Budapesti Hírlap, 1896. december (16. évfolyam, 331-360. szám)
1896-12-01 / 331. szám
gáljon Apponyi mandátumának s a megtámadott néppárti mandátumoknak megsemmisítésére, hogy Nyitravármegye szeplőtlen szabadelvűségén ellenzéki folt ne legyen. Tehet a kormány a petíciókkal, amit akar. A kúriai bíráskodással űzött játék minden józan gondolkozásu embert meggyőzött arról, hogy a magyar képviselői mandátumok nemcsak a választás előtt vannak a kormány kezében, hanem azután is elveheti, akitől akarja s annyi ellenzékit kitörülhet, ahányat a Házból kiküszöbölni óhajt. Azt a politikát, melyet Bánffy a választások alatt csinált, folytatja az igazolásoknál. Elismerjük, hogy céltudatosan jár el és csak következetes marad. Budapest, nov. 30. Jelölés a Ház bizottságaiba. A szubadelvil párt ma este értekezletet tartott, amelyen kijelölte a képviselőház bizottságaiba a párt részéről választandó tagokat. Nagy érdeklődéssel várták a párt egybegyűlt tagjai különösen azt, hogy kiket fognak a pénzügyi bizottságba kandidálni. Ez a kijelölés bizonyára nem csekély feltűnést fog kelteni politikai körökben. Kimaradt a pénzügyi bizottságból Széll Kálmán, aki az 1867. országgyűlés óta folyvást tagja volt ennek a bizottságnak. Kimaradása a maga óhajtására történt. Hogy Széll nem akarta magát ezúttal kandidáltatni, annak oka — mint halljuk — a következő: A szabadelvű párt tagjai közt többen vannak, a pénzintézetek és más vállalatok vezetői közül, akiknek az volt a fölhajtásuk, hogy beválaszszák őket a pénzügyi bizottságba. Ha Széll Kálmán tagja lehet ennek a bizottságnak, így nyilatkoztak illetékes helyen, nem látják be, miért lenne ő rájuk nézve inkompatibilis a pénzügyi bizottsági tagság. Széli értesült erről , hogy lehetővé tegye az illető uraknak a kijelölésnél való mellőzését, maga kérte, hogy hagyják őt ki a bizottságból. Helyett© Tisza Kálmán lesz a pénzügyi bizottság elnöke. Szélit pedig a közigazgatási bizottságba jelölték s kétségtelenül elnöknek fogják megválasztani abban a bizottságban, amelyre már közelebb fontos feladat várakozik. Kihagyásukat kérték a pénzügyi bizottságból Berzevicsy Albert és Láng Lajos is arra való tekintettel, hogy mint a Ház alelnökeinek esetleg a Ház tanácskozásait kell vezetniük. A Buci. Tud, jelentése szerint Lánemi Leó, kit megkínáltak a pénzügyi bizottsági tagsággal, inkább a közgazdasági bizottságba való jelölését kérte. A pénzügyi bizottságba ezeket jelölték : Andrássy Géza gróf, Andrássy Sándor gróf, Fálk Miksa, Farbaky István, Fenyvessy Ferenc, Gajári Ödön, Gyurkovics György, Hegedűs Sándor, Schmidt Károly, Dobóczky Ignác, Neményi Ambrus, Pulszky Ágost, Papp Géza, Bokonyi Gyula, Szerb György, Teleki Géza gróf, Terényi Lajos és Tisza Kálmán. Az értekezlet kijelölte már ma a válaszfelirati bizottság tagjait is. Nincs közöttük — Fedi Miksa, akit máskor mindig beválasztottak ebbe a bizottságba. Azt a körülményt, hogy az ő neve nem szerepel a felirati bizottság tagjainak sorában, kapcsolatba hozzák némelyek azzal a cikkel, mely a trónbeszédről a Pester Lloyd-ban megjelent, eredményének kihirdetése és megalakulásának kimondása. A szakbizottságok és bíróságok megválasztása. A választás eredményének kihirdetése. A fegyelmi és igazoló bírósági tagok föltehezése. Aegyzőkönyv hitelesítése. ■ ■------ A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Politikai borravalók. — A Budapesti Hirlap eredeti tárcája. — Kaunitz herceg, Mária Terézia külügyminisztere, a múlt században Európa politikai kocsisa, a hét éves háború alatt, nemcsak Ausztria részére fogadott el a porosz — a race infernale — ellen rendes hadisegítséget, de francia szimpátiáját meg is fizettette százezer frankkal. Thugut, Ferenc császár külügyminisztere, a forradalom előtt, nagykövet korában, francia, utóbb külügyminisztersége alatt angol