Budapesti Hírlap, 1902. június(22. évfolyam, 148-177. szám)
1902-06-01 / 148. szám
10 (bebújó) szintén igen alkalmas a könnyű tisztításra. Nehezebb az ujja, akár felül, akár alul dudoros, mert egyik része mindig vagy berakott vagy , hajtásokba varrottan szűk és nehezen lehet vele elbánni, hacsak egészen e célra való pici kis új vasaló deszkát nem készíttetünk magunknak, amelynek az egyik végét a nagy deszkára srófolhatjuk. A nyár kezdetével szerény, de határozott kísérletezést is látni a szoros magas gallér mellőzése terén. Vannak, akik a nyári ruha elejét egy kissé ki is vágják, mások csak a magas és szoros gallért mellőzik, vannak — és ezek a nagy többség — akik a magas gallér mellett maradnak, csakhogy nyárra egészen puha, áttetsző csipke vagy hímzett gallérokat alkalmaznak. Mindenkinek a tükre mondja meg, hogy a háromféle divat közül melyik a legalkalmasabb és legkedvezőbb rá nézve. A kalapokról csak annyit, hogy kedvesek, szélesek, a szemet jól árnyékolók, virág, csipke és szalagdiszszel. Vannak igen terheltek is, de nyári kalapon a fő, hogy a könnyűség benyomását tegye. Ide. A Divat Tíjság minden hónapban kétszer jelenik meg. Előfizetési ára nagyon olcsó: negyedévre, postán való megküldéssel, a két korona húsz fillér. Legcélszerűbb postautalványon előfizetni a kiadóhivatalban: Budapest, VIII., Rökk Szilárd utca 4. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Prielle Kornélia és a férje. Holnap, vasárnap a Nemzeti Színház előcsarnokában még életében leleplezik szobrát Prielle Kornéliának, aki megőrizve lelke üdeségét, nagy életkora mellett is munkás tagja és igazi büszkesége a magyar színpadnak. Még nem volt rá példa, hogy magyar színésznő ennyit és ily soká játszott volna közönségének, mint Prielle Kornélia. Déryné csak negyven évig működött, Johanne Laborfalvi Róza ötven éves jubileuma már visszavonulása idejére esik. Néb Mária és más kiváló alakjai színészetünknek, ha tettek is sokat a magyar művészetért, de siker tekintetében valamenynyit felülmúlja a Prielle Kornélia fényes pályája. Művészete, életrajza ismeretes, amit itt elmondunk, az bensőséggel teljes családi életéről szól, amely neki férje, Szerdahelyi Kálmán oldalán osztályrészül jutott. Csupa derű és fény ez, két ragaszkodó, szerető lélek egyesülése, s ha Prielle Kornélia ma szól a férjéről, tekintete elrévedezik, s fájó melankólia tör ki belőle. De meg fog ijedni az én szegény, jó Kálmánom, ha oda kerülök majd melléje. Ő az élte delén levő férfi és én a megtört, hogy is mondjam, elpusztított művésznő. Az uráról sok-sok anekdotát, jellemző történetet szokott emlegetni. Ezek közül való ez is, amelyet az ő szavaival próbálunk elmondani. Egyszer kezembe került az én jó Kálmánom pénzestárcája. Kutatgattam, babrálgattam benne. De mit látok! Egy női fénykép!? Ah! Ez nem rossz! Persze boszúra gondoltam, de nem ádázra, szenvedelmesre, hanem egy kis pajkosságra. Elővettem az ollót és bizony szivtelenül levágtam azt a pénztárcában őrzött női fejecskét és odatettem, odaragasztottam helyébe egy pincsi kutyáét. Aztán visszatettem a tárcát a helyére és vártam a hatást. De bizony az én Kálmánom nem szólt egy árva szót sem. És én!? _ hát én sem . . . Szomorú emlék is van azonban bőven. Ezek közül az egyik abba az időbe esik, amikor Almási Tihamér már