Budapesti Hírlap, 1899. február (19. évfolyam, 32-59. szám)
1899-02-01 / 32. szám
1899. február 1. BUDAPESTI HIRLAP. (38. sz.) akarja vonni békeköveteit. A képviselőház mai ülésén az ellenzéki oldalon többen helyesléssel hallgatták Sima Ferencet, aki a béketárgyalás nyilvánosságát sürgette és e végből a Háznak adandó három napi szünetet is ellenezte. Az ellenzéki pártokon a harcias elem van túlsúlyban. Ezek a közös felirati javaslat alapján állanak. Nézetük szerint a megbízottak ettől már messze eltávolodtak, mert a felirat alaptételei először Bánffy távozása, másodszor Bánffynak semmit meg nem szavazni. Ilyen állapotok mellett alig készülnek el a béketárgyalással szombatig, ahogy a kormány szeretné. A Ház szerdán, csütörtökön és pénteken nem tart ülést. Az ellenzéki konferencia holnap folytatja tanácskozását, csütörtökre visszaérkezik Széll Kálmán Rátétről, ahova ma utazott el, pénteken kézbesítik az ellenzéki viszonválaszt és szombaton vagy vasárnap a béketárgyaló miniszterek Széll Kálmánnal együtt Bécsbe utaznának a király elé. Ez a terv, ha váratlan események nem változtatnak rajta. Részletes tudósításaink a következők : A béketanácskozás. Ma délelőtt a képviselőház első számú bizottsági termében összegyűltek Széll, Szilágyi, Csáki Albin és Andrássy Gyula. Rövid tanácskozás után Andrássy Gyula gróf fölkereste Bánffy bárót és Fejérváry báró honvédelmiminisztert, a kikkel visszament Szilágyiékhoz és úgy hatosban tárgyaltak. Föltűnt, hogy Lukács pénzügyminiszter, aki idáig mindig jelen volt a kormánytanácsokon, ma meg sem jelent a Házban. Ez urak tanácskozásuk rendén pontrólpontra verifikálták a kormány üzenetét. A verifikált választ Szilágyi rögtön átadta Kossuth Ferencnek, mire az ellenzéki békedelegáció nyomban összeült. De csak arra szorítkozott, hogy átvegye a kormány üzenetét. Délután öt órakor az ellenzéki pártok megbízottai újra összegyűltek a képviselőház I. számú termében, hogy tanácskozzanak a kormány válaszáról. A midőn az elnöklő Kossuth Ferenc fölolvasta a kormány üzenetét, a béketanácson a meglepetés moraja futott végig, a méltatlankodás szavai hallatszottak, mint akkor, mikor a kormány legelső propozícióit (az ischli klauzulával stb.) hallották. Íme, itt közöljük a kormány mai nunciumának foglalatját: 1. Az ellenzéknek arra a követelésére, amelyet személyi garanciának nevez, azt feleli a kormány, hogy a megegyezést, ha létesül, a szabadelvű párt konferenciája elé fogja terjeszteni s azon lesz, hogy a párt elfogadja. Ez a párthatározat lesz az egyezség biztosítéka ; de hogy e határozatot ki fogja megvalósítani, arról a kormány nem szól, sőt nem is vállalja a garanciát a párthatározat megtartásáért. 2. A kormány ragaszkodik abbeli kívánságához, hogy a provizóriumokon és az újoncmegajánlási javaslaton kívül az indemnitást is még ő (a Bánffy-kormány) kapja meg. 6. Az ellenzék követelései közt volt egy, mely a törvények igazságos kezdésének biztosítását kívánta, nehogy ellenzéki érzelmű emberüldözésnek legyen kitéve. Erre a kívánságra azzal válaszol a kormány, hogy hajlandó a pártkonferencián kijelenteni, hogy a követelés teljesítendő, de hozzáteszi, hogy ez eddig is megvolt: a törvényeket a múlt és a jelen szabadelvű kormányok is igazságosan kezelték. Azt is kijelenti a kormány, hogy az erre vonatkozó deklarációra befolyást az ellenzéknek nem enged. 