Budapesti Hírlap, 1919. február (39. évfolyam, 28–51. szám)

1919-02-25 / 48. szám

és a­ posta valóban meg is kezdte a munkát, a ma­gánüzemek azonban folytatják a sztrájkot,­ Pécs lakosságát mészárolják. Kaposvár, febr. 24. Pécsről kerülő uton jelentik, hogy a vá­rosban óriás mészárlás folyik. Hegyi István ka­posvári állomásfőnök táviratot vett föl Pécsről, a­melyben Pécs lakossága a kaposvári katonai parancsnokság segítségét kéri, mert a jugoszláv katonaság Pécs lakosságát mészárolja és számo­sat­­közülők túszként Szerbiába hurcolnak. Baranya megye alispánja Sasáról, az­t je­lenti, hogy­ a pécsi szervezett munkások, körül­belül tizenötezren, sztrájkba léptek. Memoran­dumot nyújtottak át a szerb parancsnoknak, a­melyben követelték a magyar közigazgatás vis­­­­szaállítását, a gyülekezési korlátozásoknak meg­szüntetését, általában a szerb terror fékezését.­­Feltételeik teljesítésére a szerb parancsnoknak negyvennyolc órai gondolkodási időt adtak. A terminus szombaton délben járt le,­ s a pécsi szo­ciáldemokrata­ párt harmincnégy küldöttje, Hajdú Gyula dr. vezetésével megjelent a szerb parancsnoknál, hogy tőle a memorandumra adandó választ átvegye. A válasz helyett a szerb parancsnok mind a harmincnégy megbízottat az elnökkel együtt letartóztatta. A román frontról. Hivatalos jelentés: Arcvonalunk előtt a romá­nok mozgásait ügyeltük ..meg. Kissebes környékén tüzérségi harc volt. Saját tüzérségünk az összegyüle­­kező román osztagokat szétugrasz­totta. Részünkről nem volt veszteség. A románok Baján és Magyar­­kecel irányában támadást intéztek ellenünk, a tá­madóknak azonban nem igen lehetett erejük, mert A magyar­kecelről csapataink könnyedén visszaiyerték ők­et. Ba­jánnal pedig több órán át tartó heves gya­logsági és tüzérségi harc után, csapataink visszavo­nulásra kényszítették a románokat. A kissebesi harc után a románok ismét támadásra készültek és­­a műút mindkét oldalán rajvonalba fejlődtek. Tüzér­ségünk azonban észrevette szándékukat és gránátt­­űű­zzel megfutamították az előrenyomuló román osz­tagokat, a­melyek számos halottat hagytak hátra. A román tüzérség tegnap Csucsa községben ágyutüzet indított. A tüzérségi tüzelés nem demon­stráció volt, hanem elkeseredett harc, melynek áldo­­zatai voltak. fl Munkástanács ülése. Róhat hadügyminiszter beszéde Magyar­­ország gazdasági helyzetéről. Budapest, febr. 21. A Munkástanács hétfőn este ülést tartott. Preusz Jerov megnyitó beszédében megemlékezett a Népszava ellen tervezett támadásról. Az elesett rendőröket a munkásosztály mint mártírokat szívébe zárja. De hozzátette, hogy ha ez a puccs sikerül, nem ennyi vel folyt volna, hanem a Dunát is pirosra festette volna a bőr. A rendőri brutalitásokat azonban, me­­lyrket a lökm­eh­ázban elkövettek, a legélesebben el kell ítélni. Pogány József szintén szóvá tette a rendőri brutalitásokat és szigorú vizsgálat megindítását kérte. Böhm Vilmos hadügyminiszter közölte, hogy a vizsgálat már megindult , a­ kormány szocialista tagjai voltak az elsők, a­kik megtorlást követeltek. A hadügyminiszter azután ötnegyed órás előadást tartott az ország gazdasági helyzetéről. Mindenekelőtt beszámolt az emberveszteségről. A háború kitörésekor bevonult Magvaromá£pn a közös hadsereghez, honvédséghez 1,663.509 ember. A háború alatt bevonult még 2.019.492. ember, ösz­­■szeseu tehát 4,183.492 ember, a­kik közül a fölmen­tettek száma 552.157. Katonai szolgálatot teljesített tehát 3.631.336 ember, harctérre vittek 3.