Budapesti Hírlap, 1895. május (15. évfolyam, 118-147. szám)
1895-05-01 / 118. szám
2 brosúrát foglaltak már le, hány száz agitátort fogtak már el és meggátolták-e legkevésbbé is a szocializmus terjedését. Sőt inkább, nem tapasztaljuk-e évről-évre, hogy bár egyetlen szocialista nincs a képviselőházban, egy sem ül a városházán, egész Magyarország megyegyűléseiben nem tag egy sem, a miniszterektől a falusi birákig minden tisztviselő ellenesük és hivatalnok-szocialista nem létezik, mindazáltal a szociáldemokrácia terjed s olyan vidékeken is hódit, hol talaja nem volt s híréből sem ismerte népünk. Mit bizonyit ez, ha nem azt, hogy azon a módon, amint a belügyminisztérium és a főkapitányság teszik, elejét venni nem lehet. A társadalmi forradalom részéve külföldön sokkal nagyobb, mint Magyarországon. Az ottani gazdasági és társadalmi állapotokból termett a szociáldemokrata felekezet. Sokáig nem volt képes Magyarországon meghonosulni, addig, míg egészséges földművelő állam voltunk. A nagyiparos nyugati államok beteg társadalmukkal azt mondották, boldogok azok az országok, melyek a föld művelésén nyugosznak. Ezt a nagy előnyt nem értették meg a magyar államférfiak s nem gondoskodtak, hogy a mezőgazdaság egészséges maradjon s a földművelő nép megtalálja kenyerét, otthonát s megtartsa vagyonát. Ellenkezőleg, a kormány és törvényhozás a földművelést hagyták megrontani s a parasztságot és középbirtokosságot az állam tönkretenni segített. Ellenben mindenben utánozták a külföldet, amiből náluk és nálunk szociális bajok keletkezhetnek. Most május elsején minisztérium és parlament konstatálhatják, hogy erős szociáldemokrata párt van Magyarországon. — Én Pelikán Mór vagyok, — suttogó, egészen a fülemhez hajolva. Vállat vontam. — Pelikán Mórnénak a férje, — suttogá, néhányszor a fogát is megcsattantván. — Hát aztán ? — mondám a legnagyobb egykedvűséggel. — Kígyó! — sziszegő Pelikán — fogja meg az egyik pisztolyt és a zsebkendő egyik végét. — Minek ? — kérdem növekvő ámulattal. — Olvasta ön A javai fekete orvos című regényt ? — Nem. — Nos, úgy fogunk párbajt vivni, mint a fekete orvos Kamgarn herceggel , zsebkendővégről. — Menjen a pokolba, a fekete orvossal, meg Kamgarn herceggel együtt. — Hah! Ön tehát gyáva ? S ön meri nemet magáénak nevezni ? — Én a maga nejét ? Beszéljen kérem világosabban. — Jó, tehát szamár leszek, — hörögte sötéten Pelikán — és úgy teszek, mintha mindent elhinnék önnek. Látja ott szembe azt a négy ablakot? Ott lakom én és nem. Nem háromtól—négyig kinéz az ablakon : ön is. Nem négykor a hajnal utca sarkára megy: ön is. Nem négykor a hajnal utca sarkán felül a villamosra : ön is. Nem imádja önt, ön is őt. Nos, mit bámul rám? Sőt tovább megyek: ön már oly bizalmas viszonyban van nőmmel, hogy néha ingujjban mer kikönyökölni az ablakán. Meri-e ezt tagadni? — Bocsánat, ezt nem a kedves neje, hanem a nyári meleg miatt teszem. — Lárifári, én nem vagyok olyan ostoba, mint a többi megcsalt férj. Egyikünk halva fog innen távozni! (Ezt valami operettben hallotta.) Miután a zsebkendővégről való lövöldözést újra visszautasítottam, Pelikán nagy fenyegetések közt távozott. A könyvemet magával vitte, ellenben a pisztolyait és a zsebkendőjét ott hagyta. Hl. Most kezdett csak figyelmem a szembejevő négy ablak felé