Budapesti Hírlap, 1906. február (26. évfolyam, 31-58. szám)

1906-02-17 / 47. szám

14 BUDAPESTI HÍRLAP, (47. sz.) 1906. február 17. György tanácsost kérette magához a polgármester s arra kérte, hogy holnap délelőttre hivja össze a jog­ügyi bizottságot. Rózsavölgyi Gyula helyettes­ polgármester ma déli egy órára hívta össze a tanácsot, Láng György tanácsos pedig holnap délelőtt tizenegy órára a jog­ügyi bizottságot. Magyaramis Mláden dr. tiszti fő­orvos ma délelőtt újra megvizsgálta a polgármestert s kiállította az orvosi bizonyítványt, hogy a polgár­­mester állapota hosszú és állandó ápolást követel, S így teljes szolgálatra ez idő szerint képtelen. Az elnöki osztályból pedig sürgősen expediálták a meghívót, a­melyben honnan délután négy órára rendkívüli közgyűlésre hívja össze a főpolgármester ■a bizottsági tagokat. A meghívó szerint a­­közgyűlés tárgya: 1. A főpolgármester jelentése állásától való felmentése ügyében. 2. Bizottsági és tanácsi előter­jesztés Halmos János polgármester kérelmére nyug­díjazása iránt. Egy óraikor tartották meg a tanácsülést. Rózsa­völgyi Gyula helyettes­ polgármester fájdalommal je­lentette be, hogy Halmos János polgármester megren­dült egészségi állapotára való hivatkozással nyugdí­jazását kérte. A kérelem így szól: Tekintetes­­közgyűlés! Megrendült egészségi ál­lapotomra való tekintettel legnagyobb sajnálatomra azzal a tisztelettel teljes kérelemmel vagyok kény­telen­ a tekintetes közgyűlés elé járulni, miszerint engem­ nyugdíjazni mél­tóztassék. Kérésemet a te­kintetes­­közgyűlés szíves jóindulatába ajánlva, va­gyok kiváló tisztelettel Halmos J­ános polgármester. Bejelentette azután, hogy a számvevőség ki­mutatása szerint Halmos polgármester 33 évig, 3 hó­napig és 10 napig szolgált. A nyugdíjszabályzat sze­rint tehát huszonhétezer korona fizetésének 84,6 szá­zaléka, vagyis 18.612 korona nyugdíj illeti meg. A tanács a bejelentést tudomásul vette, a nyugdíjazási kérelmet kiadta a jogügyi bizottságnak , elhatározta, hogy holnap délben újra ülést tart. Akkor fogja a tanács méltatni a polgármester érdemeit. A tanács tagjai a formális ülés után is együtt maradtak s arról vitatkoztak, hogy milyen álláspon­tot foglaljanak el az új helyzettel szemben. Megálla­podásra azonban nem jutottak, hanem azzal váltak el egymástól, hogy holnapig gondolkoznak a dolgon s holnap megvitatják, hogy ha lehet, egységes meg­állapodásra jussanak. Rudnay Béla királyi biztost kedden reggel vár­ják a városházán. Állítólag­­Rudnay Béla főkapitány maga kérte, hogy őt a főváros királyi biztosának ne­vezzék ki. Válasz akar ez lenni a főváros közgyűlésé­nek, a­mely egyhangú határozattal kérte a főkapitány ellen a fegyelmi vizsgálatot s a közigazgatási bizott­ságnak, a­mely a főkapitánynak a múlt hónapról szóló jelentését nem­ vette tudomásul. — A sü­­tőmesterek kérése. A legutóbb életbe­lépett szabályrendelet a sütőipar gyakorlásáról azt az intézkedést is tartalmazza, hogy a sütőműhelyeket hányszor és kiknek kell megvizsgálni. Ma a sütőmes­­terek küldöttsége Spolarits György vezetésével Rózsa­völgyi Gyula helyettes polgármesternél tisztelgett s a sütök tegnapi közgyűlésének határozatából azt a ké­rést terjesztette elő, hogy a műhelyek első megvizs­gálását végző bizottságba mindenkor egy sütőmestert is hívjanak meg szakértői minőségben.