Budapesti Hírlap, 1907. április (27. évfolyam, 79-103. szám)

1907-04-01 / 79. szám

1907. április 2. ■ -' • 1 ' V■ - ■iji ■?“¡' *› BUDAFESTI HIÍrLAP. (79. sz.) elégtételt, ha becsületbiróság kötelezi a kihívás elfo­gadására. Tóth Elemér dr. segédei: Molnár József főhadnagy és Nagy Sándor hadnagy közölték Za­­nella képviselővel az okokat, a­melyek miatt Tóth Elemér becsületbiróság döntését kívánja. Zanella megbízottai Corossac F. G. és Fieri Konstantin ez­zel szemben hangoztatták, hogy Tóth csak tetézni akarta sértéseit. A segédek, mint Fiuméból jelentik, ma újból tárgy­altak s a tárgyalás végén két-két be­­csületbirót kértek föl. Az ügy legújabb fejleménye az, hogy Zanella Rikard képviselőnek az ügyben el­járt megbízottait felükhöz intézett levelük miatt­­ Tóth Elemér provok­áltatja.­­ (Házasság.) Rigler György dr. eljegyezte Bércai Margitkát Budapesten. Zsoldos Miklós m. á. v. mérnök eljegyezte Bu­dapesten Széch­y Ilonkát, Széchy Károly vasúti és hajózási főfelügyelő leányát. Fürst Jenő Újpestről eljegyezte Hermann Bertát Budapesten. Hofmann Henrik, a Magyar Általános Kőszén­bánya részvénytársaság főtisztviselője Budapesten, eljegyezte Buchwald Zelmát Aradon. Székely Zoltán április 10-én déli egy órakor tartja esküvőjét Budapesten a Szabóky­ utca 62. száma alatt Grünhut Gizellával, Grünhut Fülöp leányával. Tardy Jenő eljegyezte­­ Kiskörén Früchtl Irénkét. Szabó István dr. ügyvéd, Vasvármegye törvény­­hatósági bizottsági tagja, tart. vadászhadnagy, el­jegyezte Szombathelyen Brenner Katát, Brenner Tóbiás szombathelyi polgármester leányát. Jovánovics Szvetozár honvédfőhadnagy elje­gyezte Versecen Korcsa Szidóniát. Badik Béla miniszteri segédfogalmazó, főis­pán­ titkár eljegyezte Smialovszky Marettit Tren­­csénben.­­ (Községi orvosok gyűlése.) A községi és körorvosok tudvalévően mozgalmat indítottak helyzetük javítása érdekében és országos nagygyűlés egybehivását határozták el. A nagygyűlés előkészítő bizottsága húsvét hétfőjén délelőtt tartotta első gyűlését a VII. kerületi függetlenségi körben. A gyűlésen Boskovitz Mór dr. elnökölt s az előadó Rédei Manó dr. volt. Az előkészítő bizottság tárgyalta az 1876. évi XIV. törvénycikk II. rész I. fejezetének módosításáról szóló s nemrég nyilvá­nosságra jutott törvénytervezetet s Valkó László dr., Rédei Manó dr., Boskovitz Mór dr., Turay J­ózsef­­ dr. és Porosz Mór dr. fölszólalása után konstatálta, hogy a törvényjavaslat-tervezet a községi és köror­­vosi kar helyzetét nagy mértékben javítja s ezért köszönettel is vannak a kormány iránt.­ Kifejtették azonban, hogy a tervezet egyes szakaszai sérelmesek és azok megváltoztatását kívánják. A törvényjavas­latot ezután általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadták és elhatározták, hogy a részletes tárgyalás céljából legközelebb összehívják a községi és körorvosok országos kongresszusát.­­ (A német császárról.) A Figaro utolsó számában folytatja Jules Huret kedves pletykáját a német császárról; mindjárt cikke elején­­ kijelenti, hogy a II. Vilmos kalandjairól szóló mesékben nem hisz. Néha föl-föl vetnek egy nevet, valami német hercegnőét, olasz grófnőét, vagy híres színésznőét, de ez mind üres beszéd. A császár házasélete na­gyon tiszta, ő a feleségét tartja a legszebb és legele­gánsabb asszonynak. A császárné valóban nagyon derék anya és hitves, jámbor és emberszerető, és a­mi legfőbb erénye: nem foglalkozik politikával. Hi­vatását kitűnően teljesítette, mikor az angol vér keveredése által meggyengült fajt ismét erőssé, ismossá, hatalmassá tette. Mert Viktória törékeny, gyenge alakja bizony nem volt arra való, hogy bran­denburgi óriásokat szüljön. II. Vilmos sem valami nagyra nőtt, gránátos termetű férfi, de azért