Budapesti Hírlap, 1915. szeptember-október (35. évfolyam, 243–303. szám)

1915-09-17 / 259. szám

I Budapest, 1915. XXXV. évfolyam, 259. szám. Péntek, szeptember 17. Megjelenik n­étfő kivételével mindennap. Előfizetési árait: Egész évre 33 kor., félévre 16 kor., negyedévre • kor. •gr hónapra 2 kor. 80 fi­l. Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 10 fill. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Főszerkesztő : Rákosi Jenő Szerkesztőség és igazgatóság: VIII. ker., Rökk Szilárd­ utca 4. szám. Kiadóhivatal: TUL ker., József-körut 5. szám. TELEFOSSZÍSOK: József 43. József 53, József 63. A balkánréjiek sorsa. Budapest, szept. 16. Mintha a közönség figyelme a nagy harctereknek hőskölteménybe illő látvá­nyosságától elfordulva, érdeklődését oda­terelné, a­hol eddig szinte csak epizódo­kat látott. Mindenkit Szerbia izgat, min­denki Románia iránt érdeklődik, min­denki Bolgárország lépéseit lesi. Ösztön­szerűen azt látszik sejteni a világ, hogy e háború sorsának ott kell eldűlnie, a­honnan véres útjára indult. Az a lázas igyekezet, a­mely a balkáni udvarokon a csel, a csábí­tás, a fenyegetőzés és megfélemlítés válo­gatatlan fegyvereivel a Balkánt iparko­dott ellenünk egy táborba terelni, de sze­rencsére megtörött : az mutatja legjobban, hogy ezt nézte a né­gyesszövetség a maga utolsó ütőkártyá­jának és ez hullott ki immár végérvénye­sen a kezéből. Ezt a roppant jelentőséget pedig a Balkán-államoknak az a körülmény adta, hogy a négyes antantnak csodálatosan szerencsétlen ötlete, a Dardanellák os­troma, a törökségnek vitéz és csodálato­san szerencsés védelme által elsőrendű fontosságra emelkedett. Ha a bolgárt és a görögöt meg lehetett volna kapni arra, hogy segédhadakat küldjön a Gallipoli félszigetre, Konstantinápoly sorsa a török önfeláldozó vitézsége mellett is súlyos fordulatot vehetett volna. Igaz ugyan, hogy az antantosok, ha valamiképpen Bi­zánc birtokába juthattak volna, úgy jártak volna szintén, mint a balkáni államok, a­melyek, mikor megverték volt a törököt, összevesztek a zsákmányon. El sem kép­zelhető, hogy az angol egy harmadik szá­mára kívánhassa elvenni a Boszporuszt. Egyébként ez az ügy immár el van in­tézve. A török hősi védelmét, mellyel ed­dig oly fényesen tartotta magát és Dar­danelláit az antantosok ellen, hadi eré­nyeit megtetézte diplomáciai ügyességé­vel, megegyezvén a bolgárral, a­mi által elintéződött és végleges megoldása kü­szöbére tolódott a Balkán kérdése is. N­a jól sejtjük, odalenn rohamosan fog a helyzet tisztázódni. Érdekek, érzel­mek, vágyak és törekvések élükre van­nak állítva. Csak egy billenés, és a bal­káni népek sorsa el fog dőlni. És azt hi­szem, ma senki sem sejti, hogy ez a fordu­lat mily ellenállhatatlan hatással lehet a háború egyéb nagy csatatereire. Mert hiába minden fogadkozás, minden dicsek­vés, minden fenyegetőzés, az antant né­pek, ha fizikailag még nem is teljesen, de erkölcsileg végképpen ki vannak merülve és megérettek arra, hogy egy váratlan fordulatot ürügyül vagy okul használja­nak a békekötésre. Hiszen tizennégy hó­napi hadviselés után a középeurópai szó­Budapest, szept. 16. Második Miklós cár, a­ki a világtör­ténelem legnagyobb háborújában a leg­nagyobb hadsereg fővezérletét vállalta el, kétségen kívül erején felül mert. A had­vezetés nehéz, bonyodalmas, ezer ágú művészet, a­melynek megvan a maga technikai, mesterségbeli alapja. A­ki ez alap nélkül intézi csaták sorsát, az a te­tőn kezdi a ház építését. A sápadt és hallgatag cár, betege a húnak és önnön­tehetetlenségének, székfoglalóul heves ellen off­enzívát rendez és óriás frontjának északi és déli szakaszában. Északon Hin­denburg elbánt vele. Grodnótól északke­letre még nem törte meg egészen az oro­szok makacs ellenállását. De ez az egyet­len és nem is a legfontosabb, legexponál­tabb pont, a­hol