Budapesti Hírlap, 1919. október(39. évfolyam, 80–101. szám)
1919-10-07 / 80. szám
1919 október 7. Iparosok nagygyűlése. Az Ipartestületek Országos Szövetségeinek politikai pártja vasárnap nagygyűlést tartott az Újvárosháza dísztermében. Pálffy Dániel, a szövetség elnöke, a szegedi Kereskedelmi és Iparkamara alelnöke, elnöki megnyitójában rámutatott arra, hogy az iparosság nemcsak az ország, de még saját ügyeinek irányításába sem follyhat bele kellő mértékben. A mai helyzeten csak kisipari politikával lehet segíteni, igen fontos tehát, hogy a kézműiparosság a magyar parlamentben helyet kapjon. A gyűlés több felszólalás után határozati javaslatot fogadott el, amely külön ipari minisztérium felállítását, a kereskedelmi és iparkamarákkülönválasztását, az Ipartestületek Országos Szövetségének az összes honi ipartestületek legfőbb szervévé való kiépítését és az ipartestületek autonómiájának biztosítását követeli. A Kormány dunántúli útja. Budapest, okt. 6. Újabban divattá lett, hogy kormányaink a Dunántúlra rándulnak le egy-egy diadalmenetre. Járt a szovjet kormány, járt Károlyi is és járt a Friedrich-kormány most már másodszor. Ezúttal elvitte magával sir Nelly of Wally angol lelkészt is, aki a miniszterelnök vendégszeretetét és a szép látványok sorozatát, amelyet egy ilyen utazás a Dunántúl nyújt, azzal hálálta meg, hogy végül ő is mondott egy-két rövid beszédet. Az angol lelkész egyik lelkes beszédét e szavakkal végezte: Éljen a keresztény Magyarország, éljen Friedrich István! Nagyon kedves Nelly of Wally úrtól ez a két jó kívánság, de azt hiszük, sokkal jobb volna Friedrich Istvánnak is, a keresztény Magyarországnak is és mindnyájunknak, ha ezt a lelkes felkiáltást abban a szellemben, ahogy nyilván Nelly of Wally elkész úr elmondotta, végre valahára hallhattók Lloyd George ajakéról. Az út részleteiről a következő közlemény számol be: Szombat délután Friedrich István miniszterelnök, Huszár Károly, Csillér András és Ffeky Károly miniszterek, Patacsy Dénes földmivelésügyi államtitkár, Szakács Andor és Perczel Miklós miniszteri tanácsosok, Rapaics Guidó alezredes és Kelly of Wally angol lelkész kíséretében külöttvonaton, a Dunántúlra utazott. Siófokon, Keszthelyen és Nagykanizsán szálltak ki s mondottak beszédeket. Siófokon Horthy Miklós altengernaggyal tanácskozott a miniszterelnök. Keszthelyen népgyűlés volt, a rilyen Friedrich munkára buzdította a lakosságot, majd Huszár Károly kultuszminiszter beszélő -végül Kelly of Wally angol lelkész mondott ,Néhány angol lelkes szót, amit Ereky miniszter tolmácsolt magyarul. Később a nagyszállóban diszlakoma volt, melyen a miniszterelnök nagyobb politikai beszédet mondott. — Mióta erős, keresztény nemzeti kormány áll itt rendületlenül, — igy szólt a többi közt — azóta a külföldön a magyar nemzet iránti szimpátia ismét megnövekedett. Most akadt egy jóbarátunk és ez Anglia. (Viharos éljenzés, a jelenlévők felállnak és percekig tapsolnak.) Nem fél semmiféle puccstól és nem fog lemondani a kormányról. Megszervezte a keresztény blikket, mely tegnap egységes párttá lett. A liberálisok csinálhatnak, amit akarnak, ennek az országnak 90 százaléka keresztény és nemzeti és az ország ilyen fog maradni. De— folytatta — ennek az összerombolt álamnak napi szükséglete 30—10 millió,, ami havonkint egy milliárdot jelent. Ezt az összeget csak úgy lehet előteremteni, ha az elrejtett pénz előkerül, mert a gazdáknál vannak a milliárdok. Meg kell fizetni az adót, mert csak így lehet a pénz értékét növelni. Ha adóznak, ha rendet tartanak, akkor még szép jövő vár reánk. Ereky Károly és Csilléry András is fölszólaltak s Huszár Károly a tölbi közt a következőketmondotta : — Az embereket ő és a kormány erkölcsi értékük szerint bírálja el. Az nem igaz, hogy minden keresztény becsületes és hogy minden zsidó gazember. Vannak mind a két oldalon bűnös emberek és ha valaki bolsevista és gaztetteket követett el, akasztófára fog kerülni, akár keresztény, akár zsidó. És ha valaki becsületes ember, akár keresztény, akár zsidó, akkor