Budapesti Hírlap, 1918. október (38. évfolyam, 229–255. szám)
1918-10-13 / 240. szám
1918. október II. C0DAPE571 HIRIAP (216. o.) udinei onos kijelentette, hogy legközelebb , német és magyar orvosi szaklapokban ismertetni fogja eljárásának módját és eredményét. De hát a hatóságnak, az orvosi testületeknek, a fővárosi tiszti főorvosi hivatalnak meg kell várnia ezt a ki tudja mikor nyomtatásban megjelenő beszámolót? Amikor Leinében is, Budapesten is kipróbálták ennek az eljárásnak nagy sikerét ,— legalább is nagyobbat mindannál. smire a plakátok tanítanak — nem kellene akkor rögtön, de rögtön hivatalosan is kipróbálni ezt az új módszert, hiszen — sajnos — beteg van hozzá elég és nem kellene-e a hivatal, a tudományos fórum tekintélyének pecsétjét iántni erre az állítólag szembetűnően sikeres gyógyításra? Mindenki olvassa a gyógyításról szóló hírt, mindenki bízik és remél, de hivatalos helyen mintha nem is dalaiznak a dologról. Ha nem megfelelő az eljárás, hirdessék ki, hogy ne áltassák magukat; az emberek hiába, de ha jó, akikor, ezt plakátírozzák ki és oktassák ki a közönséget, hogyan szerezheti meg a szublimáló és hogyan használja fertőtlenítésre. De gyorsan tessék vizsgálni, gyorsan cselekedni és nem ólomlábon járni! — (Spanyol influenzás) beteg környezete Anacot-pasztiba szopogató savai óvja magát a fertőzéstől. Minden gyógyszertárban kapható. Ara 1.80 K. — (A fööcsögkralap.) Már a háborút megelőző évben lejárta divatját a köcsögkalap, a háborúban pedig végképpen kiveszett. Nálunk csak nagyonnagyon ritkán láthatni embert, aki fejére tenné a fekete cilindert és már jó régen hír érkezett Angliából is, meg Franciaországból, hogy a köcsögkalap divatjának napja ott is leáldozott- De ime most Franciaországban ritka tekintélynek örvend ez a fejre tett fényes kémény, amelyet, mint párisi lapok írják, a frissen Leporozott újoncok viselnek kivétel nélkül. Ha még oly régi, ütött-kopott, ha nagy vagy kicsiny, de kücsögkalapnak kell lennie annak, amit azogrufa a fejére tesz. Másként, mint cilinderrel a fején nem mutatkozik az újonc a nyilvánosság előtt, így büszkélkednek az utcán a tizenhét-tizennyolc éves besorozott fiatal katonák, akik a cilindert azonkívül színes papirossal vagy virággal ciromázzák fel. Úgy látszik, hogy bátrabbak lesznek és bizakodóbbak, ha ezt a magas kalapot teszik a fejükre. A zsibárusok most nagyon jó üzletet csinálnak a régi köcsögkalapokkal, mert elkapkodják tőlük és drágán meg is fizetik. Nem egy ifjú azt a cilindert hordja, amelyet az apja vagy még a nagyapja viselt és szinte családi örökséggé vált. Ha már egy-két napig akcsitette a regruta fejét, akkor ismét visszavándorol a köcsögkalap a szekrénybe és csak akkor támad föl, ha a család valamely más tagjának vagy rokonának van szüksége katonasorba lépésének jeléül a köcsögkalapra. — (Kimeseit a villamosról.) Csepelen, a Templom tér 5. számi ház elött Binder Albert negyvennyolc éves tölténygyári munkás leesett egy száguldó villamosról. A kerek bal lábán és bal karján ment keresztül. Súlyos állapotban szállították a mentők a Szent István-kórházba. (A szökött katonák.) Özvegy (Zoltnch Kálmánná magánzóim Nagyfuvaros utca 18. szám alatt levő lakásába Kogler Ferenc szökött katona be akart törni. A házbeliek azonban észrevették és rendőrnek adták át. Letartóztatták.