szí­vós, egészséges, mert józanul és okos elvek szerint él. Rengeteg sokat dolgozik, százával kapja a rendes leveleket s a mellett megesik, hogy a rendkívüli je­lentések egész áradat­a omlik kabinetjébe egy nap alatt. Franciaország kétszáz millió töltést gyárt, Anglia kijavítja Portsmouthban a hadikikötőt, Po­­rosz-Lengyelországban nagy a nyugtalanság, Bebel izgató beszédeket mondott a parlamentben. És mind­ezt a sok anyagot, mely legközvetetlenebbül ér­dekli, gyorsan föl kell dolgoznia, azonfölül valami elhatározásra is kell jutnia, hogy cselekedhessek. A trónörököst, írja Huret, egészen más fából faragták. Ez a kedves, szeretetreméltó fiú, szívesen elcseveg a nőkkel, jól is táncol, de a katonai parádét nem szenvedheti. Kerül minden alkalmat arra, hogy mutogassa magát. A két férfi jellemének ez az el­lentéte, azt mondják a berlini udvar beavatottjai, előbb-utóbb nyílt szakításra fog vezetni köztük. A trónörökös házassága előtt minden három hónap­ban változtatta ifjú szerelmét, persze mindig komo­lyan, sőt halálosan szerelmes volt. Mikor bonni diák volt, egy amerikai leányba szeretett bele, le is akart mondani a trónról és ezt megírta az atyjá­nak. A császár röviden ennyit felelt: őrült vagy! A fiatal herceg semmit sem törődik a művészetiel és mosolyog atyjának dilettáns rajongásán. Annál, lelkesebb és értelmesebb katona. Kitűnő parancsnoka annak a huszár-svadronnak, a­melyet atyjától h­osz­­szas kunyerálás után sikerült megkapnia. A trón­örökös nem szereti a hízelgőket, de annál nagyobb tiszteletet követel elsőszülöttségi joga részére, még saját testvéreitől is. A nálánál kevéssel fiatalabb Eitel herceg addig nem mer fölkelni az asztaltól, míg ő nem adott rá jelt. A trón várományosa igen boldog házaséletet él. Igaz, hogy az asszonyka ma­mája, a híres Anasztázia, kissé furcsa módon gon­dolkodik a világi törvényekről, de Cecil herceg­asszonyt kifogástalanul nevelte és nem avatta be sa­ját intim viszonyainak titkaiba. De azért a császár mégis érezteti vele múltját; ezüstlakodalmára sem hívta meg. A megsértődött hercegasszony erre az­zal felelt, hogy nem látogatta meg a leányát, mikor ez gyermekágyban feküdt. Annál több szimpátiát szerzett az ifjú trónörökösné első megjelenése óta: a császár, a császárné, az egész udvar szíves szeretet­tel ragaszkodik hozzá. A huszonhárom éves Eitel herceg a dédapjára ütött, egészen katona, azért olyan népszerű. Adalbert tengerész lesz, Ágost Vilmos civil marad; ő inkább a művészet iránt érdeklődik. Még egy nevezetes személynek van szerepe a német udvarban: a nagybácsinak. II. Vilmos császár any­jának a bátyja, VII. Edvárd király ez a nagybácsi, a­kinek van rá oka, hogy féltékenyen nézze unoka­­öcscse sikereit, és viszont a császár is kénytelen meghajolni e nagyszerű diplomata szellemi tekin­télye előtt. Mert ez bizony nem követ el olyan sú­lyos hibákat, mint a császár, a­ki túlságosan sokat beszél, irkál és telegrafál. VII. Edvárd új szövet­ségeseket szerez, II. Vilmos a régieket is elidegeníti, mint tavaly tette, mikor Viktor Emánuel király­nak nem fejezte ki részvétét a Vezúv katasztrófája miatt, azon való haragjában, hogy az olasz meg­hatalmazott Algezirászban a franciák mellett foglalt állást. A császár teszi Németországot elszigeteltté egész Európában, s e helyett egy kalandos muzul­mán politikát csinál Törökországban, Kis-Ázsiában és Perzsiában.­­ (Husvét.) A megkésett tavasz végre bekö­szöntött husvétja. A templomok nagy ablakán be­ragyogott a napsugár s glóriával vonta be a szent­­képeket. A két ünnepnapon tömérdek hivő özönlött a templomokba, délutánonkint pedig hangos volt az utca a sétálók sokaságától. A téli kényszerü szoba­fogság véget ért s a ki csak tehette, a szabadban ke­resett szórakozást. Még nem is igen rügyeznek a fák, már­is megnyitottak a mutatványos bódék a li­getekben s a nép késő estig mulatozott köztük. Az ünnepi kedvet nem zavarta meg semmi váratlan esemény.