konstatálta, hogy Szerdahelyi szívbajos. A Párbajban játszottak együtt 1872 szeptember 27-én. Szerdahelyi mint Seravezza márki odafordult egy jelenetben a feleségéhez, aki egy grófnét játszott s a helyett, hogy a szerep szerint azt mondta volna neki: Grófné! én azt hallottam, hogy ön meghalt, igy szólt: Grófné, én azt hallottam, hogy ön özvegy! Prielle Kornélia megtántorodott a baljóslatú tévedés hallatára, de azután ráhagyta: — Igaza van, én özvegy vagyok. Ez volt az egyik ómen, ami úgy bevésődött a művésznő lelkébe. A másik akkor történt, amikor Szerdahelyi orvosi tanácsra vidékre akart utazni. 1872 október 10-én, az elutazást megelőző estén Prielle Kornélia játszott a Londoni arszlánok-bal. A harmadik fölvonásban volt az első jelenése. Az öltözőjében ült a pipereasztal előtt és gondolkozott. — A tükörbe tekintettem, beszéli maga, s ime egy-egy hosszú esik futott alá arcomon: két könycsepp. S mivel a két csepp magával vitte a rizsport, hirtelen a hattyútollhoz nyúltam. Amikor megráztam, hogy a fölösleges por lehulljon róla, koppanást hallok: a jegygyűrű leesett az ujjamról. Kisiettem a baljóslatú jelenet hatása alatt és odaálltam a színfalak mögé, mint lady Spanker, lovaglóruhában, kis ostorral kezemben s vártam a végszót, nézve magam elé a semmiségbe. Egyszerre ott termett előttem az én szegény Kálmánom s kedvesen elkezdett évődni velem: — Hm! Egész englise raj térné vagy! Ekkor volt utoljára szinpadon. Paulay Ede nem szívesen egyezett bele visszavonulásába, sőt mikor már nagybetegen feküdt Nagybányán, még akkor is levelet irt Prielle Kornéliának s biztatta, hogy hozassa vissza régi körébe a művészt. Később aztán csakugyan teljesedett Paulay Ede óhajtása. Hazahozták mereven, megüvegesedett szemmel, a szive ölte meg, az a szív, a melynek minden dobbanása a honáé és a magyar színművészeié volt. * A Prielle Kornélia hetvenhatodik születésenapja alkalmából holnap, vasárnap rendezendő ünnepség impozánsnak és nagyszabásúnak ígérkezik. A társadalom legelőkelőbb körei is az ünneplők sorába léptek. Képviselőket küldenek: a Magyar Tudományos Akadémia, a Kisfaludy-Társaság, a Petőfi Társaság, a Nemzeti Kaszinó, az Országos Kaszinó, a Lipótvárosi Kaszinó, az Otthon, a Fészek, a fővárosi színházak stb. Az ünnepségen, amely déli tizenkét órakor lesz a Nemzeti Színház első emeleti csarnokában, a helyiség szűk voltára való tekintettel csak meghívott vendégek vehetnek részt. Az ünnep programja a következő: 1. Megnyitó beszéd, mondja Somló Sándor, a Nemzeti Színház igazgatója. 2. Szápáry Pál gróf a Teles Ede szobrász készítette szobormintát az egybegyűlteknek bemutatja. 3. Somló Sándor igazgató köszönő szavai. 4. Költemény Prielle Kornéliához, irta Martos Ferenc, szavalja Mihályfi Károly. 5. A koszorúk átadása. 6. Zárószó. Este a Nagymama kerül színre a Nemzeti Színházban, Szerémy grófnő szerepében Prielle Kornéliával, az ünnepelt művésznővel. Az ünnep rendezősége ez után fölkéri az előadáson megjelenő közönséget, hogy a nagy művésznő iránt érzett mély tiszteletének oly módon is adjon kifejezést, hogy a színházban est ruhában jelenik meg. * (Nemzeti Színház.) Az attasénak, Meilhac régi jó vígjátékénak felújítása is szerencsés gondolatnak bizonyult, a színház a korai kánikula ellenére is majdnem egészen megtelt és a közönség éppen