— Piri Sándor és Gajár Mihály húsz éves szökött katonák, továbbá Párkányi Márton huszonnyolc éves napszámos szénmunkások azokat a pincéket figyelték, ahol a szénen kívül más is el volt takarózva. Így kerültek Daiidovits, Adolfné Bálvány utca 15. szám alatt levő pincétjébe, ahol szalonna volt raktáron. A házbeliek azonban észrevették, hogy a szénmunkások a pince körül ólálkodnak, az előhívott rendőr a főkapitányságra vitte étket, ahol megváltották tolvaj szándékukat. Mindhármukat letartóztatták. — (öngyilkosság.) Bánfi Endre huszonhét éves postatiszt ma reggel a Fővám téren öngyilkossági szándékból lizoformot ivott. Súlyos belső sérüléssel a Szent István-kórházba szállitották a mentőik. — Ros-si-Orfeum. Páratlan llinycukc. Kezdete 7-kor. — Bluger dr. elme- és kedélybetegek gyógytetőnek és férfiak részére. Lenke-ut (Kelenföldi villamos -'■--allú.) TÁVIRATOK. — Legújabb hirek. — Amnesztia Németországban a politikai eltölteknel. Berlin, aki 12. ( Wolff.) Vilmos császár a birodalmi kancellárt és a porosz igazságügy-minisztert fölhatalmazta arra, hogy oly, személyeket, akiket a birodalmi bíróságok, vagy a polgári bíróságok, a rendkívüli hadbíróságokat beleértve, politikai büntetések és vétségek miatt elítéltek, különösen ■ha cselekményüket sztrájkok, utcai tüntetések, élelmiszer-nyugtalanságok és hasonló kihágások által követték el, kegyelemre terjesszenek fel. Hasonló intézkedés történt a német fejedelmek és a szabad városok szenátusai részéről. A francia munkásszövetség kiáltványa. Elfogadja Wilton békepontjait. Páris, okt. 12. Az általános munkásszövetség kiáltványt tesz közzé, mely emlékeztet arra, hogy az általános munkásszövetség mindig a nyilvános diplomácia mellett foglalt állást. Az általános munkásszövetség tudatában van annak is, hogy a nép érzelmeit fejezi ki, a midőn Wilson tizennégy pontját fogadja el s a munkásoknak a békekötésnél való részvételét követeli. Éppen ez okból s eddigi magatartásának logikus következményeként kijelenti a szövetség bizottsága, hogy a középponti hatalmak és Törökország javaslatának elutasítása nem lenne az a válasz, melyet a munkásság kíván, figyelmezteti a kormányt, hogy a békejavaslatokat ne fogadja süket fülekkel. A szövetség Wason elnök javaslataiban a fegyverszünet, a béketárgyalás megkezdésének biztosítékait látja, azonban azt akarja, hogy e biztosítékok a munkásságnak garantálják azt, hogy az okozott kárt jóváteszik s a leigazolt népeket felszabadítják és újabb háborút a lehetőséghez képest véglegesen kizárnak. E biztosítékokat feltételezve a szövetség nem értené meg, ha az antant-kormányok a középponti hálalmak és Törökország javaslatait kategorikusan visszautasítanák. Ily elutasítás esetén a munkásszövetség a munkásság ítéletére hivatkoznék és ha a háborút Wilson elnök tizennégy pontos javaslatának határain túl akarnák folytatni, a felelősséget magától elhárítaná. A német konzervatív párt nyilatkozata, Berlin, ast. 12. A konzervatív lapok a következő közleményt tették közzé: A birodalmi gyűlés német konzervatívpártja a következő nyilatkozatban állapodott meg a Wilson válaszára vonatkozó tárgyalásokról: —■_ Hadseregeink még most is mélyen bent állanak az ellenség földjén. A megszállott területek kiürítése a tisztességes béke és a birodalom területének biztosítása előtt végzetessé válhat. A nemes terülétről való lemondás nem egyezik meg a német becsülettel. A nemzet széles körei várják velünk együtt a kormánynak azt a nyilatkozatát, hogy ehhez szigorúan ragaszkodik. A német nép elhatározta, hogy a haza szent földjét a végletekig védelmezni fogja. A németek kiürítik Livland lengyel részét. Krastó, okt. 12. — A Budapesti Hírlap távirata. — A Csasz szerint a németek a német-orosz szerződés alapján megkezdték Livland lengyel részeinek kiürítését. Nyomban elvonulásuk után felfegyverzett bolysevik bandák bukkantak fel, amelyek a parasztokat gyilkosságra és gyújtogatásra lázítolták. Erre azután a földbirtokosok és az intelligenciához tartozók rendszeres gyilkolása kezdődött meg. Ugyanilyen sors vár Fehér- Oroszország keleti részeire, ha Oroszország kezére jutnak, Arau és a velencei síkságon. Milánó, okt. 12. A Secolo jelenti, a harctérről: Négy nap óta hófúvás van a hegyekben s a síkságon zuhog az eső. A velencei tartomány folyói annyira megáradtak, ___________11 hogy a szigeteket és gázlókat ellepte a víz s a