Budapesti Hírlap, 1898. június(18. évfolyam, 150-179. szám)

1898-06-01 / 150. szám

1898. junius 1. BUDAPESTI HIRLAP. (150. sz.) német, honfitársaink másutt keresik kiváltságukat, a cseh királyságban csak úgy akarnak megmaradni, ha benne rajtunk föltétlenül uralkodhatnak s ez fegyvert nyom a mi kezünkbe. A helyzet kritikus. Mindent a nemzetiségért! Egy német vezér csak nem régen ezt hangoztatta s a német nép örömmel és ujongással kísérte e jelszót. E körülmények kö­zött mit tevők legyünk mi! Az esetleges fordulat legelején vagyunk még csak, hanem azt hiszszük, hogy minden cseh embernek volna oka üdvözölni a magyar közvéleményben történő változást, mely a történelmi tradíciókhoz s a joghoz való vissza­térést jelenti. Lepsényi mentelmi ügye. Értesülésünk sze­rint, a Lepsényi-ügyben a mentelmi jog két sérel­mét fogják bejelenteni. Az egynek Olay Lajos és társai ellen irányul, a másik pedig Csempész Kál­mán dr. és társai letenyei választók ellen, a­kik az ellen izgattak nyomatott fölhíváson, hogy Lepsényi kényszerittessék a mandátumról való lemon­dásra és hogy politikai szereplése lehetetlenné tétessék. A két mentelmi sérelmet még e héten bejelentik. Lepsényi ezen kívül bűnvádi följelentést fog tenni a törvényszéknél Olay és társai ellen. A csépvívelődás ülése. A képviselőh­áz hol­nap déli 12 órakor ülést tart. Ezen bemutatják a bácsalmási és a pápai, két kormánypárti mandátu­mot, a közigazgatási és a pénzügyi bizottság jelen­tését a betegápolás javaslatáról s a pénzügyminisz­ter alkalmasint beterjeszti a szesz-, cukor- és a fogyasztási adóknak ez év végéig történő meghosz­­szabbitására vonatkozó törvényjavaslatokat. Csata előtt. — Táviratok. — fogják köszönni. Odáig azonban még eltart egy darabig. A holnap összeülő Reichsrath természe­tesen ismét a nyelv kérdéssel fog foglalkozni. Thun gróf nagyon szeretné, ha létrejönne a nyelvbizottság, a­melytől azonban nem vár semmit. Fő célja a Thun-kormánynak kifárasz­tani a parlamentet és megmutatni a választók­nak, a népnek, hogy ki a felelős azért, ha nem lehet folytatni megkezdett vasút- és híd­­építkezést, ha nem lehet semmiféle közgazda­­sági szükségletet teljesíteni. A kormány min­dent szeretne megtenni, de a parlament nem akar dolgozni, hanem csak fecsérli az időt és a pénzt. Ez a célja az osztrák választókkal szem­ben. De van neki még egy célja és ez nem más, mint lehetővé tenni az újabb kiegyezési provizóriumot. Mert, hogy a kiegyezést nem fogják megcsinálni, az iránt még a legnaivab­bak sem kételkednek. De viszont azt sem akarják, hogy megszűnjék a vámközösség. Ez okból ha szeptemberben majd ismét összeül a parlament Bécsben is, meg Budapesten is, ott meg fogják kísérleni az első olvasást, mialatt Budapesten esetleg a bizottságban már tárgyalni fogják a javaslatokat. Könnyű azonban kiszá­­mítani, hogy még a magyar parlamentben sem lesz idő letárgyalni az összes kiegyezési javas­latokat, hisz a költségvetés is szükséges — és akkor elő fog állani az idő a provizórium meg­hosszabbítására, természetesen saját hatáskör­ben, indemniti alakjában. Ausztriában ped­ig ismét a 14. szakasz fog kisegíteni a bajból, mint mindig, ha valami törvényre van szükség. Az osztrák kormány reméli, hogy a jövő tavaszig még­is csak észretennek valahogy a képviselők és e tekintetben erősen számít a választókra és a szociáldemokratákra. Meg­lehet, hogy talán sikerülni fog­ ily módon a jövő évben megcsinálni a kiegyezést. Az előjelek nem hiányoznak; meglehet azonban, hogy Than gróf csak teoretikus hadvezérnek fog bizonyulni, a­kit megöl az optimizmusa. Ez idő szerint kiegyezésről nem beszél senki, épp oly kevéssé, mint alkotmányváltozásról, vagy éppenséggel az alkotmány felfüggesztéséről. Ma így állnak a dolgok, hogy holnap mi lesz, azt Ausztriában senki sem tudja