Budapesti Hírlap, 1901. november (21. évfolyam, 301-330. szám)

1901-11-23 / 323. szám

4 BUDAPESTI HIRLAP. (323. sz.) 1901. november 23. hogy újból a választókhoz forduljunk. A kormány az alkotmányos élet minden rázkódását, valamint a bé­kés polgároknak a mostani nehéz időkben a minden­napi kenyérért folytatott fáradságos küzdelmükben való megzavarását el akarja kerülni. A parlament a legkülönbözőbb fölfogások mellett is a népek védő­bástyája. Ne döntsék önök azt romokba! A kormány meg akarja óvni, de bármi történjék is, felelősségéhez kép­est első­sorban az államra kell gondolnia és e sze­rint kell eljárását irányítania. Önöknek sem szabad megfeledkezniük a kormánynak e kötelességéről. A fennforgó viszonyok közt a költségvetés gyors elintézése nemcsak állami és ha szabad úgy mondanom, általá­nos alkotmányos szükségességnek tekintendő, hanem ugyanoly mértékben népszükség is. Nem mi vagyunk határidőhöz kötve, hanem, mint már egyszer mondot­tam, a budgetjog érvényes gyakorlása, melynek idején való érvényesítése által a lakosság anyagi java nél­külözhetetlen erősbödést nyerne. Ezért egyik párt sem vét álláspontja ellen, ha a költségvetés létrejöttét siettetni segíti és ezzel mindenekelőtt eleget tesz az általa képviselt lakossági körök érdekeinek. De min­­den párt megrövidíti azt a határidőt, mely elválaszt bennünket ama tárgyalások megkezdésétől, melyek a belső békét előkészíteni vannak hivatva. A pártok haj­landóknak nyilatkoztak e hékemü megkezdésére. Re­mélem tehát, hogy önök az előkészületeket nem kés­leltetik, hanem az állami költségvetés tárgyalását tel­jes nyomatékkal elősegítik. A kormány álláspontjáról ezért csak azt ajánlhatom minden pártnak, hogy a tartom­ánygyűlések szükséges egybegyűlése miatt is egyezzenek­ meg az e célt biztosító eljárásnak a költ­ségvetés tárgyalásánál való elérésére nézve és teremt­senek világosságot, mely az eddigi tarthatatlan álla­potnak véget vet. Bécs, nov. 22. A képviselőház ma folytatta a kongregációkra vonatkozó sürgősségi indítványok tárgyalását­ , Komarovszki a sürgősség ellen beszél. Ha szük­séges, a kormány elég erős, hogy a kongregációk tör­vényellenes működését megakadályozza. Védi az egy­­házat és a papságot és kijelenti, hogy az egyház és a KiH­H ezen a harcot illogális eszközökkel folytatják. A szónok pártja az indítvány ellen fog szavazni. (Élénk tetszés és taps.) Czerny cseh nyelven mondja el beszédét. Miután még Kajcar a szlovének nevében is pa­naszt tett a kongregációk üzelmei ellen, félbeszakí­tották az ülést. _ Az ülés újból megnyitása után Fuchs dr. kije­lenti, hogy a kongregációk beözönléséről szó sincs és még ha arról volna is szó, a kormány, tekintve a nemzetközi szabad költözködés jogát, ez ellen sem tehetne semmit. A kongregáció alakulásának megaka­dályozása gyűlöletes külön törvény létesítését jelen­tené. (Élénk tetszés a centrumban.) Ha a zsidóknak és a protestánsoknak meg van engedve a kivándorlás, m­eg kell adni ezt a jogot a katolikusoknak is. Ener­gikusan tiltakozik az ellen a papságot rágalmazó állí­tás ellen, mintha a papság titkos fönntartással tenne esküt. Az indítványok sürgőssége nincs megokolva. A felekezeti békét akarjuk, úgymond, de ha ránk kény­szerítik, a harcot is fölveszszük. (Élénk tetszés a centrumban.) Vavcar kijelenti, hogy a szabadelvű szlovének a sürgősség mellett fognak