Budapesti Hírlap, 1906. december (26. évfolyam, 330-359. szám)
1906-12-01 / 330. szám
1906. december 1. BUDAPESTI HÍRLAP, (330. sz.) jövőben sem hagyja szó nélkül és kijelenti, hogy a képviselőházban is szóvá teszi a dolgot a honvédelmi költségvetés tárgyalása során. Az értekezlet ezután vita nélkül fogadta el a költségvetés részleteit is. A függetlenségi párt értekezlete. Az országgyűlési függetlenségi pártnak mára kitűzött értekezletét a párt elnöksége holnap délután öt órára halasztotta. A párt elnöksége kéri a párt tagjait, hogy minél nagyobb számban jelenjenek meg az értekezleten. A horvát országgyűlést Zágrábból jelentik nekünk. Az országos ülést 10 óra 55 perckor nyitja meg az elnök. A legutóbbi ülés jegyzőkönyvének hitelesítése és a beérkezett irományok fölolvasása után az elnök bejelenti, hogy Dessré István a garcsin kerület képviselője lemondott mandátumáról. Egyúttal jelenti, hogy az új képviselőválasztásra megtette már a szükséges lépéseket. Az ellenzék Nousem dr.-t jelölte. Az interpellációk elintézése után a Ház áttér a napirendre, amelyen a választás tisztaságára vonatkozó törvényjavaslat áll. Popovics dr. előadó hoszszabb beszédben referál e törvényjavaslatról. Urbanics dr. szerint az előadó kitűnő beszéde után alig akad valami, amit még hozzáfűzhetne az elmondottakhoz. Csak annak örvend, hogy ily törvényjavaslatot nyújtottak be s meg van győződve arról, hogy nemcsak a kormány pártja, hanem az egész Ház s az egész nemzet nagy lelkesedéssel fogadja. E törvény a terrorizmust lefelé is korlátozni fogja. Ezért a Szarcsevics-párt megsértődött, miért is heves szóharc támad közte és a koalíció között. A zaj csillapultával Vrbanics dr. kijelenti, hogy a törvényjavaslat mellett fog szavazni. Utána Horváth dr. emelkedik szólásra, kijelentvén, hogy a Szarcsevicspárt az ily reformokat mindenkor pártolta, miért is pártja megszavazza a törvényjavaslatot. Az ülés további folyamán a belügyekre vonatkozó interpellációkat intézték el. Medakovics dr. elnök bejelenti, hogy Wekerle dr. miniszterelnök meghívta a horvát országgyűlést Andrássy Gyula gróf szobrának leleplezésére. Az ülés ezzel véget ért. A legközelebbi ülés holnap lesz. A totalizator kérdése a függetlenségi pártban. Az országgyűlési függetlenségi és 48-as párt Erzsébet körúti helyiségében az est folyamán nagy volt az élénkség. A párttagok szokatlan nagy számmal jelentek meg. Ott voltak Kossuth Ferenc, Polányi Géza miniszterek, Günther Antal, Désy Zoltán, Tóth János államtitkárok,Har Antal, Kólás Uhui és ifj. Ugrón György főispánok is. Később ellátogatott a pártkörbe Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter is, aki a párt tanácskozó termében a jelenlevő párttagok előtt ismertette a kormány válaszát Kmety Iárolynak a totalizátor dolgára vonatkozó interpellációjára. A kimerítő és megnyugtató, választ a párt tagjai előzetesen is tudomásul vették, Kossuth Ferenc pedig köszönetet mondott a párt nevében Da-Hátrahagyott, még rendezetlen kéziratai között, melyeket csak a maga számára irt, vannak önálló munkák, fordítások és kivonatok, melyeknek legtöbbjét nyugalomba vonulva, az utolsó kilenc éve alatt irta. Fordításaiban az eredeti rajzok — leírásaiban a talált régiségek sajátkezű másolt rajzait látjuk. — Széleskörű ismereteiről a világ előtt csak egyetlen munkájában tesz tanúságot, mely Alsófejérvármegye őskora címen a vármegye monográfiájában megjelent. Nyolcvanhárom éves korában fogott hozzá Hernes vaskos munkája, a Culturgeschichte fordításához és egy év leforgása alatt be is fejezte. Kivonatosan fordította Dörpfeld Troia és Ikonját. Irt tanulmányokat a Népvándorlásról, A Nippuri ásatásokról, A Gepidákról, A babiloni kultúráról, Az Árpádkori fegyverekről. Ezeken kívül még számtalan jegyzete maradt az ismeretek minden köréből, melyek a tudománynak mind értékes, rejtett kincsei. Sokszor bámultuk friss szellemi erejét, biztos emlékező tehetségét. A munka nemhogy fárasztotta volna, hanem még erőt adott neki. Senki sem hallotta tőle nyolcvankilenc év alatt, hogy fáradt lett volna, pedig fáradt lehetett volna mindig. Nagy jelentőségű mozzanata életének az a viszony is, amelyben Fenichel Sámuellel, a tragikus végű, korán elhunyt ausztráliai utazóval