Budapesti Hírlap, 1906. december (26. évfolyam, 330-359. szám)

1906-12-01 / 330. szám

1906. december 1. BUDAPESTI HÍRLAP, (330. sz.) jövőben sem hagyja szó nélkül és kijelenti, hogy a képviselőházban is szóvá teszi a dolgot a honvédelmi költségvetés tárgyalása során. Az értekezlet ezután vita nélkül fogadta el a költségvetés részleteit is. A függetlenségi párt értekezlete. Az ország­gyűlési függetlenségi pártnak mára kitűzött érte­kezletét a párt elnöksége holnap délután öt órára halasztotta. A párt elnöksége kéri a párt tagjait, hogy minél nagyobb számban jelenjenek meg az ér­tekezleten. A horvát országgyűlést Zágrábból jelentik nekünk. Az országos ülést 10 óra 55 perckor nyitja meg az elnök. A legutóbbi ülés jegyzőkönyvének hi­telesítése és a beérkezett irományok fölolvasása után az elnök bejelenti, hogy Dessré István a garcsin ke­rület képviselője lemondott mandátumáról. Egyúttal jelenti, hogy az új képviselőválasztásra megtette már a szükséges lépéseket. Az ellenzék Nousem dr.-t je­lölte. Az interpellációk elintézése után a Ház áttér a napirendre, a­melyen a választás tisztaságára vo­natkozó törvényjavaslat áll. Popovics dr. előadó hosz­­szabb beszédben referál e törvényjavaslatról. Urba­­nics dr. szerint az előadó kitűnő beszéde után alig akad valami, a­mit még hozzáfűzhetne az elmondot­takhoz. Csak annak örvend, hogy ily törvényjavas­latot nyújtottak be s meg van győződve arról, hogy nemcsak a kormány pártja, hanem az egész Ház s az egész nemzet nagy lelkesedéssel fogadja. E törvény a terrorizmust lefelé is korlátozni fogja. Ezért a Szarcsevics-párt megsértődött, miért is heves szó­harc támad közte és a koalíció között. A zaj csilla­pultával Vrbanics dr. kijelenti, hogy a törvényja­vaslat mellett fog szavazni. Utána Horváth dr. emelkedik szólásra, kijelentvén, hogy a Szarcsevics­­párt az ily reformokat mindenkor pártolta, miért is pártja megszavazza a törvényjavaslatot. Az ülés további folyamán a belügyekre vonatkozó interpel­lációkat intézték el. Medakovics dr. elnök bejelenti, hogy Wekerle dr. miniszterelnök meghívta a horvát országgyűlést Andrássy Gyula gróf szobrának le­leplezésére. Az ülés ezzel véget ért. A legközelebbi ülés holnap lesz. A totalizator kérdése a függetlenségi párt­ban. Az országgyűlési függetlenségi és 48-as párt Erzsébet­ körúti helyiségében az est folyamán nagy volt az élénkség. A párttagok szokatlan nagy szám­mal jelentek meg. Ott voltak Kossuth Ferenc, Po­­lányi Géza miniszterek, Günther Antal, Désy Zoltán, Tóth János államtitkárok,­­Har Antal, Kólás Uhui és ifj. Ugrón György főispánok is. Később ellátoga­tott a pártkörbe Darányi Ignác földmivelésügyi mi­niszter is, a­ki a párt tanácskozó termében a jelen­levő párttagok előtt ismertette a kormány válaszát Kmety I­árolynak a totalizátor dolgára vonatkozó interpellációjára. A kimerítő és megnyugtató, választ a párt tagjai előzetesen is tudomásul vették, Kossuth Ferenc pedig köszönetet mondott a párt nevében Da-Hátrahagyott, még rendezetlen kéziratai között, melyeket csak a maga számára irt, van­nak önálló munkák, fordítások és kivonatok, melyeknek legtöbbjét nyugalomba vonulva, az utolsó kilenc éve alatt irta. Fordításaiban az eredeti rajzok­ — leírá­saiban a talált régiségek sajátkezű másolt rajzait látjuk. — Széleskörű ismereteiről a világ előtt csak egyetlen munkájában tesz tanúságot, mely Alsófejérvármegye őskora címen a vármegye monográfiájában megjelent.