Budapesti Hírlap, 1911. május (31. évfolyam, 103-127. szám)

1911-05-03 / 103. szám

1911. május 3. BUDAPESTI HÍRLAP (103. sz.) elnök és Székely Ferenc igazságügyminiszter vasárnap délután visszautaztak Budapestre. Székely igazságügyminiszter nyilat­kozata. A bécsi tárgyalás eredményéről Székely Ferenc igazságügyminiszter ma munkatársunk kérdésére a következő nyilatkozatot tette: — Sokat nem mondhatok, csupán annyit, hogy megmaradtunk a magyar tárgyalási nyelv bázisán. — Részletekről nem szólok, mert olyképp állapodtunk meg, hogy a­míg ő felsége a katonai javaslatokhoz előzetes jóváhagyását nem adta, részleteket nem közlünk. Én meg vagyok elé­gedve a bécsi tárgyalás eredményével. A megegyezés tartalma. Bécs, máj. 2. (Alkalmi tudósítónktól.) Még körülbelül tíz nap fog eltelni addig, míg a büntető perrendtartásra vonatkozó megállapodásoknak hiteles tartalmát köz­zéteszik, de értesültem az alábbi részletekről, a­me­lyeknek teljes hitelességéért azonban nem felelhetek. Az új perrendtartás a nyilvánosság és a szó­beliség alapján áll. Polgári állású védőügyvéd a tárgyalásba bevonható. A nyelvkérdésben való nézeteltérést a követke­zőkben oldották meg: A monarkia mindkét államában a territoriális elv jut érvényre. Ausztriában, valamint az Ausztriá­ban állomásozó magyar csapatoknál a tárgyalás nyelve a szolgálati nyelv. Magyarországon ellenben a magyar államnyelv foglalja el a német szolgálati nyelv helyét. Mind Ausztriában, mind pedig Magyar­­országon azokat a vádlottakat, a­kik sem németül, sem magyarul nem tudnak, ki lehet hallgatni az anyanyelvükön is, abban az esetben, ha a bíróság az illető nyelvet érti, ellenkező esetben tolmácsot kell alkalmazni. De ez csak a kihallgatás nyelvére vonat­kozik, de nem a tárgyalás nyelvére, a­mely ezekben az esetekben is a territorialitás elvét követi. Magyar­­országon azoknál a vádlottaknál, a­kik csak németül tudnak és beszélnek, de magyarul nem, a tárgyalás nyelvéül a szolgálati nyelv szolgál. Ellenben minden más esetben a tárgyalást magyarul fogják vezetni. De háború idején, mint állítják, a tárgyalás nyelve mindig a szolgálati nyelv lesz. * terjesztette javaslatát. Hír szerint a közvetítő javas­lat lényege egy mondatnak áthelyezéséből áll, a­mi által a német szolgálati nyelv viszonya élesebben jut kifejezésre. Héderváry gróf és Bienerth báró elfogadta ezt a javaslatot. A hadügyminiszternek a tárgyalásba való beavatkozása tehát nagyon értékesnek bizo­nyult. Egy miniszter, a ki részt vett a tárgyalásban, így nyilatkozott:­­— A mi nekünk jogászoknak és politikusoknak nem jutott eszünkbe, azt a hadügyminiszter egysze­rűen és szerencsésen kitalálta. Ezek után a tárgyalás gyorsan és simán folyta­tódott. Tőry államtitkár az utolsó munkát végezte a hadügyminiszter javaslatán és a nyelvről szóló szakasz az államtitkár fogalmazásában az összes té­nyezők hozzájárulásával intéződött el. Ezzel átestek az utolsó nehézségeken és a még függőben lévő ösz­­szes kérdéseket már most gyorsan elintézték. Fél­tizenegykor befejezték a katonai büntető perrendtar­tásról szóló tárgyalást, megállapodtak a kiadandó kommüniké szövegében s abban egyeztek meg, hogy a törvényjavaslatot a magyar képviselőház elé való terjesztése előtt nem fogják