Budapesti Hírlap, 1907. április (27. évfolyam, 79-103. szám)
1907-04-01 / 79. szám
1907. április BUDAPESTI HÍRLAP. (79. sz.) Gyula képviselő beszámolója alkalmából közgyűlést tartott, a melyen egyhangú lelkesedéssel állást foglalt a gazdasági önállóság mellett és Kossuth Ferentet meleg hangú táviratban üdvözölte. Az ungvári ipartestület tegnap rendkívüli közgyűlést tartott. A népes közgyűlés, amelyen az öszszes ungvári kereskedők is megjelentek elfogadta a következő határozati javaslatot: „Hazánk vagyonosodásának, az iparosok és kereskedők boldogulásának egyetlen akadálya a közös vámterület, amely országunkat egyenesen az osztrákok polip karjai közé hajtja, mely azután minden életerejét magába szivja; de teljes tudatában vagyunk annak is, hogy független ország, szabad haza csak ott lehet, ahol a nemzet gazdasági erőit önállóan szabályozhatja, miért is egyhangú lelkesedéssel elhatározzuk, hogy fölhasználva a jelen alkalmat, midőn az ország kereskedelmét Kossuth Lajos nagy fia, Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter vezeti, sürgősen föliratot intéz hozzá, hogy 1. minden tekintélyét és hatalmát az önálló vámterület létesítése érdekében vesse latba, 2. hogy az 1917. évnél hosszabb lejáratú gazdasági szerződés kötését minden erejével akadályozza meg, végre 3. hogy mint ez idő szerint legsürgősebbet, az önállóság elengedhetetlen alapját alkotó külön magyar nemzeti banknak 1910-ik évben való fölállítását minden körülmények között vigye keresztül. Ez eszmék semmiféle jelszavakért, úgynevezett katonai engedményért, jelvényekért és más közjogi formákért nem áldozhatók föl.“ Az ungvári függetlenségi párt is közgyűlést tartott a gazdasági önállóság érdekében. A hozott határozat állást foglal a tiz évre terjedő kiegyezés mellett. Kívánja az önálló vámterületnek már 1908-ban való fölállítását, ha a tiz éves kiegyezést nem lehetne megkötni; kívánja az önálló magyar banknak 1911-ben való fölállítását és hogy 1917-en túl ne vámegyességet, hanem vámszerződést kössünk Ausztriával. A közgyűlés üdvözlő táviratot küldött Kossuth és Günther minisztereknek, valamint Visontai képviselőnek. Hajdúböszörményből jelentik: A hajdúböszörményi függetlenségi, és 48-as párt ma népgyűlést tartott, melyen Friedrich Lajos indítványára egyhangúlag elhatározták, hogy 1917-en túl a kiegyezésről mit sem akarnak tudni, sőt követelik az önálló vámterület fölállítását. 1907-ben az önálló magyar jegybankot követelik és hogy 1917-ig Ausztriával való viszonyunk szerződés alapján álljon. A párt az országgyűléshez és az országos függetlenségi párthoz ebben az értelemben föliratot intéz. Húsvéti hangok Bécsből. Budapest, ápr. 1. A trónörökös berlini útjának mégis politikai éspedig a magyaroknak kedvező célt tulajdonítanak az osztrákok. Erre vall a N. Fr. Presse húsvéti vezércikke, amely a római Eszte-villához fűzi az észter Ferenc Ferdinándhoz intézett fenyegetéseit. A cikk az esetleges perszonál-unió ellen kél ki s minden bajjal megfenyegeti a magyar törekvésekkel szemben engedékenynek hitt trónörököst. Fejtegetéseit azzal végzi, hogy a római Esztevilla és Róma keltette benne az előadott reflexiókat, melynek egykori urai, a nagy pápák utódai, mivel nem értették meg a mostani idők titkát, három koronával maradtak ugyan, de föld nélkül való fejedelmekül. Ez a méla akkord a következő, a trónörökösnek szóló intéshez fűződik. „Ausztria császára mindig hatalmas úr lesz, de alig hatalmasabb, mint az az életerős öregember, aki most hatvan éves uralkodási jubileumának előestéjén van. Ő neki olyan segítőeszközei vannak, aminőkkel egy fiatalabb ember nem rendelkezik; a kor iránt való tisztelet