Budapesti Hírlap, 1912. szeptember (32. évfolyam, 206-230. szám)
1912-09-05 / 209. szám
1912. szeptember 5. BUDAPESTI HÍRLAP (209. sz.) elkeserítették. Ehhez járult még az a körülmény, nhogy vejét, Tabak István dr. gyomai ügyvédet sikkasztás miatt börtönbüntetésre ítélte a törvényszék.Szombaton este Biró már elhatározta, hogy öngyilkos lesz. Nagyszalontára utazott és a családjának terjedelmes levelet irt, melyben bejelentette az öngyilkosságot. Hozzátartozói táviratilag kérték a főszolgabírót, hogy akadályozza meg Bírót végzetes elhatározásában. A főszolgabíró intézkedett is, de Bírót ekkor már nem találták sehol. Vasárnap reggel a vonat elé vetette magát. Holttestét Gyomára szállították. (Gyászrovat.) Laczkovich Elemér dr.-t, a déli vasút főorvosát a részvét impozáns megnyilvánulása mellett temették el ma a budai Szent János-kórházból. A temetésen képviselve volt úgyszólván a székesfőváros egész orvosi kara és ott voltak testületileg a déli vasút tisztviselői, akiket a külföldön tartózkodó Brám Miksa lovag vezérigazgató megbízásából Schlosser Ferdinánd főfelügyelő vezetett. A templomban fölállított ravatalnál Gyurmán Endre dr. főorvos méltatta szép gyászbeszédben az elhunyt, érdemeit. A nagy segédlettel végzett szertartás után megindult a menet a farkasréti temetőbe, ahol örök nyugalomra tették az alig negyvenöt éves orvost, akinek csak tegnapelőtt kézbesítették a déli vasút főorvosává való kinevezéséről szóló okmányt. Nagy számban jelent meg a népszerű orvos temetésén mind a déli vasútnak, mind a magyar királyi államvasutaknak, amelyeknek szintén tanácsadó orvosa volt szolgaszemélyzete is. Özvegy Theindt Alajosné, született okolicsnói Okolicsányi Mahid szeptember elsején hatvannégy éves korában meghalt Veszprémben. Szterio Sándorné, született Kraut Karolina szeptember 2-án negyven éves korában meghalt Budapesten. Ámon Vilmos, a Soproni Napló és a Kultúra volt szerkesztője meghalt. Az elhunyt mintaképe volt a sajtó becsületes munkásainak és az egész Dunántúlon nagy tiszteletben és becsülésben állott. * — (Az emberirtó gomba.) Néhány napja megkezdődött Franciaországban az őszi esőzés és a francia erdők világhírű kincse, a finom, zamatos husú gomba milliószor milliónyi számban üti ki az avarból kerek, buta kis fejét. Ugyancsak néhány nap óta új rovattal gazdagodtak a francia, újságok, az elgondolhatóan leggyászosabb rovattal, amelynek minden sora olyanembereknek a halála hírét közli, akik azt hitték, hogy az élet öröméből haraptak egy jókorát, holott ugyanakkor az elevem hárítható, villámszerű halált nyelték le nyugodtan, talán — mosolyogva. Les champignons veneneux — a mérges gomba — a szomorú rovat címe, ott van mindennap és mirtdenik újságban és egy-egy parányi hitelegalább két-három, de néha nyolc-tíz embert pusztulásáról beszél, ahányán vannak a családnak a tagjai, amelynek asztalára éppen odakerült a finom illatú, végzetes étel, amely gyorsabban és biztosabban öl minden gyilkos szerszámnál, irtózatos csapás ez Franciaországra,kicsinyített mása a tüdővésznek, 'de annál még leküzdhetelenebb, mert voltaképp nem is lehet védekezni ellene. Egy biztos mentség volna, ha a franciák gombát soha nem ennének, ez azonban képtelenség, azért is, mert legkedvesebb ételükről mondanának le, de azért is, mert ezzel évenként száz és százmilliónyi érték menne