Budapesti Hírlap, 1916. szeptember-október (36. évfolyam, 243–303. szám)

1916-10-29 / 301. szám

1910. október­­29. BUDAPESTI HISLA­­M- 1.)­ ború finanszírozását kellett volna biztosítania. Utjának eredményéről nem adtak ki semmiféle hivatalos jelentést és pedig azért, mert utja nagy kudarccal végződött. Kosztineszky Londonban biztosítékul fölajánlotta a lefoglalt német va­gyont, valamint a román kézben lévő természeti kincseket. Erre az angolok Pétervárról bizottsá­got küldtek ki az ajánlat megvizsgálására. A leg­utóbbi német sikerek után azután Kosztineszky az angol pénzügyminisztériumtól azt a feleletet kapta, hogy az angol pénzügyi körök, a­melyek­nek az üzletet meg kellene kötniök, a felajánlott zálogokban nem látnak már elegendő biztosíté­kot és éppen ezért egyelőre nem hajlandók az üzletet megkötni. A román kormánynak most a hadiköltséget otthon önállóan kell megszereznie, csak a külföldi megrendelésekért áll egyelőre jót Anglia. Pélbesszarábia — haditerü­let. Karlstruhe, okt. 28. (Saját tudósítónktól.) Svájci lapok jelentik Milánóból, hogy az orosz hadvezetőség Pélbesszarábiát Izmail és Reni vá­rosokkal haditerületnek jelentette ki. Amerikai vélemény. Newyork, okt. 27. (A Wolff-ügynökség kép­viselőjének szikratávirata.) A lapok rámutatnak a szövetségesek romániai sikerének jelentőségére és hangoztatják, hogy Romániát az a veszedelem fe­nyegeti, hogy Szerbia sorsára jut. Konstanza bevé­telének erkölcsi és katonai hatásáról a négyes szö­vetség iránt barátságos érzületű­ Tribune ezt írja: Mindenekelőtt látni kell, hogy a kedvező al­kalmat a Balkánon, a­mely Romániának a haloo­mba való belépésével elérkezettnek látszott, elsza­lasztották. Az egész balkáni játék a szövetségesek ellen fordult. Nem voltak képesek fölhasználni a kedvező helyzetet, a­melyet már elértek volt azzal, hogy Románia a háborúba beleavatkozott. Olyan alkalmat, a­mely volt akkora, mint a gallípok­, hi­bájuk folytán elszalasztottak. E hibák ugyanazok, a­melyek a Dardanellákat az angol csapatok és a szövetségesek reményei temetőjévé avatták. Falken­hayn győzelmes előretörésével Erdélyen keresztül Romániába véget ér az a legenda, hogy a németek­nek nincs több stratégiai tartalékjuk. Két hónappal ezelőtt úgy látszott, hogy Románia a szövetségesek ügyének döntő segítséget képes hozni. Ma egyes­egyedül csak arról van már szó, vájjon a szövetsé­gesek meg tudják-e menteni Romániát. Ez iránt nyilvánvalóan nincs­­kétség. Balgaság Konstanza je­lentőségét lekicsinyelni, bárminek legyenek is a további következmények. Németország egy új ellen­ségét fényesen lerázta s a borzalmas döfést a leg­nagyobb ügyességgel és oly gyorsasággal hajtotta végre, a mely csodálatot kelt. A szövetségesek köz­véleménye, a­mely azt hitte, hogy­ most Németor­szág elbukik, közvetetle­nül az összeomlás előtt áll, kénytelen lesz a számlát revideálni. Konstanza elfoglalásáról a Newyork American katonai szakértője, Dyton őrnagy a következőket írja: Az egyetlen vasúti vonal elvesztése Romániá­nak az orosz segítségtől való elzárását jelenti. Ha az orosz fegyverek téli hadjárattal nem képesek a Kárpátokban utat törni maguknak, alig van lehető­ség, hogy egy éven belül román területre érhesse­nek. Úgy látszik, Oroszország megadta Romániá­nak mindazt a segítséget, a­melyet ez évben adha­tott. Nyilvánvaló, hogy a Szalonikiban álló szövet­séges csapatok képteleneknek érzik magukat arra, hogy­ ezidő szerint a helyzeten változtassanak. Az orosz harctér: Koffer altábornagy jelentése. Hivatalos jelentés: kiadták október 28-át, délben, érkezett délután 5 óra 16 perckor. Károly királyi herceg lovassági, tábornok harc­vonala: Dornavatrától keletre négy kilomé­ter szélességben betörtünk az orosz állá­sokba. Az ellenség nyolc tisztet, 514 főnyi legénységet és két géppuskát ha­gyott kezünkön. Arra irányuló kísérletei, hogy az elfoglalt magaslatokat visszasze­rezze, sikertelenek maradtak. Lipót bajor herceg vezértábornagy harcvonala. Tersztyánszky vezérezredes hadse­regénél erős ágyútűz. Zaturoytól délre az ellenség nagy veszteségével , vissza­vertünk egy elszigetelt orosz előretörést. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökéne öt helyettese. A német hivatalos jelentés. .1 nagy főhadiszállásról jelentik október 28-án. Lipót bajor herceg vezértábornagy harcvonala. Az oroszok a Lucktól nyugatra fekvő szakasz ellen intézett kétnapos erős tüzelés után tegnap Zaturcynál tá­madtak. A támadás teljesen meghiúsult, az ellenség súlyos veszteségeket szen­vedett. Károly királyi herceg lovassági tábornok harc­vonala. Dornavatrától kétoldalt osztrák és magyar csapatok behatoltak az oroszok állásaiba és több magaslatot rohammal elfoglaltak. Nyolc tisztet és több mint 500 főnyi legénységet szállítottak be. Ludendorff, első főszállásmester. Harci szünet Galíciában. Bázel, okt. 28. (Saját tudósitónktól.) A Baseler Nachrichten jelenti Pétervárról: Az orosz katonai kritikusok előkészítik a közvéleményt, hogy Galíciában hosszabb harci szünet lesz. A pétervári lapok e kommentárjai már egy szólal sem emlékeznek meg Romániáról. Vi Az orosz vezérkar jelentése. Az orosz vezérkar október­­26-án a következő jelentést adta ki: Kisebb ellenséges osztagok! Znysyn táján Zlo­cov irányában támadásokat intéztek, de mindannyi­szor visszavertük. Az Erdős Kárpátokban az ellenség mintegy kétszázadnyi erővel a Kapui hegytől nyolc versztnyi távolságra levő magaslat ellen nyomult, tüzelésünk azonban föltartóztatta. Az orosz békehír Rómában. Luganó, okt. 28. (Saját tudósítónktól.) Az Id­ea Nazionale szerint Rómában tegnapelőtt este nagy izgatottságot keltő békehírek terjedtek el. A kávéházakban, az utcákon, a szerkesztőségek­ben és a közúti kocsikon mindenki csak arról beszélt, hogy Oroszország belátta, hogy képtelen Románián segíteni. Románia elveszett és ennek következtében ... (Ez a cenzúra több sort törölt.) Azután így folytatja a cikk: Szerencsére ismét bebizonyult az a közpéldaszó, hogy a hazugot hamar utól érik. Möser altábornagy jelentése. Hivatalos jelentés: kiadták október­­28-án délben, érkezett délután 5 óra 15 perckor. A tengermelléki arcvonal déli szár­nyán a tüzérségi és aknavető harc tovább folyik. Az Oppachiastellai út mentén elő­renyomuló ellenséges gy­alogságot tüze­lésünkkel gyors visszafordulásra kény­szerítettük. Tirolban az ellenséges ágyú­tűz hevessége helyenként fokozódott. Höfer altábornagy , a vezérkar főnökének helyettese. Donstet ezredes emlékirata. — Aknamunka Kadorna ellen. — Kadorna el akarta fogatni Bissolati minisztert. — A kor­mány és a hadvezetőség viszálya. — A Stefani-ügynökség nem régen azt jelen­tette, hogy Doniet olasz vezérkari ezredest egy évi fogságra és százhetven lira pénzbüntetésre ítélték azért, mert bizonyos emlékiratot készített Bissolati, Sonnino és Ruffini miniszterek szá­mára. A Neuen Zürcher Nachrichten most el­mondja ennek az emlékiratnak a történetét. A nevezett lap nem régen igen jó forrásból azt a hírt közölte, hogy Olaszországban tárgyalás folyik arról, ne küldjenek-e nagyobb csapat­tömegeket Franciaországba. Ezzel a régebbi jelentésével függ össze Donhet ezredes esete, a­mely újabb bizonyítéka az olasz hadvezetőség és a kormány közt folyó civakodástrak. A dolog így történt: Bissolali, a­ki a franciák kérésére vállalta az olasz csupatküldés eszméjének propagálását, augusz­tus végén az olasz főhadiszálláson azt követelte Ra­dornától, hogy Verdun védelmére küldjön a francia hadvezetőségnek 50.000 főnyi olasz csapatot, mert Franciaország tartaléka már-már elfogyon és sürgő­sen segítségre van szüksége. Bissolati követelését Ka­dorna visszautasította és az olasz vezérkar feje, valamint Boselli miniszterelnök közt e dologban folyt tanácskozás azzal végződött, hogy Kadorna he­vesen rendreutasította Bissolatit. Bissolati azonban, nem érezte magát legyőzöttnek és követelésével a király elé járult, a­ki előtt elpanaszolta azt is, hogy Kadorna csak az olasz front iránt érdeklődik és semmi érzéke nincs a háború összefüggő eseményei iránt. A miniszter az olasz hadvezetőség eddig elért csekély sikerére célozgatva fölvetette a király előtt azt a