és a személyes szerencsétlenség iránt érzett részvét. Mégis számolnia kell a nép akaratával és erejével s nem tud néhány ezer embert megszerezni a tranbitoknak és az ágyuknak. A felülről jövő hatalom nem az egyetlen titok manapság; egy új, másféle jött hozzá: az elülről jövő hatalom. A függetlenségi párt Magyarországon, az általános választójog Ausztriában, olyan óriás erők, amelyek között harcnak kell kitörni, döntenek a birodalom sorsát elhatározónak. E nehéz válság vége a legnagyobb és legfontosabb titok, és az egyes embert magukkal ragadják ezek az erők, legyenek főhercegek, trónörökösök, vagy császárok.“ A Zeff-ban Niebauer báró, az urak házának tagja, intervju alakjában nyilatkozik. Beszéde, amely az osztrák centralisták tudatlan zöldségeivel van tele, csak a végén érdekes. Arra a kérdésre, hogy micsoda irányban fognak mozogni a kiegyezési tárgyalások a következő években, úgy felel, hogy: A politikában lehetetlenség biztosat állítani. Ha a választási küzdelemben használt jelszavaknak hinni lehet, akkor a jövő képviselőház magyarellenes lesz. Miután a kereskedelmi szerződések 1917-ig fennállanak, azt kell föltennünk, hogy a döntést addig provizóriumokkal fogják halasztgatni. Ha addig a viszonyok nem változnak, mindkét állam igen keserves állapotba jut. Arra a kérdésre, hogy 1917 után miben állhat a végleges megoldás, a következő rövid, de velős kirohanással felel: .Akkor csak egy energikus cselekvés által valósítható meg . . A Frankfurter Zeitung Massaryk, cseh profeszszor urnak választási programbeszédéből közöl kivonatot, amelynek egész tartalmát a következő cézári kijelentés jellemzi: „A magyaroknak nem szabad adni sem politikai, sem gazdasági engedményeket.“ A Neues Wiener Tagblatt megszólaltatja ellenünk a francia külügyminisztert, Pichont, aki régebben, amikor még csak a városi politikában szerepelt Párisban és aligha álmodhatta, hogy valaha külügyminiszter lesz belőle, többször megfordult itt Budapesten is és a függetlenségi párt iránt föltűnő rokonérzést árult el. Most, mint külügyminiszter másként vélekedik, nem szokás ugyan, hogy egy külügyminiszter más államok ügyeibe beleavatkozzék, de Pichon megteszi ezt is. „Óhajtom, úgymond, hogy Magyarország-Ausztria abban a nemzetközi rendben maradjon, amelyben van; ketté osztva kevésbbé hatalmas volna; erkölcsi hatalmának, mely anyagi erejére támaszkodik, sokkal többször volt békítő és mérsékelő hatása, semhogy mindenütt azt ne kívánnák, hogy a magyarosztrák eszme az átmeneti harcok ellenére is érintetlenül maradjon, s a monarkia minden részében.“ A nemzetiségek Apponyi javaslata ellen. Budapest, ápr. 1.Aradról jelenti tudósítónk: Az aradmegyei románok húsvét hétfőjén délelőtt tizenegy órakor, Aradon, a Tököly-téren népgyűlést tartottak a felekezeti tanítókról szóló törvényjavaslat ellen. A népgyűlésen mintegy három-négyezren voltak jelen, köztük mintegy százötven lelkész és túlnyomó számmal parasztok. A nemzetiségi képviselők közül részt vettek a gyűlésen: Goldis László, Oney Miklós dr., Pap C. István dr. és Suciu János dr. A hatóságot Kovács Antal rendőrhadnagy képviselte. A gyűlésen Velics Mihály kisjenői ügyvéd, az arad megyei román nemzetiségi párt elnöke elnökölt. Megnyitójában hangoztatta, hogy ApponyiLajos fölkiáltások: Le vele!) törvényjavaslat a merénylet az egyház autonómiája és a nemzetiségek törvényben biztosított jogai ellen. Az első szónok Leukucza Mihály világosi esperes volt. Három millió román nevében tiltakozunk, úgymond, a javaslat ellen, amely a románoktól el akarja venni nyelvét, iskoláit. (Fölkiáltások: nem engedjük!) Fejtegette a nemzetiségi iskolák jelentőségét, hivatását, amelyet