Budapesti Hírlap, 1906. február (26. évfolyam, 31-58. szám)
1906-02-17 / 47. szám
14 BUDAPESTI HÍRLAP, (47. sz.) 1906. február 17. György tanácsost kérette magához a polgármester s arra kérte, hogy holnap délelőttre hivja össze a jogügyi bizottságot. Rózsavölgyi Gyula helyettes polgármester ma déli egy órára hívta össze a tanácsot, Láng György tanácsos pedig holnap délelőtt tizenegy órára a jogügyi bizottságot. Magyaramis Mláden dr. tiszti főorvos ma délelőtt újra megvizsgálta a polgármestert s kiállította az orvosi bizonyítványt, hogy a polgármester állapota hosszú és állandó ápolást követel, S így teljes szolgálatra ez idő szerint képtelen. Az elnöki osztályból pedig sürgősen expediálták a meghívót, amelyben honnan délután négy órára rendkívüli közgyűlésre hívja össze a főpolgármester ■a bizottsági tagokat. A meghívó szerint aközgyűlés tárgya: 1. A főpolgármester jelentése állásától való felmentése ügyében. 2. Bizottsági és tanácsi előterjesztés Halmos János polgármester kérelmére nyugdíjazása iránt. Egy óraikor tartották meg a tanácsülést. Rózsavölgyi Gyula helyettes polgármester fájdalommal jelentette be, hogy Halmos János polgármester megrendült egészségi állapotára való hivatkozással nyugdíjazását kérte. A kérelem így szól: Tekintetesközgyűlés! Megrendült egészségi állapotomra való tekintettel legnagyobb sajnálatomra azzal a tisztelettel teljes kérelemmel vagyok kénytelen a tekintetes közgyűlés elé járulni, miszerint engem nyugdíjazni méltóztassék. Kérésemet a tekintetesközgyűlés szíves jóindulatába ajánlva, vagyok kiváló tisztelettel Halmos János polgármester. Bejelentette azután, hogy a számvevőség kimutatása szerint Halmos polgármester 33 évig, 3 hónapig és 10 napig szolgált. A nyugdíjszabályzat szerint tehát huszonhétezer korona fizetésének 84,6 százaléka, vagyis 18.612 korona nyugdíj illeti meg. A tanács a bejelentést tudomásul vette, a nyugdíjazási kérelmet kiadta a jogügyi bizottságnak , elhatározta, hogy holnap délben újra ülést tart. Akkor fogja a tanács méltatni a polgármester érdemeit. A tanács tagjai a formális ülés után is együtt maradtak s arról vitatkoztak, hogy milyen álláspontot foglaljanak el az új helyzettel szemben. Megállapodásra azonban nem jutottak, hanem azzal váltak el egymástól, hogy holnapig gondolkoznak a dolgon s holnap megvitatják, hogy ha lehet, egységes megállapodásra jussanak. Rudnay Béla királyi biztost kedden reggel várják a városházán. ÁllítólagRudnay Béla főkapitány maga kérte, hogy őt a főváros királyi biztosának nevezzék ki. Válasz akar ez lenni a főváros közgyűlésének, amely egyhangú határozattal kérte a főkapitány ellen a fegyelmi vizsgálatot s a közigazgatási bizottságnak, amely a főkapitánynak a múlt hónapról szóló jelentését nem vette tudomásul. — A sütőmesterek kérése. A legutóbb életbelépett szabályrendelet a sütőipar gyakorlásáról azt az intézkedést is tartalmazza, hogy a sütőműhelyeket hányszor és kiknek kell megvizsgálni. Ma a sütőmesterek küldöttsége Spolarits György vezetésével Rózsavölgyi Gyula helyettes polgármesternél tisztelgett s a sütök tegnapi közgyűlésének határozatából azt a kérést terjesztette elő, hogy a műhelyek első megvizsgálását végző bizottságba mindenkor egy sütőmestert is hívjanak meg szakértői minőségben.