veszendőbe. A franciák tehát fogyasztják a gombát és a gomba fogyasztja a franciákat. Egyetlen eszköz van a baj mérséklésére: az óvatosság, ezt azután öles cikkekben ajánlgatják is a francia újságok, de ez az orvosság igazán csak írott malasztó marad. Mert ha az emberek védekeznek agomba ellen, a gomba is védekezik az emberek szemessége ellen, olyanformán, hogy a mérges fajtái évről-évre változtatják az alakjukat, új és újabb és mindig tetszetősebb formában kínálkoznak, maguk a tudósok is bizonytalanságban vannak, ha egy-egy ilyen gombát hirtelenében kell rubrikázniok: mérges-e vagy ehető. A gombák egyik világhírű tudósa,Atkinson, aki Amerikában egyetemi tanár,megállapította, hogy seregével van az olyan mérges gombafaj, amely Franciaországnak szomorú különössége, és amely olyan gyorsan öl, hogy a halálnak ezt a nemét csak a villámcsapáshoz hasonlíthatni. Az amerikai tudós ennek a gombafajnak a hatását a death-cup szavakkal próbálja kifejezni, amit magyarul a halál ütésének lehet mondani. Siralmas helyzetben vannak a gombának ezekkel az átkozott fajtáival szemközt az orvosok is. Legtöbbször minden tudásuk meddőnek bizonyul, mert amikorra a balsorsú házba érnek, ott már csak merevre fagyott testeket találnak. De néha még mintha tréfát is űzne belőlük az alattomos champignon. A mai francia lapok említik, hogy a minap egy héttagú család fogyasztott el egy tál mérges gombát. Két gyerek azonközben halt meg, amíg az orvos előkerült, a család többi öt tagján viszont a mérgezésnek nyoma sem látszott. És mégis, másnapra mind az öten meghaltak. Valószínű, hogy többféle, de csupa mérges gomba került össze a végzetes fazékba. Grenoble-ban a nyilvános piacon árult egy ember gombát, amely átesett a kellő hivatalos vizsgálaton. Tizenötöt vásároltak belőle, egy részük még aznap meghalt, a többinek is remény nélkül való az állapota. És az ebédlőasztal áldozatainak a rémséges sora nap-nap után növekszik, mint valami véres csata után, már sok száz az áldozatok száma, és hiábavaló minden, azért a franciák étlapján most is a gomba a legkedvesebb — piat du jour. ■— (Bankigazgatók afférja.) Ily című tegnapi hírünkre vonatkozóan ma helyreigazító sorokat kaptunk, melyek szerint Károly Lajost, a Heves megyei Általános Bank elnök-igazgatóját, Gyöngyösön Grüssner Jenő orozva támadta meg, s azután elfutott. Károly Lajosnak sem Grüssner Jenővel, sem mással szemben elintézetlen ügyei nincsenek, sőt éppen Grüssnerrel megelőzően lovagias ügye volt, mely befejezést nyert. (A tengerbe veszett emlékmű.) Pétervártál jelentik nekünk. A nemrég elmerült Kurszk Hajóval, amely Anverszből Oroszországba ment, a keleti tengerbe sülyedt az az emlékmű is, amelyet a franciák a borodinói harctéren akartak fölállítani. Az emlékmű készítője, Resenval Viktor is a tengerbe fuladt. A francia katonai bizottság, amely az emlékművet át akarta adni, időközben Pétervárra érkezett. (Tűz az állatkertben.) Ma éjjel fél egy órakor tűz ütött ki a fővárosi állatkertben, a hól kigyuladt az igazgatósági épület egyik cselédlakása. A tüzet a középponti tüzőrség hamarosan eloltotta. A kár nem nagy. A tűz oka gondatlanság. (Vasúti balesetek.) Ma több vasúti baleset történt, melyeknek súlyos, és könnyebb sebesültjei vannak, az egyiknél pedig emberélet is esett áldozatul.Az első szerencsétlenség délben a kelenföldi