Budapesti Hirlap, 1896. május (16. évfolyam, 120-149. szám)
1896-05-01 / 120. szám
2 BUDAPESTI HÍRLAP, (120. sz.) 1896. május 1. De mindenesetre érdekes látni, mint terjed egész Európában az az áramlat, mely a földbirtokosság érdekeinek fölkarolása által igyekszik a társadalom békéjét megbontó törekvéseknek határt vetni. Németországból szinte nap-nap után van alkalmunk idevonatkozó rendszabályokat közölni. Ausztriában Ledebur gróf erélyesebb agrárpolitikának szószólója, mint volt bármely előde, Anglia felére szállítja le a föld adóját, sőt már magyar miniszterek is ígérik, hogy tenni fognak. Rendkívül érdekes lesz figyelemmel kísérni Méline akcióját és ama rendszabályokat, amelyeket életbeléptet, hogy nemzetét a konzervatív rétegek segítségével megmentse a radikalizmus pusztításaitól. Érdekes lesz látni, hogy új választások esetén, melyeket elkerülni alig lehet, ha a kamara opponál, mennyi erélyt és szívósságot fognak kifejteni azok a csoportok, melyeknek hazájuk régi nagysága szivén fekszik s jövőjét meg akarják menteni. A képviseleti rendszer barátainak egyébiránt nem lehet kellemes látni azt, hogy a szenátusban volt erő megbuktatni az alsóház többségére támaszkodó ’kormányt. Ezek tehát alig lesznek őszinte barátai az új kabinetnek. ‘De nem lesznek azok a körök sem, melyek félnek Méline bimetallisztikus törekvéseitől, így tehát megvannak azok a bontó tényezők, amelyek kétségessé teszik, váljon az új miniszterelnök fog-e prosperálni még Faure támogatása mellett is. Méline sikere vagy elbukása azonban ez egyszerűen személyes kérdés. A konzerv törekvések jövője is tőle függ. Bouris és hívei meg vannak győződve arról egy napjuk nem áldozott le végképp, sőt igazi sikereiket csakis ezután fogják elérni. Tudnak hévvel és fanatizmussal munkálni ügyük érdekében s megértik egymást. Az ellentábor széthúzó elemekből áll, amelyeket egyetlen erős érzelem kapcsolhat csak össze : nemzetük jövője. Lesz e bennük erő, ezért a nagy célért, lemondani apró érdekek hajhászásáról és támogatni az uj kabinetet hűn és lelkesen ? Ez itt a kérdés, amelyre a választ megkapja nem sokára a várakozó Európa. Budapest, ápr. 30. Miniszterek a királynál. A király ma délben előbb Jánffy Dezső báró miniszterelnököt, azután Wlassics Gyula kultuszminisztert hosszabb kihallgatáson fogadta. Apponyi indítványa. A kúriai bíráskodási törvényjavaslat tárgyalására kiküldött képviselőházi bizottság Fest Lajos elnöklésével tartott mai ülésén folytatta a törvényjavaslatba fölveendő némely rendelkezés dolgában Apponyi Albert gróf által benyújtott indítvány részletes tárgyalását. Az indítvány ama pontjába, mely szerint az ellen a központi választmányi vagy összeíró küldöttségi tag, választási vagy küldöttségi elnök, jegyző, vagy különös megbízatás folytán a választásnál közreműködő más közeg ellen, ki ez eljárásában a fönálló törvényeket akár cselekvése, akár mulasztása által megsérti, fegyelmi eljárásnak van helye, a bizalmi férfiakat is fölvették. Elfogadták az indítvány ama rendelkezését is, mely szerint a fegyelmi vizsgálat teljesítésére a közigazgatási bizottság egy vagy több nem tisztviselő tagját küldi ki. Ellenben mellőzte a bizottság a szóban forgó indítvány ama diszpozícióját, mely az ily fegyelmi ügyek