4. A kúriai bíráskodásról szóló javaslatot, valamint a házszabályrevíziót a Bánffy-kormány maga akarja elkészíteni. (Ami annyit jelent, hogy az Apponyi munkálatát a kúriai bíráskodásról és Polónyiét a házszabályrevízióról visszautasítja.) Kijelenti azonban, hogy ha az ellenzék ragaszkodik ahhoz a kívánságához, hogy ezt a két javaslatot a jövő kormány csinálja, akkor erre nézve előírja, hogy ez a jövendő kormány először a kúriai bíráskodásról szóló törvényt biztosítsa mind a két Házban, de szentesítés alá csak akkor bocsássa, ha a házszabályok revíziója már el van fogadva. 5. Ami az inkompatibilitási törvény revízióját, a vicinálisok megrendszabályozását és a közigazgatás visszásságainak és kinövéseinek megszüntetését illeti, mindezekre nézve a kormány kijelenti, hogy ezeket a kívánalmakat elő fogja adni a pártkonferencián, mert ezekről már szó volt a képviselőházban is. A tisztviselők nyugdíjtörvényének revízióját azonban meg sem fogja említeni, mert erről a képviselőházban még szó nem volt, ennélfogva e kérdés rendezése a jövő kormány feladata lesz, amelynek kezét megkötni a Bánffy-kormány nem akarja. Az ellenzéki békekonferencia bizottságára ez a válasz azt a benyomást tette, hogy a kormány nem óhajtja komolyan a békét s visszautasító magatartásával és lehetetlen feltételek kijelölésével arra akarja birni az ellenzéket, hogy szakítson. Voltak is egyes szélső hangok a konferencián, amelyek azt kívánták, hogy a tanácskozmány szakítsa meg a tárgyalásokat. Azonban a többség higgadtságra és óvatosságra intett. Menjünk el a béketűrés legvégső határáig s ne vegyük magunkra az ódiumot a béketárgyalások megszakításáért: ez a fölfogás győzedelmeskedett. Ennek folytán a konferencia holnap ismét összeül, hogy megállapítsa a kormánynak adandó válaszát. Sokáig azonban míg nem húzódhatik a dolog. A béke ügyének el kell dőlnie vagy jobbra vagy balra szombatig, amikorra az összes ellenzéki pártok értekezletet hívtak össze. Széll Kálmán, a korona bizományosa, a béke ügyének intézésére a Ház mai ülésének végét nem várta be s mint jelentették, rátóti birtokára utazott. Azonban már csütörtökön itthon lesz, hogy az ellenzék válaszát a mai kormányüzenetre átvegye. A ssahadehra klubból. A szabadelvű pártkörből kapjuk a következő tudósítást: A szabadelvű párt klubjában ma este ismét békeellenes szellők fújdogáltak. Az ellenzéki pártok mai konferenciáiról olyan hírek érkeztek a pártkörbe, amelyek erősen megingatták a békés kibontakozás híveinek a bizodalmát. Délutáni öt órától nyolcadfélig ült ma együtt az ellenzéki béketanács. Amint a szabadelvű párt tagjai tudni vélték, elsősorban és főleg azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy a választások tisztaságának biztosítása érdekében mely intézkedések vetessenek még föl a kúriai bíráskodási törvényjavaslatnak a képviselőház által már egyszer elfogadott szövegébe. Állítólag az ellenzéki pártok megbízottjai igen messzemenő rendszabályokat proponálnak, nevezetesen azt, hogy a tisztviselőknek és hivatalnokoknak résztvevése a választási korteskedésekben, körmenetekben megdhassék s általában véve a választásoknál való aktív szereplésük a lehető legkisebb mértékre korlátoztassák. Viszont a házszabályok módosítását, amint egyes szabadelvű képviselők beszélték, jelentéktelen semmiségre akarják redukálni az ellenzéki megbízottak s csak oly revíziót koncedálnak, amely távolról sem alkalmas a technikai obstruálással való újabb kísérletezésnek a meghiúsítására. Ezek a hírek, melyeket célzatosan terjesztgettek a háborupárt