megmondani. Bács, május 80. (Saját tudósítónktól.) A német pártok klubjai holnap reggel ülést tartanak, melyben el fogják határozni, hogy a holnapi ülésen sürgős indítvány­t terjesztenek be a Thun minisztériumnak a gróci községtanács feloszlatása miatt való vád alá beiszsza a fényt, a­mely az ismeretlen magasból jótevő meleggel hull a mindenségre. Ahogy elnyúlnak, elfekszenek a napon, karcsú kis testük bágyadt mozdulatlanságán lehet látni, hogy ez nekik a legfőbb boldog­ságuk, hogy ennek születnek, ennek élnek s rájok nézve a borult ég szomorúság. Mert a mikor nem süt a nap, mind ott lenn guborog szanaszét a földben s ha az ember elő is ka­parja őket, szinte dermedten fekszenek a te­nyerén. Olyan búsan néznek ilyenkor rám az óriásra, mintha azt mondanák : — Nem süt a nap, beteg vagyok. No aztán a kis napimádók ebbe is haltak bele. Május közepén kivittem őket a méhesbe, és a napra tettem a ládájukat. Azután mind­járt ásót fogtam és a méhes közelében han­gyatojást kerestem nekik. Az ásás-szedés nem tartott negyedóráig s mégis mikorra vissza­tértem, bizony azt láttam, hogy az égjük föl van fordulva. Nézem, hogy mi lelte a nyomorult kis állatot, hát látom, hogy valamennyi a szokott s­alakba hajoltan élettelenül hever a ho­mokon. El nem tudtam gondolni, hogy mi baj érhette őket, csak mikor rátapintottam az üvegre, akkor vettem észre, hogy az oda tűző naptól az egyik üvegoldal forró. Hideg víz után kapok, hogy eszméletre térítsem őket, de bizony csak egyet sikerült a gyönge kis teremtések közül fellocsolnom. Az az egy szegény azóta se mer elő­­bújni a moha közül. Bizonyosan árvának és elhagyottnak érzi magát s egész nap az eltűnt gyíktársakra gondol, helyezéséről. A csehországi német képviselők reményük, hogy ebből az okból Bernreuther miniszter le fog mondani, csakhogy ebben épp úgy csalódnak, mint abban a hitükben, hogy a vád alá helyezésről szóló indítványt egyhamar napirendre fogják tűzni. A kormány egyébiránt holnap két törvényjavaslatot fog beterjeszteni, nevezetesen a cukorelárusítási adóról és a hirlapbélyeg és naptárbélyeg el­törléséről. A cukorelárusítási adó augusztus elsején, a hir­lapbélyeg és naptárbélyeg meg­szüntetéséről szóló törvény 1899. január elsején lép életbe. Ezeket a törvényeket természetesen a 14. szakasz alapján fogják megcsinálni, mint­hogy a parlament addig nem marad együtt. Bécs, máj. 31. (Saját tudósítónktól.) A parlament június 18-áig marad együtt . Thun gróf tehát a gréci dolgok miatt várható botrányok ellenére sem határozta el magát a parlament elnapolására vagy berekesztésére. Thun gróf megállapodott Bánffyval, a­ki azt kívánja az osztrák miniszterelnöktől, hogy szept. 1-éig tegye az osztrák parlamentet munkaképessé, hogy a kiegyezési javaslatokat tárgyalhassa. Hogyha Thun gróf szept. 1-éig ezt nem tudja keresztülvinni, be kell adnia lemondását. Ausztriának mostani politikai viszonyai között szinte lehetetlen, hogy Thun gróf a parlamentet munkaképessé tegye. Becs. máj. 81. (Saját munkatársunktól.) Holnap nyílik meg ismét rövid ülésszakra a Reichsrath, ked­vezőtlenebb kilátások közt, mint a­milyenek közt május elsején szétment. A gróci esemé­nyek előrevetik árnyékukat és a német nép­párt bizonyosan szóvá fogja tenni mindjárt az első ülésen, a­melyre különben Schönererék erősen készülnek. A német haladóknak nem igen lesz kedvük a harcra, háborúra, mi­óta kiváló vezérük, Lippert Gyula tarto­mányi fomarsal helyettes lemondott man­dátumáról. A radikálisok térfoglalása szembe­tűnő mindenfelé és csak egy párt van, mely velük versenyezhet: a szociáldemokra­táké. Ezek előrenyomulása még tán erősebb, mint a német radikálisoké és ha végre vala­mikor Ausztriában a normális viszonyok helyre fognak állni, azt a szociáldemokrata pártnak Ha a ládát úgy­­toltam, hogy csak az egyik