Budapesti Hírlap, 1899. október(19. évfolyam, 272-302. szám)
1899-10-01 / 272. szám
1899. október 1. BUDAPESTI JHRLAP. (272. sz.) nevében. A Házban romlottakhoz semmi hozzáadni valója sincs. Határozón most a bizottság a maga bölcsesége szerint. Ezzel vége is volt a vitának. Az elnök föltette a kérdést s a nagy többség — a függetlenségi párti tagokkal szemben valamennyi tag — elfogadta az előadó indítványát. Kulik Béla pedig oda ment az önökhöz s átnyújtotta neki a már előre megszerkesztett különvéleményt. — A bizottság foglalkozót azután több más kérvénynyel is. Az ismeretes huszonkilenc pontot támogató kérvényekre nézve egyhangulag elhatározta, hogy irattárba tétessenek A sorjegyzékbe foglalt többi feliratnak és kérvénynek az előadó javaslatai értelmében az érdekelt minisztériumokhoz való átterését határozta el a bizottság. Ezzel véget ért az ülés, amelyen a kormányelnökön kívül ott voltak még Lukács, Wlassics, Darányi és Plusz miniszterek is. A házszabályok revíziója. A házszabályok revíziója, illetőleg a kúriai bíráskodás törvénynyel való összeegyeztetése tárgyában kiküldött képviselőházi bizottság Szilágyi Dezső elnöklésével ma ülést tartott, amelyen a kormány részéről Széll Kálmán miniszterelnök volt jelen. A bizottság megválasztotta előadónak Rohonyi Gyula bizottsági jegyzőt s fölkérte az elnököt, hogy mihelyt az előadó javaslattervezetével elkészült, ülést hívjon össze, amely határozni fog azután a bizottság további munkálkodása dolgában. Ezzel az ülés véget ért. Beszámolók Nagyváradról telegrafálja tudósítónk : Telegdy József, az élesdi kerület országgyűlési képviselője ma számolt be választóinak. Beszámolójában először is a múlt eseményeivel foglalkozott, hibáztatta a néppártot, amely szerinte ingerült, szokatlan hangot hozott be az országgyűlésbe, holott a néppártnak nincs oka az ingerültségre, mert a liberalizmus nem ellensége a vallásnak, mit a szegény papok jövedelmének kiegészítéséről szóló törvény is bizonyít. Rátért azután a tavalyi obstrukcióra, fejtegetve, milyen szerencsés kézzel találta meg Széll Kálmán a válságból való kibontakozást s üdvözli a nemzeti párt beolvadását is a szabadelvű pártba. A mostani helyzetre, az osztrák válságra nézve, garanciát lát Széll Kálmánban arra, hogy a közös ügyek ellátása törvényes alapon fog történni. Foglalkozik ezután a magyarromán barátsággal, mely üdvös eredményeket hozhat a hazára s ezt a politikát különösen szivére köti választóinak. Azután bőven foglalkozott a gazdasági helyzettel s kiemelte Darányi és Hegedűs miniszterek akcióját a gazdasági helyzet föllendítése és az ipar megteremtése érdekében. Ajánlja a gazdáknak helyzetük javítására szövetkezetek alakítását, végül az adóreformot sürgeti. Érdekes volt az a kijelentése, hogy marad tovább is a szabadelvű párt tagja, mert ők, a párt régi tagjai, nyugodtan maradhatnak új vezérük zászlója alatt a pártban, mert Széll Kálmán politikájának a múltban s a jövőben is a szabadelvűség lesz a rugója. A képviselőt kerületében nagyon szívesen fogadták. — Andrássy Gyula gróf, a volt miniszter, mint egy kőnyomatos tudatja, október végén beszámolót mond Rozsnyón, ahol díszes fogadására készülnek. — Török-Kanizsáról jelentik, hogy Tallián Béla, a képviselőház alelnöke hétfőn odaérkezik s beszámolóbeszédet mond. Az osztrák kabinetalakitás. — Távirati tudósítás. — Bécs, szept. 30. (Saját munkatársunktól,) Clary Aldringen grófnak még nem sikerült az új kormányt megalakítani és az eddig közölt miniszteri listák nem felelnek meg egészen a valóságnak. Ennek következtében a Tzww-minisztérium lemondását nem fogadta még el a király és a Wiener Zeitung nem fogja még közölni sem a 27 úv-minisztérium lemondásának elfogadását, sem az új kormány kinevezését. Ez is mutatja, hogy mily súlyos viszonyok közé jutott Ausztria és hogy egy hivatalnokminisztérium megalakítása is oly nagy nehézségekbe ütközik. E nehézségek oka tulajdonképen az, hogy a hivatalnok-minisztériumot csak bizonyos célból, a nyelvrendeletek megszüntetése és a delegáció megválasztása céljából és