Budapesti Hírlap, 1907. február (27. évfolyam, 28-51. szám)
1907-02-01 / 28. szám
1907. február 1. BUDAPESTI HH&LAP. (28. sz.) lónyi örökében látni. A miniszterek azonban erről nem nyilatkoztak. A Magyar Távirati Iroda, jelenti: Az igazságügyi tárca betöltésére vonatkozólag több lap neveket is említve, oly híreket közöl, mintha a miniszterelnök erre nézve már megtette volna a fölszólítást. Illetékes helyről nyert fölhatalmazás alapján jelenthetjük, hogy ilyen fölszólítás még eddig senkihez sem intéztetett, mert a minisztereket a király nevezvén ki, elsősorban ő felsége tájékozandó az iránt, hogy ki legyen a miniszterelnök által kinevezésre fölterjesztve. Államtitkárok a közös minisztériumokban. Bécsi munkatársunk illetékes férfiúval beszélgetett a Zeit ama híréről, amelyben azt jelenti, hogy a közös hadügyminisztériumban államtitkári állásokat akarnak szervezni. A kapott fölvilágosítás az utolsó betűig megcáfolja ezt a hírt. Az ott említett, terv csupán egy az osztrák parlamentben fölmerült eszme, amely sehogy sem jutott el még a komoly megfontolás stádiumához sem. Hogy is juthatott volna, amikor például az osztrák kormány még azt a kérdést sem tudta megérlelni, várjon a belpolitikai tárcáknál szerveztessenek-e államtitkári állások. Ott akadt fönn a dolog, hogy hivatalnokok vagy parlamenti férfiak legyenek-e az államtitkárok. Amíg ezt a kérdést Ausztriában el nem intézik, még csak föl sem lehet vetni a hadügyi államtitkárság kérdését. Ami Magyarországot illeti, még Bécsben is tudnak már annyit, hogy nem oly világ van most itt, hogy egy új közös hivatal szervezhető volna. Schönaich közös hadügyminiszter, aki mindezeket jól tudja, soha sem is pendített meg ily eszmét. Ilyformán világos, hogy nem az osztrák, sem a magyar kormány nem jutott abba a helyzetbe, hogy ebben a kérdésben véleményt nyilvánítson, más, úgynevezett illetékes körök, annál kevésbbé. Magyar osztály osztrák minisztériumban. Bécsi munkatársunk jelenti a következőket: Ismételten rámutattunk a Beck-kormánynak arra a fogására, amelylyel Ausztria népeinél azt hiteti el, hogy Magyarország felől valami óriás veszedelem fenyegeti Ausztriát és hogy ennek elhárítása a kormánynak fő célja. A Beck-féle magyarellenes keresztes hadjárat hivatalos bejelentése megtörtént. Az osztrák miniszterelnökség sajtóirodája ma tudatja, hogy a miniszterelnökség eddigi osztályainak számát egy gyel szaporították. Az új osztály egyedüli feladata a Magyarországgal való viszonyt illető teendők elintézése lesz, jelenti az osztrák hivatalos tudósítás, amelyet a késő esti órákban a lapoknak ezérküldtek. Világos, hogy itt manőverrel van dolgunk, amelynek célja szintén kétségtelen. Arra számít, Beck báró és ravasz kabinetfőnöke, Sighardt úr, hogy az új osztály fölállításának híre növeli majd az osztrák népek véleményében azt a fölfogást, hogy fenyegető veszedelemről van szó, amelylyel szemben akár csak valami elemi katasztrófa idején vagy háborúban rendkívüli intézkedések és rendkívüli intézmények szükségesek. A terv szerzőjét, Sighardt osztályfőnököt különben ma titkos tanácsossá nevezték ki. Távol áll tőlünk, hogy kisebbítsük Sighardt úr érdemeit, akinek buzgósága a választói jog reformjának érdekében épp oly nagy volt, mint szívóssága a választói jog reformja ellen hat hétig folytatott harcban. Azt hisszük azonban, hogy kinevezésénél szerepet játszott némileg egy más körülmény is, igaz osztrák szempont. Sighardt ur tudvaledvőleg a lelke az osztrák kiegyezési bizottságnak s már most kinevezésével azt a benyomást akarják kelteni az osztrák népekben, hogy az osztrák kiegyezési bizottság, mivel excellenciás ur ül benne, nagyobb súlyú, mint a magyar, amelynek még a feléje rendelt minisztere sem kegyelmes úr. Bécsből jelentik a M. Távirati Irodá-r,aki Sieghardt Rudolf dr. miniszterenökségi osztályfőnök a titkos tanácsosi méltóságot kapta. Ez alkalommal a miniszterelnökség ügybeosztásában változás állott be. Eddig a tulajdonképpeni elnöki osztályon kívül sajtó-osztály és számvevő-osztály volt. Most egy új ügyosztály szerveztetett, amelynek feladata lesz a Magyarországhoz való viszonyra vonatkozó összes ügyek tárgyalása, amennyiben azok a miniszterelnök közvetetten hatáskörébe tartoznak. Az új osztály vezetésével Zolger Iván, dr. miniszteri titkárt