Budapesti Hírlap, 1897. december (17. évfolyam, 333-362. szám)
1897-12-01 / 333. szám
2 BUDAPESTI HÍRLAP, (333. sz.) 1897. december 1. Gautsch kétségkívül még egy utolsó kísérletet fog tenni, hátha a jelen Reichsrathtal boldogulhatna és alkotmányosan kormányozhatna. Várjon hiszi-e, hogy e kísérlet sikerülni fog, s hiszi-e a császár? Ha nem hiszik, mégis megpróbálják a provizóriumot keresztül vinni, újoncokat kérnek, s a jövő évi budgetre három hónapi indemnitást, nehogy az abszolutizmus ódiumát a korona és a kormány vegyék magukra. Ám ha a Reichsrath vonakodik ezeket megadni, a korona és beamter miniszterei el lehetnek készülve és szánva arra is, hogy nem alkotmányos módon fogják kormányozni az államot és a népeket, melyek közös alkotmányos életben és törvényhozásban nem élhetnek. Ezt bizonyítja négy évtized tapasztalása. Ezt a legújabb hírek, melyek Badeni bukása és Gautsch kinevezése után a változott helyzetről adnak tudósítást. Mindenütt tüntetések pro és kontra, s különösen Csehországban a helyzet vigasztalhatatlan. Prágában üldözik a németeket, Saatz német városból, ahol a legjobb komló terem, a csehek futással menekülnek. Az új csehek pártja fölhívást intéz a néphez, melyben harcra buzdítja a cseheket, viszont a németek fölszólítják képviselőiket, hogy ne tágítsanak az obstrukcióval, míg a nyelvrendeleteket vissza nem vonják. S a parlamentben, melyet elnapoltak, mert ülést tartani sem lehetett, a pártok oly mereven állanak egymással szemben, mint az előtt. A győztes ellenzék követeli az elnökök lemondását és a Falkenhayn-féle házszabályok visszavonását s természetes, hogy ennek meg kell lenni, mert Badeni bukása után bűntársai sem maradhatnak. De a jobboldali többség nem adja meg magát a kisebbségnek, elégedve a kiállítással. Eleinte kereste a kiállítás c.dl-ját, a szenzációt, azt az egy képet, mely szenvedélyesebben ingerli és kissé lehangolva konstatálta, hogy ilyen képet nem talált. Majd kezdte a képeket közelebbről szemlélni és néha-néha beszakodván általában, sok örömet talált sokban. Általánosan tetszett, hogy amit annyiszor sürgettünk, most egymás mellett találta egy művésznek különböző képeit és kényelmesen összehasonlíthatta őket. Legnagyobb örömét a fiatal tehetségek szárnypróbálgatásában találta, vagy valamely elismert tehetség új revelációjában. És biztosíthatunk mindenkit, mennél többször nézi meg a kiállítást, annál több szépet talál majd benne. Senki se gondolja, ha egyszer végig rohant a termeken, mindinkább elfáradva és elfásulva, hogy igazán ismeri a kiállítást. Mi is a következőkben csak végig megyünk a termeken és nem méltatni, csak említeni akarjuk, a mi megragadta figyelmünket. Az első teremben jó ismerősként üddözöltük Tölgyessy Artúrt, kinek hajnali szürkülete a természet finom megérzését mutatja. Nagy érdeklődéssel néztük a teremben Kriesch Aladár arcképeit, Baditz szüretelő olasz leányát, Benczúr új arcképeit, főleg Károlyi Tibor grófot, Paczka bibliai tájképét, Horovicz arcképét, Tolnay Ákos Lord Godwinját. Már az első terem sejteti velünk, hogy az arckép dominál a kiállításon, amint ez művészi viszonyainknál fogva természetes. Az arckép a biztos kenyér, a megélhetés. A második teremben László Fülöpnek nyolc arcképe egymás mellett! Ezek közt néhány igen szép, melyről még szólunk. Ugyanitt Lotznak egy arcképe, de ugyanitt a kiállítás igazi szenzációja is, egy picike kis kép, Karlovszky Bertalantól: XIII. Lajos korabeli alak. Virtuozitás és művészet egyben, filigránmunka és szellem. De ezzel nem merítettük ki e terem érdemét. Mednyánszky A szövetkezett pártok, csehek, lengyelek, szlovének és klerikálisok fentartották szolidaritásukat és a feliratbanfoglalt programjukat. Mit tévő