nemcsak a népoktatás, hanem a közerkölcsiség és a nép gazdasági érdekei körül teljesítenek. Fölhívta a népgyűlést, hogy a törvényjavaslat ellen lelke egész erejével tiltakozzék. (Zajos fölkiáltások: Tiltakozunk!) Kussu-Sirianu János lapszerkesztő heves beszédben támadta meg a kormányt, amely, úgymond, ahelyett, hogy a nép gazdasági bajain csökkentené, a nemzetiségek jogainak eltiprására törekszik. Azt mondotta azután, hogy az erőszakos magyarosítás politikája csak árthat az országnak. Azután egy román parasztgazda, Lazareszk Miklós állott a szószékre. Elsőbben tiltakozott Andrássy ama szavai ellen, hogy a román nép nem áll a nemzetiségi képviselők mögött. Ő a nép nevében beszél és tiltakozik e törvényjavaslat ellen, amely a román népet meg akarja semmisíteni. Ezt a törvényjavaslatot olyan kormány nyújtotta be, amely a korrupciót ápolja, amely Schönbergerné báróné segítségével jutott a hatalomhoz. Gazember, aki a nyelvét elhagyja, a románok soha sem fogják ezt megtenni. Goldis László országos képviselő azzal kezdte, hogy tegnap Nagylakon, ahol ugyancsak a románok Apponyi javaslata ellen népgyűlést tartottak, egy márványtáblát látott, a melyen aranybetűkkel van megirva, hogy 1849-ben Kossuth Lajos ott volt és beszélt a szabadságról, egyenlőségről és testvériségről. Ez a törvényjavaslat, amelyet a kossuthisták, Kossuth Lajos eszméinek árendásai nyújtottak be, arculcsapása a szabadság-egyenlőség és testvériségnek. Majd a nemzetiségi képviselők nevében kijelentette, hogy a képviselőházban teljes erejükkel küzdenek a törvényjavaslat ellen és nincsen az az erő, amely őket e küzdelemben megfélemlítené. ígérjük, így végezte szavait, hogy még hallotok rólunk! Végül Grossoreán Gyula galsai tanító a tanítók nevében beszélt a javaslat ellen, azután Böksi Szevér szerkesztő, a népgyűlés jegyzője a következő határozati javaslatot terjesztette elő: Az aradi, pécskai, ujszentannai, jószáshelyi, borosjenői, világosi és radnai kerületek román nemzetiségi választóinak Aradon, 1907. április 1-én tartott nagygyűlése tiltakozik a nem állami népiskolák és a községi és felekezeti néptanítók járandóságairól szóló törvényjavaslat ellen, amely csorbát ejt az egyházaknak az ország alaptörvényei által biztosított önkormányzati jogán. A törvényjavaslat azt a minden alapot nélkülöző elvet állítja föl, hogy a nyújtandó államsegítség mértékében az egyházak autonómiáját csökkenteni kell. Ez az elv nemcsak magának az autonómiájának eszméjévé ellenkezik, hanem teljes ellentétben áll magának az országnak a törvényeivel. A törvényjavaslat a felekezeti tanítót kiveszi természetes felekezeti felsőbbségének joghatósága alól és teljesen a szolgabiró, a tanfelügyelő és a közigazgatási bizottság kénye-kedvére bízza. A javaslat megfosztja az 1886. XXXVIII. törvénycikk 58. szakaszát, amely azt rendeli, hogy minden növendék a maga anyanyelvén nyerje az oktatást. Megsérti az 1868. XLIV. törvénycikket, amely a nemzetiségek egynlőjoguságáról szól. A javaslat azt célozza, hogy az ország nem magyar népei a maguk összességében tanuljanak meg magyarul beszélni. E cél azonban elérhetetlen utópia. Ez a kívánság hazafiatlanság, mert azt a gondolatot ébresztik föl az ország kilenc millió polgárában, hogy ők külön nemzeti individuitásokkal meg nem élhetnek, hanem ha meg akarnak élni, hát be kell olvadniok a magyarságba. Ez azt vonja maga után, hogy a létükben megfenyegetett népek keressék az alkotmány megsemmisítésének módjait, mert különben elpusztulnak. Hazaárulás ez, mert lehetelenné akarja tenni a nem magyar népek megélhetését. A népgyűlés egyúttal kimondja, hogy föltétlen bizalommal viseltetik