bízták meg. Egyidejűleg az elnöki osztály eddigi főnökét, Sieghardt dr. osztályfőnököt e funkció alól fölmentették és az osztály vezetésével Szmtha József osztálytanácsost bizták meg. A miniszterelnökségnek mind a négy osztályát Sieghardt dr. osztályfőnök alá rendelték. A bán a horvát dolgokról. Pejacsevich Tivadar gróf horvát bán mint már megírtuk, tegnap reggel Budapestre érkezett és hosszabb ideig tanácskozott előbb Josipovich Géza horvát miniszterrel, délután pedig Wekerle Sándor miniszterelnökkel, akinek a hovát ügyekről és a Starcsevics-párt, obstrukciójáról tett jelentést. A bán ma is eljött a képviselőházba és a déli órákban újra hosszasan tanácskozott a miniszterelnökkel. Pejacsevich gróf horvát bánnal egyik munkatársunknak is alkalma volt beszélni és a bán a horvát dolgokról a többi között ezt mondotta: — A horvát országgyűlés feloszlatásáról eddig csak az újságokban olvastam, magam még nem tudok róla. Én két napja vagyok most Budapesten és azóta a horvát országgyűlésen történő dolgokról csak a táviratból és az újságokból értesülök, de hogy mi történik a kulisszák mögött, arról most tudomásom nincsen. Egyébként én még bízom abban, hogy sikerülni fog az ellentéteket békés úton elsimítani. Hogyha pedig ez nem sikerül és az obstrukció tovább tart, arról, hogy mi történjék azután és mi fog történni, természetesen most nem nyilatkozhatom, mert az még hosszabb és beható tanácskozás tárgya lehet. Pártértekezletek. A függetlenségi párt holnap, pénteken este öt órakor értekezletet tart, amelyen az újoncjavaslatokat tárgyalja. — Az alkotmánypártnak és a néppártnak is lesz holnap értekezlete, amelyen szintén az ujoncjavaslatokat tárgyalja. Felényi búcsúja. Budapest, jan. 31. Az igazságügyminiszteri szék megüresedése körül lejátszódott izgalmas jelenségek ma — egy érdekfeszítő utolsó jelenetben — megnyugtató és kibékítő befejezéshez és megoldáshoz jutottak. Polónyi Géza megjelent a képviselőházban s mindjárt az ülés elején, napirend előtt fölszólalva, bejelentette az igazságügyminiszteri állásról történt lemondását. Kifejtette álláspontját, és bejelentette, hogy pert indít vádlója ellen, nehogy a per az igazságügyminiszteri szék méltóságát és díszét érinthesse, elhatározta azt is, hogy állásáról lemond. Ezzel megtett mindent, amit az ország, a párt és önönmagánnak érdeke tőle várhatott. Hozzátette még, hogy magával viszi hűségét a 48-as elvekhez és ragaszkodását az igazságügyminiszteri székben előadott programjához. A beszéd rövid volt s minden részében általános és teljes elismeréssel találkozott. Polónyi magatartásában méltóság nyilvánult, amely soha sem téveszti el hatását. Minden szavát helyes tapintat sugalta s okfejtése leszerelt minden ellenvetést. A Ház minden oldaláról egyaránt hangoztatták, hogy a beszéd kitűnő hatást tett. A függetlenségi párt szónoka, Iloitsy Pál is szerencsésen eltalálta a hangot és a mértéket. Az egész megható aktust nem zavarta disszonáns hang. A függetlenségi párt nagy része tüntetett Polónyi mellett. Ez a demonstráció is beleillett a Ház érzésébe, amely a mai napon — annyi visszavonás után — szimpatikusnak, korrektnek és tiszteletreméltónak ítélte Polónyi föllépését, amelylyel ügyét tökéletes tapintattal befejezte. A lemondás a Házban. Polónyi búcsúzójára nagy közönség jött ma reggel a képviselőházba: a karzatok annyira megteltek, hogy minden jegy elfogyott, s a képviselők közül is összegyűltek vagy háromszázan, különösen népesek voltak a függetlenségi párt padsorai. Polónyi tíz órakor érkezett az országházába, a miniszterek lépcsőjén ment föl, s a szobájában várt, míg megszólaltak a folyosókon a csengők, melyekkel az elnök az ülésre hívja a képviselőket és a minisztereket. Néhány perccel tíz óra után Polónyi az ülésterembe lépett, ahol ekkor még kevesen voltak. A képviselők közül többen Polónyihoz mentek, s kezet szorítottak vele, egyiküket, Gáli Sándort Polónyi megölelte. A búcsúzó miniszter sápadt volt ugyan, de vidáman és hangosan beszélgetett mindenkivel. Mielőtt elhelyezkedett a miniszteri székben, mögötte ülő államtitkárjának, Günther Antalnak ezt mondta: — No Tóni, most helyet cserélünk: te ülsz a székbe, én a padba! Mire az elnök megnyitotta az ülést, akkorra megérkezett a többi miniszter is. Zichy Aladár gróf kivételével mind jelen