zsoldban állott. És hasonlóképpen cselekvők Gentz Frigyes, korának talán legnagyobb publicistája. A köztársaság és a császárság idején Anglia fizette, a bécsi kongresszus alatt egész Európa. Megtörtént az is, hogy mindkét pörösködő féllel fizettette magát. Halála után (meghalt 1832. június 9) egy párisi nagykereskedő ezt írta róla : „Ő volt csak a hasznos barát! soha sem lesz többé hozzáfogható barátom. Egy kissé sok pénzembe került ugyan, hihetetlenül sok pénzembe. Nem írhatott egy darabka papirosra akkora summát, hogy ki ne fizessem. És most, hogy meghalt, látom igazán csak értékét. Ha háromszor annyiba kerülne, mint amennyibe került, akkor is örömest hívnám vissza az életbe“. Az előrebocsátott egynéhány tény arra vall, hogy a diplomata mesterség jó üzlet volt és hogy a diplomaták értettek az üzlethez. És ámbátor ezek a tények is eléggé világítják meg az ancien regime erkölcseit és ízlését, mégis semmitmondó szürkeségek azokhoz képest, amit Barras emlékirataiban, a Talleyrand gazdálkodásáról olvasunk. Antim volt püspöke, Katonai tanácskozás. Bécsből jelenti tudósítónk, hogy a hofburgban tegnap a király elnöklése alatt katonai tanácskozás volt, melyben Krieghammer hadügyminiszter, Beck báró vezérkari főnök, Schönfeld báró csapatfőfelügyelő és még több vezérkari és törzstiszt vett részt. A király délben nyitotta meg a tanácskozást, amely másfél óra hosszáig tartott. A tanácskozás után Schönfeld báró Frigyes kir. herceghez hajtatott. A főrendiházból. A főrendiház tagjai ma délelőtt konferenciát tartottak, amelyen az egyes bizottságokba és bíróságokba holnap megválasztandó tagokat jelölték ki. Háznagygyá Szapáry István grófot jelölték; többen Keglevich István gróf mellett kardoskodtak. A holnap d. e. 11 órakor tartandó ülés tárgysorozata ez : Elnöki előterjesztés. Az igazoló bizottság bejelentése és annak tudomásulvétele, a ház jegyzői karának és háznagyának választása. A választás a „sánta abbé“ minden előtte és utána élt diplomatánál jobban értett a pénzcsináláshoz. És ha kevéssé vigasztaló is, hogy az egoizmus, a korrupció egyivású fajunkkal, hogy voltak a mi korunknál sötétebb és romlottabb idők is, mégis csak vigasztalás. Az a nagy vihar, amit francia forradalomnak hívnak, amely a múlt század végén rázta meg Európát, lefoglalván magának századunkból is másfél tizedévet, az ember erkölcseit sok becses tapasztalással világosította meg. Az idők forgataga mennyi érdekes alakot vetett a felszínre; hány nagy talentumot, mennyi temperamentumot, mennyi primordiális energiát revelált, amelyek a forradalom nélkül valószínűen mind ismeretlenül kallódtak volna el. Szélcsendes, normális időben Napóleon bizonyára csak jó tüzértábornok, talán a hadsereg újjászervezője; híres vitézei csak talentumok, talán fegyelmezhetetlen tisztek ; az autuni püspök, ez a még utol nem ért, tökéletes politikai kaméleon, csak világias, élvhajhász, kicsapongó pap, akit felsőbbsége sokszor kénytelen megvezekeltetni. Mert Talleyrandban egyetlen íz, egyetlen ideg sem alkoztatott arra, hogy a vallás oltáránál az ember ideális és erkölcsös szükségeit szolgálja ki.Isten házában, a szent rítusok gyakorlása közben is kalandor ő, akinek erős, vérbeli meggyőződése, hogy a beszéd csupán gondolataink és érzéseink eltakarására való. Egész életén át csak ez egy elvében következetes, minden egyebet meghazudtol. Mint politikus egymásután, minden habozás, tétovázástól menten, szolgálja: a forradalmat, direktóriumot, a konzulátust, a császárságot és végül a restaurált, legitim királyságot; tehát mindenik kormányformát 1689-től 1830-ig. Csak a terrorizmus nem neki való idejére tűnt el Párisból Amerikába, aztán Angliába, ahol igen prekárius életet élt. Elkövetkezvén a direktórium derűsebb napjai, visszatér azzal az elhatározással, hogy a dolgok új rendjében