­­ Nyolcvanhárom éves korában fogott hozzá Hernes vaskos mun­kája, a Culturgeschichte fordításához és egy év leforgása alatt be is fejezte. Kivonatosan fordí­totta Dörpfeld Troia és Ik­onját. Irt tanulmá­nyokat a Népvándorlásról, A Nippuri ásatások­ról, A Gepidákról, A babiloni kultúráról, Az Árpádkori fegyverekről. Ezeken kívül még szám­talan jegyzete maradt az ismeretek minden kö­réből, melyek a tudománynak mind értékes, rej­tett kincsei. Sokszor bámultuk friss szellemi erejét, biztos emlékező tehetségét. A munka nemhogy fárasztotta volna, hanem még erőt adott neki. Senki sem hallotta tőle nyolcvankilenc év alatt, hogy fáradt lett volna, pedig fáradt lehetett volna mindig. Nagy jelentőségű mozzanata életének az a viszony is, a­melyben Fenichel Sámuellel, a tragikus végű, korán elhunyt ausztráliai utazó­val állott. Ő volt a mester, Fenichel volt a vak­merő tanítvány. Az ő biztató tanácsára indult útnak a kollégium udvaráról, mint annak ide­jén Körösi Csom­a Sándor, hogy fölkeresse azt a világot, hol az emberek még ma is a neolit­korszakban élnek. És mesterét nem feledte el a hálás tanítvány, útjának minden nevezetesebb állomásáról megemlékezett róla pár sorban, Ke­rényi Ignác földmivelésügyi miniszternek azért, hogy szíves volt a pártkörbe elfáradni és a kérdésről a párt tagjait informálni. Pallavicini nagykövet a szultánnál, Kon­stantinápolyból táviratozzék. A szultán a mai sze­­lamlik után kihallgatáson fogadta Pallavicini őr­gróf magyar-osztrák nagykövetet és ez alkalommal átadta neki az Ozmanje-rend nagyszalagját a gyé­mántokkal. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, nov. 30. Ma öt képviselő vett részt a kereskedelmi költségvetés vitájában. Szmrecsányi György a néppárt megbízá­sából szólalt föl s az észak-nyugati felföld­i vagy magyarán szólva: a tót vidék érdekeinek istápolását ajánlotta a kormánynak, mert ez a legjobb mód arra, hogy elejét vegyük a nemzeti­ségi izgatásnak. Laehne Hugó a gazdasági önállóság kérdé­sét fejtegette. A következő szónok, Mezőfi, Vilmos a mun­káskérdésről szólott, de olyan hangon, a­mely még népgyűlésen is megütközést keltett volna. Egyik okoskodása a többi közt így szólott: „a hol ipar nincsen, ott nincs munkás, a hol mun­kás nincs, ott nincs sztrájk se­­— tehát a­hol ipar és munkás van, ott kell sztrájknak is lennie.“ Meg is történt magával a szónokkal is, hogy valamelyik állításán még ő maga is elnevette magát, a­mit a hallgatóság egy része megüt­közve, más része pedig kacagva konstatált. Me­zei­ azonban beszélt tovább — nem a Háznak: az ő szavai a szocialista közönségnek voltak szánva. Hogy a munkás rabszolga, hogy a mun­kás, a­kinek háza van, olyan, mint a kapuhoz láncolt házőrző kutya, hogy a nép baromi sors­ban nyomorog és éhezik: ez Mezőfi beszéde. Hogy a részvényes, a­ki talán soha sem látja a gyárat, mi jogon kap osztalékot, Mezőfi bizo­nyára nagyon jól tudja, de a beszédében úgy tesz, mintha az osztalék semmi egyéb nem volna, mint a munkások