Budapesti Hírlap, 1897. július (17. évfolyam, 181-211. szám)
1897-07-01 / 181. szám
1897. július 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (181. sz.) sittessék akkor is, ha nincs elegendő ereje, hogy négyezer korona értékű ingatlant vásároljon. Új telepítéseknél a helyzet más. Uj telepítéseknél ugyanis négyezer korona minimum megállapításának célja az, hogy mezőgazdasági proletariátus ne teremtessék. Ez az ok azonban elesik, valahányszor meglevő község határában történik a telepítés, mert itt ellenkezőleg módot kell nyújtani arra, hogy a proletariátushoz tartozó, vagy attól alig megkülönböztethető, szorgalmas munkás a kisbirtokosok sorába fölemelkedhessék és hogy a kisbirtokos ingatlanát esetleg kiegészíthesse. A törvényjavaslat alapgondolatát különben ez a módosítás nem érinti. A gazdák és a cukoradó. Nyitráról jelenti a hivatalos O. É. : Tekintélyes, előkelő nyitramegyei gazdák, földbirtokosok és bérlők (akiknek nevét azonban a félhivatalos gondosan elhallgatja, de valószínűleg ugyan azok, a kiket a minap a gazdasági egyesület közgyűlésén leszavaztak. Szerk.) népes értekezletet tartottak, melyről Bánffy báró miniszterelnökhöz a következő táviratot intézték : „A cukoradóról szóló 1896. évi XIX. törvénycikk hatályának meghosszabbítása tárgyában benyújtott törvényjavaslattal a mai napon értekezletre egybegyült nyitramegyei földbirtokosok és bérlők is foglalkozván, a répatermelők érdekében levőnek és szükségesnek találták, hogy a benyújtott javaslat most a maga idején törvénynyé váljék. Mély tisztelettel kérjük Nagyméltóságod utján a magas kormányt, hogy ily irányban az intézkedéseket sürgősen megtenni kegyeskedjék. Az értekezlet megbízásából : Bácskády Károly s. k. földbirtokos, értekezleti elnök. Hasonló határozatot hoztak a zemplénmegyei termelő gazdák is, kik ma Andrássy Tivadar gróf ülnöklésével Sátoralja-Ujhelyen értekezletet tartottak. Pártolásra szólítják föl a magyar gazdasági egyesület holnapi közgyűlését is. Az obstrukció. A Pol. Ért. az ellenzéki vitarendezőség részéről nyert illetékes információk alapján jelenti . A cukorprémiumról szóló törvényjavaslat ellen a vitát ugyanaz a vitabizottság rendezi, mely a 16. § ellen is rendezte a felszólalások rendjét. A vidékről nap-nap után érkeznek a függetlenségi pártkörbe üdvözlő telegramok és levelek pártkülönbség nélkül, amelyekben minden tekintetben helyeslik az ellenzék magatartását s a törvényjavaslatokkal szemben tanúsított erélyes föllépését. Ez üdvözlő levelekből az ellenzék s a vitarendező bizottság azt következteti, hogy a vidék pártkülönbség nélkül s Magyarország társadalmának minden rétege rész néven venné, ha az ellenzék félbenhagyná a cukorprémiumról szóló törvényjavaslat tárgyalásánál azt a magatartását, amelyet a 16. feletet követelni? Ön? Tudom, hogy az egész világ nagynak tartja önt és tudósnak és jellemesnek, de hát ön meg oly kevéssé felel meg e jó véleménynek, oly kevés józan ítélőképességgel bír, hogy még tőlem is tiszteletet követel, ki évek óta közvetetten közelből szemlélve önt, látom azt a nyomorult pózolást, melylyel ürességét takarja ? Az ön nagysága a fontoskodás, tudománya a lelkesülés nélkül való szorgalom száraz eredménye és jelleme a szokás. Az ön egész egyénisége a konvencionalizmuson alapul; ön nagyképűsködik, ön nagynak akarja magát feltüntetni, s megy lélek nélkül az egész világ letaposott útján. Elvett engem érdekből, mert szüksége volt rám a karierjéhez, s én hozzámentem szerelemből, mert, mint most a világ, én is azt gondoltam, ■hogy ön mély és nagy lélek, s azt gondoltam, hogy egyformán állunk. S ön oly keveset törődött velem, hogy mind e mai napig azt hitte: korlátolt, buta vagyok. Én aki csakhamar beláttam, hogy ön oly mélyen áll alattam, hogy sohasem leszek képes fölemelni magamhoz. Föltettem ekkor, hogy megóvom legalább a békét, mert jobb, ha magam vagyok szerencsétlen, mintha mind a ketten azok vagyunk s lehet-e szerencsétlenebb egy nő, ki házasságában magasabb örömökre vágyott, mintha üres lelkű férfihoz van láncolva! S hogy megnehezítette ön a helyzetemet, mikor szünetlenül felsőbbségét akarta velem éreztetni s provokálta tőlem a hódolatot. Elnézhetetlen hibái mellett most követte el a legnagyobbat, mikor engem