Budapesti Hírlap, 1902. július (22. évfolyam, 178-208. szám)

1902-07-01 / 178. szám

1902. Július 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (178. sz.) ügyekről. A király ma délelőtt egy órai kihallgatáson fogadta a magyar miniszterelnököt. A N. W. Tagblatt értesülése szerint előrelátható volt, hogy ez a kihall­gatás nem fog elmúlni a nélkül, hogy azok a kelletlen körülmények, a­melyek között a kiegyezési tárgyalás az utóbbi hetekben mozgott, szóba ne kerüljenek. A két birodalom vezető államférfiai között bizonyos el­idegenedést lehet tapasztalni, s e miatt a függőben levő nagy kérdések érdemleges tárgyalása is megakadt. A két kormány már csak írásban érintkezett egymással. A király közbelépésének sikerült a helyzetnek más karaktert adni. Széll Kálmán után Körber osztrák miniszterelnök jelent meg a királynál, délután pedig a király elnöklésével harmadfél óra hosszáig korona­tanács volt, a­melyen Goluhovszki, Körber és Széll Kálmán vettek részt. Hir szerint ezen a tanácskozáson a függő kérdéseknek egész komplexumát tárgyalták. Abból, hogy ezen a tanácskozáson Goluhovszki gróf is részt vett, azt következtetik, hogy a kiegyezésen és az autonóm vámtarifán kívül a kereskedelmi szer­ződések fölmondása is szóba került. A szóban forgó ügyek bonyolultságánál fogva valószínűtlen, hogy a mai koronatanácson érdemleges természetű végleges határozatokat hoztak volna, de a rendkívül hosszú tanácskozás külsőségeiből azt lehet következtetni, hogy a tárgyalás fonalát, a­mely az utóbbi időben egészen megszakadtnak látszott, újra fölvették. Nyil­vánvaló, hogy sokkal jobb kedvvel mentek szét, mint a­hogyan összeültek. A két miniszterelnök újra sze­mélyesen közeledett egymáshoz és a mai tanácskozá­son nyert szubsztrátum az illető resszortminiszterek további tárgyalásának lesz tárgya. A két miniszter­­elnök ezután Ischlbe fog utazni, hogy az ügyek újabb állásáról a királynak jelentést tegyen. Széll Kálmán a koronatanács után visszament a magyar minisztérium palotájába s miután megebédelt, el­ment a Burg-szinházba. Éjjel tizenegy órakor eluta­zott Bécsből, a bécsi forrás szerint Budapestre. Egy másik bécsi jelentés ezt mondja: Abból a körülményből, hogy a mai koronatanács a Burgban ment végbe, azt következtetik, hogy a király maga fá­radozott azon, hogy a két kormány között fölmerült személyes és dologi nehézségeket elhárítsa. A külső körülményekből azt kell következtetni, hogy a mai ta­nácskozásnak nemcsak formaszerű jelentősége volt, ha­nem alkalmat nyújtott a két miniszterelnöknek arra, hogy mindazt elmondják, a­mit a fennforgó viszonyok között elmondani szükségesnek véltek. Egészen bizo­nyos tehát, hogy a mai tanácskozáson a vám- és ke­reskedelmi szövetségnek és a vámtarifának összes vitás kérdései szóba kerültek. A Neue Freie Presse szerint úgy látszik, hogy legalább a személyi nehézségeket sikerült elhárítani és hogy lehetséges lesz hidat verni, a­melyen át a két kormány a kiegyezés kérdésében tár­■■■TV. jjji '■ ■ gyalni fog. Hír szerint a tárgyalást júliusban isend­ben folytatni fogják. Széll Kálmán ma éjjel visszauta­zott Budapestre, a­hol a legközelebbi napokban minisz­tertanácsot fog összehívni. Kétszáz esztendős ezred. Arad, jun. 30. A hadsereg egyik leghíresebb lovasezrede, az aradi cs. és kir. 3-ik Hadik-huszárezred