ennélfogva csak bizonyos időre nevezik rn. A király, úgy látszik, megmondta Clary grófnak, hogy csak pár hétre vállalkozzék a miniszterelnökségre. Az osztályfőnökök egy része, akiket Clary gróf minisztériumának meg akart nyerni, vonakodik az excellenciás bábu szerepét játszani és Körber, ez az igazán kiváló férfiú, csak azért fogadta el a fölajánlott tárcát, mert a király a tegnapi egy órai kihallgatáson egyenesen fölszólította, hogy fogadja el. Körber tehát csak a király kívánságának tesz eleget, midőn vállalkozik a fölajánlott tárca elfogadására. Clary gróf ma kétszer látogatta meg Wittek vasúti minisztert, amiből azt következtetik, hogy Wittek megmarad. A legnagyobb nehézséget a pénzügyminiszteri tárca okozza, de mert a minisztériumnak meg kell lenni, kétségkívül meg is lesz, ha esetleg még egy-két napig el is tart, amíg az új minisztérium megalakul. Ami az új helyzetet illeti, ki kell emelni, hogy a német pártoknál az a törekvés mutatkozik, hogy félretéve az eddigi külön jelszavakat, egyetlen nagy párttá alakuljanak. Ezzel elérnék azt, hogy minden fontosabb kérdésben mint kompakt egész léphetnének föl. Különösen a német haladópárt, a német néppárt és a régi liberális párt dolgozik erősen az egyesülés mellett. A keresztény-szocialisták kétségkívül külön pártnak maradnak meg, mert ők a liberálisokkal nem akarnak együtt lenni, ami azonban nem zárja ki, hogy a németekkel fognak ezúttal menni. Egészen ellenkező tünetek mutatkoznak az eddigi többségnél, amelybe belehullott a bomlás csírája. A katolikus néppárt várakozó álláspontot foglal el és ha Fuchs néhány hívével ma még erős oppozíció mellett nyilatkozik, bizonyos, hogy ezt az álláspontot szemben a korona határozott kívánságával nem fogja föntartani. A csehek helyzete kétségbeesett. A nyelvrendeletek megszüntetése Csehország cseh vidékein, különösen Prágában roppant izgató hatással lesz, amely izgatottságot a radikális csehek és különösen a Národni Liszti vészkürtje csak növelni fogják, mégpedig oly mértékben, hogy a cseh képviselők nem tudnak majd ellenállni és a parlamentben kénytelenek lesznek a legerősebb obstrukcióhoz folyamodni. Ez lesz azonban veszedelmük, mert ezáltal izolálva lesznek. A lengyelek ugyanis nagyrészt az ellenzékbe mennek, de nem obstrukcióba, ha pedig a csehek obstruálni fognak, akkor a lengyelek megvonják tőlük támogatásukat és inkább egyesülnek azokkal a lengyel képviselőkkel, akik már ma a németekkel tartanak, ezáltal is biztosítani akarván jövőjüket. A parlamenti kormány tehát zajosnak ígérkezik, de előre mondható, hogy a csehek vereséget fognak szenvedni. A tegnapi kihallgatáson fogadott német képviselők nyíltan és bátran adták elő álláspontjukat és azt az aggodalmukat, hogy tovább is a 14. szakaszszal és a németek ellen kormányozzanak. Az egyik képviselő nyíltan mondta, hogyha a föderatív irányt juttatnák érvényre, akkor a korona érdekei csorbulnának és veszedelembe jutnának. Kifejezték azt az óhajtásukat, hogy ne csak a sérelmes nyelvrendeleteket szüntessék meg, hanem az ezzel kapcsolatos egyéb, nyelvi tekintetben sérelmes rendeleteket is, amelyeket különösen Kaizl pénzügyminiszter intézett a pénzügyigazgatóságokhoz. M. KI B.: KÖZPONtJAI , ! STATISZTIKAI hivatal ! I it A kyrtáca felelt erre a kijelentésre. Aztán egyszerre a a zsandárok csákóján alma, körte, barack kezdett kopogni. Majd poharak, tálcák, botok és kalapok repültek le a magasságból. Ekkor a maire intett fehér zsebkendőjével. Éles trombitaszó hasította a levegőt s bevonult a piros nadrágos gyalogezred. Harsány kommandószavak hallatszottak, az ezred kétfelé frontot csinált az oválalaku cirkuszban s csattogva tűzték föl a legények szuronyukat. Kívülről az érkező lovasvadászezred trombitálása hallatszott. A zaj egy pillanatra elcsittult, de aztán ájult erővel kitört. Dobálni azonban nem dobáltak többé. A csendőrök megfújták a jeladó trombitát s egy csendőrkapitány lépett az asztalra. (A maire már a mi páholyunk alatt cigarettázott.) A kapitány szentori hangon belekiáltott a zűrzavarba : — Tizenöt percet adok a