Budapesti Hírlap, 1900. március (20. évfolyam, 59-89. szám)

1900-03-30 / 88. szám

1900. március 30. BUDAPESTI HÍRLAP. (88. sz.) — Magyarország közigazgatási térképének e ry és minden tekintetben javított kiadását most bocsátotta közre a m. kir. államnyomda. Az uj térkép hasznos és szükséges segédeszköz hivatalok, intézetek és a nagyközönség számára is. A térkép a m. kir. államnyomda főbizományosánál, Toldi Lajos budapesti könyvkereskedőnél II. Főutca 2. sz.) tizenhat koronáért, vászonra húzva, tartós dobozban pedig 25 koronáért kapható. (Tűz a Klinikán.) Az üllői-uti klinika Szentkirályi-utcai részén a különálló mosóházban tűz támadt ma délben. A tető gyuladt ki s már a padlás belseje is égett, a mikor észrevették a veszedelmet. A IX. kerületi tüzőrség egy órai erős munkával eloltotta a tüzet. A tűz az alacsony helyiségben a menyezethez közel lévő gázlámpáktól eredt, a melyek melegétől meggyuladt a vakolatot tartó nád. (Rendőri hírek.) Megörült a börtönben. Greislinger Jakab kádárlegényt a minap az ügyészség börtönébe zárták, mert el akarta vágni Gráf József nevű lakótársának a nyakát. A szerencsétlen emberen ma kitört az őrültség s a Lipótmezőre szállították. Bizonyos, hogy merényletét is elborult elmével követte el. — Vérengző katona. Kispestről Kőbányára menet összeszólalkozott tegnap Morvai János 32. gyalogezredbeli kézségévika szeretőjével, Balázs Zsófi gyári munkásleánynyal. A baka előbb csak kézzel verte a leányt, majd előrántotta oldalfegyverét s több sebet ütött a leányon. A sebesültet a Rókus-kórházba vitték. (Rövid hirek.) Adomány a fogadalmi templomra. Debreczeny János szegedi születésű egri kanonok, mint szegedi tudósitónk táviratozza, a fogadalmi templom javára húszezer koronát adományozott. — Öngyilkos jegyző. Hajdu-Hadház, hajdumegyei községben, mint tudósítónk Írja, Sinay János községi jegyző ismeretlen okból szivén lőtte magát és meghalt. Özvegyet és hat árvát hagyott hátra. — Kimaradt előadás. Keszler József dr. a családjában történt gyászeset következtében az Iparművészeti Múzeumban péntekre hirdetett ismeretterjesztő fölolvasását nem tartja meg. E helyett április 6-án tartja meg a második, április 13-án pedig a befejező fölolvasását az üvegről. Halott a műhelyben. — Saját tudósítónktól. — Budapest, márc. 29. A Ferencváros egyik házában halva találták ma Tollák D. Henrik háztulajdonost és nagyiparost. A szerencsétlen ember fején hatalmas seb tátongott, ami a halálát okozta. A rendőrség vizsgálatot indított a titokzatos ügyben, amelyet azonban még nem oldott meg. Valószínű már eddig is, hogy gyilkosságról van szó. A Tűzoltó utca 32. számú egyemeletes szép ház tulajdonosa az áldozat. Fóliák Henrik a neve, ötvenhat esztendős és Ungvárott született. Házas ember s egy leánya egy Wesselényi-utcai orvos felesége. Vagyonos embernek ismerte mindenki. Házában nagy bádogos műhelye van, azonkívül a Gránátos utca 2. száma alatt boltja és raktára. Felesége rendesen a boltban szokott tartózkodni s ebédjét is ott költi el. Az ura hol a műhelyben ügyel föl, hol pedig az üzletbe látogat. Már évek óta nem dolgozik, ami a vizsgálatra nézve nagyon fontos adat. Az asszony ma reggel elment a boltba, férje pedig később szintén fölkelt s lement a földszinten levő műhelybe. Most pang az üzlet, kevés a munka s csak néhány legénynyel dolgoztatott. Reggel senki sem volt a műhelyben, mert a munkások elmentek egy épülő házhoz, ahol Pollák volt a bádogos munka vállalkozója. Déltájban benyitott Dezse Imre házmester lakásába Pollák boltiszolgája Zeller György s azt kérdezte Dezsénétől, nem tudja-e, hol van a gazdája. — Miért keresi ? — A felesége nagyon nyugtalankodik, mert Pollák ur ma délelőtt nem fordult meg a boltban. A házmesterné nem tudott fölvilagosítást adni. Egy órakor hazatért Dezső Imre, aki nappal szabómunkát végez. Most már együtt fölmentek Pollák Henrik lakásába. Mari cselédleány azt mondta, hogy gazdájának fenn kell lennie a műhelyben, mert télikabátját nem vitte magával. A házmester e közben lement a földszintre s benézett a műhely földszinti ajtaján. Később összecsődítette a háznépet. -r- Aligha baj nem lesz, mert a műhely belülről be van zárva. Ott lóg a kulcs a falon is bemutatott. — Ki kell