voltak, némán elfoglalták helyöket, még egymással sem váltottak egy szót sem. A jegyzőkönyv fölolvasása után Justh Gyula elnök jelentette, hogy az igazságügyminiszter és Iloitsy Pál képviselő a napirend előtt föl akar szólalni. Polónyi azonnal fölállt, s száraz, kemény hangon a következő beszédet mondta: Tisztelt képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Megrágalmaztak. Lelki megnyugvásomra szolgál, hogy az arra illetékes tényezők az ellenem emelt vádakban egy pillanatig sem hittek. Álláspontom, amelyet pártvezérem és pártom nagy többsége helyeselt és magáévá tett, az volt, hogy az igazságügyminiszter ilyen természetű perökben, amíg a képviselőház többségének bizalmát bírja, bíróság elé nem mehet. Meg kellett azonban győződnöm róla, hogy ez álláspontom e pártokban nem talált osztatlan helyeslésre, a véleményeltérések éssúrlódások könnyen odavezethettek volna, hogy ártanak azon nagy céloknak, amelyeknek szolgálatában egyesültünk. Elhatároztam tehát, tisztelt Ház, hogy ügyemet a bíróság elé viszem. Korábban vallott és ki is fejtett meggyőződésem az volt, hogy ilyen természetű, tervszerűleg végrehajtott rágalmazással szemben magának a pernek tartama alatt az igazságügyminiszteri széknek méltósága és dísze sem maradhat érintetlen. Saját sorsom fölött magam rendelkezem, de ennek az állásnak méltóságát semmi esélynek kitenni nem szabad. (ügy van balfelől.) Ezért elhatároztam, tisztelt képviselőház, hogy állásomról lemondok. Ezen elhatározásom folytán lemondásomat tegnap az igen tisztelt miniszterelnök úrnak át is adtam. Megtettem mindent, tisztelt képviselőház, amit az ország, a pártom és saját magam érdeke tőlem joggal megkövetelhetett. Magammal viszem a tisztelt képviselőház, a függetlenségi és 48-as párt elveihez való szeplőtelen hűségemet. (Élénk éljenzés és taps halfelöl.) Magammal viszem az igazságügyminiszteri székben elmondott programomban kifejtett alapelveim, és irányzatomhoz való hűséges és tántoríthatatlan ragaszkodásomat. (Élénk éljenzés és taps balfelől.) Egy padsorral hátrább megyek, de annál nagyobb lelkesedéssel és kitartással fogom védelmezni mind a kettőt. (Élénk éljenzés és taps balfelől.) Mély tisztelettel kérem a képviselőházat, kegyeskedjék ezen bejelentésemet tudomásul venni. (Hosszantartó éljenzés és taps a baloldalon és a középen. Éljenzések jobbfelől.) Amint befejezte beszédét, nem ült többé vissza a helyére, hanem fogta a táskáját, s az éljenző függetlenségi párt felé meghajtva magát, kiment az ülésteremből. Polónyi beszéde alatt csakis a függetlenségi párt éljenzett és tapsolt: a néppártban és az alkotmánypártban senki meg se mozdult. Csak mikor a programját említette, akkor éljenzett a népártban is Zboray Miklós és Simonyi-Semadam Sándor. Ezután a függetlenségi párt megbízott szónoka, Iloitsy Pál szólalt föl, s a következőket mondta: Tisztelt képviselőházi (Halljuk! Halljuk!) Vannak helyzetek, amikor a sok szó nem fejez ki többet, mint a kevés. Ilyen helyzet ez a mostani. Vannak ügyek és dolgok, amelyek nem igénylik a magyarázatot, mert az csak kétértelműséget hozna abba, ami önmagában világos. (Halljuk!) Ilyen ügy ez a mostani. Azért engedje meg nekem a tisztelt képviselőház, hogy minden magyarázat és minden indokolás nélkül egyszerűen fölolvassam azt a határozatot, amelyet tegnap esti értekezletén az országgyűlési függetlenségi és 48-as párt hozott. Szól a határozat a következőképpen. (Halljuk! Halljuk!) „A függetlenségi párt Polónyi Géza igazság-, ügyminiszternek az igazságügyi kormány vezetésében kifejtett tevékenységét és magatartását helyeselte és az országgyűlés elé terjesztett törvényjavaslataiért a legnagyobb elismerését nyilvánítja és sajnálja távozását. (Igaz! Úgy van!) A párt méltányolja azokat a hazafias és férfiúi önérzetből eredt indokokat, amelyek az igazságügyminisztert arra bírták, hogy ügyének a bíróság elé vitelével egyidejűleg állásáról lemondjon; a párt távol van attól, hogy a lemondás fényében az ellene bizonyítékok nélkül emelt vádak megerősítését lássa. (Igaz! ügy van!) Bizalommal várja be a bírósági eljárást, amely elé az igazságügy miniszter ügyét vitte.“ (Élénk helyeslés. Fölkiáltások a baloldalon: Éljen Polónyi!) T. képviselőházi Az országgyűlési függetlenségi és 43-as párt nem tartja szükségesnek, hogy i 3