arra kényszerített, hogy mindezeket tudomására hozzam. Szerettem volna megóvni továbbra is az ön képtelen illúzióit mindkettőnk nyugalmáért, de betelt a pohár most, hogy ön merészkedett bíróul tolni föl magát női becsületemben s hitvány féltékenységét a világ ítéletével akarta takarni. Most már tudja, hogy milyen véleményem van ön felől. Tanuljon meg tőlem még ez órában egy — önre nézve — keserű igazságot. Tanulja meg, hogy a kik hallgatnak, nem mindig tudatlanok s a kik engednek, nem mindig gyöngék. Elhallgatott, s reszkető idegekkel, de büszke fejedelmi tartással kiment, magára hagyva a tehetetlenül, szótlanul álló férjet. Künn a tavaszi alkony tisztán, hangtalanul szállt alá. A zápor elállt, s a sötétzöld bokrok körvonalai élesen váltak ki a megtisztult levegőben. A fehér bodza mereven tartotta illatos tányérjait, s a kék liliom szeliden húzódott meg a pézsmás jázmin előtt. A nő végig sétált a kavicsos után, s teli tüdővel szívta be az édes hűvös tavaszi levegőt, mely lecsillapította háborgó lelkét. A kert végén fia ugrott elő egy nyolcéves, kék szemű, piros arcú gyermek. — Jó, mama, mekkora kutyát láttam Titiéknél. — De miért szaladtál annyit? ki vagy melegedve. — Nem, nincs melegem, mondta a kicsi szórakozottan s aztán lábujjhegyre állva fontoskodó arccal hajolt az anyjához. Mama, tudja mit hallottam ? Azt beszélték a verandán Titiéknél — Ön a veranda alól hallottam , hogy a papa nagy ember s maga büszke lehet rá. Igaz ez ? A nő megsimogatta a szöszke fejet s szeliden felelt: Igaz. A gyermek mélán, tágranyitott szemekkel állt egy pillanatig. Látszott rajta, hogy az anyja tovaröppenő szava után fut a gondolatával, azután megrázta magát, mintha le akarná rázni lelkéről a tépelődést s a duzzadó gyermeki erő pajkosságával kezdett futkározni a kavicsos utakon. A nő utána indult leeresztett karokkal, lassan, gondolkozva. KatosaErnő, a tárgyalásánál oly hévvel és kitartóan tanúsított. A párt minden egyes tagja ragaszkodik ahhoz a párthatározathoz, amely kimondta a vitát. Ezt a határozatot a párt egyértelműleg hozta s nincs egy tagja sem a pártnak, aki ezt ne helyeselné, anynyival is inkább, mert a párt számos tagja föl fog szólalni Határozatképtelen bizottság. A képviselőház összeférhetetlenségi bizottságának ma délután 4 órakor ülése volt amaz összeférhetetlenségi bejelentés érdemleges tárgyalása céljából, amelyet Molnár Béla a Ház nyílt ülésében Tisza István gróf képviselőre nézve tett. A bizottság tagjai közül azonban csakis Apáthy Péter elnök, Rudnyánszky Béla jegyző és Ragályi Béla jelentek meg, minthogy pedig a bizottság határozatképességéhez öt tag jelenléte szükséges, az érdemleges tárgyalás nem volt megtartható. Minthogy pedig ez az eset már másodízben fordult elő, az elnök kijelentette, hogy a házszabályok 123-ik §-ának rendelkezéséhez képest fog eljárni. (A házszabályok 128. §-a szerint „ha valamely bizottság a tagok kellő számának meg nem jelenése miatt kétszer egymásután ülést nem tarthatott, az illető elnök ezt a meg nem jelent bizottsági tagok megnevezésével a Háznak bejelenti, mely ha szükségét látja, ama bizottsági tagok helyét új választás útján tölti be.“) A nemzeti párt üdvözlése. Horánszky Nándorhoz, a nemzeti párt elnökéhez ma a következő távirat érkezett : A szatmármegyei nemzeti párt nevében örömmel üdvözlöm vezérünket és bajnoktársait a katonai intézetek tárgyában kivívott nagy siker alkalmából. Vécsey József báró:“ ORSZÁGGYÜLÉS. Budapest, jan. 80. A képviselőházban ma megkezdték a dolláradó-törvény meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat tárgyalását. Neményi Ambrus hosszabb beszédben ajánlotta a törvényjavaslatot, melynek elvetése, szerinte, 30.000 répatermelésben érdekelt magyar gazdát sújtana. Hosszasan cáfolta a közjogi aggodalmakat, melyeket e törvényjavaslat ellen fölhoztak és fejtegette annak gazdasági előnyeit. Komjáthy Béla meglepő avatottsággal bírálta a javaslatot, nemcsak közjogi, de közgazdasági szempontból is. Maga a pénzügyminiszter is elismerte a beszéd érdekességét és Komjáthy közjogi kifogásainak többjét maga is elfogadta, bár csak teoretikusoknak és nem a valóságban meglevőknek. A miniszter azzal argumentált, hogy ne feszegessük mi, parlamentáris utón, vagy