állott. Ő volt a mester, Fenichel volt a vakmerő tanítvány. Az ő biztató tanácsára indult útnak a kollégium udvaráról, mint annak idején Körösi Csoma Sándor, hogy fölkeresse azt a világot, hol az emberek még ma is a neolitkorszakban élnek. És mesterét nem feledte el a hálás tanítvány, útjának minden nevezetesebb állomásáról megemlékezett róla pár sorban, Kerényi Ignác földmivelésügyi miniszternek azért, hogy szíves volt a pártkörbe elfáradni és a kérdésről a párt tagjait informálni. Pallavicini nagykövet a szultánnál, Konstantinápolyból táviratozzék. A szultán a mai szelamlik után kihallgatáson fogadta Pallavicini őrgróf magyar-osztrák nagykövetet és ez alkalommal átadta neki az Ozmanje-rend nagyszalagját a gyémántokkal. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, nov. 30. Ma öt képviselő vett részt a kereskedelmi költségvetés vitájában. Szmrecsányi György a néppárt megbízásából szólalt föl s az észak-nyugati felföldi vagy magyarán szólva: a tót vidék érdekeinek istápolását ajánlotta a kormánynak, mert ez a legjobb mód arra, hogy elejét vegyük a nemzetiségi izgatásnak. Laehne Hugó a gazdasági önállóság kérdését fejtegette. A következő szónok, Mezőfi, Vilmos a munkáskérdésről szólott, de olyan hangon, amely még népgyűlésen is megütközést keltett volna. Egyik okoskodása a többi közt így szólott: „a hol ipar nincsen, ott nincs munkás, a hol munkás nincs, ott nincs sztrájk se— tehát ahol ipar és munkás van, ott kell sztrájknak is lennie.“ Meg is történt magával a szónokkal is, hogy valamelyik állításán még ő maga is elnevette magát, amit a hallgatóság egy része megütközve, más része pedig kacagva konstatált. Mezei azonban beszélt tovább — nem a Háznak: az ő szavai a szocialista közönségnek voltak szánva. Hogy a munkás rabszolga, hogy a munkás, akinek háza van, olyan, mint a kapuhoz láncolt házőrző kutya, hogy a nép baromi sorsban nyomorog és éhezik: ez Mezőfi beszéde. Hogy a részvényes, aki talán soha sem látja a gyárat, mi jogon kap osztalékot, Mezőfi bizonyára nagyon jól tudja, de a beszédében úgy tesz, mintha az osztalék semmi egyéb nem volna, mint a munkások meglopása. A Ház elég nyugodtan hallgatta ezta szocialista bölcseséget, Kossuth Ferenc azonban többször közbeszólott, mikor Mezőfi azt mondta, hogy mindenütt csak osztalékpolitikát csinálnak,Kossuth ismételten fölkiáltott, hogy ez nem igaz. Justh Gyula erre az elnöki székből rendreutasította Kossuth Ferencet: figyelmeztette, hogy folytonos közbeszólásaival ne zavarja szónokot, számolt a tapasztaltakról s kikérte bölcs tanácsait. A jó Bácsi féltett kincsei közt most is ott van több, mint ötven értékes levele Fenichelnek, melyek legtöbbjét úgy szokta kezdeni: szeretett jó Tanár úr! és úgy fejezi be: sírig hű tanítványa, Fenichel Samu. Barátai Vajna Antal, az öreg Brassai bácsi, Mentovics Ferenc, Kemény István báró, Szász Béla, Szász Domokos mind kidőltek mellőle, elkísérte őket végső utjukra s a Décsey Károly ravatalánál megkönyezte az utolsót is. — Egész szívvel szerette barátait, fölmelegedett, ha velük vagy csak róluk is beszélt. Szeretett, de szerették őt is a barátság régi értelmében. Utolsó éveire árván maradt, az ő koporsóját barátai közül már nem kísérte senki. Javulásához alig volt már remény, amikor Rákóczi s bujdosó társai hazaköltöztek a honi földbe, hogy itt folytassák örök álmukat. Remegő kézzel várta s olvasta a lapot nap-nap után. Elkísérte a bujdosó hősöket állomásrólállomásra és mindenütt mondott értük egy Isten hozzádot. Október 27-én, amikor a szombat reggeli harangszórás harangja jelezte a féltett hamvak hazaérkeztét, szeméből egy könycsepp gördült alá s imádságra hívta föl kis családját. Imádkoztunk, imádkozott ő is ... ő a hazáért s a nagy hősökért, mi ő érezte . . . Utolsó napjaiban arra kért, hogy ha szeretjük, mindig csak úgy köszöntsük: pro patria és ő lelkesedve mondta tovább et pro libertate, erősen hangoztatva, hogy Libertas nélkül nem ér semmit a haza. Kedves jó Bácsi ! úgy köszöntünk most is utoljára: pro patria! Följegyeztük ezeket róla, hogy tanulja minden korok magyar ifjúsága egy lelkes, ősz aggastyán életéből szolgálni a nemzeti művelődést, szeretni a hazát! Erre az egész Ház elkezdte éljenezni Kossuthot. — Ne tessék