fölött, mint fölső fórum a közigazgatási bíróság határoz, s fentartotta a bizottság által az eredeti törvényjavaslatba annak idején beigtatott rendelkezést, mely szerint a vizsgálat eredménye fölött másodfokon a belügyminiszter határoz. Jelentésébe felveendőnek határozta egyébként a bizottság Perczel belügyminiszter ama kijelentését, hogy elvileg nincs kifogása az ellen, hogy a szóban forgó ügyek fölött való döntés bírói illetékességi körbe utaltassák. Beható vitára adtak okot az indítvány következő pontjai, melyek megszólító és tiltó rendelkezéseket foglalnak magukban a hivatalnokoknak a képviselőválasztási mozgalmakban való résztvevőjére nézve. A vitában Erdély és Venczel minisztereken s az indítványozó Apponyi grófon kivül Bohonyi előadó, Tisza István, Szivák Imre, Jelcinel. Arthur, Molnár Antal, Gullner Gyula, Mohay Sándor, Makfalvay Géza és Szaplonczay Miklós bizottsági tagok vettek részt. Végezetül elfogadta a bizottság a Percsel miniszter által javasolt szövegezésben a kérdéses indítványszakasz első pontját, mely szerint „állami és törvényhatósági“ tisztviselő, a rendezett tanácsú városok polgármestere és rendőrkapitánya s a községi vagy körjegyző nem hívhat össze pártgyűlést, nem lehet annak elnöke vagy jegyzője és pártgyűléstől megbízatást el nem fogadhat. Az indítványszakasz többi pontjait mellőzte a bizottság, valamint azt a javaslatot is, hogy az elfogadott fentebbi tiltó rendelkezés a felekezetek lelkészeire is kiterjesztessék. Ezzel a tárgyalás folytatása holnap délután 5 órára tűzetvén ki, az ülés véget ért, Országgyűlés. Alig negyedórás ülése volt ma a képviselőháznak. Szilágyi Dezső bemutatott két új mandátumot: a Polczner Jenő szegedi és a Dózsa Endre tekei mandátumát. Ez történt a napirend előtt. Ezután a Ház Kabos Ferenc referálása mellett, vita nélkül jóváhagyta az 1895. év első, második és harmadik negyedében előfordult túlkiadásokról, azután Neményi Ambrus előadása mellett a képviselőház rendkívüli kiadásainak a fedezéséről szóló jelentéseket. Holnap Komárom és Újszőny egyesítésére vonatkozó jelentést és a közig,bíráskodás javaslatát tárgyalják. A millenium és az elaggott tanítók. Figyelemreméltó kérvénynyel fordult ma a képviselőházhoz a békés megyei tanító-egyesület. Ama fájós tudatban, úgymond, hogy számtalan szerencsétlen, népnevelési munkában megőszült és elaggott tanító kanyarog nyugdíj és segítség nélkül szeretett, most dicső múltját ünneplő hazánkban, ama alázatos kéréssel járulunk a képviselőház kegyes színe elé, méltóztassék akként intézkedni, hogy ama tanítók, kik túlkorosságuk miatt a tanítók országos nyugdíjintézetébe felvehetők nem voltak és működésük teréről leszorultak: vagy vétessenek be a nyugdíjintézet kebelébe, vagy teremtessék részökre a miliikmn alkalmából külön segítő alap. Kérelmünk támogatására elég rámutatnunk azokra a szerencsétlenekre, kik életük legnagyobb részét a népnevelés nehéz munkájának szentelték, úgy s munkaképtelen korukban a nyugdíjalap áldásaiból ártatlanul kiszorulva, a legnagyobb nyomornak vannak kitéve. Biztosan reméljük, hogy a képviselőház a nyomorba sújtott tanítókért emelt kérő szavunkat méltányolni és bölcs belátásához képest a milleniumi nagy örömesztendőc eme szerencsétlenek részére is alkalmi segítség