császári rendelettel léptetik-e életbe Ausztriában a törvényjavaslatot, mert az osztrák kormány tetteinek egyedül az osztrák parlament az illetékes bírája. Ne ijedjünk meg attól sem, hogy a cukoradóra vonatkozó szerződést a jövő év júliusáig meghosszabbítjuk, holott a vám- és kereskedelmi szerződés meg sincs kötve, mert ha a kiegyezés megdől, ez a szerződés is megdől; de ha meg sem újulna a kiegyezés, ez a szerződés úgy is érvényben maradhatna: precedens erre az 1888-diki szeszadó-törvény, mely hat hónappal tovább érvényes a most érvényben levő kiegyezésnél. Az elképzelhető ugyan, hogy a császári rendeletet Ausztriában a parlament nem venné tudomásul s igy a szerződésnek ott nem lenne hatása, de ebben az esetben az bennünket sem kötelez. Egyébiránt hajlandó úgykiegészíteni a törvényjavaslatot, hogy ha Ausztriában a törvény 1898. július 31-ike előtt bármely okból hatását vesztené, a mi törvényünk szintén hatását veszti. Az ülés végén Jagics József a honvédelmi minisztert interpelláció kapcsán arra kérte, tegyen lépéseket, hogy a Jbzrczy-alapokat vegyék el a bécsi Terézia-akadémiától és adják a Ludovika-akadémiának. Fejérváry közmegelégedésre megígérte, hogy a szükséges lépéseket megteszi. Az obstrukció dolgában semmi újság. A szélsőbal úgy viselkedik, mintha a cukoradójavaslatot nem kívánná az obstrukció céljára fölhasználni. Úgy tetszik azonban, hogy valamely kompromisszumot vár a kormánytól. A képviselőház ülése. Elnök : Szilágyi Dezső. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után az elnök bejelenti, hogy Mohay Sándor két hónapi szabadságot kér. Következik a napirend során a cukoradó meghosszabbítása. Neményi Ambrus előadó: E törvényjavaslatnál csakis arról van szó, vájjon a mostani átmeneti időben a prémiumoknak megvonásával válságos helyzetbe engedjük-e jutni a magyar cukorgyárakkal együtt azt a 80.000 magyar gazdát, aki a répatermelésben érdekelve van ? Erről van szó kizárólag, mert tévedésen és a törvényes állapotnak félreismerésén alapul az a nézet, amely ennek a törvényjavaslatnak valami kiváló közjogi jelentőséget tulajdonít. A törvényes helyzet egyszerűen az, hogy az 1888: XXIII. törvénycikk, mely a cukoradóról szól, a tavalyi, 1896-iki törvény által érvényen kivül helyezve nincs. Az 1896-iki törvény egyebet nem tett, mint hogy az előző törvénynek két intézkedését ideiglenesen egy évnek tartamára módosította. Ha tehát most a törvényhozás a jelen törvényjavaslatot el nem fogadná, akkor csak az ideiglenes törvény vesztené el az érvényét és a régi, 1888-iki törvény a kérdéses két pontra nézve, tudniillik a cukoradó magasságára és a prémiumok összegére nézve ismét régi hatályát visszanyerné. Egyéb következménye a dolognak nem lehetne. Csakis gyakorlati következményei volnának a törvényjavaslat elvetésének oly értelemben, hogy az osztrák kormány kétségkívül továbbra is fizetné a saját gyárai és az osztrák gazdaközönség érdekében a magasabb prémiumot, melynek segítségével az osztrák gyárosok Magyarországon is elnyomhatnák az olcsóbb cukorral a magyar termelést. Ebből pedig úgy gyárainkra, mint gazdaközönségünkre nézve csak válságos állapotok következhetnének. A közjogi nehézségekről szólva, meggyőződése az, hogy törvényeink világos és kétségbe vonhatatlan szavai szerint kiterjeszthetjük figyelmünket arra, vájjon a minket is érintő törvények Ausztriában alkotmányosan hajtatnak-e végre ? De már az, hogy milyen módozatokat állapít meg az osztrák alkotmány, annak a megítélése, annak a helyreiítése, a tetsző vagy nem tetsző módozatoknak a kiválasztása és meghatározása, mindez ránk nem tartozhatik és csak fölösleges és káros komplikációkra vezetne, ha bármikor erre a térre lépnénk. A teljesség kedvéért azonban megjegyezni kívánja, hogy a pénzügyi bizottság ezt a törvényjavaslatot úgy értelmezte, hogy annak hatása temészetesen megszűnik, ha Ausztriában hasonló törvényt elő nem terjesztenek, vagy ha az osztrák törvényhozás, az eléje terjesztett javaslatot el nem fogadná. Oly törvényjavaslatról lévén szó, melynek alapföltétele az, hogy a másik állam hasonló törvényes intézkedéseket tegyen, magától értődik, hogy a törvény érvényét veszti, ha ez a föltétel be nem következik. A jelen esetben ez ugyan, meggyőződése .