­­— Kórház- és börtönvizsgálat. A közigaz­gatási bizottság múlt hétfőn tartott ülésén a börtön­ös kórházvizsgáló-bizottsá­gok jelentéseit is előterjesz­tették. A börtönvizsgáló-bizottság a szokásos évi vizs­gálatot decemberben tartotta. Alaposan megszemlélte a törvényszék és a rendőrség fogházhelyiségeit, de ki­fogásolni valót egyik helyen sem talált. A kórház­­vizsgál­ó-bizottság a Szent Margit-, a Szent­ István­és a Szent Gellért-kórh­ázat, valamint a Poliklinikai Egyesületnek a Szövetség­ utcában épült új rendelő­­intézetét­ látogatta meg. Általában véve a jelentés a szerzett tapasztalatok alapján megelégedésének ad ki­fejezést. A Margit-kórházra nézve egyes lényegtelen hiányok pótlásán kívü­l a kórház kibővítésének már folyamatba tett ügyét sürgette, mert az ezáltal nye­rendő helyiségekre már nagy szükség van. Az István­­kórházban tudvalévően tavaly n­agyobb átalakítások történtek; most azt javasolja a bizottság, hogy a gyógykezelés tökéletes­ítése érdekében a kórházhoz tartozó régi fertőtlenítő épületben Röntgen- és Zan­­der-berendezést létesítsenek és vezessék be a vízgyógy­­módot is.­­ A munkás-beteg-segítő pénztár szerző­dése. A székesfőváros közgyűlése meghosszabbította a munkás-betegsegítő pénztárral kötött szerződését. A meghosszabbítás az 1906. évi január hónap elsejétől 1906. december végéig szól. A tanács most rávezette a szerződésre a meghosszabbító záradékot s utasította a középponti pénztárt­, hogy a fővárosi munkásoknak betegség esetére való biztosítása fejében fizessenek ki a munkás-betegsegítő pénztár igazolt meghatalmazott­jának, utólagos havi részletekben ötezer-ötezer koro­nát. Fölhívja egyúttal a tanács az összes hivatalokat, intézeteket és iskolákat, hogy az eredeti szerződésben kikötött feltételek pontos teljesítését ellenőrizzék , az esetleg előforduló visszaélésekről azonnal tegyenek jelentést a tanácsnak. TÖRVÉNYSZÉK­­CSARNOK. A főispán esküje. Kolozsvári tudósítónk jelenti: A kolozsvári ki­rályi ügyészség a btk. 163. és illetőleg a 165. szaka­szába ütköző hatóság ellen való erőszak bűntettéért vádiratot adott S. Imre kolozsvári lakos ellen, a­ki Telesd László főispán felé az installáció alkalmával széket és porzótartót dobott, az eskü letétele alatt pedig tettleg bántalmazni akarta. Vádolta továbbá az ügyészség azzal, hogy Dózsa Endre alispánt a tör­vény végrehajtásában erőszakkal, illetőleg veszedel­mes fenyegetéssel meg akarta akadályozni. A vádirat a vádtanács elé került, mely első­sor­ban azzal a jogkérdéssel foglalkozott, váljon a kineve­zett, de a közgyűlés előtt a szokásos esküt még le nem tett főispán a btk. 163. szakaszában meghatározott hatóság fogalma alá vonható-e és vele szemben a hatóság ellen való erőszak elkövethető-e, vagy sem? E kérdés megoldásánál a vádtanács elfogadta alapul, hogy a főispán törvény erejénél fogva maga hatóság, mert jogait a törvény határozza meg és így azokat minden más hatóság hozzájárulása nélkül ön­állóan gyakorolja; az 1886. évi XXI. törvénycikk azonban, éppen ezért föltételhez köti a főispánt meg­illető joghatóság gyakorlatát, a mennyiben a 60. sza­kaszban határozottan előírja, hogy a kinevezett fő­ispán a közgyűlés előtt a szokásos esküt tegye le, a­miből nyilvánvalóan következik az, hogy a kinevezett főispánnak a törvény által részére előírt és a közgyű­lés előtt leteendő hivatali esküjének letétele­­ előtt annyival is inkább nincsen joghatósága, mert számos törvény és rendelet írja elő, hogy az államtisztviselő hivatali működését csak a szolgálati eskü letétele után kezdheti meg, vagyis a joghatóság gyakorlatának álta­lánosan követett előfeltétele az eskületétel. Minthogy pedig sértett a nyomozat adatai sze­rint a vád alapjául szolgáló bűncselekmény elkövetése­kor a törvényben előirt esküt még nem tette le s igy abban az időben az 1886. évi XXI. törvénycikkben körvonalazott főispáni jogokat gyakorolnia jogában nem állott, mert­ a kinevezés tényével még a hatósági jelleg meg nem szereztetett, a mely nézetet támogatja a védelem részéről hiteles másolatban becsatolt István nádor királyi helytartó által 1848. évi június hónap 4-én kiadott főispáni kinevezést tárgyazó rendelet is: terhek­ ellenében a btk. 163. szakaszába ütköző ható­ság