nem sajnálta, hogy megnézte a darabot. Az attasé finom szövésű munka, melynek rajza nem igen marad meg az emlékezetben, a mai ízlés kissé kacskaringósnak is találja a mintáját, mégis jó kedvvel nézzük. Milyen szép idők is voltak azok, mikor ezt a darabot nagyon ironikusnak, élesnek találták! A hősnő milliomos, a hős ezért nem mer neki szerelmet vallani és végül mégis győz. De mily kitűnő szerepek! Császár Pradis gróf szerepében fényes volt: könnyedén játszott, jókedvűen, a felsőséges hangot környezetével, a mélyebb érzésűt a milliomos nővel szemben, az igénytelenséget, a jószívűséget oly meggyőzően mutatta, hogy tiszta, zavartalan élvezetünk támadt. Császár mindig értékes, ma még kitűnő diszpozícióban is volt. Lánczy Ilka is pompás szerephez jutott, mely nem nagyon terjedelmes ugyan, de megengedi neki, hogy beszélő művészetét, finom magatartását és lelkes hangját is bemutassa. Vízvári és Újházi méltó módon csatlakoztak kettőjükhöz. Vízvári a diszkrét, tartózkodó titkár alakjával igazi és kedves illúziót keltett. Újházi a maga diplomatáját ma mérsékeltebben torzította és annál nagyobb hatást tett. Egy kis mellékszerepben Gál jeleskedett és Pálfi, Gyenes, Horváth, ifj. Náday a kellemes összjáték hatását növelték. Jó előadás volt, csak itt-ott kissé lassú és drasztikusabb, mint szabad volna. De ebbe a „magyarításba“ bele kell törődnünk; a francia darabok ilyetén magyar tónusa elkerülhetetlen. De hogy miért kelljen a régi fordítások rossz magyar nyelvét is elviselnünk, ennek okát nem tudjuk. A közönség jól mulatott és sokat tapsolt. * (Hírek a Nemzeti Színházból.) A Nemzeti Színház legközelebbi újdonsága az Yvette című háromfelvonásos színmű lesz, amely Guy de Maupassant ugyanilyen című híres regényének drámai átdolgozása.— A jövő hét műsorán Fernande és Konstantin abbé egyszer-egyszer szerepel, az új betanulással bemutatott Attasénak, szerdán, június 4-én lesz a második előadása. Hétfőn Lear király kerül színre. BUDAPESTI HÍRLAP, (148. sz.) 1902. június 1. * (Magdolna.) Rákosi Jenő paraszttragédiája, a Magdolna, mióta Pálmay Ilka benne szenzációs tanúságát tette nagy teret foglaló, gazdag tehetségének, egyike lett azoknak a szerepeknek, amelyeket eljátszani ambíciója minden drámai színésznőnek. Ma a Magyar Színház új drámai hősnője, Angyal Ilka vállalta magára a nagy szerepet s nagy odaadással, ihlettel és az igazság erejével oldotta meg az érdekes feladatot. Kétségtelenül értékes és a színpad áhitatos tiszteletében fejlődött színésznő, aki megérdemelte a tapsokat és az érdeklődést. A nézőtéren ugyanis a fővárosi művészvilág számos tagja jelent meg s szíves ovációval kisérte a kisasszony szereplését. Nagyon kedves és igaz alak volt Boross, a hordárrá degradált segédjegyző szerepében, Tomcsányi Rusi bájos egyszerűséggel mondta el szerepét s a többi szereplő : Lubrincz Julia, Sziklayné, Lányi Edit, Mátrai, Hidvéghy, Palásthy, Dekli és Irányi is a legjobb igyekezetükkel vettek részt az előadásban, amelyet sok tapssal kísért a színház közönsége. * (Kin-fu.) Jules Vernenek egyik regénye nyomán látványos színművet írtak Faragó Jenő és Márkus Géza s az újdonságnak ma volt a bemutató előadása a Népszínházban. Kin-fu, vagyis inkább Egy kínai ember kalandjai Kínában, a híres francia írónak filozófikus és bölcselkedő regényei