­.37.776 ka­tonát. Ebből veszteség: liszt és legénység­­171.193. Ez a szám azonban nem teljes. Megsebesült 590.000,­­hadifogságba jutott 382.282, eltűnt 408.000. Az el­tűntek legalább­­ötven százaléka szintén elesett, úgy­hogy az elesettek számát 670.000 emberre tehetjük, de ekkor még nem foglaltuk e számokba a legu­tolsó olasz offenziva emberveszteségét, a­mely 1OO.OOO em­berre lehet­. • Hol vannak most még a rokkantak, az özve­gyek, árvák, a­kikről megbízható számaink nincse­nek is. A statisztika mindössze 252.572 rokkantról, 72.000 özvegyről és 1­­1.000 árváról tud. Laúllopuinyuinkból 1.500.000-et vesztettünk és hét milliárd értékű élelmiszert emésztett fel a had­sereg. De aó­a a béke is szomorúan áll. Az ország 63 vármegyéjéből 22 teljesen, 21 részben meg van ÉKSZERT 40165 LtTflfiCifiiUA ihifoi i'ftntó. I olcsón tosicí', magas áron eladhat 1’fecher Testvéreknél, iinioss­u. 75. ARANYBEVÁLTÁS szamicsit 13—24 kordiáig. iBAiun Hírlap ok 12., 1919. február 21.,4 szállva. Ez gazdaság­politikai szempontból azt­ je­­­lenti, hogy­ a vasúti közlekedés, a posta, az árufor­galom, vagyis az ország egész gazdasági élete meg­bánni­. Adó a­­megszállott területekről nem folyik be­és mégis az egész ország életét kell a kormánynak föntartani. A követelések hangja azonban nem hal­kul, de mionnan fedezne a kormány a szükségleteket? A kincstári üzemek termelési eredménye is csök­kent, a széntermelés katasztrofálisan kicsiny. A­m­i vasanyag van, az kevés arra, hogy az ipari termelés zavartalanságát biztosítsa. A faterme­lés tekintetében is hasonlók az állapotok. Nincs épületfa és nincs bulörfa: 8.900.000 hektár erdőből csupán 1.200.000 hektár az a terület, a­mely nem megszállott területen van. A textilszü­kségletek terén még szomorúbbak az állapotok. Az élelmezési viszo­nyok területén szintén nagy bajok vannak. Egy ország, a­melynek ez a képe,­ a­hol nincs anyag, a­hol nincs­ termelés, csak egyetlen képzelt érték van: a papírpénz, egy ilyen országban kormá­nyozni, egy ilyen országból szocialista államot csi­nálni szinte képtelenség. Különösen nyilvánvalóvá lesz ez akkor, ha megvizsgáljuk az ország pénzügyi helyzetét. A forradalom utolsó három hónapjában 4000 mili­ó koronát adott ki az állam, de az adóbe­vételek alig­ számbavehetők. A népkormány tudja, hogy meddig lehet. És nem teljesíthet olyan követeléseket, a­melyeket ha teljesíthetne, az állam pénzügyi csőd felé zuhanna. Csak egy számot mond, az 5-100 koronás végkielégí­tés követelésének teljesítéséhez kilenc milliárd ko­rona kellene. Becsületes meggyőződéssel mondja, hogy nincs annyi papírja a banknak, a­mennyi ennek az összegnek kinyomatásához kellene. .A tisztek mind­össze három hónapi végkielégítést kaptak, semmi egyebet. Milliárdokat kell szerezni, hogy munkaalkal­mat teremtsünk, mert termelés nélkül nincs szocia­lizmus. Sok bajunk lesz­ még. Az igazi ellenforrada­lom majd csak tavasszal emelgeti fejét, a­mikor a termelés hihetően megindul. Harcra kell készül­nünk, hogy mindazokat, a­kik zavart akarnak, okozni, leüthessük. A hadügyminiszter beszéde után többen szólal­tak föl, a többi közt Varga Jenő, Gardai Sándor, Ágoston Péter és mások. Az elnök javaslatára, végül elfogadták a következő javaslatot: 1. Bőhm beszédét adják ki röpiratban és ter­jesszék. 