elleni erőszak bűntette meg nem állapítható. De nem forog fönn Dózsa Endre alispán, illető­leg Kolozs vármegye törvényhatóságával szemben s­em a btk. 105. szakaszába ütköző hatóság ellen való erő­szak bűntettének tényálladéka, mert arra vonatkozó­lag, hogy ifj. S. Imre terhelt akár a nevezett alispánt, akár a törvényhatóságot a törvény végrehajtásában, vagyis a főispáni eskü kivételében erőszak, vagy ve­szedelmes fenyegetés által megakadályozta, a nyomo­­zat rendén adat annál kevésbbé merült föl, mert Ko­lozs vármegye törvényhatósága előzőleg már határo­zatokig kimondotta, hogy a sértett­ főispántól a tör­vényben előirt esküt ki nem veszi. A kolozsvári kir. ítélőtábla a kir. ügyészségnek a főügyészség által föntartott fölfolyamodása folytán, 1906. január 29-én­ tartott zárt ülésében vizsgálat alá vette az ügyet s a következő végzést hozta: A fölfolyamodás a Bp. 3.79. szakasza alapján el­utasít­tatik. Indokol:: A vádirattal szemben a kir. törvény­szék vádtanácsával összehangzóan a kir. ítélőtábla is a védelemnek arra az álláspontjára helyezkedik, hogy nem ütközi a Btkv. 163. szakaszába, illetőleg 165. szakaszába ifj. S. Imrének az a cselekménye, hogy Kolozsvár vármegye főispánjává kinevezett Teleki László gróf, a midőn 1905. november 3-án a megye közgyűlés­én az 1886. évi XXI. törvénycikk 60. szakasz rendelkezéséhez képest az előírt eskü letétele céljából megjelent, egy széknek és porzótartónak feléje dobá­sával, később pedig egy fölemelt székkel bántalmazni megkísérelte, illetőleg hivatali esküjének letételében akadályozta. Az államhivatalnoknak ugyanis joga van az ál­lam érdeke által megkívánt és hivatalával összekötött teendőket gyakorolni, joga van arra, hogy hivatása gyakorlatában tekintélye és személye törvényes véde­lemben­ részesüljön és hogy hivatalos feladatát szük­ség esetén a törvény által megengedett kényszereszkö­zökkel is megvalósítsa. De másrészt e jogoknak a hivatali kötelesség teljesítésére nézve és annak érdekében szigorú is terhes kötelmek felelnek meg, a­melyek hű és pontos teljesítésének első biztosítékát a kötelességérzet mel­lett első­sorban a felelősség tudata, másodsorban pedig a fegyelmi és büntetőtörvényekben megállapított fele­lősségre vonás képezik. A felelősség tudata, mint erkölcsi kényszer az államhivatalnok­ által hivatalának elfoglalásakor letett esküjében nyer kifejezést, mely eskü nem egyéb, mint­ a hivatali kötelességek megtartására vonatkozóan tett. Ígéretnek ünnepies megerősítése, és különösen a fő­ispánnál bír nyomatékkal, mert az ő állása bizalmi és politikai természetű és a bizalom megszűntével fe­gyelmi eljárás nélkül bármikor elbocsátható. Ebből magyarázható ki, hogy az állami közigaz­gatás különböző ágazataiban alkalmazott tisztviselők, altisztek és szolgák hivatali működésüket csak az elő­írt szolgálati eskü letétele után kezdhetik meg. A gyakorlat törvényen és törvényes rendelke-­ zéseken alapszik, a­melyeknek mindegyikében ki van mondva, hogy az illető alkalmazottak a hivatali es­küt az állás elfoglalása előtt, illetve az állás elfog­lalásakor kötelesek letenni és azokban kifejezetten az is benne foglaltatik, hogy az, ki az esküt a meghatá­rozott időben le nem teszi, úgy tekintetik, mintha ■a kinevezésit el sem fogadta volna. Legutóbb a 125.000/1902. B. M. rendelet ki­mondja, hogy a vármegyei tisztviselők, úgy a válasz­tottak, mint a kinevezettek, csak az eskü letétele után foglalhatják el állásukat és hogy az eskü le nem tétele az állás el­ nem fogadásával egyértelmű, a 6451/1898. összminisztériumi rendelet 2. szakaszában pedig a főispán is mint olyan van fölsorolva, mint ki az esküt az állami szolgálatba való fölvételkor tartozik letenni. És hogy úgy a hivatali szolgálat megkezdheté­­sének, mint a­ fizetés folyósítás­áinak föltételét képezi a hivatali eskü letétele, kitűnik ,az 1893. évi IV. t.