Budapesti Hírlap, 1899. február (19. évfolyam, 32-59. szám)

1899-02-24 / 55. szám

1899. február 21. BUDAPESTI HÍRLAP. (65. sz.) célja a banknak, hogy az eszközeit értékesítse s élvezete van-e a bank vezetőségének abban, ha a kamatra kiadható adómentes bankjegyeken ülhet. E kérdés magyarázata nem nagyon messze fekszik. Az ultimó igényei mindig sürgősek és halaszthatatlanok a öt százalék mellett csaknem olyan tömegben lépnek föl, mint kisebb kamatláb mellett. A jegybanknak pe­dig az a kis differencia, a­melyet a nagyobb kamat­lábbal sikerül pénztárától távol tartani, kevesebb kamatveszteséget okoz, mint az egész váltó és lombard­ tárca félszázalékos jövedelemcsökkenése okozna a leszállítás esetén. Azért tartja fönn a bank kíméletlenül magasabb kamatlábját az ultima alatt, hogy a megszorult piacokat a maga módja szerint megadóztassa, mert az utóbbi időben, m­íg a banktárgyalások tartottak, úgy is nagyon kellett vigyáznia, nehogy hasonló kapzsisággal, a­melyet régebben nagyon megszoktunk, magára haragítsa a közvéleményt és a kormányokat. A­mi pedig azt a mindig hangoztatott frázist illeti, hogy az arany ki­áramlásától tart, azzal is illenék egyszer leszámolni, mert az nyilvánvaló, hogy közvetve az arany ki­áramlásából is megvan a banknak a maga jóleső jövedelme.­­ A galíciai takarékpénztár reformja. Lembergből táviratozzák . A galíciai tartomány­gyűlés mai ülésén a tartományi bizottság indítványt ter­jesztett elő a galíciai takarékpénztár reformjára, valamint arra nézve, hogy a tartomány vállalja el a kezességet a takarékbetétekért. Ez a kezesség megszűnik, mihelyt a takarékpénztár tartalékalapja megüti a betétek 10 százalékát. Az indítványt a költségvetési bizottsághoz utasították.­­ A Magyar Közgazdasági Társaság ma ülést tartott, melyen Lippich Gusztáv, a Jász-Nagy- Kun-Szolnok megyei Gazdasági Egyesület alelnöke előadást tartott a közép földbirtokos osztály hiteléről. A mindvégig érdeklődéssel hallgatott előadás után vita fejlődött ki. — Kamarai választás Fiuméban. Fiumei tudósítónk táviratozza : A kereskedelmi osztály is, az ipari osztály is tizenhat-tizenhat tanácsost válasz­tott. Az autonomista érzelmű emberek, a­kik fiumei polgári párt néven léptek föl, a fiumei Lloydnak, a magyar kereskedők társaságának jelöltjeivel szem­ben nagy többséggel győztek. A régi liberális elem kibukott. Bejutott többek között Walluschnig is. Az autonomisták körében nagy a lelkesedés. — mezőgazdasági országos kiállítás Sze­geden. A szegedi országos mezőgazdasági kiállítás igazgatósága legutóbb ülést tartott, a­melyen a kiállítás folyó ügyeit intézték. A földmivelésügyi miniszter értesítette az igazgatóságot, hogy a buda­pesti kertészeti iskolának megengedte, hogy a szegedi kiállítás keretében tanügyi kiállítást ren­dezhessen. A kiállítás díjaihoz újabban hozzájárul­tak : Pestvármegyei gazdasági egyesület 100 forinttal, Teleki Árvéd gróf földbirtokos 100 forinttal, Zsótér Andor földbirtokos 50 forinttal, Szeged-Csongrádi Takarékpénztár 100 forinttal, Országos kölcsönös állat­biztosító társaság 50 írttal. — Gabonaü­zlet. Budapesten a búzapiac ma egyszerre föllendü­lt, a forgalom meghaladta a 30.000 méter mázsát, a finom minőségű búza ára néhány krajcárral emelkedett. Valószínűleg a köl­csönhatás következtében Bécsben is négy-öt kraj­cárral javult a búza ára, noha az irány ott válto­zatlanul lanyha maradt. Berlinben gyengén folyt le a búza és rozsüzlet. Parisban Eaure temetése miatt a tőzsdék zárva maradtak. Londonból és Liverpoolból nem jelentették lényegesebb változások hírét. Ame­rikában tegnap a tőzsdei forgalom szintén szünetelt. Odesszából írják a következőket: Az időjárás változatlanul enyhe és ködös volt a lefolyt héten is, a csapadék hiányát már több helyütt panaszolják. A gabonahozatalok, szemben az előző héttel, csök­kentek, az eladott áruk mennyisége is kisebb volt, az export pedig jelentékenyebb. Piacra hoztak 516.000 pad gabonát (az előző héten 821.000 pudot), eladásra jutott 1,535.000 pud (az előző héten 2,315.000 púd) és exportra 2,096.000 púd (1,835.000 púd). Az eladott gabona mennyisége és átlagos árhullámzása ez volt. A gabonaüzlet tehát valamivel gyengébb volt, viszonyítva az első hetekhez, kifejezést nyer ez az állapot különben azzal is, hogy­ a szállítási díjak általában csökkenő irányzatban haladnak; ma már a búzát tonnánként Odesszából Hamburgba és Brémába 9 shillingen, Hollandia és Belgiumba 7­3 shillingen, Angliába 8 shillingen, Mar­seillebe és Genuába 3 scillingen szállítják. Az odesszai és novoroszeszkii kikötőben a gabonakészletek még mindig tetemesek és éppen ez a körülmény okozza azt, hogy a szállítási dijak hanyatlanak.