Budapesti Hírlap, 1909. július (29. évfolyam, 154-180. szám)
1909-07-01 / 154. szám
/ Budapest, 1909. XXIX. évfolyam, 154. szám. Csütörtök, julius 1. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árai: Egész évre 28 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor, egy hónapra 3 kor. 40 fil. Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fil. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség: vm. ker., Bükk Szilárd utca 4. sz. Telefon 54-63. Kiadóhivatal: VIII. ker., József körút 5. sz. A kiadóhivatal telefonjai: Előfizetés 65-95. Elárusító: 58-63. Apróhirdetés 65-05. Hirdetés 55-53. Könyvkiadó 65-53. Igazgató 61-04. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg gyorsan szíveskedjenek intézkedni, hogy a lap szétküldése fennakadást ne szenvedjen. A vasfüggöny. Budapest, jan. 30. Megvolt ma délután a függetlenségi párt gyűlése s bár szép, egyhangú és szótalanságában is lelkes, — határozatával alkalmasint fal elé állította magát is, a nemzetet is. Az utolsó napok politikai köde és homályossága tán eloszlott, de egy nagy fal — vagy mondjuk modernül: egy vasfüggöny ereszkedett le elejbénk. Úgy történt, ahogy utolsó e helyen itt sorainkban előremegmondottuk: a függetlenségi párt ■gy hangú szavazattal, ellenmondás nélkkül fogadott el egy határozati javaslatot, amivel tüntetőleg bizonyította be szilárd egységét. Remélnünk kell, hogy a jóslatunk további része be ne teljesedjék, vagyis, hogy holnap ne kezdődjék el újra a széthúzás, a visszavonás, a pártbeli versenygés és taktikázás, hanem hogy maradjon meg a párt oly egységesnek, aminőnek a mai szavazásban mutatkozott. Lukács László német sajtóorgánuma, a Pester Lloyd, leleplezi ugyan azt a mesterkedést, amely ez egyhangú szavazást eredményezte és azt beszéli, hogy Kossuth és hívei terrorizálták Justhot és híveit,, azzal fenyegetvén meg őket, hogy a pártgyűlésen megbélyegzik őket mint árulókat, ha be nem adják a derekukat, de ezt mi különböző okokból mesének és pletykának tartjuk, bármint hivatkozik a Lloyd-társulat közege a forrás megbízhatóságára, melyből e híreket szedte. Nem hisszük el a dolgot, mert először tudjuk, hogy Kossuth ilyen eszközökre rá nem szorul, de ha rászorulna is, nem nyúlna hozzá; tudjuk másodszor, hogy Justh nem olyan ijedős legény, akit ilyen fenyegetéssel meg lehetnefélemlíteni, mert akármint vélekedjünk is szereplése értékéről, jóhiszeműsége minden tisztességes magyar ember előtt bizonyos. • Az egyhangú szavazásnak nem ily erkölcstelen okai vannak. Ránk, akik se Lukáccsal, se Lukács nélkül nem aspirálunk a hatalomra, csak egy, egyetlen egy komoly oka lehet ennek az egyhangú tüntető szavazatnak. Nem a pártegységeimért az ,fájdalom, nincsen meg, az már meg van úgy rontva erjesztő méreggel, amelyet a lefolyt napokban oly buzgón ojtogattak bele, hogy a vérmérgezés tüneteit eltakarni lehet, eltüntetni nem lehet. Ida ez a párt, amely összeboronázhatatlanul meghasonlott, ma mégis még egységet színlel, annak oka a következő: a függetlenségi párt válság elé jutott. Az a körülmény, hogy többségben van, arra kötelezné egyfelől, hogy a hatalmat vegye, át; múltja, hagyományai, politikai fölfogása és programjai ellenben szinte erkölcsi lehetetlenséggé teszik rá nézve ezt a lépést. Viszont azonban tartozik a nemzetnek is azzal, hogy a hatalmat átvegye, a rendet helyreállítsa és biztosítsa, így lelkiismerete súlyos válságba kerül, a felelősség érzete cselekvésre hajtaná, múltja pedig nem ereszti. Ha ebben a helyzetben egy elhatározó lépést tesz előre, hiába tartja meg a nevét, a függetlenségi pártnak vége van, szétszakad, léte régi alapjairól letér és kényszerlleg átalakul önönmagának ellentétévé. Közös ügyes párt lesz belőle. Amitől fölbomlik, szétszakad,megsemmisül. Lehet-e Kossuthnak, lehet-e Justhnak bátorsága arra, hogy a végzetes lépést ebből a dilemmából a végső kényszerűség nélkül megtegye és fölidézze a katasztrófát erre a pártra, mely négy évvel ezelőtt az ország példátlan lelkesedésétől nyerte el a még száz éven belül alig remélt többséget. Akkor senkinek sem jutott eszébe (csak tán éppen a Budapesti Hírlapnak), hogy ez a hét országra szóló diadal hozza meg a régi függetlenségi pártnak a bukását. Ma itt van. Nem vehetjük rossz néven a vezérektől, hogy