szavazni, hogy a törvé­nyeknek a zárdák tekintetében mutatkozó hézagai ki­töltessenek. Kétségtelenül fönnforog az invázió ve­szedelme. Az ülést ezután egy órára félbeszakították. A szünet alatt az összes pártelnökök a miniszterelnök jelenlétében tanácskozásra gyűltek egybe. Az ülést 3 óra 30 perckor újra megnyitották és folytatták a kongregációkra vonatkozó sürgősségi indítványok tár­gyalását. Sieger dr., Másik, Sneider és Breiter beszélt. Ezután megválasztották a vezérszónokokat ,­és az ülést berekesztették. Montenegró és a Szent Jeromos-intézet. Budapest, nov. 22. (Saját tudósítónktól.) Senkinek sem hasogatja a csalódás úgy a szívét mostanában, mint Stroszmájer gyakovári püspöknek. Nyilvánvaló, hogy Stroszmájer bírta rá a V­atikánt, hogy a Szent Jeromosról nevezett intézetet a horvátoknak adja, egyben az összes, délvi­déki szláv katolikusokat, sőt a dalmát és isztriai ola­szokat is bekebelezze a horvát gyűjtőnévbe. Stroszmá­­jert a Vatikán szemében az a nimbus környezi, hogy ő az a providenciális férfiú, a­ki hivatva van arra, hogy az óhitű délszlávokat közelebb vigye a katolikus anyaszentegyházhoz, a­mit valószínűvé tett az is, hogy a katolikus délszlávok, köztük az antivárii érsek, tüs­­kén-bokron követték őt. Stroszmájer pedig ezt a ked­vező véleményt mindig és mindenkor a horvát eszme javára gyümölcsöztette. A rohitsi bükkös-erdő sokszor látta nyár derekán Stroszmájert és a bajuszos, barát­­csuhás antiváris érseket, a­mint utain bolyongva a nagyhorvát álmokat szőtték, de a barátságon és poli­tikai ideálokon kivü­l egyéb is összefűzte őket. Strosz­­m­ájer gyakran támogatta fényes című, de szegény testvérét, a­kinek mindössze néhány ezer híve van, a fekete hegyek országában, jövedelmét pedig az a ko­lostor szolgáltatja, melynek falai közt él. Úgy tetszett, hogy Milinovics, a­ki mindig Stroszmájerrel tartott, a Jeromos-intézet dolgában is támogatja a horvátokat, mert a mozgalom kezdetén a fennhatósága alá tartozó Vittich kanonokot, az intézeti affér egyik okozóját, meg is büntette. A felhők közül bukhatott le Stroszmájer, mikor arról értesült, hogy Nikita montenegrói fejedelem Vojnovics Lujz gróf igazságügyminiszterét és Milino­vics antivárii érseket azzal a megbízással küldte Ró­mába, hogy tiltakozzanak a Jeromos-intézet elhorváto­­sítása ellen. Hogy Milinovics ezt a missziót elvállalta, az a gyakovári püspököt mélyen megrendíthette, már azért is, mert ez a dolog alááshatja a Vatikánban az ő tekintélyét. Az érsek Pálfordulásának ez az előzménye. Mikor Nikita fejedelem értesült az antivár­i ér­seknek a Jeromos-intézet ügyében való föllépéséről, nagyon megneheztelt rá s már arról beszéltek, hogy érseki állásáról elmozditja. Milinovics érsek azon­ban valódi szláv és a dolgok ilyetén állásában nem habozott sokáig, hanem Niksicsbe sietett, a­hova a fejedelem még az affér előtt meghívta, ott el­mondta a mea kulpát, földig borult a fejedelem előtt és megtagadta eddigi elveit, barátait. Jellemző az a beszéd, melylyel az érsek a goszpodárt üdvö­zölte, mikor az — vasárnap lévén — az általa negy­ven éves uralkodásának emlékére épített óhitű szerb templomból mise után kijött. — Királyi fenség, vitéz goszpodárom! kezdte az érsek. Többször kegyeskedett meghívni Niksicsbe s meghivása folytán most eljöttem, nemcsak azért, hogy királyi fenségedet lássam, a kinek dicső tettei