dolgot lát. Ez a legmesszebb menő abszolutizmusra vezethet, mert a hatóság lépten-nyomon visszaélhetne ezzel a jogával. Kifogást tesz a javaslat 9. §-a ellen, mert ez sem egyezik meg a sza­badsággal. A javaslat szerint az újonnan elisme­rendő felekezeteknek vagyonszerzési joga is korlá­tozva lesz, mert vagyont szerezni csak iskola és templomok stb. részére enged meg. Kifogást tesz a 13. §. ellen is, mert a felekezetek lelkészeinek hi­vatalos állásaikban való megerősítése szintén ható­sági intézkedéstől függ. Egyebekben kijelenti, hogy a javaslatot általánosságban elfogadja, de ez aggá­lyoknak kifejezését a párt részéről okvetetlenül szük­ségesnek tartja. Polónyi Géza : A javaslatnál első­sorban azt vizsgálja, vajjon megfelel-e a párt programjának ? Azt tartja , nem felel meg, mert a párt programja nem a vallások szabad gyakorlata, hanem a teljes vallás- és lelkiismereti szabadság. E javaslat egyes részletei, de annak egész rendszere ellenkezik a vallásszabadság elvével, mert nincs benne teljes jogegyenlőség. Közjogilag is helytelen, mert a király csak­róni­­kát­ lehet. Ez negációja a vallásszabadság­nak. Negációja e vallásszabadságnak az is, hogy a koronaőröknek, mely felekezethez való tartozóságára vonatkozó törvényi rendelkezés s a püspökök rész­vétele a főrendiházban, ezentúl is kivételes állapot marad. Magánjogilag sem helyes a javaslat, mert a magánosok felekezeti individualitására különbséget tesz. A recepciónak sincs értelme, mert vele a zsidó­ság célját sem éri el s a mai agitációk is csak a­zért vannak, mert a zsidóság helyzetét exponálták. Általánosságban elfogadja. Haviár Dániel kifejti, hogy vélekedése sze­rint, a javaslat nem ellenkezik a szabadsággal, s mert abban nagy haladást lát, azért a részletek­től eltekint s azt egész terjedelmében elfogadja. Kiss Albert kijelenti, hogy bár e javaslat az 1848 : 20 tc. határozatait nem valósítja meg egé­szen, de mert egy lépést lát abban a cél felé s meggyőződése, hogy ez alapon idővel teljes egé­szében életté válhat: a­mint azt első alkalommal elfogadta, álláspontjához most is ragaszkodik. Endrey Gyula dr. közhelyeslés mellett fejte­gette, hogy a párt 1893. május 19-iki határozatá­tól nem lehet eltérni. Ezek után Hojtsy Pál, Helfy Ignác, Szinay Gyula, Kolozsvári Kiss István felszólalása után, Kun Miklós határozatát kimondja, hogy a párt Szakadatlanul azon emésztette magát, hogy az amerikai párbajt Vilma miért hozta elé? Csupa véletlenül? . . . Vagy talán tudna a do­logról valamit? . . . Tudhat. . . Nem lehetet­len. Csató Ákos a­mennyire bolondja volt an­nak a leánynak, erről az ügyről is tehetett esetleg említést előtte. Csak azért, hogy a sze­relmét még jobban bizonygassa vele. Ebbe az eshetőségbe teljesen bele­képze­lődte magát, a­minek aztán természetes követ­kezménye lett az a meggyőződés, hogy ilyen­formán aligha többen is nem tudnak az ő szé­gyenletes, gyáva meghátrálásáról. Mert azt a könnyelmű, kacér leányt már csak a puszta hivalgás is könnyen rávehette, hogy másokkal is közölje titokban ezt a miatta támadott pár­baj-históriát. Igen, lehetséges, hogy ma már, ha az emberek közé megy, nem egy ismerőse úgy fog reá tekinteni, mint egy haszontalan, gyáva, szószegő emberre, a­ki ellenfele véletlen halálát kizsákmányolta a maga férfiatlan sza­badulására. Lehetséges, hogy lépten-nyomon meg is győződhetik róla, ha az emberek maga­tartását, leplezett beszédét éber figyelemmel kíséri ebben az irányban. Hah ! ez a lehetőség még jobban felbolygatta minden idegszálát! Lassan kint valóságos beteg ember lett belőle, lelki beteg, a­ki természetes, józan eljárását mélyen megalázó botlásnak túlozta. Telt az idő a­nélkül, hogy észrevette volna. Közelgett az este. Ekkor elhatározta, hogy kisétál hazulról, hadd vizsgálódjék egy kissé a jelenségek fe­löl. Különben is érezte, hogy megőrül, ha to­vábbra is magányosan bezárkózva marad. Egy melegebb felöltőt a karjára ve­tett s az asztalon heverő kis revolvert is a zsebébe tette. — Lelövöm, ha valaki kíméletlenül, nyil­vánosan