fényes, nagy ünnepre készül: július tizenhetedik napján jubilálja alapításának kétszázadik évfordulóját. A szenvedés és küzdelem egész kálváriáját járták meg a vitéz tisztek élén az elődök, kik a két évszázados történet lapjait sok olyan sorral gyarapították, mely a ma­gyar faj bátorságáról, harci készségéről, hazafiságáról szólnak. Ez a jubileum nem pusztán katonai ünnep lesz, hanem a magyarság ünnepe is. És pedig több okból. A magyar nemzet történetének két nevezetes korsza­kában ugyancsak kivette a maga dicső részét a Hadik-huszárok ezrede. A kuruc­ időkben az ezred nagy része, parancsnoka és alapítója, Forgách Simon gróffal együtt Rákóczi zászlói alá csoportosult; a magyar szabadságharc idejében pedig a Lenkey-hu­­szárok példájára a Hadik-huszárok átjöttek a magya­rokhoz és harcoltak az osztrákok ellen. Az ünneplő ezred futaki Hadik András gróf nevét viseli örök időkön át. Annak a nevét, ki legkedvesebb katonája volt Mária Teréziának. A Hadik-ezred szinmagyar volt mindig, lélekben magyar ma is, bár hivatalos nyelve a német. Az aradi kaszárnyában a minap ment végbe elüljáróban az az ünnep, a­mikor a legelső magyar ember, a király arcképét leplezték le a tiszti­ kaszinó dísztermében. Most pedig hozzálátnak a munkához és előkészítik a jubileumot, mely mindenképpen méltó lesz az ezred nevéhez és történetéhez. A Stadik-huszárezredet 1702. március 27-én ala­pították. A spanyol örökösödési háború idejében kö­tötte meg az egyezményt I. Lipót császár és gimesi Forgách Simon gróf. Az egyezmény németül van ki­állítva és ez a felirata: „Convention mit Forgách wegen Werbung eines Husaren-Regimentes.“ A Con­vention szerint az ezrednek tíz, egyenként száz ember­ből álló századból kell állania. Minden huszár után (auf jeden tauglichen Hungern) harminc tallér volt kikötve, április végén pedig az ezrednek készen, föl­szerelve kellett lennie. A toborzás helye: Pozsony, Győr, Sopron, Moson és Vas vármegyék területe volt. Első törzstisztjei az ezrednek Esterházy Gáspár gróf és Csáky Tamás gróf voltak. Az első uniformis világos­kék, zsinóros dolmány, görbe kard tarsolylyal, pisztoly és karabély volt. Az ezred zászlója fehér selyemből ké­szült, egyik oldalán Szűz Mária képével, a másikon a császári kétfejű sassal. A kuruc időkbe esik az ezred első nevezetes ese­ménye. 1703 telén Borgách gróf, az ezred­ tulajdonos kegyelméből diszkrét köpönyegébe burkol a homály. Ámde, ez a három koppantó arról is beszél, hogy mikor a költő csöndes estén dalait írja, va­laki lábujjhegyen közelít a homályos gyertya felé. Kezében a koppantó. Csitt, cipeljem, ne nyiko­rogj, csitt koppantó, ne csattanj nagyot ! Ne za­varjátok ki kedvesemet költői álmaiból, a­mig én a drága szemét oltalmazom! . . . Szép, hímzett pénzestárca már jobb isme­rőse a mostani leányvilágnak. Szegedy Róza hí­mezte Kisfaludy Sándornak. Néhány szentkép is megragadja figyelmünket, mely Szegedy Róza imádságos könyvéből való, de ezek nem közönsé­ges szinnyomatok, hanem csinos festés vala­mennyi. Garmadával van itt az efféle emlék, míg­nem egy divatlap kerül elénk, mely elül köny­­nyezve száll el Szegedy Róza árnyékalakja. Ezt a divatlapot ugyanis 1841-ben Kisfaludy Sándor már­­ a második feleségének, Vajda Amáliának járatta, a­kit Sümegről vett el. Kisfaludy Sándor irodalmi hagyatékából