2. A Munkástanács írjon át a Nemzeti Ta­nácshoz, hogy Halvány Lajos bárói, a­ki a Pesti Napló­ban pökhendi módon beszél a forradalomról, zárja­­ki tagjai sorából. .. Az ülés féltizenketykor ért véget. Vizsgálat a kommunisták ellen. Budapest, febr. 21. A n­épszínház-utcai vérengzés dolgában elfogott kommunista agitátorok közül a rendőrség tegna­p ismét harmincnyolc embert tartóztatott le. A letar­tóztatás megokolása az, hogy részt vettek a tüntetés­ben és fegyver is volt náluk. A letartóztatott embe­rek legnagyobb része iparossegéd, de van közöttük felsőbb iskolai képzettségű ember­ is.. Ezek Csömöri Ferenc 25 éves orvos, Kondor László 24 éves író és Kaiser Vilmos 32 éves irattári kezelő. Az 1919. évi III. néptörvény első szakaszába ütköző bűntett miatt a mai nap folyamán a követ­kezőket helyezte a rendőrség letartóztatásba: Szabó Ferenc 20 éves kereskedőt­, Gál József 30 éves s­odronylodót, Hochfelder Lipót 30 éves betűszedőt, Lenemér József 23 éves egyetemi hallgatót, Körben Lajos 33 éves házmestert, Szilágyi Tibor 21 éves jogászt, Barcsányi Pál­­ 21 éves kereskedőt, Be­rger Géza 26 éves rajzolót és Kun Béla 33 éves írót­. A rendőrség a toloncháznak átadta továbbá Reinfrank Józsefet és Juhász Jánost. A kihallgatásokat ma is folytatták, de a kihall­gatott emberek csak lényegtelen­­vallomást tettek. A rendőri nyomozás megállapította, hogy a kommunis­ták vezetőségében az utolsó időben nézeteltérések voltak a hátbér akciót ért sikertelenség miatt. Meg­állapította a nyomozás azt is, hogy Kun Béla Orosz­országból több százezer márkát és rubelt kapott, a­mit koronára váltottak be és abból fedezték az agi­­táci­ó költségeit. Az agitációs munka háromszázezer koronás havi büdzsével dolgozott. A párt fegyvereket vásárolt tagjai számára. Az volt a tervük,, hogy má­jusra kommunista forradalmat készítenek elő és megteremtik a proletárdiktatúrát. A forradalom ki­törése után egy-két napig szabad táblást engedtek volna s azután statáriális úton rendet teremtettek volna. A szervezést a Lenin-féle oktató módszerrel végezték volna s e célra tanítókat küldtek volna ki a szociáldemokrata szakszervezetekbe. Azt remélték, hogy a szociáldemokrata párt nyolcvan százalékát­­ megnyerték volna terveiknek. Egyelőre azonban még kevés agitátoruk volt, mert a szervezésnek a kezde­tén voltak. A letartóztatott embereket a gyújtőfog­­l­­ázba kísérték át- Az átszállítás tegnap délután történt. Kun Bélát, a­kit tegnap ki akartál­ hallgatni, nem hallgathatták ki, mert lázas beteg "­volt. Puli György f­őkapitányi helyettes engedelmével­­ Kun Bélát a toloncházban meglátogatta a fele­sége Landler Jenő dr.-ral, a szociáldemokrata párt egyik vezető tagjával. Hasonlóképpen fölkereste­­Kun Bélát a munkástanács két tagja is. Mikor a társaság Kun Bélánál időzött, éppen akkor lépett a szobába Szentkirályi Béla címzetes főkapitány is. Kun Béla Szentkirályira mutatva, így szólt: ' ' ~~ Ennek az embernek köszönhetem, hogy még­­ételben vagyok. Kun Béla felesége­ rövid ideig beszélgetett az urával s azután eltávozott’. A kommunisták ellen való eljárás során több panasz merült lük hogy egyes előállított embereket bántalmaztak. Így érkezett panasz arról, hogy özvegy Komlós Bélánét’, Schön Saroltát és Wilhelm Szidóniát, a kiket a Szemmelveisz­ utca 11. szám alatti tejcsarnokból áll­hottak elő, a népőrök az öt­ szobán inzultálták. Ugyanaznap k­izn­lálták egy Róth Sándor nevű pincért­ is, továbbá Kondor Lászlót, Csikós Pétert és Holzcr Gáspárt. A bántal­mazások dolgában a főkapitány energikus és gyors vizsgálatot rendelt el s­­a főkapitány kijelentette, hogy az inzultusokról a legnagyobb felháborodással értesült s a bántál­mázoltak a legmesszebbmenő elég­­téteit fogják kapni. Kun Béla és a többi letartózta­­tott kommunista is úgy nyilatkozott, hogy a rend­őrök csak az első felhős ülésükben