cirkusz kiürítésére. Aki azontúl ide bent lesz, azt, mint ellenszegülőt, letartóztatom. Egy lélek sem mozdult. Ellenben a pokoli hangzavar meg nem kisebbedett erővel folyt tovább. A kapitány az asztalon maradt, kezében az órájával. — Öt perc! kiáltott. — Senki sem mozdult. — Tíz perc ! kiáltott nemsokára. Még mindig nem mozdultak meg. De pár száz ember kivette az óráját. A tombolás tetőpontjára hágott, biztosra vettem, hogy itt véres összeütközés lesz. S mi történt? A tizennegyedik percben egy lélek sem volt az óriási alkotmányban. A publikum hazament, a spanyolokat meg visszazsuppolták Andalúziába. És az Odéon színészei is belebuktak a Ibrahecc miatti A debreceniek vigasztalására fölhozott kisded francia példám oly terjedelmet öltött, hogy már alig van helyem. Nagy-Károlyról írni. Mert tárcám első mondatából látom, hogy én Nagy-Károlyról akartam írni. Nagy-Károly rendkívül kellemes város. Csupa kert, széles utcák, nagy terek. A sok fától alig látni a várost. Mondta is valaki, hogy jó volna kertnek — Szatmár városa mellé. Óriási területen fekszik. Gyalog be sem lehet járni. A Petőfi-ünnepet Nagy László alispán rendezte. Rokonszenves, ügyes, okos ember. Szépen beszél, teljes irodalmi műveltségű férfiú — egykor regényeket irt s a mostani ünnepen is szavalták egy csinos versét Petőfiről. Mégpedig kétszer egy este. Először a költőét, azután az alispánét. Ez a színházban történt. A nagykárolyi színház, vagyis színkör Európának legcélszerűbben épített teátruma. Az oldala ponyva. Tűzvész esetén mindenki ott megy ki, ahol akar. Semmi akadály sincs. Aki ott benn ég, az direkt öngyilkos akar lenni. Igaz, hogy a színház nem valami díszes, nem is valami kényelmes, de az abszolút biztosság elvégre többet ér a kényelemnél. A díszelőadáson Jókai Apoteózisát is szavalták egy kemény papirosból készült Petőfi-szobor előtt. Az én szívem keményebb, mint ez a papiros és ezennel kijelentem, hogy a gyöngébb idegzetű asszonyokat ájultan vitték ki: olyan ocsmány volt ez a Petőfi. Csóka társulata különben igen intelligensnek látszik. Ott láttuk viszont Csongori Mariskát, akinek egykor a Népszínházban oly sokat tapsoltunk. A diszbankétén, — s ez a szatmári szabadelvű fölfogásra vall, — hölgyek is részt- vettek, s az ételek során kívül a beszédek sorát is nyomtatásban találtuk a tányérunk mellett. Csakhogy a kettő közt nagy a külömbség. Az ételek közt válogathatsz, de a beszédeket végig kell enned. A társaság azonban úgy segített ezen, hogy a királyra mondott fölköszöntőn kívül egyet sem hallgattak meg. Még Bodnár Zsigmondét sem, aki pedig szokása ellenére, röviden beszélt, s filozófiai rendszerét ezúttal nem ismertette. A bankerre és a bálra az egész vármegye kirukkolt. Öröm volt látni az ősi nevek délceg viselőit s a magastermetü, karcsú, csodaszép asszonyokat. E veszedelmes nemzetiségi nyelvhatáron a középosztály erősen tartja magát s nem engedi elveszni őseinek földjét. A bálon egy különös dolgot konstatáltam: az asszonyok lent a teremben táncoltak, a lányok pedig a karzatról néztek. Itt ez a szokás, mert a fiatalság csak az asszonyokat táncoltatja, a lányokkal nem foglalkozik. Ezért a lányok inkább oda sem mennek. A társaságnak egyik legérdekesebb alakja Lauka Gusztáv, az hók nesztora volt, a ki hatvan évvel ezelőtt már gazdasági írnok volt Szatmár megyében. Az öreget a nagykárolyiak egy fiatalkori ideáljához szállásolták s mint mondják, igen megható volt, mikor a nyolcvanéves bácsi és a hetvennyolcesztendős néni először találkoztak. — Megcsókoltad-e Guszti bácsi ? — kérdeztük később. — Nem. Ebben az egyben nem változott a gusztusom. Most is épp úgy a fiatalokat szeretem mint ezelőtt ötven évvel. ... A város közepén, hatalmas park fái mögül egy úri kastély tornyosul, magasodik. A Károlyi Pista gróf kastélya. A torony árbocára húzott kis nemzeti zászló hirdette, hogy ő is ünnepel az ünneplőkkel... Amint a szél a zászlócskát lebegtette, olyan volt, mintha messziről és magasról egy vékony, finom úri kéz integetne előkelőn, hidegen, leereszkedőleg — Petőfinek. Sipalusz. 3