emberei, meglehetős depreszsziót intéztek elő a békekilátásokban. Ily egyenlőtlen megoszlással, mint a kormányhoz közel álló képviselők megjegyezték, nem lehet föntartani a junkumot a kúriai bíráskodási javaslat és a házszabály-revízió között. A tisztviselők kizárása a választásoknál való közreműködésből némely vidékeken korlátlan befolyást biztosítana a nemzetiségi és felekezeti izgatóknak. Állami és nemzeti szempontokból lehetetlen a szabadelvű párt említett tagjainak a vélekedése szerint ily irányú javaslatokat támogatni ; lehetetlen különösen az esetben, ha a házszabályok mélyreható revíziója legalább az ellen nem nyújt teljes garanciát, hogy nemzetiségi képviselők is a mostanihoz hasonló sikerrel csinálhassanak obstrukciót a magyar állam és nemzeti karaktere ellen. Mások meg — a párt tekintélyes tagjai — párhuzamba helyezték a kúriai bíráskodási javaslat kereteinek ellenzéki részről célba vett kiterjesztését azokkal az adminisztratív, politikai és parlamenti reformtervekkel, melyek az ellenzéki feltételek közt a békealkudozások első stádiumában szerepeltek. Mint tudva van, az ellenzéki megbízottak első békeajánlatában benne volt a választási cenzus egyenlősítése, a választói jog kiterjesztése, a választói jog gyakorlásánál az adóhátralékok tekintetbe nem vétele, a községi s municipális választásoknál a hatósági önkénykedés megszüntetése, a közhivatalnokok szolgálati viszonyának törvényes rendezése, a nyugdíjtörvény módosítása s több más hasonló reformeszme és tervezet. A tárgyalások során mindezeket kicsatolták a békefeltételek köréből, részben azért, mert a jövendő kormánynevében s kezének megkötésével senki sem tehetett volna ezekre nézve kötelező ígéretet, részben pedig eme reformok részleteinek beható tanulmányozásához és előkészítéséhez sokkal több idő lett volna szükséges, mint amennyi idő alatt az ország érdekében létre kellene jönnie a békés kibontakozásnak. Ugyanezek az argumentumok szólanak a szabadelvű párt több tagjának a Vélekedése szerint a kúriai bíráskodási javaslat nagyon messzemenő kiterjesztése ellen is. Nevezetesen pedig, ami a tisztviselőknek a választásokhoz való viszonyát illeti, ez a kérdés, mint egyesek megjegyezték, csakis a közigazgatás reformjának a keretében nyerhet helyes és minden irányban megnyugtató megoldást. A szabadelvű párti békebarátokat eme differenciák kiélesedésén kívül egy más, magában véve jelentéktelen, de igen jellemző körülmény is lehangolta. Többen közülök abban állapodtak meg, hogy közös vacsorára gyűlnek össze ennek a hétnek folyamán, csütörtökön. Amint a háborúpárt galopinjei neszét vették ennek a tervnek, rögtön megindultak a gyanúsítások. A vacsorát titkos konferenciává fújták föl, fondorkodásról, a párt összetartásának megbontásáról kezdtek beszélni. A szabadelvű békebarátok, hogy a további konkolyhintésnek útját szegjék, végre is kénytelenek voltak fölhagyni a közös vacsora ártatlan tervével. A békére nézve kedvezőtlen volt ma este az időjárás a szabadelvű párt klubjában. Nem volt ott Széll Kálmán, mások meg szelet vetettek, hogy vihart arathassanak. A Tiszák. (Saját tudósítónkat.) A kiegyenlítés munkája, mint kőtörő vashenger, lassan, de zúzó erővel gördül előre. Akik akadályokat hengerítenek eléje, azok a kormánypárt Tisza-csoportjánák emberei, akik a folyosón csak mint fürge, mindent megfigyelő és egyes jelszavakat kiröpítő alakok szerepelnek, de soha, egyetlen pillanatra sem pihennek. tér 3