Budapesti Hírlap, 1912. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1912-01-25 / 21. szám
et ségek és Bethmann-Houreg birodalmi kancellár is megjelent. A templomiban Wölfina evangélikus iá- fiori prépost mondta az ünnepi beszédet, amelyet előbb megmutattak a császárnak. A prépost a többi féért ezt mondta: — Azt mondták a nagy királyról, hogy naggyá lett a nélkül, hogy Istenben hitt volna, F az ítélet igazságtalan. Nagy Frigyes démoni korban élt. Szátáni szellem lengedezett át hozzá idegen országból és ennek a szellemnek mérges lehelete a nagy király lelkét is érintette. Az ő korának kereszténysége szelleméből kivetkőztetve, mint puszta formaság, babona alakjában tűnt föl előtte. Nem csoda tehát, hogy ilyen torzképek ellen harcolt. Nagy Frigyes hitt Poroszország jövőjében és ezzel együtt abban is, aki a népek sorsát irányija. Istenben, az Libán. Legyünk ebben is az ő tanítványai, mert a mi napjainkban a nemzet és a haza jövőjében való hit hiányzik. Nem bízunk a saját erőnkben és ezért nem tudunk hazánknak örülni. Ameddig a mi hadseregünk a legfelső hadúrtól egészen az utolsó katonáig bízik az erőnkben, addig a kívül állóknak félniök kell és el kell pusztuljiiok és addig nagy lesz Poroszország. Ámen! Azután Vilmos császár koszorút tett Nagy Frigyes koporsójára. Különböző ezredek tiszti küldöttségei szintén számos koszorút tettek a szurkolágra. Azután a Lusztgartenben díszfelvonulás volt, a mely alkalommal a császár a csapatokhoz a következő beszédet intézte: — Első kötelessége a mai napon itt összegyűlt csapatainknak, hogy a nagy királyt itt, a helyőrségi templom előtt, a mely alatt hamvai nyugszanak, katonai tisztelgésben részesítsék. Trombitaszó és doprergés nélkül: Vigyáz:’. — Tiszteléül! Igy köszönti a potsdami diszörség elhunyt dicső vezérét. Elvárom a gárdátok hogy komoly időben épp ami fognak harcolni, mint a nagy király derék katonái! Vállra! Potsdam, jan. 24. Vilmos császár a Garde du Corps ezrednek, a mai ünnepnap alkalmából mellvértet adományozott Nagy Frigyes neve aláírásával, amelyet ünnepségeknél és parádéknál fognak viselni. Török védekezés a tengeren. Irta Reményi Antal. Budapest, jan. 21. Navigator álnév alatt érdekes részleteket közöl Janc lapjában, aYaoy-ban, (angol katonai főíróirat), a török védekezésről az olaszok tervbe vett támadása ellen az Égei-tengeren. Nem vélünk tévedni, ha Navigator név alatt egyike ama négy angol tengerésztisztnek rejlik, akiket az angol kormány a szultánnak átengedett a török flotta újjászervezésére. A Dardanellák nyugati bejárásánál lévő három erődben fölállított 20 nehéz ágyúból álló telepet, valamint a Chanak- és Nagara-szorosokban levő erődök 80 nehéz ágyúját 120 további, többnyire kisebb űrméretű ágyukkal erősítették meg. Őrségük 7000 emberből áll. A közelben levő falukat kiürítették és az őrségi szolgálatot igen megszigorították. A Dardanellákban Kum-Kale, Chanak és Nagara melletti három légi aknazárakat további hét Wixitfrhead, legújabb rendszerű aknazárral Kephes mellett megerősítették. (Miután eme régebben telepített aknákat, már hoszszabb idők óta nem vizsgálták meg, aligha szolgálatképesek.) A Dardanellák legszűkebb, csak 1300 méter széles medrének elzárására, Chanak mellett, úszó torlaszokat és 12 lesülyesztésre szánt hajókat tartanak készletben. A Dardanellák bejáraténál szikratávíró