pályaudvaron történt. Kevéssel tizenkét óra után a bicskei helyiérdekű személyvonatának egyik harmadosztályú kocsija eddig ismeretlen okból a pályaudvar bejárójánál fölborult. A nagy rázkódásra a vonat azonnal megállt, mentőkért telefonoztak s a vasúti állomásról sokan futva siettek a szerencsétlenség helyére. A kisiklásnak két könnyebb és egy súlyosabb sebesültje van. Ezek: Köbling Jánosné, Hackmayer Jánosné és Piringer Józsefné. Piringernét a mentők a Rókus-kórházba vitték. Mind a három asszony Törökbálintra való s a középponti vásárcsarnokból igyekeztek hazafelé. Az államvasút igazgatóságától vett értesítés szerint a kisiklást idő előtti váltóállítás okozta.A másik baleset ugyancsak a főváros közelében történik a ráckevei vicinális mentén, a dunaharaszti átjárónál. Az átjáró korlátját Szabó vasúti őr elfelejtette lebocsátani és ebből támadt a szerencsétlenség. .Délután fél két órakor, amikor a vicinális motorosvonata éppen az átjáróhoz ért, Keller haraszti gazdaember szekere szénával megrakottan át akart hajtani a síneken. A motorosvonat vezetője idejében észrevette a bajt és fékezett is, ám az összeütközést nem tudta megakadályozni. A szekeret a vonat teljesen összetörte, a rajta ülők közül pedig Smolle Károly kocsist és Práger Ferenc földművest súlyosan megsebesítette. A két sebesültet bevitték Budapestre, ahol a mentők a Rókus-kórházba szállították őket. A szekéren ült még egy ismeretlen béres is, aki az utón kérezett föl az előbbiekhez, ezt a vonat kereke halálra gázolta. Holttestét beszállították a dunaharaszti temető halottasházába. A két baleset dolgában megindították az eljárást. Miskolcról érkezett távirat jelenti: a Kassáról éjjel Miskolcra induló 1513. számú személyvonat Szikszó állomáson töltéscsuszamlás miatt kisiklott. Három utas megsérült és a pálya megrongálódott. Két versenyló, amelyet Alagra szállítottak, megsérült. A kisiklás következtében a tátrai gyorsvonat másfél órás késéssel érkezett Miskolcra. Debrecenből jelentik: Pál Ferenc földműves több társával gabonát szállított kocsin. Püspökladány és Álomzugpuszta között Pál kocsija a vasúti sínen haladt át, midőn a 7011. számú karcagi vonat arra robogott és elütötte a kocsit. A kocsi és a lovak elpusztultak, Pál Ferenc lába összezúzódott. A földműves haldoklik. A vizsgálat kiderítette, hogy a földművesek látták ugyan a vonat közeledését, de a nyitott sorompón gyorsan át akartak vágtatni. Megemlítjük, hogy a M. Á. V. igazgatóságának jelentése szerint a fogaras-brassói helyiérdekű vasúti vonalon árvíz okozta töltéscsuszamlás miatt a személy- és podgyászforgalmat Ősinga és Ursinga állomások között további intézkedésig átszállással, illetve áthordással tartják fönn.T (Megostromolt veteránus.) Glatzból jelentik: Tiskovicban tegnap Hermann rokkant katona veszekedés közben agyonlőtte fivérét, majd lakásán eltorlaszolta magát. A rendőrség megostromolta a lakást és sikerült is a gyilkost letartóztatni. Ostrom közben a gyilkos többeket, köztük egy csendőrt és a községi felüljárót lövéssel megsebesített. (Köpösdy Dezső öngyilkossága.) Egy távirat alapján megírtuk tegnap, hogy Köpösdy Dezső dr., egy kolozsvári jogi szeminárium tulajdonosa a siófoki Fogas-szállóban éjféltájban főbelőtte magát s mikor délelőtt a szálló szolgaszemélyzete a szobájába hatolt, már régen halott volt. Köpösdy