nyitni, indítványozta a szolga. Dezső bement a lakásába és álkulcsot hozott ki, a mivel egyszeriben fölnyitotta a zárt. A műhely hátsó részében ráakadtak a háztulajdonosra, a ki meg volt halva. Hanyatt feküdt s feje alatt vér lepte el a padlót. Mögötte a létra volt, a mely fölvitt arra az állványra, amelyen a deszkaraktár van. Az esetről rögtön értesítették a főkapitányságot, ahonnan az inspekciós rendőrtisztviselő, a rendőrorvos és több detektív hajtatott a Tűzoltó utcába. A rendőrorvos megállapította, hogy Pollák Henrik koponyájának hátsó falán a jobb füle mögött nagy zúzott seb van. A helyi vizsgálat megtartása után a rendőri küldöttség visszatért a főkapitányságra s magával vitte Dezső Imrét és Zeller Györgyöt. Ezeknek a kihallgatása egész délután tartott s még éjszaka is folytatódott. Pollák Henrik haláláról három föltevés lehetséges : vagy öngyilkossá lett, vagy baleset érte, vagy pedig meggyilkolták. A vizsgálat adatai az első esetet kizárják, mert erős fejsebe ellene bizonyít s különben sem volt Polláknak semmi oka az életuntságra. A baleset valószínűsége nincs ugyan kizárva, de csak úgy érhette volna szerencsétlenség Polákot, ha fölmászott volna a létrára s onnan lebukott volna. A háztulajdonos azonban nem szokott sohasem fölmenni a deszkaállványra, mert már évek óta nem dolgozott s ma éppen semmi keresni valója sem volt fönn, hisz legényeinek sem adhatott munkát, mert kora reggel óta egyik sem volt a műhelyben. A gyilkosság mellett szól tehát a legtöbb valószínűség. Késő este bekísérték a főkapitányságra Pollák egyik asztaloslegényét, aki elmondta, hogy az ura, amikor lejött a műhelybe, megparancsolta neki, hogy menjen a többi munkáshoz segíteni, a mikor ő eltávozott, Pollák egyedül maradt a műhelyben. A többi legényt is kihallgatták. Ezek azt vallják, hogy az asztaloslegény tizenegy óra után csakugyan megjelent közöttük s azt mondta, hogy az ura küldte. Ők azonban kinevették s elkergették, mert mit keressen egy asztaloslegény a bádogos munkánál. Ilyen parancsot nem adhatott neki Pollák. Különben a holnapi boncolás eredményétől is sokat vár a rendőrség. IRODALOM és MŰVÉSZET, Budapest, márc. 29. * (Operaház.) Signorini Ferenc, kinek egy intendáns szeszélye folytán négy évvel ezelőtt meg kellett válnia az Operától, ma mint vendég lépett föl nálunk és hatalmas hangjával általános,, nagy sikert aratott. Régen hallottunk az Operában oly frenetikus, percekig tartó, tapsot, mint ma este. Signorininek, aki Raul szerepét énekelte a Hugenottákban, mindjárt az első románcot meg kellett ismételnie s az est folyamán folytonos ovációkkal halmozták el. A nézőtér lelkesedése az előadást a szokottnál frisebbé, elevenebbé tette. Igen kedvesen énekelte Payer Margit az apródot, előkelő ízléssel Blatterbauer Gizella a királynőt. Közreműködtek még Vasquezné grófné, Beck Vilmos, Key Dávid, akiknek pompás alakításait ismerjük. Az előadást nagy közönség halgatta. * (Az anyaföld főpróbája.) A Magyar Színházban ma délelőtt tartották meg Géczy István népszínművének . Az anyaföldnek a sajtó számára rendezett főpróbáját. A darab, melynek komor tónusát egy csomó derűs epizód enyhíti, nagy tetszésre talált és a főpróba élét vette azoknak az aggodalmaknak is, melyeket némely körben a darab szocialisztikus tendenciája iránt tápláltak. * (A peleskei nótárius.) A dohányszinti mente és az ócska fringia megint csak előkerült Zajtai István uram ládafiából és Nagy-Peleske híres pennája ezer veszedelmen keresztül újra föllovagolt szeretett hazánk fővárosába, ahol még így is, a Gvadányi alexandrinusaiból színdarabba plántált formájában különösen kedveltje a Népszínház közönségnek, a nagy utazásra ezúttal Szentgyörgyi István, a kolozsváriak kitűnő színésze nyergelte meg a fakót, s megmutatta, hogy virtussal meg is üli Pestig, s elhordja a dohányszinti mentét, ahogy nea kevesen teszik különben. Méltóságos és kedves, hol ünnepies, hol meg népies nótárius volt, inkább a Gvadányi idejébe való, mint abba, a mikor ez a színdarab íródott. FŐVÁROSI ÜGYEK. Budapest, márc. 29. A főváros közgyűlése. — Saját tudósítónktól. — Az egész napirend mára maradt, de második nap lévén, a közgyűlés terme üres maradt. Alig néhány városatya előtt jelentette Rényi