állomást rendeztek be a Nagara mellett horgonyzó flottával való közlekedésre. Ennek parancsnoka Tahis bég és közelebb kiegészítették a flottát valamennyi szolgálatra használható hajóval, számszerűit 4 sorhajó, 2 partvédő páncélos, 2 védett cirkáló. (védett cirkálóknak nevezik azokat, amelyeknek a gépek és kazánok fölötti fedélzete 5—10 centiméter vastag acéllemezekből áll, 9 torpedóromboló és 11. síktengerjáró torpedónaszáddal. A Dardanellák Védelmét a Torgut basa vezeti. Mahmud Serket hadügyminiszter és Hursid haditengerészeti miniszter a Hamidje cirkálóval december 25—27. közt alaposan megvizsgálták a Dardanellák védőműveit és 25.000 embert állítottak föl az ellenséges erőnek Gallipoli mellett való partraszállása visszaverésére. Ezek az intézkedések lehetetlenné teszik a Dardanella-szorosok áttörését az olasz flotta által. Szaloniki (120.000 lakó) mellett, mintegy 10 tengeri mérföldre.. (Egy tengeri mérfölde 1852,5 kilométer.) a várostól a Karaburun-fokon, valamint a Nasiki-félszigeten épült, nehézágyukkal fölfegyverzett erődöket kijavították és közelükben néhány gyorstüzűi üteget állítottak föl, melyeknek részben az a feladata, hogy az öböl bejáratában lerakott aknazárt megvédjék. Az aknazár hézagainak betöltésére való járóművek készenlétben vannak. Azonkívül a Karrakurup Tök mellett egy gyalogsági hadosztály táborozik. Szmidria mellett, Kisázsiában, (300.000 lakó), a Sanjak-Halesszinál 6 tengeri mérföldre a várostól, a 800 m méter széles kikötőbejáratnál fekvő régi, de nehéz ágyukkal fölfegyverzett erődöt, valamint az újabb 12—15 centiméter üregű ágyukkal ellátott erődöt kijavították és gyorsfűző ütegekkel fölszerelték. A kikötőbe járatban aknákat raktak le. 17.000 emberből álló csapat van készenlétben számos tábori ágyúval, partraszállások visszaverésére. A nagyobb szigeteken az Égei-tengerben az őrségeket szaporították és különösen Mytilene stratégiailag fontos szigetén. 4100 főnyi csapat áll készen az olaszok partraszállását megakadályozni és a szigeten megmaradt 2000 férfikorú törökötfegyverekkel látták el. Lemnosz, Chyosz és Rhodosz szigetekre 1200—1500 főnyi csapatokat több tábori, ágyúval küldtek át és a régi erődöket kijavították. Mindezeken a szigeteken a kormány a mohamedán vallásúaknak kézi fegyvereket osztatott ki, különösen a tartalékosoknak. Alig hihető, hogy az olaszok — tekintettel az erős török hadseregre — Törökország szárazföldje ellen támadásokra vállalkozzanak. Mint ismeretes, a török kormány értesítette az összes nagyhatalmakat, hogy ama hír folytán, mely szerint Olaszország tengeri támadást tervezne, megtett minden katonai intézkedést annak visszaverésére és ha a fenyegetett főutakon szigorítani kellene a szükséges védelmi intézkedéseket, hibáján kívül a nemzetközi hajózás szenvedni fogna. Néhány nappal erre az olasz kormány tudja, adta Bécsben és Péter váróit, hogy szándéka az Égei-tengerben zárlathoz nyúlni. Hogy ezt tenni szándékozik, bizonyította az a körülmény is, hogy ez időtájban három vasúti kocsin legújabb szerkezetű aknakereső készülékek érkeztek Tarentoba az ott összegyűjtött számos torpedó járómű számára. Az olasz kormány emez üzenetére Oroszország a nagyhatalmakhoz intézett körlevélben kiemelte annak szükségét, hogy a Dardanellák semlegessége a fennálló nemzetközi szerződések értelmében biztosítandó lenne. A