irányulni. Délután három és négy órakor egy hatalmas termetű hölgy jelent meg az ablaknál. Kék ruha és zöld másli volt rajta. A jó ízlés nevében azonnal borsózni kezdett a hátam. A hölgy épp olyan sárga volt, mint Pelikán. Ez családi nyavalya lehetett náluk. Apáról szállt az anyára, anyáról a fiúra és így tovább hetedsziglen. Elővettem egy messzelátót és úgy vizsgáltam az asszonyt. A vizsgálatnak olyan hatása volt, hogy a messzelátót szédítő sebességgel azonnal megfordítottam, a nagysága így a távol lengő ködébe tolatván vissza, kelmesebbnek tűnt fel. Ö nagysága, úgy látszik, már régebben felfedezett, mert azonnal észrevette és viszonozta a gukkerezésemet. Mire én sietve becsuktam az ablakomat. Veszedelmes hölgynek látszik, nem jó vele kikezdeni. Mégha szép volna! Másnaptól fogva az ablakomat négytől— ötig tartottam nyitva s ötkor mentem a hajnalutca sarkára és tovább. Egy hét múlva beállított hozzám Pelikán. Nem volt olyan kihívó, mint a múltkor, de talán nem is volt olyan sárga. Csúnyasága azonban semmit sem változott. — Uram! — kezdő, — bocsánatot kérek a múltkori magaviseletemért. Azóta sokat gondolkoztam és beláttam, hogy legokosabb lesz, ha lemondok a tragikus megoldásról. — Mondjon le, Pelikán úr, mondjon le, — biztatóm. — Önök imádják egymást, önök nem élhetnek egymás nélkül, — hangja zokogásba fuladt, — én tehát lemondok Lujzáról . . . — Mi tetszik? — kérdem hüledezve. — Áldásom reátok gyermekeim, tedd őt boldoggá, boldogabbá, mint én. Mindjárt átküldöm. Dúlt arccal el akart rohanni, én azonban a hátamat nekivetettem az ajtónak. — Nem úgy, édes Pelikán, akkor inkább a régit választom. — Mit ? Elővettem a két pisztolyt és a zsebkendőt.* A két pisztolyon nem esett változás, de a zsebkendő piszkosabb volt. — Inkább megverekszem. — Tehát nem fogadja el az ajánlatomat ? — Nem vesztem meg. — Hát nincs önök közt semmi ? Hát nem szereti Lujzát? — Ugyan kérem, az öreganyámat? Bocsánat . . . — Csak folytassa, barátom, nem is hiszi, hogy mily örömet szerez vele nekem. — A maga felesége, édes Pelikán, túl van már azon a koron, melyben még félteni lehet . . . — De ha tudná, hogy ő hogyan viseli magát ? — Hogy önt gyötörje, s elhitesse önnel, hogy ő még fiatal és félthető. Hisz ez világos ! — Ó, asszonyok ! kiáltott Pelikán a fejére ütve, köszönöm, uram, a szíves felvilágosításokat. Akkor hát nyugodtan megírhatom az unokaöcsémnek, hogy hozzánk jöhet lakni. Köszönöm, köszönöm . . . Eltette a pisztolyokat, a zsebkendőt, elvitte, de a könyvemet nem hozta vissza. Másnaptól fogva újra kipipálhattam háromtól a négyig az ablakon . . . Velem szemben is kinyíltak az ablakok . . . megjelent Pelikánia és egy fiatalember. Ez az unokaöcs ! Teringettet, még pedig ingujjban! Sipulusz. BUDAPESTI HÍRLAP, (1X8. sz.) 1895. május 1. És e párt szoros szövetségben van Bécscsel és a külfölddel és büszkélkedik vele, hogy nem magyar nemzeti, hanem hazátlan és nemzetközi. A politikusok pedig nem tudják, hogy mittévők legyenek e mozgalommal szemben. Május elseje is el fog múlni, nálunk veszély és baj nélkül, népies kocsmamulatsággal, de nem észrevétlenül. A tüntetés más városokban talán nagyobb lesz. A szociális kérdés pedig egész Európa lelkét nyomja. Budapest, ápr. 80. A magyar udvartartás. Tíz interpellációra fognak a kormány tagjai