lövőárkok sártengerré változtak. Az „elnyomott41 nemzetiségek kongresszusa. Bern, okt. 12. — A Budapesti Hírlap távirata. — Az elnyomott nemzeteknek kongresszusát, a melynek e hónap 10-én kellett volna Parisban megkezdődnie, a francia kormány kívánságára bizonytalan időre elhalasztották. Azt hiszik, hogy ez a halasztás Amerika beavatkozásának következménye, mert a kongresszusnak tárgyalásai ,Jelenleg diplomáciai szempontból nem lennének kellemesek. A német hadihivatal főnöke: Berlin, okt. 12. A V’ol f-ügynökség jelenti: Ita/[maiin l'liik tábornokot kinevezték a hadihivatal főnökévé. Pincérnő és szobalány. Budapest, okt. 12. Aki békében könyvet ír majd arról, hogy" a háborúban miként éltek az emberek Budapesten és e könyvben részletesen foglalkozik majd azokkal a szokásokkal, amelyek a háborúban divatosakká váltak, bizonyára külön fejezetben fogja ismertetni, hogy milyen gyönyörű karriert csinált a háborúban a borravaló ... Sokan emlékezünk még arra, hogy a háború előtt, aszerint,hogy reggeliről, ebédről vagy vacsoráról volt szó, általánosságban 6—20 fillér között változott a borravaló és ha reggelizni vagy uzsonnázni tértünk be a kávéházba és a reggeli vagy uzsonna után egy koronát adtunk át a fizetőpincéreik, ebből az összegből nemcsak a kávé, a vajas kifli, a hat princesszász ára, hanem a fiat hat fillér borravaló is futotta... Most? Most a hat filléres borravalónak már csak az emlékezete él és a fiatalok, akik csak a háborúban kezdtek kávéházba járni, tabui el sem hiszik, hogy volt valaha idő, a midőn hat fillér borravalóért is nagyságos urnák szólítottak bennünket. Akad ugyan néhány ember, aki újságolvasás közben visszakalandozik a múltba és a régi emlékek hatása alatt hat fillér borravalót helyez a tálcára, de ezt a boldog álmodozót hamarosan észreterili a személyzet gúnyos mosolygása... Reggelinél is, uzsonnánál is 10—20 fillér ma a legkisebb borravaló. Ez az összeg, ha figyelembe vesszük, hogy a kiszolgáló személyzet éppen úgy érzi a drágaság terhét, mint maga a nagyközönség, nem is sok, megfelel a mai helyzetnek, de mint minden téren, a borravaló osztogatás terén is visszás állapotokat teremtett a háború. Bízvást megállapíthatjuk, hogy az a hatalmas tábor, amely a háborúban könnyen jutott keresethez, a borravaló-adás terén is megnehezíti azoknak a helyzetét, akik ceruzával a kezükben kénytelenek kiszámítani, hogy mennyit költhetnek egy-egy hónapban. Mind gyakrabban tapasztaljuk ugyanis, hogy a vacsoránál és az ebédnél állandó törzsvendégek is egy két, sőt három koronás borravalót osztogatnak naponta és hogy az a vendég, aki csak 20 fillért hagy a tálcán, — mert többre nem telik. A legszívesebben olyankor távozik, mikor a pincér vagy pincérnő nincs a közelben... Különösen azóta jött divatba az egy-két-három koronás borravaló-rendszer, amióta pincér hiányában mind többhelyen alkalmaznak — pincérneket. Magam tapasztaltam több ízben a héten, hogy két koronás borravalót gyakrabban osztogatnak, mint 20 fillért..— egyik-másik vendég magasan lobogtatja is a két koronát, hogy mindenki lássa, hogy milyen gavallér, — és amikor érdeklődtem, hogy mennyit keres egy hónapban egy ilyen pincérnő, megtudtam, hogy a heti 20 korona fizetéssel együtt a szerényen látogatott kávéházban is legalább 500—600 koronát keres hónaponként, azokban a kávéházakban pedig, amelyek mint látogatott kávéházak ismeretesek, legalább is 800—900 koronára rúg a keresetük egy-egy hónapban. Arról is informáltak, hogy a pincérnőknek egyigen jelentékeny csoportja azelőtt is otthonos volt a kávéscsészék és leveses tálak birodalmában, de akkor nem pincérnői, hanem szobalányi vagy mindenesi minőségben működtek. Szóval azoknak a kivételével, akik tiszteletreméltó okokból, a háború okozta kényszerűségből voltak kénytelenek mint pincérnek állást vállalni, túlnyomó részük szobalány vagy