nagyhatalmak elfogadván, Oroszország álláspontját, tudatták Konstantinápolyban és Rómában, hogy nem fogják tűrni a Dardanellák elzárását. Tehát fölhívták a magas portát, hogy aknák lerakásától a Dardanellákban álljon el. Mire Olaszország kijelentette, hogy ezidőszerint eláll a Dardanellák zárlat alá vételétől. A porta azonban csöppet sem bánta volna, ha Olaszország megmaradt volna szándékánál, mert biztosra vette, hogy az olaszokat seres tejjel visszaűzi a Dardanelláktól. Az Égei-tengerre vonatkozó tervétől az olasz kormány kénytelen lévén elállni, e helyett öt cirkálót a Kalabriával élükön a Vörös-tengerbe küldte és az alatt az ürügy alatt, hogy hír szerint a török kormány az Arábiában táborozó seregéből 20 000 embert a Vörös-tenger másik partjára szándékozik átküldeni Erythrea olasz gyarmat megtámadására vagy egyéb célokra, kikutatták a Vörös-tenger öszszes kikötőit és az ott, meg a tengeren járatban talált, a parti forgalmat szolgáló összesen ötvenhét kis arab vitorlást fenékbe fúrták, végre megtámadták és ágyúikkal félig elpusztították az 500 lelket számító Akaba parti városkát, mivel hallomás szerint ott török csapatok gyülemlettek össze. Azonban ott nem találtak egyetlen török katonát, de még egyetlen csónakot sem. Minthogy az ott állomásozott volt torpedópuszitó, Perk is Schewler és két kis agyúnaszád már előbb Szuezbe menekült. Figyelemreméltó tudnunk, hogy az 1888. és 1889. évi tartalékosokkal együtt jelenleg fegyver alatt álló 385.000 főből álló olasz hadseregből december közepén már 120.000 embert küldtek Északafrikába, az ottani parti városokba és pedig 70.000 Tripoliszba, 25.000 Bergháziba, 15.000 Dernába, 5000 Homsba, 5000 Tobrukba. És Giolitti miniszterelnök már december közepén kijelentette, hogy az Északafrikában fenntartandó olasz csapatok számának csökkentése a közelebbi években — előreláthatólag — nem várható. Ezen, a honi seregben előállított hézagok pótlására Viktor Emánuel király új csapatoknak fölállítását rendelte el. Az új hadtestet 24 gyalogsági zászlóalj, 3 lövész zászlóalj, 6 század lovasság, 6 tábori ágyú üteg, 24 vártüzérségi század, 12 hegyi tüzérségi üteg (az alpesekben) és az aktív szolgáló tisztikarnak 511 fejjel való szaporítását. A török őrségi csapatok szálla Északafrikában a háború kezdetén 10—12.000 rúgott. (Az időközben négy hónapon át elesettek számát nem tudni.) Ezekhez csatlakoztak az oázisokból puskával fölfegyverzett arab önkéntesek körülbelül 20.000-nyi számban, egymást fölváltva az oázisokból. A török hadiköltség nagyobb részben az összes izlám önkéntes adakozásából került ki. Török tisztek, altisztek, fegyverek, lő- és élelmiszer — a szomszéd tartományok semlegessége ellenére — az egyiptomi és tuniszi határokon keresztül, nagy bőségben csempésztetett át a hazájukat védők támogatására, Ifjabban Kitchener lord az egyiptomi határon át való csem-pészet megakadályozására szigorú intézkedéseket léptetett életbe. A nagyvilágból. Budapest,1411. 