— Kórház- és börtönvizsgálat. A közigazgatási bizottság múlt hétfőn tartott ülésén a börtönös kórházvizsgáló-bizottságok jelentéseit is előterjesztették. A börtönvizsgáló-bizottság a szokásos évi vizsgálatot decemberben tartotta. Alaposan megszemlélte a törvényszék és a rendőrség fogházhelyiségeit, de kifogásolni valót egyik helyen sem talált. A kórházvizsgáló-bizottság a Szent Margit-, a Szent Istvánés a Szent Gellért-kórházat, valamint a Poliklinikai Egyesületnek a Szövetség utcában épült új rendelőintézetét látogatta meg. Általában véve a jelentés a szerzett tapasztalatok alapján megelégedésének ad kifejezést. A Margit-kórházra nézve egyes lényegtelen hiányok pótlásán kívül a kórház kibővítésének már folyamatba tett ügyét sürgette, mert az ezáltal nyerendő helyiségekre már nagy szükség van. Az Istvánkórházban tudvalévően tavaly nagyobb átalakítások történtek; most azt javasolja a bizottság, hogy a gyógykezelés tökéletesítése érdekében a kórházhoz tartozó régi fertőtlenítő épületben Röntgen- és Zander-berendezést létesítsenek és vezessék be a vízgyógymódot is. A munkás-beteg-segítő pénztár szerződése. A székesfőváros közgyűlése meghosszabbította a munkás-betegsegítő pénztárral kötött szerződését. A meghosszabbítás az 1906. évi január hónap elsejétől 1906. december végéig szól. A tanács most rávezette a szerződésre a meghosszabbító záradékot s utasította a középponti pénztárt, hogy a fővárosi munkásoknak betegség esetére való biztosítása fejében fizessenek ki a munkás-betegsegítő pénztár igazolt meghatalmazottjának, utólagos havi részletekben ötezer-ötezer koronát. Fölhívja egyúttal a tanács az összes hivatalokat, intézeteket és iskolákat, hogy az eredeti szerződésben kikötött feltételek pontos teljesítését ellenőrizzék , az esetleg előforduló visszaélésekről azonnal tegyenek jelentést a tanácsnak. TÖRVÉNYSZÉKCSARNOK. A főispán esküje. Kolozsvári tudósítónk jelenti: A kolozsvári királyi ügyészség a btk. 163. és illetőleg a 165. szakaszába ütköző hatóság ellen való erőszak bűntettéért vádiratot adott S. Imre kolozsvári lakos ellen, aki Telesd László főispán felé az installáció alkalmával széket és porzótartót dobott, az eskü letétele alatt pedig tettleg bántalmazni akarta. Vádolta továbbá az ügyészség azzal, hogy Dózsa Endre alispánt a törvény végrehajtásában erőszakkal, illetőleg veszedelmes fenyegetéssel meg akarta akadályozni. A vádirat a vádtanács elé került, mely elsősorban azzal a jogkérdéssel foglalkozott, váljon a kinevezett, de a közgyűlés előtt a szokásos esküt még le nem tett főispán a btk. 163. szakaszában meghatározott hatóság fogalma alá vonható-e és vele szemben a hatóság ellen való erőszak elkövethető-e, vagy sem? E kérdés megoldásánál a vádtanács elfogadta alapul, hogy a főispán törvény erejénél fogva maga hatóság, mert jogait a törvény határozza meg és így azokat minden más hatóság hozzájárulása nélkül önállóan gyakorolja; az 1886. évi XXI. törvénycikk azonban, éppen ezért föltételhez köti a főispánt megillető joghatóság gyakorlatát, a mennyiben a 60. szakaszban határozottan előírja, hogy a kinevezett főispán a közgyűlés előtt a szokásos esküt tegye le, amiből nyilvánvalóan következik az, hogy a kinevezett főispánnak a törvény által részére előírt és a közgyűlés előtt leteendő hivatali esküjének letétele előtt annyival is inkább nincsen joghatósága, mert számos törvény és rendelet írja elő, hogy az államtisztviselő hivatali működését csak a szolgálati eskü letétele után kezdheti meg, vagyis a joghatóság gyakorlatának általánosan követett előfeltétele az eskületétel. Minthogy pedig sértett a nyomozat adatai szerint a vád alapjául szolgáló bűncselekmény elkövetésekor a törvényben előirt esküt még nem tette le s igy abban az időben az 1886. évi XXI. törvénycikkben körvonalazott főispáni jogokat gyakorolnia jogában nem állott, mert a kinevezés tényével még a hatósági jelleg meg nem szereztetett, a mely nézetet támogatja a védelem részéről hiteles másolatban becsatolt István nádor királyi helytartó által 1848. évi június hónap 4-én kiadott főispáni kinevezést tárgyazó rendelet is: terhek ellenében a btk. 163. szakaszába ütköző hatóság elleni