mindennek itt van a kézirata, a­mi a költőt hí­ressé tette. Himfy vázlata sok strófája már tel­jes, némelyiknek csak az eszméje van oda vetve egy sorban. Keménd regéjének teljes kidolgozott állapotban van meg a kézirata 56 oldalon, míg Miczbán kézirata több helyen eltér a kiadott köl­teménytől. Darnay birtokában megvan kéziratban Kisfaludy Sándornak egy rendkívül terjedelmes emlékirata, melyet Batthyány herceghez inté­zett. A költő akkor már túl volt a 70 éven és két ajánlatot tesz a hercegnek. Az egyik, hogy meg­írja az inszurrekció történetét, hogy „a rutul sér­azt a parancsot kapta, hogy a felső-magyarországi he­gyek közt harcoló Rákóczi csapatai ellen a parancs­nokságot vegye át. Forgách ekkor azt az ajánlatot tette, hogy ezredét is magával viszi, a mit azonban nem engedtek meg neki. Jól tudták ugyanis a csá­száriak, hogy Forgách Rákóczi hive. És egy év múlva Forgách csakugyan Rákóczi szolgálatába állt s ekkor Lehóczky Márton alezredest nevezték ki császári pá­tenssel az ezred parancsnokává. Az ezred egyik része Forgáchcsal átment a kurucokhoz, a többit nagy sebti­ben a bajorok ellen vezérelték. Az ezred részt vett a spanyol örökösödési hábo­rúban, majd a törökök ellen küzdött. A franciák el­len 1734-ben harcoltak, 1737-től kezdve újra a törökök ellen, ezután az osztrák örökösödési háborúban, majd a bajor háborúban vettek részt. A francia forradalmi háború folyamán Napóleon ellen is küzdött az ezred; részt vett az asperni és wagrami csatában (az utóbbi­ban az ezrednek száz embere és százhetvennyolc lova maradt a csatatéren). Kitüntette magát az ezred 1909 április 22-én az Eggmühl mellett Napóleon ellen vívott Csatában, mely ugyan az osztrákok vereségével végződött, de az ezred nagyon vitézül viselkedett. A Sradik­ huszárezred összesen 419 ütközetben, csatában és táborozásban vett részt; ezekben elesett és sebet ka­pott az ezrednek 162 tisztje, 3072 legénye. A dicsőség statisztikáját jelentik ezek az adatok. Hadik András gróf, kinek nevét az ezred viseli,­ 1732-ben lépett a hadsereg kötelékébe a Dessewffy­­huszárokhoz (a mai Hadik-huszárezredhez). Itt kezdte katonai karrierjét. Eleinte Szavojai Jenő herceg csa­pataiban a törökök ellen harcolt. Életének legszebb győzelme az volt, a­mikor Mária Terézia katonáinak élén bevonult a poroszok fővárosába, Berlinbe. Innen a gróf gavalléros ajándékot hozott haza császárnőjé­­nek: a berlini tanács által ugyanis két tucat keztyűt készíttetett, a melyre Berlin városának térképe volt hímezve. Ezeket a keztyüket a győzelem jeléül átnyúj­totta Mária Teréziának, kinek nagyon tetszett a ked­ves, elmés ajándék. Hadik András gróf, a­hogy a kato­naságot otthagyta, budai kormányzó, majd Bács vár-­­megye főispánja lett; 1774-ben pedig a Hofkriegsratt elnöke. 1790-ben huszonnégy csata dicsőségével hunyt el Mária Terézia legkedvesebb katonája. A kétszáz esztendős jubileum programja már ké­szen van. Két napig fog tartani az ünnep, melyre meg­hívják az összes volt ezredtulajdonosok leszármazóit: a Forgách-, Esterházy-, Hadik-Barkóczy- és Széche­­nyi-családok tagjait, továbbá mindenkit, a­ki az ezred tisztikarának tényleges vagy tartalékos tagja volt. Az ünnep első napján tábori mise lesz, azután a legény­ség az ezred különböző korabeli egyenruháiban játékot mutat be. Iának, de mindez