Budapesti Hírlap, 1916. szeptember-október (36. évfolyam, 243–303. szám)
1916-10-29 / 301. szám
1910. október29. BUDAPESTI HISLAM- 1.) ború finanszírozását kellett volna biztosítania. Utjának eredményéről nem adtak ki semmiféle hivatalos jelentést és pedig azért, mert utja nagy kudarccal végződött. Kosztineszky Londonban biztosítékul fölajánlotta a lefoglalt német vagyont, valamint a román kézben lévő természeti kincseket. Erre az angolok Pétervárról bizottságot küldtek ki az ajánlat megvizsgálására. A legutóbbi német sikerek után azután Kosztineszky az angol pénzügyminisztériumtól azt a feleletet kapta, hogy az angol pénzügyi körök, amelyeknek az üzletet meg kellene kötniök, a felajánlott zálogokban nem látnak már elegendő biztosítékot és éppen ezért egyelőre nem hajlandók az üzletet megkötni. A román kormánynak most a hadiköltséget otthon önállóan kell megszereznie, csak a külföldi megrendelésekért áll egyelőre jót Anglia. Pélbesszarábia — haditerület. Karlstruhe, okt. 28. (Saját tudósítónktól.) Svájci lapok jelentik Milánóból, hogy az orosz hadvezetőség Pélbesszarábiát Izmail és Reni városokkal haditerületnek jelentette ki. Amerikai vélemény. Newyork, okt. 27. (A Wolff-ügynökség képviselőjének szikratávirata.) A lapok rámutatnak a szövetségesek romániai sikerének jelentőségére és hangoztatják, hogy Romániát az a veszedelem fenyegeti, hogy Szerbia sorsára jut. Konstanza bevételének erkölcsi és katonai hatásáról a négyes szövetség iránt barátságos érzületű Tribune ezt írja: Mindenekelőtt látni kell, hogy a kedvező alkalmat a Balkánon, amely Romániának a haloomba való belépésével elérkezettnek látszott, elszalasztották. Az egész balkáni játék a szövetségesek ellen fordult. Nem voltak képesek fölhasználni a kedvező helyzetet, amelyet már elértek volt azzal, hogy Románia a háborúba beleavatkozott. Olyan alkalmat, amely volt akkora, mint a gallípok, hibájuk folytán elszalasztottak. E hibák ugyanazok, amelyek a Dardanellákat az angol csapatok és a szövetségesek reményei temetőjévé avatták. Falkenhayn győzelmes előretörésével Erdélyen keresztül Romániába véget ér az a legenda, hogy a németeknek nincs több stratégiai tartalékjuk. Két hónappal ezelőtt úgy látszott, hogy Románia a szövetségesek ügyének döntő segítséget képes hozni. Ma egyesegyedül csak arról van már szó, vájjon a szövetségesek meg tudják-e menteni Romániát. Ez iránt nyilvánvalóan nincskétség. Balgaság Konstanza jelentőségét lekicsinyelni, bárminek legyenek is a további következmények. Németország egy új ellenségét fényesen lerázta s a borzalmas döfést a legnagyobb ügyességgel és oly gyorsasággal hajtotta végre, a mely csodálatot kelt. A szövetségesek közvéleménye, amely azt hitte, hogy most Németország elbukik, közvetetlenül az összeomlás előtt áll, kénytelen lesz a számlát revideálni. Konstanza elfoglalásáról a Newyork American katonai szakértője, Dyton őrnagy a következőket írja: Az egyetlen vasúti vonal elvesztése Romániának az orosz segítségtől való elzárását jelenti. Ha az orosz fegyverek téli hadjárattal nem képesek a Kárpátokban utat törni maguknak, alig van lehetőség, hogy egy éven belül román területre érhessenek. Úgy látszik, Oroszország megadta Romániának mindazt a segítséget, amelyet ez évben adhatott. Nyilvánvaló, hogy a Szalonikiban álló szövetséges csapatok képteleneknek érzik magukat arra, hogy ezidő szerint a helyzeten változtassanak. Az orosz harctér: Koffer altábornagy jelentése. Hivatalos jelentés: kiadták október 28-át, délben, érkezett délután 5 óra 16 perckor. Károly királyi herceg lovassági, tábornok harcvonala: Dornavatrától keletre négy kilométer szélességben betörtünk az orosz állásokba. Az ellenség nyolc tisztet, 514 főnyi legénységet és két géppuskát hagyott kezünkön. Arra irányuló kísérletei, hogy az elfoglalt magaslatokat visszaszerezze, sikertelenek maradtak. Lipót bajor herceg vezértábornagy harcvonala. Tersztyánszky vezérezredes hadseregénél erős ágyútűz. Zaturoytól délre az ellenség nagy veszteségével , visszavertünk egy elszigetelt orosz előretörést. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökéne öt helyettese. A német hivatalos jelentés. .1 nagy főhadiszállásról jelentik október 28-án. Lipót bajor herceg vezértábornagy harcvonala. Az oroszok a Lucktól nyugatra fekvő szakasz ellen intézett kétnapos erős tüzelés után tegnap Zaturcynál támadtak. A támadás teljesen meghiúsult, az ellenség súlyos veszteségeket szenvedett. Károly királyi herceg lovassági tábornok harcvonala. Dornavatrától kétoldalt osztrák és magyar csapatok behatoltak az oroszok állásaiba és több magaslatot rohammal elfoglaltak. Nyolc tisztet és több mint 500 főnyi legénységet szállítottak be. Ludendorff, első főszállásmester. Harci szünet Galíciában. Bázel, okt. 28. (Saját tudósitónktól.) A Baseler Nachrichten jelenti Pétervárról: Az orosz katonai kritikusok előkészítik a közvéleményt, hogy Galíciában hosszabb harci szünet lesz. A pétervári lapok e kommentárjai már egy szólal sem emlékeznek meg Romániáról. Vi Az orosz vezérkar jelentése. Az orosz vezérkar október26-án a következő jelentést adta ki: Kisebb ellenséges osztagok! Znysyn táján Zlocov irányában támadásokat intéztek, de mindannyiszor visszavertük. Az Erdős Kárpátokban az ellenség mintegy kétszázadnyi erővel a Kapui hegytől nyolc versztnyi távolságra levő magaslat ellen nyomult, tüzelésünk azonban föltartóztatta. Az orosz békehír Rómában. Luganó, okt. 28. (Saját tudósítónktól.) Az Idea Nazionale szerint Rómában tegnapelőtt este nagy izgatottságot keltő békehírek terjedtek el. A kávéházakban, az utcákon, a szerkesztőségekben és a közúti kocsikon mindenki csak arról beszélt, hogy Oroszország belátta, hogy képtelen Románián segíteni. Románia elveszett és ennek következtében ... (Ez a cenzúra több sort törölt.) Azután így folytatja a cikk: Szerencsére ismét bebizonyult az a közpéldaszó, hogy a hazugot hamar utól érik. Möser altábornagy jelentése. Hivatalos jelentés: kiadták október28-án délben, érkezett délután 5 óra 15 perckor. A tengermelléki arcvonal déli szárnyán a tüzérségi és aknavető harc tovább folyik. Az Oppachiastellai út mentén előrenyomuló ellenséges gyalogságot tüzelésünkkel gyors visszafordulásra kényszerítettük. Tirolban az ellenséges ágyútűz hevessége helyenként fokozódott. Höfer altábornagy , a vezérkar főnökének helyettese. Donstet ezredes emlékirata. — Aknamunka Kadorna ellen. — Kadorna el akarta fogatni Bissolati minisztert. — A kormány és a hadvezetőség viszálya. — A Stefani-ügynökség nem régen azt jelentette, hogy Doniet olasz vezérkari ezredest egy évi fogságra és százhetven lira pénzbüntetésre ítélték azért, mert bizonyos emlékiratot készített Bissolati, Sonnino és Ruffini miniszterek számára. A Neuen Zürcher Nachrichten most elmondja ennek az emlékiratnak a történetét. A nevezett lap nem régen igen jó forrásból azt a hírt közölte, hogy Olaszországban tárgyalás folyik arról, ne küldjenek-e nagyobb csapattömegeket Franciaországba. Ezzel a régebbi jelentésével függ össze Donhet ezredes esete, amely újabb bizonyítéka az olasz hadvezetőség és a kormány közt folyó civakodástrak. A dolog így történt: Bissolali, aki a franciák kérésére vállalta az olasz csupatküldés eszméjének propagálását, augusztus végén az olasz főhadiszálláson azt követelte Radornától, hogy Verdun védelmére küldjön a francia hadvezetőségnek 50.000 főnyi olasz csapatot, mert Franciaország tartaléka már-már elfogyon és sürgősen segítségre van szüksége. Bissolati követelését Kadorna visszautasította és az olasz vezérkar feje, valamint Boselli miniszterelnök közt e dologban folyt tanácskozás azzal végződött, hogy Kadorna hevesen rendreutasította Bissolatit. Bissolati azonban, nem érezte magát legyőzöttnek és követelésével a király elé járult, aki előtt elpanaszolta azt is, hogy Kadorna csak az olasz front iránt érdeklődik és semmi érzéke nincs a háború összefüggő eseményei iránt. A miniszter az olasz hadvezetőség eddig elért csekély sikerére célozgatva fölvetette a király előtt