gondolatot, nem kellene-e a főparancsnokság­ban személyi változásnak történnie. A király erre azt felelte, hogy Kadorna iránt a legteljesebb bizalom­mal viseltetik már csak azért is, mert nincs ember, a­kivel pótolhatná és kijelentette, hogy ő is vissza­utasítja a Franciaországba való csapatkü­ldést. Bis­solati, mialatt a főhadiszálláson tartózkodott, más tisztekkel is érintkezésbe lépett és Donhet vezérkari ezredes, a­kit Bissolati panasza nagyon meghatott, elárulta, hogy a vezérkar is torkig van már Kadorna hadvezetésével, a rettenetes áldozatokkal járó cse­kély sikerrel valamint azzal, hogy a makacs Kadorna egyáltalán senkire sem akar hallgatni. Sok minden hibáért csupán Kadorna felelős. A miniszter fölké­résére Donhet késznek nyilatkozott arra, hogy em­lékiratban összefoglalja az elkövetett hibákat. Az emlékiratot három példányban Bissolali, Sonnino és Ruffini számára meg is kapta B­issolatli, a­ki Udine­bart átadta barátjának és párthívének, Moscanak, hogy ez vigye el Rómába. Ott az emlékiratot sokszo­rosítani és kéz alatt terjeszteni akarták, hogy így hangulatot keltsenek Kadorna ellen és bukását elő­készítsék. Mosca, a­ki kissé feledékeny ember, a­ példányok egyikét a vasúti kocsiban felejtette, a­hol véletlenül egy tiszt kezébe került, a­ki elolvasta és átadta Kadornának. A főparancsnoknak sikerült az emlékirat készítőjét kinyomoznia, az ezredest rögtön elfogatta és távirati úton hazaárulás miatt Bissolati miniszter letartóztatását követelte. Bissolati ekkor már elhagyta volt a haditerü­letet és így Kadorna ha­talmi körén kívü­l volt. Kadorna ezért Bosellinek küldött tá­vla­tot és azt követelte, hogy a szenátus, mint állami bíróság rendelje el a miniszter letartóz­tatását. A miniszterelnök nem teljesítette ezt a kíván­­­ságot, hanem mint közvetítő lépett föl. Sikerült is neki a villámcsapást, a­mely az egész kabinetet szét­robbanthatta volna, elhárítani. Azóta azonban Bis­solati és Kadorna a legelkeseredettebb ellenfelek. Rosszkedvűek az olaszok. Berlin, okt. 27. (Saját tudósítónktól.) A Kreuz­zeitung-nak írják: Az olaszok már régen voltak olyan rosszkedvűek, mint most. Nemcsak azért, mert az isonzói csatának, a­melytől Románia üdve és meg­mentése függött, semmi eredménye nem lett, hanem még inkább azért, mert az olaszokat nagy áldozatuk ellenére is a velük­ baráti viszonyban lévő angolok és franciák ismét szemrehányásokkal illetik és köz­vetve meg közvetetlenül tudtukra adják, hogy Pá­risban és Londonban nagyon elégedetlenek azzal, a­mit az olaszok eddig végeztek. Görc valami, de még nem minden, mondta jó régen a Journal és az an­tant neheztelését Olaszország ellen, mert a Balkánon a inasa utján jár, nem változtatja meg az, hogy a fölmentő támadás, a­mellyel levegőt kellett volna te­remteni a románok számára, teljes kudarcot vallott. A Stamra sejtve, hogy mi mindent kell majd az olaszoknak­ hallaniok, az isonzói harcra való tekin­tettel« már néhány nappal ezelőtt ezt írta: 1— Mi megtettük kötelességünket és jogos büsz­keséggel várhatjuk tetteinkért a világ elismerését. Ez igaz, csakhogy a­ világ elismerése keveset segít az olaszokon, ha tetteiket föltétlenül nem is­meri el Angolország és Franciaország is. Egyébiránt észrevehető, hogy az olaszok nem tudnak már ki­jutni a boszankodásból. Bármit is tesznek, semmi sincs szövetségeseik kedvére és azokat az óriás áldo­zatokat, a­melyeket hoztak, barátaik alig veszik figyelembe, mert még nem foglalták el rohammal Tirol hegyszorosait és Trieszt még mindig csak az ígéret földje, a­melyet olasz ember szeme lát­hat ugyan, de olasz ember lába nem lapod. Ehhez hozzájárul még az is, — és ez a legkínosabb — hogy az olaszok kínzóikkal szemben hallgatásra vannak itélve. Nem szabad nekik azt az ellenkérdést fölvet­niök­, hogy a szövetségeseknek milliós seregei, a­me­lyek emberben és munícióban nagy túlsúlyban van­nak a németeken, miért nem értek el még Peron­neba és Bapaumeba és hog­y váljon a nyugaton el­ért területnyereség felér­e Göre értékével?­­Az ola­szoknak engedelmeskedniük és hallgatniok kell és 7

Next