Budapesti Hírlap, 1901. november (21. évfolyam, 301-330. szám)
1901-11-23 / 323. szám
4 BUDAPESTI HIRLAP. (323. sz.) 1901. november 23. hogy újból a választókhoz forduljunk. A kormány az alkotmányos élet minden rázkódását, valamint a békés polgároknak a mostani nehéz időkben a mindennapi kenyérért folytatott fáradságos küzdelmükben való megzavarását el akarja kerülni. A parlament a legkülönbözőbb fölfogások mellett is a népek védőbástyája. Ne döntsék önök azt romokba! A kormány meg akarja óvni, de bármi történjék is, felelősségéhez képest elsősorban az államra kell gondolnia és e szerint kell eljárását irányítania. Önöknek sem szabad megfeledkezniük a kormánynak e kötelességéről. A fennforgó viszonyok közt a költségvetés gyors elintézése nemcsak állami és ha szabad úgy mondanom, általános alkotmányos szükségességnek tekintendő, hanem ugyanoly mértékben népszükség is. Nem mi vagyunk határidőhöz kötve, hanem, mint már egyszer mondottam, a budgetjog érvényes gyakorlása, melynek idején való érvényesítése által a lakosság anyagi java nélkülözhetetlen erősbödést nyerne. Ezért egyik párt sem vét álláspontja ellen, ha a költségvetés létrejöttét siettetni segíti és ezzel mindenekelőtt eleget tesz az általa képviselt lakossági körök érdekeinek. De minden párt megrövidíti azt a határidőt, mely elválaszt bennünket ama tárgyalások megkezdésétől, melyek a belső békét előkészíteni vannak hivatva. A pártok hajlandóknak nyilatkoztak e hékemü megkezdésére. Remélem tehát, hogy önök az előkészületeket nem késleltetik, hanem az állami költségvetés tárgyalását teljes nyomatékkal elősegítik. A kormány álláspontjáról ezért csak azt ajánlhatom minden pártnak, hogy a tartománygyűlések szükséges egybegyűlése miatt is egyezzenek meg az e célt biztosító eljárásnak a költségvetés tárgyalásánál való elérésére nézve és teremtsenek világosságot, mely az eddigi tarthatatlan állapotnak véget vet. Bécs, nov. 22. A képviselőház ma folytatta a kongregációkra vonatkozó sürgősségi indítványok tárgyalását , Komarovszki a sürgősség ellen beszél. Ha szükséges, a kormány elég erős, hogy a kongregációk törvényellenes működését megakadályozza. Védi az egyházat és a papságot és kijelenti, hogy az egyház és a KiHH ezen a harcot illogális eszközökkel folytatják. A szónok pártja az indítvány ellen fog szavazni. (Élénk tetszés és taps.) Czerny cseh nyelven mondja el beszédét. Miután még Kajcar a szlovének nevében is panaszt tett a kongregációk üzelmei ellen, félbeszakították az ülést. _ Az ülés újból megnyitása után Fuchs dr. kijelenti, hogy a kongregációk beözönléséről szó sincs és még ha arról volna is szó, a kormány, tekintve a nemzetközi szabad költözködés jogát, ez ellen sem tehetne semmit. A kongregáció alakulásának megakadályozása gyűlöletes külön törvény létesítését jelentené. (Élénk tetszés a centrumban.) Ha a zsidóknak és a protestánsoknak meg van engedve a kivándorlás, meg kell adni ezt a jogot a katolikusoknak is. Energikusan tiltakozik az ellen a papságot rágalmazó állítás ellen, mintha a papság titkos fönntartással tenne esküt. Az indítványok sürgőssége nincs megokolva. A felekezeti békét akarjuk, úgymond, de ha ránk kényszerítik, a harcot is fölveszszük. (Élénk tetszés a centrumban.) Vavcar kijelenti, hogy a szabadelvű szlovének a sürgősség mellett fognak