nyilvánosságra hozni. Bienerth báró, a­kit a király vasárnapra kihallgatásra rendelt, hogy folyó ügyekről jelentést tegyen, ma­gára vállalta, hogy a királyt értesíteni fogja a meg­egyezésről és a tárgyalás befejezéséről. Bienerth és a trónörökös. Néhány lap azt jelentette, hogy Ferenc Ferdi­­nánd királyi herceg Bienerth báró osztrák miniszter­­elnököt magánkihallgatáson fogadta. A Budapesti Tu­­dósító-­ illetékes helyről fölhatalmazták annak kije­lentésére, hogy ez a hír és a hozzáfűzött kombinációk minden alapot nélkülöznek. A .V. Fr. Pr. jelenti: Vasárnap délelőtt végre si­került a kormányoknak a vitás kérdésekben meg­egyezniük. A tárgyalás pénteken egy pontnál meg­akadt s a hadügyminiszter a szombati napot arra használta, hogy közvetítő javaslatot dolgozzon ki, a­melyet bemutatott a királynak. Miután a király hoz­zájárult, a hadügyminiszter a két miniszterelnök elé bizalmas leveleiben is csak mintegy ki-ki villan­nak a bölcselkedő irónia burkából. Szeret álta­lánosítani, de a gondolatokba szüremlés ered­ményeiben, jellemében, irányában mindig mé­lyen érző, keserű lelke vivődik, félreismerhetet­lenül és szívbe ható erővel. Azok között az ér­zelmi motívumok között, melyekből az Ember tragédiájá­nak koncepciója született és cselek­­vénye kialakult, — kialakult nemcsak a filozóf gondolatvilágának, hanem ebben a költő érzés­világának képéül is, — ezek között az érzelmi motívumok között kétségtelenül ott van a nem­zeti érzés is. Nem épp ennél az érzésénél fogva élte-e át maga a törekvéseknek, küzdelmeknek és csalódásoknak egészen analóg sorát azzal, a­melyben az emberiség élete folyását tükröztette? Fogékony ifjúsága, szellemi fejlődése a reform­kor küzdelmei között folyt; az emberi és nem­zeti haladás eszmeharcának izzó levegőjében; az Ember tragédiájá­nak egy megh­atlan színé­ben, melynek Ádám­ja Széchenyi. Madách ver­ses zsengéinek, a maga dicsősége kora kísérle­teinek sikertelensége után egész lelkével, tanul­mányaival és lelkesedésével belemerül kora köz­életének hatalmas mozgalmaiba. A nemzeti küz­delem véres bukásra vezet, s a költő a magán­élet szerény munkájában és a családi tűzhely boldogságában keres­­i célt és megnyugvást. A kiábrándulás gyilkos keserve várja itt is. Az Ember tragédiájá­nak terve ebben a lélekálla­­potában foganik meg, de akkor alakul ki és jut megoldásra, mikor az önkényuralom végén a nemzet uj reménnyel uj munkára szólítja fiait.­­ De mindezekben talán nem is végezhetünk a kongruenciáknak azzal a sorával, melyek a dráma és nemzeti életünk között megjelölhetők A politikai események. Budapest, máj. 2. Az aradi gyűlés hatása.­ ­ Politikai körökben élénken foglalkoztak ma az aradi gyűlésen történt dolgokkal és az ott elmondott beszédekkel. A Justh-pártiak olyképp nyilatkoznak, hogy az aradi gyűlés nagy sikerrel járt és hogy fényes diadala volt az általános, egyenlő és titkos választójognak. A Justh-párt érdeméül hangoztatják, hogy a szocialisták nemzeti jelvénnyel gyülekeztek a gyűlésre, a­miből olyan következtetést vonnak le, hogy a nemzetközi szocialistákat sikerülni fog a magyar nemzeti törekvéseknek megnyerni. A románokkal való szövetséget ellenben tagad­ják. Pop Csicsó István beszéde szerintük nem volt a gyűlés programjába