lesz Gautsch ? elfogadja ezt a programot, vagy sem ? Visszavonja a nyelvrendeleteket, vagy nem vonja vissza ? Mindenik esetben vagy a többség lép ellenzékbe, vagy a kisebbség folytatja az obstrukciót, így nem lesz provizórium, sem budget, sem kiegyezés, de bukik a Reichsrath s megmarad a beamterminisztérium. Nem hiában van az osztrák alkotmányban a 14. szakasz, hogy ha nincs Reichrath, pátensekkel és rendeletekkel lehessen kormányozni. Nagy és nehéz az alkotmányválság Ausztriában. Nemzetek viszálya, szlávok és germánok élet-halálküzdelme. Forradalom a parlamentben s anarkia az utcákon — se baj, Ausztria nem veszhet el, ezt az államot föntartják a császár, a hadsereg és a beamterek. Budapest, nov. 30. A képviselőteáz ülései. A magyar delegáció pénteken befejezi működésének érdemleges részét. Ami azontúl még fönmarad, a két delegáció határozatainak összeegyeztetése, ezúttal tisztán formaság lesz, mert a közös szükségletet minden valószínűség szerint változtatás nélkül megszavazza mind a két delegáció. Ugyancsak péntekre a magyar képviselőházat is egybehívják formális ülésre, melyen elhatározza, hogy a jövő hétfőn, a községi és egyéb helynevekről rendelkező javaslatnak tárgyalás alá vevésével újra megkezdi érdemleges tanácskozásait. A pénteki ülésen még nem lesz jelen a miniszterelnök. Bánffy bárót csak hétfőn reggelre várják vissza Budapestre. Eddig az időpontig Bécsben fogja bevárni a miniszterelnök, hogy mi lesz az eredménye az új osztrák kabinet és a birodalmi tanács pártjai közt való egyezkedésnek. Bánffy bárót mint bennünket kormánypárti körökből értesítenek — s ebben két tájképében mindenki gyönyörködik, a ki a természetet szereti, mert a ki szereti, az igy nézi, ily benső érzéssel. A harmadik teremben Telepy tájképeinek nagy gyűjteményét élvezhetjük és Szenes Fülöp néhány érdekes alakját, kísérletet, vázlatát, melyek nem tökéletesek, de frissek, mint a fiatalság, mint a frissen buzogó erő. Ugyanitt Spányinak néhány jó tájképe. Az V. teremben néhány szobormű unatkozik, ámbátor van meglepetés. Fadrusz felesége konkurrál férjével, kiállít egy igen elevenen megőrzett mellszobrot, nem a férjéét, de legalább öreg úrét és Kossuth Ferenc mint szobrász mutatja be magát, halhatatlan apja mellszobrát mintázván. Strobl mindig érdekes, főleg ha oly érdekes főn próbálhatja meg erejét, mint Gyulai Pálé. Egy fiatal szobrász, Rausch, egy kedves öreg, de fiatal lelkű úr mellszobrát mutatja be, Hofer Károlyét, kit ezren ismernek és szeretnek. A hatodik teremben kissé kevert társaság találkozik, csendélet, arckép, pasztel, fiatalok és öregebbek, Kacziány Ödönnek egy Krisztusa, mely szertelensége dacára megkap, Zászer Antalnak érdekes tanulmányfeje, Lenkeinének kedves gyermekarcképe, Rippl-Rónaitól fekete ruhás hölgy, sejtelmes, bizonytalan, Szikszay Ferenc szárnypróbálgatásai, melyek közt egy érdekes párisi nőalak van, Brodszky tájképei stb. A hetedikben Stróblnak egy fölötte kedves szobra, Marczali Henrikné, Rajzó Miklósnak egy nagy életképe, mely fogyatkozásai ellenére leköti a figyelmet, Ürmösi Sándor (új név) egy érdekes meztelen női alakja a tűztől világítva, Konek Idától két csendélet, Bruck Miksa, Mihalik, Szlányi, Neogrády tájképei. AVIH-ban Mendlik Oszkár lep meg bennünket nagyszabású olasz tátékkal, Kossuth Ferenc mint festő mutatja be magát, megfestvén Kossuth Lajos érdekes arcképét, Szlányi a fiatal generációból, mint igen erős A protestáns papok fizetése. Az egyházpolitikai törvényeknek egyik nem várt s igen aggasztó következése lett az, amiről a protestáns kerületi gyűlések és a papi körök, különösen pedig az evangélikus reformátusok igen panaszosan emlékeztek meg több alkalommal : a hivek elpártolása, a