megszégyenít! És kiment az utcára, föntartja eddigi álláspontját, azonban a javaslat rész­leteit illetőleg szükségesnek tartja, hogy a párt tag­jai bírálati jogukat gyakorolják. A párt álláspont­jának kifejtésével, Helfy Ignácot bízta meg. Ezután az izr. vallás recepziójáról szóló törvény­­javaslatot vette a pártértekezlet tárgyalás alá. Thaly Kálmán kijelenti, hogy a javaslat el­len neki előzőleg kifogásai voltak, de mivel a zsidóság Kossudh Lajos temetésénél a nemzet gyá­szában igazán lélekemelő részvételt tanúsított, most a javaslatot egészében elfogadja. Polónyi Géza ezúttal sem fogadja el a javas­latot, mert a zsidóság számára külön speciális tör­vényt nem kíván alkotni. Ez után a párt a javaslatot elfogadja. A körmendi választás ügyében Kun elnök elő­terjesztette, hogy a körmendi választó­kerületben Zichy Hermann gróf lemondása után, új választás lesz. E részben, az ottani pártelnökség értesítése szerint, a kijelölő értekezletet október 19-ére tűzték ki. Kéri a pártot, hogy ez értekezletre megbízottat küldjön ki. A párt Bakó Emil és Papp Elek kép­viselőket küldte ki. Holló Lajos előadta, hogy Kossuth Ferencnek választói joga tárgyában, köztudomású dolog a kor­mánynak illetéktelen beavatkozása. Indítványozza, hogy e miatt, a legközelebbi ülés folyamán inter­pelláció intéztessék. Az interpelláció megtételével a párt Holló Lajost bízta meg. Polónyi Géza indítványozza, hogy a szliácsi fürdő eladása kérdésében is interpellálni kell. A párt az interpelláció megtételével Polónyit bízta meg. A szliácsi fürdőt tudvalevőleg azzal a kikö­téssel idegenítette el tulajdonosa, hogy a vevő a jövőben nem alkalmazhat a fürdőben csak német személyzetet. Végül elhatározta a függetlenségi párt, hogy az agrár­kérdésben rendes politikai programot fog kidolgozni. E régből október 18-án tartandó érte­kezletén előkészítő bizottságot fog választani. Budapest, okt. 16. A főrendiház módosításai. Sréter Alfréd, a képviselőház közoktatási bizottságának előadója már elkészítette jelentését a gyermekek vallásáról szóló törvényjavaslaton a főrendiház által tett módosítá­sokról. A jelentés lényege ez . A bizottság meg van győződve, hogy a képviselőház gondoskodik arról, hogy a felekezet nélküli szülők gyermekei vallásáról szóló rendelkezések, melyeket a főrendiház a tör­vényjavaslatból kihagyott, a vallás szabad gyakor­latáról szóló törvényjavaslatba fölvétessenek. A bi­zottság kívánatosnak tartja továbbá azt, hogy a két ház közt megegyezés létesüljön, hogy a gyer­mekek vallásáról szóló törvényjavaslatot minél előbb és a házassági jogról szóló törvényjavaslattal egy Az utcán valami ismerőse jött a túlsó so­ron szembe. Látszott, hogy kényelmesen sétál, nem tekintve se jobbra, se balra, így aztán ötét se vette észre az innenső oldalon és köszönés nélkül haladott el vele átellenben. Nyári Jenő összeráncolt szemöldökkel né­zett az ismerőse után s alig bírta visszatartóz­tatni magát, hogy utána ne menjen és arcul ne üsse. Keserűen dohogott magában : — Ez a bitang is bizonyosan tud valamit az én szószegésem felől! Máskor még messzi­ről rázta a kalapját. Csóválta a fejét: — Jaj, ez így nem élet! Aztán folytatta az útját. Rövid idő­­alatt kiért a főtérre. A színház környékén már nagy volt a mozgalom , nemsokára kezdődött az előadás. A­mint oda­ért, történetesen megpillan­totta a falra ragasztott színlapot.Vígjátékot adtak. — Bemegyek, — gondolá — megpróbá­lom némileg feledni. Nem birom így tovább! úgy is tett: beült egy páholyba. Mindjárt az első felvonásban előfordult egy bolondos jelenet: egy hencegő gavallér szánalmas gyávasággal iparkodott megretirálni egy pisztolypárbaj elől, melyet maga szerzett. Szepegését gúnyos hahotával kísérte a jó­kedvű közönség. Csupán Nyári Jenő maradott néma és mogorva. Erre a szomszéd páholyból áthatolt egy nő­ ismerőse s köztudomású lovagiasságának hő­kölni akarván, halkan megj­egyezte : — Persze maga az effélét nem találja kacagni valónak. Boszantja, ugy­e ? ■ Nyári Jenő nem felelt, hanem