-c. 13. szakasza, és a­­bírákra nézve az 1869. évi IV. t.-c. 14. szakaszából, és ezen általános szabály alól csak azon eset képez kivételt, a midőn a kinevezettet hi­vatalos viszonyok akadályozzák u,i állásának elfogla­lásában. Ugyanezen álláspontot támogatja az is, hogy az 1885. évi XI. törvénycikk 7. szakasza sze­rint a nyugdíj tekintetében beszámítható szolgálati időnek tekintetik azon időtartam, melyet valaki az ellátási idény megállapításától visszafelé az első hi­vatalos eskü letételének idejéig terjedőleg szakadat­lanul és egyfolytában eltöltött. És habár az 1893. évi IV. törvénycikk hatá­­rozmányai alá — a 21. szakasz szerint — a főispánok nem tartoznak és külön intézkedés alá esnek, de másrészt az 1886. évi XXI. törvénycikk 58. és 59. szakaszai rendelkezéseiből teljesen kiviláglik, hogy a főispánok az 1885. évi XI. törvénycikk rendelkezései alól csak a fizetési fokozat és nyugdíj tekintetében vannak kivéve, és minden más tekintetben velök szem­ben is az államtisztviselőkre nézve fönnálló szabályok alkalmazandók. A­mi pedig az 1886. évi XXI. törvénycikk 57. szakasz b) pontjának és a 60. szakasz ama rendelke­zéseit illeti, hogy a főispán gyakorolja mindama jo­gokat és teljesíti mindazon kötelességeket, melyeiket valamely törvény a főispánra ruház és hogy a főispán­ a közgyűlés előtt a szokott esküt teszi le: kétségtelen, hogy e rendelkezésekben bennfoglaltatis­ a jog és kö­telesség az eskü letételére, azonban mindkettő sze­mélyes jelleggel bír, mert az az államtisztviselő, ki az esküt nem teszi le, állásáról lemondottnak tekin­tendő, miután az eskü letételére nem, kötelezhető, eb­ből folyóan tehát az eskü letételére vonatkozó joga és kötelessége személyes természetűek s mint ilyenek, nem téveszthetők össze a hivatali állásból és az azzal járó joghatóság gyakorlásából eredő és a közszolgálat jogi természete által körvonalazott jogok és köteles­ségekkel. De még a vádnak — a fölhozottak alapján sz királyi Ítélőtábla által el nem fogadott — álláspontja esetében is, miután a nyomozásnak adatai egyáltalán nem igazolják ,és erősítik meg azt a föltevést, hogy ifjabb S. Imrének tudomása lett volna arról, illetve hogy a közgyűlési teremben uralkodó zaj közepette tudomást szerezhetett volna arról, hogy Teleki László gróf a közgyűlési teremben való megjelenésekor a ke­zében tartott papírlapról az eddigi általános gya­korlat által szentesített szokástól eltérő módon az eskü szövegének elmondását kezdette meg, vád tár­gyává tett cselekménye, a szándék és célzat hiányá­nál fogva, sem bírálható el a Btk. 163. szakasza­ szerint. A­mi pedig a vádnak azt a részét, helyesebben a királyi ügyészségnek azt­­az indítványát illeti, hogy­ a­mennyiben a­­bíróság a Btk. 163. szakaszában meghatározott cselekmény fönforgását meg nem ál­lapítaná, terhelt az alispán, illetve a közgyűlés el­­­len irányuló kérdéses cselekménye miatt a Btk. 165.­ szakaszába ütköző hatósági közeg elleni erőszak bűn-­­tette miatt helyeztessék vád alá, e tekintetben a vád­ szintén nem bír alappal, mert egyrészt a nyomozás, adatai kétségtelenné teszik, hogy terheltnek cselek-­ ménye nem az alispán és nem a közgyűlés ellen irá­nyult és mert másrészt figyelemmel­­a Bp. 38., illetve 325. szakaszában lefektetett elvekre, vagylagos vád­emelésnek helye nincs. Ezek szerint a vádtanácsi határozatnak megvál­toztatására törvényes alap nem lévén, a királyi ügyész­ségnek felfolyamodása elutasítandó volt.­­ A megyeháza szőnyegei. Pest megyének pere van, mert nem tudta kifizetni a Stern testvérek szőnyegház tulajdonosainak 789 korona és 31 fillérnyi szőnyeg­számláját. Kristóffy József belügyminiszter ugyanis a megye dotációját megvonta és az alispán

Next