számbavehető még az orosz védekezésnek visszafelé ütő ereje. A­hol sokkal égetőbb szükség volna a német áradat megfékezésére, ott a cári parancs csődöt mondott. A németek men­nek előre Jakobstadt felé, tehát kezükben tartják a Duna vonalának nagy részét. A Vilija folyamvidékén, Vilnától északke­letre szintén előre törnek. Mackensen Ivanovo és Pinszk között megint áttörte az orosz frontot és — a­mi ennél sokkal többet jelent — elfoglalta Pinszk várost és azt az egész területet, a­melyet észak­ról a Jazio­da, délről a Pripjet határol. Ezzel Mackensen kijutott a veszedelmes mocsárvidékről, diadalmasan viszi ked­vezőbb területre mindig győztes hadait és közeledik a rovno­vilnai fővasúthoz, Nyugat-Oroszország egyik artériájához. De a déli szakaszon, a­hol a mi sere­geink harcolnak, szintén nem volt szeren­cséje Miklós hadvezérnek. Egy-két napra az óriás túlerő rettentő ránk özönlésétől mintha megingott volna a frontunk. A rö­vid ideig tartott szédülés már el is múlt. A Sztripa keleti partjára való visszavo­nulás fényes haditettnek bizonyult. Mert ime, hogy tegnap az ellenség ezt az állá­sunkat nagy muníció-veszteséggel megro­hanta, kitűnő poziciónkat északról Za­loscse, délről Bucsác felől hatalmas erőink támogatták, ellenségeinket két ol­dalról tűzbe fogták és Zaloscseből lefelé vetség hadai mind ellenséges földön álla­nak. Diadalmas fegyverüket nem lehet föltartóztatni, a­mi azt jelenti, hogy sem erkölcsben, sem tizikai tekintetben ki nem fáradtak, ki nem merültek. Két-há­rom héten belül, azt remélem, nagy, ér­dekes és vigasztaló fordulatokat látni, fogunk nyomulva húsz kilométernyire, Böhm-Ermolli emberei elfoglalták a Jepiernától délkeletre levő kis Zebrov falvat és csak ebben az egy összeütközésben kétezer foglyot ejtettek. Zaloscsen túl, már orosz földön a nyolcvanötös bakák kikergették az oroszokat lövő árkaikból, és följebb északra,­­Novo-Pocsajevnél átnyomták őket a mieink az Ikva folyó túlsó part­jára. A jelentés különös melegséggel ün­nepli a szép siker hőseiként a huszonki­­lences vadászok és a linci népfölkelők kö­zött és előtt a mi harmincketteseinket. A pesti háziezredet, Emesis babérját­­ kell tenyésztenünk, hogy jusson belőle ele­gendő levél minden vitézének, mire haza­tér sok véres és dicsőséges csatájából a mi regimentünk. Az orosz offenzíva, a­mely politikai okokból sarjadt, az egész galiciai vonalon előbb megállott, aztán véresen visszahanyatlott. Ellenben a mi támadásunk Volhyniában halad előre. És a­ „tarnopoli győzelem" után abba­ha­gyott serény munkásságot, a­mellyel hoz­záláttak volt Kiev kiürítéséhez, most újra megkezdhetik. A kiürítés ismert előjá­téka, a zavargás, fosztogatás, pogrom hiteles magánértesülések szerint már is megkezdődött. A londoni Rothschild-ház megnyithatja trezorját a hitelt kunyeráló Bark­­ur, a muszka pénzügyminiszter előtt. Milliói egy részét bizonyára a dél­oroszországi pogromok rendszeresítésére és hatásosabbá tételére fogják fordítani. A brit parlament ismét összeült, hogy szuverén hatalmánál fogva ellen­őrizze a koalíciós kormány sáfárkodását e válságos időkben. A milyen vegyes a mai angol kormány összetétele — egy ka­binet, a­melyben együtt ül Asquith Bal­fourral, Birrell Carsonnal, Churchill Bo­nar Law-val — épp oly zagyva magának az alsóháznak politikai képe. Liberálisok követelik, konzervatívok ellenzik az álta­lános hadkötelezettséget: mily fordított világ! Uniformist viselő katonaképvise­lők szidják a hadvezetést, ismert és elis­mert munkásvezérek magasztalják a kor­mányt és Kitchenert. És bár Anglia köz­véleménye torkig van a háborúval , bár a­­ City légi ostroma megreszketteti a szive- A háboru eseményei . Az uj­orosz hadvezér kudarca. — Pinszk német kézen. — A brit parlament összeült. — Tánc Bulgária körül. — * A Budapesti Hirlap mai száma 22 oldal­ t

Next