­­ (A Stothsch­ild-pár otthon.) Londonból táviratozzék. Tegnap érkeztek Rothschild Charles és neje, született Wertheimstein Rózsika a 60.000 lakosú Tringbe, a Londontól egy órányira fekvő városba, melyhez közel az öreg lord birtokai vannak. A fiatal pár nagyszerű fogadtatásban részesült. Az egész város angol és magyar zászlókkal volt föllobo­gózva, a bejáratnál fölállított diadalkapun Isten hozott magyar fölirás volt látható. Az egész lakos­ság az utcára tódult és nagy lelkesedéssel és a leg­jobb magyar kiejtéssel egyre éljen­t kiáltott. Az egész városon keresztül a Roth­schild-parkig kül­döttségek sorfalat álltak és virágot szórtak a fiatal pár kocsijába, az összes egyházak harangjai meg­­kondultak, a város végén a nép kifogta a kocsiba fo­gott négy lovat és futva vitte a kocsit az egész óriás parkon keresztül a kastélyig, a hol Rothschild lord szép beszédben köszönte meg a város lakóinak a szives és nagyszerű fogadást. Azután az üdvözlő kül­döttségek részére nagy villásreggeli volt.­­ (Telekkönyvi tisztviselők országos gyű­lése.) A Telekkönyvi Tisztviselők Országos Egyesü­lete húsvét másodnapján tartotta közgyűlését Buda­pesten Oertzen Ottó budapesti királyi telekkönyv­vezető elnöklésével. A közgyűlés tárgya az alapszabályok módosí­tása volt. Szuchy János középponti telekhivatali telekkönyvvezető indítványára a közgyűlés kimon­dotta, hogy az egyesület címe ezentúl Telekkönyv­­vezetők Országos Egyesülete lesz. Az egyesület fő­célja: a telekkönyvi intézményre tartozó anyag szak­­bizottsági összegyűjtése s földolgozása; az észlelt hiányok fölött való szakszerű eszmecsere és vélemé­nyezés, valamint a szükségesnek mutatkozó javasla­tok előterjesztése és pályakérdések kitűzése által tu­dományos és korszerű fejlesztése, másrészt a­ telek­könyvvezetők, segédtelekkönyvezetők és a többi tisztviselők anyagi és szellemi érdekeinek előmozdí­­tása, a kortársak között a testületi szellem, összetar­tozás és a hivatás iránt való szeretet fejlesztése. Az egyesület belső tagja a jövőben csakis telekkönyvve­zető és segédtelekkönyvvezető lehet. A mostani tagok szerzett jogaikban megmaradnak. Az egyesület belső tagja a jövőben­­■— az eddigi 8 korona tagsági díj helyett — 6 korona tagsági díjat s egyszers minden­­korra a belépés alkalmával 2 korona felvételi díjat fizet. Az egyesület tisztviselői: az elnök, három al­­elnök, a­kiknek egyikét a budapesti, kettőt pedig a vidéki belső tagok sorából kell választani, a titkár, pénztáros és ellenőr. A közgyűlés beható eszmecsere után egyhangúlag elfogadta a módosított alapsza­bályokat.­­ (Gyászrovat.) Henry Elliot, a­ki 1867-től 1877-ig konstantinápolyi, 1877-től 1884-ig pedig bécsi nagykövet volt, mint Londonból jelentik, ma meghalt. Gregr Ernő dr. osztrák refiráti képviselő, mint Prágából jelentik, ma délután csirkolyi birtokán nyolcvan éves korában meghalt. Az elhunyt német családból származott és öcscsével, Gregr Gyula kép­viselővel együtt az új cseheknek volt egyik legagili­­sabb és régebben igen sűrűn emlegetett vezére. Or­vosi pályára készült, de 1860 óta politikával foglal­kozott. 