magának bármi áron állást és vagyont teremt. A merész elhatározás akkor nem volt lehetetlenség; a talentum, az erős akarat mindent merhetett. Talleyrand e két rávalóság egyikének sem volt hijával, bárhogyan vitassák is némelyek, hogy politikai karierje merőben és mindég csupa szélhámoskodás. Pl. direktoriális kormányba külügyminiszternek De Stael asszony segítette be. Eibben az időben a leghatalmasabb pártfogók az aszszonyok, akik élnek is hatalmukkal. A mindenható Barris direktor nimbuszának és népszerűségének java részét a gyönyörűséges Tailien asszony barátságának köszöni. Napóleonról is hirdetik, hogy az itáliai hadak fővezérségéhez a szoknya juttatta, Stael asszony azonban nem könnyű feladatra vállalkozott a Talleyrand érdekében. Soká, állhatatosan, nemének egész arzenáljával kellett ostromolni Barrast, amíg célt ért. A kapacitálás, a hízelgés, a kacérkodás, a sírás mind sorra kerültek. Tőle kitelhető módon segítette az ostromban Benjamin Constant, aki ugyan még fiatal ember, de tekintélyes és befolyásos író. A direktórium hallani sem akart Talleyrandról, a kivetkőzött papról, a titkos arisztokratáról, az angol kémről. Barras emlékirataiban körülményesen elbeszéli a De Stael asszony igazán heroikus erőfeszítését. Nap-nap után megjelenik a Luxemburg palotában, a Barras fogadótermében. Azzal kezdi, hogy a köztársaságot egy nagy tehetséggel, Barrast egy igaz baráttal, nem . .. imádóval szándékozik megajándékozni. Barras vonakodik, hogy igazgatótársai nem bíznak Talleyroudban. Stael asszony ekkor más húrba kap. Elmondja, hogy pártfogolja, ha célt nem ér, a Szajnába ugrik, hogy összes vagyona csupán tíz Lajos arany, hogy nincs lakása, hogy barátainál itt-ott tanyáz, hogy egy él a tét, egy becses talentumot kellmegmenteni. BUDAPESTI HÍRLAP, (331. sz.) 1896. december 1. A képviselőház igazoló bizottsága. A képviselők osztályai vasárnapi tanácskozásaik során kijelölték az állandó igazoló bizottság egy-egy rendes és egy-egy póttagját, így aztán a következő bizottság keletkezett. Rendes tagok: Lehoczky Vilmos, Subinyi György, Bornemissza Ádám, Münnich Aurél, Rókus Enie, Dániel Gábor, Belicska Béni, Kubinyi Árpád és Fest Lajos. Póttagok: Psik Lajos, Óváry Ferenc, Csáky Lajos gróf, Ragályi Béla, Földváry Mihály, Gajári Géza, Sulyovszky Dezső, Kubinyi Géza és Bessenyei Ferenc. Ez az állandó igazoló bizottság tisztán kormánypárti. Megtámadott és kifogásolt mandátumok. A petíciók beadásának határideje lejárt. Megtámadták és az osztályokban kifogásolták a következő urak mandátumát: Biederman Rezső, Mezőssy Béla, ■Túrits Aiihály, Gajári Ödön, Korniss Ferenc, Sima Ferenc, Wolfner Tivadar, Apponyi Albert gróf, Lukács László (egri mandátum), Szentiványi Gyula, Block János, Várossy Gyula, Tibád Antal, Holló Lajos, Maltyasovszky Gyula, Lánczy Leó (csacai mandátum), Lakatos Miklós, Marsovszky Endre, Kende Béla, Treitter János, Zichy János gróf, Zay Miklós gróf, Neszlény Pál, Berger Ignác, Emmer Kornél, Sipeky Sándor és Pongrácz Anzelm báró. Tehát összesen huszonhét mandátum ellen adtak be petíciót. A főrendiház tagjai. A főrendiháznak az 1885. évi VII. törvénycikk alapján az 1896—1901-i országgyűlésnek összesen 389 tagja van: 18 teljes körú királyi herceg, 30 katolikus egyháznagy, 9 görög keleti egyháznagy, 10 ev. ref., ágost. ev. és unitárius egyházi főméltóság és főfelügyelő, 13 zászlós ur, köztük a pozsonyi gróf és a koronaőrök, azután a kúria elnöke és másodelnöke s az Ítélőtábla elnöke, a horvát képviselők 3 delegáltja, 7 örökös jogú herceg, 171 gróf, 54 báró és 71 élethoszsziglan kinevezett és választott tag. Választás a horvát tartománygyülésbe. A horvát tartománygyülésbe Zimonyban megejtett mai pótválasztáson — mint telegramban jelentik — Kokovác Fridolin polgármestert, a kormánypárt jelöltjét, képviselővé választották.