által örvendetessé fogja tenni. A zárószámadások. A képviselőház zárószámadási bizottsága tárgyalás alá vévén az 1894- iki számadási év pótnegyedében s az 1895-iki számadási év negyedik negyedében előfordult túlkiadásokról, előirányzat nélküli kiadásokról és hitelátruházásokról, valamint a Magyar és Horvátországok közt az 1893. évre eszközölt leszámítolásokról szóló állami számvevőszéki jelentéseket, elhatározta a jelentések tudomásul vételét. A bűnvádi eljárás. A képviselőház igazságügyi bizottságának a bűnvádi eljárásról szóló jelentése kiterjeszkedik arra a különvéleményre is, melyet Mandel Pál, Haviár Dániel és Komjáthy Béla a népbirákról benyújtottak. A különvélemény a népbírói intézmény hasznát különösen abban látja, hogy a nép közvetetlen érintkezésbe jön a bírósággal. Népképviseletnél a törvényt a nép alkotja, nincs rá ok, hogy a törvény alkalmazásánál részt ne vehessen, kivált kisebbrendű bűnesetekben a járásbíróságoknál. Nagy befolyással lenne a népbírói intézmény a magyar nyelv terjesztésére is. Ha a népet beleviszszük az igazságszolgáltatásba, népiessé, népszerűvé teszszük a jogszolgáltatást, maga a nép is igazságosabb lesz. Nagy előny a két ellentétes fölfogásnak, a népbirák és a szakbirák nézeteinek érvényesülése, mert hogy a szakbíró a maga nézetét érvényesíthesse, jobbanmérlegeli ítéletét. Éppen ez a befolyás azonban, melyet így a népre gyakorol, biztosítja viszont a népbirák befolyását a szakbirákra és beáll az az üdvös kölcsönhatás, amely legjobban biztosítja a bűnvádi eljárás közvetetlen és közvetett céljait. A nemzeti párt Kovács Albert elnöklésével ma tartott értekezletén Issekutz Győző előterjesztést tett a közigazgatási bíróságról szóló törvényjavaslatról abban az értelemben, amint a pártok vezetői magánbeszélgetésben már megállapodtak. A tárgyhoz szólottak: Horánszky Nándor, Apponyi Albert gróf, Szentiványi Kálmán, Gullner Gyula. A párt hozzájárul ahhoz a megállapodáshoz, hogy a törvényjavaslat átdolgozás végett a bizottsághoz visszautasíttassák. A párt ez álláspontját Gullner Gyula fogja a Házban tolmácsolni. Bullies kassai püspök pásztorlevele. Budapest, ápr. 30. A hazafias kassai püspö pásztorlevele, amelyről szóló rövid jelentés ma a fővárosban mindenfelé beszéd tárgya volt, egyike a legszebb millenáris emlékeknek. Tisztelendő testvérek — mondja a püspök — valamint jó hazafiak csak akkor vagyunk, ha egyszermind jó papok is vagyunk, úgy viszont jó papok is csak akkor lehetünk, ha jó hazafiak vagyunk. Valamint a test lélek nélkül holt, valamint a hit cselekedetek nélkül meg van halva, valamint tehát az emer fogalmától elválaszthatatlan a lélek által megelevenített test, mely a nélkül csak holttetem volna s valamint a hit fogalma nem állhat meg a jó cselekedetek nélkül, mert ezek képezik annak lelkét, valódi életét, azonképpen csak akkor vagyunk méltó papjai, eleven tagjai az Ur anyaszentegyharzának, ha bennünk a papi élet szentségével és , tisztaságával egybe van forrva a hazának, magyar nemzetünknek szeretete s ebből kifolyólag tettekben nyilvánul a mi hazafiságunk. Mert a hazafiság nem hangzatos mondásokban, nem alkalomszerűleg kitörő — de gyorsan lehűlő — föllelkesedésben áll, hanem ama folytonosan tartó, soha meg nem szűnő, gyakran