bántották őket, azóta azonban semmi bajuk sincs. A­mikor Károlyi Mihály gróf, a köztársaság el­nöke tudomást szerzett, a kommunisták ellen elköve­tett­ atrocitásokról, azonnal kiküldte a köztársasági test­r­ség parancsnokát,''Jeszenszky Imre, főhadnagy szárnysegédet, hogy hallgassa ki a bántalmazottakat a történtekre vonatkozóan. Az elnök egyben fölszó­­lította a Rerinkiy minisztereln­ököt, Kurip,­ Garami, Bőhm és Szende minisztereket, hogy még nra este 10­­ órakor tartsanak értekezletet, indítsanak vizsgálatot a­ brutalitás ügyében és a vizsgálat eredményének megfelelően tegyék meg a szükséges intézkedéseket. A csütörtöki csata rendőráldozatainak teme­tése­­holnap, kedden délután két órakor lesz az Or­szágház kupolacsarnokából. A t­emetésen részt vesz­nek a kormány, a főváros, a szociáldemokrata párt és a karhatalmi őrségnek azok a tagjai, a­kik nem lesz­nek szolgálatban. A menet az Alkotmány-utcán, Berlini-téren, Teréz- és Erzsébet-körúton végig­menve a Rákóczi-úton megy ki a Kerepesi-úti temetőbe. A temetésen a kormány tagjai testületileg vesznek részt. Az országház kupolacsarnokában fölállított ravataloknál a népkormány nevében és megbízásából Vagy 'Vince' belügyminiszter fog­ be­szédet mondani. A kormány mind a hat koporsóra koszorút helyezett. A koszorúk nemzeti színű ék vörös szalaggal vannak díszítve. .A Károlyi-párt­­szintén koszorút helyezett a ravatalra. A temetést rendező bizottság kéri a háztulajdonosokat, hogy gyászlobogókat tűzzenek­ ki s az üzletulajdonoso­­kat, hogy két órakor zárják be üzleteiket, a közön­­s­égtől pedig azt kéri a bizottság, hogy­­lehetőe­n tar­tózkodjék a gyalogjárón. A küldöttségek és testüle­tek az Alkotmány­ ucán át jutnak a parlament előtti térségre. A rendőrség nagy előkészületeket tett az egész útvonalon a rend­­fentartására, mert a közön­ség előzelothában igen nagy számban fog megje­lenni. A hanti­ utcai harc áldozatainak temetésekor a gyűjtőfogházat nagyszámú karhatalmi és rendőr­­csapatok fogják­ megszállni, hogy a temetést kísérők esetleges indulatkitöréseitől a kommunistáikat meg­védjék. flAPIHIREK. — (Időjárás.) A meteorológiai intézet a kö­vetkező jelentést adta ki: Az idő változóan felhős, csekély kivétellel száraz és igen enyhe volt. A hőmérséklet maximuma 11 C. fok több helyütt, minimuma —0 C. fok Sopronban. — (Károlyi nem megy Szatmára.) A' Pol. Hír. megcáfolja azt a hirt, hogy Károlyi Mi­hály több miniszterrel a székely hadosztály láto­gatására­­Szalmán utazil — (új városparancsnok.) A hadügyminiszter Rubint Dezső ezredest, budapesti városparancsnokot állásától felmentette és helyébe Mór Béla dr. népföl­­kelő főhadnagyot nevezte ki városparancsnokká. Rubint Alszeghy ezredestől vette át a városparancs­­nokságot", minthogy azonban a legénység köréből minduntalan panasz érkezett Rubininak a háború folyamán a legénységgel szemben elkövetett kegyel­lensége miatt és a­ legénység állandóan követelte, hogy Rubiniot mozdítsák el állásától, a hadügymi­niszter a legénység kívánságának eleget telt. Mint­hogy Mór Béla dr. mint az 1-es honvédek főbizalmi­­férfia állandó összeköttetésben állt a legénységgel, őt nevezték ki városparancsnokká.­­ (Az új rendőrfőparancsnok.) A belügy­miniszter előterjesztésére a minisztertanács Beckrl­ Összes Jogi Vizsgákra államszá­mviteli Államvizsgára, tanári pedagó­giai vizsgára enfullortell. legsikeresebben késött elő SZONT&GH sz­eminárium váci­ utcasísísára Az intézet egész nap működik! — Jel­yzetkölcsön­­!»*■ — Egyedül készü­lteknek rekapitulílá* 10670

Next