Budapesti Hírlap, 1907. április (27. évfolyam, 79-103. szám)

1907-04-01 / 79. szám

1907. április BUDAPESTI HÍRLAP. (79. sz.) Gyula képviselő beszámolója alkalmából közgyűlést tartott, a melyen egyhangú lelkesedéssel állást fog­lalt a gazdasági önállóság mellett és Kossuth Fe­ren­tet meleg hangú táviratban üdvözölte. Az ungvári ipartestület tegnap rendkívüli köz­gyűlést tartott. A népes közgyűlés, a­melyen az ösz­­szes ungvári kereskedők is megjelentek elfogadta a következő határozati javaslatot: „Hazánk vagyono­sodásának, az iparosok és kereskedők boldogulásának egyetlen akadálya a közös vámterület, a­mely orszá­gunkat egyenesen az osztrákok polip karjai közé hajtja, mely azután minden életerejét magába szivja; de teljes tudatában vagyunk annak is, hogy független ország, szabad haza csak ott lehet, a­hol a nemzet gazdasági erőit önállóan szabályozhatja, miért is egyhangú lelkesedéssel elhatározzuk, hogy fölhasználva a jelen alkalmat, midőn az ország ke­reskedelmét Kossuth Lajos nagy fia, Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter vezeti, sürgősen fölira­tot intéz hozzá, hogy 1. minden tekintélyét és hatal­mát az önálló vámterület létesítése érdekében vesse latba, 2. hogy az 1917. évnél hosszabb lejáratú gazda­sági szerződés kötését minden erejével akadályozza meg, végre 3. hogy mint ez idő szerint legsürgőseb­bet, az önállóság elengedhetetlen alapját alkotó kü­lön magyar nemzeti banknak 1910-ik évben való föl­állítását minden körülmények között vigye keresz­tül. Ez eszmék semmiféle jelszavakért, úgynevezett katonai engedményért, jelvényekért és más közjogi formákért nem áldozhatók föl.“ Az ungvári függet­lenségi párt is közgyűlést­ tartott a gazdasági önálló­ság érdekében. A hozott határozat állást foglal a tiz évre terjedő kiegyezés mellett. Kívánja az önálló vámterületnek már 1908-ban való fölállítását, ha a tiz éves kiegyezést nem lehetne megkötni; kívánja az önálló magyar banknak 1911-ben való fölállítását és hogy 1917-en túl ne vámegyességet, hanem vám­szerződést kössünk Ausztriával. A közgyűlés üdvözlő táviratot küldött Kossuth és Günther miniszterek­nek, valamint Visontai képviselőnek. Hajdúböszörményből jelentik: A hajdúböször­ményi függetlenségi, és 48-as párt ma népgyűlést tartott, melyen Friedrich Lajos indítványára egy­hangúlag elhatározták, hogy 1917-en túl a kiegye­zésről mit sem akarnak tudni, sőt követelik az ön­álló vámterület fölállítását. 1907-ben az önálló magyar jegybankot követelik és hogy 1917-ig Ausz­triával való viszonyunk szerződés alapján álljon. A párt az országgyűléshez és az országos független­ségi párthoz ebben az értelemben föliratot intéz. Húsvéti hangok Bécsből. Budapest, ápr. 1. A trónörökös berlini útjának mégis politikai és­­pedig a magyaroknak kedvező célt tulajdonítanak az osztrákok. Erre vall a N. Fr. Presse húsvéti ve­zércikke, a­mely a római Eszte-villához fűzi az észter Ferenc Ferdinándhoz intézett fenyegetéseit. A cikk az esetleges perszonál-unió ellen kél ki s minden baj­jal megfenyegeti a magyar törekvésekkel szemben engedékenynek hitt trónörököst. Fejtegetéseit azzal végzi, hogy a római Eszte­villa és Róma keltette benne az előadott reflexiókat, melynek egykori urai, a nagy pápák utódai, mivel nem értették meg a mos­tani idők titkát, három koronával maradtak ugyan, de föld nélkül való fejedelmekül. Ez a méla akkord a következő, a trónörökösnek szóló intéshez fűződik. „Ausztria császára mindig hatalmas úr lesz, de alig hatalmasabb, mint az az életerős öreg­ember, a­ki most hatvan éves uralkodási jubileumának elő­estéjén van. Ő neki olyan segítőeszközei vannak, a­minőkkel egy fiatalabb ember nem rendelkezik; a kor iránt való tisztelet és a