ma még nem volt bátorságuk ezt a dolgot nyilvánvalóvá tenni azzal a lépéssel, amelyre őket a helyzet mindjobban szorítja, és inkább tüntettek még egyszer a párt egységével. De ez csak perhalasztás. Azért nem is fontos és semminek nem prejudikál az, C irc e. Irta Hevesi Józsefet. Menekülni akart a vérét ivó, velejét emésztő, idegeit ernyegető szenvedélytől, mely vámpír gyanánt feküdte meg a lelkét és kiszívta életének erejét. Véget akart vetni annak a lobogó érzésnek, mely pusztította és mint éhes fenevad falta és habzsolta a szive vérét. De Circe fogva tartotta arany hajának hálójában, két karjának édes bilincseiben, szemeinek bábájával, csábító hangjának szirén szavaival. Tudta, érezte, hogy belepusztul ennek az asszonynak szenvedélyébe, szeretett is volna tele szabadulni, de Circe varázsa fogva tartotta. 11 ormos pedig nem volt hozzá olyan kegyes, mint egykoron Odisszeuszhoz, nem adott neki a mélyfűből, mellyel Circe varázsát megsemmisíthette volna és a fiatal Helmeczy Gábor vergődhetett a gyönyörű asszony csábításainak veszedelmes hálójában. v . .1 Több ízben megkísérelte a szabadulást. Azonban mindig rajtavesztett. Circének annyi varázs volt a szemeiben, olyan forró volt az ölelése és olyan bóditó késbe ringató, részegítő a csókja. Nem tudott menekülni tőle. Circe meg is fenyegette: Hasztalan minden kísérleted. Enyém vagy és én nem bocsájtalak el. Ha megszöknél tőlem, visszakivánkoznál hozzám, mint kalitkájába a madár. Visszavágyódnál hozzám, az ölelésemhez, a csókjaimhoz, szerelemtől lázas éjszakáinkhoz. Ha pedig nem jönnél, én mennék utánad és fölkeresnélek és megtalálnálak a föld legelrejtettebb zugában. Rád akadnék mindenütt. Mert kívánlak és szeretlek. És egy szerelmes asszony elől az északi és a déli pólus között nincs olyan rejtett zug, ahová a férfi menekülni tudna. Mert a női szívet a szerelem mágnese irányítja a helyes nyom felé, így beszélt Circe és mint éhes tigris mutogatta a fogait. II. Helmeczy Gábor aztán mikor egyszer rajtakapta magát a delirium paroximusában, hirtelen elhatározással megugrott hazulról. A szó szoros értelmében megszökött. Kiszakította magát Circe őnagy^-A ' ik fojtó karjai közül és világgá ment. Rabelais egy mondását írta meg neki csupán, kissé megváltoztatva: ^ „Je vais chercher Je grani peut-être." És elment — leint már ilyenkor szokás — oroszlán-vadászatra,lámbátor ettől a vadásztól Afrika sivatagja majá összer oroszlánjai igazán nyugodtan alhattak egy n giam bróm nélkül is. , És Helmeczy Gábor bíró y isten nagyot lélekzett, mikor pár heti\ u‘ . ' után Észak- Afrikában húzhatta meg \m kis arab faluban, távol minden cr\UfiC1(^);h_ asszonyi mosolygástól és Circe g ön; ' ,rre .áhítozó piros ajkaitól, .apró, fehér, harapós fogaitól. Olyan nyugodtan érez;( hl magát Tibesztiben, a kultúra j&crm-f"" l’l: '--s. szinte fanatikus buzgalommal adta át magát a tuaregek, tibbuk, berberek és egyéb primitív embertörzsek néprajzának tanulmányozására El-Arej homokbuckáin, a hammadák kövecses fensíkjain, a vádik műveltebb területein. Az oroszlánok, a hiénák, sakálok és gepárdok bizony észre sem vették, hogy egy puskás európai úr érkezett az ő végtelen homokbirodalmukba és vígan élték továbbra is biblikus idilljüket. Helmeczy Gábor pompásan érezte magát ebben a kezdetleges világban, nyugodtan nézte a sok homokot, mely a Szahara homokóráján bőven pergett alá és egyelőre ki volttörülve lelkének szótárából ez a fogalom: asszony. Néha-néha ugyan, ha nagyon be talált csípni a méz sörtől és többet evett a kelleténél, megnyomta egy kissé az álom lidérce. És akkor szörnyű módon szenvedett. Circét látta álmában, amint fehér, hegyes fogait feléje vicsorgatta, a szeméből pedig az érzéki vágyak kék lángjai csaptak feléje, a két, karjával szinte megfojtotta, úgy ölelte és a fülében érezte forró leheletét, mikor megismételte előtte szörnyű fenyegetését: „Ha vissza nem jönnél, én mennék utánad és fölkeresnélek és megtalálnálak a föld legelrejtettebb zugában . . . Nincs olyan rejtett zug, hová egy szerelmes asszony elől menekülni lehetne.“ -X Hideg verejték gyöngyözött Helmeczy Gábor homlokán, mikor szörnyű álmából föl- ébredt és nagyot sóhajtva mondá: *— Vájjon ide irányitja-e majd Circét a szerelem mágnese? ! ~ ... [ Mai számunk * oldal