meglopása. A Ház elég nyu­godtan hallgatta ezt­­a szocialista bölcseséget, Kossuth Ferenc azonban többször közbeszólott, mikor Mezőfi azt mondta, hogy mindenütt csak osztalék­politikát csinálnak,­Kossuth ismételten fölkiáltott, hogy ez nem igaz. Justh Gyula erre az elnöki székből rendre­­utasította Kossuth Ferencet: figyelmeztette, hogy folytonos közbeszólásaival ne zavarja szónokot, számolt a tapasztaltakról s kikérte bölcs taná­csait. A jó Bácsi féltett kincsei közt most is ott van több, mint ötven értékes levele Fenichel­­nek, melyek legtöbbjét úgy szokta kezdeni: szeretett jó Tanár úr! és úgy fejezi be: sírig hű tanítványa, Fenichel Samu. Barátai Vajna Antal, az öreg Brassai bácsi, Mentovics Ferenc, Kemény István báró, Szász Béla, Szász Domokos mind kidőltek mel­lőle, elkísérte őket végső utjukra s a Décsey Ká­roly ravatalánál megkönyezte az utolsót is. — Egész szívvel szerette barátait, fölmelegedett, ha velük vagy csak róluk is beszélt. Szeretett, de szerették őt is a barátság régi értelmében. Utolsó éveire árván maradt, az ő koporsóját ba­rátai közül már nem kísérte senki. Javulásához alig volt már remény, a­mi­kor Rákóczi s bujdosó társai hazaköltöztek a honi földbe, hogy itt folytassák örök álmukat. Remegő kézzel várta s olvasta a lapot nap-nap után. Elkísérte a bujdosó hősöket állomásról­­állomásra és mindenütt mondott értük egy Isten hozzádot. Október 27-én, a­mikor a szombat reggeli harangszó­rás harangja jelezte a féltett hamvak hazaérkeztét, szeméből egy könycsepp gördült alá s imádságra hívta föl kis családját. Imádkoztunk, imádkozott ő is ... ő a hazáért s a nagy hősökért, mi ő érezte . . . Utolsó napjaiban arra kért, hogy ha sze­retjük, mindig csak úgy köszöntsük: pro patria és ő lelkesedve mondta tovább et pro libertate, erősen hangoztatva, hogy Libertas nélkül nem ér semmit a haza. Kedves jó Bácsi ! úgy köszön­tünk most is utoljára: pro patria! Följegyeztük ezeket róla, hogy tanulja minden korok magyar ifjúsága egy lelkes, ősz aggastyán életéből szolgálni a nemzeti művelő­dést, szeretni a hazát! Erre az egész Ház elkezdte éljenezni Kossuthot. — Ne tessék az elnökkel szembeszállni! —• intette Justh az egész Házat. — Tessék a ház­szabályokat tiszteletben tartani! Ez a kis incidens jókora feltűnést keltett. A képviselőháznak nemcsak minden tagja, de minden látogatója tudja, hogy kevés képviselő tanúsít a Ház iránt több tiszteletet s társai iránt több figyelmet, mint éppen Kossuth Ferenc. Bizonyos, hogy Kossuthnak nem volt, nem le­hetett szándéka a szónokot közbeszólásaival meg­zavarni s nem is zavarta meg. Bizonyos továbbá, hogy ha a jogos föllyiborodás menthet egy par­lamenti közbeszólást, akkor Kossuth Ferenc a legnagyobb bátorsággal hivatkozhatok erre a mentségre. A rendreutasítást tehát az elnöki szigorúság és tárgyiasság túlhajtásaként fog­ták föl. Mezőfi után fölszólalt Kossuth Ferenc s az egész Ház helyeslésével jelentette ki, hogy Mezőfi visszaélt a szólás jogával. A kormány nem fogja megengedni, hogy a magyar munkás érdekeit ellentétben hozzák a magyar nemzet összeségének érdekeivel. A miniszter után Földes Béla beszélt szin­tén a szociális kérdésekről, főképpen a szakszer­vezeti ügyet