személyes szerencsétlen­ség iránt érzett részvét. Mégis számolnia kell a nép akaratával és erejével s nem tud néhány ezer embert megszerezni a tranbitoknak és az ágyuknak. A felül­ről jövő hatalom nem az egyetlen titok manapság; egy új, másféle jött hozzá: az elülről jövő hatalom. A függetlenségi párt Magyarországon, az általános választójog Ausztriában, olyan óriás erők, a­melyek között harcnak kell kitörni, döntenek a birodalom sorsát elhatározónak. E nehéz válság vége a legna­gyobb és legfontosabb titok, és az egyes embert ma­gukkal ragadják ezek az erők, legyenek főhercegek, trónörökösök, vagy császárok.“ A Ze­ff-ban Niebauer báró, az urak házának tagja, intervju alakjában nyilatkozik. Beszéde, a­mely az osztrák centralisták tudatlan zöldségeivel van tele, csak a végén érdekes. Arra a kérdésre, hogy micsoda irányban fognak mozogni a kiegyezési tárgyalások a következő években, úgy felel, hogy: A politikában lehetetlenség biztosat állítani. Ha a választási küzdelemben használt jelszavaknak hinni lehet, akkor a jövő képviselőház magyarellenes lesz. Miután a kereskedelmi szerződések 1917-ig fennállanak, azt kell föltennünk, hogy a döntést ad­dig provizóriumokkal fogják halasztgatni. Ha addig a viszonyok nem változnak, mindkét állam igen ke­serves állapotba jut. Arra a kérdésre, hogy 1917 után miben állhat a végleges megoldás, a következő rövid, de velős ki­rohanással felel: .Akkor csak egy energikus cselekvés által való­sítható meg . . A Frankfurter Zeitung Massaryk, cseh profesz­­szor urnak választási programbeszédéből közöl kivo­natot, a­melynek egész tartalmát a következő cézári kijelentés jellemzi: „A magyaroknak nem szabad adni sem politi­kai, sem gazdasági engedményeket.“ A Neues Wiener Tagblatt megszólaltatja elle­nünk a francia külügyminisztert, Pichont, a­ki ré­gebben, a­mikor még csak a városi politikában szere­pelt Párisban és aligha álmodhatta, hogy valaha kül­ügyminiszter lesz belőle, többször megfordult itt Budapesten is és a függetlenségi párt iránt föltűnő rokonérzést árult el. Most, mint külügyminiszter másként vélekedik, nem szokás ugyan, hogy egy kül­ügyminiszter más államok ügyeibe bele­avatkozzék, de Pichon megteszi ezt is. „Óhajtom, úgymond, hogy Magyarország-Ausz­tria abban a nemzetközi rendben maradjon, a­mely­ben van; ketté osztva kevésbbé hatalmas volna; er­kölcsi hatalmának, mely anyagi erejére támaszkodik, sokkal többször volt békítő és mérsékelő hatása, sem­hogy mindenütt azt ne kívánnák, hogy a magyar­osztrák eszme az átmeneti harcok ellenére is érintet­lenül maradjon, s a monarkia minden részében.“ A nemzetiségek Apponyi javaslata ellen. Budapest, ápr. 1.­­Aradról jelenti tudósítónk: Az aradmegyei ro­mánok húsvét hétfőjén délelőtt tizenegy órakor, Aradon, a Tököly-téren népgyűlést tartottak a fele­kezeti tanítókról szóló törvényjavaslat ellen. A nép­­gyűlésen mintegy három-négyezren voltak jelen, köztük mintegy százötven lelkész és túlnyomó szám­mal parasztok. A nemzetiségi képviselők közül részt vettek a­ gyűlésen: Goldis László, Oney Miklós dr., Pap C. István dr. és Suciu János dr. A hatóságot Kovács Antal rendőrhadnagy képviselte. A gyűlésen Velics Mihály kisjenői ügyvéd, az arad megyei román nemzetiségi párt elnöke elnö­költ. Megnyitójában hangoztatta, hogy Apponyi­­Lajos fölkiáltások: Le vele!) törvényjavaslat a me­rénylet az egyház autonómiája és a nemzetiségek törvényben biztosított jogai ellen. Az első szónok Leukucza Mihály világosi espe­res volt. Három millió román nevében tiltakozunk, úgymond, a javaslat ellen, a­mely a románoktól el akarja venni nyelvét, iskoláit. (Fölkiáltások: nem engedjük!) Fejtegette a nemzetisé­gi iskolák jelen­tőségét, hivatását, a­melyet