közül való. Célja és tendenciája: bebizonyítani az élet értékét, kalandos, regényes, romantikus és látványos mese keretében. Kin-fu nagy, gazdag kínai úr, annyira gazdag, hogy teljesen blazirt az élet minden szépsége iránt, unott és kedvetlen, javait és magát az életet semmire sem becsüli. Ekkor egyszerre hírt vesz, amely tudtára adja,hogy vagyonbukott, tönkrement ember. Mitévő legyen Kin-fu, aki gazdagságában sem becsülte az életet? Elhatározza, hogy elemészti magát. De neki magának nincs elég lelki ereje az öngyilkos tett végrehajtására, fölkéri tehát, sőt kötelezi egyik bölcselkedő barátját, hogy vállalja el az ő meggyilkolását. A jóbarát megfelelő kínai föltételek mellett rááll s e szerint megállapodnak, hogy Kin-fu egy bizonyos napon, mondjuk, június 25-én már nem fog élni. A jóbarát távozik. Ekkor jön egy levél, amely jelenti Kin- funak, hogy a bukásáról szóló hír csak börzei fogás volt; a manőver sikerült s ő most gazdagabb, mint valaha. A halálra szánt emberben erre föltámad az ösztön, hogy ő élni akar. Keresteti a filozófus barátját, de az nincs sehol. Az egész darab azután nem áll másból, mint izgalmas hajszából ez után az ember után, aki kezében tartja Kin-fu életét. A filozófus bujdosik s mindenféle veszedelmes kalandon, rablótámadáson, hajósülyedésen, stb. viszi át a gazdagot, de csak azzal az emberbaráti célzattal, hogy életét féltvén, tanulja megbecsülni az élet adományát s legyen boldog ember, a mivé nem lehetett addig, míg meg nem ismerte az élet veszedelmeit. Ez a regénynek és a mai újdonságnak tartalmi része, amelyet a társszerzők ügyesen csoportosítottak és használtak ki hatásos színpadi jelenetek fölépítésére. De az ilyen darabnak természetesen csak úgy lehet sikere, ha megfelelő látványosság támogatja, aminek voltaképpen készült. A látványosság azonban, amelyet a Népszínház ad, nem megfelelő. A kiállítás kezdetleges és szegényes, a rendezés sablonos és ötlet nélkül szűkölködik. Ez az oka, hogy ma nem számolhatunk be nagy sikerről, amire a darab maga elég alkalinul szolgál. A közönség szimpatikusan fogadta az újdonságot, figyelmesen hallgatta a szépen megírt szöveget és sokat tapsolt a szereplőknek, főképpen Szirmainak, Kovács Mihálynak és Kápolnai Irénnek. A darab némely komoly részét nagyon szépen játszotta Dóri Margit. A szerzőket is minden fölvonás után háromszor-négyszer kitapsolták a kárpit elé. Mik. * (Rákosi Szidi) asszony növendékei holnap, vasárnap délután tartják harmadik vizsgálati előadásukat a Magyar Színházban. Ez az előadás kivételesen délután fél háromkor kezdődik. A drámai növendékek eljátszszák a Vörös talár egyik fölvonását és szinre kerül Pausztból Margit egyik nagy jelenése. Az operett-személyzet a bornevillei harangok két első fölvonásában vizsgázik. Szerpelettet Komár Berta fogja énekelni. * (Új operett.) Kern Aurél és Bendtner Nándor' Hipp Hipp Hurrá! címmel Góth Ernő és Uray Dezső szövegére operettet imák. Művészi körökben nagy, érdeklődéssel tekintenek az ismert nevű zeneszerzők műve elé, melynek tárgya teljesen modern és a mély, az előkelő fővárosi életet viszi egy margitszigeti re-i gatta-ünnepség keretében a színpadra. * (A postásfia és a húgja.) A Magyar Színház bohózati újdonsága, A postásfiú és a húga pénteken kerül először színre. A postásfiú, egy szeles és"