Budapesti Hírlap, 1910. június(30. évfolyam, 129-154. szám)
1910-06-01 / 129. szám
Budapest, 1910. XXX. évfolyam, 129. szám. Szerda, junius 1. megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak: Egész évre 28 kor., feledre 14 kor., negyedévre 7 kor. egy hónapra 2 kor. 40 fil. Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fil. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség: Vili. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. Telefon 54—63. Kiadóhivatal: Vili. ker., József körút 5. sz. A kiadóhivatal telefonjai: Előfizetés 55-95. Elárusítás 55-53- Apróhirdetés 55-95. Hirdetés 55-53. Könyvkiadó 55-53. Igazgató 61-04. Kiváncsi szlovén képviselők. Budapest, máj. 31. Georgi úrhoz, az osztrák honvédelmi miniszterhez egypár rétiráti képviselő úr érdekes kérdéseket intézett. Az osztrák költségvetési bizottság szlovén tagjai érdeklődtek az iránt, hogy állítólag a mi képviselő választásunkra galiciai, ósorvaországi, stájerországi, bukovinai s más helyőrségi csapatokat vezényeltek ki. E csapatok célja amaz urak szerint, hogy a magyar kormánynak kortesszolgálatot teljesítsenek különösen német, román és tótajkú választókerületekben. Ez a rendelkezés ama szlovén osztrák hazafiak szerint alkalmas arra, hogy ezen uralkodójukhoz hű nemzetiségek rokonérzését a cs. és k. védőerő iránt megrendítse. Tresics képviselő úr éppenséggel úgy formulázza a kérdést, hogy miképp tudja Georgi úr igazolni azt, hogy Magyarországon csendőrök már sok parasztot agyonlőttek s most ugyane célból rendelnek oda osztrák csapatokat. Különösnek tartjuk, hogy az osztrák képviselő urak nyugodtan maradtak és nem intéztek kiváncsi kérdéseket honvédelmi miniszterükhöz akkor, amikor magyar csapatokat, sőt ezredeket rendeltek oda, ahol a katonákat lövik agyon, mint a bosnyák okkupációkor és a szerb konfliktus alkalmából, ellenben nem tudnák elviselni, hogy katonák lőjenek agyon parasztokat, föltéve nyilván, ha román, német vagy tót és nem magyar parasztok. De ez mellékes. A föltett kérdésben két momentum érdekel minket. Az egyik: választásaink kritikája, jobban mondva megrágalmazása. Mink, igaz, másképpen választunk, mint mások. Egy kis erőszak, egy kis verekedés előfordul. Temperamentumos és politikus nép vagyunk. A katonaság pedig nem azért kell, hogy a parasztokat agyonlője, hanem hogy a választók egymást agyon ne verjék. Olyan országban, amely évszázadok óta politikai küzdelmet folytat ellenséges erők ellen önfentartásáért, vannak fanatikus meggyőződésű választók. De más befolyások is érvényesülnek. Pópák esküjét veszik a népnek és a pokolbeli kárhozatot ígérik neki, ha nem ide vagy oda szavaz. Itt bizony szükséges az olyan izolátor, mint a katonaság. Hasznos is néha a kormánynak, de nem kortesszolgálat. Akárhányszor szerepel ott is, ahol a kormánynak nincsen is jelöltje. Szóval alkotmányos szokásaink mellett elkerülhetetlen, s ha történik vele hiba vagy visszaélés, a mi dolgunk, melyet eligazítunk magunk és semmiféle beavatkozást nem tűrünk. Visszautasítjuk a szlovén képviselő urak kotnyelességét. Ha katonaság, csendőrség, közigazgatás egyszeregyszer pártos, azvisszaélés, melyre vannak bíróságaink is. Még a mi választórendszerünk, melyben politikai meggyőződés, hit, szenvedély és fanatizmus küzd, minden visszaélésével és hibájával kedvesebb nekünk, mert erkölcsösebb, mint az osztrák általános választójog, amelyben a kormány befolyása kodifikálva van, samely a hatalomnak biztosítja azt a befolyást, amelyet nálunk csak visszaéléssel szerezhet meg. De ha ezt a beavatkozását a mi dolgunkba egy idegen ország képviselőinek a leghatározottabban visszautasítjuk, örömmel üdvözöljük a szlovén képviselő urak felszólalásának másik mozzanatát, azt, amikor reklamálják maguknak az osztrák csapatokat. Igaz, úgy van! Akit keresnek itt az osztrák csapatok? Menjenek haza. És jöjjenek haza a mieink mindennünnen Ausztriából, Bécsből is, ahol az egységes birodalom fővárosa mellett