­­ Az újvidéki takarékpénztár Az osztrák magyar bank főtanácsainak mai ülésén a főtitkárnak­­ az újvidéki takarékpénztárról tett jelentéséből ki-­­ tűnik, hogy a bank előreláthatólag ebből az alka­­­­lomból nem fog károsodni; az újvidéki takarék-­­ pénztár által vezetett mellékhelyet a bank saját keze­lésbe veszi át.­­ Az Országos Iparegyesü­let összes szak­osztályainak szombaton, február 25-én délután 5 órakor az egyesület helyiségében (VI. Uj­ utca 4. szám, I. em.) tartandó ülésén Sztudinka Ferenc tart előadást Hazánk zománcozóiparáról. — A svájci kamatláb. Bernből jelentik : A svájci kibocsátó bankok bizottsága a leszámítolási kamatlábat mától fogva 41/a°/0-ra szállította le. — A budapesti leszámoló egyesület tag­jainak száma, mint a most megjelent évi jelentés közli, az 1898. évben nem változott. Az egyesület­ben tehát, az 1898. évben tizenkét intézet volt képviselve, még pedig: az Osztrák-magyar bank, a Magyar általános hitelbank, a Pesti magyar keres­kedelmi bank, a Magyar leszámítoló és pénzváltó bank, a Magyar országos központi takarékpénztár, az Egyesült budapesti fővárosi takarékpénztár, az angol-osztrák bank budapesti fióktelepe, a Magyar ipar- és kereskedelmi bank részvénytársaság, a Budapesti giro- és pénztár-egyesület részvénytár­saság, a Hazai bank részvénytársaság, a Budapesti bankegyesület részvénytársaság és a Pesti hazai első takarékpénztár-egyesület. Az 1898. évben kölcsönös kicserélésre hozott váltók, csekkek és utalványok összege tett 284,852.666 frt 01 krt (e közt 65,496.437 forint 16 krnyi csekkek), az 1897. évi 225,022.410 forint 85­5 kr ellenében. A leszámolási forgalom tehát 29,830.255 frt 155 krral, vagyis 1­697 százalékkal szaporodott. Az 1898. évben a kölcsönös követelé­sekből átlag 21­ 836 százalékot beszámítás, a többi 78 164 százalék a tartozásban maradt intézetek szám­lájára csekkel történt fizetés által egyenlittettek ki. 1897. évben átlag 23 882 százalék beszámítás által, a 76­ 118 százalék zsiró-számla által került kiegyenli­­­­tésre. Az 1898. évben a legmagasabb heti forgalom a december 15-iki heti zárlatkor 8-453 millió, a legkisebb az április 23-iki heti zárlatkor 3-895 millió írttal mutatkozik. A legmagasabb beszámítási ered­mény március 31-én 5.404.675 frt 27 kr összegű beszolgálás mellett 37-253 százalékkal, a legkisebb augusztus 23-án 6.646.807 frt 08 kr összegű beszol­gálás mellett 13-327 százalékkal mutatkozott. A be­szolgáltatott papírok átlagos összege 1898. évben darabonként 3888 frt 77 kr volt. — Vasúti forgalmunk Romániával, R­omá­­niával való vasúti forgalmunk a múlt hónapban is szépen fejlődött, csupán a román gabonabehozatal szállott le tetemesen a múlt év hasonló időszaká­hoz ké­­est ; tengeriből azonban még a múlt hónap­ban is mintegy 600 kocsirakományt hoztak be vasúton Romániából.­Kivittek a múlt hónapban 10.160 tonna különböző árut, 30 százalékkal többet, mint a múlt év január hónapjában. A kivitelnek több mint fele része az erdélyi fa- és szénkivitelre, mintegy 30 százaléka pedig osztrák és német átviteli árura esik. Faáruból kivittek ugyanis 1.293 tonnát (tavaly 1.428 t.), kőszénből 3.720 t. (2.315 t.), vas- és vas- Őszi búza Mennyiség Átlagos ár­pád padonkint képek 150.000 85—95 Ulka-buza 600.000 96- 103 Girka-buza 20.000 90—97 Arnautai búza 25.000 105—112 Rozs 260.000 74-80 Árpa 500.000 62-63 Kukorica 60.000 51—51V, Repce 20.000 G8V3—711/2 összesen: 1.535.000 Regény-Csarnok. SZEM ÉS SZÁJ KÖZÖTT. Regény két kötetben. Irta: Beniczkyné Bajza Lenke. — Meg volt lepetve, egy szót sem tudott jöveteledről s az ily falusi lány könnyen za­­­­varba jön. De Mocsonoky ismerte őt annyira, hogy Eszter nagyon is tudja, főit akar s később nem minden elfogultság nélkü­í ü­lt reggelihez, hol a nagynéni és unokahuga már jelen voltak és Ottó bemutatta az öreg hölgynek barátját, ki erőltetett nyájassággal bánt vele, de belse­jében megrovást érzett iránta, kinek viselt dolgai menthetetlenek voltak szemében. Az étkezés elég jól folyt le, beszéltek a falusi életről, annak egyszerű, bájos voltáról . Eszter nem minden jelentőség nélkül monda, hogy ő soha többé nem megy városba, de gyorsan hozzátette: — Meglássa Mocsonoky, ha egy ideig nálunk lesz, szintén így fog beszélni. — Azon nem kételkedem, viszonzá, nem titkolhatva el egy nehéz sóhajt az orvos. Egysze­rűbb, természetesebb és boldogabb falun az élet, de a­ki kötve van, mint én hivatásához, az nem válogathat kedvteléseiben. — Tudod-e, hogy ki volt nálam pár hét előtt? — kérdé Barlanghy hozzáfordulva. Nem akartam eddig róla szólni, de most elmondom, nagybátyád, Borszéky keresett föl. Nagybátyám ? — kiáltott fel bámulva az orvos, fontos dolga lehetett, úgy tudom, soha sem mozdul ki hazulról, sőt nővérének, anyámnak még leveleire sem felel. — Különös ember, monda nevetve Ottó. Olyan hangja van, mint az ágyú dörgése, en­gem annyira idegessé tett, hogy majd kibújtam a bőrömből. — Az nem nehéz — jegyző meg enyelegve Eszter, mire Mocsonoky elmosolyodott.­­­ Magyar dohányt szív kurta szárú pipá­ból s valósággal megdorgált, hogy földjeimet bérbe adtam. — Abban igaza volt — monda a nagy­néni megrovással. Barlanghy kezdett haragra gyűlni a közbe­szólásokért. —• De mi köze neki ehhez — kiáltott föl elutasítólag, Ő nem tudja, mi a beteg ember. Hetvenhat éves, a mint mondja , oly egészsé­ges, mint a makk, van ereje gazdasága után­­ járni. — De miért jött hozzád? — kérdé feszül­ten Mocsonoky. — Azt majd elmondom máskor, most vége a reggelinek, gyönyörű az idő, kikocsi­­zunk, neked egész nap a levegőn kell lenned. Velünk jősz, Eszter ? — Köszönöm, nem. A plébános nővére beteg, meg kellett őt látogatnom. — Csak ne járnál annyit betegekhez, még valami bajt fogsz hazahozni. — Köszvényben szenved, az csak nem ragadós — viszontá nevetve a leányka s a két férfi elhagyta az ebédlőt. A nagynéni utánuk nézett. —■ Szép férfi lehetett egészséges korá­ban — mondá, de azok után, miket hallottam róla, nem tudnék vonzódni hozzá. Eszter nem felelt s ő is elhagyta a szobát . . . Alkonyra járt az idő, midőn Eszter a­­ lelkész házától, mely a falu végén feküdt, mély­­­ gondolatokba merülve hazafelé ment. Arcán látszott, hogy nem voltak kellemes­­ dolgok, mikkel foglalatoskodott. Mocsonokyra gondolt s azt a nagy csaló­dást érzé most újra, melyen keresztül ment s mely elvette hitét a jótól s egész lényét meg­változtatta. Belépve a kert lombos fái alá, lassabban haladt s a földre sütött szemmel nem vette­­ észre Mocsonokyt, kivel egyszerre szemben­­ találta magát. Az első percben mind a ketten megzava­­­­rodtak s az orvos, alig tudván, mit tesz, kalap­­j­­ához nyúlt és tovább akart haladni. Eszter gyorsan legyőzve fölindulását, mosolyogva mondá : — Úgy látszik, a beszéd még meg van önnek tiltva, hogy szó nélkül akar mellettem elhaladni. — Oh de­hogy, de nem akartam terhére tenni, viszontá hévvel Mocsonoky­s visszafor­dult, hogy hazakisérje. — Miért gondolja, hogy terhemre van? ellenkezőleg, szeretnék nővéreiről hallani, kikről még említést sem tett. — Mindketten legmelegebb üdvözletüket küldik, de természetesnek fogja találni, hogy megérkeztemkor azt elfelejtettem megmondani. — Miért hiszi, hogy az természetes? Az ifjú habozott a felelettel. — Jobb, ha itt létem első­­ napján tisz­tába jövünk Eszter kisasszony, mondá azután elfogultan, mondja meg őszintén, tartózkodás nélkül — megbocsáthat-e nekem? A leány meglepetve pillantott rá, ki majdnem alázatos tartással haladt mellette. — Megbocsátani, mit ? kérdé azután csudálkozva. Ön nem vétett ellenem s én soha sem nehezteltem önre. 11

Next