nincs neki mit félni ettől kormánytól, mert keresztény nemzeti kormánytól csak a bűnösök ésgazemberek, a hazátlan bitangok, a bolsevista gyilkosok félhetnek! (Élénk hevesé..) Azután az angol nemzet barátságáról szólott és beszédét ezzel fejezte be: Éljen P.I ijaságos és hatalmas Anglia. .. Nagykanizsán Friedrich István miniszterelnök beszélt, Anglia magatartását magasztalva. Anglia régi programjához híven, igazságosan és barátságosan szemléli a magyar nép törekvését, hogy produktív módon helyezkedik bele az európai népcsaládok körébe., „ . . . . . A közönség viharosan eltette Angliát. Erre fölszólalt Kelly of Wally angol, lelkész is, aki szavait ezzel, fejezte be: Éljen a Friedrich-kormány, éljen az új keresőjéről Magyarország. Zalaegerszegen: Mészár Károly és Csillém András voltak, a szónokok, és Kelly of Wally angol lelkész itt is mondott néhány kellemes szót. A vonat más : Sümeg, Szeged, Balatonfüred, ■ Kenes, Polgárdi és Szabadkatytán községekben szállott meg. A miniszterek mindenütt beszéltek és Nelly of Wally angol lelkész is. Az utóbbi községekben a közönség elénekelte az angol himnuszt. A miniszterelnök és kisérete ma reggel érkezett vissza a fővárosba, annak a buta népnek nem mondhatjuk a fülébe, hogy tavék. Ha azonban mi megtesszük, az semmi, mert mi proletárok vagyunk s ma proletár az ur! Ittak is az elvtársak, s ugy berúgtak, hogy távozóban elveszítették egymást. Az együk, valami Horvát nevű, beleesett az árokba s ott jól meghúzódott. Mégis restelte, hogy ilyen Tószeg állapotban meglátja valaki, holott éppen ő tiltotta itt az ivást. A másik, valami Repetzky nevű, kereste társát. Elment mellette s jó darabon ment, nem vette észre, hogy amaz elmaradt. Végre mégis észrevette. Visszafordult s ment, ment tántorogva. Egyszer csak látta, hogy valaki fekszik az árokban. Gonodolta: — No, itt van a részeg disznó. Odakiáltott: — Te vagy az Horvát? Amaz hallja a nevét, de nem tudja, ki szólítja. Az ösztöne azt súgja, hogy jó lesz, ha fölismerik. Egészen befordul hát az árokba s mély, elváltoztatott hangon mondja: — Nem, nem a Horvát! Én vagyok az a disznó, Repetzky . . . Hogyan is lehetett volna kívánni ezek után valakitől, hogy betartsa a szesztilalmat! Két erős fegyvere volt ennek a vidéknek: a szépsége és a bora. .. Az egyik szelidebbé tette a legvadabb kommunistát is, a másik arra csábította, hogy megszegjen egy olyan törvényt, mely főbenjáró büntetéssel járt. És hát megszegte mind, valamennyi a szesztilalmat s kommunistta szemmel bűntársa lett a burásod gazdának, a ki fütyült a kommunizmusra. Az erős bor mindig megtette hatását. Az elcsábított elvtárs elázva, megszégyenülve, saját elvei elleni bűntudatával vitte innen az irháját s ugyanaz nem tette be többé a lábát ide soha. A népnek is volt egy igen erős fegyvere: a raffinád esze. Ezen nem fogott ki semmi és senki. Mikor kihirdették, hogy mindenki adja be a kékpénzt, mert elvesz, nyugodt flegmával vállat vott: — Márt adjam be? Ha elvesz, vesszen el nálam. — De ha nálad vész el, nem kapsz érte semmit! — Mondták neki. És ha Kun Bélánál vész el, akkor kapok érte valamit? Válaszolt :a balatonmenti magyar. A terror sem használt. Egy gazda nem akarta elfogadni tehén, árába a fehér pénzt. Jöttek a vörösök, nekiszegezték a szuronyt. — El kell fogadni a fehér pénz!. A gazda szemére húzta kalapját, elfogadta a fehér pénzt s nyomban ezer darabra tépte és beletiporta a sárba. _Úgy tekintem — mondta, mintha a tehenem megdöglött volna! Valaki azt irta mostaniban egyik újságban, hogy igen nagy különbség va a dunántúli és az alföldi magyar közt. Az alföldi magyart a szilajság, a dunántúlit a humor jellemzi. Igaza van. Ha humorunk nem lett volna, mi is annyit szenvedtünk volna, mint az alföldi magyarok. A pápa a hercegprímáshoz. Budapest, okt. 6. A magyar püspöki kar megbízásából közvetetlenül a diktatúra bukása után Rómába ment Rott Nándor dr. veszprémi püspök, az uj váci püspöknek Hanauer István dr.