azt a gondolatot, nem kellene-e a főparancsnokságban személyi változásnak történnie. A király erre azt felelte, hogy Kadorna iránt a legteljesebb bizalommal viseltetik már csak azért is, mert nincs ember, akivel pótolhatná és kijelentette, hogy ő is visszautasítja a Franciaországba való csapatküldést. Bissolati, mialatt a főhadiszálláson tartózkodott, más tisztekkel is érintkezésbe lépett és Donhet vezérkari ezredes, akit Bissolati panasza nagyon meghatott, elárulta, hogy a vezérkar is torkig van már Kadorna hadvezetésével, a rettenetes áldozatokkal járó csekély sikerrel valamint azzal, hogy a makacs Kadorna egyáltalán senkire sem akar hallgatni. Sok minden hibáért csupán Kadorna felelős. A miniszter fölkérésére Donhet késznek nyilatkozott arra, hogy emlékiratban összefoglalja az elkövetett hibákat. Az emlékiratot három példányban Bissolali, Sonnino és Ruffini számára meg is kapta Bissolatli, aki Udinebart átadta barátjának és párthívének, Moscanak, hogy ez vigye el Rómába. Ott az emlékiratot sokszorosítani és kéz alatt terjeszteni akarták, hogy így hangulatot keltsenek Kadorna ellen és bukását előkészítsék. Mosca, aki kissé feledékeny ember, a példányok egyikét a vasúti kocsiban felejtette, ahol véletlenül egy tiszt kezébe került, aki elolvasta és átadta Kadornának. A főparancsnoknak sikerült az emlékirat készítőjét kinyomoznia, az ezredest rögtön elfogatta és távirati úton hazaárulás miatt Bissolati miniszter letartóztatását követelte. Bissolati ekkor már elhagyta volt a haditerületet és így Kadorna hatalmi körén kívül volt. Kadorna ezért Bosellinek küldött távlatot és azt követelte, hogy a szenátus, mint állami bíróság rendelje el a miniszter letartóztatását. A miniszterelnök nem teljesítette ezt a kívánságot, hanem mint közvetítő lépett föl. Sikerült is neki a villámcsapást, amely az egész kabinetet szétrobbanthatta volna, elhárítani. Azóta azonban Bissolati és Kadorna a legelkeseredettebb ellenfelek. Rosszkedvűek az olaszok. Berlin, okt. 27. (Saját tudósítónktól.) A Kreuzzeitung-nak írják: Az olaszok már régen voltak olyan rosszkedvűek, mint most. Nemcsak azért, mert az isonzói csatának, amelytől Románia üdve és megmentése függött, semmi eredménye nem lett, hanem még inkább azért, mert az olaszokat nagy áldozatuk ellenére is a velük baráti viszonyban lévő angolok és franciák ismét szemrehányásokkal illetik és közvetve meg közvetetlenül tudtukra adják, hogy Párisban és Londonban nagyon elégedetlenek azzal, amit az olaszok eddig végeztek. Görc valami, de még nem minden, mondta jó régen a Journal és az antant neheztelését Olaszország ellen, mert a Balkánon a inasa utján jár, nem változtatja meg az, hogy a fölmentő támadás, amellyel levegőt kellett volna teremteni a románok számára, teljes kudarcot vallott. A Stamra sejtve, hogy mi mindent kell majd az olaszoknak hallaniok, az isonzói harcra való tekintettel« már néhány nappal ezelőtt ezt írta: 1— Mi megtettük kötelességünket és jogos büszkeséggel várhatjuk tetteinkért a világ elismerését. Ez igaz, csakhogy a világ elismerése keveset segít az olaszokon, ha tetteiket föltétlenül nem ismeri el Angolország és Franciaország is. Egyébiránt észrevehető, hogy az olaszok nem tudnak már kijutni a boszankodásból. Bármit is tesznek, semmi sincs szövetségeseik kedvére és azokat az óriás áldozatokat, amelyeket hoztak, barátaik alig veszik figyelembe, mert még nem foglalták el rohammal Tirol hegyszorosait és Trieszt még mindig csak az ígéret földje, amelyet olasz ember szeme láthat ugyan, de olasz ember lába nem lapod. Ehhez hozzájárul még az is, — és ez a legkínosabb — hogy az olaszok kínzóikkal szemben hallgatásra vannak itélve. Nem szabad nekik azt az ellenkérdést fölvetniök, hogy a szövetségeseknek milliós seregei, amelyek emberben és munícióban nagy túlsúlyban vannak a németeken, miért nem értek el még Peronneba és Bapaumeba és hogy váljon a nyugaton elért területnyereség felére Göre értékével?Az olaszoknak engedelmeskedniük és hallgatniok kell és 7