világította meg igen alaposan; nagy hatással tárta a Ház elé azt az erkölcsi és jogi anarkiát, mely a magyarországi szocialista vezé­rek és a szocialista sajtó működésének eredmé­nyeként a munkás­tömegek lelkébe már mélyen lerakódott. Szterényi államtitkár is fölszólalt, hogy Mezőfi beszédéből néhány, igazán kiáltó valót­lanságot megcáfoljon , hogy emlékeztesse a szo­cialista vezetőket arra, hogy izgatásukkal any­­nyira fölháborítják a társadalmat és a törvény­hozást, hogy a szociálpolitikai reformokat a kor­mány nem bírja majd megvalósítani. Sümegi Vilmos a Székelyföld érdekeinek gondozását ajánlotta a kormánynak. Holnap folytatják a kereskedelmi költség­­vetés tárgyalását, holnap alkalmasint rákerül a sor Bánffy Dezső báró felszólalására is. A képviselőház ülése. Elnök­­:Justh Gyula. A múlt ülés jegyzőkönyvét hitelesítik. Az elnök jelenti a Háznak, hogy Polonyi Géza igaz­ságügyminiszter holnap fog válaszolni Vlad Aurél interpellációjára, az igazságszolgáltatásnak politikai célokra való fölhasználása ügyében. Napirenden van a kereskedelmi költségvetés. Szmrecsányi György: Annak a bizalomnak a jeléül, a­melyet a néppárt érez a mai kormány iránt, bejelenti, hogy pártja meg fogja szavazni a költség­­vetést. A szónok a maga részéről az észak-nyugati felföld érdekeinek gondozását ajánlotta a kormány figyelmébe, hogy a tót nép az állam áldó kezét látva és érezve, ne hallgasson többé az izgatókra. Laehne Hugó a kisiparnak az állami szállítá­sokban való részesítését kívánja. Szterényi József államtitkár: Az már meg­van ! Laehne Hugó az önálló vámterületre való át­menetet nem tartja ránk nézve veszedelmesnek, mert az osztrákok föltétlenül rá vannak szorulva a mi nyers terményeinkre. A vízi utak építését az önálló vámterület szempontjából is nagyon fontosnak tartja. A költségvetést elfogadja. (Élénk helyeslés.) Mezőfi Vilmos a kisipari és munkásügyi kér­désekkel foglalkozik. Szerinte mindaz, a­mit a kor­mány a kisiparosok érdekében hirdet, benne volt az előbbi kormányok programjában is, és mégis egyre pusztul a kisipar. A gyárak létesítésével egy időben tönkre megy a kisipar, melyet kitesznek a tömegter­melés versenyének. Ha tovább is milliókkal istápol­­ják a gyáripart, a kisipari ágak lassan kint mind ki­pusztulnak. (Zaj.) Tiltakozik az ellen, hogy őt a néppárt kineveti. Szmrecsányi György: Te magad is nevettél azon, a­mit mondtál. (Nagy derültség.) Mezőfi Vilmos: Egyszerre nem lehet egy száj­ból hideget és meleget fújni, ds nem lehet egyszerre a gyáripart is, kisipart is támogatni. Szeretné, ha a kormány sietne a munkával, nehogy az ígért szociál­politikai reformokat hirtelen elfújja valami hideg bécsi szél. A munkások szakegyesületeit szerinte nemcsak hogy fönn kell tartani, hanem fejleszteni kell és meg kell engedni, hogy minél több szakegye­sület keletkezzék. A bányász-munkás szövetség alap­szabályainak jóváhagyását kéri. A bányászokat sza­badon zsákmányolják ki és a­míg a bányászbárók gyarapodnak, a szegény bányászok nyomorognak. Minden téren az osztályuralom diadalmaskodik. Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter:" Nem áll! Mezőfi Vilmos: Föntartja állítását. A munká­sok komoly támogatást nem nyernek. "

Next