erőszak bűntette meg nem állapítható. De nem forog fönn Dózsa Endre alispán, illetőleg Kolozs vármegye törvényhatóságával szemben sem a btk. 105. szakaszába ütköző hatóság ellen való erőszak bűntettének tényálladéka, mert arra vonatkozólag, hogy ifj. S. Imre terhelt akár a nevezett alispánt, akár a törvényhatóságot a törvény végrehajtásában, vagyis a főispáni eskü kivételében erőszak, vagy veszedelmes fenyegetés által megakadályozta, a nyomozat rendén adat annál kevésbbé merült föl, mert Kolozs vármegye törvényhatósága előzőleg már határozatokig kimondotta, hogy a sértett főispántól a törvényben előirt esküt ki nem veszi. A kolozsvári kir. ítélőtábla a kir. ügyészségnek a főügyészség által föntartott fölfolyamodása folytán, 1906. január 29-én tartott zárt ülésében vizsgálat alá vette az ügyet s a következő végzést hozta: A fölfolyamodás a Bp. 3.79. szakasza alapján elutasíttatik. Indokol:: A vádirattal szemben a kir. törvényszék vádtanácsával összehangzóan a kir. ítélőtábla is a védelemnek arra az álláspontjára helyezkedik, hogy nem ütközi a Btkv. 163. szakaszába, illetőleg 165. szakaszába ifj. S. Imrének az a cselekménye, hogy Kolozsvár vármegye főispánjává kinevezett Teleki László gróf, a midőn 1905. november 3-án a megye közgyűlésén az 1886. évi XXI. törvénycikk 60. szakasz rendelkezéséhez képest az előírt eskü letétele céljából megjelent, egy széknek és porzótartónak feléje dobásával, később pedig egy fölemelt székkel bántalmazni megkísérelte, illetőleg hivatali esküjének letételében akadályozta. Az államhivatalnoknak ugyanis joga van az állam érdeke által megkívánt és hivatalával összekötött teendőket gyakorolni, joga van arra, hogy hivatása gyakorlatában tekintélye és személye törvényes védelemben részesüljön és hogy hivatalos feladatát szükség esetén a törvény által megengedett kényszereszközökkel is megvalósítsa. De másrészt e jogoknak a hivatali kötelesség teljesítésére nézve és annak érdekében szigorú is terhes kötelmek felelnek meg, amelyek hű és pontos teljesítésének első biztosítékát a kötelességérzet mellett elsősorban a felelősség tudata, másodsorban pedig a fegyelmi és büntetőtörvényekben megállapított felelősségre vonás képezik. A felelősség tudata, mint erkölcsi kényszer az államhivatalnok által hivatalának elfoglalásakor letett esküjében nyer kifejezést, mely eskü nem egyéb, mint a hivatali kötelességek megtartására vonatkozóan tett. Ígéretnek ünnepies megerősítése, és különösen a főispánnál bír nyomatékkal, mert az ő állása bizalmi és politikai természetű és a bizalom megszűntével fegyelmi eljárás nélkül bármikor elbocsátható. Ebből magyarázható ki, hogy az állami közigazgatás különböző ágazataiban alkalmazott tisztviselők, altisztek és szolgák hivatali működésüket csak az előírt szolgálati eskü letétele után kezdhetik meg. A gyakorlat törvényen és törvényes rendelke- zéseken alapszik, amelyeknek mindegyikében ki van mondva, hogy az illető alkalmazottak a hivatali esküt az állás elfoglalása előtt, illetve az állás elfoglalásakor kötelesek letenni és azokban kifejezetten az is benne foglaltatik, hogy az, ki az esküt a meghatározott időben le nem teszi, úgy tekintetik, mintha ■a kinevezésit el sem fogadta volna. Legutóbb a 125.000/1902. B. M. rendelet kimondja, hogy a vármegyei tisztviselők, úgy a választottak, mint a kinevezettek, csak az eskü letétele után foglalhatják el állásukat és hogy az eskü le nem tétele az állás el nem fogadásával egyértelmű, a 6451/1898. összminisztériumi rendelet 2. szakaszában pedig a főispán is mint olyan van fölsorolva, mint ki az esküt az állami szolgálatba való fölvételkor tartozik letenni. És hogy úgy a hivatali szolgálat megkezdhetésének, mint a fizetés folyósításáinak föltételét képezi a hivatali eskü letétele, kitűnik ,az 1893. évi IV. t.