1861 óta a cseh tartománygyűlésnek, 1883 óta pedig a bécsi birodalmi gyűlésnek volt tagja. Frankfurter Manó magánzó hosszas szenve­dés után élete 86-ik­ évében április elsején délután négy órakor jobblétre szenderült. Az elhunytat nagy és előkelő rokonság, közöttük fiai, Frankfurter Sándor dr. miskolci ügyvéd, Faragó Lajos műipari tervező, Faragó Andor dr. királyi törvényszéki vegyész gyászolja. Genersich Karola, az aszódi ág. ev. polgári leányiskola igazgatónője meghalt Kolozsvárott. Fangh István m­. á. v. hivatalnok meghalt Rá­kospalotán, életének 34-ik, boldog házasságának 8-ik esztendejében. Péts Sándor meghalt Vácon, életének 68-ik, boldog házasságának 30-ik esztendejében. Kodra Gyuláné, született kéméndi Várady Olga meghalt életének 42-ik, boldog házasságának 18-ik esztendejében. Balla Pál, Balla Aladár újvidéki főispán nagy­bátyja, ma 91 éves korában meghalt Újvidéken.­­ (Negyvenkét évig a tanári pályán.) Munkácsról jelentik, hogy Valkovszky Miklós állami főreáliskolai igazgató, az ottani főreáliskola tanára negyvenkét évi szolgálata után nyugalomba vonult. A kultuszminiszter megbízásából a kassai tankerü­leti főigazgató elismerését fejezte ki neki négy év­tizednél hosszabb időn át kifejtett érdemes műkö­déséért.­­ (Lakatosm­esterek országos kongresz­­szusa.) A magyar lakatosmesterek a húsvéti ünne­pek alkalmával kongresszusra gyűltek össze s két-­ napi tanácskozás után megalakították érdekeik vé­delmére a lakatosmesterek országos szövetségét. A kongresszus vasárnap délelőtt kezdte meg tanácskozását a régi börze épületében. Mindenekelőtt a tisztikart választották meg. Elnök lett Farkas Gyula, alelnökök Berkes Kálmán, Jungfer Ferenc és Lakos Lajos (Budapestről), Márton Vilmos (Po­zsony), Stoll Béla (Arad), Tátray Sándor (Nagy­várad). Titkár Zombory Béla. Az elnök üdvözölte a hivatalos küldötteket. A kereskedelmi minisztérium részéről Edvi Illés Aladár és Ladányi Jenő, az orszá­gos iparegyesület részéről Gelléri Mór kir. tanácsos, az iparegyesület igazgatója, az Építőiparosok Orszá­gos Szövetsége részéről Koch Károly és Resovszky Béla titkár vettek részt a nagygyűlésen, a­melyen hatvanegy testület, egyesület és hatóság több száz taggal képviseltette magát. A kongresszusról üdvözlő táviratokat küldöttek Wekerle Sándor miniszterel­nöknek, továbbá Kossuth Ferenc és Andrássy Gyula gróf minisztereknek. Ezután fölolvasták Szterényi József államtitkár levelét, a­melyben sajnálatát fe­jezi ki, hogy rendkívüli elfoglaltsága miatt nem vehet részt a kongresszuson. A kereskedelmi minisz­térium nevében Edvi Illés Aladár köszönetet mondott a meghívásért, Bauer Nándor pedig a bécsi lakatos­mesterek nevében üdvözölte a kongresszust. Áttérve a napirendre, Farkas Gyula elnök kifejtette, hog­y olyan szövetséget óhajtanak létesíteni, a­mely összes ipari és üzleti bajaikat rendezni fogja és ezáltal az ipar föllendülését és saját boldogulásukat hozza meg. Zombory Béla szólott ezután. Beszéde végén határozati javaslatot nyújtott be, a­melyben kérte, mondja ki a nagygyűlés, hogy szükségesnek tartja a magyar lakatosmesterek tömörülését és ezért meg­alakítja azonnal a Lakatosmesterek Országos Szövet­ségét. Bízza meg a nagygyűlés a szövetség tisztikarát a határozatok végrehajtásával és hogy állandó össze­köttetésbe lépjen a már fönnálló lakatosmesteri szö­vetségekkel és azokat vonja be az országos szövetség kötelékébe. Végül, hogy mielőbb alakítsa meg a nagy­gyűlés az egész országban a helyi szövetségeket, a­melyek mind tagjai legyenek a Lakatosmesterek Or­szágos Szövetségének és az Építőiparosok Országos Szövetségének. A felszólalást hosszabb vita követte. A kongresszus elfogadta Zombory Béla határozati javaslatát. A kongresszus kimondotta, hogy megala­kítja a Lakatosmesterek Országos Szövetségét és mindjárt meg is választotta az Országos Szövetség tisztikarát. Elnök lett Farkas Gyula, alelnökök pedig: Berkes Kálmán és Lakos Lajos (Budapest), Tátray Sándor (Nagyvárad), Piros Béla (Debrecen). Meg­alakították ezenkívül a középponti szövetségi taná­csot, a­melynek budapesti és vidéki tagja van. A vi­déki szövetségek elnökei hivatalból tagjai a közép- 7

Next