Budapesti Hírlap, 1899. február (19. évfolyam, 32-59. szám)

1899-02-01 / 32. szám

1899. február 1. BUDAPESTI HIRLAP. (38. sz.) akarja vonni békeköveteit. A képviselő­ház mai ülésén az ellenzéki oldalon többen helyesléssel hallgatták Sima Ferencet, a­ki a béketárgyalás nyilvá­nosságát sürgette és e végből a Ház­nak adandó három napi szünetet is ellenezte. Az ellenzéki pártokon a harcias elem van túlsúlyban. Ezek a közös fel­irati javaslat alapján állanak. Nézetük szerint a megbízottak ettől már messze eltávolodtak, mert a felirat alaptételei először Bánffy távozása, másodszor Bánffynak semmit meg nem szavazni. Ilyen állapotok mellett alig készül­nek el a béketárgyalással szombatig, ahogy a kormány szeretné. A Ház szerdán, csütörtökön és pénteken nem tart ülést. Az ellenzéki konferencia holnap folytatja tanácskozását, csütör­tökre visszaérkezik Széll Kálmán Rá­tétről, a­hova ma utazott el, pénteken kézbesítik az ellenzéki viszonválaszt és szombaton vagy vasárnap a béketár­gyaló miniszterek Széll Kálmánnal együtt Bécsbe utaznának a király elé. Ez a terv, ha váratlan események nem változtatnak rajta. Részletes tudósításaink a követ­kezők : A béketanácskozás. Ma délelőtt a képviselőház első számú bizottsági termében összegyűltek Széll, Szilágyi, Csáki­ Albin és Andrássy Gyula. Rövid tanács­kozás után Andrássy Gyula gróf fölkereste Bánffy bárót és Fejérváry báró honvédelmi­­minisztert, a kikkel visszament Szilágyiékhoz és úgy hatosban tárgyaltak. Föltűnt, hogy Lukács pénzügyminiszter, a­ki idáig mindig jelen volt a kormány­tanácsokon, ma meg sem jelent a Házban. Ez urak tanácskozásuk rendén pontról­­pontra verifikálták a kormány üzenetét. A verifikált választ Szilágyi rögtön átadta Kossuth Ferencnek, mire az ellenzéki béke­delegáció nyomban összeült. De csak arra szorítkozott, hogy átvegye a kormány üzenetét. Délután öt órakor az ellenzéki pártok megbízottai újra összegyűltek a képviselőház I. számú termében, hogy tanácskozzanak a kor­mány válaszáról. A midőn az elnöklő Kossuth Ferenc föl­olvasta a kormány üzenetét, a béketanácson a meglepetés moraja futott végig, a méltatlanko­­dás szavai hallatszottak, mint akkor, mikor a kormány legelső propozícióit (az ischli klauzulá­val stb.) hallották. Íme, itt közöljük a kormány mai nunciumának foglalatját: 1. A­z ellenzéknek arra a követelésére, a­me­lyet személyi garanciának nevez, azt feleli a kor­mány, hogy a megegyezést, ha létesül, a szabadelvű párt konferenciája elé fogja terjeszteni s azon lesz, hogy a párt elfogadja. Ez a párthatározat lesz az egyezség biztosítéka ; de hogy e határozatot ki fogja meg­valósí­tani, arról a kormány nem szól, sőt nem is vállalja a garanciát a párthatározat meg­tartásáért. 2. A kormány ragaszkodik abbeli kíván­­ságához, hogy a provizóriumokon és az újoncmegajánlási javaslaton kívül az indem­­nitást is még ő (a Bánffy-kormány) kapja meg. 6. Az ellenzék követelései közt volt egy, mely a törvények­ igazságos kezdésének biztosí­tását kívánta, nehogy ellenzéki érzelmű em­ber­üldözésnek legyen kitéve. Erre a kíván­ságra azzal válaszol a kormány, hogy haj­landó a pár­tkonferencián kijelenteni, hogy a követelés teljesítendő, de hozzáteszi, hogy ez eddig is meg­volt: a törvényeket a múlt és a jelen szabadelvű kormányok is igazsá­gosan kezelték. Azt is kijelenti a kormány, hogy az erre vonatkozó deklarációra befolyást az ellenzéknek nem enged. 