az elnökkel szembeszállni! —• intette Justh az egész Házat. — Tessék a házszabályokat tiszteletben tartani! Ez a kis incidens jókora feltűnést keltett. A képviselőháznak nemcsak minden tagja, de minden látogatója tudja, hogy kevés képviselő tanúsít a Ház iránt több tiszteletet s társai iránt több figyelmet, mint éppen Kossuth Ferenc. Bizonyos, hogy Kossuthnak nem volt, nem lehetett szándéka a szónokot közbeszólásaival megzavarni s nem is zavarta meg. Bizonyos továbbá, hogy ha a jogos föllyiborodás menthet egy parlamenti közbeszólást, akkor Kossuth Ferenc a legnagyobb bátorsággal hivatkozhatok erre a mentségre. A rendreutasítást tehát az elnöki szigorúság és tárgyiasság túlhajtásaként fogták föl. Mezőfi után fölszólalt Kossuth Ferenc s az egész Ház helyeslésével jelentette ki, hogy Mezőfi visszaélt a szólás jogával. A kormány nem fogja megengedni, hogy a magyar munkás érdekeit ellentétben hozzák a magyar nemzet összeségének érdekeivel. A miniszter után Földes Béla beszélt szintén a szociális kérdésekről, főképpen a szakszervezeti ügyet világította meg igen alaposan; nagy hatással tárta a Ház elé azt az erkölcsi és jogi anarkiát, mely a magyarországi szocialista vezérek és a szocialista sajtó működésének eredményeként a munkástömegek lelkébe már mélyen lerakódott. Szterényi államtitkár is fölszólalt, hogy Mezőfi beszédéből néhány, igazán kiáltó valótlanságot megcáfoljon , hogy emlékeztesse a szocialista vezetőket arra, hogy izgatásukkal anynyira fölháborítják a társadalmat és a törvényhozást, hogy a szociálpolitikai reformokat a kormány nem bírja majd megvalósítani. Sümegi Vilmos a Székelyföld érdekeinek gondozását ajánlotta a kormánynak. Holnap folytatják a kereskedelmi költségvetés tárgyalását, holnap alkalmasint rákerül a sor Bánffy Dezső báró felszólalására is. A képviselőház ülése. Elnök:Justh Gyula. A múlt ülés jegyzőkönyvét hitelesítik. Az elnök jelenti a Háznak, hogy Polonyi Géza igazságügyminiszter holnap fog válaszolni Vlad Aurél interpellációjára, az igazságszolgáltatásnak politikai célokra való fölhasználása ügyében. Napirenden van a kereskedelmi költségvetés. Szmrecsányi György: Annak a bizalomnak a jeléül, amelyet a néppárt érez a mai kormány iránt, bejelenti, hogy pártja meg fogja szavazni a költségvetést. A szónok a maga részéről az észak-nyugati felföld érdekeinek gondozását ajánlotta a kormány figyelmébe, hogy a tót nép az állam áldó kezét látva és érezve, ne hallgasson többé az izgatókra. Laehne Hugó a kisiparnak az állami szállításokban való részesítését kívánja. Szterényi József államtitkár: Az már megvan ! Laehne Hugó az önálló vámterületre való átmenetet nem tartja ránk nézve veszedelmesnek, mert az osztrákok föltétlenül rá vannak szorulva a mi nyers terményeinkre. A vízi utak építését az önálló vámterület szempontjából is nagyon fontosnak tartja. A költségvetést elfogadja. (Élénk helyeslés.) Mezőfi Vilmos a kisipari és munkásügyi kérdésekkel foglalkozik. Szerinte mindaz, amit a kormány a kisiparosok érdekében hirdet, benne volt az előbbi kormányok programjában is, és mégis egyre pusztul a kisipar. A gyárak létesítésével egy időben tönkre megy a kisipar, melyet kitesznek a tömegtermelés versenyének. Ha tovább is milliókkal istápolják a gyáripart, a kisipari ágak lassan kint mind kipusztulnak. (Zaj.) Tiltakozik az ellen, hogy őt a néppárt kineveti. Szmrecsányi György: Te magad is nevettél azon, amit mondtál. (Nagy derültség.) Mezőfi Vilmos: Egyszerre nem lehet egy szájból hideget és meleget fújni, ds nem lehet egyszerre a gyáripart is, kisipart is támogatni. Szeretné, ha a kormány sietne a munkával, nehogy az ígért szociálpolitikai reformokat hirtelen elfújja valami hideg bécsi szél. A munkások szakegyesületeit szerinte nemcsak hogy fönn kell tartani, hanem fejleszteni kell és meg kell engedni, hogy minél több szakegyesület keletkezzék. A bányász-munkás szövetség alapszabályainak jóváhagyását kéri. A bányászokat szabadon zsákmányolják ki és amíg a bányászbárók gyarapodnak, a szegény bányászok nyomorognak. Minden téren az osztályuralom diadalmaskodik. Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter:" Nem áll! Mezőfi Vilmos: Föntartja állítását. A munkások komoly támogatást nem nyernek. "