-nak kíséretében, hogy a pápának jelentést tegyen a bolosevizmusnak a magyar katolikus egyház intézményeit ért pusztításáról és arról a lehetetlen helyzetről, amelybe a magyar katolikus egyházat a proletárok diktatúrája juttatta. A pápa a két magyar püspökkel levelet küldött Csernoch János dr. bíboros hercegprímásnak, amely levelet a Magyar Kurir alább egész terjedelmében közöl: Kedves Fiunknak, Csernoch János bíborosnak, esztergomi érseknek, XV. Benedek pápa. Kedvelt Fiunk, üdvöt és apostoli áldást. Míg magyar hazátokat az elmúlt hónapokban a váratlan forradalom erőszaka tépte, az iszonyú szerencsétlenség miatt a legkinzóbb lelkifájdalmat szenvedtük s atyailag aggódtunk érted, Kedvelt Fiunk, és püspöktársaidárt az ellenséges hatalom kegyetlenkedése miatt. Minap, mikor tisztelendő testvéreinket, a veszprémi és váci püspököket fogadtuk, részletesen és alaposan értesültünk a súlyos csapásokról, melyek titeket értek. Annyira kifosztottak az egyház szent örökségéből, hogy a mindennapi kenyér alig maradt meg; megakadályoztak a lelkipásztori hivatás szabad gyakorlatában s minden lépésért szörnyű zaklatásokban volt részetek; mindent elviseltetek és megszenvedtetek, amit a fékeveszett és az egyház gyűlöletétől fűtött emberek ártalma- tokra csak kigondolhattak. A szomorú tények hosszú sorozata mellett mégis sokat hallottunk, ami igaz örömünkre szolgál. Megtudtuk, hogy méltóságtokon nem esett folt, sem csorba, sőt hősi bátorsággal viseltétek a megpróbáltatást s a papságnak és a népnek az erények ragyogó példáit nyújtottátok. Tudjátok meg, hogy gyötrelmeiteket atyai szeretettel értékeljük és állhatatosságtokat különösen dicsérjük. Midőn a papságot és a híveket említjük, szivünk sugallata indít rá, hogy nyíltan magasztaljuk a papságot, a melynek oroszlánrésze a főpásztorok példáját követve hűnek bizonyult és a magyar katolikusokat, a kiknek erős hite és lelki nagysága megmentette a papságot a nagyobb és méltatlanabb szenvedésektől. Tekintve az állam kényurainak azt a vakmerő törekvését, hogy a régi társadalmi renddel együtt az egyház jogait és őseinek hitét is kiirtsák, világosan kitűnt, mily mélyen gyökerezik a népben a katolikus hit, a melyből szent István dicső népe egykor egész kulturáját merítette s melyben most jövő boldogulásának biztosítékát látja. Azért a papság dolgozzék megfeszített erővel, hogy az Ősi hit a népben meg ne fogavatkozzék, hanem inkább megnövekedjék, amita papság könnyen elér, ha a néppel szorosan összeforr s annak szeretetét kiérdemli. Ami minket illet, semmit el nem mulasztunk, a mivel bármily módon, használhatunk a magyar nemzetnek, a melynek azegyház körül kiváló érdemei vannak. Vigasztalásul a múlt és jelen szenvedéseiért satyar jóindulatunk jeléül neked. Kedvelt Fiunk, püspöktársaidnak, a magyar papságnak és a hiveknek szívből küldjük apostoli áldásunkat. Kelt Rómában Szent Péternél, 1919. szeptember 11-én, pápaságunk 6. évében. XV. Benedek pápa s k. - Iti okozta a világháború!? Pa vos bécsi német nagykövet nyilatkozata. Bécs, okt. 6. (A MTI. magánjelentése.) A Morgennak jelentik Berlinből. Wedel gróf volt bécsi német nagykövet így nyilatkozott az osztrák Vörös Könyvről: — Ha majd a berlini aktákat is közzétették, megtudjuk, hogy Beethmann Stollweg sürgős táviratokat küldött Bécsbe, amelyekben megfontoltságra intette Ausztriát, Csirszky nagykövet pedig nyomatékosan ajánlotta az angol közvetítőajánlat elfogadását. Berchtold gróf azonban nem volt hajlandó berlini barátainak szavára hallgatni. Beérte azzal, hogy a legfelsőbb fórum döntését kérte és Tisza István tanácsát, akit a legközelebbi napokra várták Bécsbe. Nem kímélhetjük meg szövetségesünket attól a választól, hogy nem volt őszinte. Ki gondolhatta volna, hogy az egyébként oly békeszerető és engedékeny szövetséges ilyen borzasztóan rabiátus tud lenni! Wedel gróf így fejezi be nyilatkozatát: — Tegyük fel, hogy Berchtold gróf elfogadta volna az angol közvetítő javaslatot. Tegyük fel, hogy ilyenképpen elkerültük volna az 1914. évi világháborút. De hiszi-e valaki, hogy ilyképpen megóvhattuk volna a békét? A világháború előbb-utóbb mégis kitört volna.