Dezső főjegyző, hogy Göőz József dr. indítványt tett, hogy a város községi takarékpénztárt állítson föl. Kiadták a tanácsnak, hogy mielőbb tegyen konkrét előterjesztést. Vaszilievits János tanácsos referálta azután, hogy a pénzügyminiszter az Újépület telkén hasított utcákat nem akarja megépíteni. A tanács azt javasolja, hogy építse meg a város az utakat s azután a költségekért pörölje a kormányt. Mátyus Arisztid szerint a városnak nincsen meg a 800.000 koronája, amibe az útépítés kerül. Az igazság és méltányosság a miniszter ellen szól. A főváros mai pénzügyi helyzetének éppen az az oka, hogy harminc év óta a kormány mindig többet vett el a várostól, mint amennyit szabad lett volna. Hivatkozik azokra a kiadásokra, amelyeket a kormány helyett visel a főváros, azt vitatja, hogy a pénzügyminiszter egészen más szerepre vállalkozott 1894-ben, mint aminőt játszik ma, mert a város áldozatkészsége árán jutott a kormány az öt millió jövedelemhez. Nem hiszi, hogy a kormánynak ez legyen az utolsó szava , azért mielőtt a bírósághoz megy a város, forduljon a miniszterelnökhöz, hogy vigye a dolgot minisztertanács elé. A feliratot küldöttség adja át a miniszterelnöknek. Heltai Ferenc elmondja, hogy a miniszterelnök érdeklődött a dolog iránt s meg is tett mindent, hogy a fővárost igazához segítse. Egyedül helyesnek a tanács javaslatát tartja. A közgyűlés nagy többséggel el is fogadta a tanács javaslatát. A gyalogjáró elfoglalásának a díját a közgyűlés tavaly fölemelte. A vendéglősök és kávésok arra kérték a várost, hogy szállítsa le az árakat. A tanács a kérelmet elutasította s a vendéglősök és kávésok fölebbeztek. Némai Antal védte a fölebbezést s azt állította, hogy a város valósággal uzsoráskodik a gyalogjáró dijával. Sok becsületes polgár megélhetését teszi lehetetlenné a nagy dij. Kéri, hogy egy harmad résszel szállítsák le a dijat. Vassilevits János tanácsos kéri, hogy utasítsák el a fölebbezést, mert a kávésok fölemelték a kávé árát. Némái Antal védte még egyszer a fölebbezést. Mi van a kávé árával, kérdik minden oldalról. Húsz krajcárra kellene fölemelni, mondja Némái, de a közgyűlés nem hitte s 50 szóval 20 ellen elutasította a felebbezést. Sereghy Zoltán dr. előadása alapján megállapították a községi választásokon beadott szavazólapok kezelését és kiküldették az 11 A lármás beszéde ma is zavarta egy kissé a művészi hatást legkivált azért, mert keményen megnyomta a szó elejét, de végét hűségesen elnyelte. A színházban ma is sokan voltak s a karzaton vasárnapi elevenség zsibongott. A vendéget lelkesen ünnepelték, de a többi szereplő elől Ujváry Károly vitte el a babért, mert az utolsó jelenésben a vőlegény kupléja után olyan viharzó tapsot kapott, amilyenre a legdiadalmasabb primadonnák sem emlékeznek. Gazsi Mariska, Siposné, Szirmai, Horváth Vince, Kovács, Tollagi és Solymosi jó kedvvel játszottak s fürge és kedves volt Bojár Teruska, aki Nina szobalányt játszotta ezúttal először. (z. j.) * (Venflég-szereplés.) Szacsvayné Boér Emma asszony, a Nemzeti Színház tagja április 1-étől négy estén át a kolozsvári Nemzeti Színházban fog vendégszerepelni, a következő darabokban: Kaméliás hölgy-ben, Lowoodi árvá-ban, Fedorában és a Cigány-ban. * (A zsidó irodalom története.) Az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat a következő pályakézdést írta ki: Kívántatik a zsidó irodalom története a görög korszak kezdetétől a jelenkorig. A mű tudományos alapon, népszerű és a nagy közönség tájékozását szolgáló módon írandó meg. A munka beható tervrajza, körülbelül öt nyomtatott ívre terjedő és két különböző korszakra vonatkozó kidolgozott részlet kíséretében 1901 május 31-én adandó be. A pályadíjat a tervrajz és mutatvány alapján ítélik oda, s a munka teljes elkészítésének határidejét a szerzővel egyértelműleg fogják megállapítani. Az egész mű terjedelme, a Társulat kiadványainak nyomtatása szerint legfölebb harminc év lehet. Pályáig: 2000 korona, amelyet csupán kész munkának adnak ki. A jutalom csak önálló becsű műnek ítélhető oda. A nyertes mű tulajdonjoga a Társulaté, amely tagilletményei sorában fogja közreadni. A jeligés levéllel ellátott, idegen kézzel írott munka a Társulat elnökéhez (Andrássy út 9. sz.) küldendő.