a nemzetiségi képviselők iránt s fölhívja őket, hogy a törvényjavaslat ellen minden lehető parlamentáris eszközzel küzdjenek. A népgyűlés háláját fejezi ki a két román egyház püspöki karának eddigi eljárásukért. Kéri egyszersmint őket, hogy ő császári és királyi felsége előtt a román nép sérelmének orvoslását kérjék. A román nép, amely a trónért annyiszor ontotta vérét, bízik a császár jóindulatában. A népgyűlés kéri a képviselőket, kérjék a Házban egy parlamenti bizottság kiküldését, amely tanácskozzék a nemzetiségi kérdésnek az igazság, a méltányosság és jogegyenlőség alapján való megoldásáról. A népgyűlés e javaslatot elfogadta, azután Velics Mihály a népgyűlést bezárta. A képviselőházhoz intézendő felirat szerkesztésével és benyújtásával Goldis László képviselőt bízták meg. Eloszlóban a tömeg a Destempte románc kezdetű izgató dalt énekelte, amit a hatóság képviselője megtiltott. A tömeg erre lassanként elhallgatott. A népgyűlésen jelen voltak ezután Papp J. János aradi görög keleti román püspök lakása elé vonultak, ahol Velics Mihály beszédet intézett a püspökhöz. Megkölöszönte azokat, az intézkedéseket, amelyeket a román püspöki kar e törvényjavaslattal szemben eddig tett és kérte, hogy az ellen a trónrál kérjenek orvoslást. Papp J. János püspök válaszában hangoztatta, hogy a törvényjavaslat a román egyház autonómiáján valóban súlyos sérelmet ejt. A hazafias román egyház nem vonakodott soha se iskoláiban a magyar nyelvet tanítani, de önkormányzatát védenie kell. Megköszönte a népgyűlés ovációját, amely a püspöki karnak mindenesetre impulzust ad arra, hogy a sérelmek orvoslására a lépéseket illetékes helyen megtegye. A tömeg ezután eloszlott. A népgyűlés délután két óráig tartott. Rendzavarás nem történt. * Nagybecskerekről táviratoztak a Magyar Távirati Irodának. A magyarországi szerbek tegnap, húsvétvasárnapján népgyűlést tartottak, amelynek tárgya a nem állami tanítók fizetés javaslatának megvitatása volt. A népgyűlésen részt vettek a többi között Musicki Döme, Manojlovics és Moksity Jásó képviselők és Újvidék, Karlóca, Versec, Török-Becse és Török-Kanizsa kiküldöttei. A gyűlés Popovics Bozsidár verseci főesperest, és Panics Mladen nagybecskereki ügyvédet elnökökké, Tomics Jását pedig előadóvá választotta, aki a sérelmeket ismertette , javaslatot terjesztett elő, amely különösen Apponyi javaslatának a tanítás nyelvére, felügyeletére, a fegyelemre, tanítók kinevezésére és megerősítésére vonatkozó részeit kifogásolja. A határozati javaslat hangoztatja, hogy a tör- vényjavaslat nem felel meg sem a modern közoktatás követelményeinek, sem a szerbek érdekeinek és azt indítványozza, hogy a kormány az autonóm főhatóságok meghallgatásával új törvényjavaslatot dolgozzon ki, mely megfelel a szerb autonómiának, a modern közoktatásnak, valamint a haza érdekének is; fölhívja ezután a szerb nemzetiségi képviselőket, hogy a beterjesztett törvényjavaslat ellen a képviselőházban erélyesen foglaljanak állást. Ilics Rankóné átnyújtotta ekkor a népgyűlés elnökének 30.000 szerb nő aláírásával ellátott, két vastag kötetbe foglalt kérvényét és arra kérte az elnököt, hogy juttassa el az albumot a kormányhoz. Musicki Döme a szerb nemzetiségi képviselők nevében kijelentette, hogy ők azonosítják magukat a népgyűlés határozatával és tudni fogják a kötelességüket a szerb autonómia és a szerb iskola megvédése dolgában. Végül Sztrajity György nagybecskereki főesperes ajánlotta a népgyűlésnek, hogy fogadja el a rezoluciót. A gyűlés a ha-tározati javaslatot egyhangúan fogadta el. Újvidékről jelentik, hogy a Teleki Arvéd gróf beszámolója alkalmából összehívott népgyűlésen a 3