szavazni, hogy a törvényeknek a zárdák tekintetében mutatkozó hézagai kitöltessenek. Kétségtelenül fönnforog az invázió veszedelme. Az ülést ezután egy órára félbeszakították. A szünet alatt az összes pártelnökök a miniszterelnök jelenlétében tanácskozásra gyűltek egybe. Az ülést 3 óra 30 perckor újra megnyitották és folytatták a kongregációkra vonatkozó sürgősségi indítványok tárgyalását. Sieger dr., Másik, Sneider és Breiter beszélt. Ezután megválasztották a vezérszónokokat ,és az ülést berekesztették. Montenegró és a Szent Jeromos-intézet. Budapest, nov. 22. (Saját tudósítónktól.) Senkinek sem hasogatja a csalódás úgy a szívét mostanában, mint Stroszmájer gyakovári püspöknek. Nyilvánvaló, hogy Stroszmájer bírta rá a Vatikánt, hogy a Szent Jeromosról nevezett intézetet a horvátoknak adja, egyben az összes, délvidéki szláv katolikusokat, sőt a dalmát és isztriai olaszokat is bekebelezze a horvát gyűjtőnévbe. Stroszmájert a Vatikán szemében az a nimbus környezi, hogy ő az a providenciális férfiú, aki hivatva van arra, hogy az óhitű délszlávokat közelebb vigye a katolikus anyaszentegyházhoz, amit valószínűvé tett az is, hogy a katolikus délszlávok, köztük az antivárii érsek, tüskén-bokron követték őt. Stroszmájer pedig ezt a kedvező véleményt mindig és mindenkor a horvát eszme javára gyümölcsöztette. A rohitsi bükkös-erdő sokszor látta nyár derekán Stroszmájert és a bajuszos, barátcsuhás antiváris érseket, amint utain bolyongva a nagyhorvát álmokat szőtték, de a barátságon és politikai ideálokon kivül egyéb is összefűzte őket. Stroszmájer gyakran támogatta fényes című, de szegény testvérét, akinek mindössze néhány ezer híve van, a fekete hegyek országában, jövedelmét pedig az a kolostor szolgáltatja, melynek falai közt él. Úgy tetszett, hogy Milinovics, aki mindig Stroszmájerrel tartott, a Jeromos-intézet dolgában is támogatja a horvátokat, mert a mozgalom kezdetén a fennhatósága alá tartozó Vittich kanonokot, az intézeti affér egyik okozóját, meg is büntette. A felhők közül bukhatott le Stroszmájer, mikor arról értesült, hogy Nikita montenegrói fejedelem Vojnovics Lujz gróf igazságügyminiszterét és Milinovics antivárii érseket azzal a megbízással küldte Rómába, hogy tiltakozzanak a Jeromos-intézet elhorvátosítása ellen. Hogy Milinovics ezt a missziót elvállalta, az a gyakovári püspököt mélyen megrendíthette, már azért is, mert ez a dolog alááshatja a Vatikánban az ő tekintélyét. Az érsek Pálfordulásának ez az előzménye. Mikor Nikita fejedelem értesült az antivári érseknek a Jeromos-intézet ügyében való föllépéséről, nagyon megneheztelt rá s már arról beszéltek, hogy érseki állásáról elmozditja. Milinovics érsek azonban valódi szláv és a dolgok ilyetén állásában nem habozott sokáig, hanem Niksicsbe sietett, ahova a fejedelem még az affér előtt meghívta, ott elmondta a mea kulpát, földig borult a fejedelem előtt és megtagadta eddigi elveit, barátait. Jellemző az a beszéd, melylyel az érsek a goszpodárt üdvözölte, mikor az — vasárnap lévén — az általa negyven éves uralkodásának emlékére épített óhitű szerb templomból mise után kijött. — Királyi fenség, vitéz goszpodárom! kezdte az érsek. Többször kegyeskedett meghívni Niksicsbe s meghivása folytán most eljöttem, nemcsak azért, hogy királyi fenségedet lássam, a kinek dicső