4. A kúriai bíráskodásról szóló javaslatot, valamint a házszabályrevíziót a Bánffy-kor­mány maga akarja elkészíteni. (A­mi annyit jelent, hogy az Apponyi munkálatát a kúriai bíráskodásról és Polónyiét a házszabályreví­­zióról visszautasítja.) Kijelenti azonban, hogy ha az ellenzék ragaszkodik ahhoz a kíván­ságához, hogy ezt a két javaslatot a jövő kormány csinálja, akkor erre nézve előírja, hogy ez a jövendő kormány először a kúriai bíráskodásról szóló törvényt biztosítsa mind a két Házban, de szentesítés alá csak akkor bocsássa, ha a házszabályok revíziója már el van fogadva. 5. A­mi az inkompatibilitási törvény reví­zióját, a vicinálisok megrendszabályozását és a közigazgatás visszásságainak és kinövései­nek megszüntetését illeti, mindezekre nézve a kormány kijelenti, hogy ezeket a kívánal­makat elő fogja adni a pártkonferencián, mert ezekről már szó volt a képviselőházban is. A tisztviselők nyugdíjtörvényének revízióját azonban meg sem fogja említeni, mert erről a képviselőházban még szó nem volt, ennél­fogva e kérdés rendezése a jövő kormány feladata lesz, a­melynek kezét megkötni a Bánffy-kormány nem akarja. Az ellenzéki békekonferencia bizottságára ez a válasz azt a benyomást tette, hogy a kormány nem óhajtja komolyan a békét s vissza­utasító magatartásával és lehetetlen feltételek kijelölésével arra akarja birni­­ az ellenzéket, hogy szakítson. Voltak is egyes szélső hangok a konferencián, a­melyek azt kívánták, hogy a tanácskozmány szakítsa meg a tárgyalásokat. Azonban a többség higgadtságra és óvatos­ságra intett. Menjünk el a béketű­rés legvégső határáig s ne vegyük magunkra az ódiumot a béketárgyalások megszakításáért: ez a fölfogás győzedelmeskedett. Ennek folytán a konferencia holnap ismét összeül, hogy megállapítsa a kormánynak adandó válaszát. Sokáig azonban m­íg nem húzódhatik a dolog. A béke ügyének el kell dőlnie vagy jobbra vagy balra szombatig, a­mikorra az összes ellenzéki pártok értekezletet hívtak össze. Széll Kálmán, a korona bizományosa, a béke ügyének intézésére a Ház mai ülésének végét nem várta be s mint jelentették, rátóti birtokára utazott. Azonban már csütörtökön itthon lesz, hogy az ellenzék válaszát a mai kormány­üzenetre átvegye. A ssahadehra klubból. A szabadelvű pártkörből kapjuk a követ­kező tudósítást: A szabadelvű párt klubjában ma este ismét békeellenes szellők fújdogáltak. Az ellen­zéki pártok mai konferenciáiról olyan hírek érkeztek a pártkörbe, a­melyek erősen meg­ingatták a békés kibontakozás híveinek a bizodalmát. Délutáni öt órától nyolcadfélig ült ma együtt az ellenzéki béketanács. A­mint a szabadelvű párt tagjai tudni vélték, első­sor­ban és főleg azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy a választások tisztaságának biztosítása érdekében mely intézkedések vetessenek még föl a kúriai bíráskodási törvényjavaslatnak a képviselőház által már egyszer elfogadott szövegébe. Állítólag az ellenzéki pártok megbízottjai igen messzemenő rendszabá­lyokat proponálnak, nevezetesen azt, hogy a tisztviselőknek és hivatalnokoknak részt­­vevése a választási korteskedésekben, kör­menetekben megdh­assék s általában véve a választásoknál való aktív szereplésük a lehető legkisebb mértékre korlátoztassák. Viszont a házszabályok módosítását, a­mint egyes szabad­elvű képviselők beszélték, jelentéktelen semmi­ségre akarják redukálni az ellenzéki megbízot­tak s csak oly revíziót koncedálnak, a­mely távolról sem alkalmas a technikai obstruálással való újabb kísérletezésnek a meghiúsítására. Ezek a hírek, melyeket célzatosan terjeszt­­gettek a háborupárt