Budapesti Hírlap, 1907. június(27. évfolyam, 130-155. szám)
1907-06-01 / 130. szám
é keivel és útjain kell elintézni. Másrészt azonban azt is kürtölik, hogy a magyarok bkvetetlenkedése nemzetközi jelentőségű, mert megrontja a monarkia nemzetközi hatalmi pozícióját s megbontja a nemzetközi egyensúlyt. Vagyis az osztrák politika a nemzetközi nyilvánosság előtt is olyan következetes, olyan őszinte és igazszavú, mint odahaza a saját szemétdombján és az irántunk való viselkedésében. Ha az osztrák parlamentben és a politikai észjárásban mutatkozó zűrzavarból valami megfogható magot akarunk kikeresni és nem vagyunk annyira optimisták a talált dolgok kikeresésében, hogy valami ránk kedvezően csillogó üvegdarabot fogadjunk el az igazság gyöngyének, akkor a következőt találjuk. A mag héjára az van írva, hogy: a monarkia népeinek gazdasági boldogulása. A mag héja Ausztria. Összetöpörödött bele pedig: Magyarország. A héjat a máris összezsugorodott bélnek kell a saját rovására táplálni. Mert nincs olyan osztrák politikus, aki azon az állásponton lenne, hogy a mag teljesen egészséges lehetne, ha a bél is erőtől duzzadna. Ausztriában ugyanis a természet rendjét sem ismerik el. A monarkia: Ausztria. Magyarország csak arra jó, hogy a rá vonatkozó statisztikai adatok összegezésével a monarkia gazdasági és katonaihatalmáról lehessen regélni. Ezt az osztrák politikai bölcseséget :.,Össze kell törni. És az összetörés processzusát maga Ausztria sietteti. Az osztrák általános szavazatjog egy velünknyiltan ellenséges szélső pártot teremtett döntő tényezőül. A tulhegyes dolgok letörnek s a bogár csak akkor zúzza magát .össze a falon, ha vakon neki röpül. Az osztrák politikai bölcseséget is most már hamarosan el kell érnie a túlhegyes dolgok, vagy a falnak menő bogarak sorsának. Ez a dolgok természetes rendje. Nincs okunk megijedni a jövő eseményektől, de az óvatos és okos emberek ^y^*******^********^^*'*****l*^***^***^**'**^***^l***^*^^^*^******'**ll^*,**l***F,**',birnniax8BiBMBKI módjára elő kell rájuk készülnünk. Az osztrák kormány és parlament magatartása törésre fogja vinni Európa egyik legnagyobb nemzetközi kérdését: a Magyarország és Ausztria között való viszony újabb rendezését. Természetes dolog, hogy ezt a kérdést magunknak kell elintézni és senki a világon nem intézheti el, nem is segít benne, mint saját magunk. Az iránt legyen egészen tisztában az osztrák kormány és parlamenti többség, hogy ez a kérdés Magyarországot is egy táborban fogja egyesíteni s az osztrák politika még megmaradó itthoni hazaáruló szövetségeivel, mihelyt akuttá lesz a szóban lévő küzdelem, úgy elbánunk, a mint már egynéhányszor tettük és a mint kell, egészségesebb és élvezetesebb a pörköléssel kikészített, mint a nyerstea forrázata. Sőt azt is kitapasztalták, hogy a tea legfőbb hatóanyaga a cserzősavas tavi, csakis pörköléssel keletkezik a levelekben. És ez nemcsak orvosságul szolgál, hanem egyúttal földeríti az embert. A teának kínai neve: csaj. Csajt iszik: acsászár, a mandarin, a kuli; szóval Kínának öszsezes lakossága. A nép nagy üstben forralja a vizet és kevés teát dob beléje. Ellátja magát egész napra tóéval. Víz helyett iszszák, mert vizük rossz és egészségtelen. De nem tesznek bele cukrot, sem rumot, hanem hidegen vagy melegen. Csak oly módon fogyasztják, mint nálunk a tiszta Vizet. Az ilyen téa nem lehet valami kellemes ital, de a kínaiak a téaivásban nem is annyiraélvezetet keresnek, mint inkább preventív orvosságot. f. A tea hatása abban a rövid ideig tartó jólérzésben nyilvánul, amely fölvidítja az embert, sőt az elmét is megélénkíti, de mivel ez izgatás eredménye, a jóleső érzést elbágyadás váltja föl. 1. Csak azt akarom még megemlíteni, hogy