tettei és erényei ragyogó napként tündökölnek fenséges, fényes homlokán. Azért is jöttem, hogy lássam még ezt a legdicsőbb tettét, ezt a monumentális egyházat, mely dicsősége és büszkesége az egész szerbségnek és a mi Montenegrónknak. Szívemből küldöm imádságomat Szent Vaszilhoz, e templom védőszentjéhez, hogy kikérje a Mindenhatótól ezt a kegyet: ragyogjon szét innen a nap az egész szerbségre, növekedjék meg a mi Crna-Goránk és csoportosuljon a szerbség királyi fenséged, mellé, ki fele mindnyájan egész lelkünkből és a legnagyobb rajongással kiáltjuk: Zsivó! Akárhogy megtagadta is ezzel az érsek a horvátok vezérlő szerepét, a ravasz Nikita nem elégedett meg ömlengő szavakkal, hanem mindjárt fölajánlotta neki a római követséget, mely a Jeromos-intézet dolgában való memorandumát átadja a pápának. Milinovics erre is vállalkozott és Stroszmájer meg a horvátok nagy megdöbbenésére meg is jelent e minőségben a Vatikánban, annak a Vojnovicsnak a társaságában, a ki nagy-szerb érzelmeiről ismeretes, s a kit, mint raguzai nemest, a horvátok renegátnak mondanak. Nikita fejedelemnek különben egyik követe sem montenegrói; mind a kettő dalmata. Mikor 1886-ban Montenegró és a pápa megkötötték a montenegrói katolikus egyház szervezésérevonatkozó konkordátumot és megalapították, illetőleg megújították az antivámi katolikus érsekséget, közös megegyezéssel Milinovics lett annak a feje. Vojnovics Lujo gróf Raguza városának egyik legrégibb főúri családjából származik és egyik őse Dusán szerb cár udvari bojára volt, katolikus és szerb, azért ő is szerbnek vallja magát és szintén katolikus. A memorandum történeti adatokkal és okmányokkal hosszan bizonyítja, hogy az antivámi érsekséget II. Sándor pápa már 1067-ben szerb egyháznak mondta és az érsekek 1481 óta rendesen szerb prímásnak írták magukat; a pápák a délszláv fejedelmekhez intézett leveleikben mindig szerb királyságról beszélnek. Ezzel a történeti elmefuttatással a montenegrói fejedelem rá akarja birni a pápát arra, hogy ne csak a montenegrói katolikusokat ismerje el szerbeknek, hanem hogy a bullájában említett országokban is elismerje a szerb és horvát katolikusok közt való paritást. Azt követeli tehát a fejedelem a speciális esetben is, hogy ismerje el a pápa a szerbeknek a Szent Jeromos-intézetre való jogát és törölje a Slavorum gentem kezdetű bullájából azt a helyet, mely a szerb katolikusokat horvátoknak mondja. A fejedelem Vojnovicsnak oly megbízó levelet adott, mely őt mint Montenegrónak a Vatikánhoz küldött ideiglenes követét teljes hatalommal ruházza föl, fölhatalmazta arra, hogy szükség esetén a pápának ultimátum félét adjon át, melyben az a kijelentés foglaltatik, hogy ha Montenegrónak a Szent Jeromos- intézet dolgában való követeléseit figyelembe nem veszik, Montenegró megszakítja a Vatikánnal valói összeköttetését és viszonyait. TÁVIRATOK. A dél-afrikai háború. Hága, nov. 22. (Saját tudósítónktól.) A választott bíróság igazgatótanácsa tudvalevőleg illetéktelennek mondotta magát arra, hogy a buroknak a dél-afrikai háborúban való intervenció dolgában beadott indítványának helyt adjon. Az igazgatótanács e határozatát titkos ülésben hozta. Az egész tanácskozás csupán öt percig tartott. Melville báró elnök azt mondta, hogy a burok indítványuk sértő hangjával megsértik Angliával