emberei, meglehetős depresz­­sziót intéztek elő a békekilátásokban. Ily egyenlőtlen megoszlással, mint a kormányhoz közel álló képviselők megjegyezték, nem lehet föntartani a junku­mot a kúriai bíráskodási javaslat és a házszabály-revízió között. A tiszt­viselők kizárása a választásoknál való közre­működésből némely vidékeken korlátlan befo­lyást biztosítana a nemzetiségi és felekezeti iz­­gatóknak. Állami és nemzeti szempontokból lehetetlen a szabadelvű párt említett tagjai­nak a vélekedése szerint ily irányú javaslato­kat támogatni ; lehetetlen különösen az eset­ben, ha a házszabályok mélyreható revíziója legalább az ellen nem nyújt teljes garanciát, hogy nemzetiségi képviselők is a mostanihoz hasonló sikerrel csinálhassanak obstrukciót a magyar állam és nemzeti karaktere ellen. Mások meg — a párt tekintélyes tagjai — párhuzamba helyezték a kúriai bíráskodási javaslat kereteinek ellenzéki részről célba vett kiterjesztését azokkal az adminisztratív, politikai és parlamenti reform­tervekkel, melyek az ellenzéki feltételek közt a békealkudozások első stádiumában szerepeltek. Mint tudva van, az ellenzéki megbízottak első békeajánlatában benne volt a választási cenzus egyenlősítése, a választói jog kiterjesztése, a választói jog gya­korlásánál az adóhátralékok tekintetbe nem vétele, a községi s municipális választásoknál a hatósági önkénykedés megszüntetése, a közhivatalnokok szolgálati viszonyának tör­vényes rendezése, a nyugdíjtörvény mó­dosítása s több más hasonló reform­eszme és tervezet. A tárgyalások során mindezeket kicsatolták a békefeltételek köré­ből, részben azért, mert a jövendő kormány­­nevében s kezének megkötésével senki sem tehetett volna ezekre nézve kötelező ígéretet, részben pedig eme reformok részleteinek be­ható tanulmányozásához és előkészítéséhez sokkal több idő lett volna szükséges, mint a­mennyi idő alatt az ország érdekében létre kellene jönnie a békés kibontakozásnak. Ugyanezek az argumentumok szólanak a szabadelvű párt több tagjának a Vélekedése szerint a kúriai bíráskodási javaslat nagyon messze­menő kiterjesztése ellen is. Nevezetesen pedig, a­mi a tisztviselőknek a választásokhoz való viszonyát illeti, ez a kérdés, mint egyesek megjegyezték, csakis a közigazgatás reformjá­nak a keretében nyerhet helyes és minden irányban megnyugtató megoldást. A szabadelvű párti békebarátokat eme differenciák kiélesedésén kívül egy más, magá­ban véve jelentéktelen, de igen jellemző kö­rülmény is lehangolta. Többen közülök abban állapodtak meg, hogy közös vacsorára gyűlnek össze ennek a hétnek folyamán, csütörtökön. A­mint a háborúpárt galopinjei neszét vették ennek a tervnek, rögtön megindultak a gyanú­sítások. A vacsorát titkos konferenciává fújták föl, fondorkodásról, a párt összetartásának meg­bontásáról kezdtek beszélni. A szabadelvű békebarátok, hogy a további konkolyhintésnek útját szegjék, végre is kénytelenek voltak fölhagyni a közös vacsora ártatlan tervével. A békére nézve kedvezőtlen volt ma este az időjárás a szabadelvű párt klubjában. Nem volt ott Széll Kálmán,­­ mások meg szelet vetettek, hogy vihart arathassanak. A Tiszák. (Saját tudósítónkat.) A kiegyenlítés munkája, mint kőtörő vashenger, lassan, de zúzó erővel gör­dül előre. A­kik akadályokat hengerítenek eléje, azok a kormánypárt Tisza-csoportjánák­ emberei, a­kik a folyosón csak mint fürge, mindent meg­figyelő és egyes jelszavakat kiröpítő alakok szere­pelnek, de soha, egyetlen pillanatra sem pihennek. tér 3

Next