a zöld-tea forrázata károsabban hat a szervezetre, t mint a fekete-téáé. Mert a zöld-tea leveleinek mérges anyagai a kikészítés folytán alig változtak. Kínában, Japánban a tea nemzeti ital. Azért náluk a jóneveléshez tartozik az, hogy az ember a teát főzni és ízlésesen fölszolgálni tudja. Erre a fiatalságot külön mesterek tanítják. Épp „úgy, mint nálunk: a táncra, vívásra stb. Azelőttigen nagy becsben volt a karavánvágy ,orosz téa. De mióta a teát pléhdobozokba beforrasztva küldik szerte a világba, ez a megkülönböztetés minden jelentőségét elvesztette. |i i* i' BUDAPESTI HÍRLAP. (130. sz.) 1907. junius 1. Válságos napok. Budapest, máj. 31. (Saját tudósitónktól.) Ha ma még nincs is kormányválság, ma már maguk a kormány tagjai is nyíltan beszélnek a kormányválság eshetőségéről. Már hetek óta nem titok, hogy a kormány nagy nehézségekkel küzd az alkotmánybiztosítékok miatt, amelyeket megígért a trónbeszéd és amelyeket egyre hangosabban követelnek már nemcsak a politikai pártkörök, de maga a közönség is; már akadt olyan választókerület is, mely elhatározta az adómegtagadást arra az esetre, ha még tovább is késnek az alkotmánybiztosítékok. A késlekedésnek természetesen nem a kormány az oka. Andrássy Gyula gróf belügyminiszter már régen ő felsége elé terjesztette az erre vonatkozó törvényjavaslatokat. A király a javaslatokhoz nem járult hozzá, aminek azonban nem voltak politikai következményei, mert ő felsége nem a javaslatok elveit, hanem csak a javaslatoknak egyes rendelkezései ellen tett kifogást és remélni lehetett, hogy akár ő felsége aggodalmainak eloszlatásával, akár pedig a kifogás alá esett rendelkezéseknek az elvek sérelme nélkül való megváltoztatásával meg lehet szüntetni a differenciákat s az országgyűlés elé lehet terjeszteni a javaslatokat. Andrássy Gyula gróf ismételt kihallgatásai alkalmával azonban a differenciák a helyett, hogy eloszlottak volna, azt lehet mondani, hogy megnövekedtek, sőt utóbb anynyira összebonyolódott ez a kérdés egy másik hg.ügyel, hogy ma már nem egészen jogosulatlan az az aggodalom, hogy megegyezés nem fog létrejönni s ismét súlyos válság elé kerül nem a kormány, de maga az országgyűlés, az egész nemzet. Értesülésünk szerint ő felségénél bizonyos befolyás érvényesült a tekintetben, hogy junkumot kell létesíteni az alkotmánybiztosítékok és az általános választói jog között. Ehhez természetesen a magyar kormány is hozzájárulna, — de a törvényalkotás sorrendjét illetőleg van eltérés, ő felségének az az álláspontja, hogy előbb legyen törvénybe iktatva az általános választói jog és majd azután beszéljünk az alkotmánybiztosítékokról, — esetleg csak akkor, amikor már meglesz a népparlament, — a kormány pedig akképpen vélekedik, hogy ám iktassuk törvénybe az általános választói jogot, de előbb szerezzünk garanciákat arra nézve, hogy amit majd az a népparlament határozni fog, érvényesíteni is tudjuk. E két fölfogás között, az ellentét sok, sok tanácskozás után, ma már szinte leküzdhetetlennek látszik. Hogy a dolog mégis csak ma kerül nyilvánosságra, ennek az a magyarázata, hogy a kormány a lehető legmesszebbmenő lojalitást kívánta tanúsítani, s amíg csak bármi csekély remény is van a kibontakozásra, meg akarta akadályozni a nemzet közvéleményének állásfoglalását. Felhők a szemhatáron. Ma reggel a függetlenségi párt hivatalos lapja terelte rá a közfigyelmet arra, hogy a kormány az alkotmánybiztosítékok miatt nagy nehézségekkel küzd. Ez az újság, amelynek főmunkatársa, és minisztersége előtt csaknem mindennapi cikkírója volt Kossuth Ferenc, szigorúan tartja a pártfegyelmet, s el sem képzelhető, hogy egy ilyen vallomás napvilágot láthatott volna benne a párt vezéreinek, és talán Kossuth Ferencnek