fölvéve, hanem ott jelentkezett szólásra és mint mondják, egy népgyű­lésen nem lehet megvonni a szót senki­től, kivált akkor nem, a­mikor a gyűlés céljával egyetért és hozzá még országgyűlési képviselő is. A Kossuth-párt, a néppárt és jórészt a munkapárt is szomorú eseménynek, egy má­s a melyek éppen Madách nemzeti érzésével világítják meg a költemény keletkezését és ala­kulását. Életküzdelmei benyomásainak sorába nemzeti érzése bizonyára beleszövi a történet tanulságait s a maga nemzedékének tragikai színét a nemzeti történet tragikai színeinek kap­csolatában látja és érzi. Ezek is csak azt az ér­zését és ebből fakadó fölfogását verik föl, a melyet az Ember tragédiájá­ban kifejez. A ma­gyarság őshitét védelmezi s vaksága az uj idők követelményei iránt, hűségét egész világának romjai alá temeti. A kereszténységért harcol po­gány atyja fiai ellen s vérevesztetlen a császárság fojtogató hálójába keveredik. A mivelődésért küzd és nemzetisége megy veszendőbe. Nyu­­gotot védelmezi s a török igájába vagy szövet­ségébe szorul. Fejedelmeihez való hűségében ontja vérét és szolgaságot arat. A közszabadság­ért áldoz és harcol s a tőle fölszabadított erők élete ellen törnek. És a nemzet a tragikai ka­tasztrófáknak ezt a sorát túlélte mégis. Mi tart­hatta fenn? Bizonyára elsősorban és leghatha­­tósabban nemzeti érzésének, lelkességének ki­apadhatatlan ereje. Ám ez a kérdés is ugyanoda vezethette és vezette is Madáchot, a­hol az egész emberiség sorsának elviselésére és küzdelmeinek megvívására szükséges erő legmélyebb és leg­­dúsabb forrását találta­ az érzéshez. De hát a jövő és ennek szívünkben meg­­megrezzenő balsejtelmei? Úgy tetszik nekem, van­ szava erről is. Költeményének tanulsága, mely az Ur alakon nyilatkozik meg, nemcsak a mi emberi, hanem a mi magyar lelkünknek is szól. Szólhatna-e nemzetéhez, intésül és biz­tatásul, igazabban, mélyebben és fenségesebben, mint hogy: „Küzdj és bízva bízzál“A gyár párt megtévelyedésének tekinti az aradi gyűlést. •­­ A Kossuth-pártnak egyik előkelő tagja ezt mondotta e sorok írójának: — Megdöbbentő dolognak tartom a Justh­­párti szövetséget. Most már nem a nemzetkö­ziekkel való együttműködést demonstrálták, ha­nem kitűnt az is, hogy a románokkal is szövet­keztek. Pop Csicsóék barátsága és fegyvertársai csatlakozása megnyitja majd annak a magyar­ságnak a szemét is, mely még eddig talán ár­tatlan dolognak tartotta a Justh-párt radikális választási jogát. Lehetetlenségnek tartom az aradi gyűlés után, hogy az egész magyar intelli­gencia és a józan magyar nép el ne forduljon a Justh-párttól. Mert mindenki tudja, hogy mit akarnak a román agitátorok és hogy mit jelent a Pop Csicsóékkal való szövetkezés. Lehetséges, sőt hiszem is, hogy Justh Gyula a radikális vá­lasztási reformban is biztosítani akarja a ma­gyarság súlyát, de az eredménye e reformnak mégis a nemzetiségek előnyomulása lesz és ezt nagyon jól tudják Pap Csicsó és társai. Egyéb­ként megbánják még Justhék a szocialistákkal való szövetkezést is. Hamarosan elérkezik az idő, a­mikor a nemzetköziek diktálni akarnak a Justh-pártnak és elmondhatják majd Justhék: törököt fogtunk, de nem ereszt. Egyik szerepvivő munkapárti politikus ilyképp nyilatkozott: — Az aradi gyűlésen azt