lelkészi funkciók igénybe nem vétele s végeredményként a felekezeti élet lanyhulása, a lelkészi jövedelmek megcsappanása s a lelkészi pályára lépők számának kisebbülése. A protestáns lelkészek hangosan követelték az államtól vesztett jövedelmeik megtérítését s nehogy a hangos panaszok fölöttébb rész visszahatással legyenek az egyházpolitikára, olyan emberek vállalkoztak a panaszkodók lecsitítására, mint Szilágyi Dezső és Tisza Kálmán. Hanem e beszédeknek nem lett meg a várt hatásuk. Egyik borsodmegyei esperességi kerület például pályadíjat tűzött ki egy oly munka megírására, amely ezzel a kérdéssel foglalkozzék: minő feladatok haramiának a protestáns lelkészre az egyházpolitikai törvények okozta változás következtében. És a díjat oly munkának adták ki, amely beismeri, hogy tévedés volt a protestáns lelkészektől az egyháznak károkat okozott egyházpolitikai törvények támogatása, a megsúlyosodott feladatokat pedig csakis az egyházi adózás új rendje és a fizetéseknek rendezése által lehet elérni. Más szóval: szükséges, hogy az állam rekompenzálja a szegény protestáns egyházat az okozott veszteségért. Ez méltányos és jogos kívánság is. És örvendünk, hogy végre a beszédek és csábítgató szónoklatok helyett végre gyakorlati intézkedés történt a protestáns lelkészek helyzetének javitehetségű tájképfestő válik ki, Bosznay is ugyane téren kelt figyelmet, megyeiben ismét egy új névre és erőre teszünk figyelmessé, Sputjik a szimbolisták közé megy, hová raffinált ízlése és tudása már régóta vonzza, Pollik mint az a régi lép elénk, ki mindig új marad, mert minden kosa mindig meglep, Balla virtuóz módon megfesti, aki minden festőt érdekel, Tisza Kálmánt, Tornai nagy föltűnést kelt két női arcképével, Mannheimer is a régi finom tájképfestő, Goldreich (új név) érdekes életképet mutat, egy asztalost, ki holt gyermeke koporsóját készíti, végül Ipoly Sándor nagyszabású igen érdekes allegorikus képe köt le minden nézőt : Likel Ferenc géniusza. A IX. terem is érdekes. Mindenki meg fog állani Vastagh Géza veszekedő bikái előtt, Endrey Sándor egy sikerült női arcképével mutat nagy haladást, Kubányi vaskos humorával kelt mosolyt, Olgyai Viktor egy igen megkapó olasz tájékot mutat, Kézdi-Kovács érdekes mocsaras erdőt fest, Pataky az ősz érzését leheli képében és a végén egy igen nagy tehetségű fiatalember, Kernstock Károly, nagy szerencsével lép a hollandiak nyomdokába, de önálló erővel és máris nagy tudással. A X. és XI. számú teremben Braunecker báróban művészi érzésű arcképfestővel ismerkedünk meg, Tomasek Emma is kiválik a festőnők közül, Oskó finom miniatűröket fest elefántcsonton, Koszkol velencei képeket mutat be, Teltsch egy érdekes domború művet állít ki, Basch Árpád, ki arcképet is festett, itt mint ügyes címlaprajzoló érvényesül, Poll Hugó, kiről előbb megfeledkeztünk, itt újra elénk akad és jó kvalitásaira emlékeztet bennünket. De így futólag se említettünk mindenkit a százharminc művész közül, kiknek műveit ma csak futtában nézhettük. Lesz alkalmunk a mulasztásokat pótolni és az érdemeseket közelebbről méltatni. Alfa, a föltevésében alkalmasint nem is csalódik, hogy már hétfőn a Ház első érdemleges ülésén határozott fölvilágosítást fognak tőle kívánni a kiegyezési provizórium ügyében, s a maga számára oly helyzetet óhajt, amely lehetővé tegye a fölvilágosításnak nyomban való megadását. Válasza a hozzá — esetleg sürgős interpelláció alakjában — intézendő kérdésekre vagy abból fog állani, hogy a provizóriumos törvényjavaslat elfogadása az osztrák parlament által biztosítva van, vagy pedig a Ház asztalára való letevéséből az előterjesztésnek, amelynek alapján Magyarország önállóan fog intézkedni a kiegyezési ügyek tekintetében.