tudta nélkül; a függetlenségi párti hivatalos lapnak a közleménye tehát bizonyos szenzációt keltett politikai körökben is, mert kétségtelen volt, hogy most már rövid idő alatt nyilvánosságra kerülnek a dolognak a részletei is. Már a mai napon egy német estilap is foglalkozott a válsághírekkel, jelentve, hogy a pártnak több tagja a kormányból való kilépésre kapacitálta Kossuth Ferencet. Erre a közleményre ma este a következő energikus cáfolat jelent meg: Egy német nyelvű napilap mai esti száma azt a hírt közli, hogy a tegnapi nap folyamán Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter lakásán megjelent volna a függetlenségi párt több vezérférfia arra kérni Kossuthot, hogy abban az esetben, ha az alkotmánybiztosítékokat a kormány nem kapná meg, állásáról mondjon le. Ennek kapcsán azt a hírt is közölte, hogy a függetlenségi párt több vezérférfia a tegnapi nap folytán tanácskozást tartott abban az irányban, hogy a kormányt a függetlenségi pártnak kellene átvennie. Illetékes helyről fölhatalmazták a Magyar Tudósítót annak kijelentésére, hogy Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter lakásán sem tegnap, sem pedig ma semmiféle értekezlet nem volt; képviselők sem tegnap, sem ma őt meg nem látogatták; sem ily, sem hasonló ügyről tanácskozás egyáltalán nem folyt és így a szóban levő közlemény teljesen alaptalan. Éppen úgy nincs az illetékes köröknek semmi tudomásuk arról, hogy a függetlenségi párt körében olyan, vagy hasonló értekezlet tartatott volna, mint a minőről az említett lap megemlékezik. A valóság mindössze csak annyi, hogy a függetlenségi párt több tagja fölkérte Andrássy Gyula gróf belügyminisztert, hogy a pénteki szokásos vacsorájukon részt venni szíveskedjék. A magunk részéről kénytelenek vagyunk a cáfolatot cáfolni. Értesülésünk szerint az alkotmánybiztosítakok ügyében a függetlenségi pártnak több régi 63 tekintélyes tagja tanácskozott Kossuth Ferenccel, aki előtt föltették azt a kérdést is, hogy a függetlenségi párt jövője érdekében nem volna-e kívánatos, hogy most, amikor az alkotmánybiztosítékok ügye nyilván megfeneklett, Kossuth Ferenc lépjen ki a kormányból? Ezt az ötletet Kossuth Ferenc azonnal visszautasította, és mielőtt álláspontját megokolta volna, ezt mondotta: — Meg kell engednetek, hogy én állapítsam meg és neki, hogy elérkezett-e az ideje annak, hogy lemondjak? Természetes, hogy Kossuth Ferenc, aki megindította a nagy iparfejlesztési akciót, a közgazdasági beruházásokat, aki egészen új irányú vasúti politikát kezdett, akinek vasúti fizetésrendező és a szolgálati pragmatikát megállapító javaslata a Ház előtt van, aki most dolgozik az új ipari törvényen, és aki át van hatva attól a gondolattól, hogy az ország egész közgazdasági életét regenerálnia kell; valamennyi minisztertársa között a legkellemetlenebb helyzetben van ma, a válság küszöbén, és leginkább óhajtja a szerencsés kibontakozást. De hogy mily sötét felhők vannak ismét a politika egén, az is nyilvánvalóvá lett, ugyancsak még a mai nap folyamán. Apponyi és Andrássy nyilatkozata. Egy függetlenségi párti képviselőkből álló asztaltársaság elszánta magát arra, hogy a kormány legilletékesebb tagját, magát Andrássy Gyula grófot nyilatkozatra kéri az alkotmánybiztosítékok ügyében. A képviselőház mai ülése alatt meghívták a belügyminisztert a társaság ma esti vacsorájára; meghívták Apponyi Albert grófot is; mindketten megígérték, hogy meg fognak jelenni. Este nyolc óra előtt gyűlt össze a társaság egy Andrássy úti vendéglőben; ott volt Szentiványi Árpád, Batthyány Tivadar gróf, Földes Béla, Zichy Vladimír gróf, Sighy Gyula, Holló Lajos, Leszkay Gyula és még a pártnak mintegy ötven képviselő tagja. Apponyi Albert gróf már