sarkába, vagy a közepén egy tenyérnyi helyre sütött a nap, ők ezt is megérezték a földben: előjöttek és oda gyűltek össze. Egy krajcár nagyságú gömbölyű kis kavics is volt a homokon, azt vagy az egyik, vagy a másik körülölelte az egész testével és látszott rajta, milyen boldog, hogy az a kavics az övé. De mert a többi is szerette a kavicsot, csakhamar ott termett a másik is: beleöltötte a fejét a fekvőnek a gyűrűjébe s ő maga végighasalt a kavicson, tartotta a hátát boldog ol­­bágyadással a napnak. Végre mind a hét ott volt egymás hegyen-hátán s a leg­alsó utoljára is átfonakodott rajtuk legfel­sőnek. Eleinte csak csodáltam a napnak ezt a szeretetét náluk. Én bizony­, mint minden városi ember, azt gondoltam, hogy csak a mi értelmes fajunk tudja megbecsülni és szeretni a napot, a napnak semmivel nem pótolható világosságát, értető melegét. Hátrább Ádámfi! A te önhittségedet meg­cáfolja még a pocsolya apró állatvilága is. Hiszen az egész mindenség a nap által szüle­tik, a napban nevelkedik, a fény és a meleg­ség, ez az eleme. A pillangók, a bogárnemze­tek miriádjai mind akkor szállonganak, mikor kisüt a nap, akkor esznek, akkor szeretkez­nek, akkor muzsikálnak, akkor boldogok. A fal tövében a piros bodobács, a fű­ lábá­nál a nagyfejű kis ostoba prücsök, a fán a madár, a hernyó, a hangya, a pók, a vízben a béka, a hal, a vízi bogár mind előbb örül a napsugárnak, mint az ember. És­ ime a­gyík. Hiszen ez teljesen, testé­vel, lelkével benne él a napsugárban, mint a hal a vízben; finom idegei tökéletesebben föl­fogják, átérzik a napvilágot, s testük beleheli Gárdonyi C­éza. Egy millió fölösleg. — Saját tudósítónktól. — Budapest, máj. 31. A községi alapnak ma megjelent zárós tám­­adása nem várt kellemes meglepetést hozott. Oly kezelé­si fölösleget tüntet föl, a­mire eddig nem volt eset. Az előírás szerint a ren­des és rendkívüli keze­lés bevétele .... 16,718.716 frt 17 kr kiadása................................15,740.358 „ 94 „ 078.357 frt 23 kr Ha már most figyelembe veszszük azt a kö­rülményt, hogy az előirányzat 262.633 frtnyi hiányt tüntetett föl, továbbá, hogy az év elején meglevő pénzkészletből is 26.300 frtot kellett különböző kisebb kiadások fedezése céljából fölhasználni , a tényleg kedvezőbb eredmény 1,267,890 frt 23 krra emelkedik. Ez azonban csak papirostonna. Mert tudva­levő dolog, hogy a bevételi előírások önkényesek, soha meg nem valósulók is lehetnek, az ekképpen megszülető hátralékok azután évek során át húzzák nyomorúságos létüket, míg a számadásokból törlik őket. A kiadási előírás szintén nem a való képét mutatja, mert nagyarányúak a fővárosnak azok a kötelezettségei, a­melyek még nem értek m­eg annyira, hogy a számviteli könyvekben előjegyzésre kerüljenek. Értjük ezek alatt a végrehajtott, de még el nem számolt munkák költségeit, nemkülön­ben a költségelőirányzatban az év terhére engedé­lyezett, de a valóságban még végre nem hajtott munkák hitelösszegeit. Ezért a valóságos háztartási fölösleget a le­vonásra kell alapítanunk. Ez pedig a következő­képpen alakul: A rendes és rendkívüli bevétel................... 16,355,647 írt 641/ kr Kiadás........................ 15,74­4.709 „ 99 „ tehát a fölösleg 610.937 frt 651/­ kr mint az 1897. évnek szoros értelemben vett háztar­tási eredménye. Ha ezt hozzáadjuk az előző évekről átszárma­zott 2,148.649 frt 43 krnyi készlethez, de levonjuk belőle a részben ugyancsak az előző évekről átszár­mazott, még kiegyenlítésre váró kötelezettségek (az u. n. föntartott hitelek) összegét, 1.827.048 frt 041/2 krt, a tényleg fölhasználható fölösleg 932.539 frt 041/2 kr. Ettől az eredménytől maga a főszámvevő is szinte megrettent. Hogy is ne! Mikor a legvégsőig azon erőlködik a hatóság, hogy polgárainak direkt és indirekt adózóképességét még intenzívebben ki- 8

Next