és erényei ragyogó napként tündökölnek fenséges, fényes homlokán. Azért is jöttem, hogy lássam még ezt a legdicsőbb tettét, ezt a monumentális egyházat, mely dicsősége és büszkesége az egész szerbségnek és a mi Montenegrónknak. Szívemből küldöm imád­ságomat Szent Vaszilhoz, e templom védőszentjéhez, hogy kikérje a Mindenhatótól ezt a kegyet: ragyog­jon szét innen a nap az egész szerbségre, növeked­jék meg a mi Crna-Goránk és csoportosuljon a szerb­ség királyi fenséged, mellé, ki fele mindnyájan egész lelkünkből és a legnagyobb rajongással kiáltjuk: Zsiv­ó! Akárhogy megtagadta is ezzel az érsek a horvá­­tok vezérlő szerepét, a ravasz Nikita nem elégedett meg ömlengő szavakkal, hanem mindjárt fölajánlotta neki a római követséget, mely a Jeromos-intézet dol­gában való memorandumát átadja a pápának. Mili­novics erre is vállalkozott és Stroszmájer meg a hor­­vátok nagy megdöbbenésére meg is jelent e minő­ségben a Vatikánban, annak a Vojnovicsnak a tár­saságában, a ki nagy-szerb érzelmeiről ismeretes, s a kit, mint raguzai nemest, a horvát­ok renegátnak mondanak. Nikita fejedelemnek különben egyik követe sem montenegrói; mind a kettő dalmata. Mikor 1886-ban Montenegró és a pápa megkötötték a montenegrói katolikus egyház szervezésére­­vonatkozó konkordátu­mot és megalapították, illetőleg megújították az antivám­i katolikus érsekséget, közös megegyezéssel Milinovics lett annak a feje. Vojnovics Lujo gróf Raguza városának egyik legrégibb főúri családjából származik és egyik őse Dusán szerb cár udvari bojára volt, katolikus és szerb, azért ő is szerbnek vallja ma­gát és szintén katolikus. A memorandum történeti adatokkal és okmá­nyokkal hosszan bizonyítja, hogy az antivám­i érsek­séget II. Sándor pápa már 1067-ben szerb egyháznak mondta és az érsekek 1481 óta rendesen szerb prímás­­nak írták magukat; a pápák a délszláv fejedelmekhez intézett leveleikben mindig szerb királyságról beszél­nek. Ezzel a történeti elmefuttatással a montenegrói fejedelem rá akarja birni a pápát arra, hogy ne csak a montenegrói katolikusokat ismerje el szerbeknek, hanem hogy a bullájában említett országokban is elismerje a szerb és horvát katolikusok közt való paritást. Azt követeli tehát a fejedelem a speciális esetben is, hogy ismerje el a pápa a szerbeknek a Szent Jeromos-intézetre való jogát és törölje a Slavo­­rum gentem kezdetű bullájából azt a helyet, mely a szerb katolikusokat horvátoknak mondja. A fejedelem Vojnovicsnak oly megbízó levelet adott, mely őt mint Montenegrónak a Vatikánhoz küldött ideiglenes követét teljes hatalommal ruházza föl, fölhatalmazta arra, hogy szükség esetén a pápá­nak ultimátum­ félét adjon át, melyben az a kijelentés foglaltatik, hogy ha Montenegrónak a Szent Jeromos-­ intézet dolgában való követeléseit figyelembe nem veszik, Montenegró megszakítja a Vatikánnal valói összeköttetését és viszonyait. TÁVIRATOK. A dél-afrikai háború. Hága, nov. 22. (Saját tudósítónktól.) A választott bíróság igazgatótanácsa tudvalevőleg illetéktelennek mondotta magát arra, hogy a buroknak a dél-afrikai háborúban való interven­ció dolgában beadott indítványának helyt adjon. Az igazgatótanács e határozatát titkos ülésben hozta. Az egész tanácskozás csupán öt percig tar­tott. Melville báró elnök azt mondta, hogy a burok indítványuk sértő hangjával megsértik Angliával szemben a