választ adni a képviselőház holnapi ülésében: kettőre a miniszterelnök, háromra a pénzügyminiszter s ötre a belügyminiszter. Képviselői körökben leginkább érdeklődnek az udvartartás kérdésében Apponyi Albert gróf és Meszleny Lajos interpellációira adandó válasz iránt. A miniszterelnök, mint halljuk, a két interpellációra, melyeknek tárgya egészen azonos, együttesen fogja megadni a választ. Válaszának lényege, úgy értesülünk, az lesz, hogy az udvartartás dolgában teendő további intézkedések kérdése ez idő szerint még tárgyalás alatt áll; megállapodás erre nézve még nem történt; nem felelnek tehát meg a valóságnak azok a hírek, melyek szerint a magyar udvari főmarsall hivatal felállítása az ügy érdemére nézve, vagy éppen a személyi kérdés dolgában már megoldást nyert. Uj főispán. A hivatalos lap mai száma közli nemeskéri Kiss Pál országgyűlési képviselőnek Zólyomvármegye főispánjává való kinevezését. A királyi kézirat így szól: Magyar belügyminiszterem előterjesztésére nemeskéri Kiss Pál országgyűlési képviselőt Zólyomvármegye főispánjává kinevezem. Kelt Bécsben, 1895. április hónap 22-én. Ferenc József, s. k. Ferencl Dezső, s. k. A képviselői reverzálisok. Az országgyűlés egyházpolitikai vitáinak folyamán — mint tudva van — több törvényhatóság föliratot intézett a képviselőházhoz aziránt, hogy a képviselők által megválasztásuk alkalmával a választók egy része előtt tett titkos ígéretek, az úgynevezett reverzálisok ellen törvényhozási intézkedések történjenek. A Ház mindezeket a feliratokat kiadta a Kúria képviselőválasztási bíráskodását szabályozó törvényjavaslat tárgyalására kiküldött bizottságának s a törvényjavaslat holnap kezdődő újabb bizottsági tárgyalása folyamán vita tárgya lesz ennélfogva a képviselői reverzálisok kérdése is. Az egyházpolitika a főrendiházban. A főrendiház közjogi és törvénykezési, pénzügyi, közgazdasági és közlekedési bizottsága május 3-án, pénteken délelőtt 11 órakor ülést tart. Napirend: 1. A vallás szabad gyakorlásáról. 2. Az izraelita vallásról szóló törvényjavaslatok, illetőleg az ezekre vonatkozó képviselőházi határozatok tárgyalása. Az új ismétlő fegyverek megrendelése. A Magyar Értesítő jelenti: Rendesen jól értesült bécsi levelezőnktől kapjuk a következő hírt, amelyet azonban csak fentartással közlünk: A hadikormányzat tudvalevőleg a következő 4 év alatt fokozatosan 170,000 ismétlőfegyvert fog beszerezni. Fejérváry báró honvédelmi miniszter minden befolyását latba veti, hogy a szállításban — és pedig 50.000 fegyver erejéig — a magyar fegyvergyár is részesíttessék. A hadügyminisztérium által elrendelt bizottsági vizsgálat állítólag nem nagyon kedvező eredménynyel végződött a magyar fegyvergyár jelenlegi gyártóképességére nézve, úgy, hogy az egész fegyverszükségletet valószínűleg a steyri fegyvergyár fogja szállítani, mely már minden intézkedést megtett, hogy esetleges megrendeléseknek minden irányban megfeleljen. A debreceni függetlenségiek és a párt szakadás. A debreceni függetlenségi párt nagyválasztmánya — mint levelezőnk írja — vasárnap délelőtt gyűlést tartott s kimondta, hogy nem tartja szükségesnek, hogy a debreceni függetlenségi és 48-as párt közgyűlése — amely valószínűleg május 12-én lesz — az országgyűlési pártkor kebelében történtek tárgyában határozatot