nem tartóztatta vissza feleségét, az akkor szintén híres táncosnőt, Medina Máriát, hogy mellette egy fiatal magyar testőrt is ne része­sítsen kegyeiben: Kisfaludy Sándort. Ennek a gáláns viszonynak most Viganonak Kisfaludy Sándor hagyatékában lelt könyve utolsó lapján furcsa emlékét találjuk. Szamárfej van odaraj­zolva, alatta két hatalmas szarv és e német sor: I—A! I—Á ! Du alter Esel — Auritulus von einem Figuranten. A­mint kitetszik, Kisfaludy Sándor testőr­korában nem nagyon engedte át magát a meg­csalt férjek irányában a lelkifurdalásnak. No, de szelidebb világról beszél ott a köny­vecske mellett három szép gyertyakoppantó, mely Szegedy Róza kelengyéjének volt része. A mai menyasszonyok már nem is tudják, milyen volt ez a házi eszköz, mert hiszen ők már túl vannak a petróleum-, sőt a gázvilágítás korán is és az elektromos lámpa egyenletes tiszta fényében gyö­nyörködhetnek. Szegedy Róza idejében azonban a gyertyakoppantó a családi élet bensőségéhez tar­tozott. A gyertya hamva már magasan kisötétlik a lángból. Homályban a szoba. A lány pirulva fut a koppantóért, hogy lecsípje vele a gyertya hamvát. — Ne még, édes! — suttog az if­jú. — De ha valaki belő és ily sötétségben lel bennünket! — rebeg a lány. — Hiszen ég a gyertya! — Az igaz! A koppantó halkan megzörren az asztalon és onnan bámul üres nagy félszemével megbotrán­­kozva a párra, melyet a le nem koppantott gyertya Szegeden Pusztaszeri Árpád-Egyesület néven egyesület alakult. Ennek az egyesületnek a célja az, hogy Árpád, a honfoglaló iránt való kegyeletet ébren­­tartsa s ezért minden esztendőben ünnepet tart Puszta­szeren. Ennek a kegyeletnek egyik nyilvánulása az, hogy a pusztaszeri apátsági templom fölépítésére, par­kozására mozgalmat indítson, minthogy nyilvánvaló, tett. Inszurrectionak becsülete visszavivathatnék.“ A hercegtől négyezer forint honoráriumot kér e munkáért, hogy elmehessen Somlóra csöndben dolgozni. A másik ajánlata az, hogy vegye meg a herceg a somlyó­vásárhelyi 14 holdas szőlejét, melyen van egy kis kastély, nagy, derék présház és nagy pince stb. „Ez volt — írja — évtized ó­ta gondgyaim­­tól menedék­helyem. Itt hzám pompás kilátású ablakomból utóbbi elmeműveimet; itt m­andanám meg az Insurrectio történeteit is.“ Aztán értékét ismerve mondja büszkén: „Nemo propheta in vita; de halálom után, midőn már porladni fogok, ez oly hely leend Magyarországban, mellyet megnézni el nem mulaszt az utas, hova az utóbbi Magyar fiatal nemzedék, mint már most is regéimben megének­­lett vár emlékokhoz, zarándokolni fog, hogy, lássa azon helyet, hol egy tántoríthatatlan hazafi­nak szivéréből azon érzelmek forranak föl.“ De egyéb oka is van Kisfaludynak arra, hogy eladja szőlejét. Ezt írja továbbad: „Mindig búsulok, ha elgondolom, hogy legkedvesebb birtokom, halálom után, szentségte­­len, talán még a’ Somlai bort meghamisító Zsidóknak kezeikre juthatna, vagy többfelé da­­raboltatik.“ A költő tízezer forintot kért a birtokért. Hogy a vétel megtörtént-e, arról nem kaptam fölvilágosítást, de a nemesi fölkelés történetét már meg nem írhatta. Néhány találomra kikapott tárgyról számol­hattunk csak be ismertetésünkben, de talán ez is fogalmat nyújt a sümegi Darnay-múzeum viszonylagos gazdagságáról és értékéről. Árpád-ünnep Pusztaszeren, Budapest, jan. 30. 3

Next