fáradságos és terhes munkálkodásban, melynek célja szeretett magyar hazánk boldogulását, gyarapodását, fejlődését előmozdítani. A püspök meg is mondja, mily téren kell dolgozni. Egyházmegyém 197 plébániája közül — mondja — tisztán magyar csak 58; értesültem arról, hogy számos oly helyen, melynek neve is mutatja egykori magyar voltát, s a hívek nevei is azt bizonyítják, hogy apáik magyarok voltak, ma már alig beszélik a magyar nyelvet; de viszont értesültem arról is, hogy sok helyen híveim előszeretettel és igazi jóindulattal iparkodnak az állam nyelvének tudásában előrehaladni; viszont arról is értesültem, hogy a magyar nyelv ismerete sok helyen lassan terjed. Ezért nem akarok mást vádolni, mint főképpen a mi jó népünknek anyagi javakban való szegénységét, mely meggátolja őt abban, hogy oly tanítót válaszszon magának mindenütt, ki őt e téren is oktatni, fejleszteni tudná és szomorúság tölti el lelkemet, ha elgondolom, hogy az 1879-iki XVIII. törvénycikkely megalkotása óta tizenhat nemzedék nőtt föl iskoláinkban és az eredmény mégis aránylag oly csekély! A püspök hivatkozik 1892 január 1-én kelt körlevelére, melyben felszólította a papságot, tegyen írásbeli jelentést, miképpen lehet a cél érdekében tenni valamit. A jelentések s az egyes plébániák áttanulmányozása után a püspök egyházmegyéje területére, kivéve az 58 amúgy is teljesen magyar plébániát, ez évi augusztus 15-től kezdve az isteni tisztelet rendjét úgy állapította meg, hogy azt a célt, melyet ő és papsága elérni akarnak, minden erőszakolás kerülésével, de a magyarságnak és államiságunknak érezhető fejlesztésével néhány évtized alatt elérhessük. Meggyőződése, hogy főpásztori kötelességet teljesít akkor, mikor megszünteti azt a félszegséget, hogy a hívek egy része, csak azért, mert anyanyelve a magyar (de mert az egyházi községek híveinek többsége, vagy tetemes része nem lévén magyar s e miatt az isteni tisztelet sem magyar nyelvű, — jóformán egész életén át ne részesüljön oly vallásoktatásban, melyet meg is tud érteni. Ezért elrendelte a püspök, hogy a vegyes nyelvű községekben a vasár- és ünnepnapi nagy misében mindannyiszor magyar nyelvű oltárbeszéd tartassák. Az istentisztelet, a szent ige hirdetésének egy másik eszköze a hitelemzés, melyet főképpen a serdülő és felserdült ifjúság számára tartanak a templomban. A püspök nem látja be, miért tartják az oktatást az eddigi szokás szerint úgyszólván kizárólag tót nyelven. Elrendeli, hogy ezentúl minden oly helyen, hol délutáni katekézist tartanak ezt magyar nyelven kell megtartani. Az egyházi ének is felváltva magyar és tót lesz, az iskolába járó ifjúság pedig mindenütt magyarul tanulja az egyházi éneket. Azokban a plébániákban, melyekben az idegen ajkú hívek száma csekély, teljesen magyar lesz az isteni tisztelet, mert mint a püspök mondja, bűn volna saját hazánk és nemzetünk ellen, ha azt a gyümölcsöt, melyet vagy természetszerű fejlődés, vagy esetleg külső körülmények hozzájárulása a nemzet fáján megérlelt, elpusztulni hagynék. A tudós püspök aztán szívet, lelket megindító szavakkal buzdítja a papságot intézkedéseinek megvalósítására és a rája háruló teher elviselésére. Annyi jelét láttam — úgymond — a ti Istenért és Hazáért való buzgólkodástoknak, hogy meg vagyok