hátrahuzó­­dott lassan a páholyban s a következő pilla­natban eltűnt. Ment, ment az utcákon ; azt sem tudta , hova ? Megsemmisülve mormolta szüntelen : — Ez már világos célzás volt! Hej, 3 időben lehessen szentesítésre fölterjeszteni. Ennél­fogva a bizottság a képviselőháznak a főrendiház által megállapított szöveget elfogadásra ajánlja. A képviselőház bizottságaiból. A kép­viselőhöz négy bizottsága tart ülést holnap délután. A pénzügyi bizottság megkezdi az 1895-ik évi ál­lami költségvetési előirányzat tárgyalását. A záró­­számadás-vizsgáló bizottság tárgyalás alá veszi a bel­­üg­­i tárca múlt évi zárószámadásait. A közigazgatási bírósági törvényjavaslat tárgyalására kiküldött bi­zottság újra megkezdi e törvényjavaslat tárgyalá­sát. Az összeférhetetlenségi bizottság pedig tárgyalni fogja a Schwarcz Gyula képviselőre vonatkozólag történt összeférhetetlenségi bejelentést. E bizottsá­gokon kívül a ház belső gazdasági ügyeit intéző gazdasági bizottság is ülést tart holnap. Látogatások a hercegprímásnál. A leg­utóbbi időben Vaszary Kolos hercegprímás a kor­mány több tagját fogadta. Előbb Hieronymi Ká­roly és Eötvös Loránd báró miniszterek látogatták meg, aztán Wekerle Sándor miniszterelnök járt nála, a­ki körülbelül háromnegyed óra hosszat időzött a hercegprímásnál. Az állami számvevőszék jelentése. — Az 1893-ik évi zárószámadásról. — Budapest, okt. 16. Rakovszky István az állami számvevőszék el­nöke jelentését az 1893-ik évi zárószámadásról már elkészítette. A jelentés az állami háztartás 1893-ik évi eredményét főösszegekben a következőképpen mutatja be : Összesen a költségvetési törvényben előirány­zott 486­6 millió­ért bevétellel, 486­­ millió ki­adással és 0-5 millió frtnyi fölösleggel szemben a zárószámadás szerint az előírt, bevétel 560 millió frtot, az utalványozott kiadás 516 millió frtot, a fölösleg pedig 44 millió frtot tett. A költségvetéssel szemben tehát egészben több volt : a bevétel 74 millió, a kiadás 30 millió, a fölösleg 44 millió írttal. A póthitelek és egyéb felhatalmazások alap­ján utalványozott 6 millió forint kiadást és az en­nek fedezésére szolgáló 15 millió forint bevételt hozzáadva, az előírt összes állami bevételek tettek 575 millió forintot, az összes állami kiadások pedig 522 millió írtra mentek, és ennek folytán a fölösleg 53 millió frtot tett ki. Az állami vagyon az 1893. évben a zárszám­adások eredménye szerint 21 millió forinttal nö­vekedett, rosszul állunk nagyon ! . . . Mit is keresek én így az emberek között! . . . A város végén járt már, a sétatér szélé­nél, mikor egy hirtelen jött tavaszi fellegből csak megcsord­ult a zápor. Nem volt egyéb mit tennie: bemenekült a sétatéri vendéglőbe, hol vígan mulatoztak cigányzene mellett. Ott helyet foglalt egy üres asztalnál, szándékosan kerülve mindenkit. Volt ug­ran a vendéglőben néhány ismerőse, de úgy tett, mintha nem látná azokat. És azok sem men­tek most az asztalához, mivel látták, hogy fel­tűnően rossz kedve van. A­mi persze a sze­gény képzelgő, zaklatott betegnek újból gya­nús színben tűnt föl. — Hát ezek is? . . . Pedig még csak ezután jött a veszedelem! Szünet alatt ugyanis a cigányprímás alá­zatos kedveskedéssel oda ment hozzája s mo­solyogva hajlongott előtte: — Nem is gondoltam, hogy a nagyságos rnfit még ma itt láthatom! Nyári Jenőt erre már a türelme végkép­pen elhagyta! Indulatosan rivalt a cigányra: — Miért nem gondoltad? — Hát instálom, csak nem gondoltam hüledezett a prímás. — Hát már neked is az orrodra akasz­tották az én dolgaimat ? Mi bajod van ve­lem? Takarodj! Tüstént a fejedbe csapom az üveget! Éktelenül feldúlt arcán világosan látszott, hogy lelki egyensúlya tökéletesen félre van hibbanva. Felegyenesedett gyorsan az asztaltól, fe­nyegetően nézett a bámuló közönségen végig s a­zzal, mint a sebes szélvész, kirontott az ajtón. Kevéssel azután ott benn a néptelen ligetben egy lövés dördült el. A­ki meghal­lotta, az sem csinált nagy dolgot belőle, hátha csak valami mezei pásztor lőtt künn a liget mögött ....

Next