nemcsak a népoktatás, hanem a közerkölcsiség és a nép gazdasági érdekei körül teljesítenek. Fölhívta a népgyűlést, hogy a törvényjavaslat ellen lelke egész erejével tiltakoz­zék. (Zajos fölkiáltások: Tiltakozunk!) Kussu-Sirianu János lapszerkesztő heves be­szédben támadta meg a kormányt, a­mely, úgymond, a­helyett,­ hogy a nép gazdasági bajain csökkentené, a nemzetiségek jogainak eltiprására törekszik. Azt mondotta azután, hogy az erőszakos magyarosítás politikája csak árthat az országnak. Azután egy román parasztgazda, Lazareszk Miklós állott a szószékre. Elsőbben tiltakozott Andrássy ama szavai ellen, hogy a román nép nem áll a nemzetiségi képviselők mögött. Ő a nép nevé­ben beszél és tiltakozik e törvényjavaslat ellen, a­mely a román népet meg akarja semmisíteni. Ezt a törvényjavaslatot olyan kormány nyújtotta be, a­mely a korrupciót ápolja, a­mely Schönbergerné báróné segítségével jutott a hatalomhoz. Gazember, a­ki a nyelvét elhagyja, a románok soha sem fogják ezt megtenni. Goldis László országos képviselő azzal kezdte, hogy tegnap Nagylakon, a­hol ugyancsak a románok Apponyi javaslata ellen népgyűlést tartottak, egy márványtáblát látott, a melyen aranybetűkkel van megirva, hogy 184­9-ben Kossuth Lajos ott volt és beszélt a szabadságról, egyenlőségről és testvériség­ről. Ez a törvényjavaslat, a­melyet a kossuthisták, Kossuth Lajos eszméinek árendásai nyújtottak be, arculcsapása a szabadság-egyenlőség és testvériség­nek. Majd a nemzetiségi képviselők nevében kijelen­tette, hogy a képviselőházban teljes erejükkel küz­denek a törvényjavaslat ellen és nincsen az az erő, a­mely őket e küzdelemben megfélemlítené. ígérjük, így végezte szavait, hogy még hallotok rólunk! Végül Grossoreán Gyula galsai tanító a tanítók nevében beszélt a javaslat ellen, azután Böksi Sze­­vér szerkesztő, a népgyűlés jegyzője a következő ha­tározati javaslatot terjesztette elő: Az aradi, pécskai, ujszentannai, jószáshelyi, bo­­rosjenői, világosi és radnai kerületek román nemze­tiségi választóinak Aradon, 1907. április 1-én tar­tott nagygyűlése tiltakozik a nem állami népiskolák és a községi és felekezeti néptanítók járandóságairól szóló törvényjavaslat ellen, a­mely csorbát ejt az egy­házaknak az ország alaptörvényei által biztosított önkormányzati jogán. A törvényjavaslat azt a min­den alapot nélkülöző elvet állítja föl, hogy a nyúj­tandó államsegítség mértékében az egyházak auto­nómiáját csökkenteni kell. Ez az elv nemcsak magá­nak az autonómiájának eszméjévé ellenkezik, hanem teljes ellentétben áll magának az országnak a törvé­nyeivel. A törvényjavaslat a felekezeti tanítót ki­veszi természetes felekezeti felsőbbségének jog­hatósága alól és teljesen a szolgabiró, a tanfelügyelő és a közigazgatási bizottság k­énye-kedvére bízza. A javaslat megfosztja az 1886. XXX­­VIII. törvény­cikk 58. szakaszát, a­mely azt rendeli, hogy min­den növendék a maga anyanyelvén nyerje az okta­tást. Megsérti az 1868. XLIV. törvénycikket, a­mely a nemzetiségek eg­ynlőjoguságáról szól. A javaslat azt célozza, hogy az ország nem magyar népei a maguk összességében tanuljanak meg magyarul be­szélni. E cél azonban elérhetetlen utópia. Ez a kí­vánság hazafiatlanság, mert azt a gondolatot éb­resztik föl az ország kilenc millió polgárában, hogy ők külön nemzeti individuitásokkal meg nem élhet­nek, hanem ha meg akarnak élni, hát be kell ol­­vadniok a magyarságba. Ez azt vonja maga után, hogy a létükben megfenyegetett népek keressék az alkotmány megsemmisítésének módjait, mert külön­ben elpusztulnak. Hazaárulás ez, mert lehetelenné akarja tenni a nem magyar népek megélhetését. A népgyűlés egyúttal kimondja, hogy föltétlen bi­zalommal viseltetik a