diplomáciája illemet és maga az­­indítvány formai hibák miatt nem alkalmas érdemleges tárgyalásra. A bizottság ezután át­tért a napirendre. Az angol delegátus nem vett részt az ülésen. A búr vezérek nem fognak több lépést tenni a béke közvetítése végett. Hága, nov. 22. A Vaterland jelenti: A választott bíróság igazgatótanácsának tegnapi határozatát vita nélkül egyhangúlag hozták és az elnököt megbízták, hogy az érdekelteket érte­sítse a határozatról. Krügert nem fogják érte­síteni, mert ő nem írta alá a búr képviselők indítványát. Fokváros, nov. 22. A­­Zewfer-ügynök­­ség jelenti: Elliot százados, a Maclear terület csapatparancsnoka tegnapelőtt megütközött egy búr komandóval. A búrokat visszaszorították és ezek kénytelenek voltak lovaikat elhagyni. Hat búr elesett, egy megsebesült. Az angolok részé­ről elesett Elliot százados, három tiszt megse­besült. London, nov. 22. A Kewser-ügynökségnek tegnapi kelettel több ütközetről adnak hírt Pretoria- bál, a­melyekben összesen 23 búrt elfogtak, 3 búr pedig elesett. Az ütközetek Bastardsdrift mellett a Kaledon folyónál e hónap 19-én, Quidehillban, déli Transzválban 19-én, Pongolabusban 18-án, Vilniere­­dorpban 20-án és Pietertiefben folytak le. London, nov. 22. (Saját tudósítónktól.) A Times nagyon engesztelő hangon írt és nyilvánvalóan in­spirált­ cikkben élét igyekszik venni azoknak a táma­dásoknak, a­melyeket Chamberlain ellen intéztek legutóbbi beszéde miatt. A Times rámutat Chamber­lain beszédének eredeti szövegére, a­melyben a mi­niszter visszautasítja az angol hadsereg ellen inté­zett támadásokat s azt mondja, hogy sem Chamber­lainnek, sem más angol embernek nem jutott eszébe, hogy a német hadsereg fegyelmét, humani­tását és bátorságát kétségbevonja. London, nov. 22. Chamberlain beszédéről és arról a nagy visszatetszésről, melyet e beszéd Német­országban keltett, a Morning Post ezt írja: A német nép izgatott kedve veszedelmet rejt és Angliának vigyáznia kell. A Standard az egész ügyet így jel­lemzi : Vihar a vizes pohárban. Semmi sem történt, a­mi a két nép barátságát megszakíthatná. A Daily Te­legraph megjegyzi, hogy a két kormány viszonya soha sem volt jobb, mint ma. A­mennyire Anglián áll a dolog, nincs ok, a­miért a két rokonfaj magatartása megváltozzék. Szerencsére a német birodalom élén oly uralkodó áll, a­ki az angol népet ismeri és méltányolja. A Daily Mail azt mondja, hogy Chamberlain jelentse ki a világnak nyíltan és őszintén, hogy nem volt szán­déka Németországot megsérteni, midőn az angolok magatartását összehasonlította a németeknek Francia­­országban követett eljárásával. A legtöbb lap abban a véleményben van, hogy a németországi növekedő moz­galom valódi oka a barbarát sajtó ferdítésében rejlik. London, nov. 22. (Saját tudósítónktól.) Fok­városból jelentik, hogy nagyon sok magyarországi és amerikai lovat közvetetlenül partraszállása után da­­rabonkint három sillingért el kellett adni, mert az állatok az után megbetegedtek s hasznavehetetlenek lettek. A Dardanellák megerősítése. Köln, nov. 22. (Saját tudósítónktól,) Kon­stantinápolyból jelentik, hogy a szultán német és angol tisztek által megvizsgáltatta a Darda­nellák bej­árat­ánál levő erődítéseket és a ked­vező eredmény ellenére a bejárat további meg­erősítését rendelte el. Konstantinápolyból több nehéz Krupp-ágyút Gallipoliba szállítottak.

Next