-c. 13. szakasza, és abírákra nézve az 1869. évi IV. t.-c. 14. szakaszából, és ezen általános szabály alól csak azon eset képez kivételt, a midőn a kinevezettet hivatalos viszonyok akadályozzák u,i állásának elfoglalásában. Ugyanezen álláspontot támogatja az is, hogy az 1885. évi XI. törvénycikk 7. szakasza szerint a nyugdíj tekintetében beszámítható szolgálati időnek tekintetik azon időtartam, melyet valaki az ellátási idény megállapításától visszafelé az első hivatalos eskü letételének idejéig terjedőleg szakadatlanul és egyfolytában eltöltött. És habár az 1893. évi IV. törvénycikk határozmányai alá — a 21. szakasz szerint — a főispánok nem tartoznak és külön intézkedés alá esnek, de másrészt az 1886. évi XXI. törvénycikk 58. és 59. szakaszai rendelkezéseiből teljesen kiviláglik, hogy a főispánok az 1885. évi XI. törvénycikk rendelkezései alól csak a fizetési fokozat és nyugdíj tekintetében vannak kivéve, és minden más tekintetben velök szemben is az államtisztviselőkre nézve fönnálló szabályok alkalmazandók. Ami pedig az 1886. évi XXI. törvénycikk 57. szakasz b) pontjának és a 60. szakasz ama rendelkezéseit illeti, hogy a főispán gyakorolja mindama jogokat és teljesíti mindazon kötelességeket, melyeiket valamely törvény a főispánra ruház és hogy a főispán a közgyűlés előtt a szokott esküt teszi le: kétségtelen, hogy e rendelkezésekben bennfoglaltatis a jog és kötelesség az eskü letételére, azonban mindkettő személyes jelleggel bír, mert az az államtisztviselő, ki az esküt nem teszi le, állásáról lemondottnak tekintendő, miután az eskü letételére nem, kötelezhető, ebből folyóan tehát az eskü letételére vonatkozó joga és kötelessége személyes természetűek s mint ilyenek, nem téveszthetők össze a hivatali állásból és az azzal járó joghatóság gyakorlásából eredő és a közszolgálat jogi természete által körvonalazott jogok és kötelességekkel. De még a vádnak — a fölhozottak alapján sz királyi Ítélőtábla által el nem fogadott — álláspontja esetében is, miután a nyomozásnak adatai egyáltalán nem igazolják ,és erősítik meg azt a föltevést, hogy ifjabb S. Imrének tudomása lett volna arról, illetve hogy a közgyűlési teremben uralkodó zaj közepette tudomást szerezhetett volna arról, hogy Teleki László gróf a közgyűlési teremben való megjelenésekor a kezében tartott papírlapról az eddigi általános gyakorlat által szentesített szokástól eltérő módon az eskü szövegének elmondását kezdette meg, vád tárgyává tett cselekménye, a szándék és célzat hiányánál fogva, sem bírálható el a Btk. 163. szakasza szerint. Ami pedig a vádnak azt a részét, helyesebben a királyi ügyészségnek aztaz indítványát illeti, hogy amennyiben abíróság a Btk. 163. szakaszában meghatározott cselekmény fönforgását meg nem állapítaná, terhelt az alispán, illetve a közgyűlés ellen irányuló kérdéses cselekménye miatt a Btk. 165. szakaszába ütköző hatósági közeg elleni erőszak bűn-tette miatt helyeztessék vád alá, e tekintetben a vád szintén nem bír alappal, mert egyrészt a nyomozás, adatai kétségtelenné teszik, hogy terheltnek cselek- ménye nem az alispán és nem a közgyűlés ellen irányult és mert másrészt figyelemmela Bp. 38., illetve 325. szakaszában lefektetett elvekre, vagylagos vádemelésnek helye nincs. Ezek szerint a vádtanácsi határozatnak megváltoztatására törvényes alap nem lévén, a királyi ügyészségnek felfolyamodása elutasítandó volt. A megyeháza szőnyegei. Pest megyének pere van, mert nem tudta kifizetni a Stern testvérek szőnyegház tulajdonosainak 789 korona és 31 fillérnyi szőnyegszámláját. Kristóffy József belügyminiszter ugyanis a megye dotációját megvonta és az alispán