tartatnak; onnan is, ahol megbízhatatlan lakosságot kell jelenlétükkel sakkban tartani ; onnan is, ahova a nép végleges ' ergolyváró'fiúság é, elhülyülése meggátlására, a poshadt vér felfrissítésére rendeltetnek, szóval mindenünnen! Ez az, amiért mi oly régen küzdünk. A közös hadsereg kiegészítő részét tevőmagyar hadsereg megkülönböztetése az osztrák hadseregtől. Üdvözöljük a refratbeli képviselő urakat ezen a téren. Tudjuk, hogy nem erre gondolnak, tudjuk, hogy más a szándékuk és mások az indítékaik, de az eredmény ugyanaz: a magyar hadsereg Magyarországon, az osztrák hadsereg Ausztriában. Nem csak a kortes időben, hanem minden időben. Ő felsége most utazza be az annektált tartományokat. Útját mindenütt végig katonaság őrzi. Ebből az őrségből három osztrák katonára hét magyar katona esik. A bosnyák és hercegek hivatalokban pedig ötven osztrák hivatalnokra egy magyar hivatalnok. Ha csak kvóta arányában volnának ott a magyar katonák, a többi pedig itthon volna, akkor főispánjaink sűrű kérelmeit katonaságért, könnyen fedezhetné a kormány a magáéból, nem kellene a határos Ausztriából csapatokat kölcsön kérni. Ezt mondják meg a kiváncsi szlovén képviselő urak Georgi miniszternek, így aztán kedvük szerint oldódik meg a kérdés. Mert gondolom, azt bizonyosra veszik, hogy a szerintük császárjukhoz hű tótok, németek és románok, ha közös hadseregbeli magyar csapat és nem osztrák csapat lövi agyon a parasztot, nem tántorodnak meg a cs. és k. hadsereg iránt táplált rokonérzésükben. Látni való, hogy logika nincsen ugyan a szlovén képviselő urak kíváncsiságában, de van némi furfang és van egy nagy igazság. Msket ez az utóbbi érdekel s ez az, hogy a magyar hadsereg itthon van helyén, az osztrák hadsereg otthon van helyén. Köszönjük a szlovén uraknak, hogy megtanítottak bennünket arra, amit úgy is tudtunk. Mai számunk 34 oldal. Nemzetközi helyzetünk és a választások. Budapest, máj. 31. Négy hónapi izgalmas, fáradságos és iszonyúan költséges előkészületek után holnap elkövetkezik a döntő ütközet megnyitása, amint a szemben álló pártok és képviselőjelöltek mondják: Igen nagy jelentőségű politikai fejlemény játszódik le az ország életében a megindult választásokkal, mondjuk mi, akik pártos szenvedélyek hatása alatt nem állunk, s akik a mostani választásokat egyáltalán nem vagyunk képesek a kormánypárt és ellenzék szempontjából tekinteni. Ha szenügyre vesszük belső és külső politikai helyzetünket, valóban elmegy a kedvünk attól, hogy a választásokat olyan politikusok győzelme vagy veresége szempontjából mérlegeljük, akik nekünk kedvesek, vagy ellenszenvesek. Ha belső politikai helyzetünket vizsgáljuk, aköltségvetés nélküli állapotot, a fenyegető deficitet, a politikai pártélet terén mutatkozó fejetlenséget és kapkodást, azt kell tartanunk, hogy mellékes most bármelyik pártnak, bármilyen nagykaliberű politikusoknak győzelme, vagy veresége. Annak a négyszáznegyven férfiúnak, aki mandátummal a zsebében be fog ülni a dunaparti fényes palotába, az ország érdeke elsősorban és mindenekfölött azt teszi kötelességévé, hogy az országnak költségvetést adjon, hogy intézze el az ország belső állapota szempontjából sürgősen szükséges dolgokat s csak azután gondoljon arra, hogy, tulajdonképpen micsoda politikai párthoz tartozik: Héderváry kell-e neki, Tisza, Andrássy, Kossuth vagy Justh-e? A helyzet egészen új és precedens nélkül való. Máskor ki lehetett használni a költségvetés nélkül való állapotot, az egységes nagy többség hiányát, egyszóval mindazt, ami a közfelfogás szerint a kormányt szorult helyzetben tartja, pártpolitikai érdekek érvényesítésére. Most azonban, mindaddig, míg az ország sürgős szükségei ki nem elégíttetnek, az efféle pártpolitikai sakkhúzásnak sem célját, sem értelmét nem látjuk, illetve annyira aránytalannak látjuk az országra háramolható kárt, hogy semmiféle pártpolitikai haszon nem ellensúlyozhatja. Még sajátságosabban alakulnak a külső vonatkozású kérdések. Az effélék