2-1. A hagyományos újévi jókivánás alkalmából .a Gaulois du Dimandie megkérdezte a francia' jeleseket: Uraságod mit kiván a mai hölgyeknek. Feleltek pedig: Jean .liecin/. Akit kivánlalnánk a hölgyeknek’.., Hisz’ ők 'a megtestesült szépség; oly csábítók, hogy minden hatalom az övék; nincs hűség, amivel ne bírnának, valamint hogy ők tudnak lenni a legálnokabbak is. Mit kívánhatnánk annak, aki mindennel, bir? .... Semmit, csakugyan semmit... Ah, de mégis ... Vajha egykor megértenek, hogy menynyire nem illik olyan nagy kalappal járni színházba! ... Csak ezt az egyet kívánom hölgyeinknek — és szívem mélyéből. René Buzin: Hogy ezután is imádkozzanak mi érettünk, férfiakért. Brieux: Ilyen komoly kérdésre bajos néhány rövid sorban megfelelni. A hő társadalmi helyzete csakugyan nagyon bonyodalmas. Már kora gyermelységében iparkodik az álszeméreyi által vezetett szülő a világ s a gyermek szeme közé bocsátani azt a sűrű, nehéz fátylat, ami tévedésekből és képmutatásból vanszőve, így fogamzik azután az érvényesülés után törtető vágy, így a fénytűzés olthatatlan szomjúsága ... Ebből lesz viszont a hozománybajsga, házasság helyett az üzleti vállalkozás, az érdekegyesülés, amikor, egymáshoz láncolódik két ember, akik nem ismerik, nem értik egy-mást. A fiatal, leány lelke még zsibbadtan szendereg, valami sűrű,zavaros ködben ... Azt kívánom a népok, legyen bátorsága szabadulni az előítéletes nevelés rákényszeritett igája alól; tanuljon meg megérteni és tudni, szeretni és megbocsátani; büszkesége, üdvözítő büszkesége az legyen, hogy független ■— és jó. Emilé tagad. Azt kívánom a mai nőnek- hogyne legyen a holilap asszonya. Henri de Régnier: Ma, amikor a nő lehet orvos, ügyvéd vagy akár bérkocsis, az ember már nem is igen kívánhat neki egyebet, csak azt, hogy tudjon nő maradni s el ne feledjen tetszeni tudni ... Milyen csúf lenne a világ s mily szomorú az élet, ha a nők mind gyógyítanának, pöröllének s lovat ápolnának! Jules Lemaître: Kívánok a mai hölgyeknek hitet és gyermekeket. Alfréd Meziéres: Legyenekszépek, okosak és jók! Jules Florette: Azt kívánom a mai nőknek, hogy hasonlítsanak a hajdani nőkhöz. Paul Margueritte: Legyen-a, mai női is a jövő asszonya, lelkiismeretes, elfogulatlan, művelt, — de őrizze meg a múlt élőinek minden báját. Emilé Fabre•" Ne legyen se ügyvéd, se képviselő, maradjon az, a kinek a természet alkotta: bájos, érzékeny, természetszerűen közepes lény, a kinek a szíve hatalmasabb, mint intelligenciája. Sem: Boldog új esztendőt kívánok a mai hölgyeknek! Jules Bois: Egyik könyvemben, Le Couple future (A jövendő házaspár), megírtam már, micsoda boldogságot óhajtok a nőnek s magunknak, férfiaknak is, mert hiszen a boldogság éppen ezen a kölcsönösségen alapszik. Meggyőződésem, hogy a mai és a boldogsága csak annyi múlik, meny ai,yira tudja a múlt erényeit egyesíteni a jövendő erejével. A mai és a holnapi feleség, csakúgy, mint az elmúlt idők felesége, elengedhetetlenül rászorul a szerénységre, a szelídségre, mosolyra, türedelemre; elengedhetetlenül az ő gondja marad, hogy a családi tűzhely körül megmaradjon az otthon légköre. Boldogságukat biztosítják, amikor boldogítanak. Mindez: a múlt erénye ... Az új Éva azonban el nem szalaszthatja azt az erőt, amivel a jövendő kínálja s amire hamarosabban szüksége is lesz, semmint gondolná. Megtanul a maga erejére támaszkodni; akaratát elzsibbadni nem engedi; fegyverkezik, tetőtől talpig, intellektualitiv és gyakorlatilag is. A katasztrófák mindenha megrendítették a női boldogságot, — a mai társa W-t*TM'- M 'v*1:' ' -'W* 1912. január 25. BUDAPESTI HÍRLAP (21. sz.) 5 Az olasz lapok közelebb hírül adták, hogy készülnek legkésőbb tavaszkor újabb 30.000 embert Tripolitániába küldeni.