Dezső tiz-tizenkét esztendővel ezelőtt vezére volt azegyetemi diákság nagy részének s hangos szereplése miatt sok összeütközése volt s véres pisztolypárbajt is vívott egy fővárosi lapszerkesztővel. A diákmozgalom elcsöndesedése után Köpösdy vidékre ment s egy ideig Debrecenben és Hódmezővásárhelyen tartózkodott, majd Kolozsváron telepedett le, ahol egy jogi szeminárium vezetője, utóbb tulajdonosa lett. Hogy mi vihette rá az öngyilkosságra, nem tudják’. Az egyik verzió szerint a jogi szeminárium, amely az első években nagyon jó üzletnek bizonyult, legutóbb a nagy konkurrencia miatt nagyon aláhanyatlott s az anyagi romlás okozta volna halálát. Egy másik híresztelés szerint Köpösdyt szerelmi bánata kergette az öngyilkosságba. Szerelmes volt ugyanis a kolozsvári színháznak egy zsidó vallású színésznőjébe s ő, az antiszemita mozgalom egykori vezetője, múltja miatt nem vehette volna el a leányt. Az asztalon és a ruhájában nyolc hátrahagyott levelet találtak, s ezekből talán kiderül majd, hogy mi volt öngyilkosságának valódi oka. — (Kolera az ázsiai Törökországban.) Konstantinápolyból jelentik: Damaszkuszban új koleraeseteket konstatáltak. A kormány 30.000 fontot tűzött ki a kolera ellen való eredményes küzdelemre. (Az ékszerrablók.) Megírtuk, hogy augusztus 29-én a Nemzeti Színház előtti Sódéba, ahol a siófoki gyermekszanatórium tárgysorsjátékának a nyereményei voltak kiállítva, betörtek. A betörők körülbelül harminckétezer korona értékű ékszert ejtettek zsákmányul és olyan ügyesen dolgoztak, hogy jóformán nyomuk veszett. A detektívtestület nagy energiával látott hozzá a betörők kinyomozásához, maga Krecsányi főkapitányhelyettes vezette a vizsgálatot. A nyomozás végre tegnap este eredményhez jutott. Tálos detektív és csoportja a betörőket fölkutatta. A betörést hárman követték el. Kettőt közülök és az orgazdái letartóztatták, a harmadik gonosztevőnek sikerült egérutat venni, a rendőrség azonban ennek is a nyomában van. Az eddig kézrekerültek ezek: Molnár Sándor husz éves szabósegéd és Boda József huszonegy éves asztalossegéd. A harmadik bűnös, Kolozsvári József huszonhárom éves kereskedősegéd. Gyöngyösön tartózkodik, ahová detektívek mentek ki érte. Elfogták még Molnár Sándor édesanyját, özvegy Molnár Sándorné, született Bogdán Mária napszámosnőt is, aki a fiával együtt a Szövetségutca 27. szám alatt lakik, és akit orgazdasággal vádolnak. A betörők, saját vallomásuk szerint, már augusztus 20-án megkísérelték a lopást. Betörték az egyik ablakot, de akkor zuhogott az eső s abbahagyták a munkát. A rákövetkező héten figyelték a helyiséget és amikor megtudták, hogy a kirakatot nem őrzi senki, s a helyiségben nem alszanak, elhatározták, hogy még egyszer megpróbálkoznak a betöréssel. Észrevették, hogy a Nemzeti Színház bejáró csarnokába nyíló ajtaján a külső kilincs hiányzik. A belső belülről benne van és az ajtóból kiugrik a belső kilincs nyelve. Augusztus 29-én éjszaka tizenegy órakor a betörők megjelentek a Nemzeti Színház előtt. Kolozsvári kilincset hozott magával, melynek segítségével kinyitotta a csarnokba nyíló és be nem zárt ajtót. Molnár Sándor és Boda József bementek. Bejutottak az elárusító bódéba és néhány perc alatt kiszedték a kirakatból az ékszereket, amelyeket táskába raktak. Ez alatt az idő alatt Kolozsvári axbódé előtt lesben állott. 11