szemben a diplomáciája illemet és maga azindítvány formai hibák miatt nem alkalmas érdemleges tárgyalásra. A bizottság ezután áttért a napirendre. Az angol delegátus nem vett részt az ülésen. A búr vezérek nem fognak több lépést tenni a béke közvetítése végett. Hága, nov. 22. A Vaterland jelenti: A választott bíróság igazgatótanácsának tegnapi határozatát vita nélkül egyhangúlag hozták és az elnököt megbízták, hogy az érdekelteket értesítse a határozatról. Krügert nem fogják értesíteni, mert ő nem írta alá a búr képviselők indítványát. Fokváros, nov. 22. AZewfer-ügynökség jelenti: Elliot százados, a Maclear terület csapatparancsnoka tegnapelőtt megütközött egy búr komandóval. A búrokat visszaszorították és ezek kénytelenek voltak lovaikat elhagyni. Hat búr elesett, egy megsebesült. Az angolok részéről elesett Elliot százados, három tiszt megsebesült. London, nov. 22. A Kewser-ügynökségnek tegnapi kelettel több ütközetről adnak hírt Pretoria- bál, amelyekben összesen 23 búrt elfogtak, 3 búr pedig elesett. Az ütközetek Bastardsdrift mellett a Kaledon folyónál e hónap 19-én, Quidehillban, déli Transzválban 19-én, Pongolabusban 18-án, Vilnieredorpban 20-án és Pietertiefben folytak le. London, nov. 22. (Saját tudósítónktól.) A Times nagyon engesztelő hangon írt és nyilvánvalóan inspirált cikkben élét igyekszik venni azoknak a támadásoknak, amelyeket Chamberlain ellen intéztek legutóbbi beszéde miatt. A Times rámutat Chamberlain beszédének eredeti szövegére, amelyben a miniszter visszautasítja az angol hadsereg ellen intézett támadásokat s azt mondja, hogy sem Chamberlainnek, sem más angol embernek nem jutott eszébe, hogy a német hadsereg fegyelmét, humanitását és bátorságát kétségbevonja. London, nov. 22. Chamberlain beszédéről és arról a nagy visszatetszésről, melyet e beszéd Németországban keltett, a Morning Post ezt írja: A német nép izgatott kedve veszedelmet rejt és Angliának vigyáznia kell. A Standard az egész ügyet így jellemzi : Vihar a vizes pohárban. Semmi sem történt, ami a két nép barátságát megszakíthatná. A Daily Telegraph megjegyzi, hogy a két kormány viszonya soha sem volt jobb, mint ma. Amennyire Anglián áll a dolog, nincs ok, amiért a két rokonfaj magatartása megváltozzék. Szerencsére a német birodalom élén oly uralkodó áll, aki az angol népet ismeri és méltányolja. A Daily Mail azt mondja, hogy Chamberlain jelentse ki a világnak nyíltan és őszintén, hogy nem volt szándéka Németországot megsérteni, midőn az angolok magatartását összehasonlította a németeknek Franciaországban követett eljárásával. A legtöbb lap abban a véleményben van, hogy a németországi növekedő mozgalom valódi oka a barbarát sajtó ferdítésében rejlik. London, nov. 22. (Saját tudósítónktól.) Fokvárosból jelentik, hogy nagyon sok magyarországi és amerikai lovat közvetetlenül partraszállása után darabonkint három sillingért el kellett adni, mert az állatok az után megbetegedtek s hasznavehetetlenek lettek. A Dardanellák megerősítése. Köln, nov. 22. (Saját tudósítónktól,) Konstantinápolyból jelentik, hogy a szultán német és angol tisztek által megvizsgáltatta a Dardanellák bejáratánál levő erődítéseket és a kedvező eredmény ellenére a bejárat további megerősítését rendelte el. Konstantinápolyból több nehéz Krupp-ágyút Gallipoliba szállítottak.