nemzetiségi képviselők iránt s fölhívja őket, hogy a törvényjavaslat ellen min­den lehető parlamentáris eszközzel küzdjenek. A népgyűlés háláját fejezi ki a két román egyház püs­pöki karának eddigi eljárásukért. Kéri egyszersmint őket, hogy ő császári és királyi felsége előtt a ro­mán nép sérelmének orvoslását kérjék. A román nép, a­mely a trónért annyiszor ontotta vérét, bízik a császár jóindulatában. A népgyűlés kéri a képvise­lőket, kérjék a Házban egy parlamenti bizottság ki­­küldését, a­mely tanácskozzék a nemzetiségi kér­désnek az igazság, a méltányosság és jogegyenlő­ség alapján való megoldásáról. A népgyűlés e javaslatot elfogadta, azután Velics Mihály a népgyűlést bezárta. A képviselőház­hoz intézendő felirat szerkesztésével és benyújtásá­val Goldis László képviselőt bízták meg. Eloszlóban a tömeg a Destempte románc kez­detű izgató dalt énekelte, a­mit a hatóság képviselője megtiltott. A tömeg erre lassanként elhallgatott. A népgyűlésen jelen voltak ezután Papp J. János aradi görög keleti román püspök lakása elé vonultak, a­hol Velics Mihály beszédet intézett a püspökhöz. Megkö­­löszönte azokat, az intézkedéseket, a­melyeket a ro­mán püspöki kar e törvényjavaslattal szemben ed­dig tett és kérte, hogy az ellen a trónrál kérjenek orvoslást. Papp J. János püspök válaszában han­goztatta, hogy a törvényjavaslat a román egyház autonómiáján valóban súlyos sérelmet ejt. A haza­fias román egyház nem vonakodott soha se iskolái­ban a magyar nyelvet tanítani, de önkormányzatát védenie kell. Megköszönte a népgyűlés ovációját, a­mely a püspöki karnak mindenesetre impulzust ad arra, hogy a sérelmek orvoslására a lépéseket ille­tékes helyen megtegye. A tömeg ezután eloszlott. A népgyűlés délután két óráig tartott. Rendzavarás nem történt. * Nagybecskerekről táviratoztak a Magyar Távirati Irodá­nak. A magyarországi szerbek teg­nap, húsvétvasárnapján népgyűlést tartottak, a­melynek tárgya a nem állami tanítók fizetés­ javas­latának megvitatása volt. A népgyűlésen részt vettek a többi között Musicki Döme, Manojlovics és Mok­­sity Jásó képviselők és Újvidék, Karlóca, Versec, Tö­rök-Becse és Török-Kanizsa kiküldöttei. A gyűlés Popovics Bozsidár verseci főesperest, és Panics Mladen nagybecskereki ügyvédet elnö­kökké, Tomics Jását pedig előadóvá választotta, a­ki a sérelmeket ismertette , javaslatot terjesztett elő, a­mely különösen Apponyi javaslatának a tanítás nyelvére, felügyeletére, a fegyelemre, tanítók kine­vezésére és megerősítésére vonatkozó részeit kifogá­solja. A határozati javaslat hangoztatja, hogy a tör-­­ vényjavaslat nem felel meg sem a modern közokta­tás követelményeinek, sem a szerbek érdekeinek és­­ azt indítványozza, hogy a kormány az autonóm fő­hatóságok meghallgatásával új törvényjavaslatot dol­gozzon ki, mely megfelel a szerb autonómiának, a modern közoktatásnak, valamint a haza érdekének is; fölhívja ezután a szerb nemzetiségi képviselőket, hogy a beterjesztett törvényjavaslat ellen a képvise­lőházban erélyesen foglaljanak állást. Ilics Rankóné átnyújtotta ekkor a népgyűlés elnökének 30.000 szerb nő aláírásával ellátott, két vastag kötetbe foglalt kérvényét és arra kérte az elnököt, hogy juttassa el az albumot a kormányhoz. Musicki Döme a szerb nemzetiségi képviselők nevében kijelentette, hogy ők azonosítják magukat a népgyűlés határozatával és tudni fogják a kötelességüket a szerb autonómia és a szerb iskola megvédése dolgában. Végül Sztrajity­ György nagybecskereki főesperes ajánlotta a népgyű­­­lésnek, hogy fogadja el a rezoluciót. A gyűlés a ha-­­tározati javaslatot egyhangúan fogadta el. Újvidékről jelentik, hogy a Teleki Arvéd gróf­­ beszámolója alkalmából összehívott népgyűlésen a 3

Next