mondották a többi között, hogy Tisza István gróf szövetkezik­ a románokkal, tárgyal velük és mégsem tartják őt hazaárulónak. Nagy tévedés van itt. Tisza egészen mást akart, mint a Justh-párt. Tisza bele akarja vonni a hazafias románságot a ma­gyarsággal való együttműködésbe. Közelebb akarja hozni románjainkat hozzánk magyarok­hoz, de mihelyt a románok teljesíthetetlen pon­­tozatokba foglalták az együttműködés föltételeit, Tisza a tárgyalást azonnal megszakította. A románok részéről fölállított föltételeket még a tárgyalás alapjául sem fogadta el. A Justh-párt ellenben a román agitátorokkal azért a válasz-­­ tási jogért harcol együtt, a­melynek megvalósí-­­ tásától várják ezek a magyar nemzeti állam ösz-­­­szeomlását és a román nemzetiségi szeparatisz­­tikus törekvések diadalát. Társadalomtudományi előadások. A besztercebányai Madách­ Egyesület társada- ,­lomtudományi szakosztálya április 29-én szocioló­giai vitaestét rendezett, a­melyen a Magyar Társada­lomtudományi Egyesület számos budapesti tagja is részt vett, így Láhner Gyula, Rácskay Gyula, Gár­donyi Albert, Rásó Lajos, Dingha Béla, Ajtay Jó­zsef. A vitaestét Ajtay József dr. előadása nyitotta meg a modern állami fejlődésről és a nemzetiségi kérdésről. Ebben az előadó síkra szállott a radikális szó-­­­ciológusoknak azzal az újabb elméletével, a­mely­ szerint a demokratikus haladás a nemzetiségi parti­kuláris törekvések honorálását követeli meg. A mo­dern állami és társadalmi alakulások ismertetésével bizonyítja, hogy a fejlődés iránya ellenkezőleg a tö­mörülés, az egységesülés és a minél tökéletesebb szerveződés felé halad; ennek pedig a leghatalma­sabb eszköze az egységes nyelv és így a fejlődés a nyelvi egységesülésre szorítja a soknyelvű államok lakosságát. Kivétel e tekintetben csak ott van, a­hol ez egységesülési folyamat ellenében a geográfiai, kulturális és gazdasági viszonyok, valamint az egy­ségesítő munka végrehajtására képes faj hiánya le­győzhetetlen akadályokat emel. Erre például Ausztria szolgál. Ellenben Magyarország az utolsó száz év, alatt a faji és nyelvi egységesülés fokozatos előre­haladását mutatja. A lakosság csupán a magyar terü­leteken gyarapodik és a már jóformán megmagya­­rosodott városokban, a nemzetiségi területeken pedig nem egy helyütt egyenesen fogy. Ma már a lakosság kétharmada tud magyarul és az írni-olvasni tudó férfilakosság négyötöde. A­ki tehát a magyar állami és nemzeti egység kialakulásán dolgozik, a halhatat­lanság számára dolgozik. Ezután Gárdonyi Albert tartott előadást a városok kulturális hivatásáról, a­melyben részletesen kifejtette az urbanizmus okait és következményeit. Majd előadta azokat az új fel­adatokat, a­melyek a városok gazdasági kiemelke­désével kapcsolatosan a városi igazgatásra hárulnak. Kimutatta, hogy a modern városigazgatás túlnyo­móan társadalompolitikai működésben merül ki , minthogy a társadalmi problémákat kulturproblé­­máknak látja, a városok számára messzemenő kul­­turpolitikai tevékenységet jelöl meg programul. Elő­adásában arra az eredményre jutott, hogy Magyar­­ország jövőjének megteremtése érdekében fontos a városigazgatás új feladatainak megismerése és gya­korlati megvalósítása. A nagyszámú és előkelő közönség mindkét elő­ .

Next